Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-15 / 37. szám, hétfő

AHOL MAGAS SZÍNVONALON VAN AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS Csak akarat kérdése Az iskolai testnevelés nem titkolt célja a fiatalság egész­séges életmódra való nevelé­se. Éppen ezért lehetőséget és teret kell adnunk a tanulók­nak: tömegesen mozogjanak, sportoljanak. Az eddiginél te­hát jobban, szervezettebben használjuk ki a rendelkezésre álló létesítményeket, sportpá­lyákat, köztük az iskola tulaj­donában levő tornatermeket, sportudvarokat. Az iskolai test­nevelés nem lehet egyenlő a heti két tornaórával. Vajon azokon az iskolákon, ahol van tornaterem és sportpálya, mi­lyen a sportélet? íme egy példa a sok közül. A Zselízi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolá­ban tanító és diák egyaránt elége­dett a sportolási lehetőségekkel. A kis tornaterem reggeltől estig gyermekzsivajtól hangos. Ottjár- tunkkor éppen a nyolcadikos lányok gyakoroltak a nyújtón.- Szeretik a gyerekek a testneve­lést, ezt bizonyítja az is, hogy a heti két kötelező tornaórán kívül az 5-8. osztályosok igen szép számmal je­lentkeztek a délutáni, tanítás utáni sportkörökbe. Kevés a testnevelés alól felmentett tanulónk, az ötszáz­ból mindössze tizenhárom. Az ö számukra is kötelező a tornaóra, speciális, könnyebb gyakorlatokat végeznek - kezdte a beszélgetést Dibusz Miklós testnevelő tanár. Az új tanterv legnagyobb részét a képességfejlesztő gyakorlatok ad­ják, a régiben alig volt belőlük. Nö­vekedett a kitartó futás ideje, ennek köszönhetően jobban terhelhetők, kitartóbbak a gyerekek. Elsősorban a sport örömét kell megismertetni - vallják az érdekelt felek. Az 1-4. osztályokban általános irányelv: mindent játékosan tanítani. A felső­tagozatos diákok körében igen nép­szerűek a testnevelési játékok.- Senkit sem kényszerítünk arra, hogy a tanítás után sportoljon, a gyerekek önkéntesen jelentkeznek a sportkörökbe. Az év elején bizony kellemes gondban voltunk: hogyan is osszuk csoportokba a sok érdek­lődőt. A lányok kézilabdáznak, a fiúk pedig fociznak és kosaraznak. Ta­vasszal és ősszel az iskola melletti sportpályán, télen pedig a tornate­remben. Eredményesen szerepeltek ta­valy a zselízi diákok a különböző versenyeken. A lányok megnyerték a körzeti kézilabda pionírligát, a fiúk pedig a harmadik helyen végeztek. Úszásban ketten is járási bajnoki címmel dicsekedhetnek. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a 6000 lakosú városban nincs fedett uszoda.- Ez az egy dolog, ami nagy problémát jelent. Mivel a közelben sehol sincs még nyitott medence sem, ezért kénytelenek vagyunk Štúrovóba utazni. A festői környe­zetben található Vadas termálfürdő­ben folyik az alapozó úszásoktatás. Májusban vagy júniusban a hatodi­kosok egy héten át ismerkednek az úszás alapjaival. Legutóbb 45 tanuló közül mindössze három nem tanult meg úszni. Jó volna, ha a többi iskolához hasonlóan mi is kötelező­vé tennénk az úszásoktatást a har- madik-negyedik osztályosok részé­re. Köztudott: a fiatalabb korban könnyebb elsajátítani az úszás alap­jait. Nyáron az úszás, télen pedig a síelés kötelező a heti két tornaórán kívül a hatodikos, illetve a hetedikes diákoknak. Minden év januárjában a pohorelái alapiskola diákjaival kö­zösen síelnek a zselizi tanulók, majd nyáron újra találkoznak a Vadason, az alapozó úszásoktatáson. Ez a baráti kapcsolat már tizenöt éve tart, s mindkét fél számára igen előnyös és hasznos. Azt, hogy magas színvonalon van az iskolai testnevelés a Garam-parti kisvárosban az is bizonyítja: a helyi Tornaóra a zselizi alapiskolában Dibusz Miklós tornatanár (Gágyor Aliz felvétele) Slovan sportegyesület támogatja a Zselizi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola két leány kézilabdacsa­patát. Az idősebbeket Kvetoslava Záhorská, a fiatalabbakat pedig Di­busz Miklós edzi- Hetente háromszor edzenek a lányok, több gyakorlásra, sajnos, helyszűke miatt nincs mód. Ennek ellenére az elmúlt évben várakozá­son felül szerepeltünk a bajnokság­ban. Az idősebbek elsők lettek a ke­rületi bajnokság B-csoportjában, és egy osztállyal feljebb léptek. A fiata­labbak a kerület legjobbjai között a nyolcadik helyen végeztek. Jelen­leg mindkét együttesünk a hetedik helyen tanyázik. Talán tavaly érte ei eddigi legnagyobb sikerét kézilab­dacsapatunk, amikor az alapiskolák szlovákiai bajnokságán második lett csoportjában, és bejutott az elődön­tőbe. Olyan iskolákat utasítottunk magunk mögé, melyek sportköz­ponttal rendelkeznek. A fiúk körében természetesen a foci a legnépszerűbb, ám a meg­kérdezettek közt akadtak olyanok is, akik a kosárlabdára voksoltak. Az iskola labdarúgócsapatát már két éve - a CSKP KB Elnökségének az iskolai testnevelésről szóló doku­mentuma értelmében - a Slovan labdarúgó-szakosztálya támogatja.-Aktív sportolóink közül azok, akik olyan helyen folytatják tanulmá­nyaikat, ahol nincs kézilabdacsapat, kénytelenek búcsút mondani ked­venc sportáguknak; négy év múlva pedig már nem akarják újrakezdeni. Mivel az alapiskola befejezését kö­vetően tanulóink nagy része távozik Zselizról, ezért nem tudunk össze­hozni egy ificsapatot. Egyelőre nincs más megoldás. A fiúknál viszont más a helyzet: valamennyi tehetsé­ges játékos előtt nyitva áll az ajtó a helyi sportegyesületbe. Büszkék vagyunk azokra a lányokra, akik már évek óta más csapatokban öregbítik kézilabdasportunk jó hírnevét. Koncz Klaudia, a Duslo Šaľa LJigás ificsapatá­ban, Virágh Tün­de pedig az Inter Slovnaft ZŤS Bra­tislava ifjúsági együttesében ját­szik. Remélem, ez a hagyomány a jövőben sem szakad meg... A legjobb spor­tolók közé tartozó két tanulót nem volt nehéz szóra bírni a tornaterem előtti folyosón Palkovics Mária (8. A): öt éve ké­zilabdázóm, az edzések kikap­csolódást jelente­nek. Vágsellyére (šaľa) szeretnék menni középisko­lába, itt folytathatnám a kézilabdá­zást. Kedvelem a kémiát is, minden vágyam, hogy a válogatottban sze­repeljek" Szalai Tibor (7. B): „Sze­retem a sportot, legjobban azonban a focit. Ha jó idő van, akkor naponta öt-hat kilométert futok, télen hetente kétszer ennek a távnak a felét. Ta­valy a járási atlétikai bajnokságon megnyertem az 1500 méteres fu­tást. Jó volna egyszer legalább az SZNL-ben focizni". Pólya Károly igazgatóhelyettes is szívügyének tekinti az iskolai test­nevelést: - Azon fáradozunk, hogy az aktívan sportoló lányok olyan kö­zépiskolába kerüljenek, ahol van ké­zilabdacsapat. Kár lenne, ha befe­jeznék. öröm nézni őket, amilyen lelkesedéssel játszanak. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Csúcsok jegyében Atléták az idény fö eseményei előtt Az atléták fedettpályás idénye rohamos léptekkel közeleg a csúcs­hoz: a március első vikendjén Budapesten sorra kerülő kontinensvia­dalhoz. Előtte természetesen már most szombaton és vasárnap össze­mérik erejüket a sportág hazai képviselői a Jablonec nad Nisou-i országos bajnokságon, s a rendezvény után jelölik ki a magyar fővárosba utazó csapatot. ÚJ SZÚ Huszonegy versenyző már az eddigi­ekben nyújtott teljesítmény alapján is megkaphatná rajtjogát, s valószínűleg meg is kapja, de a szakvezetés nem zárja el a fiatalok útját sem, amennyiben Jabio- necben vagy az addig eltelt időben kiugrik valaki, természetesen lehetőséget kap az Eb-szereplésre. Az atlétikai szövetség a múlthoz hasonlóan az idén is elkészítet­te az éremlatolgatást: a Budapest Sport- csarnokban induló együttes tagjaitól hat érmet és 45 pontot vár. A dobogóesélye­sek között természetesen Jozef Pribili- nec, Roman Mrázek és Pavel Blažek (gyaloglók) neve szerepel az első helyen, de az elmúlt versenyeken nyújtott ered­mények alapján odasorolhatjuk a magas­ugró Robert Ruffinit, a távolugró Széli Róbertet vagy a vágtázó Ľuboš Choch- líkot. Az idei enyhe tél kedvezett az atléták felkészülésének, a kinti edzéslehetősé­gek révén elmaradt egy örökös gond, a csarnokhiány, amely évek óta bizony országszerte sok fejfájást okoz a sportág versenyzőinek és szakvezetőinek egy­aránt. Persze, jóelóre nem lehet kiszámí­tani az időjárás szeszélyeit, így már a téli felkészülés elkészítésekor külföldi edző­táborozást biztosítottak a legjobbaknak, s természetesen versenyzési lehetőséget is, ami rendkívül lényeges egy kontinens- viadal előtt, ugyanis ezeken kitűnő erőfel­mérés kínálkozik a sportág élvonalával. Az idei rangsort tekintve természete­sen mindennél fontosabb helyen áll a nyári olimpia, épp ezért nem szerepelt néhány kitűnő atlétánk felkészülési tervé­ben a fedettpálya, az edzők nem szeret­nének kockáztatni, mindent egy lapra tesznek föl. A szöuli ötkarikás játékokra készülő válogatott keret tagjait a szakve­zetés három csoportra osztotta. Az I. csoport: Pribilinec, Vrábeľ, Mrázek, Ma- chura, Zvara, šilhavá, Sedláková, Sla- ninová-Kocembová, Strandová, II. Szi- kora, Blažek, Slamaŕ, Bugár, Gombala, Valent, Vrbka, Lubenský, Ptáčník vagy Krsek (az előbbi egészség^ állapotától függően), II. Lajbnerova, Vašičková, Kucej, Fibingerová, Széli, Návesňák, stb. Hadd jegyezzük meg, hogy épp ez utóbbiban várható a legnagyobb mozgás, jó teljesítmény esetén ugyanis valameny- nyi versenyző följebb kerülhet, s kiharcol­hatja a nevezési jogot. Persze, fordított esetben is érvényes a megállapítás: amennyiben valaki gyengébb eredmé­nyeket ér el, kiesik a keretből. A nemrégiben megtartott sajtótájékoz­tatón a sportág szlovákiai vezetői is részt vettek, s mindjárt egy érdekes információ­val szolgáltak: a nyíltszíni bajnokságra a megszokottnál jóval előbbi időpontban, május 28-29-én kerül sor Banská Bystri- cában. A korai terminus oka, hogy a nap­tári ütközések miatt a múltban sokat bírált gyér részvételnek elejét vegyék. A fiatal atléták számára az augusztus 12-13-án Magyarországon lebonyolítandó Ifjúsági Barátság Verseny képezi az egyik csú­csot, a másikat a július 27-31 között a kanadai Sudburyben megrendezendő világbajnokság, az utóbbira készülő ke­retben 22 fiatal kapott helyet, ennek pon­tosan a fele a szlovákiai egyesületekből került ki. Jošťák, Kováč, Kondrát, Oreš- ko, Tichý, Halama, Vercholová, Pod- racká, Samsely, Hofericová, Garaj. Paulína Májová, a szövetség mód­szertani előadója elmondta, 'hogy az el­múlt évi „Keressük a jövő olimpikonjait“ akcióba 27 ezren kapcsolódtak be a szlo­vákiai országrészből. A legtehetségeseb­bek, a statisztikai adatok alapján mintegy ezren, már megkezdték a szakavatott felkészülést a klubokban. URBÁN KLÁRA A harmadik eletkor ..Az öregséget mindig kegyvesztettségnek érezzük. Még az úgynevezett jól konzervált öregeknél is szembetűnő a korral járó fizikai hanyatlás. Mert az évek okozta változások éppen az emberi nemnél a legszembeszókőbbek. Az állat lesoványodik, elgyengül, de nem változik meg. Mi, azonban igen. “ Kár vitatni, igaza van Simone de Beauvoirnak. Lehet szépen hangzó közhelyeket elővezetni az évek mú­lásáról („mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát“ és így tovább), ám a tényeken mindez nem változtat, öregszünk. A kérdés csak az, hogy az egyértelmű fizikai ha­nyatlás lassítható-e valamiféle­képpen? 1. EGYSZERŰ A VÁLASZ: Az egészség védelmét egyre inkább a középpontba helyező világunkban látszólag egyszerű megválaszolni a kérdést: az egészséges életmód sokat segíthet. Hatásos lehet példá­ul a sportolás, ám ez újabb kérdése­ket vet fel. A többi között azt: spor­tolhatnak-e egyáltalán az idő­sebbek? A válasz ismét elintézhető egy ,,igen“-nel, ám a kérdés nem ilyen egyszerű. Hogy mennyire nem az, arra bizonyíték egy a közelmúltban napvilágot látott tanulmány. A tudo­mány emberei tapintatosan fogal­maznak, nem beszélnek öregségről, inkább „harmadik életkort“ emle­getnek. (Eszerint a tanulás évei szá­mítanak az első, a fiatal és felnőtt esztendők a második életkorhoz.) A megállapítások már nem ilyen ud­variasak. A felmérésekből egyértel­műen kiderül, hogy az idősebbek fizikai aktivitása még a fejlett egész­ségüggyel, testkultúrával és szo- ciálDOlitikával okkal dicsekvő orszá­gokban is jóval alacsonyabb a szük­ségesnél. Hogy miért van így, arra választ ad, a többi között, az a vizsgálat, amely a harmadik életkorhoz tarto­zókat kérdezte meg: mi a vélemé­nyük korosztályuk testedzéséről A beszélgetéseknél egyértelműen rögzítették: nem versenyzésről van szó, mégis a megkérdezettek mint­egy fele károsnak vagy veszélyes­nek Ítélte meg az öregkori tested­zést, közel egyharmada felesle­gesnek vélte, s alig egyötöde tartotta többé-kevésbé szükségesnek. Mindez furcsa hangsúlyt kap annak fényében, hogy a felmérés alanyai testi teljesítőképességük hanyatlá­sát jelölték meg arra a kérdésre, hogy az öregedés mely tünetét vise­lik el a legnehezebben. (Mindig fáj valami“, „nem bírok emelni, cipel­ni", „hamar elfáradok“.) Érdekes­ség, csak ezután jött a nehézségek között az anyagi helyzet romlása, és csupán néhány fiatalabb nyugdíjas értelmiségi panaszkodott arra, hogy szellemileg már nem a régi. Sokan azért utasították el az öregkori spor­tolást, mert az összeegyeztethetet­len azzal a szerepmodellel, amelyet apáik, nagyapáik jelentettek szá­mukra. Kiderült, jórészt azok sportolnak ■az idősebbek közül, akik egyébként is rendkívül aktívak maradtak - nyel­veket tanulnak, társaságba járnak, igyekeznek nyugdíjasként is aprólé­kosan beosztani az idejüket. A sportra szavazók közül a legtöb­ben a sétát és a természetjárást választották, néhányan pedig az ott­honi gimnasztikát, esetleg gyógytor­nát. A választás alapja egyértelmű­en az volt, hogy hiányos öltözékben, trikóban, úszódresszben nemcsak mások előtt nem mutatkoznak szí­vesen, hanem önmaguk előtt sem. Néhányan bevallották, szenvednek, ha meglátják magukat a tükörben, mások pedig kifejezetten megvetés­sel beszéltek a saját testükről. 2. KEVES A SEGÍTSÉG. Bizonyított tény, hogy az adott személyiségtől függ, ki hogyan alakítja ki, éli át és viseli el életének utolsó harmadát. A saját öregségét mindenkinek ma­gának kell felépítenie. Ennek ellené­re igaz, a harmadik korosztály nem kap elegendő segítséget ahhoz, hogy felismerhesse: a testi képessé­gek hanyatlása késleltethető, lassít­ható, a tevékeny életvitel képessége bizonyos feltételek mellett meghosz- szabbitható. Sok idős emberben ott él a félelem, hogy megszólják, kine­vetik őket, ha sportolnak. És ez visszatartja őket attól, ússzanak, ko­cogjanak, de még attól is, hogy a családtagjaik előtt eddzék tes­tüket. Hogy van-e alapja ennek a féle­lemnek, arra keresett választ az a vizsgálat, amely a harmadik kor­osztály testedzésének társadalmi megítélését mérte föl, azt kérdezve, hogy illik-e 60 éves kor fölött sportol­ni? A vélemények meglehetősen szélsőségesek voltak. A megkérde­zettek többsége (75-80 százalék) elfogadja a harmadik életkorban tör­ténő sportolást, ám a pozitív válasz­hoz sokan fűztek különféle észrevé­teleket, például: „Illik, de azért az anyámat nem engedném“ - és így tovább Mindez arra utal, hogy a kér­dés megfogalmazása nem volt túl szerencsés, mintha azt sugallta vol­na: „maradi“ az, aki elutasítja az időskori testedzést. így aztán sokan elismerték, ám hozzáfűztek még né­hány mondatot... Azt persze senki se vitatja, a test­edzés a harmadik életkorban is vi­tathatatlan előnyt jelent a munka- és az önellátásra való képességének megtartásában. Gondolhatnánk, hogy legalább a fejlett sporttal és egészségüggyel büszkélkedő or­szágokban nagy erőfeszítéseket tesznek az idős nemzedék sportjá­ért Meglepő, hogy csak kevés he­lyen van így. Tehát az idősebb generáció nem nagyon örülhet a szervezett sporté­letnek. Létezik néhány jó szándékú próbálkozás, ám nincs okunk az önáltatásra Az idősebbek, akik min­den nehézség ellenére esküsznek a sport üdvözítő hatására, egyrészt nincsenek sokan, másrészt pedig csak a saját ambíciójukra hagyat­kozhatnak. A kérdésre - mi az oka ennek a helyzetnek? - két területen, az egészségügy és a sport szférájá­ban próbálták meg fellelni a választ a kutatók. A kiindulás nem lehetett más, mint hogy - a tudomány bizonyítékai szerint - egyetlenegy korosztály életmódjába se épült be igazán a sport. Kétségtelen, az állóvíz meg­mozdult az utóbbi esztendőkben a szabadidősportban, ám anyagilag és felvállalt értékeit tekintve nincs olyan erős, hogy a siker reményé­ben fordulhatna a harmadik generá­ció felé. Ma még csak az lehetne a cél, hogy elviselhetőbbé, humánu- sabbá tegyék az öregek mindennap­jait - a sport segítségével. Ezt a szándékot pedig a gyakorlatban csak kevesen támogatják azok kö­zül, akik úgymond „helyzetben vannak“. Az egészségügyet tekintve se ideális a helyzet. Itt az lehet a kiindu­lás, hogy a tárcának súlyos gondot jelent a harmadik generáció ellátá­sa. A helyzet érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy egy, a hetvenes évek közepén készült felmérés sze­rint, a nyugdíjasok mintegy 60 szá­zaléka szenvedett krónikus beteg­ségben és a 60 éven felülieknél három ember közül mindössze egy volt teljesen egészséges. Ennélfog­va érthető, az egészségügy minde­nekelőtt a gyógyításra koncentrál, s nem nagyon figyel a megelőzésre, a megelőzésnél pedig a sportra. A szokásokat, a beidegződéseket nehéz megmozdítani a gyógyítóknál és a gyógyítottaknál egyaránt, így ma még csak elméletben létezik a ,,gyógyszer helyett sportszer“ jelszó. 3. KÖZÉPPONTBAN AZ „ÉN“. Egyelőre tehát az egyén elhatározá­sától függ, hogy sportol-e, avagy sem a harmadik életkorhoz elérkez­ve. Az idősebbek hozzáállását a mozgáshoz kedvezően befolyá­solhatja, hogy ez a korosztály általá­ban egyre többet törődik önmagával, szívesen vizsgálja, elemzi a saját fizikai állapotát. Nem kizárt, végül eljut a testedzéshez, s (újra) megiz- leli a mozgás örömeit. A kutatók tisztában vannak vele, hogy az öregség, mint létforma, mint társadalmi gond, elsősorban gazda­sági, szociális és egészségügyi fe­szültségekkel terhelt. Ennek ellené­re van aktualitása a harmadik élet­korban történő sportolás napirendre tűzésének, már csak azért is, mert a sport kedvező hatása az eszten­dők múlásának elviselésére vitatha­tatlan (M. P.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents