Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-12 / 35. szám, péntek

Napjaink legfontosabb feladatai ÚJ SZÚ 1988. II. 12. (Folytatás az 1. oldalról) légkör kialakításában; a kollektív is­meretek és tapasztalatok felhaszná­lására épülő eredmények értékelé­sében; a megfelelő megoldások fel­tárásában: és főleg a kommunisták érdeklődésének és aktivitásának ösztönzésében; hogy egységesen teljesítsék az elfogadott határozato­kat és ehhez megnyerjék a többi dolgozót is. Szem előtt kell tartanunk, hogy az évzáró taggyűlés és pártkonferencia nem cél, hanem eszköz, hogy a pártszervezeteket felkészítsük és képessé tegyük az új feladatok telje­sítésére. • A gazdasági élet erőfeszíté­seink fő és döntő frontja. Miből induljanak ki a pártszervezetek az elmúlt év tervfeladatainak, vala­mint a 8. ötéves tervidőszak cél­jainak teljesítése során elért ered­ményeket értékelve?- Az értékelés alapvető szem­pontját természetesen a CSKP KB 7. ülésének határozatai és azoknak az SZLKP KB januári ülésén a szlo­vákiai viszonyokra történő konkreti­zálása jelenti. A közvéleménynek a statisztikai hivatalok jelentései alapján lehetősége volt megismer­kedni az elmúlt év mérlegével. A po­zitív eredmények mellett látni kell azt a tényt is, hogy még a feladataikat teljesítők sem elégítik ki minden esetben a hazai és a külföldi piac igényeit, mégpedig sem választék­ban, sem minőségben. Mindez ab­ban nyilvánul meg, hogy a népgaz­daságban a készletek nemcsak, hogy nem csökkentek, hanem növe­kedtek. És itt van még a megrende­lők indokolt elégedetlensége is. Az építők például teljesítették mennyi­ségi feladataikat, de számos lakást nem adtak át, s ezekbe a családok százai nem költözhettek be; a terve­zett határidőn belül néhány nagyon fontos termelő kapacitást nem tud­tunk üzembe helyezni. Megbocsát­hatatlan az is, hogy az üzletekben az év második felében, beleértve a karácsony előtti időszakot is, hiányzott számos közszükségleti cikk. Ezek a tények is kihívást jelente­nek az irányítási struktúra számára, hogy felelősségteljesebben és ru­galmasabban reagáljon a megren­delők igényeire, és ne engedjen meg olyan termelést, amely sem választékban, sem minőségben nem felel meg a hazai és a külföldi piac követelményeinek. Ezzel kap­csolatban nagyon komolyan állást kell foglalniuk a pártalapszerveze- teknek is az évzáró taggyűléseken. Pozitívumként tartjuk számon azt a tényt, hogy 1986-ban Szlovákiá­ban 4,4 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, ellenben az elmúlt évben nem értük el a kitűzött célokat. Mind­ez azt jelenti, hogy az SZLKP kong­resszusának célkitűzéseit nem értük el, ami meghatványozza az idei esz­tendő és az elkövetkező évek felada­tait. Ennek fő okát abban látjuk, hogy nem sikerült elérnünk a költsé­gek tervezett csökkentését, sőt, vannak ágazatok, amelyekben az önköltség tovább növekedett. Ennek negatív hatása van a saját termék és a nyereség képzésére. Nem szabad szem elől tévesztenünk a nemzeti jövedelem képzésének minőségét, mivel továbbra is érvényesül az az igyekezet, hogy a hatékonyságot a termelés és a teljesítmény növelé­sével, vagyis extenzív módon bizto­sítsák. Mégpedig nem kívánt terme­léssel, a be nem fejezett építkezé­sek számának növelésével stb. is. Ezek a tények sürgetően aláhúzzák azt az igényt, hogy a gazdasági intenzifikálásban feltétlenül fordula­tot kell elérni a tudomány és a tech­nika eredményeinek teljesebb érvé­nyesítésével és a szocialista gaz­dasági integráció új lehetőségeinek kihasználásával. • Bírálat érj a szállítói-megren­delői kapcsolatokat, amelyek megbontják a feladatok teljesíté­sének egyenletességét, és - en­nek következményeként - a haté­konyságét is.- Ezek megoldása egyik sarkala­tos feladatunk, erre kell összponto­sítani a kommunisták erőfeszítéseit és figyelmét az évzáró taggyűlése­ken. Döntő fontosságú, hogy a mű­helyek, üzemek, vállalatok minden dolgozókollektívája időben és jó mi­nőségben teljesítse szerződéses kötelezettségeit megrendelőivel szemben. Tehát valamennyiünknek mindenütt önmagunknál kezdve, el kell távolítanunk a kifogások, az el­koptatott objektív okok és a felelős­ség másokra hárításának táptalaját. A központi szervekkel karöltve töké­letesíteni, átdolgozni és módosítani kell a gazdasági szabályozókat és a jogi normákat úgy, hogy előnyben részesüljenek azok, akik kötelezett­ségeiknek eleget tesznek, viszont érzékenyen sújtsák azokat, akik nem teljesítik. Mindenekelőtt abból kiindulva, hogy - képletesen szólva - a gazdasági szerződések a tervek teljesítésének alapeszközei. • Az SZLKP KB januári ülésén a leggyakrabban emlegetett kér­dések egyike a környezetvéde­lemről való gondoskodás és doskodjunk a rendről és a tisztaság­ról. A környezetet nem nemesítik a gazzal benőtt szabad területek, az engedélyezetlen szemétlerakatok, a piszkos folyosók és lépcsőházak. El kell érnünk, hogy a kommunisták ezekben a kérdésekben határozot­tan szembe szánjanak a gazdasági vezetés, a nemzeti bizottságok és a lakosság részéről megmutatkozó közömbösséggel. Szem előtt kell tartanunk, az anti- kommunista propaganda nálunk is arra törekszik, hogy az ökológiai érvekkel visszaéljen, azokat fel­használja a szocializmus ellen, fél­revezesse az embereket. Éppen ezért ezen a területen is hitelesen és megalapozottan kell tájékoztatni a közvéleményt. a szociális program általános megvalósítása volt.- A pártszervek nemcsak a janu­ári ülésen, hanem szüntelenül fi­gyelmet szentelnek a szociális prog­ram valóra váltásának, kiváltképp a környezet alakításának és védelmé­nek. Természetes, hogy ezzel a na­gyon fontos problémakörrel foglal­kozni kell az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon is. Emlékeztetőül: a CSKP XIV. kongresszusát követő céltudatos erőfeszítéseknek köszönhetően, amikor is meghatároztuk ennek a te­rületnek a koncepcióját, nem kis munkát végeztünk. Előreléptünk Ár­va vidéke, Jelšava és Bratislava le­vegőjének javításában. A Slovnaft- ban és a Georgi Dimitrov Vegyimű­vekben vízderítő kapacitásokat léte­sítettünk, városi szennyvíztisztítót ad­tunk át Bratislavában, Ružomberok- ban, Žilinában. Korszerűsítik a ter­melést Žiar nad Hronomban, ami hozzájárul a környezeti viszonyok javulásához. Nem volt ez egyszerű, s nem is ment könnyen. A pártszer­vezetekre hárult az a feladat, hogy harcot folytassanak azokkal a kon­cepciókkal, amelyek figyelmen kívül hagyták az össztársadalmi érdeke­ket, az emberek hosszú távú alap- szükségleteit, és nem a környezet javítását, hanem annak romlását idézték elő. Ide sorolhatjuk például a Bratislava vegyipara fejlesztésére vonatkozó néhány javaslatot is. Szlovákia ökológiai problémáinak megoldására ebben az ötéves terv­időszakban több mint 6 milliárd ko­ronát szánunk. Nyugtalanít bennün­ket azonban, hogy az ökológiai be­ruházások programját beruházói, tervezői, technológiai és kivitelezői okok miatt nem teljesítjük. Annak veszélye fenyeget, hogy az erre szánt anyagi eszközöket nem hasz­nálják ki. Ez arra kellene hogy ösztö­nözze a központi szervek, a nemzeti bizottságok és a gazdasági szerve­zetek kommunistáit, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a kitűzött program megvalósítása érdekében. Mindez annál is inkább sürgető, mert a 9. és a 10. ötéves tervidő­szakban az ökológiai építkezések beruházási eszközei feltételezhető­en elérik a 30 milliárd koronát. A nagy ökológiai akciók mellett a 'jó környezeti viszonyok attól is függnek, hogy a munkahelyeken, a gyárak területén, a lakótelepeken és a közterületeken naponta gon­Szociális programunk feladataival és céljaival összhangban Szlovákia területén határozottabban kell meg­oldanunk olyan problémákat, mint amilyen a nyugdíjasotthonok, a tar­tós betegségben szenvedőkről, az egészségkárosult felnőttekről és gyerekekről gondoskodó intézetek és a gyermekotthonok gyors felépí­tése, tekintettel arra, hogy e téren elmaradunk a szükségletek és az országos ellátottság mögött. Mindez ugyancsak vonatkozik az egészség­ügy anyagi-műszaki bázisának ki­építésére. A valóság azonban az, hogy azok, akik mindennek gazdái - kivitelezők, tervezők - ezt tevé­kenységük ,,peremterületének“ tart­ják, és félvállról, mostohán kezelik. Az itt dolgozó kommunisták értelmé­re és lelkiismeretére apellálunk, az­zal a meggyőződéssel, hogy min­dent megtesznek a javulás és a hiá­nyosságok leküzdése érdekében. • Mire kell összpontosítani a párt szerveinek és szervezetei­nek erőfeszítéseit a termelés ha­tékonyságának és gazdaságossá­gának területén a jelentős előrelé­pésért folytatott harcban?- A beruházások problémáinak határozott megoldása, a gyorsabb szerkezeti változások mellett a nyersanyagok, az energia, az alapanyagok valamint a társadalmi munka magasabb fokú értékesíté­sének döntő fontosságú, potenciális forrását a termelés, a termékek és a szolgáltatások ]obb minőségében látjuk. • Igen, Lenárt elvtárs, a minő­séget ön állandóan és következe­tesen hangsúlyozza. Ezzel kap­csolatban kifejtené álláspontját?- Azért hangsúlyozom ezt, mert gazdasági gyakorlatunkban nem egyszer vulgárisán szemlélik a dolgo­kat - hangsúlyozzák a mennyiséget, a termelékenységet, ellenben a mi­nőség szempontja nem esik olyan hangsúllyal a latba, és sokak e kér­dést amolyan „hamupipőkének“ te­kintik. Ez éles ellentétben áll a hazai szükségletekkel és a világban meg­figyelhető irányzatokkal. Emellett ez olyan kérdés, amely nagyon széles területet ölel fel, minden dolgozót érint, és ebben mindenütt haladást érhetünk el és el is kell érnünk. Annak ellenére, hogy az ötéves tervidőszak elsó két évében a ma­gas műszaki-gazdasági színvonalú termékek részaránya mérsékelten növekedett - 17 százalékról 18,6 százalékra ez kevés az SZLKP kongresszusán megszabott feladat­tal összevetve, miszerint a teljes árutermelésből ezeknek a termé­keknek 25 százalékban kellene ré­szesedniük. Nem megnyugtató az innovációs folyamat sem, amely ná­lunk kétszerte hosszabb, mint az iparilag fejlett országokban. Nyugta­lanító tény, hogy nem csökkentek a rossz minőségből származó vesz­teségeink, amelyek 1986-ban 282 millió koronát tettek ki, és az elmúlt esztendő első kilenc hónapjában elérték a 211 millió koronát. Legfőbb ideje, hogy mindenütt gyökeresen megváltozzon viszo­nyunk a minőséghez, és nagyon komolyan hozzálássunk a probléma megoldásához. Éppen ezért az év­záró taggyűléseknek szorgalmazni­uk kellene, hogy a gazdasági veze­tés konkrét programot dolgozzon ki a termékek és a szolgáltatások mi­nőségének és műszaki színvonalá­nak javítására. Ezt feltétlenül meg­követelik a növekvő hazai igények, akárcsak a gazdasági átalakítás ál­tal megszabott új feltételek és a vi­lággal folytatott verseny követelmé­nyei, hiszen éppen a gyenge minő­ség jelenti a legnagyobb nehézsé­get, a kiváló minőség pedig a legna­gyobb lehetőséget kínálja a vállala­tok és a szervezetek kollektíváinak. • Telik az erőnkből arra, hogy nagy célokat tüzzünk ki a minő­séggel kapcsolatban?- Határozottan igen, és ezt el is kell érnünk, hiszen dolgozóinknak meg van ehhez a megfelelő szak- képzettsége, számottevő a tudomá­nyos-kutató bázisunk, amely Szlo­vákiában csaknem 58 ezer, az egész országban pedig több mint 190 ezer személyt foglalkoztat. Ugyancsak új lehetőségek nyílnak számunkra a testvéri szocialista or­szágokkal, különösen a Szovjetuni­óval folytatott együttműködés terüle­tén, de ugyanez mondható el más fejlett országok viszonylatában is. Sajnos, azt is meg kell állapítanunk, hogy csak nagyon szerényen hasz­náljuk ki lehetőségeinket éppen a termékek minőségét és műszaki színvonalát illetően, a szokványos választék gyorsabb gazdagításában s olyan termékekkel, amelyek hasz­nosítják az alkotókészséget, a szak­mai hozzáértést. Ezért ezeken a te­rületeken határozott fordulatot kell elérnünk. Meg kell jegyeznem, hogy az irányítási szférában érthetetlen konzervativizmus nyilvánul meg a li- cencek vásárlása és felhasználása területén is. Hiszen országos vi­szonylatban 1986-ban csak 40 li- cencet vásároltunk, Szlovákiában pedig csupán hetet. Vajon nem fel­hívás ez a kommunisták számára az évzáró taggyűlések előtt az új meg­közelítés kialakítására? Számos példa bizonyítja dolgozó­ink alkotó és tervező képességét, alkalmasságát, olyan termékeket gyártani, amelyek elbírják az össze­hasonlítást a világ bármely fejlett országának termékeivel. Szeretném megemlíteni a Žilinai Számítástech­nikai Kutatóintézet dolgozóinak te­vékenységét, akik lehetővé tették az SM-52-12-es típusú számítógép gyártását, amely a maga nemében az elsó a szocialista országokban. Nagyon sokat vesztünk azonban azáltal, hogy a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Művekben eze­ket a számítógépeket nem gyártják megfelelő mennyiségben. Elisme­rést érdemelnek a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia kutatóinak, a piešťa- nyi Tesla vállalat szakembereinek és munkásainak erőfeszítései. Együttműködésük révén sikerült olyan kamerát megtervezni és gyár­tani, amely a robotizáció területén a KGST-országokban élvonalbeli terméknek számít. A novákyi Wil­helm Pieck Vegyipari Művek kollek­tívája olyan világszínvonalú gumii­pari adalékanyagot gyárt, amely lé­nyegesen meghosszabbítja a gumi­ipari termékek élettartamát. Arra van szükség, hogy az egész tudomá- nyos-kutató bázis - képletesen szól­va - nagyobb sebességre kapcsol­jon, hogy munkája és eredményei világviszonylatban versenyképesek legyenek. A minőségi színvonal emelése nem csekély mértékben függ a gyá­rak szakembereitől, munkásaitól- pontos és gondos munkájuktól- amit a választék bővítésével, a műszaki és a technológiai fegye­lem megtartásával, a renddel és a szervezettséggel, a dolgozók ha­tásos anyagi és erkölcsi ösztönzé­sével valósíthatnak meg. Éppen az ilyen megközelítésnek köszönhetően, a pártszervezet és a vállalatvezetés mindennapos gon­doskodásával például a strážskéi Chemko vállalat dolgozókollektívája elérte, hogy termékeinek 72 száza­lékát az első minőségi kategóriába sorolják. Hasonlóan vonzó, eredmé­nyes példákat szolgáltatnak a minő­ség területén a trenčíni Ruhaipari Üzemek, a podbrezovái Sverma Vasmű, a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyiművek és más vállalatok dol­gozói. Korkövetelmény, és ezt mindany- nyian érezzük, hogy a munka, a ter­mékek és a szolgáltatások minősé­gének javulása, a termelési viszo­nyok minőségének javítása nélkül nem léphetünk előre, és nem küzd­jük le a nehézségeket. Éppen ezért az évzáró taggyűléseknek - a köz­ponti bizottság felhívására reagálva- megfelelőképpen ösztönözniük kell a jobb minőségért folytatott of­fenzív harcot. Legyen a minőség minden kollektíva, minden egyén névjegye! • A CSKP Központi Bizottsága kidolgozta az eljárást a gazdasági mechanizmus komplex átalakítá­sára. Mi következik ebből a jelen időszak mindennapi munkájára, a párt szervezeteinek és szervei­nek megközelítésére vonatko­zóan?- Napjaink kulcskérdésének te­kintjük a gazdasági mechanizmus átalakítását és a szocialista demok­rácia fejlesztését. Mindezt azért hangsúlyozom, mert - még ha elvét­ve is - helyenként felvetődnek olyan kérdések, hogy vajon a reformmal „nem komplikáljuk-e saját életün­ket“ stb. Egybehangzóan állítjuk- és ezt a társadalom nagy többsé­ge érzi és érti -, hogy a komplex átalakítás nem valakinek az ötlete, vagy óhaja, hanem objektív szük­ségszerűség, és a gazdaság teljesí­tőképessége növelésének, a társa­dalom felemelkedésének egyetlen alternatívája. Olyan nézetekkel is találkozunk, hogy - mivel az új gazdasági me­chanizmus teljes egészében csak 1991 -tői lép érvénybe-, amíg nincse­nek meg az új jogi normativumok, gyakorlatilag meg van kötve a ke­zünk, és nem marad más hátra, mint a régi módon dolgozni. Ezek a néze­tek is - amelyek egyúttal igazolni szándékoznak az egy helyben topo- gást - ellentétben vannak a párt politikájával, a dolgozók érdekeivel, akárcsak az átalakítás jellegével. Az új gazdasági mechanizmus terveze­tét úgy dolgozzuk ki, hogy az segítse a fő problémák megoldását. Ezt a tervezetet folyamatként fogjuk fel, amelyben tisztázzuk, a kísérletek alapján a gyakorlatban kipróbáljuk, s folyamatosan tökéletesítjük az el­fogadott alapelveket úgy, hogy azokat optimális formában alkal­mazzuk. Ebben az értelemben a gazdasági mechanizmus átalakí­tásáért, az eddigi gyakorlat forradal­mi átformálásáért, a gondolkodás- módban az új elvek szellemében történő áttörésért kibontakozott har­cot naponta folytatjuk. Ez vonatkozik az irányító szervekre csakúgy, mint a dolgozókollektívákra. A gazdasági mechanizmus átala­kításának már most is össze kell fonódniuk mindennapi feladataink következetes teljesítésével, mégpe­dig elsősorban a minőségi mutatók­ban. Ez elengedhetetlen az embe­rek égető problémáinak szempont­jából éppúgy, mint a további fellen­dülés minél jobb kiinduló bázisának létrehozását tekintve. Ebben a vonatkozásban a köz­ponti irányító szervek kommunistái­ra és minden dolgozójára igényes feladatok hárulnak. Azt várjuk tőlük, hogy hozzáértéssel és időben elké­szítik a gazdasági mechanizmus működésének normáit és szabályait, tökéletesen elsajátítják azokat, és erre felkészítik az egész irányítási struktúrát. Ennek érdekében teljes mértékben ki kell használnunk a kí­sérletezést, el kell mélyítenünk és ki kell szélesítenünk bázisát, általáno­sítva a tapasztalatokat. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a nagykeres­kedelmi és felvásárlási árak átalakí­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents