Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-09 / 32. szám, kedd
Levelezőink íriák A fém változásai Az ércek bányászatának és megmunkálásának ősi hagyományai vannak Szlovákiában Az ezzel kapcsolatos ipar természetszerűleg ott alakult ki, ahol megvoltak a feltételei, ahol megfelelő mennyiségű nyersanyag, elsősorban vasérc és kisebb mennyiségben színesfémércek álltak rendelkezésre. A fémek széles körű használata a 19. század második felében terjedt el, főleg GömOrben és a Szepesség- ben. Az egykori kovácsmesterség egyben művészet is. Az apró díszkellékek, ékszerek, kovácsolt kapuk, ablakrácsok, kerítések és oszlopok közül még ma is sokat megcsodálhatunk. Például azon az érdekes, február 20-ig látható kiállításon, melyet a losonci (Lučenec) Nógrádi Múzeum a Szlovák Nemzeti Múzeum martini etnográfiai intézetétől átvett anyagából rendezett meg. A gyönyörű mesteri szintű munkákat nézve joggal lehet sajnálkozni, hogy ez a mesterség is a kihaló szakmák egyike napjainkban. Puntigán József Gyermekcipőt csak pult alól...? Még tavaly novemberben érkezett szerkesztőségünkbe az a névtelen levél, melynek írója - valószínűleg anyuka - a somorjai (šamorín) áruház cipőosztályának munkájára panaszkodik. Pontosabban a gyermekcipőkkel való rossz ellátásra, valamint arra, hogy az elárusítók az áruátvétel után nem rakják ki az érkezett árut azonnal, hanem raktárból, illetve a pult alól árusítják azt. A levél fénymásolatát felülvizsgálás céljából továbbítottuk a Somorjai Városi Nemzeti Bizottság kereskedelmi szakosztályára, ahonnan másfél hónap elteltével, a napokban érkezett válasz. Panaszosunk észrevételei alapján - személye előttünk is ismeretlen - a nemzeti bizottság kereskedelmi szakbizottsága ellenőrzést végzett az áruház cipőosztályán. SIKERES RENDEZVÉNY Nem mindennapos esemény színhelye volt a lévai (levice) járási pártbizottság székháza. A városi pártbizottság kezdeményezésére itt rendezték meg a város ifjúságának találkozóját a járási, valamint városi párt- és állami szervekkel, illetve a tömegszervezetek képviselőivel. Az egész délutánt betöltő rendezvény első részében a város szakközépiskoláinak és szaktanintézeteinek diákjai öt szakcsoportban foglalkoztak. Megismerkedtek a járási székhely fejlődését érintő kérdésekkel, a mohi (Mochovce) atomerőmű építkezésének diafilmek segítségével bemutatott színhelyével, e gigantikus létesítmény jövőjével, a Nemzeti Front választási programjának teljesítésével, melyből jelentős mértékben kiveszik részüket a SZISZ-tagok. A technika iránt érdeklődők elbeszélgethettek a gépipari szakközépiskola diákjáival, akik az iskola számítógépeit is bemutatták. Egy csoport a járási pártbizottság épületével ismerkedett, megnézte a forradalmi hagyományok szobáját is, mely szintén az épületben kapott helyet. Az egyes témaköAz Úszori (Kvetoslavov) Helyi Nemzeti Bizottság tavaly szeptember elején átadott épületének egyre nagyobb a jelentősége a község kulturális és közéletében. Ami természetesen nem volt egyszerű folyamat. Fokozatosan rendezték be és adták át küldetésének az épület egyes részeit. Végre sor kerülhetett a polgári ügyek testülete dísztermének használatba vételére is. Elsőként a már hagyományos nyugdíjastalálkozót rendezték meg. Az ünnepségre meghívott 75. életévüket betöltött polgárokat Šago Erzsébet hnb-einök és Ujj József hnb-titkár köszöntötte. A helyi alapiskola tanulói műsorral kedveskedtek az ünnepeiteknek, akiknek - miután beírták nevüket a hnb emlékkönyvébe - ajándékot és egy-egy szál virágot adtak át. Kép és szöveg: Puss Rudolf Pogány Erzsébetnek, a vnb szakosztályvezetőjének összefoglalójából megtudtuk, hogy az ellenőrzés folyamán nem találtak az ellenőrök a raktárban visszatartott árut“. Arra, hogy e téren egyébként mi a gyakorlat az áruházban, illetve az említett osztályon - gondolok itt elsősorban a panaszkönyv bejegyzéseire -, nem ad konkrét választ. Mindenesetre úgy látszik, nem zárja ki, hogy panaszosunk valóban találkozott ilyen jelenséggel. A levélben ugyanis az áll, hogy: „Az áruház igazgatóját szakosztályunk írásban figyelmeztette, hogy fokozott ellenőrzéssel akadályozza meg a hiányosságok ismétlődését, s nyomatékosan figyelmeztettük, hogy a részlegen az árut kötelesek folyamatos nyitvatartás mellett átvenni és azonnal a pultokra kirakni.“ -gyor rökkel való megismerkedés után a diákok a tanácsteremben gyűltek össze, ahol a párt- és állami szervek képviselői válaszoltak kérdéseikre. Az akció sikerére való tekintettel az illetékes szervek úgy döntöttek, hogy a nemzetközi diáknapon ismét megrendezik a találkozót. A felvételen a gépipari szakközép- iskola diákjai és a számítógépek iránt érdeklődők egy csoportja. Kép és szöveg: Tóth Ilona Lyukasóra a talponállóban A minap éppen az iskola előtt vezetett utam, amikor egy hangoskodó diáktársaság jött velem szemben. Azt mondja ez egyik srác: „Nézd, haver, ott, a második emeleten van az osztályom, ahova járok, és itt szemben van a kis talponállónk, ahova a hosszú szünetek vagy a lyukasórák alatt lejárunk, hogy elszívjunk egy cigit, vagy megigyunk egy pofa sört“. A hallottakra felmerült bennem a kérdés: Megtörténhet-e, hogy a diákok ittas állapotban ülnek vissza a hosszú szünetek után a padokba? Nem hiszem, hogy a tanáraik nem érzik meg rajtuk a füst- és sörszagot. Egyáltalán lehetséges, hogy a fiatalkorúaknak szeszes italt szolgálnak fel? így nem csodálkozhatunk, ha rossz útra tévednek. Kajtár Károly Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) Mikor nem kell visszafizetni a stabilizációs hozzájárulást? A. B.: Két évvel ezelőtt kaptam építkezési engedélyt. A munkáltatómnál aláírtam egy tíz évre szóló szerződést, és stabilizációs hozzájárulást kaptam, melyet tudomásom szerint csak akkor kell visszafizetnem, ha megszegem a szerződést. Néhány hónapja azonban megbetegedtem és valószínűleg megállapítják a teljes rokkantságomat is. Kötelezettségvállalásomat így - önhibámon kívül - nem tudom teljesíteni. Azt szeretném tudni, hogy ha ez bekövetkezik, vissza kell-e fizetnem a stabilizációs hozzájárulást A stabilizációs hozzájárulásokkal kapcsolatos jogokat és kötelességeket részben az ön által aláírt szerződés és főleg a 136/1985. sz. rendelet szabályozza. Az említett rendelet 19 § (4) bekezdése megállapítja, hogy a stabilizációs hozzájárulás megadásának feltétele az is, hogy a dolgozó a szerződésben kötelezi magát, a munkáltatójánál a stabilizációs hozzájárulásról szóló szerződés megkötésétől számítva tíz évet folyamatosan ledolgozik, ezen idő alatt a hozzájárulás segítségével felépített családi házát (vagy személy tulajdonában levő lakását) nem ruházza át másra, sőt, hogy az említett idő leteltéig állandó lakásaként használja majd, és végül, hogy a stabilizációs hozzájárulást visszafizeti, ha az említett tíz év letelte előtt bármely kötelezettségvállalását megszegi vagy ha az említett idő letelte előtt köteles lenne visszafizetni a nemzeti bizottság által adott állami hozzájárulást (megjegyezzük, hogy a munkáltató csak akkor adhat ún. stabilizációs hozzájárulást, ha előzőleg a járási nemzeti bizottság állami hcftzájárulást nyújtott az építkezéshez). A munkáltatókat a rendelet arra kötelezi, hogy kísérjék figyelemmel a szerződés feltételeinek teljesítését, és a szerződés bármely feltételének megsértése esetén haladéktalanul követeljék a stabilizációs hozzájárulás visszafizetését a dolgozótól. A stabilizációs hozzájárulás visz- szafizetését azonban nem lehet követelni akkor, ha a dolgozó olyan üzemi baleset következtében, melyért a munkáltatója felel, vagy foglalkozási betegsége következtében meghal vagy teljesen megrokkan, továbbá, ha az egészségi állapotára való tekintettel tartósan alkalmatlanná válik korábbi munkájának elvégzésére, méghozzá éppen ennek a munkavégzésnek következtében (tehát foglalkozási megbetegedés vagy foglalkozási betegség veszélye miatt, vagy olyan üzemi baleset miatt, amelyért a munkáltatója felel, esetleg más olyan megbetegedés miatt, amelyet a munkafeltételek idéztek elő, illetve súlyosbítanak stb.). A rendelet lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy más, különleges méltánylást érdemlő esetekben is eltekintsen a stabilizációs hozzájárulás visszafizetésének követelésétől, de csak akkor, ha az ilyen eljárásba beleegyezett a szakszervezet üzemi bizottsága és a vállalat közvetlenül fölérendelt szerve is. Kombinált oktatás E. M.: A lányom szakmunkásképzőt végzett. Decemberben voltak az utolsó vizsgái. Január 1-től ismét iskolába jár, a dolgozók középiskolájába. Nappali tagozaton tanul a munkáltatója beleegyezésével és 600 korona ösztöndíjat kap. A kérdésem az, hogy jár-e nekem családi pótlék. A dolgozók középiskolái tudomásunk szerint az 1984/85-ös tanévtől kezdve megszűntek. Ezekben az iskolákban ún. ciklikus oktatás folyt, melynek résztvevőire, a diákokra, akik meghatározott időközönként iskolába jártak, illetve a munkaviszonyuk keretében dolgoztak, nem járt családi pótlék. Jelenleg az ún. kombinált oktatási formában növelhetik a dolgozók képzettségüket (az iskolaév folyamán váltakozva tanulnak és dolgoznak például úgy, hogy öt hónapig járnak iskolába és a hátralévő hét hónapban dolgoznak, illetve évi üdülési szabadságukat merítik). Családi pótlék a képzettségüket ily módon növelő dolgozókra (gyermekekre) nem jár, még arra az időre sem, mig az iskola „nappali tagozatát“ látogatják és nem kapnak munkabért. Családi pótlék rokkant gyermekre J. R.: A kisfiam 13 éves és rokkant. A bentlakásos iskolából havonta egyszer hozzuk haza. A szünidőben, amikor két hónapig otthon van, havonta 500 korona rokkantsági segélyt kapunk. Arra lennénk kiváncsiak, hogy ez az ötszáz korona valóban csak a szünidőben jár-e nekünk vagy arra az időre is, amikor a gyermek iskolában van. A levelében említett ötszáz korona nyilván a családi pótlék kiegészítése (príplatok k prídavkom na deti), melynek célja az, hogy megkönnyítse az olyan szülők anyagi helyzetét, akik állandó gondoskodásra szoruló rokkant gyermekről gondoskodnak. Ezt a hozzájárulást azonban csak akkor lehet megadni, ha a gyermek nincs elhelyezve a rokkant gyermekek számára létrehozott intézetek valamelyikében (ennek indoka az, hogy a gyermek ugyan állandó gondoskodásra szorul, ám ezt a gondoskodást nem a szülök, hanem túlnyomó részben az intézet látja el). Az egyébként intézetben elhelyezett gyermekre a családi pótlék kiegészítését csak akkor fizetik ki a szülőknek, amikor a gyermek az egész hónapban a szülők gondoskodásában volt, tehát rendszerint a szünidei hónapokban. Az özvegyi nyugdíjra való jogigény megújulása U. I.: A nővérem 50 éves dolgozó nő. Egy gyermeke van. 1976-ban elhunyt a férje, s így egy évig kapta az özvegyi nyugdíjat. Azt szeretném tudni, hogy az ötvenedik életéve betöltésével joga keletkezett-e özvegyi nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíj elvben csak a férj halálától számított egy évig jár. Ez alól az elv alól azonban a Társadalombiztosítási törvény számtalan kivételt állapított meg. A kivételeket egyrészt az özvegy által felnevelt gyermekek száma, illetve az özvegy életkora szerint differenciálták. Az egy év letelte után csak akkor jár az özvegyi nyugdíj, ha az özvegy teljesíti a következő feltételek valamelyikét: teljesen rokkant, vagy legalább egy olyan gyermekről gondoskodik, akinek árvajáradékra van jogigénye, vagy felnevelt legalább három gyermeket, vagy két gyermeket nevelt fel és betöltötte a 45. életévét, vagy betöltötte az ötvenedik életévét stb. Ahhoz, hogy az özvegyi nyugdíjat továbbra is folyósítsák, feltétlenül szükséges tehát az, hogy a fent említett feltételek valamelyikét az özvegy a férje halálától számított egy év letelte előtt teljesítse. Ellenkező esetben az özvegyi nyugdíj folyósítását megállítják. Az özvegyi nyugdíjra való jogigény azonban kivételesen megújul, ha az özvegy a nyugdíjra való jogigény megszűnésétől számított két éven belül teljesíti a fent említett feltételek valamelyikét (ha azonban a férj olyan üzemi baleset következtében halt meg, amelyet az első munkakategóriába tartozó munka végzése során szenvedett el, ez a határidő két év helyett öt év). A nővérének tehát az ötvenedik életéve betöltésével nem újul meg az özvegyi nyugdíjra való jogigénye, mivel az özvegyi nyugdíjra való korábbi jogigénye megszűnésétől (1977-től) több, mint két év telt el. (m - n.) ÚJ SZÚ 6 1988. II. 9. Az öregkor varázsa A nyugdíjasok érdeklődésüknek megfelelő társadalmi életet kívánnak élni, találkozni akarnak egymással. Ebben nagy segítséget nyújtanak a nyugdíjasklubok. Nagyfödémesen (Veiké Úl’any) 1981 márciusában alakult meg a nyugdíjasok klubja. Tevékenységük első évére az útkeresés volt jellemző, azóta azonban sok minden megváltozott, elsősorban az emberek gondolkodása. Ma már közel 300 tagja van a klubnak, s a legaktívabbak közé sorolják őket a Galántai (Galanta) járásban. Az idei évzáró taggyűlésükön gazdag tevékenységről számolhattak be: volt nyugdíjasbál, árusítással egybekötött régi könyvek kiállítása, 70, 75 és 80 évesek köszöntése, közös könyvszemle, teadélutánok, kirándulások, színházlátogatások. Az utóbbiak megszervezéséhez nagy segítséget nyújt a jnb szociális osztálya, valamint a hnb szociális és egészségügyi bizottsága. A klubban működik az éneklöcso- port is, amely szinte minden helyi rendezvényen szerepel, s bekapcsolódik a polgári ügyek testületének munkájába. Baráti kapcsolatot tartanak fenn a sókszelőcei (Selice), magyarbéli (Veľké Bieľ), sládkovičo- vói, valamint a vágsellyei (Šaľa) nyugdíjasklubokkal, kölcsönösen látogatják egymás rendezvényeit. Kögler Erzsébet, a klub elnöke a vezetőséggel együtt nemcsak a szórakozásban tudja magával ragadni a tagságot. A nyugdíjasok tavaly 1346 órát dolgoztak társadalmi munkában. Rendben tartják a parkok egy részét és a klub környékét is. Az idei tervükbe bekerült 1500 óra társadalmi munka, valamint orvosi és jogi előadás, pszichológussal való beszélgetés megszervezése, kézimunka-kiállítás és közös könyvszemle is. A jó hírnévnek örvendő klub minden szombaton és vasárnap tart nyitva. S hogy miért jó ide járni? Mert a közösség összetart, szükség esetén kisegíti egymást. Itt senki sem érzi, hogy elhagyatott, hogy élete reménytelen. Sőt fordítva, felfedezik az öregkor varázsát. Sz. Manczal Erzsébet
