Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-10 / 33. szám, szerda

A ,,titkos egyház“ az antikommunizmus szolgálatában (1 .)

A szlovák klerikális fasizmus utószülöttjei

Olvasóink élénken reagáltak az illegális egyházi struktúrákról, az emigráns és más klerikális antikommunista szervezetekhez fűződő kapcsolataikról közölt írásokra, főleg a Késő bánat (Új Szó 1987. nov. 24.) című cikkre. Leveleikben kérték, magyarázzuk meg konkrétan az illegális egyházi struktúrák lényegét, ismertessük, kik a szervezőik, szövetségeseik, ki és milyen céllal támogatja tevékenységüket, kinek érdeke, hogy visszaéljen a vallással. Figyelembe veve azt, amit az illegális egyházi struktúrákról már eddig megírtunk, három folytatásban sorozatot közlünk erről a témáról.

Mit képviselnek és kinek szolgálnak?

Az illegális egyházi struktúrák keletkezése visszanyúlik a második világháború utolsó éveibe, amikor a klerikális fasiszta szlovák állam képviselői azzal számoltak, hogy a forradalmi antifasiszta erők győzelme után betiltják és illegalitásba kényszerítik az egyházat. Felkészültek arra, hogy hogyan tevékenykédjenek az új feltételek között. Intézkedéseket hoztak az illegális egyházi struktúrák kiépítésére, ezek révén akartak a vallási szertartások végzésén kívül klerikális politikát folytatni és ha nem is megakadályozni, de legalább fékezni az új demokratikus társadalom építését.

Az illegális egyházi struktúráknak a háború utáni években nyomást gyakorló, néhány esetben államellenes szervezet jellege volt. A politikai klerikalizmus irányvonalának megfelelően reakciós tevékenységet fejtettek ki 1946-ban a választások előkészítése során, a Kassai Kormányprogram, a földreform, az oktatási politika megvalósításában, a dr. Jozef Tiso elleni bírósági eljárásban, 1947 második felében az államellenes összeesküvés előkészítésében, a népi demokratikus állam és az egyházak kapcsolatának 1949 évi rendezésekor, valamint a szocialista építés megalapozása során. 1968-69 válságos éveiben az illegális egyházi struktúrák felfedték titkos tevékenységüket és a többi szocialistaellenes erővel együtt aktívan részt vettek az ellenforradalom előkészítésében A zsinati megújhodás műve és az Emberi jogokat védő szlovák szervezet keretében. A hazai és a külföldi klerikális erők az ellenforradalom kudarca után ismét megkísérelték aktivizálni az illegális egyházi struktúrákat, tevékenységüket arra próbálták irányítani, hogy akadályozzák a társadalom konszolidálódását.

Az illegális egyházi struktúrák tevékenységébe többnyire titokban felszentelt egyházi méltóságok, szerzetesek és olyan laikusok kapcsolódnak be, akik nem szakítottak a klerikális fasiszta ideológiával és politikával. Hozzájuk csatlakoznak a volt politikai pártok, a régi államapparátus, a kizsákmányoló osztályok volt tagjai és utódjaik, akik úgy vélekednek, hogy sérelem érte őket. Az illegális egyházi struktúrák szervezői megpróbálják, hogy megnyerjék tisztességtelen céljaik támogatására a kevésbé tapasztalt embereket, főleg a fiatalok soraiból, akik gyakran nem ismerik fel a klerikális propaganda veszélyességét, a propaganda objektumaivá, a klerikalizmus irányzatai terjesztésének eszközeivé válnak.

Napjainkban az illegális egyházi struktúrák helyzete, szervezése, tevékenységük formái és módszerei elsősorban arra irányulnak, hogy hamis híreket készítsenek elő az antikommunista, Csehszlová- kia-ellenes propaganda számára, elimi- nálják a papok és a hivők lojalitását a szocialista rendszerhez, gyalázzák a párt- és állami funkcionáriusokat, elégedetlenséget keltsenek annak érdekében. Megkíséreljék szervezetten felkarolni az elégedetlenség különböző megnyilvánulásait, arra törekedve, hogy az elégedetlenséget összekapcsolják a szocialista rendszer és szerveinek gyalázásával, azzal a céllal, hogy egyesítsék a klerikális és a többi szocialistaellenes erőt. Ebből a szempontból ugyanolyan struktúrával találkozhatunk, mint amilyen struktúrája a Rodina (Család) szervezetnek volt. Ezt a szervezetet 1943-ban és a háború utáni években Bratislavában a Svoradov katolikus diákotthonban egy Tomislav Kolakovič néven szereplő szerzetes alapította. Híveinek azt állította, hogy a Gestapo üldözi. Azt hirdette, hogy a marxizmus sok értékeset tartalmaz a keresztények számára is, de rögvest a marxizmust, mint egészet elítélte. Megkísérelte, hogy behatoljon az ellenállási mozgalomba. Államellenes és kémtevékenysége leleplezése után hívei segítségével külföldre menekült.

Az illegális egyházi struktúrák kis létszámú csoportokból állnak, hatáskörükben lényegében ismerik a csoportok összetételét. Bizonyos pénzzel és sokszorosító technikával rendelkeznek. Tevékenységükben mindenekelőtt a legális lehetőségekkel élnek, de ezeket nem kis mértékben a tevékenység illegális módjaival is kiegészítik. Valamilyen nem hivatalos párhuzamos egyházi szervezetről van szó, amelyet külföldről irányítanak és finanszíroznak s amely szorosan összefonódik a klerikális fasiszta állam ideológiájával, valamint a klerikális nacionalista emigrációval. Ezt a legmeggyőzőbben az ún. „szamizdatok", az illegális kiadványok bizonyítják, amelyeket a klerikális nacionalista emigráció úgy túntet fel, mint a szocialista rendszerrel szembeni katolikus ellenzék megnyilvánulásait.

Az illegális egyházi struktúrák a politikai klerikalizmus egyik formája. Céljaik nem vallásiak, hanem politikaiak. Az ún. belső klerikalizmus segítségével befolyásolni próbálják a legális egyházi szervezetet, és a külföldi klerikalizmusnak az a célja, hogy befolyása alá kerítse a világi szervezeteket is. Ezért képviselői arra szólítják fel követőiket, hogy hatoljanak be az állami és társadalmi szervezetekbe, titkolják el valós céljaikat, és olyan bomlasztó tevékenységet végezzenek, hogy ne leplezhessék le őket. Gyűlöletük tárgyát azok a papok és hivők képezik továbbra is, akik lojálisak a szocialista rendszerhez. A tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy leginkább a hivők fizetnek rá tevékenységükre.

Mivel érdekeik teljes mértékben ellentétben állnak a hivők, az állam és a társadalom érdekeivel, nem lépnek, léphetnek fel nyilvánosan és ezért objektív konfliktusokat az állammal és társadalommal úgy tüntetik fel, mint az egyház elnyomását. A politikai klerikalizmus számára a vallás csak ürügy arra, hogy manipuláljon a hivők gondolkodásmódjával és érzelmeivel. Az illegális struktúrák alattomos módszerei közé tartozik, hogy a legális egyházi vezetők és a szocialista állami szervek jó együttműködéséből fakadó pozitív intézkedéseket saját ,.nyomásuk“ eredményének tekintik, annak ellenére, hogy a valóságban ők akadályozzák elsősorban az egyház és a szocialista állam együttműködésének további eredményes alakulását. Az illegális egyházi struktúrák keletkezésük óta a külföldi antikommunista és Csehszlovákia-ellenes erők eszközei. Valódi céljaikat leleplezi az az ideológia, amely szerint cselekednek.

Leleplező „ima“ a háborús bűnösért

Az illegális egyházi struktúrák titokban megjelentetett dokumentumainak szerzői megkísérlik feléleszteni a klerikális fasizmus ideológiáját és politikáját. Ezt azzal az állítással kendőzik el, hogy „céljuk nem más, mint a történelmi igazság feltárása". Kiadványaik tartalma azonban ellentétben áll azzal, amit hirdetnek. A szerzők otthon és külföldön is elhallgatják a szlovák klerikális fasiszták ideológiájának és politikájának lényeges tényeit, elkendőzik fasiszta praktikáikat, soviniszta, nacionalista, fajüldöző, antiszemita, kommunistaellenes és csehellenes nézeteket és irányzatokat élesztenek fel. Paradoxon, hogy az illegális egyházi struktúrák nyomtatványai egyrészt azokat a nézeteket terjesztik, amelyek a fajüldöző propaganda és a zsidóellenes üldözés alapját képezték - ezeket a Hlinka gárda tagjai érvényesítették a gyakorlatban - ugyanakkor ugyanezek az emberek külföldi utasításra a szlovákok nevében nyilatkoznak, miszerint a szlovák nemzetnek bocsánatot kell kérnie a zsidóktól azokért a gaztettekért, amelyeket a fasiszta kormány és az akkori rendszer fegyveres erői követtek el.

Az illegális egyházi struktúrák „sza- mizdatjai“ meghamisítják a vallás, az egyházak és a hivők csehszlovákiai helyzetét, szidják a kommunista párt és a szocialista állam politikáját.

A nyomtatványok bizonyos része tartalmi és módszertani szempontból a különféle politikai, vallási mozgalmak propagálására és szervezésére irányul. Propagálják az egyes körök keretében kifejtett tevékenység és az egyes rendezvények tartalmát azzal a céllal, hogy evangelizál- ják társadalmi életünk egyes területeit, az egyház szociális nézetei és a ludák ideológia szellemében befolyásolják az egyének cselekedeteit. Olvasóikat arra buzdítják, ne legyenek toleránsak a nem vallásos világnézet képviselőivel szemben és viselkedjenek ellenségesen a Szovjetunió iránt. így például az egyik ilyen pamflet az 1938 júniusában a lezajlott eseményeket eleveníti fel. Bratislavában az akadémikus Hlinka gárda tagjai (többen ma az

Tavaly, kivégzésének 40. évfordulójával kapcsolatban az illegális egyházi struktúrák a szlovákiai hívőknek egy imát ajánlottak dr. Jozef Tiso vértanú boldoggá avatásáért és a szlovák nemzet szabadságáért, s az imához egy fényképet is csatoltak. Az imát a párizsi Jozef Kováč jezsuita írta, majd Torenc Cook volt New York-i bíboros beleegyezésével sokszorosította. Torenc Cook engedélyezte G. Cheli érsek, a Vatikán ENSZ-képviselője előszavának kinyomtatását is. Jellemző, hogy a szlovák származású püspökök közül egyik sem vállalkozott erre a provokációra. Az illegális egyházi struktúrák ónjelölt képviselői azt ajánlják a hívőknek, hogy az imának megfelelően kérjék. Jozef Ti§o háborús bűnös könyörögjön istennél „elveszett szabadságunkért“, „azok megtérítéséért, akik üldözik nemzetünket és hívőinket".

Amint látjuk, az ima terjesztői nem a történelmi igazság feltárására törekedA fasiszták által meggyilkolt hazafiak exhumálása Martinban (Archív felvétel)

emigráns szervezetek tagjai) egy kommunistaellenes tüntetésen szovjet zászlókat égettek el és amiatt tiltakoztak, hogy a Szovjetunióban kommunizmus van. Ezenkívül ez a pamflet közli a Hlinka gárda felvonulása című dicsőítő verset. Abban bíznak, ma már sok ember nem tudja nálunk, hogy fegyveres fasiszta szervezetről volt szó, amely sok gaztettet követett el. Sok hívó is áldozata lett.

Az illegális egyházi struktúrák egyik további ,,szamizdatjá“-nak, amelyet

1986-ban állítottak össze, témája: dr. Jozef Tiso, Svätopluk után történelmünk legnagyobb egyénisége. A brosúra dicsőítő verset tartalmaz Jozef Tisoról, egy imát. Jozef Tiso életrajzát, K. Sidor és P. Čarnogurský visszaemlékezéseit Jozef Tisoról, K. Kmet'ko érsek tanúvallomását Jozef Tiso perében, továbbá egy cikket A Jézus szíve hírnökeiből A szlovák püspökök és a zsidókérdés címmel, három részletet P. Čarnogurskýnak Tisóról folytatott beszélgetéseiből, egy kéziratot Alexander Mach, a Hlinka gárda volt főparancsnokának levéltárából, idézeteket Tiso beszédeiből, amelyeket Štefan Pola- kovič, Tiso filozófusának Tiso harca című könyvéből válogattak.

Ebből a felsorolásból is nyilvánvaló, hogy az illegális egyházi struktúrák pam- fletjeinek egyik fő szerzője Pavol Čarnogurský. František Vnuk klerikális fasiszta emigráns szavai szerint Čarnogurský a Hlinka párt volt vezetői, Andrej Hlinka és komája, Karol Sidor, ludák vezető hagyatékának levéltárosa (Kanadský slovák 1983. 4. szám).

A klerikális fasiszta emigráció ideológusai irányvonalának megfelelően az illegális egyházi struktúrák pamfletjei propagálják Jozef Tiso boldoggá avatását, akit államelnökként, a Hlinka párt tagjaként (1938-tól), a fasiszta fegyveres erők főparancsnokaként a legnagyobb felelősség terheli a klerikális fasiszta uralom következményeiért Szlovákiában. A háború befejezése után háborús bűnösként John Cerný őrmester, az amerikai hadsereg szlovák származású tagja tartóztatta le, majd az amerikai hatóságok átadták őt Csehszlovákiának. 1946-ban Bratislavában a nemzeti bíróság elé állították, a szlovák nép és a humanizmus ellen elkövetett gaztetteiért halálra ítélték és kivégezték. Az illegális egyházi struktúrák pamfletjei és szerzői Jozef Tisót „a szlovák nemzet legnagyobb érdemeket szerzett megmentőjének nevezik".

nek, hanem a klerikális fasizmus ideológiáját és politikáját propagálják, azzal a céllal, hogy a szlovákiai hívők pozitívan fogadják Jozef Tiso dicsőítését, a szlovák nemzet „megmentjeként" „felszabadítójaként" imádkozzanak hozzá. Ez tipikus példája annak, hogy napjainkban hogyan használják fel a vallást kommunistaellenes célokra, miközben figyelmüket túlnyomó részt a fiatal katolikusokra irányítják, akiknek nincsenek közvetlen tapasztalataik a klerikális fasizmussal kapcsolatban. A klerikálisok azt akarják, hogy az aljas kommunistaellenes politikai félrevezetés áldozataivá váljanak.

Az illegális struktúrákat az antikommunista emigráció irányítja

Nemcsak a múltból, hanem napjainkból is számos bizonyítékunk van arról, hogy a klerikális nacionalista emigráció szorosan együttműködik a szlovákiai illegális egyházi struktúrákkal. A klerikális fasizmus hívei a háború után menedékre találtak a reakciós emigráns szervezetekben, amelyek 1971 óta a Szlovákok Világ- kongresszusában egyesülnek. Ebben a szervezetben S. B. Roman elnök mellett vezető szerepük van. A. Grutka, D. Hru- šovský és M. Rusnák püspököknek, tiszteletbeli örökös elnököknek, számos egyházi méltóságnak (P Hnilica, D. Kalata, J. Adamec püspököknek és másoknak)i az ügyvezető alelnököknek, J. Kirsch- baum és Imrich Kružliak ľudák vezetőknek.

így pl. a szlovákiai zsidók deportálásának 45. évfordulójával kapcsolatos, már említett nyilatkozatot az illegális egyházi struktúrák képviselői a Szlovákok Világ- kongresszusának kezdeményezésére írták. Közülük azonban csak ketten írták alá, J. Ch. Korec titokban felszentelt püspök és dr. Ján Čarnogurský, a volt ľudák képviselő fia. A nyilatkozat tartalmi szempontból összhangban áll a Szlovákok Világkongresszusa közgyűlésének 1987 júliusi torontói határozatával. Ez a határozat bocsánatot kér a zsidóktól a szlovák nemzet nevében, „abban reménykedve, hogy ezzel kinyílnak azok a kapuk a kongresszus előtt, amelyek eddig mindig zárva voltak". (Slovenské hlasy z Rima, 1987.10. szám, 15. oldal.). Az Egyesült Államok, Kanada és más országok vezető képviselői ugyanis a szlovák zsidók kivégzése miatt nem ismerték el

a Szlovákok Világkongresszusát és nem voltak hajlandók tárgyalni vele.

A szlovák klerikális nacionalista emigráció és az illegális egyházi struktúrák kölcsönös együttműködésének legmeggyőzőbb bizonyítéka, hogy ugyanazon szerzők az emigráns szervezetek és az illegális egyházi struktúrák kiadványaiban is publikálnak. Az illegális egyházi struktúrák pamfletjeiben a legtöbb cikket a Slovenské hlasy z Ríma, a Horizont, a Slovák v Amerike, a Kanadský slovák, a Rádio Vatikán, a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádióállomás szerkesztői és munkatársai irják. A leggyakoribb szerző a müncheni Anton Hlinka szaléziánus, akinek mint a Szlovákok Világkongresz- szusa alelnökének az a feladata, hogy információkat szerezzen a csehszlovákiai egyházpolitikai helyzetről, ezeket az információkat az antikommunista propagandaközpontok forgatókönyve szerint félrevezető hírekké fogalmazza át, s az említett tájékoztató eszközök révén terjessze. Adásai a valóságban útmutatást jelentenek az illegális struktúrák államellenes tevékenységéhez.

A vallás és az egyház szlovákiai helyzetére vonatkozó félrevezető hírek másik leggyakoribb szerzője a már említett Pavol Čarnogurský. Ö írja a legtöbbet az illegális egyházi struktúrák pamfletjeibe, írásait A. Hlinka és I. Kružliak az említett tájékoztató eszközökben készségesen, ismételten közli, állítólag a szerző „beleegyezése nélkül". Nem ritka, hogy ugyanazt a cikket egyidóben közli a Horizont (amelyet Imrich Kružliak és I. Fiala irányít) és az illegális egyházi struktúrák pamfletjei.

Állampolgáraink közül kevesen publikálnak az illegális egyházi struktúrák kiadványaiban, az emigráns újságokban és folyóiratokban. Ezek elsősorban Pavol Čarnogurský J. Ch. Korec és J. Trstenský leveleit, s eszmefuttatásait közük. Az emigránsok szerint ezek a szlovákiai katolikus ellenzék megnyilvánulásai. Bizonyított tény, hogy a szlovákiai katolikus ellenzéknek tulajdonított „nyilatkozatok" és „állásfoglalások" egy részét Nyugaton gyártják. Ilyen tiamisítványt készített például J. Šrámek. a Szabad Európa szerkesztője, amelyet a Nitraiak levele címmel a Horizont 1984 évi 3. számában közölt. Azt állította, hogy a levelet fiatal nitrai katolikusok írták. Valentin Berko ortodox szlovák szeparatista, a Münchenben megjelenő Slovenské správy 1984. évi 45. számában A nitraiak levele - Šrámek szerzeménye című cikkében leleplezi, hogy a szlovákiai katolikus ellenzék dokumentumaként számos Nyugaton és az illegális egyházi struktúrák nyomtatványaiban megjelent pamflet szerzője Šrámek. A valóságban hamisítványokról van szó, amelyek a Szabad Európa műhelyeiben készülnek. Ezek a hamisítványok többek között alapanyagul szolgálnak különféle vitatható eszmefuttatásokhoz a katolikus, szocialistaellenes csehszlovákiai ellenzék állítólagos akcióiról.

A Szlovákok Világkongresszusának nemzeti díját 1987-ben 80. születésnapja alkalmából Pavol Čarnogurskýnak, J. Kirschbaum szavai szerint a nemzeti és emberi jogokért küzdő szlovák harcosnak, továbbá Huyn grófnak, a szlovákok állítólagos „barátjának", S. Behuňčiknak, az Amerikai Szlovák Liga volt elnökének ítélték oda. A Pavol čarnogurskýt dicsőítő beszédet Jozef Staško, volt munkatársa, ľudák politikus, a szlovákiai klerikális párt alapító tagja adta elő. J. Kirschbaum a műsor fénypontjának nevezte Pavol Čarnogurský 82 éves feleségének az oklevél átadásakor mondott beszédét. Szerinte a díj odaítélése nemcsak a férje, hanem a mai Szlovákia iránti tiszteletet is kifejezi, azt bizonyítja, hogy a Szlovákok Világkongresszusa figyelemmel kíséri a szlovákiai életet. (Horizont, 1987. 7-8. szám).

A Kanadában élő honfitársaink közül sokak számára meglepetést jelentett Čarnogurský asszony színjátéka. Az értelmesebbek úgy vélekedtek, nem is lehet olyan rossz a helyzet a hívők csehszlovákiai üldözésével kapcsolatban, ha a csehszlovákiai hatóságok elnézik kijelentéseit. Ráadásul Pavol fiával, politikai emigránssal utazgat, akinek gyűlölködő antikom- munizmusát ellenszenvvel fogadják. Honfitársaink többsége hívő, de semmi közösséget sem vállal az antikommunista uszitókkal és a vallási fanatikusokkal.

ANDREJ DOBRÝ