Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-17 / 64. szám, csütörtök

Értékekről - fiataloknak Világnézetformálás az anyanyelvi órán A CSKP XVII. kongresszusának határozataiban többek között szó van az oktató-nevelő munka fejlesz­téséről is, Ezzel összefüggésben a kutatómunkában is tovább kell foglalkozni a nevelés jövőjével, fela­dataival és távlataival, márcsak azért is, mert tanúi vagyunk, hogy századunk utolsó negyedében felér­tékelődik az emberi tényező, az em­beri minőség szerepe. A különböző társadalmi rétegekben nő az igény nemcsak a tudás és művelődés, hanem a fogódzót adó világnézet és a szilárd erkölcsi értékek iránt is. Ez az igény több szempontból indokolt. Negyven év alatt a társadalom átrendeződött és ez az átrendező­dés a nevelésre, az emberi maga­tartásra, az erkölcsi normákra is ki­hat. A mai fiatal egészen mást ta­pasztal az életben, mint amire a klasszikus család felkészíti. A mai szülő nem tudja, hogy „egészsé­ges" önzésre, az élet minden terüle­tén érvényesülő versenyben való helytállásra, vagy önzetlenségre, társadalmi szolgálatra, a közös cé­loknak való alárendelődésre nevel­je-e gyermekét. Az intézményes nevelés szakem­berei előtt a célok világosak. Az iskola - az adott körülményektől füg­gően - megpróbál a gyakorlati mun­ka szintjén megbirkózni a bonyolult nevelési feladatokkal, s a szocialista társadalom követelményeit, az új tí­pusú társadalom építésének szem­pontjait igyekszik egyeztetni az évezredek során kialakult és bevált erkölcsi-etikai értékekkel. Termé­szetes, hogy a felhalmozott tudás és tapasztalat értékesítésében, a gya­korlati tennivalók meghatározásá­ban, a változó létviszonyok értékelé­sében, az ellentmondásos jelensé­gek minősítésében minden iskolá­ban elég nagy a bizonytalanság. Ezeknek a kérdéseknek a megvála­szolásához, a nevelési gondok meg­oldásához a pedagógiai kutatással foglalkozók az elméleti kérdések tisztázásával járulhatnak hozzá. Erre a feladatra vállalkoztak a prágai és a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézetek dolgozói. Kiemelt feladataik közé tartozik a marxista- leninista világnézeti nevelés lehető­ségeinek kutatása, korszerű cél- és feladatrendszerének kimunkálá­sa, hatékonyságának elmélyítése a szaktantárgyakon belül az alap- és középiskolákban, illetve a szakmun­kásképző intézetekben. Munkánk során abból indulunk ki, hogy a világnézeti nevelés hosszan tartó hatásfolyamat, amelynek ered­ményeként a gyermek személyisé­gében, tudatában változások állnak be és új pszichikus képződmények alakulnak: az akarat, a magatartás, a meggyőződés, a jellem. Elemezni szeretnénk, hogy miként járul hozzá ehhez a folyamathoz az anyanyelvi nevelés az alapiskola alsó tagoza­tán. Munkánkban nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy az utóbbi évek­ben növekvőben van a nemzetek közötti gondolatáramlás és informá­ciócsere és számolunk vele, hogy ez a jövőben még erőteljesebb lesz. Ha a tantárgy lehetőségeit latol­gatjuk, elsősorban jól végig kell gon­dolnunk, melyek azok az eszmei­erkölcsi fogalmak, amelyeket a ma­gyar nyelv és irodalom óráin nagyon szilárdan be kell építenünk gyerme­keink értékrendszerébe, mert amit az anyanyelvvel együtt sajátítanak el a felnövekvő korosztályok, az bensővé válik (interiorizálódik), kitö­rölhetetlenül beépül a személyiség­be; visszaszorítható, de ki nem tö­rölhető. Ezért olyan nagy az anya­nyelvet tanító pedagógusok felelős­sége. Az alapiskola alsó tagozatán az anyanyelvi órákon a pedagógusok minden törekvése arra összponto­sul, hogy a kor embereszménye, a sokoldalúan fejlett ember irányába fejlesszék a rájuk bízott gyermekek személyiségét. Ebben a munkában az anyanyelvi nevelésre többféle fel­adat hárul. Legfontosabb az alap­készségek: a beszéd-, az olvasás- és az íráskészség kialakítása, bele­értve a tanulók korának megfelelő helyesírási készség kifejlesztését is. Az alapkészségeket olyan szintre kell fejleszteni, hogy a tanulók a 4. osztály befejeztével nagyobb zök­kenők nélkül eleget tudjanak tenni a felső tagozat tantervi követelmé­nyeinek. Ez napjainkban nehéz fela­dat. Hiányzik az ötödik osztály, ahol lehetőség adódott arra, hogy az át­lagos és gyengébb teljesítményt nyújtó tanulókkal is tökéletesítsék az alapkészségeket, elmélyítsék az ismereteket és pótolják a hiányokat, így meg lehetett előzni azt a feszült­séget, amely elkerülhetetlenül kiala­kul a tehetséges, a közepes és gyenge teljesítményt nyújtó gyerme­kek egy csoportba sorolásával egy- egy körzeti iskolában. Alsó tagozaton a tanulók értelmi és érzelmi fejlettségének megfelelő szinten - és terjedelemben - át kell adni az egyetemes emberi értékek kisgyermekek számára is befogad­ható világnézeti, erkölcsi, etikai, iro­dalmi és esztétikai elemeit. Ez a tu­lajdonképpeni tananyag, amelyet a tanterv rögzít és a tankönyvek dolgoznak fel. A jelenlegi tanköny­vek lehetőséget adnak a válogatás­ra. Nem minden nyelvtani feladatot kell megoldani, bizonyos olvasmá­nyok is kihagyhatok. A pedagógus a tanulók képességeit felmérve dif­ferenciál. Arra azonban ügyelni kell, hogy az anyanyelvi tananyag foga­lomrendszere egymásra épül. Elein­te csak hallanak bizonyos fogalmak­ról, de a felsőbb osztályokban gon­dosan rögzíteni kell ezeket a fogal­makat, hogy a tanulók később a ve­lük megfogalmazott tartalmakat és összefüggéseket követni tudják. A világnézeti nevelés céljait az anyanyelvi órákon megfelelő tarta­lom és fogalomrendszer segít meg­valósítani. Tankönyveink a marxis- ta-leninista világnézetről vallott fel­fogást közvetítik. A tananyag kivá­lasztásában az emberségesség, a hazaszeretet, a természetvéde­lem, az erkölcs magasra értékelt kategóriák és már a legkisebbek meséiben is nagy jelentősége van a tettek morális követelményeinek. A mesék és olvasmányok segítsé­gével befolyásolható a gyermekek­nek a világról, az életről, a környeze­tünkben megfigyelhető társadalmi jelenségekről alkotott felfogása. A nyelvtani anyag helyes tanítása hozzájárul, hogy a tanulókban kiala­kuljon egy rendszer, így fejlődik a lo­gikus gondolkodás. Elsősorban a fogalmazásórák fel­adata a szóbeli és írásbeli kifejező- készség fejlesztése. A szövegeket felhasználva meg kell alapozni a ta­nulók beszédkultúráját. Újszerű, de el nem hanyagolható feladat a be­széden kívüli (nonverbális) magatar­táskultúra fejlesztése. Az alsó tagozatos anyanyelvokta­tás feladatai nagyon összetettek. A pedagógus szempotjából aktív is­meretátadást és alkotó emberformá­lást jelentenek. Ha célt akarunk érni, a leckét nem elég feladni. Az órán feladatról feladatra haladva kell fel­dolgozni a tananyagot. Mind a tana­nyag, mind a tananyagfeldolgozás módja elég sok lehetőséget ad arra, hogy tanulóink alkotó módon, tevé­kenykedés és szerepjátékok segít­ségével sajátítsák el az ismereteket, a társadalom közösségi normarend­szerét és a magatartást szabályozó értékeket. Egész iskolaévben - sőt a szünidőben is - nagy figyelmet fordítunk a tanulók magatartásának megfigyelésére, jó irányú befolyáso­lására és fejlesztésére, hisz köteles­ségtudat és szorgalom nélkül már alsó tagozaton sem lehet szó ko­moly tanulásról és készségfejlesz­tésről. Tudjuk, a pedagógiai kutatások célja mindig az ember. A világnézeti nevelésre irányuló kutatások célja sem lehet más, mint az egyre töké­letesebb ember. A kutatómunkában abból indulunk ki, hogy a kisgyer­mek azáltal válik sokoldalú, önálló személyiséggé, ha tanulása és tevé­kenykedése során a lehető legtöbb értéket teszi magáévá, az ismere­tek, készségek és magatartásfor­mák birtokában pedig új értékek el­sajátítására, majd létrehozására vá­lik képessé. TOROK ZSUZSANNA A járási verseny Ezekben a márciusi napokban már zajlanak a gyermek vers- és prózamondók, valamint a különböző művészeti csoportok járási verse­nyei is, melyek nagyobb esemény­nek számítanak a gyermekszerep­lők szemében, mint ahogy azt mi, felnőttek, gondolnánk. „Járási ver­senyre megyünk“ - dicsekednek büszkén barátaiknak, szüleiknek, mintha legalábbis tengeri hajókirán­dulásra indulnának, miközben meg­próbálják elképzelni, mi lesz, hogy lesz a versenyen. Természetes, hogy így van ez, és jó dolog nagyon, hiszen az izgalma­kon, kellemes érzéseken túl akár örökre meghatározó és ösztönző él­ményt jelenthet egy-egy ilyen, „csu­pán“ járási méretű vetélkedő is. Ép­pen ezért - szervezők, rendezők!- ne kezeljük csupán járási szintű, ,,na, ezt is kipipálhatjuk“ módon ezeket a rendezvényeket, mint az többször megtörtént a korábbi esz­tendőkben, amikor már eleve a szín­hely méltatlan volt a verseny szelle­méhez. Méltó fogadtatással, ugyan­ilyen környezet kialakításával adjunk rangot a nemes vetélkedőnek, és tiszteljük meg a - cselekvő gyerme­ket. B. Gy. Egy figyelemreméltó filozófiatörténetről Egy filozófiatörténet, amely rólunk is szól. Talán ezzel a jellemzéssel vezethetnénk be annak a könyvnek az ismertetését, amely ,,Dejiny filo­zofického myslenia na Slovensku I. “ címmel jelent meg az elmúlt év vé­gén a Szlovák Tudományos Akadé­mia kiadó gondozásában. Kis híján ötszáz oldalas könyvről van szó. Ez azonban nem a terjedel­me, hanem gazdag tartalma miatt érdemel figyelmet. Nem kevésbé az eddig feltáratlan, kevésbé ismert, vagy csak részleteiben bemutatott, elemzett filozófiai irányzatok, gon­dolatok feldolgozásának és rend­szerezésének módszere miatt. Ta­lán ezért is válhatott szinte megjele­nésével egyidőben egy nemzetközi filozófiatörténeti szintézis alkotóré­szévé és a megírandó nemzeti filo­zófiatörténetek számára módszerta­ni ajánlássá. És miért szól rólunk is? Azon egyszerű, de sajnálatos oknál fogva, hogy a magyar filozófia összefoglaló története még nem íródott meg. És mivel itt nemcsak a magyar nyelvű filozófiáról van szó, hanem minda­zokról a bölcseleti gondolatokról, amelyek földrajzi, politikai vagy nemzeti kötődéseik alapján a ma­gyarság létéhez kapcsolhatók, fel kell figyelnünk mindazokra a filozó­fiatörténeti áttekintésekre, amelyek ezeket nem zárják ki vizsgálódása­ikból. Ha pedig a mai Szlovákia területén valaha élt filozófusokat vesszük tekintetbe, a párhuzamok, sőt a gyakori átfedések és az azo­nosságok vitathatatlanok. Példának mindjárt két olyan XIX. századi, ma­gyarul író filozófustanárt hozhatunk fel, akik - a recenzált könyv jellem­zése alapján - a legszorosabb érte­lemben a magyar filozófia történeté­be is tartoznak. Greguss Miháíyról és Vandrák Andrásról van szó, akik közül az első a bratislavai líceumon a Štúr-generáció tanáraként nagy hatást fejtett ki a nemzetiségi tuda­tára ébredő szlovák értelmiségre, a második pedig a prešovi kollégiu­mon hatott eszmeileg mind a ma­gyar, mind pedig a szlovák anya­nyelvű hallgatóságra. Mindketten tu­datosan és programszerűen kap­csolódtak be a korabeli magyar kul­túra vérkeringésébe, de pedagógusi tevékenységük nyomot hagyott a szlovák művelődéstörténetben is. Ennek alapján kerülnek bemutatás­ra e könyvben is. Az ilyen jellegű megközelítés érvényesül a korábbi korok filozófusai esetében is. Főként a latinul író gondolkodók esetében. (Zárójelben jegyezzük meg - bár külön kiemelést érdemelne -, hogy a bemutatott gondolkodók nemzeti­ségére való utalás esetén a szerzők mértéktartó hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot.) Ez megmagyarázza, miért „a szlovákiai bölcseleti gondolkodás“ történetéről, nem pedig „a szlovák filozófia történetéről“ íródott a könyv. Nem csak szemantikai csúsztatásról, hanem tartalmi kü­lönbségekről van szó. Arról, hogy a kezdetek előbbre tehetők, hogy a mai Szlovákia területén közvetlen hatást kifejtett gondolkodók besorol­Pályázati felhívás A Csemadok Központi Bizottsága és történelmi-honismereti szakbi­zottsága helytörténeti pályázatot hirdet. Pályázhatnak csehszlovák állam­polgárságú személyek, nyomtatás­ban még meg nem jelent, eredeti kutatások eredményeit tartalmazó pályamunkákkal. A tanulmány fog­lalkozhat munkásmozgalmi hagyo­mányokkal, település-, illetve család- történettel, kézműves- és iparos­szervezetek, szövetkezetek, kultu­rális intézmények, társaságok, szín­játszó társulatok, egyesületek (Cse­madok alapszervezetek), valamint településhez vagy bizonyos tájhoz kötődő fontosabb események, ese­ménysorozatok, műemlékek, törté­nelmi emlékhelyek, lapok, kiadók történetével. A pályamunkákat 1989. március 31-ig kell beküldeni két példányban a Csemadok Központi Bizottságára (Nám. 1. mája 10,815 57 Bratislava, telefon. 52 807, 53 394). Pályadíjak: 1. díj 3000 Kčs 2. díj 2000 Kčs 3. díj 1000 Kčs Az egyes díjfokozatokat a bíráló bi­zottság megoszthatja. A pályamun­kákon fel kell tüntetni a szerző ne­vét, foglalkozását és lakcímét. A munkák terjedelme legalább 20 oldal legyen. A beküldött pályamun­kák első példánya - a pályázók szerzői jogának tiszteletben tartásá­val - a Csemadok KB levéltárába kerül megőrzésre. A pályázat ered­ményét a bíráló bizottság 1989 no­vemberében a Csemadok KB törté­nelmi-honismereti szemináriumán hirdeti ki. MÁTÓL: Kazinczy Nyelvművelő Napok Ma délután kezdődnek Kas­sán (Košice) a Kazinczy Nyelv­művelő Napok, melyeket tizenki­lencedszer rendez a Csemadok Központi Bizottsága más szer­vekkel közösen. A háromnapos ta­nácskozás programja három te­rületre irányul, ezek: a csehszlo­vákiai magyar tankönyvek nyel­vezete, a sajtónyelv és a nyelv­járáskutatás. Az előadások cí­mei között böngészve, megálla­píthatjuk, olyan gyakorlati kérdé­sekről lesz szó, melyek megvilá­gításának eredményei segíthet­nek nyelvhasználati gondjaink leküzdésében, anyanyelvi kultú-. ránk fejlesztésében. Az ünnepi megnyitó után De- me László tart előadást Nyelv- földrajzi és nyelvszociológiái szempontok érvényesítése a nyelvjáráskutatásban címmel, ezt követően lapunk arculatával foglalkozik Mayer Judit. Holnap a következő címekkel hangza­nak el előadások: A tankönyv­írás és fordítás gyakorlati kérdé­sei (Kecskeméthy Győző); A nemzetiségi iskolák anya- nyelv-tankönyveinek nyelvi ar­culata (Nóbel Iván); A szaktermi­nológia használata az alapisko­lák történelemtankönyveiben (Morvay Gábor); A szaktermino­lógia használata a fizikatanköny­vekben (Galambos Ella). Szom­baton A sajtónyelvi szövegalko­tás szempontjairól beszél Békési Imre; Hoffmann István előadásá­nak címe A helynévgyújtés mód­szerei és szerepe a nyelvjárás- kutatásban. Mint minden esztendőben, az idén is e Napok keretében ren­dezik meg a szép magyar be­széd versenyének országos döntőjét; lesz ezenkívül klubest, és műsort ad Lukács Sándor magyarországi színművész, aki egyébiránt vasárnap is közön­ség elé lép, 11 órakor a Thália Színpadon. A tanácskozás színhelye a Hutník Szálló. -bor hatók, hogy a hiányzó filozófiai for­rásanyag esetében a szélesebb ér­telemben vett irodalom bölcseleti teljesítménye is interpretálható. Ezért válik aztán számunkra is ér- dekfeszitő olvasmánnyá a könyv, mert seregnyi olyan névvel találjuk szemben magunkat, amelyek isme­rősen csengenek ugyan, de a hoz­zájuk kapcsolódó gondolatkörről részletesebben még sehol sem sze­rezhettünk tudomást. Az említett módszertani meggon­dolások nyomán a IX. század, neve­zetesen Konstantin és Metód mun­kássága, majd pedig a XIV. és XV. századi iskolák kerülnek bemutatás­ra, és a humanizmus kezdeteivel fejeződik be a (törvényszerűen) rö­vid elsó fejezet. Tartalmilag és az újonnan feltárt forrásanyagok tekin­tetében a leggazdagabb a második fejezet (49-285. o.); ez a rene­szánsztól a felvilágosodásig terjedő korszakot foglalja magába. A har­madik fejezet (287-481. o.) a szlo­vák nemzeti újjáébredés, a Štúr- generáció, valamint általában a 19. századi filozófiai- és tudományos irodalomban jelentkező bölcseleti eszmék bemutatására összpontosít. A kötet a XIX. század végével zárul. Minden fejezetet jegyzetapparátus és könyvészeti utalások követnek. Megjegyzendő még, hogy a kutatá­sok nem szorítkoztak a mai Szlová­kia területére, hanem a szerzők a magyarországi és az osztrák könyvtárak kézirat-részlegeinek egy részét is áttekintették. Mindez azt eredményezte, hogy eme összefog­laló filozófiatörténet tartalmában és jellegében is túllépett előzményein, a ,, Kapitoly z dejín slovenskej filozo­fie“ (1957) és a ,, Prehľad dejín slo­venskej filozofie“ (1965) című köte­teken. E rövid recenzió keretei nem en­gedik meg, hogy a könyvet részletei­ben mutassuk be és méltassuk. „Ét­vágygerjesztőnek“ azonban idéz­zünk fel két nevet például olyan fi­lozófusok közül, akik minden bizony­nyal megtalálják helyüket a majdan megírandó magyar filozófiatörténet­ben is. Itt van mindjárt Pázmány Péter, aki munkáiban terjedelmével és mélyreható erejével lepi meg a mai olvasót is. Folytathatnánk más neves személyiségek felsorolásá­val. Szentiványi Mihályéval például, akinek műveit Európa-szerte is kiad­ták, sőt, vitairatai Amerikába is elju­tottak. Figyelemreméltó elemzések találhatók a könyvben a neoskolasz- tika alakváltozásairól, a korabeli tu­dományosság eredményeinek elfo­gadásáról. Mindez azt eredményezi, hogy a könyv például az ellenrefor­máció korát és szellemi teljesítmé­nyét illető nézeteket megszabadítja a rárakodott előítéletektől; az eddigi- jórészt leegyszerűsítő - előzetes értékeléseket a konkrét anyag be­mutatásával cseréli fel. A szakmabeli olvasó ugyan felró- hatná a könyv szerzőinek azt, hogy módszertani szempontból - legalább­is ami annak explikatív oldalát illeti- nyitva hagy bizonyos kérdéseket. Ismerve azonban azokat a vitákat, amelyek Szlovákiában az ötvenes évek végétől máig végigkísérték a nemzeti filozófiatörténet-írás min­den kezdeményezését az abszoluti­zált materializmus - idealizmus-sé­ma meghaladása irányában, pozití­van kell elbírálnunk az eddig megtett utat. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a nemzeti filozófiatörténet-írás - legalábbis Kelet-Közép-Európában- nemcsak szakmai-tudományos feladat és teljesítmény, hanem mű­velődéspolitikai tett és a nacionális hagyományokhoz közvetlenül kap­csolódó eszmei rekonstrukciós kí­sérlet. Ebből a szempontból pedig nemcsak a múlt feltárása, hanem i a történelmi idő folytonosságának bizonyítására irányuló igyekezet is. Megemlítendő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében megalakult egy munka- csoport, amely programszerűen fog­lalkozik a magyar filozófia történeté­vel. Ez a munkacsoport tapasztalat- csere céljából már kapcsolatba lé­pett az általunk bemutatott könyv szerzőgárdájával. Ez valószínűsíti feltevésünket, hogy a jövő megha­ladja a párhuzamos - de eddig gyakran egymásnak ellentmondó- nemzeti kontinuitástudatok magá- bazártságát, és az egymást termé­kenyítő valamint átfedődó mozzana­tokat hozza előtérbe. ÚJ SZÚ 6 MÉSZÁROS ANDRÁS 1988. III. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents