Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-09 / 32. szám, kedd

ÓSDI KONYHABÚTOR-TÍPUS A PANELHÁZAKBAN Mikor lesz már újabb?! Huszonkét éves a KAMILA + Ma már szinte senkinek sem tetszik + Ez van, de nem kell szeretni! + Közös óhaj, mégis késik... Bizonyára sokan ismerünk olyanokat, akik panelhá­zakban laknak, s időnként felújítják, átfestik, sőt kicseré­lik - gyakran egészen új lakásukban - konyhabútorukat. Egyik ismerősöm például időről időre narancsszínűre festi, egy másik pedig alighogy beköltözött, azonnal kicserélte a bútor minden ajtaját. Tekintsük őket külön­cöknek? Aligha tennénk helyesen, hiszen egyszerűen szebb környezetet akarnak maguknak a lakás ama helyiségében, amelyben elsősorban a háziasszonyok töltenek el nagyon sok időt. Amit tesznek, tehát nem ok nélkül teszik, egyszerűen nem tetszik nekik a házgyári lakások konyhaberendezése. Ezzel szemben a bútorüzletekben, ha valaki alapo­sabban szétnéz, az utóbbi időben a különböző konyha­bútorok gazdag választékával találkozhat, közülük nem egyet túlzás nélkül szépnek is nevezhetünk. Olyannyira, hogy az igényes lakók nagy része is elégedett lenne, ha új lakásában ilyet találna. Csakhogy nem talál. Lakótele­peink lakóinak túlnyomó része a panelházakban egy - színét és beosztását tekintve is - túlzás nélkül: szürke konyhabútort talál beköltözéskor, pedig a neve koránt­sem ennyire „szürke“: KAMILA. Az imént felsoroltak okán munkatársunk Mészáros János ás Jozef Kuník, a Csehszlovák Rádió riportere a kérdés ,,nyomába eredt“. Először is az említett konyhabútor gyártóival, a Topoľčanyi Mier nemzeti vállalat dolgozóival beszél­gettek. S (Mielőtt néhány jellemző választ közölnénk, íme a beszélgetés összefoglalója: a gyártók szívesen újítanák fel ezt a terméket, azonban ezt ellenzik a lakásépítő vállalatok, amelyek nem fizetnék meg az inno- vált bútor magasabb árát, ugyanis őket korlátozza a jelenleg érvényben levő, egy lakásra eső 188 ezer koro­nás építési keret. Valóban lehetetlen korszerűsíteni a panelházak konyhabútorait? Ugyanis egy, szociológusok által ké­szített felmérés alapján a szóbanfor- gó konyhabútor a mai igényeknek szinte már egyetlen szempontból sem felel meg. Akik esetleg mellette „voksoltak“, azok is csak puszta megszokásból tették.) Munkatársaink a gyártóknál kör­kérdést tettek föl a dolgozóknak, e konyhabútorok gyártóinak, vajon mi az ö véleményük? íme két jellem­ző válasz. Az elsőt K. L. 45 éves munkásnőtől hallották: - Bizony én sem lennék megelégedve, ha kony­hámat ezzel a bútorral kellene be­rendeznem hiszen a beosztása sem jó, és a külleme sem túlságosan vonzó. És akkor még finoman fogal­mazok... • Nem furcsa érzés ez? önök gyártják ezeket a bútorokat, ezért azt hinné az ember, hogy büszkék arra, amit csinálnak... A helyzet azonban egészen más. Egyáltalán mi az akadálya, hogy ezt gyártják és nem mást?- Persze hogy van akadálya an­nak, hogy nem más konyhabútort gyártunk. Mi ideállunk a gép mellé, és végezzük azt a munkát, amire megbízást kapunk. Nyilvánvalóan sokkal jobb érzéssel tennénk teen­dőinket, hogy ha szép, praktikus, korszerű, a konyhai munkát kényel­mesebbé tevő bútort készíthetnénk, amelyekről lépten-nyomon dicsérő, elismerő szavakat hallhatnánk. Arra azonban úgy látszik még egy dara­big várni kell. Nem mellékes, milyen vélemény­nyel van G. L. 50 éves művezető a 22 éves KAMILÁ-ról:- Ha most azt mondom, hogy a legfőbb ideje lenne valamilyen válto­zást eszközölni, már akkor is jelen­tős késésben vagyunk. Pedig figye­lembe kellene vennünk a panelhá­zak lakóinak - e bútorok használói­nak - véleményét, panaszait is, hi­szen nekik ma már bútoraink egyál­talán nem tetszenek, sót nem egy­szer azt is hallani, hogy kifejezetten megkeserítik életüket... Ez bizony egyáltalán nem kelle­mes, vagy hízelgő megállapítás. Azonban a gyártó vállalat vajon fel­készült-e korszerűbb konyhabútor gyártására. Immár jó egy éve ugyanis egy sajtóértekezleten a gyár képviselői azt hangsúlyozták, hogy ez a kérdés komolyan foglalkoztatja őket. Például a kérdésnek az az oldala, hogy mivel javíthatnák a konyhabútor jelenlegi beosztását, hogy gyakorlatiasabb legyen. Ezzel kapcsolatban érdekes Vladimír Dan- kónak, a vállalat bútorfejlesztési osztálya vežetôjének a véleménye:- A jelenlegi feltételek között, pontosabban a jelenleg érvényben levő árelőírások figyelembevételével gyakorlatilag nem tudunk ..mozdul­ni“. Javasoltunk már más bútortí­pust, olyanokat is, amelyeket egyéb­ként a hazai piacra gyártunk. Annál is inkább, mert közülük nagyon sok iránt nagy az érdeklődés, a vásárlók meg vannak velük elégedve, és szí­neik sem ennyire egyhangúak. Azonban a jelenlegi árhatárok között lehetetlen innoválni. Itt természete­sen az építők által megszabott árak­ra gondolok. • Ezzel a kérdéssel még másutt is fogunk foglalkozni, a bútorfejlesz­tési osztály vezetőjétől inkább az iránt szeretnénk érdeklődni, hogy mit tehetne egyáltalán a vállalat, hofify a konyhabútor „testreszabot- tabb“ legyen, vagy ahogy a műsza­kiak mondják: jobbak legyenek pa­raméterei ...- Mi tulajdonképpen az építővál­lalatok számára is tudnánk gyártani olyan műszaki színvonalú konyha­bútorokat, mint amelyeket a belföldi piacra készítünk, s amelyeket általá­ban aztán családi házakban helyez­nek el. Vagyis formatervezési szem­pontból a különböző színváltozatok figyelembe vételével; a jobb belső elrendezéssel; olyan mosogatóval, amelynek akárcsak a mosdókagyló­nak, túlfolyója is van (tehát nem kellene attól tartani, hogy ha valaki akár egy kis időre is megfeledkezik a kinyitott csapról, „kiönti“ saját ma­gát és az alatta lakó szomszédot is). Más korszerű zárakkal szerelhet­nénk föl, korszerűbbek lehetnének a fiókok, amelyeket nem kellene nagy erővel ki-be rángatni, s azok nem is szorulnának helyükön még nedvesség hatására sem.., (, Vagyis a más formatervezéssel készülő konyhabútorok, különösen azok ajtajai, fiókjai, változatos szín- árnyalataik mind-mind olyan szem­pontok, amelyeknek a panelházak új lakói bizonyára örülnének. Azonban az immár 22 éves KAMILA sajnos nem ilyen. Munkatársaink megkér­dezték Karol Pitnert, a vállalat igaz­gatóját is: • Talán már ön is találkozott olyan esetekkel, amikor az újonnan átadott lakótelepek frissen létesített szemétdombjain ott találhatók az önök vadonatúj - KAMILA névre „hallgató“ - konyhabútorai. Ez is bizonyítja, hogy bizony a KAMILA már ósdi, más kellene helyette, olyan ami megfelel a mai ízlésnek és igényeknek...- Teljes egészében osztom az önök véleményét, és ez nemcsak Szlovákia fővárosában tapasztalha­tó probléma. Éppen ezért bennün­ket, e bútorok gyártóit mindez na­gyon bánt. Egyetlen kiút van, még­pedig a konyhabútorok innovációja, hiszen az önök által emlegetett KA­MILA tulajdonképpen egyetlen lé­nyeges változás nélkül több mint húsz éve készül nálunk. • Menyire tudják önök garantálni, hogy a házgyári lakásokba is sokkal jobb bútorok kerüljenek, mint jelen­leg? Mit tehetnek annak érdekében, hogy a lakástulajdonosok rövidesen megelégedetten nyilatkozhassanak az önök konyhabútorairól?- Meggyőződésem, hogy ezt mi rövid úton végre tudnánk hajtani, hiszen ezzel kapcsolatban megér­tést tapasztalhatunk alvállalkozóink részéről is. Például a frýdlanti Nor­ma vállalat szállítaná a túlfolyóval készülő mosogatót, de másokat is említhetnék, és véleményem szerint a jelenlegi korszerű formatervezési követelményeknek megfelelő kony­habútorral rövidesen piacra tudnánk kerülni. • Mindez azonban bizonyos fel­tételeket is megkövetelne. Az egyik legfontosabb az lenne, hogy a meg­rendelők egyezzenek bele a kony­habútorok új, az eddiginél maga­sabb árába. Ha ezeknek a követel­ményeknek eleget tesznek, mennyi idő alatt lennének önök képesek az innovációt végrehajtani, és a soro­zatgyártást elkezdeni?- Tulajdonképpen elvben vala­mennyi probléma, ami egy új bútor­féle sorozatgyártásához szükséges, immár megoldott. Alvállalkozóink­nak is az felelne meg leginkább, ha mielőbb szállíthatnák az általuk im­már innovált részegységeket, így véleményem szerint ez szinte nem is idő kérdése. Ha az építőkkel meg tudnánk egyezni egy reális új árban, akkor az új konyhabútor gyártását három hónapon belül elkezdhet­nénk...! Azok, akiket mindez érint, az iménti szavak olvastán talán örül­nek, reménykednek, de legalábbis bizakodnak. Csakhogy: hogyan te­gyék túl magukat az eddigi „jól be­vált“ gyakorlaton azok, akik ily mó­don - az egy lakásra eső jelenlegi önköltség mögé rejtőzve - tulajdon­képpen saját kényelmüket féltik?! E kérdés megválaszolása céljából látogatták meg az egyik legilletéke­sebb intézmény vezető dolgozóját Ján Zeman tudományos kandidá­tust, a SzlovákTudományos-Műsza- ki Beruházási és Fejlesztési Bizott­ság első alelnökét. • Az ön véleménye szerint mennyire reális a konyhabútor gyár­tóinak igyekezete, mikor koronázza siker a szándékot, hogy az eddiginél jobb, korszerűbb, használhatóbb, konyhabútort gyárthassanak?!- Ez nagyon reális igyekezet. El kell azonban mondanom, hogy a házgyári lakásokra vonatkozó ren­deletek között van olyan, a,,méretre szabott“ termékekről szóló lista, amely meghatározza, hogy mennyi lehet egy-egy ilyen termék maximá­lis ára. Ugyanez vonatkozik a KAMI­LA elnevezésű konyhabútorokra is. Nagyon hibás nézet lenne, ha egy­szerűen kijelenteném, hogy a jelen­legi konyhabútorokat tovább nem tökéletesíthetjük, azokat nem inno- válhatjuk az említett létező árhatá­rok miatt. Ez gátolná a fejlődést. Az eljárás a következő: a tervező, vagy a gyártó, ha innoválni akarja termé­két - a jelen esetben a szőbanforgó konyhabútort - akkor elkészíti annak prototípusát, megállapítják annak reális árát, és javasolják, hogy a ter­méket sorolják be az innovált gyárt­mányok közé. Ezt a javaslatot tovább küldik hozzánk, a tudomá­nyos-műszaki, fejlesztési és beru­házási bizottságra. Mi megtekintjük, véleményezzük, javaslatunkat meg­küldjük az Állami Tudományos-Mű­szaki Fejlesztési és Beruházási Bi­zottságnak, ahoi a szakértők alapos vizsgálatnak vetik alá, hogy az új terméknek valóban jobbak-e a para­méterei, használati és esztétikai tu­lajdonságai. Ha ez így van, akkor már tulajdonképpen semmi sem áll annak útjában, hogy ezeket besorol­juk az alkalmazható termékek sorá­ba, és így tulajdonképpen az inno­vált konyhabútor már szerelhető is az új lakásokba. • Az ön szavai bizonyára megör­vendeztetik a leendő lakástulajdo­nosokat, hiszen a fejlődést nemcsak hogy nem lehet megállítani, de fé­kezni sem szabad. Azonban a 22 év mégiscsak 22 év... Ezek szerint nem marad más hátra, mint az, hogy a topoľčanyi Mier vállalat illetékesei mielőbb elkészítsék a jobb, szebb konyhabútor prototípusát, hogy önök mielőbb véleményt mondhas­sanak?- Ez szó szerint így van, és ha az újonnan javasolt, immár innovált konyhabútor valóban az eddiginél sokkal inkább megfelel a házgyári lakásokba, aligha állhat valami an­nak útjában, hogy a közeljövő új lakástulajdonosai már ilyet találja­nak lakásuk konyhájában. Mindehhez aligha kell valamit hozzáfűzni. Legföljebb azt az óhajt, hogy valóban így legyen, és a panel­házak eljövendő lakástulajdonosai mielőbb örülhessenek az új, jobb, szebb, korszerűbb konyhabútornak. Hívják azt, akár KAMILA ll-nek... A velešíni Jihostroj vállalat is kötele­zettségvállalások­kal köszönti a feb­ruári győzelem 40. évfordulóját. A dol­gozók kezdemé­nyezése elsősor­ban a műszaki fej­lesztésre, a terme­lés minőségének javítására és haté­konyságának nö­velésére irányul. Felvételünkön Jo­sef Beneš mérnök (balról) és Zdenék Šebelka, akik a vál­lalat legsikeresebb újítói közé tar­toznak. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) A felelősségtudat és a cselekvőkészség nélkülözhetetlen Gondolatok egy évzáró párttaggyűlésen hallottak alapján bó Lajos pártelnök az elvárásokról be­szélt. Kiemelte, hogy a jövőben aktívabb pártmunkára lesz szükség, a feladatok teljesítéséért mindenkinek személy sze­rint kell felelnie. Aláhúzta a párton belüli demokrácia elmélyítésének fontosságát, szólt a párt vezető szerepe és az ellenőr­zési jog gyakorlásáról és a kommunista példamutatás ösztönző erejéről. Mindez az új gazdálkodási feltételek közepette szükségszerű, a nagyobb önállóság na­gyobb felelősséget is jelent. Véleményünk szerint itt maradt adós a beszámoló. Azok megnevezésével, akik munka- és pártfeladataikat kommunisták­hoz méltóan már eddig is példamutatóan teljesítették, és akik egyéni eredményeik­kel, felelősségtudatukkal nem dicseked­hetnek. A névre szóló bírálat ösztönöz, egyéni mérlegelésre és számvetésre késztet. Csoportok és egyének munka­eredményeinek az összevetése, a fogya­tékosságok és a kiesések - például a bor­jú- és malacelhullások - okainak ember- központú bíráló és önbíráló elemzése a vitára is ösztönzően hatott volna. Ugyan­így az is, ha pontosan megmondják, hogy milyen tömegszervezetek dolgoz­nak kampányszerűen, végeznek csak pa­píron kimutatott munkát, és személy sze­rint kik ezért a felelősek. Kevés észrevétel és javaslat A vitában - a vitazárót leszámítva - a beszámolóval kapcsolatosan a tagok sorából négyen szólaltak fel, köztük hár­man a szövetkezet aktív dolgozói közül. Rasztgyörgy István, a csilizradványi ker­tészet vezetője felszólalásának első ré­szében ráduplázott a vezetőség beszá­molójára. Még egyszer és a korábbinál részletesebben ismertette az elért ered­ményeket és szólt a feladatokról is. He­lyesen mutatott rá, hogy az üvegházi rész átadásával az idei terv a tavalyinál lénye­gesen nagyobb, teljesítése a zöldségker­tészetben dolgozóktól az eddigieknél többet igényel. Kár, hogy a beszámolóhoz hasonlóan a kommunisták munkáját ő sem értékelte. Horváth Gusztáv, a helyi állattenyész­tési részleg vezetője felszólalásában na­gyon helyesen eltekintett az eredmények ismételt részletezésétől, viszont annál kö­vetkezetesebben rámutatott a hiányossá­gokra. A kieséseket a beszámolóhoz ha­sonlóan ő is elsősorban külső okokkal magyarázta. Beszélt még a munkafeltéte­lekről, szervezési kérdésekről és a mun­kafegyelemről Ezek szerintünk komoly dolgok, megérdemelték volna a ponto­sabb elemzést, sőt még a mulasztások és a mulasztók pontos megnevezését is. Mint példát, követendő példát, Fekete Béla állattenyésztő felszólalását emeljük ki. Az objektív okok, nehézségek mellett a szubjektivekre is ráirányította a figyel­met. Beszélt a fejők, állatgondozók mun­kájáról és felelősségérzetéről s ezzel kap­csolatban a kommunisták példamutatásá­ról. Felvetette a tömegtakarmányok minő­ségének a kérdését, szólt a pártfegyelem­ről, a szavak és a tettek összhangjáról, az önbírálat fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy a söprögetést mindenkinek a saját udvarán kell elkezdenie. Tagként elmon­dott szavai annál inkább reménykeltóek, hogy az évzáró taggyűlés bizalmával ru­házta fel, majd a pártbizottság javaslata alapján ő lett az alapszervezet új elnöke. Felszólalásából kiindulva megválasztása a gazdaságpolitikai pártmunka javításá­ban, az elemzések bírálóbbá és önbírá- lóbbá tételében sokat jelenthet. EGRI FERENC A csilizradványi (Čiližská Radvaň) pártalapszervezet kommunistái a legel­sők között, már február első napján érté­kelték munkájukat, és meghatározták az új feladatokat. Az 51 tagot és 2 tagjelöltet számláló pártalapszervezet vezetősége nehéz munkát végez, mivel a tagok mun­kaköri beosztása szerint az alapszervezel összetétele párját ritkítóan sokrétű. A he­lyi alapiskola kommunista pedagógusai, a helyi nemzeti bizottság alkalmazottai és a faluban élő nyugdíjas kommunisták mellett a Csilizköz (Medzičilizie) Efsz helyben lakó kommunisták, növényter­mesztők, traktorosok, állattenyésztők, gépjavítók teszik ki a tagságot. Az összetételnek megfelelően az alap­szervezeti és a gazdaságpolitikai párt­munka rendkívül sokoldalú. A pártbizott­ságnak számos dologra kell odafigyelnie. A megosztott figyelem esetenként egy- egy részterület alaposabb elemzését ne-1 hezíti, amit az évzáró taggyűlésen is ta­pasztaltunk. A beszámoló értékelte az iskolában folyó oktató-nevelő munkát, részletezte a választási program teljesíté­sét, de a figyelem középpontjában a me­zőgazdasági termeléssel és a szövetke­zet gazdálkodásával kapcsolatos kérdé­sek álltak. Ez törvényszerű, hiszen a tag­ság nagyobb része az efsz aktív dolgozó­ja, így a gazdálkodási eredmények folya­matos javítása a gazdaságpolitikai párt­munka kiemelt feladata. Tény viszont, hogy a pártévzárón ennek ellenére sem jutott annyi idő például a tejtermelés hely­zetének és a tehenészetben dolgozó kommunisták munkájának az értékelésé­re, amilyen mértékben ezt a tej minősége megkívánta volna. Az okok pontos feltárása szükségszerű Ha részletesen átlapoznánk a Csiliz­köz Efsz gazdálkodását összegező kimu­tatást, számos jó eredményt találnánk. Az évzárón elhangzott beszámoló is ki­emelte, hogy tavaly a fő termelési ágaza­tok sikeres évet zártak. A szövetkezet bruttó tervét teljesítette, és ezen belül a növénytermesztés, valamint az állatte­nyésztés tervét is. A szemes kukorica csúcshozamokkal fizetett, az éves fejési átlag 5006 liter. Vannak azonban olyan mutatók is, amelyek a sikerek feletti örömet ürömmel vegyítik. Itt van például a tej minősége. Az eladott tejnek alig háromnegyedét sorol­ták az első minőségi osztályba. Ez az idei évre nem valami biztató kiindulási alap. A búza, cukorrépa és borsó hozama a vártnál kisebb volt, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az új gazdálkodási feltételek közepette egyre nagyobb jelen­tőséggel bíró két mutató rosszabb a ter­vezettnél. A költségeket több mint kilenc százalékkal lépték túl és a tervezett tiszta nyereségnek csak 86,9 százalékát ér­ték el. Ilyen helyzetben elkerülhetetlen es szükségszerű a hiányosságok okainak pontos feltárása, amiben a beszámoló véleményünk szerint adós maradt. Szá­mos problémát és kiesést egyoldalúan, a takarmánykeverékek nem folyamatos szállításával, a sertés-törzsállomány ko­rábbi lecsökkentésével, értékesítési prob­lémákkal, rugalmatlan keretgazdálkodás­sal és biztosítási rendszerrel magyará­zott. Egyszóval külső okokkal. Csak a névre szóló bírálat ösztönöz Azt, hogy házon belül is vannak (lehet­nek) problémák, javítanivalók, csak a fel­adatok összegezéséből sejtettük Például a beszámoló azon részéből, amikor Sza­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents