Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-12 / 35. szám, péntek
Kiss József: Gondolkodásra késztető időszerűség Zdenék Nejedlý születésének 110. évfordulójára A maradandóság világába emelve, verssorokba zárt költői fordulat ad lényéről kifejezés- teljes jellemzést: ,,A professzor úr... s a köznép elvtársa.“ Elkülönülést idéző szerepkörök egybeolvadása kölcsönöz vibráló feszültséget egy rendkívüli életpálya és magatartás érzékelésének. Visszaemlékezések tanúsága szerint az ötvenes években nemcsak diákjai, hanem minisztertársai is professzor úrnak szólították a kommunista Nejedlýt. A nagy tekintélyű tudósnak kijáró természetes tisztelet jutott kifejezésre e megszólításban. Alig harmincévesen lett Zdenék Nejedlý Európa egyik legfiatalabb akadémikusa s ezzel szinte egyidő- ben szerezte meg az egyetemi tanári címet a prágai Károly Egyetem akkor létrehozott zenetudományi tanszékén. A születésének 80. évfordulója alkalmából megjelent bibliográfia szinte hihetetlen alkotói energiáról és termékenységről tanúskodik. A feldolgozás 155 könyvet, s majd négyezer tanulmányt, cikket és vitairatot tart nyilván. Emlékének adózva, az Új Szó hasábjain Sas Andor arra hívta fel a figyelmet, hogy a népi demokratikus Csehszlovákiában magas tisztségeket betöltve, nem ezek ,, tették őt jelentékeny tényezővé, hanem munkásságával és egyéniségével ő tette jelentősekké és díszesekké e funkciókat“. Sas Andorról a dél-szlovákiai magyar pedagógusok számos nemzedéke a pedagógusi hivatás iránti alázatról valló, a szelíd humort sem nélkülöző megható emlékeket őriz. S vajon Sas Andor tudott-e arról, hogy a neves professzor a második világháború éveiben, a moszkvai emigrációban úttörő szerepet vállalva a szlavisztikai kutatások rengeteg időt és aprómunkát igénylő megalapozásából, bármikor képes volt egyetlen hallgató kedvéért is megtartani előadását. Nem sajnálta az időt arra sem, hogy mindjárt Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után eljárjon a szavaira áhítozó munkások közé. A mosti sztrájk idején ormótlan bányászcsizmák tapostak utat a szénhalmokon a szónoknak, aki a tisztelet jeleként ugyanolyan öltözékben érkezett, mintha csak az egyetemi előadóterembe vagy hangversenyre indult volna. A munkások számára kristálytiszta érthetőséggel csengett a tudós professzor minden szava. Mindez nemcsak valamiféle alkati sajátosságnak tekinthető. Egy, hús-vér alakban testet öltő szellemiség egyazonosságának megnyilatkozása volt. T örténész, zenetudós, filozófus, esztéta, művészetkritikus, a néppel összeforrott politikus, újságíró és egyetemi tanár volt, egysze- mélyben. Pályája a századvég cseh burzsoáziájának reakcióssá válását kísérő légkörben indult. A hazafiság, a forradalmi demokrácia és a nemzeti érdekvédelem vált számára irányadóvá. Történészként a huszita mozgalom lett szívügyévé. Már gimnazistakorában többkötetes feldolgozás kézirata lapult íróasztalának fiókjaiban. Történész-kutatóként a Palacky-hagyatékot folytatva jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a történelem igazi alakítója a nép. Egyes vélekedések szerint talán Hús néppel összenőtt alakja adott meghatározó ösztönzéseket közéleti elkötelezettségéhez. Hisz a példaadás hangsúlyaival emeli ki: ,,Tanítását nemcsak egyetemi katedráról hirdeti, a nép közé is kimegy." Persze, a politikai szerepvállalás mélyebb gondolkodói gyökerekből fakad. Zdenék Nejedlý a történelmi folyamatok egységét és oszthatatlanságát vallotta oly mértékben, hogy a különböző tudományágakat egyben láttatva, felfogása talán azok sajátszerűségének lebecsüléseként is hatott. A tudomány és művészet egymáshoz való viszonyát a történelemformáló ember egységes egészének szemszögéből, az ember valamennyi funkciójának megnyilatkozásaként értelmezte. Hitte és hirdette, hogy az alkotó erő és a bele- érzés jelen van mind a tudományban, mind pedig a művészetben. így az alkotó szellem az ő szemében olyan tudatos történelemalakító tevékenység, mely a múlttal és a jelen társadalmi valósággal kritikusan és szüntelenül szembenéző tanulságokra épül. Az elmélet és a gyakorlat tettekre sarkalló szembesítésére hivatott politika szerepét Nejedlý végül is a lenini tanokban találta meg. Megalapozott a vélekedés, hogy Nejedlý Lenin közvetítésével sajátította el a marxizmust. Tanítványa, a fiatalon elhunyt tehetséges irodalomtörténész, Vladimír Dosfa/találóan állapította meg: ,,így Nejedlý azon az úton jutott el a marxizmushoz, amelyen a marxizmus is eljutott hozzá." A marxista-leninista szemlélet tehát egy sajátos önálló gondolkodói teljesítmény alkotó szellemű kiteljesedését jelentette számára, átmentve és továbbfejlesztve a nép- tömegekről vallott forradalmi-demokratikus eszméket. H árom monumentális, de torzóban maradt életrajz, a Sme- tanáról, Masarykról és Leninről készült biográfia jelzi a marxizmust alkotó módon elsajátító Nejedlý fejlődésének belső ívét és logikáját. Nejedlý e munkáiban bemutatja a nemzeti felszabadító mozgalom élére kerülő és a történelem színpadáról szükségszerűen távozni kényszerülő burzsoázia útjának törvényszerű voltát és a szocializmus győzelmének elkerülhetetlenségét. Az értékelés meghatározó szempontja számára az össztársadalmi és össznépi érdekek képviseletének képessége. Vezérlő elve az a felfokozott törekvés, hogy a marxizmus utat találjon a legszélesebb tömegekhez. A történészi munka közvetlen történelemalakító szerepéből indult ki. S ez szinte egybeolvadt a közéletipolitikai cselekvő erővel, mely legkifejezőbben gazdag áradású publicisztikájában nyilvánult meg. Majd két tucatot tesz ki az általa szerkesztett lapok száma. Széles körű és tartós hatásra törekedve, de az időszerűséget kivételesen érzékelve művelte a publicisztikát, csaknem létformának tekintve azt. „Az igazi újságíró szinte minden érzékével magába szívja azt, amit lát, hall és ami történik" - írta. Cikkeit is műgond jellemzi, annak ellenére, hpgy mondanivalóját az adott pillanat hevületében, egyszeri nekilendüléssel, az épp kezeügyében levő papirosra, színházjegyre, korrektúrák és külső szerkesztőségi munkatársaktól kapott kéziratok hátlapjára fogalmazza meg. A publicisztika hatóerejébe vetett hitét bizonyítja, hogy cikkeit, valamint a felszabadulás után a rádióban felolvasott népszerű vasárnapi leveleit kötetekben összegyűjtve is megjelentette. Találó észrevétel, hogy a tudományos kutatásokra alapozva, azok eredményeit kivetítve, újságcikkeiben nemcsak az olvasóhoz szólt, hanem, úgymond, beszélgetett vele. Vajon merít-e ösztönzéseket ebből publicisztikánk napjainkban, az olvasókkal folytatott párbeszédet szorgalmazva? S ugyancsak feltehető a kérdés, érzékeljük-e kellőképpen tudományosságnak és közéleti publicisztikai eszköztárnak Nejedlý által fémjelzett szerves egybeolvadását, a múltból a jövőbe vezető út szüntelen megvilágítását ma, amikor az átalakítás új, járatlan csapások feltárását követeli meg? Sajátos hagyományértelmezést eredményezett Nejedlý szemlélete. A haladó tradíciók közvetlen társadalmi hatóerővé válásáért szállt síkra. A felszabadulás után irányadónak számított az a nevezetes munkája, melyben kifejtette, hogy a kommunisták a leghaladóbb nemzeti hagyományok letéteményesei. Az ötvenes években, persze, ez együtt járt a történetiséget lebecsülő leegyszerűsítésekkel s nem ritkán elhomályosult Nejedlýnek az az intelme, hogy a haladó hagyományok csak a társadalmi összefüggéseket figyelembe vevő, körültekintő felszínre- hozással tölthetik be tudatformáló szerepüket. Alighanem megszívlelendő tanulság ez ma is, a nemzeti és nemzetiségi szocialista hagyománykép kialakítása során. A népi, nemzeti keretekben mozgó nevelő hatásra épül Nejedlýnek az irodalom és müvészetkritikáról kialakított felfogása és kritikusi gyakorlata is. Nehezen vitatható az a megállapítás, hogy irodalomszemlélete eredendően szociológiai jellegű, elsősorban a befogadás és a hatáskisugárzás felől közeledik a műhöz. Tanítványa és harcostársa, Ladislav Štoll akadémikus, hatásosan mutatott rá Nejedlýnek az esztétikai értékek iránti érzékenységére, a megközelítések összhangba hozásának igényére is. A sematizmus eluralkodása idején az általa szerkesztett Var (Forrongás) című lapot az avantgardot is magába foglaló rugalmas értékfelkarolás jellemežte. És vajon szabad-e könnyelműen átsiklani Nejedlýnek minden bizonnyal a nemzetiségi irodalmunkhoz is szóló üzenetéről egy olyan közegben, ahol tudjuk, könnyen elmosódik a határ művészi igényesség és ezo- terizmus, közérthetőség és parlagiasság között? Az egykori sarlós, Dobossy László is felfigyelt arra, hogy Nejedlýnél kevés a külföldi párhuzam. A kultúra egyetemes kincsestárát gazdagító népi, nemzeti értékek minél teljesebb feltárását szorgalmazta. Népi- ség és forradalmi demokrácia volt internacionalizmusának ihletője és eredője. Már 1919-ben az egész nép felemelésére hivatott szovjet hatalom lényegére tapintva vált a csehszlovák-szovjet barátságnak egész életre szólóan híve és élharcosa. Napjainkban kiváltképp felfigyeltető az a húszas évek elején elhangzott megállapítása, hogy a szovjetek országa a szocialista építés példaadásával, nem pedig a forradalom továbbterjedéséhez fűzött reményekkel gyakorolhat széles körű vonzerőt. Internacionalizmusá- nák meghatározó eleme volt a második világháború idején fogant szláv néptesvériségnek hitvallás- szerű erősítése. Azt népi és forradalmi tartalommal telítve, képes volt az összegfogás kereteinek kitágítására. Érdekes mozzanatot őriz erről Lőrincz Gyulának az Új Szóban megjelent visszaemlékezésszerű cikke. A szerző ott volt azok között a magyar nemzetiségű kommunisták között, akik 1945 tavaszán a Kassai (Košice) Kormányprogram kihirdetése idején felkeresték Zdenék Nejedlý minisztert ideiglenes szálláshelyén. Nejedlý a könyvekkel sűrűn benépesített polgárlakásban leemelt a polcról egy Petőfi-kötetet, s közben magába mélyedve felsóhajtott: vajon hol is lehet az a kis Petőfi-szobor, melyet 1938-ban kapott a prágai magyar kisebbségi haladó diákoktól. A jelenlevők kiérez- ték, hogy őt magát is felzaklatják a második világégés idején fellobbant nemzeti szenvedélyek. Elmondta, hogy a Petőfi iránti tiszteletből magyarul is kezdett tanulni. A biztatás erejével hatottak szavai arról, hogy Petőfi forradalmisága egyetemességének jegyében minden bizonnyal egymásra találnak Kelet-Európa népei. A Nejedlý-életmú magyar vonatkozásaira utal Dobossy Lászlónak az az írása, amely tíz évvel ezelőtt a Nejedlý-centeniárium idején a Česká literatúra folyóiratban is napvilágot láttott. Dobossy említést tesz arról, hogy 1932-ben A nacionalizmus pályafutása címmel, magyarra fordítva közzétette a Korunkban a nemzeteszme funkcióváltozásaival foglalkozó Nejedlý-elôadás szövegét. Ebben szerepel a megállapítás: a nemzet feladata a prole- tártársadalomban az, hogy „az emberiség közös művén munkálkodjék. Ilyképpen valójában csak itt nincsen ellentmondás a nemzet, illetve a haza iránti szeretet, s ama kevésbé természetes vonzalom között, amelyet az emberiség iránt érzünk". A szocialista országok által szorgalmazott új politikai gondolkodás, az osztályérdekeknek az egyetemes emberi érdekek közvetlen szolgálatába állítása gondolkodásra késztető időszerűséget kölcsönöz e szavaknak. O.—inte láncreakciószerűen OZ. áradnak a Nejedlý-életmú- ből a mához szóló, a mával rímelő, avagy feleselő ihletések. Persze, nem leegyszerűsítő párhuzamként. A Nejedlý-életmú birtokbavételével kapcsolatban ma is érvényes, ami egy évtizeddel ezelőtt hangzott el: többet kell tenni a nagyívű Nejedlý életmű alkotó szellemű, elmélyült feltárásáért, mégpedig úgy, hogy annak eredményei Nejedlý szemléletéhez híven azonnal és közvetlenül közkinccsé váljanak. Kocsis Ernő: Gazdasági objektumok (szénrajz) (Bíró Béla fotoreprodukciója) Ha a szülő nem partner Január utolsó napjaira a Jesenskéi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában is elkészült az első félévet záró írásos jelentés, így Ádám Barnabás igazgató egészen pontos és friss információkkal szolgálhatott, amikor az oktató-nevelő munka eredményei felől érdeklődtünk.- Nem sorolnám a legsikeresebbek közé a most zárult időszakot, mert a korábbi tanévhez viszonyítva eredményeink nem javultak, inkább romlottak. A 368 minősített tanuló között csupán huszonkét kitüntetett akadt, viszont több mint kétszer ennyien kaptak elégtelen osztályzatot A negyvenöt „bukott" tanuló közül negy- vennegy cigány, akik egyébként túlsúlyban vannak már osztályainkban, jelenleg összesen kétszázegy látogatja iskolánkat. Többségük nem kifejezetten törekvő típus, hozzá kell azonban tennem, ók már eleve hátránnyal indulnak, hiszen különböző okok miatt nem részesülnek óvodai előképzésben. Sajnos, az esetek zömében a későbbiek során sem számíthatunk a szülők együttmüködésére és támogatására, így aztán a tanulmányi előmenetel, a munka tempója lassú. Az iskola igazgatója a továbbiakban elmondotta, hogy mivel tanulóik tíz környékbeli községből járnak be - nem zökkenőmentes az iskolalátogatás. Az iskolakerülésre, csavargásra hajlamos gyerekeké nehezen lehet követni, ellenőrizni. Az első félévben összesen 6150 órát hiányoztak a tanulók, s hogy nem többet, az a nemzeti bizottságokkal és a nemzet- biztonsági testülettel kialakított jó együttműködésnek köszönhető. Ha azonban a helyi szervek jogköréből eredő szankcionál lehetőségek kimerülnek, és a járási szervektől kérnek segítséget, az ügyintézés már bonyolult és hosszadalmas folyamat. Az egyik rimajánosi (Rimavské Ja- novce) családdal már szeptember óta tart a huzavona, s a bírósági határozat, illetve döntés még nem született meg. A meglehetősen komoly helyzetet tapasztalva, kissé meglepő, hogy az elmúlt évben végül is minden végzős tanuló helyet talált, az általa választott szakmunkásképzőben vagy középiskolában folytathatja tanulmányait. Az idén valószínűleg több gondot okoz majd a pályaválasztás, mert a nyolcvanhat végzős tanuló közül csak ötvenen fejezik be a nyolcadik osztályt. Harminchat túlkoros jár ötödikbe, hatodikba, hetedikbe, s ennek bizony nem nagyon örülnek az osztályfőnökök, mert a puszta jelenlétük is bomlasztó hatású. Az ő további sorsukkal kapcsolatban az úgynevezett B variáns jöhet számításba, azaz kétéves szakmunkásképzőkbe kerülhetnek, esetleg dolgozni mennek. Egyike a túlkoros tanulóknak a somo- nyi (Simonovce) Kökény István, aki nem is titkolja, hogy megunta már az iskolát, szívesebben dolgozna a helyi földmü- vesszövetkezetben. Fizikai ereje meg is van a munkához. A jól megtermett legénnyel azonban nem csupán jövője, hanem múltja, pontosabban egy nemrégiben lejátszódott esemény kapcsán beszélgettem.- Még az elmúlt nyáron történt- mondja kissé hadarva -, hogy barátaimmal a Rimában fürödtünk. Az egyik ren- deltelenkedő társunk heccből a partról a vízbe lökte a kis Sinkó Jaroslavot, aki még nem tudott úszni. Mivel azon a szakaszon sodró és mély volt a víz, tudtam, hogy baj lehet belőle, ezért utána ugrottam, s még mielőtt elvesztette volna eszméletét, a partra segítettem. Ezért a bátor tettéért - életmentésért- kitüntették Kökény Istvánt az iskolában. Szerencsére nem ő az egyetlen, aki az elmúlt évben dicsőséget szerzett az alapiskolának. Csank Péter első helyezést szerzett a Püthagoraszról elnevezett matematikai verseny járási fordulójában, s a kerületi versenyen is megállta a helyét. Vele és a többi tehetséges ifjú matematikussal Kamarás Imréné foglalkozik az iskolában.- Hivatalosan hetente két órát tesz ki a szakköri munka, a legtehetségesebb hat-nyolc tanulóval azonban ennél jóval több időt fordítunk a gyakorlásra, elemzésre. Ez a szűkebb csoport általában részt vesz az olimpiászon, s ilyenkor, az első fordulók után különösen nagy a készülődés. A siker, persze, egyikük számára sem garantált, azonban többen is bízhatnak a tisztes helytállásban. Jelenleg az ötödikesek között látunk tehetségeseket. A nyolcadikos Varga Ágnes viszont már bizonyított. Igaz, egy másik területen. A Puskin-emlékverseny tavalyi országos döntőjének résztvevője volt. A vers- és prózamondókkal különben Simko Bálintné, orosz szakos tanár foglalkozik.-Az első fordulóban minden tanuló számára kötelező a részvétel, ugyanazzal a verssel vagy prózával szerepelnek- mondja a kiválasztás módjáról. - Ezután a legjobbaknak az egyéniségükhöz, előadói stílusukhoz megfelelő művet választunk. Ebben segítségünkre van a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Járási Bizottságának titkársága, a járási székhely könyvtára és könyvesboltja, olykor a kassai (Košice) szovjet irodalmi műveket forgalmazó üzletbe is ellátogatunk. A tanulók elsősorban a klasszikusok- főként Puskin - verseit adják elő szívesen. Persze, az iskola nem minden tanulója juthat el a járási vagy oszágos vetélkedőkre. Hírnevet, elismerést viszont kitartó, kollektív munkával is lehet szerezni. Jó példa erre az iskola pionírcsapata, amely járási viszonylatban az élenjárók közé tartozik.- Iskolánk pionírjai bekapcsolódtak a szervezet s+m néven ismert országos versenyébe - tájékoztatott a pionírok helyettes vezetője, Koós István -, és ennek keretében az elmúlt ősz folyamán 532 kg csipkebogyót és több mint 70 mázsa papírt gyűjtöttek. Teljesítették a többi versenyfeltételt is. Baráti beszélgetésre hívtak meg katonákat, megismerkedhettek a hazánkban tanuló külföldi fiatalok életével. Az iskolában jelenleg tizenhét szakkör működik, ezek közül a legeredményesebb az egészségügyi és a tűzoltó kör, nem utolsósorban a helyi szakemberek segítségének köszönhetően. A környezetszépító munkában különösen a nyolcadik A osztály jár az élen, ennek elismeréseként dicséretben részesültek. Atlasz Anna osztályfőnök elmondta, hogy először csupán műhelymunka keretében dolgoztak az iskola környékének szépítésén, később tevékenységük valóságos hobbivá vált. Az udvarban például kertészeket megszégyenítő ügyességgel formáltak a gyerekek örökzöld növényekből virágágyat, mely a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára emlékeztette az iskola tanulóit. Az osztály tanulói még a nyári szünidő heteiben is gondoskodtak a szikláskert növényeiről, az iskola épülete előtti kis kertről. Szinte biztosra vehető, hogy ezek a gyerekek felnőtt korukban is vonzódnak majd a természethez, vigyáznak környezetükre. HACSI ATTILA ÚJ szú 6 1988. II. 12.
