Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-10 / 33. szám, szerda
Átalakítás és tudomány- Tudományunknak elsősorban az ország szociális-gazdasági fejlődésének meggyorsítását kell előmozdítania - jelentette ki egyik sajtókonferencián Gurij Marcsuk, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke. - Az átalakítás céljai a szovjet tudományban a következőképpen fogalmazhatóak meg: valamennyi irányban vezető helyzetet kell elérni, vagy a fejlettség világszínvonalát. A társadalom ma az alapismeretek intenzívebb fejlesztését követeli tölünk, amelyek lehetővé tennék azt, hogy haladó technológiákat és irányokat dolgozzunk ki. Ezeket átveszi az ágazati tudomány, és miután bevezetik őket az iparban, pótlólagos nemzeti jövedelemmé alakulnak. A tudomány ily módon közvetlen termelőerővé, társadalmunk forradalmi átalakulásainak egyik támaszává válik. Jelenleg 250 tudományos kutatóintézet és 370 akadémiai intézet foglalkozik alapkutatásokkal a Szovjetunióban. Nemcsak a tudomány fejlesztése, hanem irányítása terén is szükséges az átalakítás. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke hangsúlyozta, ezzel kapcsolatban szükség van arra, hogy decentralizálják az akadémiai intézmények vezetését, fejlesszék a demokráciát és a nyilvánosságot, fiatal, tehetséges tudósokat vonjanak be a vezetésbe. Mindennek végső soron elő kell segítenie a fő cél elérését: a szovjet tudomány vezető helyének kivívását a világon. Elválaszthatatlanul összefügg a tudomány fejlődésével az emberiség olyan, igen fontos problémája, mint a környezet- védelem. Jevgenyij Velihov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos AkadémiájáA magánjellegű munkavégzés fejlődése Több mint fél éve lépett hatályba a Szovjetunióban a magánjellegű munkavégzésről szóló törvény. Jóváhagyásának egyik fő oka az volt, hogy mindmáig sem az állami, sem a szövetkezeti vállalatok és szervezetek nem tudják kielégíteni teljes mértékben a közszükségleti cikkek és a szolgáltatások iránti lakossági keresletet. Magánjellegű munkát kizárólag azok a polgárok és családtagjaik végezhetnek, akik a társadalmi termelésben dolgoznak. E tevékenységet lovábbá háztartásbeli nők, egészségkárosultak, nyugdíjasok és diákok, valamint kivételes esetekben - a Szovjetunióban érvényben levő törvényekkel összhangban - olyan személyek is végezhetik, akik nem veszik ki részüket a társadalmi termelésből - határozza meg a törvény. Nézzük, milyen a helyzet. Országszerte szinte naponta növekszik azoknak a száma, akik kamatoztatni akarják képességeiket egy egyszerű közszükségleti cikk előállításánál, lakások, hétvégiházak karbantartásánál, a közlekedési szolgáltatásoknál, vagy akár a közétkeztetésben. Az eddigi fejlődést elsősorban a különböző termelő és nem termelő tevékenységgel foglalkozó szövetkezetek alapítása jellemzi. Jelenleg még sok nehézséggel kell megküzdeni. A törvény szerint a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai jogosultak a magánjellegű munkavégzés engedélyezésére, és egyben felelősek is azért a tevékenységért. Gyakran egymásnak ellentmondó előírásokba, utasításokba ütköznek, de mindegyiket be kell tartani. A gorkiji kilenc tagú Stimul szövetkezet tagjai - akik különböző háztartási cikkek gyártását vállalták - rájöttek például arra, hogy a körzeti tanács végrehajtó bizottságának hitelosztályán nincsenek tisztában az előírásokkal. Maximális figyelmet fordítanak viszont a magánjellegű munkavégzés fejlesztésére Rosztov na Donu városi tanácsának dolgozói. Sok mindenben segítik azokat, akik bekapcsolódtak ebbe az új tevékenységi formába, többek között gondoskodnak az alap- és a nyersanyagellátásról. Abból indulnak ki, hogy némely ágazatban, így például a cipészetben, nem lehet csak hulladékanyagból gazdálkodni. Észszerű, ha szervezik az ellátást, ily módon elkerülhető az illegális anyagbeszerzés. Habár a Szovjetunióban e tevékenységi forma iránt nagy az érdeklődés, a városokban mégis kevés szövetkezetei tartanak nyilván, és közülük is csak egynéhány kezdte meg működését. Az érdekeltek többsége nem tudatosította azt, hogy- habár a szövetkezetekben jók a kereseti lehetőségek - elsősorban - talpraesett szervezőkre és ügyes szakemberekre van szükség. Mások azt képzelik, hogy az állam gondoskodik majd a berendezett helyiségekről és a munkaeszközökről, s ők maguk csak az alapgondolattal járulnak hozzá a vállalkozáshoz. Fel kell készülni arra is, hogy több alighogy megalakult szövetkezet feloszlik- olvashattuk a Szovjetszkaja Rosszija napilap cikkében Az érdekelteket ugyan támogatni kell, de nem lehet abszolút szabad kezet adni sem a szövetkezeteknek, sem az egyéneknek. Meg kell viszont szabadulni a túlzott parancsolgatásoktól is - állapította meg a napilap. A magánjellegű munkavégzés első eredményei a sok probléma ellenére biztatóak. E tevékenységi formáról szóló törvény nemcsak a lakosság áruigényének és a szolgáltatások iránti keresletének kielégítéséhez járulhat hozzá, hanem a magánjellegű munkavégzés következetesebb szabályozásához is. (č-f) nak elnökhelyettese megállapította, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában az emberiségnek szükségképp be kell avatkoznia a körülöttünk levő természetbe, meg kell változtatnia azt. Ennek a beavatkozásnak azonban, a szovjet tudós meggyőződése szerint, nem szabad spontán jellegűnek lennie.-A spontaneitás mindig irányíthatat- lanságot jelent. Ez katasztrofális következményekhez vezethet A feladat lényege olyan módon szabályozni a természeti erőforrások felhasználását, hogy ne okozzunk kád az ökológiának - állapította meg Velihov. - Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy a fejlett országok a természeti erőforrások kiaknázása terén segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, amelyek gyakran kénytelenek ésszerűtlenül beavatkozni a környezetbe. A tudomány, mint társadalmi termelőerő fejlesztésének legfontosabb feltétele, hogy tartós béke legyen a földön. Arról, hogy mit adhat az emberiségnek a leszerelés és milyen helyük és szerepük van a tudósoknak a békeharcban, Vitalij Gol- danszkij akadémikus Így vélekedik:- Teljesen nyilvánvaló: a fegyverkezési verseny megszüntetése elősegíti majd azt, hogy óriási anyagi eszközök szabaduljanak fel a tudomány békés célú fejlesztése számára. A rakéták nukleáris potenciálját már ma tüzelőanyagként tudnánk felhasználni. Magukat a rakétákat pedig szeizmikus kutatások és a földkéreg tanulmányozása céljára, ami óriási haszonnal járhatna a világ valamennyi országa gazdaságának fejlődése számára. És ez csak egy példa arról a közvetlen előnyről, amelyet a leszerelés az emberiségnek hozhat. A tudósok ez irányban kifejtett tevékenységének másik szempontja: az atomenergia felhasználásának ellenőrzésével kapcsolatos, jelenlegi módszerek biztosítása és új módszerek kidolgozása. A világméretű leszerelésért, bolygónk békés jövőjének biztosításáért vívott harc továbbfejlesztése - ez ma a tudósok kötelessége az egész emberiséggel Szemben. ALEKSZANDR REJ-KARRO (APN) A gyorsítás stratégiájának alapvető feltétele A Szovjetunióban 1991 és 1993 között már a világszínvonalnak megfelelő gépek és berendezések gyártását tervezik. A gépipari termékek műszaki színvonalának, minőségének és konkurrenciaképes- ségének alapvető növelése - ez a Szovjetunió gépiparának legfőbb feladata. E cél elérése érdekében az első lépést 1984-ben tették meg: jóváhagyták a gépipar korszerűsítésének országos programját. Javult ugyan a gépipari termelés, de a programot még nem úgy valósítják meg, mint ahogy azt a gyorsítás stratégiája és az irányítás átalakítása megkövetelné. A legjobb vállalatokban is a korszerű megmunkáló központok mellett 20-30 éves régi gépek állnak, a lézerrel egyidejűleg hibás esztergagépeket használnak. Amíg az egyik üzemegységben nyugodt tempóban folyik a munka, addig a másikban hajráznak. A gépipari egyesülések és vállalatok tevékenységében felmerülő hiányosságokat a múlt évben bevezetett állami áruátvétel során fedték fel. Ugyanakkor a gépiparban 1990-ig annyit kell elvégezni, mint amennyit azelőtt három-négy ötéves tervidőszak alatt végeztek el. A jelenlegi ötéves tervidőszak végén, például, a gépipari termékek 80-95 százalékának el kell érnie a világszínvonalat. Az új feladatokkal összhangban az elektronika és a számítástechnika fejlesztésére fordítják a legnagyobb figyelmet. Ami a robotokat illeti, sokat gyártanak ugyan belőlük, de legtöbbjük túl egyszerű modell. Most a konstruktőri munkára helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Következetesebben tartják be a technológiai fegyelmet, szigorítják a szerzői felügyeletet. A gépipari komplexum tevékenységének javulásától függ a szovjet gazdaság gyakorlatilag valamennyi döntő fontosságú ágazatának előrelépése. Ettől függ az ipar hatékonysága, a gazdaságban kitűzött szerkezeti változások megvalósítása, a Szovjetunió egész gazdasági fejló- x dése. Hat-hét éven belül a szovjet gépipar termékeinek el kell érniük a világszínvonalat. Ez nemcsak az intenzíven fejlődő szovjet gazdaság törvényszerű szükséglete, hanem a gyorsítás stratégiájának alapvető feltétele. (ČSTK) Szenzációra törekvés nélkül A nagy honvédő háború történetének tíz kötetes kiadását tervezik a Szovjetunióban. A Krasznaja Zvezda napilap szerint ennek az átalakítás időszakában kiadott műnek óriási szociális és eszmei-politikai jelentősége lesz, és további lépést jelent a történet- tudományok fejlődése terén. Legutóbb húsz évvel ezelőtt jelent meg tanulmány a honvédő háborúról, hat kötetben. Ezen a tényen kívül a szerzőket az új mű megírására készteti az is, hogy objektív és teljes képet adjanak a szovjet történelem ezen fontos időszakáról. A szovjet hadsereg nagy győzelmeinek eddigi preferálása sokszor a háborúról alkotott elképzelések elferdítéséhez vezetett, hamis képet festett az emberi áldozatok számáról és az anyagi károkról. Sematikusan ábrázoltak egyes eseményeket, a kevésbé fontosakat kiemelték, másokat elhallgattak. Az újonnan rendelkezésre bocsátott dokumentumok és a külföldi történészek kutatási eredményei lehetővé teszik, hogy aprólékosabban elemezzék a második világháború kitörésének okait, melyekhez nagymértékben hozzájárult a brit, a francia és az amerikai imperializmus. Szenzációra való törekvés nélkül, maximálisan objektíven kell megítélni és megérteni az 1939 utáni történelmi időszak sajátosságait és összefüggéseit, azt a korszakot, amelyben mindent megtettek a hadsereg korszerűsítése érdekében, de ezzel egyidejűleg sok tragikus hibát és tévedést követtek el. Sok mindent kell tisztázni a Szovjetunió vezérkarának és Sztálinnak, a Szovjetunió fegyveres erői főparancsnokának tetteivel kapcsolatban. Sztálin jellemének negatív oldalai és megdönthetetlen hite abban, hogy politikai és katonai döntései hibátlanok, óriási károkat okozott a háború első három hetében. Új megvilágításban kell megmutatni a szovjet nép hősiességét és hazafiságát, az SZKP vezető szerepét az ország védelmének szervezésében. A tíz kötetes mű szerkesztésével az SZKP KB Marxizmus-Leniniz- mus Intézetét, a Honvédő Háború Történetének Intézetét, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történeti Intézetét és több más tudományos intézetet bíztak meg. A szerkesztő bizottság vezetőjévé Dmitrij Jazov hadseregtábornokot, az SZKP KB PB póttagját, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét nevezték ki. A demokratizálás igényével A CSKP KB 7., majd ezt követően az SZLKP KB ülésén is gyakran elhangzott, hogy a gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsítása és az átalakítás együtt jár a szocialista demokrácia széles körű elmélyítésével. A határozatok a társadalmi és a gazdasági életben egyaránt szorgalmazzák a nagyobb nyilvánosságot és a társadalmi ellenőrzést. „Minél jobban és pontosabban megismerik az emberek, hogy hogyan dolgoznak a vállalati szervek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, minél tájékozottabbak lesznek ezekről a kérdésekről, annál nagyobb érdekük lesz a munka és a rend javítása az üzemekben és a lakhelyeken.“ - olvashatjuk a CSKP KB 7. ülésén előterjesztett elnökségi beszámolóban. Ilyen összefüggésben még kiemelhetjük az emberekkel való közvetlen kapcsolatot és a dolgozókkal folytatott állandó párbeszéd szükségét, hogy mindenki elmondhassa észrevételeit és érveit. Nézzük meg, hogy mit jelent mindez az alapszervezeti pártbizottságok gyakorlatában. A pártbizottság az alapszervezetben folyó pártmunka irányítója, gazdaságpolitikai tevékenységével pedig a termelési eredményeket is jelentős mértékben befolyásolja. Nagy körültekintést és tervszerűséget igénylő szervező és irányító munkájának részleteit a saját tanácskozásain dolgozza ki. Ezekről a taggyűlést tájékoztatja, majd a részletkérdések megvitatása és a feladatok meghatározása után figyelemmel kíséri a párthatározatok teljesítését. Párhuzamosan ügyel arra, hogy a tagok a szervezeti, társadalmi és gazdasági jellegű kérdésekben tájékozottak legyenek, vagyis a taggyűlés elé kerülő beszámolók megfeleljenek az elvárásoknak. Az említett feladatokkal összhangban érdemes elgondolkodni a pártbizottság üléseinek időpontjáról. A pártbizottságok a két taggyűlés között általában kétszer üléseznek. Egyszer néhány nappal - esetenként csak közvetlenül - a taggyűlés előtt. Ezen a tanácskozáson a pártbizottság tagjai megbeszélik a taggyűlés napirendjét, megvitatják a taggyűlésre készített beszámolót és megfogalmazzák a határozati javaslatot. Másodszor a pártbizottság megközelítően a két taggyűlés közötti félidőben tanácskozik, amikor értékeli az elmúlt taggyűlést és megvitatja a taggyűlésen elfogadott határozatokból adódó feladatok teljesítését. Ettől eltérő, de egyelőre kevésbé elterjedt gyakorlat, hogy a pártbizottság egyik ülését nem a taggyűlés előtt, hanem közvetlenül a taggyűlés után tartja meg. Ezen dönt a feladatok teljesítéséről, a két taggyűlés félidejében pedig a következő taggyűlést készíti elő. Hasonlítsuk össze e két gyakorlatot a szocialista demokrácia elmélyítésének tükrében. Nézzük meg, hogy melyik esetben biztosítottabb a megfelelő tájékoztatás, a párbeszéd és a véleménynyilvánítás lehetősége. Ha a taggyűlés napirendjét és a határozati javaslatot csak néhány nappal (vagy közvetlenül) a taggyűlés előtt vitatja meg a pártbizottság, ezekkel kapcsolatosan a pártcsoportok tagjainak véleményét, javaslatait már aligha marad ideje kikérni. Az is megtörténhet, hogy a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a pártbizottság tagjai a taggyűlésre készült beszámolót - a gazdasági vezető értékelését - már csak tudomásul vehetik, de nem dolgoztathatják át. Ellenkező esetben minderre bőven jut idő. A pártcsoportok megvitathatják a napirendet, tagjaik felkészülhetnek a vitára és a határozati javaslattal kapcsolatosan is elmondhatják észrevételeiket. A pártbizottság pedig - ha tagjai a gazdasági vezető jelentését nem tartják eléggé kritikusnak és önkritikusnak - átdolgoztathatja a beszámolót. Legalább egy gondolat erejéig nézzük meg, hogy a pártbizottság ülései időpontjának és a tárgykörnek a megváltoztatása mit jelent a határozatokból adódó feladatok teljesítésében. Itt a változás annyi, hogy a pártcsoportok feladatait azonnal a taggyűlés után és nem egy-két héttel későbben határozzák meg. Ez pedig csak a dolgok javát szolgálhatja. Tehát most, amikor napirenden vannak a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései és az újonnan megválasztott pártbizottságok kidolgozzák munkatervüket, tanácskozásaik időpontjáról és azok napirendjéről is érdemes elgondolkodni. EGRI FERENC A piseki Duklaí Hősök Gimnázium és az ottani Kötőipari Gazdálkodási és Irányítási Kutató- és Fejlesztőintézet 1980 óta tart fenn kapcsolatot. Az intézet munkatársai a diákokkal elsősorban a programozás és a számítás- technika alapjait ismertetik meg, a másodikosok és a harmadikosok a számítóközpontban egyebek között az EC 1033-as típusú szovjet számítógép kezelését sajátítják el. Az együttműködés eredményei igen jók, s ezért a kapcsolatokat tovább fejlesztik, ennek példája, hogy már megalapították a fiatal technikusok szakkörét. A felvételen Radka Votavová a gimnazistákkal a lyukszalag cseréjét ismerteti meg. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1988. II. 10. ] kommentáljuk
