Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-19 / 66. szám, szombat

Csak éppen kender nem lesz... SZERKEZETVÁLTÁS - GONDOKKAL A Dunát tanulmányozza az a 130 tagú nemzetközi tudományos expedí­ció, amely az ukrajnai Izmailbó! indult útnak az úszó laboratóriumnak is nevezhető Amur hajó fedélzetén. A csehszlovák, magyar, osztrák, NSZK- és NDK-beli, jugoszláv, román, svájci és szovjet szakemberek a folyó deltájától egészen a felső folyásáig végeznek vizsgálatokat. Felvételünk március 16-án készült, amikor az Amur Bratislavában állomásozott. Az expedíció NDK-beli és svájci résztvevői a Gabčíkovó- nál és Bratislavában vett vízmintákat vizsgálják. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) Még nem gondol a pihenésre Röviddel záróra előtt árut szállító tehergépkocsi érkezik a Svoboda rakparton levő üzletbe. A kis üzlet dolgozói egymásra néznek. Tudják, hogy ma hosszú napjuk lesz, időbe telik amíg átveszik, és helyére kerül az áru. Fürgén dolgoznak, majd dol­guk végeztével sietnek haza. Patasy Józsefné üzletvezető azonban még marad, hogy ellenőrizze a szállító levelet beírja a számlákat a nyilván­tartási könyvbe.- Nem könnyű szakma a miénk. Reggeltől estig talpon van az ember- mondja. - Gyermekkoromban az ápolónői hivatás vonzott, talán azért, mert a fiáború alatt voltam gyerek. Amikor az iskolából kikerültem, gyári munkás lettem. Amikor vége lett a háborúnak, s megkezdődött a bé­kés épitömunka, férjhez mentem. Gyermekkori álma nem vált való­ra, lekötötte a háztartási munka, egymás után jöttek a gyerekek. Ami­kor a negyedik is hétéves lett, bead­ta a felvételi kérelmét a Zdroj keres­kedelmi vállalathoz, hogy valamelyik üzletben elárusítóként dolgozhas­son. A válasz késett, s mivel családi házat építettek és minden korona jól jött, a Kovosmaltban vállalt munkát. Dolgozott, gondoskodott a családról, s közben a Csemadokban is aktívan tevékenykedett.- Huszonöt évvel ezelőtt aztán az egyik Miíetič utcai üzletben kezdtem el dolgozni. Nem volt szakmám, de érdekelt az új munkakör, igyekeztem gyorsan beilleszkedni - folytatja.- Egy hónap múiva már a pénztár­ban ültem. Munka mellett megsze­reztem a szakmunkás bizonyítványt, később üzletvezető-helyettesnek neveztek ki. Jól érezte magát az üzletben, igyekezett megnyerni a vásárlók ro- konszenvét. Aztán 1970-ben üzlet­vezető lett. Egy kicsit félt, de büszke is volt, hogy őt választották Több időt töltött az üzletben mint bárki más, de a ház körüli munkát sem hanyagolta el, pedig reggel ötkor már ott kellett lenni az üzletben, hogy a tejet és péksüteményt átve­gye, és nyitáskor már ezzel is szolgál­hassanak a vásárlóknak.- Ahol többen dolgoznak, - le­gyen az kis üzlet is, fontos, hogy jó kollektíva alakuljon ki, annak ellené­re, hogy az emberek nem egyfor­mák. Katka és Zdenka fiatal lány­ként jöttek hozzám. Munka mellett szerezték meg ók is a szakképzett­séget. öt, illetve hét évig dolgoztunk együtt, aztán elkerültek. Katka ma üzletvezető a kikötőben, Zdenka egy másik üzletben pénztáros. Mások jöttek a helyükre. A jelenleg itt dol­gozó két fiatal lánnyal is elégedett vagyok, jól megértjük egymást. Az üzlet, a raktárhelyiség szűkös­nek bizonyult, hogy elférjenek, több­ször is át kell rákni az árut. Mindez megterheli a dolgozókat-és többlet- munkát jelent. Mégis minden hónap­ban 350 ezer korona forgalmat ér­nek el. A múlt évi tervüket több mint húsz százalékkal teljesítették túl. Az üzletvezetőt és az ott dolgozókat dicséri, hogy eddig még sohasem volt leltárhiányuk, nincs elmaraszta­ló bejegyzés a panaszkönyvben. Nyolcvanban a szocialista munka­versenyben másodikok lettek a vál­lalatnál s ugyanazon évben az üzlet­vezető megkapta a Zdroj vállalat Példás Dolgozója kitüntetést.- Amikor elértem a nyugdíjkorha­tárt, azt mondták maradjak, s én szívesen tettem eleget a kérésnek. Azóta bizony már kilenc év telt el. Nem is tudom mi történne velem, ha nem járhatnék munkába, ha nem lehetnék ott az üzletben. Amíg szük­ség lesz rám és az egészségem is engedi, maradok. Jó érzés tudni, (A szerző felvétele) hogy még mindig hasznos tagja le­hetek a társadalomnak. Közben a négy gyerek is kirepült a családi fészekből. A legnagyobb építészmérnök, a hobbija a színházi statisztaszereplés. A Nemzeti Színházzal már külföldön is megfor­dult. A másik fia az egyik építőipari vállalatnál mester, a legkisebb gép­lakatosként dolgozik. Lánya villany­szerelő, a Bratislavai Elektromos Művekben dolgozik, férjével és a két fiával együtt. A nyolc unoka gyakran meglátogatja a nagyszülőket.- Ha alkalom nyílik rá, szívesen utazom. Ám előfordul, hogy a sza­badságom egy részét nem vehetem ki, azt mondják, nem lehet az üzlet annyi ideig zárva. Ezt megértem, s igyekezem ehhez alkalmazkodni. Ha nem vagyok túl fáradt s van szabadidőm, nem kell főzni-mosni, szívesen kézimunkázom. Gabčíko- vóban örököltünk egy kertet, oda járok segíteni a gyerekeknek, kikap­csolódni. Tizenöt évvel ezelőtt letet­tem a gépjárművezető vizsgát, azó­ta könnyebben mozgok, több helyre eljutok. Huszonöt éve állja a sarat, áll a pult másik oldalán. Szorgalmáért, igyekezetéért többször is elismerés­ben részesült. Pihenhetne, gondta­lanul élhetne, de ő inkább vállalja a korai kelést, a mindennapi, felelős­séggel járó, idegfeszítő munkát. Jól­eső érzéssel veszi tudomásul, hogy még szükség van rá. Ez ad erőt a további munkához. Amint mondja, továbbra is mindent megtesznek, hogy a kiskereskedelmi forgalom tervét túlteljesítsék. NÉMETH JÁNOS Dél-Szlovákiában a kenderter­mesztés és -feldolgozás évszáza­dos hagyományokra tekinthet visz- sza. Olyannyira, hogy tulajdonkép­pen a kenderhez, mint alapanyag­hoz igazították a korábbiakban egyes feldolgozó üzemekben az ak­kor még korszerűnek mondható technológiát, és hasznosították a kenderszárnak azt a részét is - a pozdorját - amely a koráb­bi évszázadokban hulladék volt, s esetleg tüzelőnek használhatták, így kezdték gyártani például a slád- kovičovói kendergyárban, a Holíči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat üzemében a pozdorjalemezt a bú­toripar számára. A kenderfeldolgo­zás napjai azonban meg vannak számlálva, amint arról lapunk ha­sábjain februárban beszámoltunk. Ezt annak idején a tanyi (Tőn) ken­dergyárban tudtuk meg, és az ott kapott tájékoztató alapján látogat­tunk el Holíčba, a vállalati igazgató­ságra, hogy korábbi értesüléseinket kiegészítsük. Az Eduard Vargával, a vállalat igazgatójával folytatott be­szélgetés kiegészítette a tanyi infor­mációk alapján „festett“ helyzet­képet. ,,Válságban egy iparág“ - írtuk akkor a riport címében. A vállalati igazgatóhoz intézett első kérdés úgy szólt, hogy vajon mennyire helytálló ez a megállapítás a vállalatvezetés szemszögéből nézve.- Lényegében helytálló a megal- lapítás - kezdte a beszélgetést Eduard Varga, - csak éppen némi módosításra szorul. Ugyanis a len- és kenderfeldolgozó ipar valóban válságos helyzetben van, azonban az egész kérdést két részre kell osztani A kendedeldolgozásra ugyanis nem vonatkozhat a válság- helyzet kifejezés, hiszen ez három éven belül megszűnik. Ez a tény pedig nem kis gondot okoz a vállalat vezetőségének, hiszen szerkezet- váltásra van szükség. A lenfeldolgo­zás pedig csak számottevő külső beavatkozás révén folytatódhat. Et­től függetlenül az iparág egészére tett megállapítás ellen nem lehet kifogás. • Hogyan következett be ez a helyzet, hiszen egy évvel ezelőtt erről még egyáltalán nem esett szó?- Amikor a 8. ötéves tervidőszak tervét megkaptuk, abban az szere­pelt, hogy körülbelül 820 tonna ken­derrostot kell feldolgoznunk és en­nek megfelelő mennyiségű kendert kell vásárolnunk, hogy a Dvűr Králo- vé-i Juta vállalat igényeinek eleget tudjunk tenni. Ez a vállalat egyéb­ként mind ez idáig monopolhelyzet­ben volt a kenderrost és a kender- kóc feldolgozása terén. A trutnovi len- és kenderipari vezérigazgató­ság azonban úgy döntött, hogy a kenderfeldolgozást fokozatosan leépítik. így Dvűr Královéból olyan tájékoztatást kaptunk az elmúlt esz­tendő vége felé, hogy gyártási prog­ramjukat átalakítják. Mégpedig olyan módon, hogy évente mintegy 300 tonna kenderrosttal, illetve -kóccal kevesebbre lesz szükségük, hogy 1990 végére teljesen megszüntet­hessék az említett kenderszármazé­kok feldolgozását. Ennek alapján kénytelenek voltunk úgy dönteni, hogy felbontjuk szerződéseinket a kendertermesztő mezőgazdasági üzemekkel. így aztán a jövő évben már megszűnik a tanyi kenderázta- tás, míg Sládkovičovóban 1990-ben teljesen befejeződik az eddigi gyár­tási program, tehát a pozdorjaleme- zek gyártása is. • Ez a hír az érintett mezőgazda­sági üzemekben nem aratott osztat­lan sikert...- Ez érthető, hiszen nem kis anyagi áldozatok révén sikerült megfelelő kaszálógépeket és egyéb berendezéseket biztosítanunk, bár azt is el kell mondanunk, hogy a szerződések felbontása csak né­hány mezőgazdasági üzemet érin­tett váratlanul. Például a Csicsói (Öi- čov) Efsz-t, ahol nagyon gazdasá­gosan termesztették ezt az ősi kul­túrnövényt. Az igényeket - amelyek mint mondottam, rohamosain csök­kennek - Magyarországról importált kenderrel biztosítjuk. Persze, azt is hozzá kell fűznöm, hogy a hazai szükségletet eddig is csak részben tudtuk kielégíteni. • Annál több gondot okozott ez a döntés Sládkovičovóban, illetve Tanyon...- A vállalat számára ez azt jelenti, hogy a két leginkább érintett üzem­ben szerkezetváltást kell eszközöl­nünk. Tanyban kibővítjük a nem szőtt textíliák gyártását, Sládkovičo­vóban pedig új gyártási programot kell biztosítanunk 1990 utánra. Mindez pedig a jelenlegi időszak­ban, vagyis az általános gazdasági átalakítás során nem lesz könnyű feladat. • Mielőtt még erről részleteseb­ben szólnánk, említést kell tennünk az elmúlt évről, amikor az üzemek­ben - enyhén szólva - nem fogadták kitörő örömmel az utólagos tervmó­dosítást, mert ez teljes mértékben felborította előzetes számításaikat. Ráadásul - például a tanyi kender­gyár esetében - véleményükben tel­jes mértékben osztozott a komáromi (Komárno) járási pártbizottság is!- Meg tudom érteni, de hozzá kell tennem, hogy senkit sem érdekel­nek a vállalat belső problémái. Konkrétan az a tény, hogy már a vál­lalat is nem megalapozott, hanem túlbecsült, magas tervet kapott és a tervutasításos gazdaságirányítási rendszerben a vállalat számára a terv törvény. Ezt teljesíteni kell, és hogy ennek feltételeit már a terve­zéskor lehetőleg biztosítsuk, ahhoz arányosan az egyes üzemek éves tervét is emelnünk kellett. Még akkor is, ha tudatában voltunk, hogy a megnövelt tervmutatókat eleve nem tudjuk teljesíteni • Ez nem túlságosan meggyőző így, hiszen - például a tanyi kender­gyárban - azt mondták, hogy a meg­növelt tervmutatókat legfeljebb há­rom műszakos termelés esetén le­hetett volna teljesíteni, megfelelő nyersanyagellátás mellett, azonban ezek feltételei egyáltalán nem voltak meg.- Ezt a kérdést is két szempont­ból kell megközelíteni. Az egyik - s ez a nyilvánvaló - a három műszakos üzemeltetés biztosítása. Üzemeinkben számottevő, sőt túl­nyomó a női munkaerő alkalmazá­sa. és így a három műszakos terme­lés biztosítása eleve akadályokba ütközik. A nyersanyagbiztosítás már más kérdés, elképzelhető, hogy na­gyobb zökkenőkkel ugyan, de bizto­sítani tudtuk volna az alap­anyagot ... • Csakhogy ezen a területen a kétműszakos termelés ellenére is gondok voltak. Ezért időnként a hét­végeken is dolgozni kellett...- Ennek szerteágazó okai van­nak. Ugyanis amíg a vállalat számá­ra a terv törvény, addig a nyers­illetve alapanyagokat szállító válla­latok többsége számára ez csak (!) társadalmilag fontos feladat. Ha akadozik a nyersanyagszállítás, őket nem olyan mértékben vonják felelősségre - ha ugyan megteszik az illetékesek - mint a tervüket nem teljesítő vállalatokat. így aztán tet­tünk, amit tehettünk. Rengeteg, szá­munkra előnytelen kompromisszu­mot kötöttünk, számos esetben olyankor is, amikor valamiféle jogor­voslásra is okunk lett volna, csak­hogy az sem vezetett volna ered­ményre. Egyébként ilyen okokra ve­zethető vissza a lényegesen meg­növekedett túlóra-részarány, ami például a tanyi üzemben is csaknem egyharmadával volt több, mint az előző esztendőben. • Az elmondottak, ön szerint ele­gendő okot szolgáltattak ahhoz, hogy a kenderfeldolgozást le­építsék?- Kétségtelen, hogy az utóbbi évek során a kenderfeldolgozó ipar végtermékeinek minősége is lénye­gesen csökkent. Mindezt azonban nem lehet kizárólag a mi nyakunkba varrni, hiszen esetünkben is döntő­en esik latba a nyersanyag minősé­ge Nos, a kendernél ezt kedvezőtle­nül befolyásolják a nem megfelelő fajták is, hiszen az sem jó, ha túlsá­gosan magasra nő a kender, de az sem, ha alacsony. Romlik a minőség a nem szakszerű áztatásnál, sőt, folytatni lehetne a sort. • Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Dél-Szlovákiá­ban megszűnik egy évszázados ha­gyományokra visszatekintő iparág, önnek személy szerint mi erről a vé­leménye?- Nagyon nehéz e ténnyel szem­besülnöm, hiszen a vállalat vezeté­sében én vagyok az utolsó, „igazi“ kenderes, s most én vagyok tulaj­donképpen a „sírásója“. Nemcsak a nosztalgia mondatja velem, amikor úgy vélekedek, hogy talán elhamar­kodott volt ez a döntés. Ugyanis napjainkban, amikor világszerte a természetes anyagok reneszán­szának lehetünk tanúi, helye lehetne még a kenderfeldolgozásnak is. Volt már arra is példa, hogy valamit meg­szüntettünk, s aztán újra visszatér­tünk hozzá. Csakhogy ilyenkor sok­kal nagyobb áldozatokra van szük­ség, mint amilyennel a meglevőt lehetne fenntartani. Persze olyan szabályozók is vannak, amelyekkel meg lehetne szüntetni egy-egy ipar­ág veszteségességét. • A nagykereskedelmi és felvá­sárlási árak rendezésére gondol?- Elsősorban arra, mert esetünk­ben ez kiemelkedő fontossággal bír. • önökre azonban az új gyártási program feltételeinek a biztosítása vár...- Tanyban gondoskodunk a meg­felelő gépi ellátottságról a nem szőtt textíliák gyártásához. A sládkovičo- vói üzem felújítása után ott áttérünk a lenfeldolgozásra. Elkészül egy lentiloló, és a rendelkezésünkre álló két esztendő alatt a kenderpozdorja- lemezek gyártását a lenpozdorja- lemezeké váltja fel. Ez utóbbi fizikai tulajdonságai megegyeznek az előbbiével. Tulajdonképpen a tech­nológiában nincs változás. Nőnek azonban a gondjaink, hiszen a len­termesztéssel északabbra fekvő vi­dékeken foglalkoznak, ahol kevésbé jó a talaj minősége. Ez kedvezőtle­nül befolyásolja a len minőségét is, emellett növekvő terheket ró a szál­lításra - csökkenő üzemanyag-ellá­tás mellett! • Az elmondottak után optimista hangvételben fejezhetjük be ezt a beszélgetést?- Véleményem szerint az érintet­teknek tulajdonképpen nincs okuk pesszimizmusra, még ha jelenleg tartanunk is kell a szerkezetváltás zökkenőitől. Azonban az új gyártási program egyúttal javuló munkafelté­teleket is biztosít. Tanyban például már most is lényegesen jobb, kevés­bé poros környezetben dolgoznak. Sládkovičovóban pedig a lenfeldol­gozással önmagában is ugrásszerű változás következik be ilyen vonat­kozásban. Ott új energiaszolgáltató központot is építünk, folyamato­sabb, megbízhatóbb lesz a gyártás. Csak éppen kender nem lesz... MÉSZÁROS JÁNOS A Közép-szlovákiai kerület efsz-eiben folyik a tavaszi munkára való felkészülés. A poltári Haladás Efsz-ben, ahol 890 hektárnyi földterület vár megmunkálásra, már 54 traktor, 9 vetőgép, 11 eke és 17 borona vár bevetésre. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents