Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-18 / 65. szám, péntek
A szovjet-jugoszláv kapcsolatokról, az átalakításról Mihail Gorbacsov beszéde a belgrádi parlamentben Nicaragua katonai intervenciótól tart Amerikai egységeket vezényeltek Hondurasba • Managua tartalékosok mozgósítását rendelte el (ČSTK) - Az Egyesült Államok további jelentős katonai egységeket vezényelt Hondurasba. Ronald Reagan elnök döntéséhez ürügyként az a vád szolgált, mely szerint a nicaraguai hadsereg szerdán az ellenforradalmi csoportokat üldözve behatolt hondurasi területre. A Fehér Ház állítása szerint az amerikai csapate- rösítést Jósé Azcona hondurasi elnök kérte. A Pentagon szóvivője közölte, mintegy 3200 fős dandárt küldenek Hondurasba. A dandár a 82. légi deszant hadosztály és a 7. gyalogsági hadosztály két-két zászlóaljából áll. A^dandár tegnap indult útnak az észak-karolinai Fort Bragg és a kaliforniai Fort Ord támaszpontról. A Fehér Ház szóvivője a középamerikai válság további fokozódását jelentő döntést azzal igyekezett mérsékelni, hogy kijelentette, az amerikai egységeket nem a nicaraguai kormány és a kontrák közötti harcok térségébe vezénylik. Állítólag egy „rendkivüli hadgyakorlaton" vesznek részt, melynek célja „Honduras szuverenitásának és területi épségének a biztosítása“. Daniel Ortega nicaraguai elnök a kormányát ért vádakat visszautasította. Hangoztatta, az elmúlt napokban több mint 2000 fős ellenforradalmi egység intézett támadást Hondurasból a nicaraguai határmenti térség ellen. A sandinista hadsereg erre válaszként nagyszabású offenzívát indított, amelynek azonban védelmi jellege volt - mondotta Ortega, s hozzáfűzte, a sandinista egységek nem sértették meg a közös határt. A nicaraguai kormány szerdán elrendelte 15 ezer tartalékos mozgósítását. Managuában attól tartanak, hogy az országot katonai támadás éri. Nicaragua ENSZ-képviselöje szorgalmazta, hogy a világszervezet hozzon létre egy szakemberekből álló bizottságot, amely megvizsgálná az ellenforradalmi csoportok jelenlétét a hondurasi határ térségében, s ajánlásokat dolgozna ki a kontrák leszerelésére. Puccskísérletet hiúsítottak meg Panamában Noriega tábornok eltávolítása volt a cél (ČSTK) - A panamai fegyveres erők főparancsnoksága tegnapra virradó éjjel megerősítette, hogy tisztek egy csoportja szerda reggel puccskísérletet hajtott végre, melynek célja Manuel Antonio Noriega tábornok, a fegyveres erók főparancsnokának eltávolítása lett volna. Amint arra a nyilatkozat rámutat, az összeesküvést Leonidas Macias ezredes, a rendőrség főparancsnoka vezette három magas rangú tiszt közreműködésével, akik a közelmúltban tértek vissza az Egyesült Államokból. Mindnyájukat letartóztatták. A közlemény szerint a hatalomátvételi kísérlet nem követelt emberáldozatokat, azonban fokozta az amúgy is feszült belpolitikai légkört. A hírügynökségi jelentések szerint a vezérkar épületében szerda reggel lövöldözésre került sor. Az adott időpontban Noriega tábornok is a helyszínen tartózkodott. A főparancsnokságot őrző negyedik gyalogos zászlóalj tagjai behatoltak az épületbe és sikerült lefegyverezniük a lázadókat. A vezérkar épületének környékét jelenleg állig felfegyverzett katonák őrzik. A panamai fegyveres erók képviselői kezdetben nem közölték, hogy az akció a főparancsnok ellen irányult. Mint mondották, csupán a vezérkar épületének védelmét gyakorolták. Manuel Noriega a lövöldözést követően magas rangú tisztek kíséretében jelent meg, s közölte az újságírókkal, hogy a helyzet normalizálódott. A puccskísérletet követően az országban erősödtek a tüntetések, s a második legnagyobb városban, Colónban is nagyszabású megmozdulásokra került sor. Samirt nem győzték meg Washingtonban Izraeli légitámadás dél-libanoni falvak ellen (ČSTK) - Az Izrael által megszállt területeken újabb áldozatokat követelt a katonák terrorja. Szerdán további négy palesztin vesztette életét, s a PFSZ szerint így az izraeli terror áldozatainak száma tavaly december óta már túllépte a 150-et. A Gázai-övezetben levő Tulkarma kórházába szerdán 20 sebesült polgári személyt vittek be. A megszállt területeken egyébként folytatódott az általános sztrájk. Washingtonban eközben Jicchak Samir izraeli miniszterelnök Ronald Reagan amerikai elnökkel tárgyalt. A szerdai megbeszéléseket követően Samir újságíróknak nyilatkozva elmondta, a közel-keleti rendezésre vonatkozó amerikai elképzelések ügyében nem jutott közös nevezőre Reagannel. Hozzáfűzte azonban, hogy a két fél folytatja a tárgyalásokat. Izrael végső állásfoglalását a kormány jövő heti ülésén dolgozzák ki. Tuniszban Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügyminisztérium közel- keleti és észak-afrikai osztályának vezetője Jasszer Arafattal, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökével folytatott megbeszélést. A szovjet fél tajékoztatást adott az arab-izraeli konfliktus átfogó rendezésére vonatkozó elképzelésekről. Poljakov hangoztatta, a politikai erőfeszítések csak akkor hoznak sikert, ha a konfliktusban részt vevő minden fél érdekeinek ésszerű egyensúlya alakul ki. Izraeli repülőgépek a dél-libanoni Suf hegységben két falut bombáztak. A térségben drúzok és palesztinok is laknak. A Bejrúttól 15 kilométerre délre fekvő falvak bombázása az idén már a harmadik izraeli légitámadás volt Libanon ellen. (ČSTK) - Mint arról már beszámoltunk, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán beszédet mondott a jugoszláv parlamentben. A beszéd külpolitikai részét lapunk tegnapi számában közöltük, az alábbiakban a szovjet-jugoszláv kapcsolatokra és az átalakításra vonatkozó részt ismertetjük. Bevezetőben Mihail Gorbacsov köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd így folytatta: A mostaniakhoz hasonló napokban helyénvaló megemlékezni az államaink közti kapcsolatok történelmének számos kiemelkedő oldaláról. Az orosz katona és önkéntes sokszor sietett a szabadságukért harcoló jugoszlávok segítségére. Nem lehet megfeledkezni a jugoszláv internacionalisták ezreiről sem, akik a forradalmi Oroszország munkásainak és parasztjainak oldalán védelmezték Október nagy művét. Népeink sosem felejtik el az elmúlt háború eseményeit. Amikor a hitleri hordák betörtek a szovjet területre, amikor hadseregünk és népünk magára vonta a hatalmas katonai masinéria csapatát, amikor a leigázott népekben elkezdett gyülemleni a harag és a gyűlölet a megszállók ellen, abban az időben Jugoszlávia hegyei között a kommunisták felhívására és vezetésük alatt kibontakozott a harc a megszállók ellen és népi háborúvá nőtte ki magát. Hazánk védelmezőit ösztönözte és melengette az a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy Dél-Európában, kilométerek ezreire a szovjet-német fronttól harcoltak jugoszláv testvéreink. A jugoszláv népi felszabadító hadsereg harcosai számára természetesen létfontosságúak voltak a hírek a harcokról, melyek a Fehér- tengertől a Fekete-tengerig folytak, s melyek eredménye minden túlzás nélkül sok évtizedre meghatározta Európa és talán az egész emberi civilizáció sorsát. Népünk és hadseregünk a szövetségesek és az európai népek ellenállási mozgalmának támogatásával kitartott, a fasizmust sikerült leverni. A szovjet felszabadítók Tito marsall katonáival együtt léptek be az örömmámorban úszó őszi Belgrádba. Tisztelgünk hősiességük előtt és meghajtunk azok emléke előtt, akik a szabadságért és a függetlenségért, népeink becsületéért és méltóságáért áldozták életüket. A fasizmus veresége után új korszak kezdődött az emberiség történelmében, megkezdődött azon figyelemre méltó korszakok egyike, amikor a népek lehetőséget kaptak, hogy ismét hozzálássanak álmaik alakításához, döntsenek, milyen törvények szerint fognak élni, milyen elvekhez és erkölcshöz fogják magukat tartani. Ez a fordulat és az alkotó munka időszaka volt, ebből a korból ered sok minden, amire az emberiség ma joggal büszke, de ebben a korban gyökerezik számos égető és megoldatlan probléma is. A szovjet-jugoszláv harci testvériség Sinowatz lemondott (ČSTK) - Fred Sinowatz, az osztrák kormányzó Szocialista Párt (SPÖ) elnöke lemondott tisztségéről - közölték tegnap nem hivatalosan Bécsben. Utódjává Franz Vranitzki kancellárt javasolta. A párt élén bekövetkező változást meg kell erősítenie az SPÖ rendkívüli kongresszusának, amely valószínűleg májusban ülne össze. SAJTÓÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN A Kaukázuson túli területek nemzetiségi viszonyairól (ČSTK) - Moszkvában szovjet történészek részvételével sajtóértekezletet tartottak arról, hogyan alakultak az októberi forradalom után a nemzetiségi kapcsolatok a Kaukázuson túli területeken. Jurij Poljakov, az akadémia levelező tagja egyebek között rámutatott, az 1917-1920 közötti időszak Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán történetének legsúlyosabb időszaka volt s az akkori történések megértése nélkül nem lehet elemezni a jelenlegi problémák lényegét. A Kaukázuson túli köztársaságokban akkor nacionalista pártok voltak hatalmon. Ez az érzékeny térség a török, a német és a brit hadsereg intervencióinak célpontjává vált, s a támadók rendkívül éles nemzetiségi konfliktusokat provokáltak. Az említett három év során emberek tízezrei pusztultak el a harcokban. Jurij Poljakov a továbbiakban rámutatott, hogy csak 1920 és 1921, a szovjethatalom győzelme után jöttek létre a nemzetiségi problémák rendezésének feltételei. Számos problémát valóban megoldottak, de nem midegyiket - hívta fel rá a figyelmet a szovjet tudós. A sajtókonferencián szó volt a ka- rabah autonóm területen kialakult problémák okairól és megoldásuk lehetőségeiről is. Poljakov ezzel kapcsolatban rámutatott, az autonóm terület létrehozása 1923-ban kompromisszum eredménye volt. A terület azelőtt sosem volt autonóm közigazgatási egység, s az autonómia biztosítása az örmények nemzetiségi igényeit volt hivatott kielégíteni. A másik oldalon azonban az a tény, hogy a terület Azerbajdzsán része maradt, az azerbajdzsániak igényeit elégítette ki. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Nagorno-Karabah Autonóm Területet mindig szoros gazdasági szálak fűzték Azerbajdzsánhoz. Örményországnak nem volt fejlett gazdasági infrastruktúrája, és a karaba- hi terület gazdasági integrációja Azerbajdzsánnal abban az időben célszerű volt. A jelenlegi helyzetet csak Örményország és Azerbajdzsán lakossága oldhatja meg - folytatta Poljakov. - A megoldás útjai különbözőek lehetnek, s nem csupán szigorú adminisztratív intézkedésekre kell gondolni. A szovjet tudós annak a véleményének adott hangot, hogy maximálisan bővíteni lehet az Örményország és a karabahi örmény lakosság közötti kapcsolatokat. A kultúra és az oktatásügy kérdéseinek megoldásáról az örmény szervek dönthetnének, míg az Azerbajdzsánnal fenntartott gazdasági kapcsolatokat nem érné csorba. Ez csak a lehetséges változatok egyike, ám legyen a megoldás bármilyen, tiszteletben kell tartani mindkét köztársaság lakosságának akaratát. A karabahi helyzetet nyugodtan lehet és kell megoldani. A problémák okai nemcsak a nemzetiségi kapcsolatokban keresendők. A gondok legfőbb forrását a szociális és a kulturális téren elkövetett hibák és a felesleges felső beavatkozások képezik - mondotta végezetül Poljakov. logikus kicsúcsosodása volt 1945-ben a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés aláírása. Sajnos, az államaink közti jó kapcsolatok csakhamar megromlottak, és a szerződés felbomlott. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetését alaptalan vádakkal illették, a kialakult konfliktus komoly károkat okozott Jugoszláviának, a Szovjetuniónak és a szocializmus ügyének egyaránt. Elkerülhetetlennek tartottam, hogy szóljak erről, hogy már ne legyen ok a feszültségre, a gyanúsitgatásra, a bizalmatlanságra és a sértődöttségre, ami - ezt a történelem bizonyítja - olyan könnyen létrejöhet két nemzet kapcsolataiban és később nagyon nehezen küzdhető le. Szükség van erre azért is, hogy hangsúlyozzam azoknak a következtetéseknek a jelentőségét, melyeket a múltból vontunk le. Ahhoz, hogy kapcsolatainkat szilárdan építsük a teljes egyenjogúság, önállóság es kölcsönös tisztelt alapján, ez szintén elkerülhetetlen. Három évtized távlatából is múlhatatlan jelentőségűek az elhidegülés megszüntetésében az 1955-ös, illetve az 1956-os szovjet-jugoszláv dokumentumok. A bennük rögzített elvek kiállták az idő próbáját, és szilárd politikai alapzatul szolgálnak a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez. Nagy nemzetközi visszhangot is kiváltottak és a mai politikai kultúra részévé váltak. Értékeljük azoknak a vezető politikusoknak a megfontoltságát, akik az említett dokumentumok születésénél álltak. Ha a szovjet-jugoszláv kapcsolatoknak az elmúlt években való fejlődését tekintjük, azt látjuk, hogy fokról fokra bővült a gazdasági és a politikai együttműködés. E folyamatot időszakonként ismétlődő legfelsőbb szintű találkozók is táplálták. A legutóbbi ilyen találkozó a Renovi- ca elvtárs vezette JKSZ-küldöttség látogatása volt 1986 decemberében Moszkvában. A jelenlegi látogatás e jó hagyomány egyenes folytatásának tekintjük. Mojszov, Krunics és más elvtársakkal folytatott megbeszéléseink bizonyították mindkét fél törekvését arra, hogy az államközi és a pártközi kapcsolatokat minőségileg új szintre emeljük. Ezt a gondolatot rögzíti az elfogadott szovjet-jugoszláv nyilatkozat is. Nagyon elégedettek vagyunk azzal a gyümölcsöző párbeszéddel, melyet a gyakorlati kérdésekről folytattunk a JKSZ Központi Bizottságán. A szocialista rendszernek mindenütt közösek a vonásai, ezek közül a legfontosabbak, hogy a hatalom a nép kezében van, a társadalmi tulajdon az uralkodó és megszűnt a kizsákmányolás. A közös vonások azonban nem zárják ki a sokszínűséget. A szocializmus ereje sokszínűségében, gazdag internacionalista tapasztalataiban rejlik. Ezért nagyra értékeljük minden egyes párt és állam önállóságának szerves összekapcsolását a partner érdekeinek, véleményének és tapasztalatainak tiszteletben tartásával, s ezt a szocialista országok közti kapcsolatok érettségének tekintjük. Most, a XX. század végén a világszocializmus a rekonstrukció és a reformok korszakát éli. Valamennyien érezzük annak szükségességét, hogy megújítsuk és hatékonyabbá tegyük a szocialista országok együttműködési mechanizmusát. Ennek az irányvonalnak teljes mértékben megfelel közös elhatározásunk a szovjet -jugoszláv együttműködés bővítésére és a kapcsolatok megerősítésére állami, parlamenti, társadalmi és pártvonalon, a kultúrában, az oktatásban, a sportban, az idegenforgalomban és az ifjúsági szervezetek között. Természetesen mindkét fél sokat vár a gazdasági kapcsolatok fejlesztésétől is. A Szovjetunió már több mint 10 éve az első helyen áll Jugoszlávia árucseréjében. Az önök országa pedig jó és perspektív gazdasági partnerünk. Vagyis ezen a téren kölcsönös érdekeltségről beszélünk. Ha azonban meg akarjuk őrizni a kereskedelem volumenét és dinamikáját, nemcsak új nyersanyag- és áruforrásokat kell keresnünk, hanem mindenekelőtt át kell építenünk a gazdasági kapcsolatok struktúráját, széles körben fejlesztenünk kell a szakosítást és a kooperációt, közvetlen kapcsolatokat kell kialakítanunk a vállalatok között, vegyes tőkéjű cégeket és egyesüléseket kell alakítanunk és közösen fellépnünk a harmadik piacokon. Mindkét fél készen áll az előrehaladásra ebben az irányban. Nagy, de teljesíthető feladataink vannak. Úgyszintén nyilvánvaló, hogy az országunkban megvalósuló gazdasági reform és a jugoszláv gazdasági mechanizmus új elvei kedvező feltételeket teremtenek a kooperációhoz. Tudjuk, elvtársak, hogy a jugoszláv kommunisták és minden dolgozó élénken érdeklődik a Szovjetunióban zajló átalakítás iránt. Amikor három évvel ezelőtt az átalakítás bölcsőjénél álltunk, az alapvető kérdés az volt, hogyan jussunk el a fejlődés új fokára, milyen erőket hozzunk mozgásba. Az átalakítást a jövőbe vivő áttörésnek, egyszersmind az el nem avuló értékekhez, a lenini szocializmuskoncepcióhoz való visszatérésnek tekintjük. Felismervén, hogy a társadalom erkölcsi légköre sok tekintetben a politikai becsületességen és elvi következetességen, a szavak és tettek összhangján múlik, tárgyilagosan értékeljük önnön múltunkat, őszintén beszélünk a mai problémákról és nehézségekről. Úgy vélem, azok önök közül, akik az utóbbi időben ellátogattak a Szovjetunióba, érezhették, mennyire felélénkült nálunk a társadalmi élet, milyen merészen és újszerűen gondolkodnak a szovjet emberek. Az átalakítás új dolog, de már van történelme, pontosabban előtörténete. Már magunk mögött tudjuk a helyzet alapos elemzését és a fejlesztés stratégiájának kidolgozását. Most áttértünk a mélyreható és átfogó változások szakaszára. Az átalakítás során napirendre került a megújításra érett politikai felépítmény átszervezése is. Azt tervezzük, hogy alaposan megvitatjuk e kérdést a nyáron sorra kerülő országos pártértekezleten. Gondolkodunk azon, hogyan lehetne jobban szétválasztani a párt- és az állami szervek funkcióit, hogyan szabadíthatnánk meg a formalizmustól, hogyan tömhetnénk meg új élettel a tanácsok munká- - ját, hogyan fejleszthetnénk tovább választási rendszerünket, hogyan biztosíthatnánk a szükséges jogi, gazdasági, morális-politikai feltételeket a népi önigazgatás megújításához, hogyan szilárdíthatnánk a jogrendet és a törvényességet. Alaposan át kell majd gondolnunk a nemzetiségek közti kapcsolatok fejlesztésének kérdését is. Ez az egyik legfontosabb és legkényesebb kérdés egy olyan soknemzetiségű államban, mint amilyen a Szovjetunió. Helytelen volna úgy kezelnünk a nemzetiségi lét és a nemzetiségek közti kapcsolatok kérdéseit, mintha azokat egyszer s mindenkorra megoldottuk volna. Vannak e téren nehézségeink. Ezek egy részét a múltból örököltük. Vannak azonban az idők során újonnan keletkező problémák is, olyanok, amelyeket a gazdasági változások, a társadalmi viszonyok változásai és az emberek felfogásában végbemenő változások idéznek elő. Okvetlenül szükségesnek tartjuk e problémák olyan demokratikus megoldását, amely megfelel a szovjet népek családjába tartozó minden egyes nép és egész szocialista társadalmunk érdekeinek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a társadalmunkban végbemenő változások szorosan összefüggenek a kommunisták pártjának tevékenységével. Az SZKP kezdeményezte az átalakítást és a szovjet társadalom fejlődésének jelenlegi áttörést jelentő szakaszában politikai élcsapatszerepe különösen fontos. Meggyőződésünk szerint a pártnak az előtte álló felelősségteljes feladatokat nem utasítá- sos módszerekkel és adminisztrálással kell megoldania, hanem azáltal, hogy a tömegek élén fog állni a társadalom forradalmi megújításáért küzdő mozgalmukban. Átalakításunk során, természetesen, saját országunk szükségleteiből indulunk ki, és az átalakítást nem akarjuk valamilyen univerzális modellnek nyilvánítani, használati utasításnak mindenki számára. Világosan látjuk azonban nemzetközi vonatkozásait is. Hiszen a szocializmus elméletének és gyakorlatának megújulásától - a kommunistáknak attól a képességétől, hogy teljes mértékben figyelembe veszik a világban bekövetkező változásokat - függ az új társadalmi rendszer sorsa, és magának a civilizációnak a jövője is. Pártunk és a szovjet nép sziiárdan elhatározta, hogy befejezi az átalakítást és ezzel járul hozzá annak a történelmi feladatnak a megoldásához, amely előtt a kommunista mozgalom és a szocializmus minden híve áll.
