Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-17 / 39. szám, szerda

BAKU ÉS A PERESZTROJKA A közel kétmilliós lakosú Baku - Azerbajdzsán fővárosa - a Szov­jetunió Kaukázuson túli területeinek legnagyobb városa. Száz évvel eze­lőtt azonban csak egy, a Kelet ráé­rős élettempójának valamennyi je­gyét magán hordozó városka állt a Kaszpi-tenger partján. A nagyará­nyú városépítés, az iparosítás, az olaj felfedezése, kitermelésének, hasznosításának megindulása a múlt század hetvenes évei után kezdődött. Munkalehetőségben és jobb életkörülményekben bízva Oroszország valamennyi részéből tömegesen érkeztek az emberek Bakuba, így született meg a sok­nemzetiségű város. Bakuban ma a Szovjetunió több mint hetven ná­ciója és nemzetisége él. Az olaj határozta meg a városban kialakuló ipar profilját és Baku föld­rajzi határait egyaránt. Elsősorban olajkitermeléssel, finomítással és olajipari gépgyártással foglalkoznak itt. Az utóbbi évtizedekben a mű­szergyártás és az elektrotechnika is egyre jelentősebb helyet kap a város iparában. Magyarán szólva - Baku fejlődé­sét már több mint 100 éve nem a vidék éghajlati és földrajzi lehető­ségei határozzák meg, hanem az olajipar. Ebből származik a városfej­lesztés problémáinak specifikuma, amelyekről Oktaj Zejnalov, Baku polgármestere beszél az APN tudó­sítójának:- 1920 előtt - a szovjethatalom Azerbajdzsán területén való megszi­lárdulása előtt - Baku fejlődését gyakorlatilag a városépítési normák és szabályok teljes hiánya jellemez­te. Az építkezésre leginkább alkal­mas területeket természetesen az olajmágnások kaparintották meg, s a számukra legkényelmesebb he­lyeken építették fel irodáikat, villái­kat. így jött létre Baku fényűző köz­ponti része. A munkások - városi közlekedés hiányában - igyekeztek a munkahelyhez minél közelebb le­telepedni. Lakóhelyeiket ,,telep“- nek nevezték. Rájuk vonatkozóan kényelemről, elfogadható ökológiai környezetről természetesen beszél­ni sem lehetett. Baku első szovjet vezetősége a város legégetőbb és leglátványo­sabb problémáit oldotta meg: meg­szüntette a nyomortanyákat, kiépí­tette a csatornarendszert, vízveze­tékeket fektetett, a ,,szürke lepényt“- így nevezték a bakuí fennsíkot- növényekkel ültette be. Mindez terv szerint történt. A szovjethatalom megszilárdulásától kezdve három hosszú lejáratú terv alapján folyt Baku fejlesztése - egy-egy terv 10-15 évre szólt. Az ilyen városfej­lesztés lehetővé tette, hogy különvá­lasszák a nagyváros lakó- és ipari zónáját, megszervezzék a közleke­dést, az egy személyre jutó napi vízmennyiséget 500 literre emeljék, létrehozzák az Apseron-félsziget északi részén ma már népszerű üdülőterületet, s megkezdjék az olajkutaktól tarkálló föld rekultivá­cióját. Mindezeknek a problémáknak a megoldása természetesen a város Politikai kampány A TASZSZ kommentátora az évzáró pártgyűlésekről A Szovjetunióban lassan befeje­ződnek a taggyűlések, amelyeken a pártbizottságok beszámolnak az átalakítás irányításának eredmé­nyeiről. Értékelik a választott szer­vek munkáját, kezdve az alapszer­vezetek bizottságaitól, egészen a legfelsőbb köztársasági pártszer­vekig. Elemzik, hogy az egyes szer­vek mennyire veszik ki részüket az átalakítás irányításából, tehát nem általános értékelésről van szó. Elő­ször kerül sor az országban ilyen politikai kampányra - hangsúlyozta írásában Igor Jefímov, a TASZSZ hírügynökség kommentátora. * Befejeződött az átalakítás első szakasza. Kidolgozták a változá­sok programját és meghatározták e változások megvalósításának módszereit. Az átépítés második szakaszában a fő figyelmet már a párt által kidolgozott politika végre­hajtására kell fordítani. Ebben a szakaszban a pártszer­veknek még nagyobb felelősséggel kell törekedniük a szovjet társada­lom újjáépítését célzó irányvonal megvalósítására. Fontos, hogy a ve­zető káderek képesek legyenek fel­nőni az új feladatokhoz. A mostani kampány egyfajta erőpróba, a párt­tagok képességeinek felmérése. Ezeket az értékeléseket a nyílt­ság és a demokrácia légköré jellem­zi. Az Ukrán és a Belorusz KP KB nemrégiben megtartott plenáris ülé­sein alulról jövő éles kritika hangzott el. A helyi szervezetek tisztségvise­lői nyíltan értékelték az egyes osztá­lyok és ezen osztályok titkárainak tevékenységét. A kijevi ülés résztve­vői például a köztársasági KB politi­kai bizottságát bírálták, amiért nem elég aktív munkastílusának megújí­tásában. Továbbá hangsúlyozták, hogy Vlagyimir Scserbickijnek, az Ukrán KP KB első titkárának is sok mindenen el kellene gondolkodnia, s többet kellene tennie a demokrácia fejlesztéséért A dolgozókollektívák körében kezdődött * a pártszervek munkája igényes értékelésének kampánya. A párt alapszervezeteinek taggyűlé­sein kommunisták és pártonkívüliek mondták el véleményüket. A viták nyíltak, őszinték voltak. Ennek ered­ményeképpen 17 ezer kommunistát leváltottak a pártbizottságokban be­töltött tisztségükből. Közülük mint­egy négyezren a pártalapszerveze- ,tek titkárai voltak. A Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumán nemcsak a KB apparátusának mun­katársait bírálták, hanem Mihail Ko- valjovot, a köztársaság miniszterel­nökét is, mert a minisztertanács sok­szor arra sem képes, hogy teljesítse mindennapi feladatait. Szemrehá­nyásokat tettek Georgij Tarazevics- nek, a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének is. A felszólalók rámutattak arra, hogy az elnökség túlzott figyelmet fordít a különféle eljárásokkal kapcsolatos kérdésekre, és nem segíti kellőkép­pen a helyi közigazgatási szerveket. Demokratikusan folytak a plenáris ülések előkészületei. Külön erre a célra alakított csoportok figyelték, összegezték a KB egyes osztályai­nak tevékenységét, elemezték a köztársasági pártszervezetek cí­mére érkezett leveleket. A KB tagjai ellátogattak több munkacsoporthoz is, és meghallgatták a dolgozók vé­leményét. Mindez nagy mértékben befolyásolta a plénumok légkörét. A párton belüli demokrácia mélyül - ilyen következtetést lehet levonni a plenáris ülések dokumentumainak áttanulmányozása után. A pártde­mokrácia továbbfejlesztése lesz a fő témája a júniusban sorra kerülő or­szágos pártkonferenciának. A vá­lasztott szervek mostani értékelése fontos szakasz a konferencia előké­szítésében. (ČSTK) további iparosításával egyidöben folyt. A szovjethatalom 67 éve alatt Baku ipari potenciálja csaknem 155- szörösére nőtt, lakossága - 12-sze- resére. A Baku-város önkormányzata alá tartozó terület ma a Szovjetunió egyik legjobban urbanizált vidéke. Az eredményekről beszélve azon­ban nem szabad elhallgatni azt sem, hogy számos problémát csak rész­ben sikerült megoldanunk, sőt jócs­kán akad még megoldásra váró fela­dat. Ezeket talán a városrendezés negyedik tervének realizálása során sikerül rendezni, amelyet a múlt év végén fogadtak el...- A város vezetőségének a jobb életkörülmények megteremtésére irányuló törekvései valószínűleg több eredménnyel járhattak volna, ha nincs egy gátló tényező - folytat­ja a beszélgetést Oktaj Zejnalov.- A jogi lehetőségekről beszélek. Eddig a város vezetősége nem volt a város területének teljes jogú gaz­dája. Az iparfejlesztés a minisztériu­mok, különböző tudományos intéze­tek hatáskörébe tartozott, dönté­seikbe mi csak minimális mértékben szólhattunk bele. A város problémái „szétfolytak“ a sok kézben. Nos, a gazdaságirányításban végbemenő átalakítás megszüntette ezt az álla­potot, s a „hatalmat“ teljes egészé­ben a városi tanácsnak adta. így ma már a mi, és csak a mi jogunk az új építkezések engedélyezése, illet­ve elutasítása. Ez az ipari létesítmé­nyekre és a lakóházakra egyaránt vonatkozik. A peresztrojkának kö­szönhetően jogunk van ahhoz is, hogy nagyobb hozzájárulást köve­teljünk meg a vállalatoktól (anyagi és egyéb segítséget egyaránt) a vá­rosfejlesztés és szociális programja megvalósításához. Ma már egyértelműen a városi tanács jogköre és kizárólagosan az övé, hogy meghatározza a városi közlekedés fejlesztésének mértékét, a vízvezetékrendszer továbbépíté­sét, az ipari célokra felhasználható víz mennyiségét. Ugyancsak az ő hatáskörébe tartozik a város terü­letét ipari hulladékkal szennyező vállalatok elleni szankciók foganato­sítása. A városi tanács az építészekkel együttműködve dönt az új lakótele­pek helyéről, formájáról - elsődle­ges szempontként a városkép har­móniáját, folytonosságát figyelembe véve. A peresztrojka jelentős mérték­ben megszilárdította a város anyagi helyzetét is. A hagyományos pénz­forrásokon kívül a város kasszáját növelik a Baku területén működő vállalatok bevételéből származó kö­telező éves átutalások, a földbérle­ményekért, vízvezeték, csatorna- rendszer, villamosenergia stb. hasz­nálatáért befizetett összegek. Ezen kívül a következő 15 évben Baku központi támogatásban is részesül- erről a közelmúltban életbe lépett kormányrendelet döntött, hogy Baku minél előbb megoldja problémáit. VALERIJ GRIGORJEV (APN) | KOMMENTÁLJUK ^ A litvániai Klaipeda kikötője az egyik legjelentősebb a Balti-tengeren: a világ minden részéből érkeznek ide kereskedelmi hajók, és innen Indulnak közeli és távoli országok felé a szovjet árucikkek (Telefoto: ČSTK) Több szakma- és fontosságtudat Gyakran hallani az állítást: népgazdasági érdek! Sőt, gyakran előfordul, hogy - egyéb érvek fogytával - döntő fontosságú szempontként hozzák elő. A legtöbbször indokoltan, de indoko­latlanul is. Napjainkban azonban sok területen új tartalommal töltődik. Elképzelem, milyen arcot vágtak volna még a közelmúltban is bármelyik vállalatunk vagy intézményünk személyzeti osztályá­nak illetékesei, ha azzal állítok be, hogy munkát keresek, mégpe­dig azért, mert kötelességem ott dolgozni, ahol a legtöbb hasznot tudok felmutatni - a magam és a közösség szempontjá­ból egyaránt. Pedig már régóta hangoztatjuk azt az elvet is, hogy összhangba kell hozni az egyéni és a társadalmi érdekeket. Most azonban vajéban erre van szükség, és rövidesen konkrét, hatha­tós lépéseket kell tenni ez utóbbi érvényre jutásának érde­kében... Velem szemben ül egy válságba jutott iparág messze földön híres vállalatának megbecsült dolgozója. Komoly lépésre szánta el magát: nemcsak munkahelyet, szakmát is változtat. Úgy érzi, van még hozzá ereje, s nem is kényszeríti senki, inkább marasz­talnák. O azonban később sem szeretne megtűrt lenni jelenlegi munkahelyén, esetleg később már nehezebb lenne váltani. Indokként az ipari szerkezetváltás hivatalosan is sürgetett szük­ségességét említi, no meg azt, hogy most még meri - és tudja- vállalni az új munkahely, új technológia és az új technika által támasztott igényekkel járó átképzés megannyi gondját. Márpe­dig minél tovább, egyre inkább felkészültebb munkásokra, szak­emberekre lesz - van - szükség. Ez utóbbi tény pedig az a pont, ahol kell, hogy találkozzon az egyén és a közösség érdeke. Mindez azonban nem valósul meg zökkenőmentesen. A szerkezetváltást végrehajtó ágazatok- s azok, amelyek feltétlen fejlesztésére van szükség - egyfelöl átképzik saját dolgozóikat, másfelől máshonnan „igazolnak át“ egyelőre még feltehetően szakképzetlen munkaerőt. Ilyen hely­zetben találkozik az egyén és a közösség érdeke: az új (más) és korszerú technológia megköveteli a gyorsított szakképzést. Az új szakma elsajátításában csak a lehetséges motivációk egyike­ként tarthatjuk számon a remélt vastagabb fizetésnapi borítékot- azaz a dolgozók egyéni érdekeltségét, az egész azonban ennél jóval bonyolultabb folyamat, amelyben az oly gyakran emlegetett emberi tényező játssza a főszerepet. A bonyolultabb feladat tudatosítása mindenképpen fontosságtudathoz vezet. Az értel­mes munka eredménye pedig az elmélyülő felelősségtudatban nyilvánul majd meg. Persze, csak akkor, ha a legutóbbi fontos pártdokumentumok feladatainak végrehajtásában valóban a tár­sadalmi, a népgazdasági érdekek megoldására törekszünk, s nem kezeljük azt adminisztratív kötelességként, és mindkét érintett fél a kölcsönösen előnyös megoldásra törekszik. Csakis ilyen légkörben várható a bizonyára nem zökkenőmen­tes feladat mielőbbi megoldása. Szinte nincs iparág, amelyet a szerkezetváltás feladata ne érintene jelentősen. Példaként sorolhatnánk a vállalatokat az egyes ágazatokból, a könnyű- és nehéziparból egyaránt. Az előbbiből például a leépítés előtt álló kenderfeldolgozó-ipart. Ennek gondjai a tanyi (Tôň) kendergyár­ban szinte nem is okoznak majd problémát - mert a termékszer­kezetet a kenderhiány nem befolyásolja döntően azonban az ugyancsak a Holíči Len- és Kenderfeldolgozó Üzemek sládkovi- čovói gyárában nagyon körültekintő megoldásra várnak. A ne­héziparból egy jellemző példa: a szerkezetváltás a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasműnek jelent nem kis feladatot. A vállalatvezetés ki is dolgozta annak megoldását, amelyben a vasgyártásból felszabaduló munkaerőt előbb az új gyáregység építésén, az új technológia szerelésénél alkalmaznák, majd pedig a megváltozott gyártási struktúrában. Bármilyen is legyen a megoldás, annak mindenképpen olyan­nak kell lennie, hogy az egyén érezze: munkája fontos. Ezért is idézem újra fentebb említett beszélgetőpartnerem szavait: „A fontosabb munka végzésének érzése nemcsak öntudatosabbá nevel - biztonságérzetet is ad. Ez vezet el annak felismeréséig, hogy megéri, és kell is tanulni, még akár túl a „férfikor nyarán“ is, egy élet során akár többször is!“ MÉSZÁROS JÁNOS Hulladékból milliók TÉLEN IS ADNAK MUNKÁT AZ ASSZONYOKNAK A Zvolení Erdészeti és Faipari Főisko­la erdészeti iskolagazdaságának a Strá- že-dombon van egy különleges, kizárólag a téli hónapokban üzemelő részlege. Ez a gazdaság melléküzemági központja, ahol a kora tavasztól késő őszig facseme­ték telepítésével és gondozásával foglal­kozó nők kaptak kitűnő téli munkalehető­séget. Vladimír Bella mérnök, az erdészeti vállalat igazgatója elmondta, hogy a mel­léküzemág létrehozását két okból is ész­szerűnek és hasznosnak tartották. Első­sorban a tulajdonképpen hulladékként ke­zelt faipari melléktermékek jövedelmet hozó hasznosítására gondoltak, de egyúttal a női munkaerők téli foglalkozta­tását is igyekeztek megoldani. így szüle­tett meg az ötlet, melynek nyomán rövid időn belül átalakították az egykori mun­kásszállást és gazdasági épületet. A nél­külözhetetlen szociális létesítményeket sem nélkülöző központban raklapokat, az építőiparban használatos állványzati és zsaluzási elemeket gyártanak, mégpedig nem is keveset - évente 4 millió korona értékben. A hideg téli hónapokban mintegy negyven lánynak-asszonynak kínál mun­kát a melléküzemág. Kora tavaszig, a fá­sítási idény kezdetéig hozzávetőlegesen 30 ezer raklap, és egyéb, fából készült termék kerül ki a kezük alól. Gondoltam, nem lehet éppen könnyű dolguk itt a nők­nek; naphosszat emelgethetik a kalapá­csot... Az igazgató azonban gyorsan megnyugtatott: megfelelő munkafeltétele­ket teremtettek a részlegen. A munka megkönnyítésére az NSZK-ból vásároltak négy nagyteljesítményű szögelőgépet. Az asszonyok eleinte bizalmatlanul méreget­ték a gépeket, de azután csak megbarát­koztak velük. Gyorsan megtanulták kezel­ni őket, s ma már lényegesén könnyebb módszerrel a korábbinál nagyobb teljesít­ményre képesek. Az igazgató elmondta, hogy 170 ezer devizakoronát fizettek ugyan a gépekért, mégsem sajnálják a beruházást. A mun­katermelékenységben tapasztalt növeke­dés garantálja, hogy a ráfordítás nem egész két év alatt megtérül. Hasonlókép­pen vannak a melléküzemági központ létrehozásával. A régi épületek átalakítá­sára költött pénz három év alatt megtérült, s most már mintegy 500 000 korona évi tiszta nyereségük származik a kevésbé értékes faanyag feldolgozásából. Az értékesítés? Egyelőre nincsenek gondjaik, hiszen « Banská Bystrica-i Dre­vona bármennyit átvesz tólük az említett termékekből. Teheti, ugyanis érdeklődők­ben nincsen hiány, s a Közép-szlovákiai kerületen kívül szinte az egész országban akadnak partnereik. Az iskolagazdaság melléküzemágának dolgozói a napokban például a Slušovicei Efsz reszére termel­tek: a megrendelés ezúttal 5000 raklapra szólt. Teljesítése nem okozott gondot, hiszen a faanyaggal való ellátás ezúttal is zavartalan volt, amiért a Banská Bystri­ca-i Smrečina, a Zvolení Bučina, illetve a Sebechlebyi Efsz fűrésztelepének dol­gozóit illeti dicséret. BÁTORI JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1988. II. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents