Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-17 / 64. szám, csütörtök
Az új gyáregység átadásáig; Még tizenhárom hónap... Késik (egyelőre) a Slovnaft krakkoló üzemének kivitelezése • Serény építők • Késlekedő szerelők • „Határidő-módosítás nem lesz!“ A Slovnaft szakágazati vállalat bratislavai alapüzeme a tervek szerint alig egy év múltán új gyáregységgel bővül. A jövő esztendő március végéig be kell fejezni a krakkolóüzem építésének szerelési munkálatait, sőt a jövő év kilenc hónapjára már a gyáregység termelési terve is készül! Annak ellenére azonban, hogy kiemelt fontosságú építkezésről van szó, az elejétől nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt mindenki az érintettek közül, különösen Rudolf Hudec. a gyáregység építkezésének vezetője szeretné. Pedig sem az építőknek, sem a berendezések szerelőinek nem engednek meg egyetlen nap határidőeltolódást az illetékesek - állítják mind ez idáig, pedig elégedettek csak az építőkkel lehetnek. E nagyberuházás építőmunkáinak fő kivitelezője, a bratislavai Hydrostav nemzeti vállalat eddig sikerrel birkózott meg nem kis feladataival, az érintetteket azonban annál inkább gondterheltté teszi a technológiai berendezések kivitelezőinek a késése. Rudolf Hudecet kértük meg a helyzet fölvázolására:- Tulajdonképpen csak a dicséret hangján szólhatunk a Hydrostav dolgozóiról, akik az építési munkák kivitelezése során eddig minden határidőt pontosan betartottak. Az elmúlt esztendőben is csaknem 79 millió korona értékű munkát végeztek el. Ahhoz, hogy a jövőben is csak a dicséret hangján szólhassunk róluk, elsősorban az kellene, hogy a technológiai berendezések kivitelezői ..erőltetett menetben“ mielőbb pótolják jelentős lemaradásukat. Az amerikai licenc alapján készülő technológiai berendezések szállítója a brnói Královo Pole-i Gépgyár. Eredetileg az elmúlt esztendő végéig le kellett volna szállítaniuk a gyáregység mindhárom „szívét“, azaz azt a három reaktort, amelyben a kőolajszármazékok - esetünkben a fűtőolaj - továbbfeldolgozásának legfontosabb vegyi folyamatai lejátszódnak. Mindez azonban nem történt meg, az elmúlt esztendőben csak egy reaktort kaptunk, s ezzel együtt a szerelési munkálatok során mintegy 300 millió korona értékű munka maradt el. A legutolsó megállapodások szerint legkésőbb április 15-ig megkapjuk a két további reaktort, és folyamatosan a nagynyomású hőcserélőket is, amelyekből december végéig mind a tizenhetet meg kellett volna kapnunk, de egy sem érkezett meg. • Ebben az egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetben milyen intézkedéseket tettek, hogy megvalósuljanak az eredeti elképzelések, és beigazolódjon az az állítás, amit még az építkezés megkezdésének idején tettek: ,,Határidő-módosítás pedig nem lesz!“- Annak ellenére, hogy az érintettek közül szinte senkinek sincs nyugodt álma, bízunk benne, hogy 1989 április elsején a terveknek megfelelően az új gyáregység megkezdi a termelést. Ennek érdekében a CSKP Központi Bizottságának illetékes osztályán - az egyes ágazatok vezető dolgozóinak bevonásával- több tanácskozás is folyt, ahol nyomatékosan elhangzott az iménti állítás, vagy ha úgy tetszik: óhaj. A legutóbbi, decemberi ilyen tanácskozást követően megtartottuk a kivitelező termelési-gazdasági egységek, vállalatok vezérigazgatóinak tanácskozását, amelyen elemeztük az eddigi állapotokat, megállapítottuk a hiányosságokat, és ezek alapján kidolgoztuk az építkezés menetének további pontos - azt is mondhatnám- napirendjét. Ez tartalmazza a legfontosabb munkaszervezési kérdéseket azoknak a problémáknak a figyelembe vételével, amelyek az eddigi „csúszásból“ eredően nehezítik a kivitelezést. Azaz: az idei tervben szerepel a tavalyi évben bekövetkezett 300 millió koronás kimaradás pótlása is, ami azt jelenti, hogy a technológiai berendezések szerelési munkálatai ebben az évben több mint 850 millió koronát tesznek ki! • Ha jól számolok, ez nagyjából 3 millió koronás napi teljesítményt követel meg a szerelőktől. Talán ez is az oka, hogy sokan vannak azok, akik ,, tamáskodnak“ a határidő-mó- dosítás nélküli kivitelezésben...- Kétségtelenül nem vagyunk könnyű helyzetben. Véleményem szerint az egész beruházás kivitelezésére pozitív hatással volt Miloš Jakeš elvtárs látogatása, majd pedig az ezt követő január 29-i ellenőrző nap, amikor Pavel Hrivnák miniszterelnök-helyettes, vezetésével kormányküldöttség látogatott az építésre és a küldöttség tagja volt Ladislav Gerle miniszterelnök-helyettes, az érintett ágazatok miniszterei, valamint a kivitelező szervezetek vezérigazgatói. Ekkor jelölték ki a szállítók számára a végső határidőket, április J 6-án itt kell lennie mind a két hiányzó reaktornak, és május végéig fokozatosan meg kell kapnunk a nagynyomású hőcserélőket. Ezeket a határidőket a legfelsőbb szinten figyelik, és őrködnek megtartásuk fölött, ösztönzőnek szánjuk, hogy célprémiumokat tűztünk ki a kivitelező vállalatok dolgozói részére. Ezek a célprémiumok konkrét munkafolyamatokhoz és előre meghatározott határidőkhöz kötődnek. Ráadásul ezeket a jutalmakat - a feltételek teljesítése esetén - azonnal kifizetjük, nem pedig egy-két hónap késéssel, mert úgy azoknak sokkal kisebb volna az ösztönző erejük. Ezenkívül további soronkívüli prémiumokat is fizethetünk a feltételek megtartása esetén-, közvetlenül a kormány költségvetési keretéből, amelyek elérhetik a teljesítmény 0,2-0,3 százalékát. • Tekintve, hogy az ily módon erre az évre felgyülemlett szerelési munkálatoknak több mint egyhar- mada az elmúlt évből származik, ez nemcsak ,,erőltetett menetet“ jelent a kivitelezők számára, hanem egyéb gondokat is szül, hiszen jóval több dolgozónak kell a helyszínen tartózkodnia.-Természetesen lerövidülnek az egyes munkálatok határidői, jóval nagyobb számú dolgozó, mérnök, munkás tartózkodik majd a helyszínen, és lesz rá eset, hogy számuk meghaladja az 1500-at. Ez számos olyan jelenséget teremt, amelyekkel eredetileg nem számoltunk. Nagyobb a felelősségünk például munkavédelmi, tűzbiztonsági szempontból. A kivitelezés szociális programja is több gonddal jár, hiszen elszállásolási, étkeztetési, közlekedési kapacitásokat köt le a tervezettnél jóval nagyobb mértékben, és akkor még biztosítani kell a kulturális lehetőségeket is. Egyébként több mint tíz kivitelező szervezet dolgozói lesznek itt akkor, amikor a munka dandárját kell végeznünk. • A laikusban is fölmerül a kérdés, hogy vajon a felgyorsuló munkaütem nem befolyásolja-e kedvezőtlenül a kivitelezés minőségét, tekintve, hogy egy vegyipari létesítmény mindig veszélyesebb, mint - mondjuk - egy nagyhizlalda...- A munka minősége a dolgozók biztonságával együtt kiemelt fontosságú feladat. Ennek érdekében természetesen sűrítjük az ellenőrzéseket is; olasz szakemberek ellenőrzik a Královo Pole-i Gépgyárban készülő berendezéseket, s NSZK-beli szakemberek is dolgoznak a technológia szerelésén. Mielőtt pedig beindítanánk a krakkolóüzemet, nemcsak az említettek beleegyezése szükséges ehhez, hanem amerikai szakemberek is jönnek, s végső fokon csak az ó jóváhagyásuk után indulhat a próbaüzemelés, tekintve, hogy ez a technológia az Egyesült Államokból származik, és a kőolajfeldolgozásban jelenleg csúcstechnológiának számít. • Ha ez így van, említsük meg azt is, hogy a technológiának mi a lényege.- Tekintettel arra, hogy számottevő mennyiségű kőolajjal nem rendelkezünk, nem maradhatunk meg a hagyományos kőolajfeldolgozásnál, hiszen a jövőben kevesebb importált kőolajból kell biztosítanunk a növekvő üzemanyagigényt. Ez pedig csakis a kőolaj továbbfeldolgo- zása révén érhető el, s a krakkóiéban nem a kőolaj jelenti a „nyersanyagot", hanem a fűtőolaj. Ennek továbbfeldolgozásával egyrészt jobb minőségű benzint kapunk, ezenkívül dízelolajat gazdagító adalékanyagokat nyerünk, valamint a petrolkémiai ipar részére a műanyaggyártáshoz további alapanyagokat is. Ez indokolja elsősorban, hogy a határidőt mindenképpen be kell tartanunk, másodsorban pedig - s ez is legalább ennyire fontos - a környezet- védelmi követelmények. Igy tulajdonképpen a kőolajban lévő minden kénhidrogént „kiszűrünk“, és meggátoljuk, hogy a légkört szennyezze. Ebből is látni, hogy mi indokolja e viszonylag drága beruházás határidejének megtartását, de további szempontok is: a nyereség, - mintegy 665 millió korona évi bruttó nyereségre tesz szert a vállalat a gyáregység beindulása után, s a megtérülés ideje is nagyon rövid; mindössze 3-4 esztendő! • Tizenhárom hónap múlva átadják az új gyáregységet, emiatt azonban nem növekedhet a vállalat dolgozóinak száma...- Ez valóban így van. Feladatul kaptuk, hogy a jövőben itt dolgozó 142 főnyi személyzetet más - vállalati - munkahelyekről kell biztosítanunk, ami az érintett helyeken is a munkafolyamatok ésszerűsítését követeli meg. Még így is kis létszámú lesz ez a kollektíva, azonban- lévén szó csúcstechnológiáról- a legkorszerűbb berendezéseket találjuk a vezérlőteremben is, hiszen a gyártási folyamatokat teljes egészében számítógép irányítja. A folyamatokat, illetve azok képi megjelenítését színes képernyőn ellenőrizheti a kezelőszemélyzet, s minden gyártási csomópontnál lesz egy számítógép, amely nemcsak hogy kinyomtatja, a folyamatok rögzítendő adatait hanem az elektronikus adattárolóban is elraktározza. • Nem nehéz feltételezni, hogy ön is sokkal inkább az első ilyen számítógépes adathalmazt tanulmányozná, minthogy a jelenleg még mindig ,,csúszást“ tartalmazó jelentéseket fogalmazzon.- Meggyőződésem, hogy erre legkésőbb 1989 április elsején módom nyílik, igaz addig még sok álmatlan éjszakám is lesz, mint ahogy még sokunknak. Persze, ez általában így szokott lenni. Csak remélni lehet, hogy a jövő beruházási gyakorlatából fokozatosan eltűnnek majd az ún. „objektív okok", ame- lyekrek a kivitelezők hivatkoznak, ha csúszik a határidő. MÉSZÁROS JÁNOS Minőség és hírnév Mostanában a termelés alakulásával összefüggésben sokat beszélünk a vállalati önállóság jelentőségéről és a dolgozókollektívák felelősségéről. A vélemények megegyeznek abban, hogy jobb hozzáállással a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban is döntő fordulatot lehet elérni a termékek választékának bővítésében és a minőség javításában. Ha minden kollektíva, és ezen belül minden dolgozó ad arra, hogy ami a keze alól kikerül, az megfeleljen, a követelményeknek és öregbítse a vállalat hírnevét, akkor lényeges javulás következhet be. Természetesen ehhez az szükséges, hogy fokozatosan háttérbe szoruljon a névtelenség. Minden problémáért, mulasztásért konkrét személyeket kell bírálni, felelősségre vonni. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi időszakában egyre inkább érvényesülnek az egészséges irányzatok. Kezdetét vette az átalakítás meggyorsítását célzó átszervezés. A termelési értekezleteken gyakran szó esik a fölösleges gazdasági szervek kiiktatásáról. Sajnos igaz, hogy a sok bába között gyakran elveszett a gyerek. Bizonyos mulasztásokért a vezérigazgatóságok a vállalati vezetőket, azok pedig az üzemek, vagy üzemrészlegek irányítóit okolták. A kiterjedt hálózat megbénította azokat, akik történetesen készek voltak mindent megtenni a termelési programok teljesítéséért. Mivel számos esetben a felelősség túlságosan megoszlott, a mezógazdasági-élelmiszer-iparí komplexumban olykor visszaélésekre került sor. Az élelmiszerek előállításához szükséges alapanyagokkal több vállalatnál „manipuláltak“. Például a Hur- banovói Sörgyár a 12-es Aranyfácán sör előállításához első osztályú helyett másodosztályú malátát használt. Egyes tejtermékek minőségének romlása is az alapanyag nem megfelelő felhasználásának az eredménye. Ilyen problémák voltak például a bratislavai Milex vállalatnál, ahol ráadásul meglazult a technológiai- és munkafegyelem is, aminek következtében a Morvakerék sajtot, a termixféléket, valamint a vaníliakrémet a 3. minőségi osztályba kellett sorolni. A Kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Tejüzemeknél öt ömlesztett sajtféle esetében szintén nem a szabványnak megfelelően használták fel az alapanyagokat. A baromfiiparban is történtek visszaélések. A trnavai feldolgozó vállalatnál például a másodosztályú csirkéket feldolgozás és csomagolás után első osztályúnak tüntették fel. Más vállalatoknál a porciózás után a másodosztályú baromfihúst első osztályú áruként forgalmazták. Még sok példát említhetnénk az alapanyagokkal való visszaéléseknél. Úgy tűnik, egyes vállalatok a jövedelmezőséget a termelők és a fogyasztók rovására akarják növelni. Persze, választhatnák a nehezebb utat, a bonyolultabb megoldást, történetesen azt, hogy a jó minőségű alapanyagból, korszerű eljárásokkal kifogástalan termékeket állítanának elő. A vállalaton belül egyre több üzemnek vagy részlegnek díszeleghetne saját jelzése a termékeken. így talán a fogyasztó is könnyebben tájékozódna, ha a kedvenc tájjellegű élelmiszereket keresi. Bizonyos próbálkozásokra már van jó példa, jó volna, ha akadnának követők. A mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban az intézkedések hatására nagy és kedvező változások történnek. Fokozatosan kialakul a gazdasági szervek új irányítási rendszere, amely nem tűri többé a fölösleges közbeeső, fékező láncszemet. Fokozatosan kialakulnak a nagyobb önállóságot élvező vállalatok, amelyek szabadabban rendelkezhetnek saját eszközeikkel. Ezzel párhuzamosan természetesen a vezetők és a dolgozókollektívák felelőssége is növekszik, s a kollektívák valamennyi tagjának egyre inkább az lesz az érdeke, hogy mindent megtegyen a minőség javulásáért, a vállalat hírnevéért. BALLA JÓZSEF Felelősséggel a közügyek iránt Az évzáró párttaggyűlések eddigi tapasztalatairól A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás kommunistái a pártalapszervezetek háromnegyed részében már megtartották az évzáró taggyűléseket. Februárban, valamennyi helyi - falusi és utcai pártszervezet - tanácskozására sor került. A pártmunka időszerű kérdései mellett behatóan foglalkoztak a lakosságot is érintő gondokkal. Nyílt és kritikus beszámolókat hallhatott a tagság, s ugyanilyen szellemben fogalmazódtak meg a hozzászólások is. A mezőgazdasági nagyüzemek többségében határozott intézkedéseket hoztak a hiányosságok felszámolására. Tűrhetetlennek tartják a kommunisták a mezőgazdasági vállalatok termelése és gazdálkodása közötti aránytalanul nagy különbségeket. Véleményük szerint ezeknek túlnyomó része szubjektív okoknak tudható be. Vissza-visszatéró téma az alkatrészhiány. Sok helyen még mindig kevés a szakember, mindenekelőtt a főiskolát végzett fiatal agrárrpérnök. Az egészségügyi intézetekben mind égetőbb gond az orvoshiány, kevés a korszerű gyógyászati felszerelés. A járásban mielőbb meg kell oldani a központi rendelőintézet felépítését. Az iskolák többségében változatlanul kevés a férőhely, egyre nő a pedagógusok és a gyermekek túlterheltsége. Nem tartják megfelelőnek a kollégiumok nevelőinek és a szakmunkásképzők mestereinek erkölcsi és anyagi megbecsülését sem. Persze a kommunisták nemcsak a külső körülményekben keresték a bajok forrását, hanem saját tevékenységükben is. Lipovecen például szóvá tették, hogy a földműves-szö- vetkezet nem teljesítette a tejeladási tervet, ugyanakkor a megtermett takarmányt sem voltak képesek begyűjteni. Ezzel összefüggésben a technikusok felelősségét is hangsúlyozták, akik idejük nagy részét az irodákban töltik, s nem ismerik a munkahelyi gondokat. Csak így fordulhat elő, hogy a juhokat napjában egyszer etetik, elvész a drága pénzen vásárolt abraktakarmány egy része, rendkívül nagyok a veszteségek a juhok nyírásánál, s tömegével pusztulnak az állatok. A Safárikovói Állami Gazdaságban is sok címre szóló bírálat hangzott el. A gazdaság korábbi igazgatójának és a növénytermesztés felelős vezetőinek felrótták, hogy rendkívüli veszteségeket okoztak nemtörődömségükkel a gazdaságnak, kivált a cukorrépa-termesztés terén. A gazdasághoz tartozó Szkáros (Skerešovo) községben a hiányosságok egyik okát a meglazult munkafegyelemben, a túlzott alkoholfogyasztásban látják, s határozott fellépést és intézkedést követeltek a visszásságok felszámolására. Az egyik gazdasági részlegen a gépjavítók munkáját elemezték, s ennek kapcsán kihangsúlyozták, hogy azért nem ütőképes a gazdaság gépparkja, mert a javítóműhelyekben felületes munka folyik, a javítók jelentős része szakképzetlen. Érthető a Rimaszombati járás két említett mezőgazdasági nagyüzemében a kommunisták kritikája, hiszen rendkívül rossz évet zártak, veszteségük meghaladja a harminc millió koronát. A lényegesen jobban gazdálkodó földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok évzáró taggyűlésein sem hiányzott a bíráló hang. Nagybalogon (Veľký Blh) a szocialista vagyon fokozott védelmének szükségességére hívták fel a figyelmet, Lénártfalván (Lenártovce) és Méhiben (Včelince) pedig a munka- szervezés és a vezetés fogyatékosságait tették szóvá. Az aprófalvak több égető gondja is terítékre került a tanácskozásokon. Hrušovo községben a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatot érte bírálat, mert gyakran előfordul, hogy kimarad egy-egy autóbusz- járat, s ilyenkor a szülőknek kell különböző közlekedési eszközök igénybevételével a lukovištei alapiskolába szállítani a gyerekeket. Striežovce községben a helyi üzlet áruellátásával, kapcsolatban merültek fel jogos észrevételek, hiszen bebizonyosodott, hogy a boltvezetőnő elegendő árut rendel, a kereskedelmi szervezetek azonban csak alig ötven százalékát szállítják le a mennyiségnek. A hústermékek és a pékáruk minősége, választéka sem kielégítő. Lukovištén a szénellátás került a bírálatok kereszttüzébe. A lakosok ugyanis sem tűzifából, sem szénből nem kapnak elegendő mennyiséget. Az egészségügyi ellátottság fogyatékosságai, az aprófalvak elnéptelenedése és ennek negatív következményei, a közrend és a köz- biztonság hiányosságai is sok helyen szóba került az eddig lezajlott évzáró taggyűléseken. Csaknem minden negyedik párttag kifejtette véleményét valamilyen közérdekű kérdéssel kapcsolatban. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 4 1988. III. 17.
