Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-02 / 26. szám, kedd

Egy képzőművészeti albumról A bratislavai Tatran Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Galéria umenia - Nové Zámky (Művészeti Galéria - Érsekújvár) című képző­művészeti album. A szép kiállítású, tetszetősen tipografált kötetet a mai szlovák festészet jelentős egyénisé­ge. Ernest Zmeták érdemes művész állította össze és látta el előszóval. Az érsekújvári Művészetek Galé­riája 1980 novemberében nyitotta meg kapuit a művészetkedvelők nem kis örömére Az előzményekről tudnunk kell, hogy Ernest Zmeták (1919) festőművész, még 1972-ben szülővárosának adományozta kép­zőművészeti gyűjteményét, amely ,, plasztikus képet ad a hazai, a kö­zép-európai és európai művészet fejlődéséről“. A galéria termeiben 16-17. századi festmények, a 18. és 19. századbeli európai, továbbá a 19-20 századi szlovák, cseh és magyar művészek alkotásai tekint­hetők meg. Az elmúlt néhány év során a galéria párját ritkító anyaga - elsősorban vásárlások és ajándé­kozások révén - további remekmű­vekkel gyarapodott. A közelmúltban átadott Kassák-terem .(amelyben a neves költő, író és festő hagyaté­kából összeállított tárlat látható) tovább növelte a galéria hírét, amelynek falai között az alapitó, Er­nest Zmeták képei is „otthonra“ ta­lálnak. Itt jegyzem meg, hogy a Kas- sák-teremröl is szükséges lenne megjelentetni egy eligazító jellegű füzetet, hiszen ebben a mostani ki­adványban egyetlen mondat sem szól Kassák Lajosról. Visszatérve a galéria gyűjtemé­nyének teljes anyagát feltérképező és bemutató képzőművészeti al­bumhoz, amely mindössze 2000 példányban jelent meg, elmondható, hogy igen hasznos kötetet kap kéz­hez az olvasó. Az album hiányossá­gaként róható fel viszont, hogy Er­nest Zmeták előszava csupán szlo­vák nyelven olvasható. Egy több­nyelvű (német, angol, orosz, ma­gyar) prológus a galériát szép szám­ban látogató külföldi vendég eligazí­tójaként (is) szolgálhatott volna. A kötetet útjára bocsátó festő sorai­ból kiolvasható, hogy ő a képek gyűjtését elsősorban kedvtelésnek tekintette, de éltette öt az a vágy is, hogy egybevethesse saját művészi eredményeit, a nagy elődök és az elismert pályatársak alkotásaival. Eközben szándékosan figyelmen kí­vül hagyta a korabeli vagy nemzeti­ségi korlátokat. A következőket írja a neves művész (...),, Éppen a gyűj­tőtevékenységem győzött meg arról, hogy bizonyos idő elteltével, sokszor valódi értékeikkel a mellőzött művé­szek szárnyalják túl (...) a dicsői tet­teket. “ Ernest Zmeták bevezetőjét köve­tően az olvasó teljes egészében megismerkedhet az érsekújvári ga­léria gyűjteményével. A teljesség igényével lehetetlen névsorolvasást tartani, de Canaletto, Piazzetta, Tro- ger, Van dér Meytens, Palkó, Rei­ner, van Hansen, Leibl, Holzer, Einsle, Ribarz, Krüger, továbbá Bo- húň, Müller, Klimkovič, Purkyné, Brožik, Štursa, Benka, Alexy, Ba­zovský, Mudroch, Hložník, Nemčik, Bednár, Bendik, Mrázová, Matejka, Bártfay, vagy a magyarok közül id. Markó Károly, Csordák Lajos, Mednyánszky László, Riegele Ala­jos, Balassa Ferenc, Barabás Mik­lós, Munkácsy Mihály, Mészöly Gé­za, Lotz Károly, Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Iványi-Grünwald Béla, Fadrusz János, Bernáth Aurél, Aba-Novák Vilmos, Rudnay Gyula, Szőnyi István, Derkovits Gyula, Bok- ross-Birmann Dezső és Lőrincz Gyula neve mindenképpen ide kí­vánkozik. A képzőművészeti albumban kö­zel kétszáz jeles és kevésbé ismert művész és néhány - a mai napig még - ismeretlen mester festmé­nyéről, szobráról, kisplasztikájáról, valamint a galéria műtárgyairól ké­szült 299 reprodukcióban gyönyör­ködhet az olvasó. Ebből sajnos, mindössze 20 a színes felvétel, a to­vábbi 209 fekete-fehér fotó is egytől egyig Pavol Breier hozzáértését di­cséri. Ernest Zmeták kötetét betű­rendbe sorolt igényesen megírt élet­rajzi jegyzetek zárják. Minden alkotó neve alatt megtalálhatjuk az érsek­újvári galéria tulajdonában levő mü­vének címét, keletkezési idejét, az alkotás technikáját és annak mére­teit. Szólnunk kell a személynevekben és a helységnevekben előforduló té­vedésekről, amelyek nagyobb körül­tekintéssel elkerülhetők lettek volna. Példaként említem: Aba-Novák Aba-Novak-ként, Bokross-Birmann Dezső Bokros Birman Dezsö-ként szerepel a kiadványban, Munkácsy Mihály nevénél ma már indokolatlan az eredeti ,,Libe“ családnév odail- lesztése. A legjobb tudomásom sze­rint „Bégaszentgyörgy", „Sátorúj- hely" és Nagy-Károly“ nemlétező, illetve hibásan írt helységnevek, azaz helyesen: Békásszentgyörgy, Sátoraljaújhely és Nagykároly. Egy névmutató, továbbá a hely­ségnevek jegyzéke minden bizony­nyal hasznosan egészítette volna ki ezt az értékes reprodukciós albu­mot, amelynek fedelét, egy 16. szá­zadi ismeretlen szepességi mester Szent Mária Magdolna faszobrának egy részlete, a hátsó borítót pedig a jeles szlovák festő, M A Ba­zovský (1899-1968): A nap dicsére­te (1950) című festményének rész­lete díszíti. összegezés helyett - az említett hiányosságokat is számon tartva - elmondható, a bratislavai Tatran Könyvkiadó egy olyan képzőművé­szeti kiadványt adott az olvasók ke­zébe, amely az érsekújvári galéria mügyűjteményét jól dokumentálja. VÖRÖS PÉTER Levelek és virágok Alekszandr Dembo lett festő képeiről Alekszandr Oembo otthona a nagyváros. Innen indul el: utazik, kalandozik. Ha kitágul képzelete, a nyugalmat, az érintetlent keresi, madárlátta messzeségeket is képes emberi szemmel szemlélni és közel hozni. Az ősi hitvilágtól egészen a csillagrendszerekig kapcsolja a tá­volságokat. így teremt folytonossá­got a múlttal és a jövővel. Odüsszeuszi utat jár meg. A nagyvárost elhagyva, elidőz a ter­mészetben, az ősélet után kutat a tengerek mélyén, és megpihen a virágok között. Célja, hogy mindenhova el­vigye az embert. Ka­landjai romantikusak, nosztalgikusak: képe­in a lebegő szimbólu­mok eklektikája kínál választási lehetősé­get az elvágyódásra. Máskor lételemzö: ké­pein egyetlen motí­vumból kiindulva az ok okozati kapcsolatok alapján érkezik el egyik dologtól a mási­kig. A tudás kupoláját festi meg Freskói a megszerzett tudás, a definíciók sajátos magyarázata. Tudo­mányos-fantasztikus képzetek ezek virá­gokból. Hösköltemé- nyek és virágballadák. Hősköltemények, me­lyekben az ember a vi­lágmindenséggel, a természeti elemekkel, a tudománnyal harcol. Picasso Guernicájá- nak motívumait használja fel, hogy megmutassa: a tudomány, ha pusz­tító célokra használják, legyőzheti az embert. Ezekre a képzetekre épül mintegy csodás vagy mesés elem­ként virágmotivumaival a ballada, s így fejezi ki a régóta ismert tényt, hogy az az ember, kinek tudását nem fűti emberszeretet, nehezen Válhat hasznossá mások számára.E gondolatot barátainak, köztük Pablo Picassónak, Henri Rousseau-nak címzett nyílt leveleiben fogalmazza meg. Közölnivalójában nemzetközi­vé lesz: egykori művészek üzenetei­re vetíti rá saját üzenetét a ma emberéről. A két ősszínnel (fekete, fehér) dolgozik. A satírozással és a zegzugos térábrázolással ke­ménységet teremt képein. Fehérje és feketéje felerősíti üzenete hite­lességét. A várost legszívesebben derűs­nek mutatná. Érthető, hisz az ottho­na. Híres nagyvárosokat keres fel, Emlékezés - a Levelek című ciklusból megihlető utcákon, tereken baran­gol, de egyszer sem tagadja meg. amit lát. Képén a Szajna-part ro­mantikáját eltakarják az égig emel­kedő tűzfalak, a toronyházak, a nyeszlett fákat lecsupaszítja a ki­pufogógáz, a napfénytelenség. Ilyen ma a Szajna-part. Azokon az alkotásain, amelyeket Kalifornia ege ihletett, hiába próbálja takarni az erkölcstelenséget, bűnre ingerlő éjszakai bárok, lokálok reklá- mai csalogatják őt utcahosszakat. S ha errefele emberekkel ismerke­dik, idegenséget tapasztal. Félelel- mében jelszavakat hirdet: béke, pa­cific. A kuszaság kifejezésére meg­felelő formát talál: a fakéreg vonalai­ban, a zsákvászon szövésvonalai­ban láttat figurákat. A sok vonal között így is hiányzik valami, amit látni szeretne, de nem talál. Kiútként nem marad más, mint a nyílt levél. Picassónak, barátainak, elődeinek. És kinyomtatja a vétkek bankjegyét. A városban meghalt a szép. El­hagyja a Földet, kitágítja a létet. Az űrben ábrándozik, majd hazatér a vi­rágok közé. Lettországban jár a nap útján. A virágokat valamiféle babo­nás rituáléval nyílatja ki. Csak a fa­ragott padtámlák, tulipánom ládák, festett tányérok ősi motívumai egy­szerűek annyira, mint Dembo gyű­rött szirmú virágkompoziciói. Kétféleképpen közelít a termé­szethez. Amíg városlakóként szem­léli a tájat, a filozófus szemével te­kint rá. Legtöbbször csak feketén és fehéren ábrázolja. Hogy a tájban az őserő érzetét sejtesse, szecessziós keretbe ágyazza és tengeri növény­zet közé bújtatja, vagy sötét, fodros kontúrokkal erősíti fel az alig láthatót is. Színes képei olyanok mintha aszfaltra rajzolta volna a tájat. Ke­sernyés a zöld, fényevesztett a sár­ga, az élénkséget elnyeli az út pora. Ha azonosul a tájjal, érzi a termé­szet lüktetését. A természet és az ember kapcsolatáról komponál idilli­kus lírát. Szép testű, ártatlan ifjak fekszenek a fűben. Megszépül tőlük a föld. A naplemente játék és rítus. Bíborában felcsillan az ősi. Szereti a tájat, a falut, a vihar lila langyát, a szélcsend vörös égetését, a máju­si almafa rózsaszínű habját, a nyu­galmat, a harmóniát. Alekszandr Dembo képeit České Budéjovicében, Prágában és Brati­slavában láthattuk. TALLÓSI BÉLA UJ FILMEK Vakvilágban (magyar) A legutóbbi Karlovy Vary-i feszti­vál zsűrije különdíjjal jutalmazta Gyarmathy Lívia megrázó, s min­denképpen felrázó, kulturált, nagy műgonddal készült filmjét. A Vakvi­lágban nem attól jó, hogy hősei a mában élnek, hanem mert a ren­dező nagyon rokonszenves, való­ban életközeli történetet tár a néző elé, a mindennapi élet közismert kicsi fonákságait láttatja borongós- ironikus, kesernyés humorral, élve­zetes stílusban. Gyarmathy Líviának nincsenek hamis hangjai, mondani­valója fontos, hiszen az a helyzetrajz - családon belüli feszültségek, a megértés, a szeretet hiánya, az emberi kapcsolatokat terhelő konf­liktusok és napjaink erkölcsi érték­válsága -, amelyet a cselekmény pergetése közben bemutat, nem­csak érdekes, hanem beszédes is, sok mindent elárul korunk kisembe­rének közérzetéről, lét- és gondol­kodásformájáról. Alkotása ily módon arra figyelmeztet, hogy sebeket ej­tünk egymáson, néha akaratlan, né­ha tévedésből vagy figyelmetlen­ségből, s ez meggondolkoztató. önérzetében a szórakozóhelyen is megsértik, átverik, majd beleköt egy pökhendi aranyifjú és megalázza. önmagában a másik szál sem érdektelen: egy fiatal pár - anyás fiú és elvált asszony - félresikerült téli kirándulásról tér haza. Karcsi, a zsarnokszeretetű, önző anyja mel­lett csak sodródik, határozatlansá­ga, döntésképtelensége miatt nem tud elszakadni anyjától, s mire már- már talpra állna, s az anyai tilalom ellenére elvenné szerelmesét, várat­lan és halálos kimenetelű tragédia áldozata lesz. Halálát tévedésből Sándor okozza, az ittas férfi benne véli felismerni éjszakai támadóját, forr benne az indult, s a vele történt összes igazságtalanságot, sérelmet egyetlen ökölcsapással akarja meg­torolni. A tragédia elkerülhetetlen. Gyarmathy Lívia filmje csak a vé­gén árulja el, hogy miről is szól. A két történetszál közül kétségkívül a négy munkás esete a mélyebb, összetettebb, kidolgozottabb Az al­kotás valóságos típusok egész sorát vonultatja föl, a rendező nagyfokú Lukáts Andor a magyar film egyik jelenetében A film története két, egymástól mindvégig független szálat kapcsol össze az utolsó pillanatban, tragédi­ába torkollva. Az egyik cselekmény- szál hőse egy középkorú munkás; Sándorral akkor ismerkedünk meg, amikor három brigádtársával talál­mányi díjuk átvételéért mennek fel a vezérigazgatói irodába. Aztán asz- szonyaikkal együtt mulatni indulnak, hogy megünnepeljék a prémiumot, s életükben egyszer kirúgjanak a hámból. Pedig Sándornak nincs sok oka az ünneplésre: elégedetlen, megkeseredett, a sértettség indulata munkál benne, mert újításukért na­gyobb jutalomra számítottak. Átver­ve érzi magát, akárcsak brigádtár­sai. mégis nagy murira vágyik. Aztán Krokodil Dundee művészi érzékenységgel, igazi te­hetséggel készítette a munkáját, amely mondanivalójában aktuális, formanyelvében korszerű. Az alkotó jó megfigyelő, elbeszélésmódja kép­szerű, eleven. Jól ragadja meg a gyári környezet mikroklímáját épp­úgy, mint Sándor otthonának világát. Erénye a jó színészválasztás és -vezetés. A főszereplő Lukáts Andor mellett olyan tehetséges színészek jeleskednek, mint Szabó Lajos, Te- messy Hédi, Dörner György. Eszter­gályos Cecília, Meszléry Judit. Sir Kati. Gyarmathy Lívia humoros, iro­nikus, groteszk elemekkel átszőtt története úgy szórakoztat, hogy köz­ben megragadja érzelmeinket, és gondolkodásra késztet. (ausztrál) Ki az a Krokodil Dundee? Ő a ret­tenthetetlen hős, az ausztráliai va­don, préri és dzsungel szülöttje, a le­gendás krokodilvadász, fenegyerek és talpig férfi, aki sohasem volt még igazi városban, merthogy ott túl sű­rűn vannak; ő meg a csendet és a szabadságot szereti. Nos, egy amerikai riporterhölgy e legendás figura nyomába ered. hogy megis­merve őt, világszenzációról tudósít­hassa lapját. A káprázatosán gaz­dag újságírónő az ausztráliai ősva- donban találkozik a bátor bennszülöt­tel. s együtt indulnak egzotikus, ve­szélytelennek éppenséggel nem mondható tapasztalatcserére. A film harmada Ausztráliában játszódik, kedves kalandokkal, bohókás tré­fákkal, amelyeken könnyű átlátni, könnyedek, talán súlytalanok is, de nem ostobák. A sztori aztán New Yorkban foly­tatódik, a bátor, leleményes, őszinte, udvarias férfiúi a lány ugyanis ráve­szi, nézzen meg egy igazi várost, a cikksorozatnak is jó reklám lesz maga a főszereplő. így hát Krokodil Dundee eljut oda, ahová sohasem kívánkozott, s a metropolisban a maga normái szerint reagál, rá­csodálkozik mindenre, amit a civili­záció technikában, társadalomban, emberi kapcsolatokban elért. Cso­da-e, ha az amerikai hölgy otthagyja érte a vőlegényét, s a kifogástalan modorú úriember helyett a krokodi- los ausztrált választja? Peter Faiman filmje remek mulat­ság. jó szórakozás, pedig a mese félkészáruból készült, mégis valami új íz érezhető benne, sava-borsa van, némi szatirikus szándékot is áraszt magából. A rendező szakít időt az ausztrál táj szinte érintetlen természeti szépségeinek, New York látványosságainak a megmutatásá­ra is, de a néző figyelmét nem hagy­ja lankadni, a cselekmény helyen­kénti felpörgetésével teszi lendüle­tesebbé a lírát, a humort. A vígjáték igazi telitalálata azonban maga a fő­szereplő: a férfias arcú, napbarnítot­ta, keménykötésű Paul Hogan, aki a forgatókönyvírásból is kivette a ré­szét. Summa summárum: a Krokodil Dundee nem akar többnek látszani annál, amennyit ér. Ez a kalandtör­ténet az elmúlt másfél év külföldi látogatottsági listáin rendkívül elő­kelő helyet foglal el, szinte minde­nütt sikerfilm, nem csoda hát, ha producere - John Cornell - e nép­szerűségen (vagy inkább kasszasi­keren) felbuzdulva saját rendezésé­ben már megkezdte a film folytatá­sának forgatását. -ym­ÚJSZÚ 4 1988. II. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents