Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-18 / 65. szám, péntek

A tudás értéke

ÁTALAKUL A SZOVJET KÖZOKTATÁS

„Mi az oka annak, hogy kétmillió szovjet pedagógus nem a tanult szakmájában dolgozik, miért hagyja ott az iskolát a férfitanerő? Mert az iskolának ma csak az olyan végrehajtó dolgozó kell, aki pontosan teljesíti a kijelölt, olykor értelmetlen feladatokat. Emellett szigorú bérgazdálkodás is megköti az igazgatók kezét. Ha ez így folytatódik, akkor a közoktatás átalakítása az úgynevezett iskolareform ürügyén - csak merő ábránd lesz. “

Ezek a mondatok egy olvasólevélből valók, amelyet nemrég kapott a Komszomolszkaja Pravda.

Az ilyen kérdések mindenképp indokoltak. A szovjet sajtóban nemrég megjelent adatok tanúsága szerint, az országban manapság mintegy száztizmillióaa tanulnak - nappali, esti vagy levelező tagozaton. A többség, csaknem 44 millió fiatal, általános iskolába jár, mintegy 4,3 millióan pedig szakközépiskolában tanulnak. A technikumok iránt viszont csökkent az érdeklődés, és a főiskolák iránt is - ezeknek jelenleg körülbelül ötmillió hallgatójuk van.

Jókora számok ezek. Tekintettel a szovjet közoktatásügy óriási arányaira és mivel a művelt emberek nagy száma - az átalakítás egyik záloga, az SZKP KB nemrég tartott plénumán a közoktatás reformja is napirenden szerepelt. Ez alkalommal nem jelöltek ki konkrét feladatokat, hanem a központi bizottság bizonyos elképzeléseket és javaslatokat körvonalazott. Az ülésen szigorú bírálatot kapott a közép- és a felsőfokú oktatás rendszere, amely - mint Jegor Ligacsov, a Politikai Bizottság tagja előadói beszédében megfogalmazta teljesen elszakadt attól a dinamikus fejlődéstől, amely az egész országot egyre inkább áthatja. Az ideológiai ügyekért felelős KB-titkár kijelentette: a szovjet közoktatás fejlődése elmaradt a világ- színvonaltól, és ha ez a helyzet rövid időn belül nem változik meg gyökeresen, akkor az egyre súlyosabb elmaradást csupán évtizedek alatt lehetséges megszüntetni. Jegor Ligacsov ehhez még azt is hozzátette, hogy újabban mérséklődtek ugyan az igazgatók és a rektorok munkáját bénító kötöttségek, az eddig történt változások azonban még nem elegendőek a tanintézetekben szükséges demokratikus szellem létrehozásához, az oktatás színvonalának emeléséhez.

A szovjet pedagógia az utóbbi években súlyos problémákkal volt kénytelen szembenézni. Az ismeret, a tudás értéke kétségtelenül csökkent - ebben természetesen nemcsak az iskola a hibás. Már három évvel ezelőtt életbe lépett a középiskolai reform - de jelentős eredményekkel eddig nem járt. Negyven esztendő alatt csupán lényegtelen változások történtek a szovjet iskolarendszerben. így bevezették a koedukációt, és a gyerekek most nem tizenegy, hanem tízosztályos iskolába járnak, ami pedig a legújabb: a tankötelezettség nem hét-, hanem hatéves korban kezdődik.

Szovjet pedagógusok és szociológusok véleménye szerint, bizonyos fékező mechanizmusok akadályozzák a kibontakozást. Először, az iskolák többségében bürokratikus felfogás uralkodik, és az újító kezdeményezést elfojtják. Könnyen kellemetlensége lehet az olyan tanárnak, aki akár csak egy kicsit eltér a tanterv szigorú utasításaitól. Nagy baj, hogy nincs világos stratégia az oktatás fejlesztésére. A szakemberek szerint - és ez teljesen megegyezik a plénumon elhangzott Ligacsov- beszéd lényegével - a szovjet iskola ma sem a munkára, sem az életre nem nevel.

Az iskolának nyilvánvalóan elsősorban a holnapra kellene előkészítenie a fiatalokat. Hiszen ideális helyzetben az volna a feladata, hogy megfelelő személyiségi jellemvonásokat alakítson ki a fiatalokban, és felvértezze őket az életben szükséges ismeretekkel. Ehelyett ma sokszor egészen felesleges dolgokkal tömik tele a gyerekek fejét, amelyekre semmi szükségük sem lesz. Nagy hiba még az is, hogy az iskola a gyakorlati jártasságot sem fejleszti ki a gyerekekben. A politechnikai oktatás terén azt kellene elérni, hogy ne csupán az almaszedés meg a tavaszi lomtalanítás legyen az úgynevezett „munkára nevelés“ eszköze.

Az elméleti oktatás terén is bajok vannak a szovjet tanintézetekben, amint arra az SZKP KB ülésén rámutattak. Az ismeretek gépies sulykolása helyett az alkotó gondolkodás elsajátítása volna fontos. Hiszen a jelenlegi általános iskolai tanulók egy része néhány év múlva az egyetemek, főiskolák vagy akadémiák hallgatója lesz.

Gondot jelent az is, hogy a XX. század vége felé sok szovjet iskolában elavult módszerekkel tanítanak. Holott igen jelentős újítók is voltak és vannak a szovjet pedagógusok soraiban, módszereik azonban csak nagy nehezen érvényesülnek a sablon szürke tömege közepette. Iljin, Satalov és Scsetyin módszerei például főként a gyermekek életkori sajátosságain alapulnak. Ezek a metódusok a képi és logikai gondolkodásmódot fejlesztik ki a gyermekekben, és szükség esetén érzelmeikre is hatnak. Tudományos vizsgálatok szerint, e módszerek kétszer-háromszor eredményesebbek, mint a régiek. Segítségükkel a jelenlegi ismeretanyagot sokkal hamarább lehet elsajátítani az iskoLegyen családi esemény

A Koldus és királyfi bemutatója a Magyar Területi Színházban

Az ifjú és legifjabb nézők örömére ismét egy izgalmas történet kerül színre a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulatának jóvoltából. Igaz, hogy ki-ki láthatta már filmen is meg a televízióban is - sőt egészen biztosan olvasta is a történetet -, mégis szívesen nézi meg újra és újra, lakjon a világ bármelyik táján.

Aki olvasta a Koldus és királyfit, az bizonyára elolvasta Tóm Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait is.

Szerzőjét, Mark Twaint, amolyan „fenegyereknek“ ismerték, akit mindig a szenvedélyes igaz- ságszeretete vezérel A ,,fáma“ szerint nagy-nagy felfortyanásai idején igen jó hatást tettek rá a lányai. Addig kérlelték az apjukat, amíg ki nem húzta az utolsó „durva szót" is az írásából. Bosszankodott is emiatt sokszor az író apa, hogy a lányai éppen attól fosztják meg az írásait, ami azokban a legérdekesebb- mintha az ételből utólag kivonnák az ízeket. Szerencsére nem minden írás született a lányai közelében, így sok megőrizte a maga „bájos nyersességét“. Mark Twain egyébként annyira termékeny író volt, hogy minden irása még a mai napig sem került kiadásra.

A Magyar Területi Színház komáromi társulatának szinte minden színésze részt vesz a Koldus és királyfi színrevitelé- ben. A címszerepben Benes Ildikó és Mák Ildikó látható. Az előadást Horváth Lajos rendezte. A bemutatóra március 18-án, pénteken este 18 órakor kerül sor; azért, hogy a gyermekeket szüleik is elkísérhessék az előadásra, s hogy családi öröm és esemény lehessen a Koldus és királyfi történetének megtekintése. A bemutató színhelye a Szakszervezetek Házának nagyterme.

KMECZKÓ MIHÁLY

Iában. így a művészetre, a sportra és - ha kell - a helyes értelemben vett társadalmi munkára is több idő jutna.

Az új iskola létrehozásához nem részleges, hanem átfogó, rendszerbeli változások szükségesek - vallják a közoktatási reform hívei. Elsősorban az lenne helyes, ha a tekintélyuralmi elvek helyett demokratikus légkör honosodna meg, a pedagógus és a tanuló között őszinte együttműködés alakulna ki, a jelenlegi „te felelsz, én pedig osztályozlak“ jellegű kapcsolat helyett.

Az iskola felett ma egy roppant piramis terebélyesedik: a kerületi, városi, járási, területi, köztársasági és országos irányító apparátus szervezete. Már mutatkozik ugyan valami javulás, egyes felesleges láncszemeket kikapcsolnak. Az egyetemeket és főiskolákat jelenleg 74, a technikumokat pedig 207 főhatóság és minisztérium irányítja. Jelentős mértékben elősegítené az iskolaügy demokratizálását, ha egyre több tanintézetben választanák az igazgatót. De nem a felettes szervek - hanem maguk a tanárok. Helyes volna, ha - mint az említett plénu- mom Jegor Ligacsov is kifejtette -, az irányító szervek végre szakítanának bürokratikus, maradi, utasításos módszereikkel, és újra elfoglalná az őt megillető helyet a tudás, amely az évek hosszú során elveszítette értékét.

(Az APN és a szovjet sajtó anyagai alapján G. Gy.)

Nyugat-szlovákiai művészek Prágában

A prágai Óváros tér és a Lőportorony közti Celetná utca, az egykori Királyi út felújított épületeinek egyikében van a CSKP prágai városi bizottságának létesítménye, a politikai nevelés háza. Az épületben nagy a forgalom, hiszen a főváros pártoktatási rendszerében fontos szerepet betöltő intézmény tanfolyamain az évek során sok ezer hallgató gyarapította társadalomtudományi ismereteit.

Arról is nevezetes ez az intézet, hogy nagy pártolója a képzőművészeti és dokumentum-kiállításoknak. Most, a februári győzelem 40. évfordulójának tiszteletére a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége nyugat-szlovákiai szervezetével, a bratislavai városi pártiskolával és a Dielo képzőművészeti ügynökséggel közösen huszonegy nyugat-szlovákiai festő- és szobrászművész alkotásaiból rendeztek kiállítást az intézet második emeletén.

Huszonegy művész alkotásait láthatjuk a folyosón. A Nyugat-szlovákiai kerület tájainak hangulatát idézik Rudolf Moško, Karol Drexler, Marta Horníková, Milan Vanko, Marián Sučánsky és Eva Mišíková- Abelová festményei. Almási Róbert négy műve (Alkonyat, Délben, Táj, Szántó) a csallóközi síkság légkörét adja vissza. Ecsetkezelésében és a téma megjelenítésében Almásihoz Robert Haček Vihar előtt, A falu és a Nyári út című festményei állnak a legközelebb.

A kiállításon helyet kaptak a szlovák nemzeti felkelést, a szocialista építést idéző alkotások is (például Viliam Pirchala, Jozef Oškvárek,

Rudolf Moško és Julius Balogh festményei), a békét, a békés alkotómunka eredményeit tükrözik Jozef Fízel márványplasztikái, Milan Chovanec alkotásai. De láthatunk itt csendéletet, lélektani tanulmányoknak beillő műveket is (Ladislav Čech, Jaroslav Knit, Ľudovít Hološ- ka, Ladislav Moško művei).- A képeket általában havonta cseréljük. Célunk az, hogy hallgatóink megismerjék a mai csehszlovákiai képzőművészetet - tájékoztat Josef Kešner, a politikai nevelés házának igazgatója. - Ezért vettük fel a kapcsolatot a képzőművészeti szövetségek kerületi szervezeteivel is. A szlovákiai művészek közül a nyugat-szlovákiaiak mutatkoznak be elsőként nálunk. Elmondhatom, alkotásaik iránt nagy az érdeklődés, hiszen ezek a művek hűen érzékeltetik az elmúlt negyven év eredményeit a képzőművészetben. Kiállításaink jól kiegészítik művelődéspolitikai előadásainkat éppúgy, mint más témáinkat a rendszeresen megrendezett dokumentum-kiállítások. Ezen a téren viszont példás együttműködés alakult ki a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házával és a Magyar Kulturális Központtal. A földszinten most is látható a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét és küzdelmeit bemutató dokumen- tum-kiállítás. A baráti országok prágai kultúrközpontjaival más téren is rendszeres az együttmüködés.

Áprilisban a Celetná utcai pártintézmény látogatói Jirí Bučil pŕibrami festőművész, majd Alois Martan, az ismert restaurátor alkotásait tekinthetik meg SOMOGYI MÁTYÁS

Kistelepüléseink - a művelődés szemszögéből

Ma egész társadalmunkat rendkívüli mértékben foglalkoztatják a gazdasági kérdések: az tehát, hogy miképpen lehet úgy megújítani a gazdasági életet, hogy munkánk az eddiginél jóval hatékonyabb, eredményesebb, magasabb színvonalú, a kor követelményeinek megfelelő legyen. S ebben az átalakulásban, változásban igen fontos szerepet szánnak az emberi tényezőnek. Mindenki úgy véli, hogy a termelést végző ember helyzetének kell megváltoznia ahhoz, hogy a termelés is változzon. Ugyanis csak a termelésben és elosztásban való aktív részvétellel nő felelősségtudatuk.

Szlovákia lakosságának jelentős hányada ma is kistelepüléseken él. Olyan falvakban, amelyeknek kicsi a lakossága. A szlovákiai magyarságra ez hatványozottabban érvényes. Az 1981-es statisztikai adatok azt mutatják, hogy azokban a kistelepülésekben, amelyeknek lakossága 200-500 fő között van, 30 400 ember él, s azokban a falvakban, amelyeknek lélekszáma 500-1000 között van, 90 500 ember lakik. S akkor ez a statisztika még elrejti előlünk a társult községeket, mert hisz azok lakosságát összességében mutatja ki, mondjuk 1500 főben, mely mögött akár 5, egyenként 300 fős település rejlik. Nyugodtan állít hatjuk tehát, hogy a szlovákiai magyarságnak mintegy egyharmada kistelepüléseken él. Ez adottság, mellyel számolnunk kell.

A kistelepülések szerepét a társadalomirányítás nemrég bizonyos mértékben leépítette, s ezzel a benne lakóknak a településükért érzett felelősségtudatát is csökkentette. Mindez sok más negatívumon kívül a falusi közélet, s a helyi kulturális élet teljes megszűnéséhez vezetett, annak ellenére, hogy a központi települések vezetőinek részéről nagyon sok esetben megvolt az igyekezet a helyzet javítására. A közösségi élet megszűntével nagyon sok kistelepülésen a kulturális élet is megszűnt. Gál Sándor riportsorozata a Hétben igen árnyaltan, teljes részletességgel mutatta ezt a problémát.

S még valamivel összefügg ez a kérdés: az iskolák körzetesítésével. Ez - mind a Rudé právóban és a Pravdában lezajlott, s az Új Szóban is ismertetett vita jól érzékeltette - nemcsak az iskoláknak, mint intézményeknek a megszűnésével járt, hanem azzal is, hogy jórészt pedagógus nélkül maradtak a kistelepülések. A következmények ismertek. A helyi kulturális élet, a közösségi művelődés, a Csemadok alapszervezeteinek tevékenysége a kistelepüléseken stagnált, vagy teljesen megszűnt. Úgy gondolom, hogy az itt leírtak mindannyiunk számára ismertek. Sokan vagyunk olyanok, akik az elmondottakat, a negatívumokat saját bőrünkön éreztük és érezzük. Ám a fő kérdés ma szerintem az, hogy miképpen lehet ezen a helyzeten változtatni. A helyi pártós állami szervek, valamint a Nemzeti Front tagszervezeteinek hathatós segítségével mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kistelepüléseken is megújuljon a társadalmi élet. Nemrég egy ilyen kistelepülésen - a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban levő Cséfán (Cechová) új Csemadok- alapszervezet alakult. Mi, a vendégek is megdöbbentünk azon, hogy a település lakói milyen lelkesedéssel láttak hozzá a munkához. Talán a szocialista nemzetiségi kulturális intézmények létrejötte idején volt ilyen lelkesedés tapasztalható. Jelzi ez azt is, hogy az öntudatát, rangját és méltóságát visszanyert közösségek jelentős energiákat képesek magukból fölszabadítani, ez az erő pedig elengedhetetlen társadalmunk és gazdaságunk megújulása számára.

Igaz, hogy az iskolakörzetesítéssel pedagógus nélkül maradtak a kistelepülések, de nagyon sok helyütt szerepüket átvehetik, átvehetnék az agrárértelmiség és más olyan réteg képviselői is, akiket munkájuk a kistelepülésekhez is köt.

Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Front tagszervezeteként a Csemadok is sokat tehet a dél-szlovákiai kistelepülések fejlődéséért. E meggyőződésem íratta le velem a fenti sorokat, gondolatokat is.

KMOTRIK FERENC, a CSEMADOK KB tagja

Zenei esték a Rundal-palotában

A Rundal-palota - Rastrelli alkotása - Rigától, a lett fővárostól mintegy 70 kilométerre épült. A restaurátoroknak köszönhetően a XVIII. századi építészeti műemlék ismét régi fényében ragyog. A kastély mind a 138 terme nyitva áll a látogatók előtt, s helyreállították a gazdasági épületeket, továbbá a nagy francia parkot is. A palotában újabban gyakran rendeznek zenei esteket, amelyeken főként XVIII. századi mesterek munkáit szólaltatják meg a legjelesebb rigai zenekarok.

Nemzedékek a színpadon

(Gyökeres György felvétele)