Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-15 / 37. szám, hétfő

M indeddig hiányzó könyvet si­került létrehoznia Rácz Oli­vér érdemes művésznek a Csema- dokról és a csehszlovákiai magyar nemzetiségnek a felszabadulás utá­ni történetéről. Mivel a 104 oldalas kiadványhoz Juraj Zvara terjedel­mes, a párttörténeti és társadalom- tudományi kutatások eddigi eredmé­nyei alapján értékelő szándékú elő­szót írt, így ezúttal inkább a könyv sokban említi a nemzetiségünk szo­cialista kultúrájának intézményeit. Ez nem véletlen, hiszen itt olyan összefonódásról, a kultúra és a mű­velődés, valamint a Csemadok tevé­kenységének kölcsönhatásairól is szól Rácz Olivér, amelyek a Csema­dok majd négyévtizedes történeté­ben fontos szerepet játszottak. A „jégtörő február“ után a CSKP vezetésével megteremtett új társa­dalmi feltételek közepette nemcsak a Csemadok alakult meg, hanem létrejött a nemzetiségi sajtó, az isko­larendszer, a színház, megszerve­ződött a könyvkiadás. Mindezeket a történelmi tényeket az esszéíró kitekintésével veszi számba, s hoz­zájuk párosítja annak a küldetéstu­datnak a szellemi kivetüléseit, ame­lyet életművével Fábry Zoltán alapo­zott meg, s a Csemadok létrehozói is célként vállaltak. ,,Kettős kötéssel és kettős kötő­déssel“- írja Rácz Olivér szocialista Ez a változás sohasem volt füg­getlen a csehszlovák társadalom fej­lődésétől. A válságos évek nyomot hagytak a Csemadok munkáján is, s amikor 1971-ben kivonták a Nem­zeti Front hatásköréből, egy új idő­szak kezdődött. Rácz Olivér az az­óta eltelt majd két évtizedet a tartal­mi és minőségi változást felerősítő időszakként értékeli. Megszilárdult a Csemadok politikai egysége, a kulturális munkát ar minőség és a tartalmi elemek határozták meg. Egyre inkább az értékorientáltság, a szellemi igényesség vált meghatá­rozóvá, s nem véletlen, hogy a nö­vekvő tagság létszáma is követte ezeket a változásokat. Mindezt tük­rözték a Csemadok tömegrendezvé­nyei, a seregszemlék, a szellemi vetélkedők, de a szervezetek tevé­kenysége is. Az új minőség, a meg­változott tevékenység taglalása ke­vésbé árnyaltabb, mint a Csemadok történetének ismertetése. Elgondol­Tájaink múltjáról olvashatunk A történelem és a tényirodalom mezsgyéjén Rácz Olivér: A fáklya jegyében • Képek a Csemadok életéből jövendő olvasóinak figyelmét szeret­ném felhívni azokra a szerzői mód­szerekre, amelyekkel Rácz Olivér dolgozott. Mindenekelőtt arról az alkotói szándékról írnék, amellyel a magyar nemzetiség szocialista jellegű fejlő­désének bemutatására törekedett. Ebben a szerző ragaszkodott az időrendiséghez, de a szépírói ihle- tettség, a minél árnyaltabb megkö­zelítésre való törekvés olyan ele­mekkel gazdagította ezt a kronológi­át, amelyekkel sikerült megvillanta­nia az emberek lelkében a korabeli politikai események hatására vég­bemenő változásokat is. Nemcsak ténymegállapításokra törekedett, hanem árnyalt is, igyekezett keresni a történelmi dátumokhoz kapcsolha­tó őszinte megnyilvánulásokat. Mindezek mellett megőrizte a tény­irodalom szerzőjéhez méltó objekti­vitást is, amelynek segítségével egyéni látószögből láttatja a Csema­dok fejlődéstörténetét. Ez az írói szemlélet elsősorban a könyv első felében érzékelhető. A továbbiakban mintha kerülte volna személyes vé­leményének közreadását, s csupán a sokak által tényszerűen ismert dolgokra szorítkozott. Mindemellett, hogy A fáklya je­gyében című kiadvány elsősorban a Csemadok szerepét, tevékenységi körét, célkitűzéseit ismerteti meg ol­vasóival, a szerző nemcsak utalá­nemzetiségi kultúránkról, amely egyaránt része a csehszlovákiai kul­turális kontextusnak és az egyete­mes magyar kultúrának. Természe­tesnek tekinthető, hogy ennek gya­korlati kivetüléseiről a könyv szerző­je olykor pátosszal szól, hiszen egy olyan kulturális tömegszervezet fej­lődését rajzolta meg, amely a kez­detek politikai indíttatású céljait megőrizve évekig a nemzetiségi kul­túra ápolásában a lelkesedésre, a műkedvelésre és helyileg önfinan­szírozásra épült. Persze a hőskor elmúltával a népnevelő jelleget fel­váltotta a népművelő jelleg, majd a mai tagság rétegigényeinek a ki­elégítése. kodtató, hogy a legújabb munkafor­mák helyének - művelődési klubhá­lózat - ismertetése 1984-ben feje­ződik be. Hiányérzetet kelt a Cse­madok könyvtárának és levéltárá­nak lakonikus tömörségű bemutatá­sa is. A Hét létrejöttének sajtótörté­neti tényeit nem követi a lap legutób­bi éveinek elemzése. Annál figye­lemreméltóbban az író esszéisztikus vallomásai az anyanyelvről, az iro­dalomról. Viszont ismét csak meg­maradt a felsorolásnál, amikor az amatőr színjátszás legutóbbi évtize­dének történéseit veszi számba Fontos kiegészítője a kötetnek Fábry Zoltán végrendelete és a szí­nes képmelléklet, amely a tiszta ti­pográfiai kivitelezésű kötethez méltó­an tükrözi a Csemadok utolsó évtize­dének történéseit. A kétnyelvű könyv bizonyára hoz­zájárul majd ahhoz, hogy az 1987. január 1 -jén a Nemzeti Frontba visz- szakerült Csemadokot szélesebb körben megismerjék. Ebben a tekin­tetben kissé elbizonytalanít az im­presszumban feltüntetett példány- szám. Mivel a könyvkereskedelem­be nem kerülő kiadványról van szó, feltehetőleg a kétezer példányból csak keveseknek jut majd, pedig ezt a könyvet kétnyelvűsége és tény­szerűsége miatt is a szellemi kap­csolatteremtést segítő bemutatko­zásnak szánták. (d-n) KÖNYVEK A SZOVJETUNIÓRÓL Az APN új kiadványai A Novosztyi sajtóügynökség kia­dójának gondozásában megjelenő írásokat ismerik a csehszlovákiai magyar olvasók is. Mégpedig azok­nak a könyveknek és brosúráknak az alapján, amelyeket a kiadó ma­gyar nyelven ad ki, és eljuttat a Cse­madok szervezetekhez is. 1988-ban az APN kiadó 25 nyelven jelentet meg műveket. Ezek könyvek, brosú­rák, kézikönyvek, népszerű tan­könyvek és prospektusok, amelyek a Szovjetunió bel- és külpolitikájá­nak fő irányait, a szovjet nép éietét, a gazdaság, a tudomány, a kultúra, a közoktatás, a sport valamennyi területén elért sikereit és a felmerülő problémákat ismertetik. A kiadó egyik fő feladata: az át­alakítás folyamatainak, a szocialista társadalomban végbemenő forra­dalmi változásoknak a megvilágítá­sa. A KGST fejlődésének fő szaka­szairól, a szocialista országok gaz­daságában, valamint kölcsönös kapcsolataiban levő új elemekről számol be a magyar olvasóknak N. Boroh és V. Glaglev 4 KGST- országok a harmadik évezred felé vezető úton. Átalakítás és haladás című füzete. Korunk egészen különleges kor, hiszen a szocialista társadalom éle­tének valamennyi területén folyik a forradalmi átalakítás, mely iránt erős és sokoldalú figyelem nyilvánul meg; intenzív a halaszthatatlan problémák megoldási módjának el­méleti keresése is. 1988-ban az APN kiadónál megjelenik magyarul Anatolij Butyenko professzornak, a filozófiai tudományok doktorának Változások kora című könyve. Bu­tyenko a létező szocializmus társa- dalmi-gazdasági és politikai rend­szerének ellentmondásait vizsgálja, elsősorban a jelenlegi szocialista társadalomban a termelőerők és a termelési viszonyok között levő ellentmondást. A szerző feltárja a „pangás" ideológiájának és lélek­tanának ismeretelméleti és szociális gyökereit. A brosúra elméleti módon elemzi az átalakítás fő szempontjait: a társadalmi-gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és erkölcsi-lélektani szempontot. 1988-ban lesz a Lenini Kommu­nista Ifjúsági Szövetség megalapítá­sának 7C. évfordulója. Az APN kia­dó azt tervezi, hogy erre az időpont­ra a magyar olvasók számára meg­jelenteti Alekszej Seveljov Mi a Komszomol? című brosúráját. A szerző a népszerű Komszomolsz- kaja Zsizny folyóirat főszerkesztője. Ez a munka a szovjet ifjúság legna­gyobb tömegszervezetének törté­nelmi útjáról, a komszomolistáknak a polgárháború és a nagy honvédő háború éveiben végrehajtott hőstet­teiről, a béke idején végzett, önfelál­dozó munkájáról, arról a széles jog­körről számol be, amellyel a Kom­szomol a Szovjetunióban rendel­kezik. A fiatal közönségnek szói Eduard Rozental kiváló szovjet szociológus­nak és újságírónak Ez az örök té­ma... című könyve is. A nyugati ifjúság problémáival foglalkozó, ko­rábban megjelent munkái széles kö­rű visszhangot keltettek a különböző országok fiataljai körében, akik sok levelet küldtek a szerzőnek, s ezek különféle kérdéseket és javaslatokat tartalmaztak. Eduard Rozental új könyvében ezekre és más kérdé­sekre válaszol. Szemléltetően be­mutatja a nyugati „tömegkultúra“ kópét, számos példa alapján meg­mutatja, hogy a mai nyugati ifjú nemzedék miért a legműveltebb minden korábbi nemzedékhez ké­pest, de ugyanakkor a legelégedet­lenebb is, megvizsgálja az Isten és a vallási eszmék felé fordulás okait. A szerző jelentős helyet szentel a Szovjetunióban és más szocialista országokban élő ifjúság problémái­nak. Hogy egyes képviselői a nyu­gati divatot utánozzák, ennek fő okát abban látja, hogy a pangás idősza­kában a fiatalok szemében elhalvá­nyult a kommunista eszménykép, és arra a következtetésre vezeti olva­sóit. hogy valamennyi kényes ifjúsá­gi problémából - a kábítószerprob­lémát is beleértve - kivezető út csak egy lehet: életünk gyökeres átalakí­tása, az igazság helyreállítása, tel­jes egészében. Az APN kiadó tevékenységének sok iránya között az egyik: a tájé­koztató és enciklopédia jellegű kiad­ványok jmegjelentetése. Ezeknek a tematikája a legváltozatosabb. 1988-ban a sport iránt érdeklődő olvasók megismerkedhetnek a Sport cimú minienciklopédiával, amely rö­vid, tájékoztató formában ismerteti a szovjet sport- és testnevelési mozgalom alapjául szolgáló fő elve­ket, bőséges tény- és számanyagot nyújt a sportlétesítményekről, a sportolók és sportemberek létszá­máról, beszámol a szovjet sport „csillagairól". A Párbeszédek sorozatban ma­gyar nyelven jelenik meg a Felelő­sek vagyunk a jövőért című kiad­vány, amely Nyinel Sztrelcova újsá- gírónőnek a Nyikita Moiszejev, Vitalij Goldanszkij, Leonyid Abalkin kiváló szovjet tudósokkal és Vitalij Sze- vasztyjanovval a Szovjetunió űrha­jós-pilótájával folytatott beszélgeté­sét tartalmazza. Az APN kiadó szerzői és szer­kesztői remélik, hogy könyveik és brosúráik figyelemre találnak a ma­gyar olvasók körében, érdeklődés­sel olvassák majd őket, bővítik a szovjetek országára vonatkozó is­mereteket. (APN) 1. A későin született ember Ruffy Péter, a jól ismert magyar- országi újságíró érdekes kötettel lepte meg olvasóit a múlt évben. Műfaját tekintve könyvét az író törté­nelmi számvetésnek, történelmi ri­portnak nevezi. De elfogadhatjuk a művet akár kor- és társadalom­rajznak vagy történelmi regénynek is. Az író ugyanis rendelkezik - s ezt új könyve bizonyítja a legjobban - mindazon képességekkel és isme­retekkel, amelyek az ilyen jellegű munkák megírásához szükségesek. Ruffy új könyvében a Pongrácz nemzetség korát és alkonyát mutat­ja be. Az írót mindenekelőtt a „hata­lom természetrajza és a hatalom mechanizmusa“ izgatja. A Pongrá- ezok ellentmondásokkal teli alakjai, valamint a család hét évszázados története jó lehetőséget kínál az írástudónak az oknyomozásra, az érintett témakör megközelítésére. Az olvasók közül bizonyára sokan emlékeznek még Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regényé­nek sztorijára. Az itt leírt furcsa törté­netet annak idején gróf Pongrácz Károly tábornok Pesten, a József Főherceg Szálló egyik törzsasztalá­nál mesélte el az írónak. Ez a törté­net indítja el Ruffyt is izgalmas „nyo­mozására“, melynek során sok min­denre fény derül. Például arra, hogy Mikszáth nem igen nézett utána a dolgoknak: az akkori Besztercebá­nyát összetévesztette a Vág bal partján fekvő Vágbesztercével. A „bolondos" Pongrácz ugyanis ezt akarta volna rnegostromolni és „po­rig rombolni". Ez persze mit sem változtat a regény művészi értékén, s Ruffy célja sem az, hogy csupán Mikszáth történeteinek valóságát vagy valószínűtlenségét leplezze le. A Pongrácz nemzetségről készí­tett tabló során Ruffy IV Istvánon, a hírhedt Mikszáth-hósön kívül még sok-sok kisebb-nagyobb alakját mu­tatja be a családnak. Túróc „kirá­lyát" többek közt, azaz II. Pongrá- ezot, akinek anyanyelve magyar volt, de tudott latinul, németül; „bi­zonyára beszólt vagy értett csehül, szlovákul, lengyelül”. Akinek „sze­mélyes bátorságát egyedülállónak nevezik“, de akit „köpönyegforga­tásban" a magyar történelemben csak kevesen múltak felül. Aki Hu­nyadi világhírnevét alapozta meg, de egy-egy alkalommal harcostársa volt Giskrának is. Ruffy Péter nem rehabilitálni akar könyvében, csupán az ellentmondásosság okaira is vá­laszt szeretne kapni Megállapításai során leszögezi, hogy a történelem­ben „minden a helytől, az időtől, a körülményektől függ, s ne húzzunk rá másféle öltönyt arra a korszakra, mint amilyet viselt vagy viselni kény­szerült". írónk a hatalom három „pillérét" figyeli-vizsgálja tüzetesebben: a ha­talom megragadását, a hatalomba történt beleszületést és a hatalom széthullását. Mikszáth hőse, akivel Ruffy oly sokat foglalkozik a könyvé­ben, a „bolond“ Pongrácz ,,ebbe a mesés hatalomba és vagyonba egyszerűen beleszületett“. Ruffy szerint IV. István „kis túlzással a ha­talmat nem kiskirálykodásra hasz­nálta fel, hanem leleplezte. Ország­világ előtt bizonyította be, hogy a jogállam csak csalfa játék, tündéri fátyol, amely elföd, mindent el­takar". Olvashatunk Ruffy könyvében azokról a Pongráczokról is, „akik alól a föld kicsúszott, s ők maguk vagy beleilleszkedtek a történelem új körülményeibe (...), vagy pedig árva menekültek, idegen földrészek lakói s földönfutók lettek“. Az előb­bieket képviseli az író szlovákiai út­jainak egyik kísérője, a nedecí gróf Pongrácz Albert, aki mészégetőként dolgozott az ősök földjén. Tipikus közép-európai sors volt az övé, aki kétkezi munkásként is állta a sarat. Ruffy könyve mindenképp izgal­mas olvasmány, hisz az emberi sor­sok megannyi példáját örökíti meg az író. Nyomozva a történelemben, az okiratok lapjai közt, az utódok emlékeiben s az élet puszta valósá­gában. Ruffy könyve azonban nemcsak olvasmánynak kitűnő. A mű egyben olyan számvetés, amely a történe­lem útvesztőiben való jobb eligazo­dásunkhoz kínál segítséget, s amely ugyanakkor gondolkodni tanít, el­mélkedésre késztet. Felhívja például a figyelmet arra a következtetésre, mely szerint a hatalom „természet­rajzában nem az az egyedülvaló, hogy földi lények, emberek kiemelt csoportja gyakorolja, hanem az, hogy olyan más emberek is illesz­kednek, törleszkednek, hasonulnak hozzá, egyenesen elfogadják, akiket ez a hatalom elnyom, akiknek a leg­egyszerűbb, legszemélyesebb érde­kei ellen való. “ Majd a fentiekhez ezt fűzi még hozzá az író: „A hatalom az alázatosak függvénye. S a mega­lázott még törleszkedni is képes a hatalom birtokosaihoz. A hatalom olyan törvényt teremt, olyan szokás­világot alakít ki, olyan erkölcsöt álta­lánosít, amelyhez a bárány türelmé­vel simul az, aki fölött ezt a hatalmat gyakorolják. “ (Magvető, 1987) 2. Új könyv Mikszáth Kálmánról Véber Károly kötete a jeles ma­gyar íróról, a „nagy palócról“ a Móra Kiadó népszerű így élt... sorozatá­ban jelent meg 1986-ban. A könyv huszonöt fejezetében a szerző vá­zolja Mikszáth „megpróbáltatások­ban és sikerekben egyaránt gazdag életének ívét", elemzi írói munkás­ságát, felvillantja művészetének „jellegzetességeit" is. Az életutat vázoló első fejezetek­ben hangulatos leírásokat olvasha­tunk a bölcsőhelyről és annak kör­nyékéről: Szklabonyáról (Sklabiná), Ebeckről (Obeckov) és Kürtösről (Veľký Krtíš), valamint a nógrádi táj sokszínűségéről. A szlovákiai vonat­kozások sora ezzel még korántsem fejeződött be, hisz errefelé voltak az író diákéveinek állomáshelyei, Ri­maszombat (Rimavská Sobota) és Selmecbánya (Banská Štiavnica) is. Aztán a novellák, regények megany- nyi szereplője való még innen, aho­gyan a müvek színhelyeit is a mai Szlovákia tájain kell keresnünk. Számunkra ezért különösen érde­kes a Mikszáth életmű s a szóban forgó kötet. Az életrajz írója a továbbiakban tüzetesen vizsgálja a pályakezdés, a szerelem és a házasság első éve­it. Balassagyarmat és Mohora a gyakori színterei ennek a szakasz­nak. Jól tette a szerző, hogy menet közben azokat a novellákat is felso­rolta, melyekben a tárgyalt időszak és Mikszáth személyisége kitűnően tükröződik. Véber Károly azon kívül, hogy olvasmányos, élvezetes életrajzot ír, a jelentősebb Mikszáth müveket is jó érzékkel tudja bemutatni. A jó paló­cok című novelláskötet kapcsán pél­dául megjegyzi: „Az elbeszélések sokat merítenek a korabeli falusi életből. A falusi életet Mikszáth reá-' lis pillanatképekkel díszíti. S felmu­tatja a paraszti világ sajátos, külön erkölcsét. “ Az Új Zrínyiászt elemezve az iro­dalomtörténész leszögezi, hogy Mikszáth kedélyességét már „szét­forgácsolja a valóság riasztó látvá­nya“. Az író ezért „Korának vádlója­ként lép fel. A magyar irodalomban is ritka ez az óles, szatirikus hang, egy társadalmi rendszer ilyen átfogó kritikája." A Különös házasságban Mikszáth reakciós erők elleni tiltakozása szó­lal meg. Viszont azt is megállapítja a szerző - a Noszty fiú esete Tóth Marival című regény kapcsán -, hogy „Mikszáth liberalizmusa nem jut el a feudalizmusellenes erőkkel való összefogásig. Végig szkeptikus a nép erejével, hatalmával szem­ben; a tömegmozgalmakat nem érti, nem fogadja el." Véber Károly könyvéből termé­szetesen sokat megtudhat még az olvasó az író társadalmi tevékeny­ségéről és magánéletéről egyaránt. De a további művek frappáns bemu­tatásával sem marad adós a szerző. S ezt a kötetet is rengeteg fotó illusztrálja, ábrázolva ezáltal Mik­száth életének „fő- és epizódsze­replőit, színtereit“, s teljesebbé téve a mi Mikszáth-képünket is. CSÁKY KÁROLY tJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents