Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-19 / 66. szám, szombat
Szovjet—jugoszláv nyilatkozat (ČSTK) - Belgrádban pénteken nyilvánosságra hozták a szovjet-ju- goszláv nyilatkozat szövegét. A dokumentumban ez áll: ÚJ SZÚ 1988. III. 19. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a szovjet és a jugoszláv nép hosszú távú érdekeiből kiindulva kinyilatkoztatja, hogy tartósan törekszik az együttműködés tökéletesítésére, tartalmának gazdagítására, a két szocialista ország közötti baráti kapcsolatok további fejlesztésének ösztönzésére, s hatékonyan kíván hozzájárulni a biztonságosabb és igazságosabb világ építéséhez. Úgy döntöttek, ebben a nyilatkozatban megerősítik a kölcsönös kapcsolatok alapelveit és céljait, s kifejtik véleményüket a jelenlegi nemzetközi helyzet legfőbb problémáiról,valamint az atomfegyverektől és erőszaktól mentes világ eléréséhez vezető utakról, amely világban ki lenne zárva az erő alkalmazása vagy az azzal való fenyegetés, s amelyben minden vitás kérdést kizárólag politikai eszközökkel, az egyenjogúság szellemében, a világbéke, az egyetemes biztonság és a haladás nevében oldanák meg. 1. A Szovjetunió és Jugoszlávia hangsúlyozza, történelmi jelentőségűek és múlhatatlan értékűek az 1955-ös belgrádi nyilatkozatban és az 1956-os moszkvai nyilatkozatban foglalt egyetemes elvek, mindenekelőtt: a függetlenség, a szuverenitás és a területi egység kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás. Ezen elvek következetes megtartása kulcsszerepet játszott az államközi viszony normalizálásában, a sokoldalú és stabil együttmúködés fejlesztésében. A két fél továbbra is ezekhez az elvekhez fogja tartani magát. A Szovjetunió és Jugoszlávia szocialista fejlődése útjainak és formáinak sajátosságait és nemzetközi pozíciói különbségeit feltétel nélkül tiszteletben tartva építi és tökéletesíti viszonyát. 2. A két ország népeinek barátsága nagy hagyományokra tekint vissza. Ezek a kapcsolatok főleg a második világháború éveiben, a fasizmus elleni harcban erősödtek meg. A szovjet-jugoszláv kapcsolatok nehéz próbáknak is ki voltak téve. A múlt hordalékait és terheit a kölcsönösen jóváhagyott elvek következetes megtartásának köszönhetően sikerült felszámolni. Tevékenységének fő irányait mindkét fél a valamennyi területre kiterjedő együttműködés, a bizalom további elmélyítésében, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés minőségének és volumenének fokozásában, a gazdasági, a szociális és kulturális építés során szerzett tapasztalatok cseréjében látja, s az a célja, hogy a kétoldalú kapcsolatok egészét magasabb szintre emelje. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet fognak szentelni a politikai párbeszédnek minden szinten, és ösztönözni fogják a politikai és társadalmi szervezetek, a szovjet és a jugoszláv köztársaságok, kerületek és városok, a dolgozókollektívák közvetlen és aktív együttműködését, akárcsak az állampolgárok kölcsönös kapcsolatait 3. A stabil és mindkét fél számára előnyös gazdasági együttműködés eredményes és sokoldalú fejlesztése meghatározó jelentőségű a kapcsolatok egész rendszere számára. Az e területen elért kiemelkedő sikerek alapján és a megszilárdításukért és bővítésükért vállalt kölcsönös felelőssége tudatában a Szovjetunió és Jugoszlávia törekedni fog a korszerű formák, a szakosítás és a kooperáció hosszú távú alapon történő alkalmazására, együttes törekvéseket fejt ki az árucsere szerkezetének tökéletesítésére, s általában a gazdasági kapcsolatoknak, mint az együttműködés anyagi bázisának a stabil és kiegyensúlyozott fejlesztésére. Ezeket a célokat szolgálja a 2000-ig terjedő hosszú távú gazdasági együttműködési program és a két ország szervezeteinek részvétele a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programjában foglalt javaslatok megvalósításában. Mindkét fél elősegíti a kultúra, a tudomány, az oktatásügy, a tájékoztatás területén fenntartott kapcsolatok és más olyan kontaktusok szüntelen bővítését, amelyek hozzájárulnak a két ország népei életének jobb megismeréséhez, a szellemi értékek szabad cseréjéhez. Úgy vélik, hogy a nyilvánosság objektív tájékoztatása a két ország sikereiről, problémáiról, és politikájáról elősegíti a kölcsönös megértés és a bizalom megszilárdítását. II. 1.A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége nagyra értékeli a kölcsönös kapcsolatok elért szintjét és e kapcsolatokat a stabil és sokoldalú szovjet-jugoszláv együttműködés, a két ország népei közötti barátság megszilárdítása fontos tényezőjének tartja. Megerősítik készségüket, hogy kapcsolataikat továbbra is a függetlenség, az egyenjogúság és a be nem avatkozás, az országuk munkásosztálya és népe előtt vállalt felelősség, a‘szocializmus építése eltérő útjainak és nemzetközi pozícióik különbözőségének kölcsönös tiszteletben tartása szellemében fogják fejleszteni. Ezen az alapon fogják tökéletesíteni az önkéntes és kölcsönösen előnyös együttműködést, a konstruktív és elvtársi párbeszédet. A két pártnak és a két szocialista országnak a saját fejlődési utak kitűzése során érvényesülő önállósága és függetlensége következetes tiszteletben tartása elősegítette azoknak az okoknak a felszámolását, amelyek 1948-ban a JKSZ és a bolsevik párt, valamint a tájékoztatási iroda közötti konfliktushoz vezettek. Ez nemcsak az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok, hanem a szocializmus mint világfolyamat fejlődése és megszilárdítása szempontjából is nagy jelentőségű. Mindkét fél abból a meggyőződésből indul ki, hogy senkinek sincs monopóliuma az igazságra, és kijelentik, nem tartanak igényt arra, hogy bárkire rákénysze- rítsék a társadalmi fejlődésről alkotott saját elképzeléseiket. A szocializmushoz vezető minden út eredményességét a társadalmi-politikai gyakorlat igazolja és a konkrét eredmények erősítik meg. Az SZKP és a JKSZ törekedni fog az együttműködés gazdagítására, tartós figyelmet fog fordítani a politikai párbeszédre azzal a céllal, hogy elmélyítse a vélemény- és tapasztalatcserét a két országban folyó szocialista építés időszerű kérdéseiről, a szocializmusról mint világfolyamatról, a béke és a társadalmi haladás, az egyenjogú nemzetközi együttműködés és a nemzetek közötti bizalom megszilárdítása globális problémáiról is. Különböző szintű képviselőik között bővíteni fogják a kapcsolatokat, miközben rendkívüli jelentőséget fognak tulajdonítani a legfelsőbb szintű találkozóknak. Mindkét párt a legfontosabbnak tartja a szocialista önigazgatás tökéletesítését, összhangban mindegyik ország sajátosságaival. Az önigazgatás biztosítja a nép tényleges hatalmát és a személyiség szabadságát, megbízható garancia a szocia- iizmus adminisztratív-bürokratikus defor- málása, a dogmatizmus és a voluntariz- mus ellen. A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlesztése során Jugoszláviában szerzett tapasztalatok, valamint a nép szocialista önigazgatása elveinek a Szovjetunióban történő következetes megvalósítása új lehetőségeket nyit a jelenlegi formákra és az alkalmazás módszereire vonatkozó ismeretek kölcsönös gazdagítása előtt. 2. Az SZKP és a JKSZ a kommunista és a munkáspártok, a szocialista, a szociáldemokrata, forradalmi-demokratikus és más haladó pártok és mozgalmak viszonyát illetően megerősíti azoknak a demokratikus elveknek az univerzális jelentőségét, amelyek abból a megvonhatatlan jogukból erednek, hogy önállóan dönthetnek a társadalmi fejlődés útjairól. Az SZKP és a JKSZ az ideológiai különbségekre való tekintet nélkül síkraszáll a pártok és a mozgalmak közötti lehető legszélesebb egyenjogú együttműködésért. Ez az együttműködés a kor követelménye, s hatalmas jelentőségű a sürgető nemzetközi politikai és gazdasági problémák megoldásáért, a munkásosztály érdekeinek biztosításáért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A párbeszéd és a kölcsönös megértés erősítéséhez járult hozzá a pártok és mozgalmak találkozója, amely Moszkvában az október 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében zajlott le, s amelyen új demokratikus légkörben konstruktív véleménycsere folyt napjaink legfontosabb kérdéseiről. Ez annak a kifejezője, hogy a pártok és mozgalmak tudatában vannak: a mai és a jövő nemzedékekkel szemben történelmi felelősség hárul rájuk az általános béke, az együttműködés, a biztonság és a társadalmi haladás biztosításáért. A kommunista és munkáspártok, a szocialista, szociáldemokrata, forradalmi demokratikus és más pártok és mozgalmak azzal erősíthetik meg tartós feladatukat, ahogyan hozzá fognak járulni a békéhez, a leszereléshez és a fejlődéshez, a szabadságért és a függetlenségért, a nemzeti és szociális felszabadításért vívott harchoz és az aktív békés együttélésnek, mint az államok és nemzetek közötti viszony univerzális értékmérőjének az érvényesítéséhez. 3. A szocializmus forradalmi szakaszban van, az anyagi és szellemi potenciál teljesebb kihasználásának, a humanista alapok elmélyítésének a küszöbén áll. A reformoknak és a radikális változásoknak a szocialista országokban végbemenő folyamatai megerősítik a szocializmus életképességét és felkészültségét arra, hogy választ adjon korunk kihívására. Az emberiség döntő választás előtt áll: rátérhet a társadalmi haladás útjára vagy a meglevő ellentmondások kiélezésének az útjára. Hogy mely utat választja, az jelentős mértékben a haladó és demokratikus erők azon képességétől fog függeni, tudnak-e meggyőző távlatokat javasolni a világ tökéletesítésére, s válaszolni számos új kérdésre, melyek az ember mint egyén előtt, valamint a társadalom előtt merülnek fel. III. Az emberiség előtt álló, terjedelmüket tekintve példa nélküli problémák megkövetelik a nemzetközi közösség egységének és belső összefonódásának tudatosítását, az új politikai hozzáállást, az olyan gyakorlatot és a fokozott felelősséget, amely megfelel a mai realitásoknak. 1. A Szovjetunió és Jugoszlávia megerősíti, hű a békepolitikához, a nemzetek és országok függetlensége, valamennyi ország egyenjogúsága, egyenlő biztonsága politikájához, tekintet nélkül kiterjedésükre és potenciáljukra, társadalmi és politikai berendezkedésükre, az eszmékre, amelyekhez tartják magukat, s más államokkal fenntartott kapcsolataik formáira és jellegére, valamint földrajzi helyzetükre. Hangsúlyozzák, nagy jelentőségű az összes állam aktív békés együttélése, az enyhülés, az államok közötti vitás kérdések kizárólag békés úton történő rendezése, az egyenjogú együttműködés, a bizalom és a párbeszéd légkörének megszilárdítása, valamennyi ország, főleg a fejlődő államok fejlődésének meggyorsítását szolgáló feltételek megteremtése elveinek és politikájának a következetes érvényesítése. Mindkét fél megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít az ENSZ Alapokmányában. a helsinki Záróokmányban és más alapvető nemzetközi jogi dokumentumokban rögzített általánosan kötelező elvek következetes betartásának, melyek tiltják az agressziót, a határok megsértését, idegen területek bekebelezését, az erővel való fenyegetés és az erő alkalmazása bármiféle formáját, a más országok belügyeibe való beavatkozást. 2. A nemzetközi élet demokratizálása a feltétele és elválaszthatatlan része az olyan igazságosabb nemzetközi kapcsolatok kialakításának, amelyek feltételezik, hogy minden állam egyenjogúan vesz részt bármilyen nemzetközi probléma megvitatásában és megoldásában, mindenekelőtt azokéban, amelyek közvetlenül érintik érdekeiket. A Szovjetunió és Jugoszlávia síkraszáll az ENSZ, az egyenjogú és szuverén államok univerzális nemzetközi fóruma megerősítéséért. Állást foglal amellett, hogy erősíteni kell az ENSZ szerepét és fokozni hozzájárulását napjaink sürgető problémáinak megoldásához az összes ország, az egész nemzetközi közösség érdekeit figyelembe véve. 3. A mai világban, amelyet számos probléma terhel, fontos szerepet játszik az el nem kötelezettség politikája, melynek célja a béke és a biztonság mindenki számára, az egyenjogúság és a kölcsönös megértés, az elszigeteltség felszámolása, a politikai és gazdasági függetlenség, valamennyi ország és nemzet méltóságának következetes tiszteletben tartása, azon joguk érvényesítése, hogy önállóan dönthessenek saját fejlődésükről. Az el nem kötelezettség politikája az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás, az apartheid, valamint az agresszió, a beavatkozás, az erőszak, az erőfölény, a hegemónia és a diszkrimináció ellen irányul a politikai és gazdasági kapcsolatokban, s küzd az ellen, hogy a nemzetközi együttműködés a jelenlegi tömörülések szűk keretei közé korlátozódjon. Az el nem kötelezett országok, mint a tömbökön kívül álló független globális tényező tevékenysége a nemzetközi együttműködés bővítésére, az akadályok, a versengés, a kiváltságok és az elfogultság leküzdésére és felszámolására irányul. Az el nem kötelezettek mozgalmának és az el nem kötelezettség politikájának a növekvő szerepe a világban megfelel a kor követelményeinek és a nemzetközi közösség érdekeinek. 4. A Szovjetunió és Jugoszlávia megerősíti meggyőződését, miszerint elérhető a fegyverek, az erővel való fenyegetés nélküli világ, amelyben a félelem és az erőszak alulmarad a bizalommal, a stabil biztonsággal, valamennyi nemzet és ember nyugalmával szemben. A mai kölcsönösen összefonódó világban bármely ország biztonsága megbízható, ha az mindenki biztonságán alapul. E törekvések valóra váltásához vezető elsó, döntő lépés a lázas fegyverkezés megszüntetése és a nukleáris és hagyományos leszerelés visszafordíthatatlan folyamatának megkezdése, a hatékony nemzetközi ellenőrzés melletti általános és teljes leszerelés elérésének céljával. A nukleáris katasztrófa veszélyének az atomfegyverek általános és teljes felszámolása útján történő valódi elhárítása valamennyi nemzet legmagasabb és halaszthatatlan célja. E folyamatot megalapozta a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló szovjet-amerikai szerződés, amely fokozta az emberiségnek a biztonságos jövőbe vetett reményeit. Az a tény, hogy a leszerelés eszményeinek megvalósíthatóságába vetett hit megnövekedett, történelmi jelentőségű tényezővé válhat. Haladéktalanul ki kell és ki lehet dolgozni és meg lehet kötni az atom- fegyverkisérletek általános és teljes betiltásáról szóló megállapodást, mégpedig a legszigorúbb ellenőrzési intézkedések mellett. Nem szabad megengedni az egész emberiség birtokát képező világűr militarizálá- sát, s úgyszintén be kell tiltani és fel kell számolni a tömegpusztító fegyverek minden fajtáját. E célok eléréséhez minden államnak hozzá kell járulnia, egyebek között a sokoldalú tárgyalásokon is. Az így felszabaduló tudományos, technológiai és anyagi eszközöket és lehetőségeket a fejlődésre, mindenekelőtt a fejlődő államok javára kell fordítani. Ez történelmi fordulat lenne, s minden ország, az egész emberiség érdekeit szolgálná. 5. A Szovjetunió és Jugoszlávia- az európai biztonsági és együttműködési konferencia szelleme és célja iránti odaadását megerősítve- az összeurópai folyamat fejlesztésére és elmélyítésére, a Záródokumentum és a részt vevő államok által jóváhagyott más dokumentumok rendelkezéseinek kiegyensúlyozott és következetes betartására törekszik, ami fontos szerepet játszik a bizalom és az együttműködés építésében Európában. Hangsúlyozzák, rendkívül fontos az európai határok sérthetetlenségére vonatkozó rendelkezés megtartása. Az erősödő európai pozitív folyamatokat ki kell terjeszteni a Földközi-tenger térségére is - amely biztonsága szorosan összefügg Európa biztonságával - úgy, hogy a térség a stabil béke és együttműködés övezetévé váljon. 6. Mindkét fél úgy véli, hogy a világ különböző részeiben kialakult feszültséggócok a konfliktusok kiterjedésének veszélyét jelentik, fenyegetik a békét és a biztonságot, s úgyszintén az adott térségekben levő országok és népek függetlenségét és szuverén jogait. A regionális konfliktusokat minél gyorsabban kell rendezni az őket előidéző okok megszüntetésével, politikai eszközökkel az ENSZ Alapokmányának elvei szerint, e szervezet lehetőségeinek hatékony kiaknázásával, valamennyi állam és nemzet törvényes érdekeinek, valamint azon joguknak a tiszteletben tartása mellett, hogy önállóan dönthetnek saját sorsukról. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít az emberi jogok tiszteletben tartásának, és e jogok feltétel nélküli és következetes betartásáért szállnak síkra az egész világon. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megvonhatatlanok, egymástól elválaszthatatlanok és kölcsönösen összefüggenek egymással. Különösen jelentősek azok a jogok, amelyek az egyén számára lehetővé teszik az életkörülmények alakításában való részvételt, a saját munkája gyümölcseinek élvezetét és a társadalmi és politikai folyamatok közvetlen befolyásolását abban az országban, ahol él. 8. A Szovjetunió és Jugoszlávia meg van győződve arról, hogy minden ország és az egész nemzetközi közösség stabil gazdasági fejlődésének érdekei megkövetelik a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyökeres átalakítását. Hangsúlyozzák, hogy az e kapcsolatok válságának alapjait képező legidőszerűbb problémák haladéktalan és elvszerű. megoldása megfelelne a stabilitásnak és a haladásnak az egész világon. Vonatkozik ez főleg a fejlődő országok többsége hatalmas külföldi eladósodására, a kereskedelemben tapasztalható diszkriminálásukra és arra, hogy a műszaki és technológiai ismeretekhez korlátozottan juthatnak hozzá. Meggyőződésük, hogy minden ország és az egész nemzetközi közösség stabil gazdasági fejlődése egyedül úgy érhető el, hogy valamennyi ország aktívan és szabadon vesz részt a gazdasági együttműködésben, a világgazdasági problémák megoldásában. Az új gazdasági világrend létrehozása megfelel minden ország érdekeinek és megköveteli valamennyiük hozzájárulását. 9. A környezet védelme és javítása, akárcsak a természetvédelem és a természeti források ésszerű kihasználása az egyik fontos feltétele az élet minősége javításának és a gazdasági fejlődésnek. Mindez megköveteli az államok széles körű együttműködését. A Szovjetunió és Jugoszlávia kinyilatkoztatja, hogy elősegíti az e téren folytatott együttműködés fejlesztését. xxx Az egyetemes civilizáció fejlődésének új szakaszába lép. Az emberiség előtt még sosem merültek fel ilyen sürgetően a túlélés problémái, a természeti és az életkörnyezet megőrzésének kérdései, a világ valamennyi népének méltó élete anyagi és szellemi feltételei megteremtésének a problémái. Az ember képes elérni a fejlődés új fokait az államok közös erőfeszítéseivel, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, ideológiai és politikai beállítottságukra. Mindenki érdeke az olyan világhoz vezető út építése, amelyben a legmagasabb érték a szabadság, a függetlenség, minden nemzet és egyén méltósága, akárcsak maga az élet, továbbá az ember alkotótevékenysége és sokoldalú fejlődése. Az olyan világhoz, amelyben megvalósul minden nemzet gazdasági, kulturális haladása, amelyben annak megértése az uralkodó, hogy mindenki egyetlen bolygó lakója, hogy közös a sorsunk. A mai nemzedékkel, a jövő generációival, a történelemmel szembeni felelősség ezért az összes népet és államot terheli. Ez megköveteli mindenkitől az új hozzáállásokat, a jószándékot, az új politikai filozófiát, amelynek alapja a megértés, hogy a világ oszthatatlan és kölcsönösen összefonódó, hogy az egyik nemzet haladása csak az összes többi haladásának részeként lehetséges, hogy az anyagi és szellemi gazdagság, a tudomány és a technika vívmányai új távlatokat nyitnak a megosztottság leküzdése, valamennyi nemzet fejlődése előtt. A Szovjetunió és Jugoszlávia, az SZKP és a JKSZ ezen eszmények megvalósítása és e magasztos célok elérése érdekében együttműködést folytat egymással, az összes többi országgal és mindazokkal a politikai erőkkel, amelyek tudatá- .ban vannak a béke, az általános biztonság és a haladás ügyéért viselt felelősségüknek.
