Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-16 / 38. szám, kedd
Falu végén, város szélén Kitartásukkal, munkájukkal elérték, amit 17 évvel ezelőtt megálmodtak. Akkor még hitték is, nem is, ami ma már valóság. S a kérdésre, költözzenek-e városba, vagy maradjanak falun, a véletlen, a szerencse hozta meg a választ. Mivel Varga Zsuzsa szülőfaluját, Nyitrageren- čsért (Nitrianské Hrančiarovce) közigazgatásilag Nyitrához (Nitra) csatolták, akár a mese végén ez is megoldódott. Azóta boldogan élnek a falu végén, a város szélén.- Férjemmel egy tardoskeddi (Tvrdošovce), ő odavalósi, lakodalomban ismerkedtünk meg. Miután, összeházasodtunk, el kellett döntenünk, melyikünk hagyja ott a szülőfaluját, a szüleit. Előbb úgy volt, hogy mindketten: lakásigénylésünket beadjuk a városban. Igen ám, de addig is lakni kellett valahol. Nyitrán dolgoztam a Tekosban, Tardoskedd környékén nem találtam volna hasonló munkahelyet, közös megegyezéssel a férjem költözött. Házuk pincézett, kétszintes. Élőkért, hátul konyhakert tartozik az épülethez. Saját használatra zöldséget, ősszel a piacra krizantémot termesztenek. Odabent modern bútorok, de a megunt, a régi sem megy veszendőbe. A férj átalakítja: polcok, székek készítéséhez ugyanúgy ért, mint a kőművesmunkához vagy az autószereléshez.- Az építkezéstől nem féltünk, sok barátunk, ismerősünk van, segítettek. Hamar felhúztuk a falakat. Három év után lakható volt az épület, de két évig üresen állt, nem akartuk anyut magára hagyni, elköltözni tőle. Mindkettőnk szüleivel jó viszonyban vagyunk, sose veszekedtünk. Segíteni akartak bennünket, nem közénk állni. Bár anyunál laktunk, kezdettől önállóak lehettünk. Nálunk nem voltak,,anyósgondokAnyu ma is itt van, gyakran eljön, megfőzi az ebédet, segít amiben tud. neki is jó, hogy köztünk lehet. Nem bántuk meg az építkezést. Elég lett volna a kisebb épület is, de ha már ilyen lett, igyekszünk minden zugát kihasználni. Az egyik szoba az én birodalmam, ott rendeztük be a „műhelyem". Női szabás-varrást tanultam három évig. Sokan azt mondják, a három év felesleges, varrni anélkül is meg lehet tanulni. Van aki az iskola nélkül is megtanul szépen, jól varrni, van aki az iskolában sem. Érzék, fantázia, akarat kell hozzá. Amikor Ingridke, az első kislányom megszületett, mester voltam a Tekosban, nadrágokat, női felső ruhákat varrtunk a bel- és külföldi piacra. Visszamentem ugyan a munkahelyemre, de egy idő után nem bírtam, hogy nem lehetek egész nap a gyermekemmel. Megszakítottam a munkaviszonyomat. Tudtam, hogy ezt anyagilag meg- érezzük, mert egy keresetből fogunk élni, de vállaltuk. Úgy gondoltuk, kislányunknak is jobb lesz így. Ingridke elérte az óvodáskort, szerettük volna, ha a közösséget megszokja még az iskola előtt, de nem tudtuk az óvodában elhelyezni, mert nem voltam munkaviszonyban. A nemzeti bizottságon azt tanácsolták, ha ragaszkodunk az óvodához, váltsam ki az iparengedélyt, dolgozzam itthon. Ennek vannak előnyei is, hátrányai is. Előny, hogy a gyermekeimmel lehetek. A nagyobbik lányom a zeneiskolában zongorázni tanult. Féltem őket, vele is jártam és most Grétikével, a kisebbikkel járok a városba. Nem merem őt egyedül elengedni. Ezt, ha munkaviszonyban lennék, nem engedhetném meg. Hátrány, hogy nem érzem anyagilag azt a biztonságot, amit a munkahelyemen. Azelőtt, ha letelt a munkaidő, itthon voltam, nem zavart senki, most van úgy, hogy este nyolckor jönnek ruhapróbára. Hiányoznak a munkatársak is. Naphosszat a rádió a szórakoztatóm. Most, hogy már nagyok a gyerekek, egyre inkább visszavágyódom az üzembe. Az alapiskolás Gréti és a gimnazista Ingrid között hat év a korkülönbség.-Ez a nagy különbség azért nem Negyven évvel ezelőtt történt E gyár munkásai 1948-ban nem voltak hajlandók a papírt a reakciós sajtó rendelkezésére bocsátani. Ezzel a tettükkel támogatásukról biztosították a CSKP politikáját és Klement Gottwald kormányát. A csehszlovák kormány döntése alapján ez az üzem a Február 25. Papírgyár büszke nevet viseli és a Győzelmes Február Érdemrend kitüntetettje. Ez az embléktábla szövege az Észak-csehországi Papíripari vállalat Česká Kamenice-i üzemének bejáratánál az ottani munkások aktív részvételét hirdeti a 40 évvel ezelőtti februári eseményekben. 1948. február 19-én történt, amikor - ugyanúgy mint más napokon - Ceská Kamenicébe autó érkezett újságpapírért. A sofőrrel folytatott beszélgetés és a Svobodné slovo aznapi számának felolvasása után amely ismét támadta a CSKP politikáját - a munkások úgy döntöttek, hogy nem küldenek papírt a reakciós lapnak. Az üzem vezetőségének, párt- és szakszervezeti szervezetének azt követő tanácskozása alátámasztotta ezt a döntést, s ezentúl a reakciós sajtó már nem kapott újságpapírt Ceská Kamenicéből. A sofőrnek üres gépkocsival kellett távoznia. Ebből az alkalomból az idén február 23-án Ceská Kamenicében a dolgozók nagygyűlést tartanak. Sor kerül a 40 évvel ezelőtti események résztvevőinek találkozójára azokkal, akik minderről már csak a történelemkönyvekből tudnak. (ČSTK) jó, mert a kicsi ugyanazt akarja mint a nagyobb. Nem bírja megérteni, hogy neki azt még nem lehet. Olyanok mint ég és föld. Gréti örökmozgó. beszédes, Ingrid szerény, visz- szahúzódó, engedékenyebb. Mindkettőjükhöz másképp kell viszonyulni, másképp kell velük bánni. Ingrid most éli át a bakfiskort, vele komoly dolgokról kell beszélnünk. A pálya- választás foglalkoztatja. Félek, helyesen tud-e választani. Nem akarok beleszólni a dolgaiba. Jelenleg a számítástechnika érdekli őt. Figyelmeztettük: úgy válassz szakmát, hogy magadnak választasz. Most Zsuzsának, a ház asszonyának kell szorosan tartania a gyeplőt, mert férje külföldi vendég- munkásként a Szovjetunióban dolgozik. Munkahelyén, Nyitrán vasesztergályosként kotrógépjavító. Minden érdekli öt, amolyan ezermester. Mindig valami újon töri a fejét. Sok újítási javaslatát elfogadták és hasznosították. Zsuzsa családján kívül, a Csemadok helyi szervezetét is irányítja, és tagja más tömegszervezeteknek is. A szervezetek munkájának összehangolásán fáradozik.- A lányaim felnőnek, nincs művelődési otthonunk, ahol a velük egykorúakkal találkozhatnának. Azelőtt bennünket összehozott és összetartott a népdal, a néptánc, a népi szokások. Kivesző félben vannak, a fiatalok már nem ismerik ezeket A városhoz tartozók, de még falusiak vagyunk, ezért azt tartom: mutassuk fel honnan jöttünk, ne feledjük el a származásunkat. Van egy megrongálódott szabadtéri színpadunk. Fel kellene újítani. Biztos vagyok benne, hogy a lakosok többsége vállalná a társadalmi munkát Lenne, ahol nyaranta vasárnaponként szólhatna a népzene, vagy ha az kell, hát a diszkó, de összejöhetnének gyerekeink. Fiatalok, szórakozni akarnak. Érthető. A férjemmel közel a negyvenhez nem lettünk otthonülök. A vidámság, a kikapcsolódás szépíti meg életünket. A családi élet nem azt jelenti, hogy bezárkózunk a falak közé. Színházba Nyitrára járunk, Bratíslavába operába. Férjem először vonakodott az operától, de tiszteletben tartotta, hogy én szeretem A lányoknak min dig azt mondta: csendesebben, anyátok most áriát hallgat. Aztán az első alkalommal, ahogy kijöttünk a színházból, azt mondta: gyönyörű volt. Jelenleg csak a családi fotókon van együtt a család. De este. lefekvéskor jó éjszakát kívánnak apukának is. A szeretet, a gondolat, az érzés legyőzi a távolságot. TALLÓSI BÉLA Gyors ütemben épül a dubovái Petrochema korszerű hulladékégetője, amely évente 12 800 tonna folyékony és szilárd vegyi hulladék megsemmisítését teszi lehetővé. Az ökológiai szempontból jelentős létesítmény a tervek Szerint 1989 januárjában kezdi meg a próbaüzemelést. Az üzemeltetés során nyert hő 2600 tonna nehézfütőolaj megtakarítását eredményezi. Felvételünkön Ján Kópéra (balról) és Ladislav Kubala egy technológiai berendezést szerel. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Víztározó épül Az ütemterv szerint folyik a munka A tavalyi szárazság következtében országszerte nagy gondot okozott a vízellátás. Egész Kelet-Szlovákiát sújtotta a vízhiány, de legnagyobb mértékben Kassa (Košice) szenvedett ezen a téren. A rohamosan kétszázötvenezer lakosra duzzadt nagyváros vízellátása még vízböség idején sem mondható megoldottnak s a rendkívüli szárazság próbára tette a város lakosait és üzemeit. Ezért az illetékesek mindent megtesznek, hogy javítsák a város vízellátását, pótolják a hiányokat. A vízellátásba bekapcsolták a Bódva-videk vízgyűjtő területeit is. A Bódva forrásvidékéről Mecenzéfen (Medzev) keresztül vezetett csővezeték már Kassa vízellátását szolgálja. Somo- diban (Drienovec) a régebbihez hasonló szivattyúállomás épül s új forrásokat is bekapcsolnak a vízhálózatba. Tornán (Turňa nad Bodvou) pedig kétezer köbméteres földalatti víztározót építenek a túlfolyás felfogására, mert az évek során már megtanultuk, hogy a vízből, ebből az élet számára nélkülözhetetlen természeti kincsből minden cseppért kár. A régi természetes halastó helyén, a vízművek szivattyúállomása mellett épül a tározó. A munkáról és annak jelentőségéről beszélgetünk ■ az építés vezetőjével, Peczes Imre mérnökkel.- A csővezeték és a betonból készülő víztározó beruházási értéke meghaladja a hétmillió koronát - mondja az építésvezető. - Fő célunk, hogy megakadályozzuk a víz elfolyását és egészséges forrásvizet tartalékoljunk a szárazabb időszakra is. Ezek a tartályok egyben vízkiegyenlítő szerepet is betolNINCS MEGOLDÁS? Fölösleges többletkiadás és időveszteség Vákuumos fékrásegítők gyártását kezdtek meg a Škoda Favorit személygépkocsikra a Vrábleí Autó- fékgyártó Üzem dolgozói. Az idén 40 ezer darabot szállítanak piacra. Felvételünkön Anna Petrášová az új szervofékek minőségét ellenőrzi. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) Községünk Szlovákia fővárosától mintegy 20 kilométerre fekszik, a Bratislava-vidéki járás peremén. A 2200 lakosú településünkhöz közigazgatásilag hozzátartozik Vök (Vlky) és Madarász (Madarás). A jól működő földműves-szövetkezeten kívül a környékbeli lakosság munka- lehetőséget talál a Kožatex ipari szövetkezet helyi részlegén, a mezőgazdasági terménykeverő üzemben és a Szénraktárak vállalat üzemében. A munkaképes lakosságnak körülbelül a fele a fővárosban dolgozik, de községünkbe is járnak a környékről ingázók. A két iskolában - magyar és szlovák tanítási nyelvűbe - az említett községeken kívül még az éberhardi (Malinovo) gyermekek is járnak. Óvoda és nevelőintézet is működik a falunkban. Mindezt azért soroltam fel, hogy érzékelhetőbb legyen, az egészségügyi ellátás szempontjából nagy körzetről van szó. A körzeti orvoson kívül gyermek- és fogorvos is rendel nálunk. Korábban a nőgyógyász is helyben volt, de helyiséghiány miatt be kellett szüntetni a rendelést, jelenleg Most pri Bratislave-ban kereshetik fel a rászorulók. De nem is az orvosi alapellátást kifogásolja a lakosság, hanem akkor zúgolódnak, ha szakorvoshoz kell menniük. Ezzel a problémával már évek óta küszködünk, de úgy tűnik, megoldhatatlan. Amikor ugyanis a szakorvosi körzeteket feloszlatták, a járásnak azon részét, ahol községünk is található, a Bratislavától ellenkező irányban mintegy 40 km-re fekvő Malackyhoz sorolták. Nem nehéz elképzelni, mit jelent a beteg gyermekekkel való utazás, az idősekről (akik még gyakrabban vannak ráutalva a különböző szakvizsgálatokra) pedig már nem is szólva. Malackyba csupán a fővároson keresztül, átszállással lehet eljutni, s az autóbuszok menetrendjét bizony nem a betegek igényei alapján állítják össze. Bonyodalmas tehát az utazás, azt már nem is említve, hogy a beteget gyakrabban a kivizsgálás után még tovább küldözgetik az „illetékes“ orvoshoz. Hatvan kilométert utazni a szakorvoshoz, ez bizony nem kis dolog, s legalább négy órát vesz igénybe. Hasonló a helyzet, ha Modrába vagy Pezinokba kell utazni, ugyanis néhány területileg illetékes szakrendelő ezekben a helységekben van. Az utazás sok fáradtságot, idő- veszteséget jelent, de a szóban forgó probléma, egyéb, szerintem társadalmilag igen káros, következményekkel is jár. Mert mit tesznek az emberek? Keresik az ismeretséget, a protekciót. Ráadásul számolnak is: ha napokat kell utazniuk, esetleg saját gépkocsijukkal, és ha minden költséget összevetnek, akkor kifizetődő az utóbbi megoldás. A pénzzel felkeresnek egy ismerős orvost a fővárosban, és megoldják a gondot. Többnyire találnak is segítőkész egészségügyi dolgozót. De ezt sem teheti meg mindenki és épp a szociálisan leginkább ráutaltaknak kell továbbra is az említett távolságokat megtenni. Ha nem csupán a betegek szempontjából nézzük a kérdést, hanem a társadalmi ráfordítást is figyelembe vesszük, akkor is megállapíthatjuk: jelentős többletkiadásról van szó Mert különbség, ha a beteget a fővárosba, vagy Malackyba kell szállítani a mentőautóval és az útiköltségek térítése is jóval nagyobb tételt tesz ki. Ma, amikor annyit beszélünk az ésszerű megoldásokról, a munkaidő hatékony kihasználásáról, a takarékosságról, akkor az ilyen körzetszervezés minden logikának ellentmond Meggyőződésem, hogy megoldható volna a körzet ésszerű beosztása. Esetleg úgy is, hogy a bratislavai (bár tudom, ezek is zsúfoltak) kórházakba illetve szakrendelőkbe tartoznánk. Néha az az érzésünk, az illetékesek csak akkor fognak újra az átszervezéssel foglalkozni, ha esetleg nekik kell betegen néhányszor autóbusszal utazni a szakrendelésre. A falugyűléseken rendszeresen felvetik ezt a kérdést, s mi, a nemzeti bizottság tisztségviselői nem tudunk megnyugtató választ adni a lakosságnak. Magyarázkodásaink nem elégítik ki a kérdezőket, viszont a mi jogkörünk nem ér el addig, hogy a helyzeten változtassunk SZALAY JÓZSEF a Féli (Tomášov) Helyi Nemzeti Bizottság alelnöke tenek. Egy-két adattal megpróbálom érzékeltetni a beruházás nagyságát. Betonból 1500 köbmétert, hengerelt acélból 330 tonnát használtunk fel. Állandó szivattyúzás mellett dolgozunk, s azért is szükség van a nagy súlyra, hogy a talajvíz esetleg meg ne emelhesse az egész építményt. Meglepetések is érnek minket mun-, ka közben. A szivattyúzás ellenére sem szűnt a vizszivárgás s ekkor derült ki, hogy eddig ismeretlen új forrásra bukkantunk. Nem nagy ez a forrás, másodpercenként tizenöt liter vizet ad, de sok kicsi sokra megy. Ezt a forrást már felfogtuk, védőkerítéssel körülvettük, hogy a munkák folyamán meg ne sérüljön s a vizét bekapcsoltuk a működő vízhálózatba. Ezen a részen több nagyobb és kisebb forrás szolgálja a vízellátást. Azt hiszem, hogy munkánk folyamán találunk még további forrásokat.- Mi történik, ha megtelnek a tartályok, mit csinálnak a vízfelesleggel, hagyják elfolyni?- Erről szó sincs. Erre az eshetőségre is számítottunk. Somodiban a gépházzal párhuzamosan épül a hegyen egy 5600 köbméteres víztartály, a vízfölösleget ide továbbítjuk, ez is tartalékul szolgál.szárazabb időkre. A Somodi-Szepsi (Moldava nad Bodvou) vízhálózat kiépítését ez év végéig kell befejezni. Nálunk a munkálatokat a tervek szerint ez év jűliusáig kell elvégeznünk. Az eddigi enyhe tél azonban nem akadályozta a munkák folyamatosságát, szocialista felajánlásunk is kötelez, tehát minden feltétel megvan, hogy a határidő előtt egy hónappal átadhatjuk a víztározót. Szintén lényeges, hogy eddig nem volt és reméljük, már nem is lesz időcsűszás, és a beruházási költségek sem növekednek Az eddig elvégzett munka értéke meghaladja az ötmillió koronát. Részletes számításokat még nem végeztünk, de időben, anyagban és energiában jelentős megtakarítás mutatkozik, és minőség szempontjából sem maradunk el a követelményektől. A bekerített építkezési területen meglepő a rend. Mindennek megvan a helye, nem kell talicskát, homokbuckákat, beton- és vascsöveket kerülgetni, a dolgozóknak minden anyag kéznél van, nyugodtan, kapkodás nélkül, folyamatosan végzik munkájukat. Ez is egyik feltétele az eredményes munkának, a jó munkaköri légkörnek.- Az anyagellátással eddig nem volt komolyabb problémánk- mondja az építésvezető. - Az utóbbi időben egyes betonvasak szállításával késett a Kelet-szlovákiai Vasmű, de már ez a problémánk is megoldódott. Építkezésünkön a legjobb eredményeket a Hajdú Ernő által vezetett szocialista munkabrigád érte el, az ács és a zsaluzó munkákat végzi nagy pontossággal. Hasonlóan jó eredményeket érnek el a „vasasok" is, akik a vasbeton készítésénél dolgoznak. Brigádjaink szükség szerint a somodi építkezéseken is dolgoznak, így a munkánk összehangolt és eredményes. Vállalati szinten problémát jelent a szakmunkás-utánpótlás. Több fiatalra volna szükségünk, különösen az ács, kőműves és betonozó szakmákban mutatkozik hiány. Reméljük, hogy munkánk egyre növekvő erkölcsi és anyagi megbecsülése megoldja ezt a gondunkat is. FECSO PÁL ÚJ SZÚ 5 % * 1988. II. 16.
