Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-27 / 48. szám, szombat

¥asii Biľak havannai tárgyalásai (ČSTK) - Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Havannában megbeszélést folyta­tott Jorge Eisquettel, a Kubai KP KB Politikai Bizottságának és a KB Titkárságának a tagjával. Kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a CSKP XVII., illetve a Kubai KP III. kong­resszusán hozott határozatok telje­sítéséről. Az eszmecserén áttekin­tették az időszerű nemzetközi kér­déseket is. A kubai fővárosban egyébként tegnap nagygyűlést ren­deztek a februári győzelem 40. év­fordulója alkalmából, ezen Vasil Bi­ľak beszédet mondott. Mihail Gorbacsov felhívása Azerbajdzsán és Örményország egész népéhez (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Nagorno-Kara- bah Autonóm Területen és a körülöt­te zajló eseményekkel összefüggés­ben felszólította Azerbajdzsán és Örményország egész népét, minden erejükből erősítsék a köztük levő hagyományos barátságot, amely a szovjethatalom éveiben jött létre, állampolgári érettségről és állhata­tosságról tegyenek tanúbizony­ságot. A lenini nemzetiségi politika értel­me, hogy minden nemzet kielé­gíthesse valamennyi szükségletét a társadalmi és a politikai élet terüle­George Shultz Izraelben Nem várható áttörés a rendezés ügyében (ČSTK) - George Shultz amerikai kül­ügyminiszter csütör­tökön kezdte meg kö- zel-keleti körútját. Hi­vatalos látogatása során Tel Avivban tegnap tárgyalásokat folytatott az izraeli ve­zetőkkel. Először Ha­im Herzog államfő fogadta, a délután fo­lyamán pedig Jich- chak Samir minisz­terelnökkel, Simon Peresz külügy- és Jicchak Rabin had­ügyminiszterrel ta­lálkozott. Annak ellenére, hogy Shultz hivatalo­san is kijelentette, tarthatatlan a helyzet az Izrael által megszállt arab terüle­teken, megbeszélései ez ügyben mégsem ígérnek lényeges válto­zást. Ennek legfőbb oka az izraeli kormány megosztottsága. A kormá­nyon belül továbbra is a Samir ve­zette „héják“ vannak többségben. A miniszterelnök George Shultz-cal folytatott tárgyalásai során határo­zottan elutasította a közel-keleti kér­déssel foglalkozó nemzetközi konfe­rencia megtartásának lehetőségét. Shultz látogatása azért sem lehet eredményes, mivel az Egyesült Álla­mok nem tanúsít készséget a közel- keleti helyzet radikális és elvi megol­dására. A „béketervet“, amelyet az amerikai külügyminiszter hozott ma­gával Tel Avivba, már előzőleg ide­jétmúltnak minősítették. A megszállt területek és Izrael arab lakossága számos akcióval til­Izraeli katonák vonszolják annak a 14 éves palesztin fiúnak a holttestét, akit Nabluszban öltek meg egy tüntetés során (ČSTK-felvétel) tein, s hogy ezt anyanyelvén, saját kulturális közegében tehesse. A né­pek közötti ellentétek és bizalmat­lanság szítása csak akadályozza a meglévő problémák rendezését. Mihail Gorbacsov felhívásában em­lékeztet rá, hogy a nemzetiségi poli­tika és a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztése kérdéseivel a közeljövő­ben az SZKP Központi Bizottságá­nak egyik ülése fog foglalkozni. Amint arról a szovjet lapok a na­pokban beszámoltak, Azerbajdzsán Nagorno-Karabah Autonóm Terüle­tén és Örményországban normali- zálódóban van a helyzet. Egyes na­cionalista elemek megmozdulásokat szítottak, és megsértették a közren­det, követelték, hogy az autonóm területet, amelynek lakossága jelen­tős mértékben örmény, válasszák le Azerbajdzsánról és csatolják Ör­ményországhoz. Az SZKP Központi Bizottsága ez ügyben határozatot ho­zott, amely elutasítja a jelenlegi sta­tus quo megváltoztatásának kísérle­tét, mert az nem szolgálná sem az azerbajdzsáni, sem pedig az örmény­országi dolgozók érdekeit, emel­lett károsítaná a nemzetiségi kap­csolatokat. Bakuban és Jerevánban is párt- aktíva-értekezleteket tartottak, ame­lyeken elítélték a nacionalista ele­mek akcióit, s rámutattak, a helyzet ilyen alakulását az autonóm terület párt- és állami szerveinek passzív magatartása tette lehetővé. Sztye- panakertben, az autonom terület fő­városában szintén pártaktívát tartot­tak, s ezen Borisz Keverkovot, a területi pártbizottság első titkárát felmentették tisztségéből. Dél-afrikai légitámadás Angola ellen (ČSTK) - A dél-afrikai légierő csütörtö­kön ismét támadta az egyik angolai közi­gazgatási központ, Lubango külvárosát. A brutális rajtaütés során a polgári lakos­ság százai vesztették életüket. A dél-afrikai messzehordó tüzérség lőtte Cuito Cuanavalét is. A város már néhány napja a dél-afrikai hadsereg és az angolai kormánycsapatok súlyos össze­csapásainak színhelye. Az agresszor szerdán nagyszabású offenzívát indított, melynek célja, hogy megsemmisítse An­gola gazdasági és stratégiai jelentőségű objektumait. Súlyos harcok voltak az egész namíbiai határ mentén is. El nök(le)váltás Panamában (ČSTK) - A panamai nemzetgyű­lés tegnap megfosztotta tisztségétől Eric Arturo Delvalle államfőt. A parlament „az alkotmány megsér­tésével“ vádolta az elnököt, akivel együtt távozott hivatalából Roderick Esquivel alelnök. Az egykamarás törvényhozás ülésén a 67 képviselő közül 38-an vettek részt, s az állam­fő és az alelnök leváltására tett ja­vaslatot egyhangúlag elfogadták. Az egész mindössze 10 percig tartott. A panamai alkotmány értelmében hasonló helyzetekben a miniszterta­nács tesz javalatot az új elnök sze­mélyére. A nemzetgyűlés ennek megfelelően Manuel Solis Palma eddigi oktatásügyi minisztert nevez­te ki államfővé. A 61 éves közgaz­dász már le is tette az esküt. Első nyilatkozatában hangoztatta, az 1989 májusában esedékes általá­nos választásokig hivatalában kíván maradni. Az eltávolított elnök barátai és testőrei társaságában villájába hú­zódott vissza. Újságíróknak nyilat­kozva alkotmányellenesnek minősí­tette a parlament döntését. Elutasí­t otta azonban azt a lehetőséget, hogy a csatornaövezetben elhelye­zett amerikai katonai egységektől kérjen segítséget. HÍRMAGYARÁZATUNK ÚJ SZÚ 1988. II. 27. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy Delvalle államfő csütörtökön lemondásra szólította fel Manuel Antonio Noriega tábornokot, a pana­mai hadsereg főparancsnokát. Mint az elnök kijelentette, az országban káosz van, s ennek épp a tábornok az oka. Noriegát viszont támogatá­sukról biztosították a hadsereg fő­tisztjei, a rendőrség parancsnoka és a vidéki helyőrségek, s a parlament tegnapi döntését az is lehetővé tette, hogy a kormánykoalíciót alkotó poli­tikai pártok úgyszintén Noriega mö­gé sorakoztak fel. Panamában az utóbbi hónapok­ban valóban feszült helyzet alakult ki, ami elsősorban annak köszönhe­tő, hogy az ország vezetése, s sze­mély szerint Noriega tábornok ellen az Egyesült Államokban éles kam­pány bontakozott ki. Nyilvánvalóan ettől ösztönözve a panamai jobbol­dal tüntetéseket szervezett és za­vargásokat szított a fővárosban és vidéken is. Emlékezetes, két héttel ezelőtt egy miami bíróság vádat emelt Noriega tábornok ellen, mert állítólag jelentős szerepet játszott az Egyesült Államokba irányuló kábító­szer-csempészet megszervezésé­ben. Hasonló vádak már korábban is érték a panamai hadsereg főpa­rancsnokát, többek között azt ter­jesztették róla, hogy választási csa­lásokat, sót gyilkosságokat is szer­vezett. Mi az oka annak, hogy Noriega tábornok ,,nem fekszik“ Washing­tonnál? A főparancsnokról köztu­dott, hogy elszánt híve a még Carter elnök idején, 1977-ben aláírt csator­naszerződés teljesítésének. Ez egyet jelent azzal, hogy az Egyesült Államok 1999-ig kivonja csapatait a csatornaövezetból és felszámolja az ottani hatalmas támaszpontot. Ez az Egyesült Államok számára fájdal­mas veszteség lenne, hiszen a bá­zisról az egész térséget sakkban tarthatja. És a közép-amerikai régió stratégiai fontosságához, ugye, nem fér kétség. Ezért Washingtonban igyekeznek mindent megtenni, hogy a csatornaszerzódés lejárta után is biztosítsák az amerikai katonai je­lenlétet. Ennek pedig az egyik leg­főbb akadálya Noriega tábornok, te­hát az ellene irányuló kampány a panamai hadsereg főparancsno­kának a lejáratására, távlatilag pedig eltávolítására irányul. Washington ilyen értelemben fej­tett ki nyomást Delvalle államfőre, aki már tarthatatlannak minősítette a panamai állapotokat, s ezért No­riegát lemondásra szólította fel. Va­lahogy azonban megfeledkezett ar­ról, hogy a tábornok Panama erős embere, ami most be is bizonyoso­dott helyette az államfőnek kellett távoznia. Mellesleg érdekes összefüggé­sekre utal, hogy Noriega eltávolítá­sának hírét elsőként Gabriel Lewis, az USA egykori panamai nagyköve­te közölte, s hogy a washingtoni külügyminisztérium és a Fehér Ház egyaránt azonnal üdvözölte a lé­pést. Amerikai részről siettek kije­lenteni, hogy támogatják a panamai ,, polgári kormányt“, s hogy Noriega távozásával megnyílik az út Panama ,,demokratizálása“ előtt... (p- g) Mire kell az embernek a szó? Február 25-én volt két éve annak, hogy megnyílt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVII. kongresz- szusa, amely meghatározta az or­szág fejlődését. Már két éve. Az egyik orosz humorista, aki a forrada­lom után emigrált, így gúnyolódott az első szovjet ötéves terv ütemén: milyen gyorsan repül az idő, mond­ta, amikor ötéves tervekkel mérik. Úgy vélem, ezeket a szavakat ma­napság sokan szó szerint értel­meznék. Nem állítok össze leltárt arról, amit a kommunista párt és az ország a legutóbbi 24 hónap alatt végzett- mert akkor nem maradna hely ahhoz, hogy magyarázatot fűzzek az eredményekhez. Egy más szem­pontra akarok figyelmet fordítani: annak a teljesítésére, amit a szovjet kommunisták legutolsó kongresszu­sa kijelölt. Evégből emlékeztetek a szovjet bel- és külpolitikai élet két igen fontos, 1988 februári esemé­nyére: Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozatára a szovjet csapatok Afganisztánból történő, közeli kivonásáról, valamint Nyikolaj Buharinnak és a kiváló szovjet politikusok egy csoportjának teljes jogi rehabilitálásáról, akiket 1938-ban kivégeztek. A politikai beszámolóban, ame­lyet Mihail Gorbacsov terjesztett a kongresszus elé, ilyen szavak hangzottak el: „Szeretnénk már a közeljövőben hazahozni azokat a szovjet csapatokat, amelyek az afgán kormány kérésére tartózkod­nak Afganisztánban“. A politikai be­számolóban lévő újdonságok árada­ta folytán - szerintem - nem min­denki tanúsított kellő figyelmet az „Afganisztán vérző sebé“-ről szóló részleteknek - Mihail Gorbacsov ezt a kifejezést használta. Azok közül pedig, akik észrevették ezt, egyesek nem szánták rá magukat arra, hogy hitelt adjanak Moszkva hangjának. Igen, ezek a hitetlen Tamások tulaj­donképpen ma is nagy lármát csap­nak amiatt, hogy nekik - úgymond- nincs okuk arra, hogy higgyenek a szovjeteknek. Bennem semmilyen kétséget sem kelt az a tény, hogy a szovjet csapa­tok kivonására vonatkozó döntést nem volt könnyű meghozni, és még nehezebb lesz végrehajtani. Az eh­hez a lépéshez szükséges feltétele­ket bajosan lehet egybegyűjteni, és még nehezebb lesz megőrizni. És a Szovjetunió mindazonáltal hajlan­dó május 15-én megkezdeni e bo­nyolult, drámai cselekedet végrehaj­tását - ha nem jön közbe semmilyen akadály. A Szovjetunió nem hagyja gazda­sági segítség nélkül Afganisztánt, a világ egyik legszegényebb orszá­gát - Moszkva már jóval az 1978 áprilisi afgán forradalom előtt ilyen segítséget nyújtott Kabulnak, és erre a jövőben is hajlandó. Moszkva, mi­közben tiszteletet tanúsít az afgán harcosok és az internacionalista szovjet katonák hőstettei iránt - akik közül sokan vérüket ontották a szomszédos ország baráti földjén -, mindenkor a politikai döntés mel­lett szállt és száll továbbra is síkra. Mint a kongresszuson elhangzott: „a változatlanul jó és békés kapcso­latokért“ valamennyi határos ál­lammal. Láthatjuk, a szovjet kommunisták szavát a tett is megerősíti. Mellesleg szólva, nem ártana, ha a nagyhatal­mak, valamint a viták résztvevői más regionális konfliktusokban is tekin­tetbe vennék a rendezésnek ezt a nehezen megvalósítható, de annál értékesebb példáját. Az a döntés is nehéz volt szá­munkra, amely szerint érvénytelení­tik az összes vádat, amelyet a szov­jetországnak a harmincas évek vé­gén volt kiváló vezetőivel szemben emeltek. Emlékeztetek rá, hogy ez a döntés mintegy két szakaszban történt. Az ötvenes évek közepén elítélték a személyi kultusz gyakor­latát és a harmincas-negyvenes évek visszaéléseit. Most, alapos vizsgálat után, Lenin számos har­costársának nevét megtisztították a hamis vádaktól, és ezek az őszinte forradalmárok, akik nehéz utat jártak végig, most visszatérnek történel­münkbe. Egyelőre csupán egy per­ről hoztak döntést a Szovjetunió leg­felsőbb jogi szervei. Feltehető azon­ban, hogy - megfelelő tanulmányo­zás után - hasonló' intézkedések történnek más, ilyesféle bírósági ko­médiák ügyében - azokban az években, szerencsétlenségre, sok ilyen volt. Nehéz dolog? Kétségtele­nül. De hiszen nem ok nélkül mond­ta a főtitkár a XXVII. pártkongresz- szus küldöttei előtt: „A kommunis­táknak mindig és minden körülmé­nyek között az igazságra van szük­ségük“. A legutóbbi két év alatt nagy mun­kát végeztek a jogrend megszilárdí­tásával kapcsolatban a szovjet tár­sadalom életének valamennyi terü­letén; bár számos paraméter tekin­tetében ez a munka még csak a leg­elején tart. Ez része a további de­mokratizálás azon óriási folyamatá­nak, amelyet a szovjet kommunisták lelkesen fogadtak. A történelemben lévő „fehér foltok" felszámolása, saját lelkünk megtisztítása követke­zetességet, őszinteséget, szükség esetén pedig megbánást is igényel. Az első lépést ebben az irányban mi magunk már 32 évvel ezelőtt, az SZKP XX. kongresszusán megtet­tük. A hibák elismerése és kijavítá­sa, szerintem, minden szervezet, minden társadalom becsületére vá­lik. Nem ártana, ha ezen a téren kritikus szemmel néznének magukra azok, akik külföldről oly szívesen bírálnak bennünket. Egyesek maka­csul azzal vádolnak, hogy „nem tel­jesítettük a XX. kongresszus határo­zatait“, míg a nyugati országokban még híre sincs az ő „XX. kongresz- szusuknak“ és saját vétkeik nyilvá­nos elítélésének. A szó azért adatott az ember­nek, hogy eltitkolja a gondolatát“ - ezt a kifejezést a lexikonok nem véletlenül tulajdonítják több politi­kusnak. Közöttük csupán Talley- rand-t és Foucher-t említem. Ez a közkeletű elv azonban semmiképp sem felel meg a nyilvánosság ösz­tönzőinek. Azonfelül az igazság for­radalmi, mint Jósé Marti olyan szé­pen megállapította. Így talán éppen azok félnek tőle, akiknek nem tet­szik, ha a szó és a tett megegyezik, amire mi a Szovjetunióban manap­ság mindinkább büszkék vagyunk. De elismerjük, hogy ezen az úton még távol vagyunk a tökéletes­ségtől. ALEKSZANDR IGNATOV, az APN politikai szemleírója A kabuli külügyminisztérium nyilatkozata Afganisztánnak van törvényes kormánya (ČSTK) - A kabuli külügyminisztérium csütörtökön nyilatkozatot tett közzé az Afganisztán körüli helyzet rendezésére irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban. A dokumentum egyebek között rámutat, az afgán kérdés megoldása a belső hely­zet javításán túl hozzájárulna az egész nemzetközi légkör pozitív irányú alakulá­sához, Néhány ország bizonyos körei azon­ban továbbra sem hajlandók keresni a megoldás békés útjait. így lehet értékel­ni a pakisztáni vezetés azon törekvését, hogy még a genfi tárgyalások előtt mes­terséges akadályokat állítson fel, s így próbálja meghiúsítani a megállapodások aláírását. Ezt ahhoz a feltételhez köti Iszlámábád, hogy jöjjön létre egy ideigle­nes afgán kormány. A pesavari székhelyű afgán ellenforradalmi csoportok most lá­zasan munkálkodnak egy ilyen kormány létrehozásán. Ismeretes, hogy Afganisztánnak törvé­nyes kormánya van - hangsúlyozza a ka­buli nyilatkozat - s azt a világ több mint 80 országa elismeri, A nemzeti megbé­kélés politikáját pedig egész Afganisztán lakossága támogatja. Kérdés tehát, kinek a nevében lépne fel az „ideiglenes kor­mány“? - teszi fel a kérdést a doku­mentum. Zavargások Dominikában (ČSTK) - Joaquim Balaguer do­minikai államfő azzal fenyegetőzött, hogy az ország központjában kirob­bant zavargások elfojtására beveti a hadsereget. Az államfő csütörtöki beszédében egyidejűleg követelte a kormány lemondását is. A már három emberéletet követe­lő összetűzések azután robbantak ki, hogy a kormány alaptalannak minősítette a helyi lakosság állítá­sát, miszerint az állami bányásztár­saság az aranymosás során ciánve­gyületekkel szennyezte a vizeket. takozott az Egyesült Államok közel- keleti politikája ellen. Ciszjordánia és a Gázai-övezet térségében teg­nap több mint 12 ezer izraeli katona és 3000 rendőr volt teljes készült­ségben. Jeruzsálem arab lakossága csak a tegnapi nap folyamán nyolc tüntetést rendezett. A palesztinok továbbra is határozottan elutasítják az amerikai külügyminiszterrel való találkozást, s a tegnapi vacsorára hivatalos 15 palesztin képviselő is „udvariasan visszautasította“ a meg­hívást. Hanna Sziniora, az Al Fadzsr jeruzsálemi napilap főszer­kesztője ezzel kapcsolatban rámu­tatott, hogy a PFSZ képviselete nél­kül nincs mód a hasonló tárgyalások megvalósítására. Az izraeli megtorló erők tegnap is brutálisan léptek fel a palesztin tün­tetők ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents