Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-12 / 35. szám, péntek
Napjaink legfontosabb feladatai (Folytatás a 3. oldalról) tásának, meg kell valósítani a teljes önelszámolás és önfinanszírozás biztosítására vonatkozó intézkedéseket. Valamennyi ezzel összefüggő lépést úgy kell megvalósítanunk, hogy az hatékonyan tükröződjön a 9. ötéves terv előkészítésében. Erre kell irányulnia a vállalatról szóló törvény megvalósításának, és az azzal kapcsolatos valamennyi - termelési-műszaki, kereskedelmi és a tudományos-műszaki bázisban végbemenő - változásnak, a Szovjetunió és a többi fejlett ország legkorszerűbb ismereteinek kihasználásával. Ugyancsak időszerű, hogy a kommunisták - különösen azok, akik a gyárak, intézetek és szervezetek irányítói szerveiben dolgoznak- elgondolkozzanak saját kollektíváik távlatai és stratégiája fölött. A kérdést abból a szempontból kell vizsgálniuk, milyen lesz a helyzetük a teljes önelszámolás önfinanszírozás feltételei között, hogy tisztán lássák és kiküszöböljék az állóalapok és a munkaidő kihasználásában, a minőségben és a gazdaságban, valamint minden más említett kérdésben mutatkozó hiányosságokat. Kötelességünk ugyancsak mélyebben elgondolkodni afölött, hogy miként állunk a nagyvilággal történő összevetésben, egyáltalán van-e kellő áttekintésünk fejlettebb partnereink termékeinek paramétereiről. Mindez és még sok más kérdés is az új feltételek között kerül napirendre, amikor megszűnnek a mindenre vonatkozó aprólékos irányelvek és utasítások: és mikor a sikeres szocialista vállalkozás számára elengedhetetlen a kollektívák széles látóköre, tudományos hozzáértése, lelkiismeretessége és a társadalommal, valamint a társadalom szükségleteinek jobb kielégítésével szembeni nagy felelősségérzete. A kommunistáknak, a pártszervezeteknek - a terv mindennapi teljesítéséről való gondoskodással összhangban - ösztönözniük kell az ilyen alkotó gondolkodást, és kollektívájuk számára a haladó programok kérdését és megfogalmazását. És természetesen ide tartoznak a szociális politika céltudatos programjai, amelyek magukban foglalják a képesítéssel, a lakásviszonyokkal, az egészségüggyel és az üdüléssel kapcsolatos feltételek biztosítását, hogy az emberek élete boldogabb, elégedettebb legyen. • On gyakran említi a vállalaton belüli irányítás tökéletesítését. Ebben az összefüggésben mit mondana az évzáró taggyűlések címére?- Abból kell kiindulnunk, hogy a vállalatok és a szervezetek kollektíváinak növekvő felelőssége, tetteik- ahogy az a rájuk bízott társadalmitulajdon igazi gazdáihoz illik - a vállalaton belüli irányítás racionalizálását napirendre tűzve. El kell vetni ennek az irányításnak passzív formáit, amelyek az önelszámolás dinamikus erejét fékezik, száműzni kell a névtelenséget és a személyes felelősség hiányát, s olyan vállalaton belüli viszonyokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik az eredmények pontos nyilvántartását és felmérését, az egyénnek és a kollektívának a vállalat végső gazdasági eredményeitől függő ösztönzést és értékelést. Vonatkozik mindez a tárgyiasult és az élőmunka hatékony kifejtésére. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely a vállalatok globális eredményiben átlago- sít, és így elmossa a különbségeket azok között, akik kiemelkedően dolgoznak, és akik közepesen vagy színvonalon alul gazdálkodnak. Csakis így lehet a javadalmazásban kiküszöbölni az egyenlősdit és az egyszintre hozást. Ebben a vonatkozásban meg akarom említeni, hogy amikor a hatékony vállaton belüli irányításról beszélünk nem téveszthetjük szem elől a múltnak azokat a figyelemre méltó tapasztalatait, amelyeket a bőr- és cipő-, valamint textil-, de gépipari üzemekben is szereztünk, és amelyeknek néhány elemét még ma is alkalmazzuk. A lényeg az, hogy a vállalat egész tevékenységét önállóan gazdálkodó egységekre tagolták, amelyek egymással szemben szállítók és megrendelők; a vállalaton belüli árakon vásárolják az alap- és nyersanyagot; és azokon az árakon értékesítik termékeiket. Tehát a vállalaton belül minden kiadásnak van címzettje, és minden vállalaton belüli részleg - akár a termlésben, vagy egyéb fő tevékenységben éppúgy, mint a segéd- és szolgáltató üzemrészlegekben - érdekelt a lehető legjobb eredmények elérésében, mivelhogy ezeken múlik a kollektívák és az egyének jutalma. Ennek a rendszernek a működése természetesen feltételezi a pontos normákat, a számvetést, a megalapozott elszámolást és költségvetést. Meggyőződésem, hogy az egyén, a kollektíva és a társadalom érdekei összehangolásának ezt a hatékony útját, a kollektívák kölcsönös igényességét és kritikus szemléletét- saját soraikban és egymással szemben is - határozottan és bátran érvényesíteni kell. Nem a minőségi normáktól való eltérés stb. elkendőzésére és elnézésére kell törekedni, hanem azok feltárására és megoldására, vagyis nem szabad meghátrálni a felelőtlenség és a hanyagság előtt. A vállalaton belüli irányítás színvonalának általános emelése érdekében - többek között - felkértük az SZSZK Ipari Minisztériumának, az Ipari Gazdasági és Irányítási Intézetnek a dolgozóit, hogy ismereteink és tapasztalataink, valamint a Szovjetunió, az NDK és más országok tapasztalatai alapján dolgozzák fel és korszerűsítsék a gazdasági átalakítás szükségleteinek megfelelően a vállalaton belüli irányítás elveit és tervezetét. Ezúton is szeretnénk a pártszervezetek bizottságaihoz fordulni, hogy az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon azzal összefüggésben, amiről eddig itt szó volt, vessék fel a probléma megoldásának kérdéseit is. Elsősorban azért, hogy a gazdasági vezetők körében ösztönözzék é nagyon fontos területen az egészséges, haladást kereső igyekezetet. • A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmával tartott beszédében elmondotta, hogy nem várhatunk addig, amíg a gazdasági ösztönzők- képletesen szólva - az ölünkbe hullanak, hanem már most is előrelátóan, kezdeményezően kell cselekedni. Hofyan értelmezzük szavait? ,- Az előrelátó és kezdeményező cselekvés szükségességét az élet diktálja és ezt kétszeresen is megköveteli jelenünk, beleértve a gazdasági átalakítást. Nem vagyunk fatalisták, akik az új gazdasági mechanizmusban valamiféle varázs- vesszőt látnak, amely mindent megold. Ma és később is minden az emberektől függ: politikai érettségüktől, szakmai hozzáértésüktől, jellemüktől, tájékozottságuktól a tudományban és a világ forradalmi gyakorlatában. A párt szerveiben és szervezeteiben nagy hangsúlyt kell helyezni az emberek ilyen jellegű felkészítésére, hogy az megfeleljen a kor követelményeinek. És azt a tényt is szem előtt tartottam, hogy mi, kommunisták nem vagyunk és nem is lehetünk passzív, tétlen szemlélődök, akik csak várnak a jövő fejleményeikre. A racionális felismerés, a politikai és erkölcsi felelősség alapján már most is a maximumot kell megtennünk azért, hogy új utakat törjünk, nehogy az új feltételek között a következmények villám- csapásként sújtsanak le ránk, hogy minél kevesebb legyen a kedvezőtlen mozzanat, a konfliktus és a csalódás. Éppen ezért előreláthatóan kell cselekedni, és nem úgy, ahogy azt az ismeri cseh közmondás tartja: ,,Csak a szükség tanította meg Dalibort hegedülni." • Mi a véleménye a gazdasági reform és a szocialista demokrácia fejlesztésének összefüggéseiről?- Társadalmi átalakításunk, ahogy azt pártunk fogalmazza meg, magában foglalja ezeknek a feladatoknak es céloknak az egységét. Ahhoz, hogy a gyárak, intézetek és szervezetek kollektívái igazi gazdák módjára érezzenek és cselekedjenek - nem pedig közömbös alkalmazottként vagy pusztán munkaerőként - kötelességük, hogy az anyagi felelősség és érdekeltség behatárolásával ösztönözzük demokratikus részvételüket a termelés irányításában és a döntéshozatalban, az állampolgári ügyek igazgatásában. E.^zel összhangban a következetes önelszámolás és önfinanszírozás érvényesítésében látjuk a kollektívák önigazgatásának anyagi alapját, s az erőteljes ösztönzést a döntésekben, a társadalmi tulajdon fejlesztésében és óvásában való részvételre. Ilyen feltételeket, ilyen légkört kell teremtenünk a nemzeti bizottságok tevékenységében is, amelyek nemcsak az államhatalom szervei, hanem egyúttal a dolgozók, a lakosság nagyobb szervezetei is. A kongresz- szus szellemében fogunk cselekedni, ha ez a szerepük jobban megnyilvánul az állampolgárok legszélesebb rétegeinek aktív részvételében. összegezve tehát arról van szó, hogy már most haladéktalanul megteremtsük a dolgozók termelőerőkként, országuk állampolgáraiként és gazdáiként tanúsított teljesebb elkötelezettségének kedvezőbb feltételeit. Hangsúlyozni akarom azonban, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése új lehetőségeinek létrehozásában és kihasználásában nem hagyatkozhatunk az ösztönösségre. A párt szerveinek és szervezeteinek ezen a területén is céltudatosan kell cselekedniük. El kell gondolkodni például afölött, miként javítsuk a lakóhelyeken és a vállalatoknál az emberek tájékozottságát a kulcskérdésekről, hogy azokban kiismerjék magukat, ismerjék a tényeket, amelyek lehetővé teszik számukra a megbízható tájékozódást az egész társadalmat és a munkahelyet közvetlenül érintő sajátos kérdésekben. Ez alapfeltétele annak, hogy az emberek önálló véleményt tudjanak kialakítani, hogy ésszerűen, belső meggyőződésből cselekedjenek. Ugyancsak fel kell tennünk a kérdést - a jelenlegi szükségletek szemszögéből nézve - a pártszervezetekben, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és az ifjúsági szövetség szervezeteiben, valamint a Nemzeti Front további szervezeteiben is, hogy vajon megfelelően használjuk-e ki a meglévő demokratikus formákat, mint például a termelési értekezleteket, az állampolgárokkal folytatott beszélgetéseket, a nyilvános gyűléseket, a kollektív szerződéseket, a kezdeményező tervezést stb.? Vajon a részvételtől nem veti-e vissza őket a formalizmus, észrevételeik, javaslataik figyelmen kívül hagyása? Tudatosítsuk, hogy a szocialista demokráciáról szóló nyilatkozataink visszhang- talanok lesznek, szólamok maradnak, ha nem kezeljük becsületesen, megértően az emberek véleményét és tapasztalatait. Az irányító dolgozók címére ismételten hangsúlyoznunk kell: „Elvtársak, ha jól akartok irányítani, ismernetek kell munkatársaitok nézeteit, tanácskoznotok kell velük. A sikeres irányításhoz nem elég - képletesen szólva - csak a nyelv, szükséges hozzá fül, ész és szív is.“ A szocialista demokrácia fejlesztésének másik oldala persze az öntudatos fegyelem, szigorú igazodás a törvényekhez és a normákhoz, a termelési folyamat gazdasági törvényszerűségének figyelembevétele és a műszaki, valamint a technológiai fegyelemnek a betartása. Tudjuk, mennyi gyenge pontja és hiányossága van nálunk ezeknek a területeknek, és azok mekkora veszteséget és károkat okoznak. Párhuzamosan a szocialista demokrácia elmélyítésével, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksége Levelének szellemében tántoríthatatlanul fokozni kell a harcot a törvényszegések, a szocialista tulajdon megkárosítása, a jogtalan vagyonszerzés és egyéb nem kívánatos jelenségekkel szemben. Arra van szükség, hogy a dolgozókollektívák önvédelmi rendszerei ebben az irányban is tevékenyen hassanak, hogy védelmezzék a közösen létrehozott értékeket. • Engedjen meg ezzel kapcsolatban még egy kérdést: Miben látja - ellentétben a korábbi kísérletekkel - a gazdasági reform sikerének garanciáját.- Abban, hogy ezt a folyamatot tapasztalt, szilárd, eszmeileg és politikailag egységes kommunista párt kezdeményezte, és ennek élén áll, hogy az átalakítás éppúgy érinti az alapot, mint a felépítményt, hogy ezzel egyetért és támogatja a nép túlnyomó része, és hogy megvalósítása során a szovjet kommunisták merész és alkotó erőfeszítéseire támaszkodhatunk, amelyek nagymértékben ösztönöznek és buzdítanak bennünket. Ebben az igyekezetünkben nem kevés saját tapasztalatunkra is támaszkodunk, amelyeknek pozitív és negatív vonatkozásaiból okulni kívánunk. Ide sorolhatjuk a pártnak becsületes erőfeszítéseit még a hatvanas évek közepén, amikor a CSKP KB marxista-leninista alapállásból, valamint az akkori ismeretek színvonalából kiindulva előkészítette és szorgalmazta az irányítás tökéletesített rendszerének bevezetését. Ennek során az akkori ismeretek szintjének megfelelően a párt vezető szerepének megszilárdítására, a központi irányítás és tervezés tökéletesítésére, a vállalatok és a szervezetek kollektívái felelősségének és önállóságának növelésére, az értéktörvény, az áru- és pénzviszonyok hatásával kapcsolatos ismereteink teljesebb kihasználására és az önelszámolás fejlesztésére törekedett. Ebben az összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az igazsággal ellentétesek azok a nézetek, amelyek úgy állítják be a dolgozókat, mintha a hatvanas évek végén a pártban és a társadalomban csakis az úgynevezett Šik-modell állt volna rendelkezésünkre, amely revizionista modell volt, és amelynek szükségszerű elvetése után, mivel a gazdaságban és az egész társadalomban káoszt és szervezetlenséget okozott, mintha nem maradt volna a kezünkben semmi. Ezek olyan állítások, amelyek figyelmen kívül hagyják a párt reális erőfeszítéseit a gazdasági területen a hatvanas évek közepén. Éppen ezért nem felelnek meg az igazságnak és csak azt a célt szolgálják, hogy ezzel mentegessék a gazdasági mechanizmus elengedhetetlen tökéletesítése során tanúsított tétovaságot és indokolatlan óvatosságot. Joggal mondhatjuk tehát, hogy jelenlegi erőfeszítéseink, úgymond „nem a zöld réten teremtek", hanem általuk a megismerés jelenlegi szintjén kritikusan kapcsolódunk ahhoz, ami volt, azt alkotóan továbbfejlesztjük, miközben alkalmazzuk valamennyi szocialista ország, különösen a Szovjetunió tapasztalatait a gazdasági mechanizmus átalakításának új, merész tervezetében. Ez is megerősíti ama bizonyosságunkat, hogy helyes úton haladunk! • A gyorsítás és az átalakítás irányvonalából kővetkező új feladatok fényében szeretnénk megkérdezni, hogy minek kellene jellemeznie a jelen időszakban a pártszervezetek munkastílusát?- Véleményem szerint most nagyon fontos, és továbbra is fontos marad, hogy a kommunisták - a vélemények és a kételyek tisztázása után - az új feladatok alapján egyesítsék erőiket, közös igyekezetüket a kongresszusi irányvonal és a CSKP KB 7. ülése határozatainak következetesebb teljesítésére s ez kifejezésre jusson a konkrét feladatokban és célokban. Ezeknek a feladatoknak és céloknak a gyárakban, a mezőgazdasági szövetkezetekben, a kutatásban, az iskolákban történő megvalósításáért a kommunistáknak mindenütt fel kell lépniük, naponta olyan forradalmi élcsapatként kell tevékenykedniük, amely utat mutat, egyesíti és lelkesíti a kollektívákat mindenütt, bizalmat és optimizmust önt soraikba közös céljaink elérése érdekében. Mindez feltételezi a párttagok és tagjelöltek személyes elkötelezettségét, példamutatásukat és konkrét tetteiket, mert a kommunista ebben a fordulatot jelentő időszakban - és éppen ebben az időszakban, amikor valamennyien nagy próbán megyünk keresztül - csakis tettekkel bizonyíthatja harcos forradalmisá- gát. Ennek érdekében fejleszteni kell a pártszervezetek termékeny belső életét, az alkotó -elvtársi légkört, mégpedig a párton belüli demokrácia elveinek, a kritikának és önkritikának az érvényesítésével. A bírálatot és az önbírálatot nem úgy kell értelmeznünk, mint üldözést és zaklatást, hanem mint önön tökéletesítésünk tisztító és gyógyító folyamaiét, kölcsönös segítségnyújtást és az elvtársi viszonyok kialakulását annak érdekében, hogy eredményesebbek legyünk és előrehaladásunk gyorsabbá váljon. Ebben az évben emlékezünk újkori történelmünk jelentős évfordulóira: a februári győzelem 40., az önálló Csehszlovákia megalakulásának 70., a müncheni árulás 50. és 1968 januárjának 20. évfordulójára, valamint az azt követő eseményekre Ezeknek az eseményeknek értelméről és a velük összefüggő tapasztalatokról elgondolkodva elmondhatjuk, hogy pozitív és negatív értelemben is kiemelnek néhány alapvető tényt. A legfőbbek közé tartozik mindenképpen az a felismerés, hogy kommunista pártunk, mint a munkás- osztály forradalmi élcsapata elvezethette a népet a szociális és a nemzeti felszabadító harc sikeres betetőzéséhez és az új élet építéséhez, mert hűen kifejezte érdekeit és szükségleteit: lenini módon, alkotóan oldotta meg a kor feladatait és problémáit; ezen az alapon kidolgozta a helyes stratégiát és taktikát, kitűzte programját s ennek megvalósításához megnyerte a népet. És a nép, meggyőződve e program helyességéről, támogatta, megvalósította a programot, együtt haladt a párttal. Ki szeretném emelni azt az alapvető jellemző követelményt, azt a képességet, igényt és szükség- szerűséget, hogy a párt, vezetése, de valamennyi szerve és szervezete, az állami és a gazdasági szervekben és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták is a jelenlegi időszakban ne sablonokhoz igazodva, ne megcsontosodottan, régi módon, hanem alkotóan oldják meg e fordulatot jelentő időszak problémáit. Ne hallgassuk el, és ne hagyjuk figyelmen kívül a meglevő ellentmondásokat, hanem időben ismerjük fel őket, vizsgáljuk azok lényegét, s hozzáértően keressük és érvényesítsük a megoldásokat. Ebben a tekintetben is tartósan érvényes és kötelező számunkra A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum, amely a társadalmi problémák alkotó megközelítésében látja a jobboldali veszély elleni harc fő és leghatékonyabb frontját: annak útját, hogy miként fosszuk meg a jobboldalt minden esélyétől, miként fogjuk ki a szelet vitorlájából. Tekintettel arra, hogy ennek a követelménynek nem mindig tettünk eleget, és egyesek a konszolidációt összetévesztették a konzerválással^ nem egy területen megrekedtünk és ezt le kell küzdenünk. A jelentős évfordulók és a velük kapcsolatos tapasztalatok másik igen fontos mához szóló üzenete a párt és a tömegek élénk, szoros kapcsolatának létfontosságú szükségszerűsége. Enélkül elképzelhetetlen a forradalmi fordulat, nem érhetünk el sikereket az emberek új gondolkodásmódjáért és hozzáállásáért vívott küzdelemben. Mindemellett annak tudatában kell cselekednünk, hogy az emberek nem tevékenységünk objektumai, hanem megbecsült partnerek, akiket ösztönözni akarunk, de tanulni is tőlük, meríteni tapasztalataikból, bölcsességükből. Hiszen mi, kommunisták, elválaszthatatlan része vagyunk a népnek, nem állunk sem fölötte, sem mögötte, együtt haladunk vele. S ha valamiben különbözünk, akkor ez a tudományos marxista-leninista vértezet, a mély belső meggyőződés, amely arra ösztönzött bennünket, hogy a felelősségből nagyobb részt vállaljunk, hogy önfeláldozóbb és önzetlenebb harcosai legyünk a legigazságosabb társadalom, a szocialista társadalom építésének, kiteljesedésének. Úgy gondolom - a CSKP KB 7. ülésének, valamint az SZLKP KB ülésének szelleméből kiindulva -, hogy ezeknek a vonásoknak az eddiginél erőteljesebben át kellene hatniuk a kis és nagy feladatok megoldását szolgáló mindennapi munkánkat. A leninizmusnak, mint a társadalomról szóló tudománynak és munkastílusnak dialektikus egységéről annak elsajátításáról és érvényesítéséről van szó. Számunkra ebben eleven forrásként szolgálnak az SZKP tapasztalatai, jelenlegi módszerei, akárcsak múltunk forradalmi harcainak tanulságai. ÚJ SZÚ 4 1988. II. 12.
