Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-27 / 48. szám, szombat

A katonák általában büsz­kék a fegyverükre. Ezek a ka­tonák is, a tisztek és altisztek egyaránt. A rakétaegységnél csupa rátermett, értelmes fia­tal szolgál. Nézzük begyakor­lott, összehangolt mozdulatai­kat, ami a legszembetűnőbb: mindenki pontosan tudja, hol a helye. Ezek a katonák büsz­kék fegyverükre, s mégis örül­nek, hogy megválnak tőlük. Ók azok, akik részesei lehet­nek annak a pillanatnak, amit úgy nevezünk: első lépés az atomfegyverek felszámolása felé. Mint már beszámoltunk róla, csütörtökön megkezdő­dött a hazánkba és az NDK-ba telepített szovjet harcászati­hadműveleti rakéták kivonása. A percnyi pontossággal meg­szervezett eseménysorozatról közel száz újságíró tudósított: a kora reggeli órákban rövid tájékoztatás a szakszervezeti klubban, majd irány a vasútál­lomás, ahol megtekintettük, hogyan rakják vagonokra a ra­kétákat. Ebéd a szovjet egy­ség étkezdéjében, majd dísz­szemle, tisztelgés a harci zászló előtt, búcsúzás azoktól, akik hazatérnek. S a szerel­vény a késő délutáni hóesés­ben útnak indult. Négy-öt na­pig eltart, amíg célhoz ér. 1. Nyolc nagy gumikeréken gördülő modern szállítójármüvek, rajtuk a hordozórakéták, ponyva védi őket a sűrű hóesésben. Az ember apró­nak érzi magát e monstrumok mel­lett, a vezetőfülkékben fiatal, szinte gyermekarcú legények. A kamerák­hoz, a fényképezőgépek lencséjé­nek kereszttűzéhez ők igazán nem szokhattak hozzá: még pár hónap­pal ezelőtt is szigorúan titkos volt a ..szakmájuk“. Be kell ismerni, az ő megilletődöttségükből valami ránk is ragad. Ök tőlünk illetődnek meg, mi attól, amit látunk. Tudatosítjuk: egy történelmi pillanat krónikásai le­hetünk. hazánkban még nem volt példa arra, hogy egyszerre erinyi újságíró közvetlen közelről láthassa e fegyvereket. Vjacseszlav Granovszkij alezre­des, a rakétaegység parancsnoka jó hangosan mondja: - Mindenkitől kérdezhetnek, azt. amit csak akar­nak, bátran odamehetnek minden­kihez. Percre pontosan kell a katonának teljesítenie a feladatot, a beszélge­tés ezért gyakran pattogósra, tő­mondatosra sikerül. Persze látszik rajtuk, a munkához, a feladatok pon­tos teljesítéséhez hozzászoktak, a nyilatkozatokhoz nem. A csoport­ból valaki megkérdezi az alezredest, mit fog otthon csinálni, ismeri-e már új beosztását. Humorral fűszerezve feleli, bízik abban, hogy nem marad munka nélkül, csak találnak számá­ra valami elfoglaltságot. S hogy ka- tonásabb legyen a dolog, még hoz­záfűzi: - A katona oda megy, ahová vezénylik. Granovszkij alezredes 39 éves, Buzulukban született. - Tudják, ott A szerelvény indulásra kész A jóakarat bizonyítéka ahol negyvenhat évvel ezelőtt meg­kezdődött az önök első hadtestének a formálása szovjet földön - mondja. Mikor megkérdezzük, hogy jutott el idáig, rövidre fogja az életrajzát. Nős, két lánya van Iskola, katonai szolgálat, majd akadémia Lenin- grádban. Az NDK-ban is teljesített szolgálatot. Tipikusan olyan ember, aki inkább a munkáról, a feladatról beszél. 2. Valamit az előzményekről: 1979 decemberében a NATO Tanácsa meghozza úgynevezett kettős dön­tését. Nyolcvanegyben megkezdő­dik Genfben a szovjet-amerikai pár­beszéd a közepes hatótávolságú ra­kétákról. Eredmény nem születik, az USA 1983 őszén megkezdi e raké­ták telepítését Nyugat-Európában. A Szovjetunió ilyen körülmények kö­zött értelmetlennek tartotta a tárgya­lásokat. Az erőegyensúlyt helyre kellett állítani. Az NDK és hazánk kormányával létrejött megállapodás alapján e két ország területén vá­laszként 500-1000 km hatótávolsá­gú harcászati-hadműveleti (más né­ven rövidebb hatótávolságú) rakétá­kat telepítettek. Az NDK-ban ötven­négy OTR-22-es (nyugati termino­lógiával: SS-12) és ötvenhárom OTR 23-as (SS-23) rakétát, ha­zánkban pedig,a Hranice na Mora- ve-i körzetben harminckilenc OTR-22-es rakétát helyeztek el, hu­szonnégy mobil indítóberende­zéssel. Az egyensúly helyreállt - de mi­lyen szinten! Európában rendkívül megnőtt a nukleáris szembenállás, ami kiélezte a politikai helyzetet is. Mindez rendkívül kedvezőtlenül ha­tott a nemzetközi kapcsolatokra, nagyfokú volt a bizalmatlanság szellemben fogant békeoffenzíva: az 1986. január 15-i nyilatkozat az atomfegyverek nélküli világ megte­remtésének 2000-ig szóló program­járól, a XXVII. kongresszuson elfo­gadott koncepció a nemzetközi biz­tonság átfogó rendszerének megte­remtéséről. Felgyorsult a két nagy­hatalom közötti párbeszéd, három emlékezetes csúcstalálkozó, Genf, Reykjavík és Washington után va­gyunk. Ez utóbbi alkalmával írták alá a közepes és a rövidebb hatótávol­ságú rakéták felszámolásáról a szer­ződést. Az okmány a hazánkban telepített eszközökre is vonatkozik. A három ország kormánya közötti megállapodás szerint még a szerző­dés hatályba lépése előtt kivonják e rakétákat az NDK-ból és hazánk­ból, a Szovjetunióba szállítják, ahol majd a ratifikálás után megsemmisí­tik őket. Hangsúlyozni kell: egyolda­lú, rendkívül fontos lépés ez, a jóa­karat megnyilvánulása a Szovjet­unió részéről, hozzájárul a nemzet­közi légkör javításához, ösztönzést adhat annak, hogy az okmányt mindkét országban mielőbb törvény­erőre emeljék. Most az a fontos, hogy Washingtonban is sikerrel zá­ruljon a ratifikálási folyamat. A szov­jet rakéták kivonására az első pozi­tív reagálásokat már csütörtökön hallhattuk. A londoni The Guardian napilap arra hívta fel a figyelmet, véleménye szerint a szovjet kezde­ményezés ellenére sem várható, hogy az amerikai rakéták kivonását Nyugat-Európából a ratifikálás előtt megkezdjék. 3. Beleremeg a föld is, amint egy- egy rakétaszállító jármű motorja fel­dübörög, s rágördül a vagonokra. a nagy zaj miatt. Odébb a tizenkilenc éves Viktor Golovko áll meg egy szóra. Krasznodari születésű, ő csak pár hónappal ezelőtt érkezett Hraniceba. - Mit látott Csehszlová­kiából? - Duklát- mondja. Ha lesze­rel, folytatni akarja tanulmányait, ta­nító szeretne lenni. Nyikolaj Hanen- kin 20 éves, egy ukrajnai faluból nek módjuk lesz rá a ratifikálás után, hogy a saját szemükkel győződje­nek meg arról, a körzetben nem maradtak rakéták. A csehszlovák szervek a felkérés után 24 órán belül kötelesek számukra vízumot adni, s minden feltételt megteremteni munkájukhoz. Ezt meg is tesszük.- Mi lesz, ha a szerződést nem ratifikálják?- Az indítóállásokat és a rakétá­kat most csak a megsemmisítés Az ünnepélyes búcsúztatás egy pillanata érkezett két évvel ezelőtt. Szintén örül annak, hogy utazik. - S otthon? - Folytatódik a katonai szolgálat, de májusban már leszerelek! - fűzi hozzá. Vlagyimir Komarov katona, az egyik jármű vezetője Szibériá­ban, Krasznojarszk mellett született. Ő arról beszélt, hogy három hete tudták meg a kivonásról szóló dön­tést, úgyhogy az egész akcióra jól felkészültek. A ..bevagonírozás“ nem könnyű, szükség van a vezető minden ügyességére,a jó összmun- kára. De mindezt - ő úgy érzi - jól begyakorolta a 12 hónapja tartó ka­tonai szolgálata alatt. Az otthoniak­kal havonta négy-öt levelet váltott. Már nagyon várják, reméli, hogy kap pár nap szabadságot, s hazaláto­gathat. Vlagyimir Szotszkov őrnagy, a biztonsági intézkedéseket magya­rázza: - Kizárt dolog, hogy valami probléma jöjjön közbe. A 39 rakétá­ból most. az első szakaszban, tizen­kilencet indítunk útnak, ugyanannyi szállítójárművön. A csehszlovák szervekkel egyeztettük a terveket, a szerelvény mindenütt zöld utat kap.- S a robbanófejek?- Azokat majd külön szállítjuk, speciális konténerekben, a legszigo­rúbb biztonsági intézkedéseket be­tartva. helyszínére szállítják, s ott marad­nak egészen a ratifikálásig. Ha ez nem történne meg, az illetékes szer­vek döntenek a további eljárásról.- Az a tény, hogy Csehszlovákiá­ból (és az NDK-ból is) kivonják a ra­kétákat, az NSZK-ból pedig még nem, nem jár-e az egyensúly felbo­rulásával, nem veszélyezteti-e biz­tonságunkat?- Reális remény van arra, hogy a szerződést ratifikálják, s ezért biz­tonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehet kezdeni a kivonást. Egyébként is, néphadseregünk to­vábbra is maximális mértékben tel­jesíteni fogja védelmi feladatait. Megtudtuk még, a hordozóraké­tákat a szerződés szerint megsem­misítik, s a nukleáris tölteteket az atomerőművekben hasznosítják, a szállítójárműveket pedig a szovjet Vjacseszlav Granovszkij alezredes az újságírók gyűrűjében a szembenálló felek között. Ez volt Reagan elnöksége alatt a szovjet­amerikai kapcsolatok mélypontjának, a hidegháborús hangulatkeltésnek az időszaka. A Szovjetunióban meghirdetett átalakítás, az új gondolkodásmód kiterjedt a nemzetközi kapcsolatokra is. Következett a helyzet alapos elemzése és újraértékelése, s az új A katonák teljes erővel dolgoznak, végrehajtják a zavartalan szállítás­hoz szükséges biztonsági intézke­déseket. Arcukon csak a megfeszí­tett figyelem látszik. Mit éreznek az elutazás előtt? Természetesen örül­nek a hazamenetelnek. - Itt sem éreztük magunkat idegenben - mondja egy altiszt. Nevét többszö­ri ismétlésre sem lehet feljegyezni (Ladislav Lisický felvételei) 4. Hogyan fogadta őket több mint négy évvel ezelőtt a helybeli lakos­ság? Megértéssel. Az emberek tu­datosították a helyzet komolyságát, egyetértettek kormányunknak azzal a döntésével, hogy a NATO kihívá­sára választ kell adni. A Prerovi járás, Hranice város biztosította szá­mukra a szükséges dolgokat. A ,,ra- kétások“ sem maradtak hálátlanok, ha segíteni kellett valahol, mentek örömmel, üzemekbe, gyárakba. Kia­lakultak a személyes kapcsolatok, barátságok szövődtek, részt vettek egymás rendezvényein. A katonák cserélődtek, a tisztek közül sokan nyolcvanhárom óta itt vannak. Töre­dezve beszélik már a cseh nyelvet is. Többnyire fiatalok, családjukkal élnek itt, gyermekeik iskolába jár­nak. Sok apróság már itt jött a világ­ra. A városi nemzeti bizottságon évente kétszer rendeznek számukra kedves ünnepséget, a szovjet szü­lők szép emléklevelet kapnak arról, hogy gyermekük születési helye: Csehszlovákia, Hranice. 5. Záporoznak a kérdések a sajtóér­tekezleten. Vjacseszlav Granovszkij alezredes és Ján Krizán altábor­nagy, a csehszlovák tüzérségi és rakétaegységek parancsnoka, nép­hadseregünk küldöttségének veze­tője válaszol. Egyes témákhoz mind a ketten hozzászólnak, ezért csak néhány kérdés és válasz lényegét próbáljuk megragadni.- A rakéták idő előtti kivonása nincs-e ellentétben a szovjet-ameri­kai szerződéssel?- Nincs. Az amerikai ellenőrök­népgazdaságban kiválóan lehet al­kalmazni, különösen nehéz tere­peken. Vjacseszlav Granovszkij nyilatko­zata.-Azzal a jó érzéssel megyünk haza, hogy teljesítettük feladatun­kat. Mi, katonák is üdvözöltük a ra- kétaszerződés aláírását, önök ma láthatták a haditechnika elszállításá­nak közvetlen előkészületeit. Orszá­gunk békepolitikájának bizonyítéka ez. 6. Ezek a motorok nem verik fel többé az erdő csendjét. Ezek a kato­nák eleget tettek internacionalista kötelességüknek. Ezek a rakéták teljesítették feladatukat .. De nem, szerencsére nem teljesítették azt, amiért gyártották őket. S ez a legna­gyobb győzelem. Bizonyos értelem­ben vett politikai szerepet töltöttek csak be, talán elősegítették, hogy a diplomaták egyenlő eséllyel tár­gyalhassanak a megsemmisítésről. És útnak indult a szerelvény. Az első lépés az első szovjet-amerikai leszerelési szerződés teljesítése felé. Túl nagy szavak lennének, ha azt mondjuk: talán az atomfegyve­rek teljes felszámolása felé? Nem, nem frázis ez, történelmet írtunk 1988. február 25-én. Pontosan a győzelmes február 40. évforduló­jának napján. MALINÁK ISTVÁN Vlagyimir Szotszkov őrnagy ÚJ SZÚ 4 1988. II. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents