Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-29 / 49. szám, hétfő
A rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeumnak pótolhatatlan szerepe van kulturális értékeink védelmében és gyarapításában. A történelmi múlt kincseinek megőrzése és a haladó hagyományok ápolása mellett muzeológiai tevékenységük eszmei, esztétikai, világnézeti hatása sem jelentéktelen. Az elmúlt esztendő egyik legjelentősebb eseménye a járás szocialista építésének útját bemutató kiállítás volt. A gyűjtőmunka során a múzeum több mint 22 ezer darab okirattal, tárggyal gazdagodott. Az intézmény birtokában jelenleg több Figyelmet érdemel a muzeológusok publicisztikai tevékenysége. * A múzeum szakdolgozói módszertani tanácsokat adnak a falukrónikák íróinak is. Az évente rendezett tanfolyamokon általában 18-20 krónikás vesz részt, sajnos ennek ellenére hiány van belőlük. Gortván, Martonfalván (Martinová), Rovné- ban, Serkében (Širkovce) és Kövecsesen (Štrkovec) nincs, aki ezt a fontos társadalmi munkát végezné. Nem tartozik közvetlenül a múzeumi tevékenységhez, mégis hathatósan segítik a műemlékvédelmet. A Rimaszombati járás területén jelenleg 132 műemléket tartanak nyilván, s mintegy 350-re tehető a műemlék jellegű objektumok száma. A műemlékek többsége (75) templom és harangláb; de szép számmal akadnak kúriák, kastélyok, középületek, emlékművek, emléktáblák is. Huszonnégy épület a népi építészet értékeit őrzi: két régészeti lelőhelyet műemlékként tartanak nyilván. Műemlékké nyilvánítását javasolták a Rimavská Baňa-i, a Rimavské Brezovo-i, a kraskovói, a kyjaticei és a zsipi (Žip) templom falfestményeiFelelősségteljesebben, nagyobb önbecsüléssel MANGA JÁNOS ELMARADT EMLÉKESTJÉRŐL ÉS EGYEBEKRŐL Őrzik és gyarapítják a kulturális értékeket Muzeológia és műemlékvédelem egy járásban mint hatvanezer értékes dokumentum van. Az utóbbi két esztendőben sokrétű tevékenység jellemezte a múzeumot. Nem kevesebb mint tizenöt időszaki kiállításnak adott otthont. Különösen a Rimaszombati járásban végzett régészeti ásatásokat, a céhek működését, a Gömör-Kis- hont vármegye városainak érmeit és címereit, valamint a történelmi megyeszékhelyet ábrázoló képek kiállításainak volt sikerük. Az állandó helytörténeti kiállítás sem vesztett vonzerejéből, hiszen három év alatt több mint tizenötezren látták, többségükben fiatal, alap- és középiskolás diákok. Érdekes, vonzó kezdeményezésnek bizonyult A hónap műtárgya című kamarakiállitás-sorozat. Ezen időről időre a múzeum gazdag anyagának egy-egy érdekes, értékes darabját mutatják be. A szülőföld történelmének megismerését segítik a diákok számára meghirdetett versenyek is. Az alapiskolák hatodik osztályosainak járási vetékedőjében többszázan vettek részt. A feladatok jól kiegészítették az iskolai történelemórákon tanultakat. A múzeum tudományos ismeret- terjesztő tevékenysége nem korlátozódik a kiállítások és a versenyek rendezésére. Egyre gyakrabban tartanak előadásokat, szerveznek tanulmányi kirándulásokat. Az elmúlt három esztendőben a múzeum munkatársai a járás területén harmincegy előadást tartottak, s tizenkét művelődéspolitikai esemény megrendezésében működtek közre. nek. A műemlékek megőrzésére mind több figyelmet és pénzt fordítanak a járásban. A nagyobb jelentőségű felújítási munkák közül meg kell említeni a sajógömöri (Gemer) kastély és az uzapanyiti (Uzovská Panica) kúria restaurálását. Napjainkban adják át rendeltetésének az eredeti állapotában helyreállított kraskovói templomot, amelyben jelentős művészi alkotások láthatók. Folyamatban van a rimajánosi (Rimavské Janovce) kúria javítása is, elkészülte után múzeumi célokat szolgál. A tervek szerint állandó bútorkiállítás kap benne helyet. A múlt évben megkezdődött Rimaszombat belvárosában az egykori megyeház felújítása is. A tervek szerint a század végéig huszonkilenc műemlék jelegű épületben végeznek felújítási, illetve állagmegőrzési munkálatokat. Dél-Gömör természeti kincseinek védelme is társadalmi feladat. A múlt év végéig tizenöt kisterületet nyilvánítottak védetté, a murányi fennsík állami tájvédelmi körzetén kívül. Folyamatban van a pokorágyi (Pokoradz) tavacskák, a burdai barlang és egy martonfalvai terület védetté nyilvánításának előkészítése is. A környezeti hatások, sajnos, nem kedveznek egyes értékes növények és állatfajok fennmaradásának, így az erdők és a fák is védelemre szorulnak. Érzékelve a veszélyt a szakemberek újabb területek védetté nyilvánítását tervezik.-haA Csemadok képes hetilapjában, a Hét 1988/5-ös számának Levélszemléjében olvasom a Lévai (Levice) járásban rendezett Juhász Gyula Irodalmi és Kulturális Napokról szóló beszámolót. A cikk szerzője arról tájékoztatja az olvasókat, hogy a rendezvénysorozat keretében Ipolyságon (Šahy) „szervezték meg a vidék híres néprajzkutatójának, Manga Jánosnak az emlékestjét is. Ugyancsak itt találkozott Dénes György és Mács József olvasóival“. A hír, enyhén szólva, felháborított. Hogy miért? Elsősorban azért, mert az idézett két mondatban két hamis információ is szerepel. Dénes György ugyanis nem találkozott mostanában ipolysági olvasóival, Manga Jánosról pedig sajnálatos módon nem emlékeztek meg szülőföldjén. A Manga János-emlékestről tudósító sorok különösen érzékenyen érintettek, be sem gyógyult sebeket téptek fel. Mint néprajzkutatással is foglalkozó pedagógus, gyakran találkozom a jeles folklorista munkáival: olvasom és felhasználom őket. A tudós kutatóra már csak azért is büszke vagyok, mert vidékünk szülötte, a palócság néprajzának kiváló ismerője volt. Mindig tisztelettel idézem szellemét, s szívügyemnek tartom emlékének ápolását is. Már jópár éve azon fáradozom, hogy Manga munkásságát a szülőfölddel is megismertessem. A múlt évi kerek évforduló (Manga János halálának 10. éve) jó alkalom lett volna arra, hogy tisztességesen, egy, közel 700 tagot számláló Cse- madok-szervezethez méltóan emlékezzünk meg róla. ügy gondolom, mint a Honti Közművelődési Klub akkori elnöke, minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében, összegyűjtöttem a Manga-irodalmat és -bibliográfiát, fénymásoltattam két háború közti sajtóbeli cikkeinek egy részét. Ebből akár egy dokumentumkiállítást is lehetett volna rendezni. Tárgyaltam olyan előadókkal, akik Manga pályájának egy-egy szakaszáról tartottak volna beszámolót. Tehát szerintem egy színvonalas emléknapot kellett volna tartani, melynek része lehetett volna egy emléktábla leleplezése is a tudós kutató pereszlényi (Prese- l'any) szülőházán (a falu ma közigazgatásilag Ipolysághoz tartozik). Elképzeléseimről, a közelgő évJön a 100 Folk Celsius Márciusban, a Slovkoncert szervezésében, Szlovákiában vendégszerepei a népszerű magyarországi együttes, a 100 Folk Celsius. Országjáró kőrútjuk Királyhelme- cen (Kráľovský Chlmec) kezdődik, március 9-én. A következő napokban Nagykaposon (Veľké Kapušany), Buzitán (Buzica), Ipolynyéken (Vinica), Füleken (Fiľakovo), Štúro- vóban, Komáromban (Komárno), Bátorkeszin (Vojnice), Somorján (Šamorín), Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Érsekújvárban (Nové Zámky), Bratislavában lépnek fel. Turnéjuk március 21-én Zselizen (Želiezovce) ér véget. k. s LEMEZ: Könnyű ujjak A fenti címmel (Lehké prsty) meg- jelent Panton-lemez a Csehszlovák Néphadsereg Központi Zenekarának művészetéből és repertoárjából nyújt ízelítőt. A cseh fúvószenét a múlt század óta a világ legjobb fúvószenekarainak sokasága fejlesztette, s a kiváló hangzású zenekarok között méltó helyet foglaltak el a katonazenekarok is. 1948 után felmerült a Csehszlovák Néphadsereg Központi Zenekara létrehozásának kérdése. Az illetékesek olyan együttest képzeltek el, mely a cseh fúvószene legjobb hagyományaira építve, a zenekar tagjainak mesteri technikai tudása és képzettsége révén képes lenne a fúvósmuzsika- irodalom legvirtuózabb darabjainak előadására is. A zenekar alapításában nagy érdemeket szerzett Jind- ŕich Praveček és KareI Mikuláštik, majd Hynek Sluka, Karel Šťastný, Jindŕich Brejšek, Eduard Kudelásek. Igyekezetük nem volt hiábavaló, s ma már elmondhatjuk - a lemez meghallgatása alapján is hogy a Csehszlovák Néphadsereg Központi Zenekara hazánk egyik legjobb fúvósegyüttese. Amikor a Pánton hanglemezkiadó vállalat ennek a lemeznek a kiadására vállalkozott, az volt a célja, hogy a kiváló zenekar olyan számait mutassa be, melyek legjobban érzékeltetik az együttes egyes szólistáinak virtuozitását, fölényes technikai tudását, nagyfokú muzikalitását és felkészültségét. A lemez címét adó Langer-szerzemény, a Könnyű ujjak is azt bizonyítja, hogy a zenekar bővelkedik virtuóz zenészekben E szám előadásának ugyanis van egy érdekessége: a scherzo eredetileg csak egy klarinétra írt szólórészlet. A zenekar előadásában négy klarinétos remek összjátékával csendül fel. Hasonlóképpen dolgozta fel és hangszerelte Karéi Bélohoubek Rimszkij-Korszakov Dongó című művét, amely eredetileg tulajdonképpen a Szaltán cár című opera egy részlete. Virtuóz klarinétmuzsikát hallunu a népi ihletésű szlovák klarinétcsáraás bemutatásakor is Jirí Rektorik hadnagy nagyszerű klari- nétszóiójában. Az ismert Monti - csárdás és a cirkusz hangulatát árasztó Renz-galopp interpretációja szintén a zenekar tökéletes technikai felkészültségéről tanúskodik. A válogatásba cseh kortárs zeneszerzők műveit is besorolták. Hallhatjuk Josef Boháč Albatros című szerzeményét, Eduard Kudelásek Trombita-börleszkjét, Václav Trojan Győzelmi indulóját és Ľuboš Fišer Salsa verde című filmzenéjét. A közel száztagú fúvószenekar kiváló karmesterei: Jindŕich Brejšek alezredes és Karéi Bélohoubek százados. A lemezen a már említetten kívül tizenkét szólistát hallunk, akik különféle fúvóshangszereken és xylofonon játszanak. SÁGI TÓTH TIBOR fordulóról, a megemlékezés fontosságáról és az emléktábla-állítás jelentőségéről időben tájékoztattam az illetékeseket (a Csemadok városi szervezetét, a Csemadok járási bizottságát, az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottságot). Sajnos, a tervet, úgy látszik, senki sem vette komolyan. Nem került be a város megalapítása 750. évfordulójának kulturális programjába sem. Pedig az ünnepségsorozat rangját bizonyára emelte volna egy méltó emlékülés. Mert ,,a közösség nemcsak kegyet gyakorol, ha valamelyik tehetséges fiát megbecsülésével megtiszteli, hanem önmagát is felmagasztalja és értékeli ezáltal“. Úgy látszik, a mi önbecsülésünkkel még sok baj van, a közönyt, a közömbösséget egyelőre nem tudjuk „kinőni“. Manga János emlékének ápolása azonban nemcsak helyi ügy. Hisz a két háború közti időben a szlo- venszkói magyar szellemi élet sokoldalú munkása volt. Tanított, népszokásokat gyűjtött, baloldali lapokban publikált és első szerkesztője volt a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű iskolaműsorának, valamint népzenei adásainak; bekapcsolódott a munkásmozgalomba, ismeretterjesztő és politikai előadásokat tartott az egyszerű embereknek; tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak és munkáskórusokat vezetett stb. A folklórban nagy buzgalommal kutatta a szlovák és a magyar nép interetnikus kapcsolatait. Életműve tehát ösztönző példa kellene hogy legyen: népművelő, kutató, pedagógus és szerkesztő számára egyaránt. Olyan munkásságot hagyott maga után, mellyel központi szinten (Csemadok KB, Néprajzi Intézet, rádió stb.) is érdemes lenne foglalkozni. Az elmúlt két év egyaránt alkalmat adhatott volna erre. 1986-ban ünnepeltük ugyanis születésének 80. évfordulóját. Illetve nagyon sokan megfeledkeztünk róla. De térjünk még vissza a bevezetőben említett tudósításhoz! Aki levelezőként hasonló témájú dolgokról ad hírt valamely lapnak, annak tudatosítania kell, hogy egyszer ezeknek dokumentumértékük lesz, művelődéstörténeti forrásként is szolgálhatnak. Ám ha nem igaz, amit közölnek, akkor csak félrevezetik majd a kutatókat. Nem firtatom itt, szükség van-e a levelezőkre, szerepüket sem vonom kétségbe, csak azt várom tőlük, hogy fontos dolgokról tudósítsanak. És lehetőleg mindig arról, amit maguk is láttak, ahol személyesen is megjelentek, mert a szerkesztőségeknek nincs minden esetben lehetőségük arra, hogy ellenőrizzék a levelezők tudósításainak hitelességét. Még valamit! A levelező bizonyara a Csemadok járási bizottságának műsorfüzete alapján írta meg cikkét. Sajnos, arról már nem győződött meg, mi az, ami az ott beharangozott műsorok közül elmaradt. Mert bizony az ilyen tájékoztatókat nem lehet mindig készpénznek venni. Aki néhány éve figyelemmel követi a hasonló rendezvények programját és műsorfüzeteit, bizonyára rájött már arra, hogy azok nem mindig egyeznek. Úgy gondolom, a jövőben felelősségteljesebben kell a műsorokat szervezni és összeállítani. Ügyelni kell arra, hogy amit a műsorfüzet kínál, az meg is valósuljon. Legyünk felnőttek és komolyabbak ezen a téren is. Mert mi van akkor, ha valakinek kedve kerekedik messzebbről eljönni olyan „rendezvényekre“, amilyen a szóban forgó műsorfüzetben jelzett ipolysági Manga-em- lékest? CSÁKY KÁROLY Jubiláló pedagóguskórus Gyermekek oktatása-nevelése mellett, pedagógusok ezrei vesznek részt az amatőr művészeti mozgalomban, ahol megtalálják a lehetőséget a szórakozásra és önművelésre is. Szabadidejüket nem sajnálva, éveken, évtizedeken át nyújtanak örömet másoknak. Ilyen pedagógusok a tagjai a kassai (Košice) szlovák tanítók énekkarának Az együttes több jelentős kitüntetést kapott fennállása óta, köztük A Kiváló Munkáért állami kitüntetést. Az énekkar 1948. februárjában alakult meg, így éppen ezekben a napokban jubileumot ünnepel. Negyven évvel ezelőtt, „a tavaszt hozó első fecskéket", azaz az első lelkes énekeseket újabbak és újabbak követték a kórusban, melyben eddig közel ezren szerepeltek. Kitűnő szakemberek vezetésével fokozatosan Szlovákia legjobb énekkarai közé küzdötték fel magukat. Évenként több mint harminc hangversenyt adnak, fellépnek országos versenyeken és fesztiválokon. Az amatőr énekkarok szlovákiai versenyében megszerezték az A-kategóriás minősítést. Szoros kapcsolatot alakítottak ki több külföldi kórussal. Az európai szocialista országokon kívül vendégszerepeitek Jugoszláviában, Olaszországban, Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban. Ezek a turnék is hozzájárultak szocialista kultúránk népszerűsítéséhez. IVÁN SÁNDOR ÚJ SZÚ 4 1988. II. 29.
