Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-16 / 38. szám, kedd
Fokozódó izraeli terror a megszállt területeken Élve temettek el négy palesztint (ČSTK) - Az izraeli hatóságok a Szíriától annektált Golan-fennsík Madzsdal Sansz nevű legnagyobb városát zárt katonai körzetté nyilvánították, a megszállt terület többi településében vasárnap óta kijárási tilalom van érvényben. Az izraeliek így reagáltak saját fegyvereseik vasárnapi eljárására, akik megpróbálták feloszlatni a helyi lakosság tiltakozó felvonulását az izraeli annektá- lás ellen. A golani lakosság már több ízben konkrét tettekkel juttatta kifejezésre szolidaritását a megszállás alatt élő palesztinokkal. A Jeruzsálem Post napilap tegnapi számában realisztikusan emlékeztetett rá, a Golan-fennsík 1981-ben történt bekebelezését egyetlen ország sem ismerte el. Izraelben felzúdulást váltott ki négy palesztin élve történt eltemetésének ügye. Az Al Ittihad, az Izraeli KP sajtószerve a múlt héten jelentette, hogy Nablusz közelében, SzaBécsi konzultációk (ČSTK) - Bécsben tegnap újabb ülést tartottak a Varsói Szerződés és a NATO tagországai konzultációinak keretében az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások mandátumának kidolgozásáról. A tegnapi ülésen az ellenőrzés kérdései szerepeltek napirenden. Jurij Kaslev szovjet képviselő felhívta a konzultációk résztvevőinek figyelmét, hogy a Szovjetunió kész kötelezni magát a legszigorúbb ellenőrzési intézkedésekre. Az ülésen felhívták a figyelmet az amerikai hadihajóknak a Krím-fél- sziget térségében a közelmúltban végrehajtott provokatív akciójára és hangsúlyozták, az ilyen eljárás megengedhetetlen. Thatcher nyerne? (ČSTK) - Sok amerikai az elnöki hivatalra pályázók közül bármelyiknél szívesebben látná a Fehér Házban... Margaret Thatchert. Legalábbis ezt állítja a The Sunday Times brit vasárnapi lap a Mori londoni intézetnél rendelt különleges ankétja eredményei alapján. Az ankétot New Hampshire államban valósították meg, ahol ma tartják az elsőt az előválasztások hosszú sorozatából. Thatcher a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, vagyis többet, mint a Republikánus Párt jelöltjei és a demokrata párti indulók többsége. Megkérdezték magukat a jelölteket is, mi a véleményük arról, ha Thatchert választanák elnökké. George Bush úgy nyilatkozott, örömmel venné maga mellé alel- nöknek. Hasonló ötlete már volt Alexander Haignek is, mielőtt kiszállt volna a választási harcból. Robert Dole szenátor úgy vélekedett, Thatcher asszony „bizonyára támogatná Bob Dole-t“. A demokrata párti politikusok lényegesen kevesebb tiszteletet tanúsítottak a brit konzervatívok vezére iránt... lim faluban az izraeli katonák és telepesek véresre vertek négy fiút, akiket a telepesek üdvrivalgásától kísérve a hadsereg buldózere betemetett. Amikor az izraeliek távoztak, a helyi lakosság kimentette a fiúkat a 30 centiméteres földréteg alól és kórházba szállította őket. A katonai szóvivő tegnap ezzel összefüggésben közölte, ,,helytelen magatartásért“ két katonát már letartóztattak. A Haarec napilap szerint már számos szadista tettre sor került, mivel a katonák és a tisztek megállapították, hogy a palesztinokkal szembeni fizikai erőszak ,,nemcsak hasznos, hanem ráadásul tolerálják is“. Egyébként ezt bizonyítja az is, hogy az izraeli hatóságok a megszállt területek kórházi személyzetének is megtiltották, hogy bármilyen adatokat szolgáltassanak a sajtónak a tüntetések áldozatairól, mivel érvényes rájuk: a „szolgálati titoktartás“. A ciszjordániai Kalkalija várost és a környező falvakat a megszállók blokád alatt tartják. A mentőautókat sem engedik ki a városból a betegekkel és a sebesültekkel és akadályozzák az élelmiszer-utánpótlást is. A PFSZ ciprusi irodája vasárnap közölte, a Limasszolban végrehajtott merényletnek a PFSZ három jelentős képviselője esett áldozatul. A dokumentum a Mosszad izraeli titkos- szolgálatot tette felelőssé a merényletért. A PFSZ-iroda a robbanást azzal hozta összefüggésbe, hogy kb. 100 palesztin Görögországból hajón próbált visszatérni Izraelbe. Tegnap éppen ezen a hajón történt erős robbanás Limasszol kikötőjében. A rendőrség egyelőre nem közölt részleteket a merényletről, csak annyit jelentett, hogy az izraeli Haifa kikötőjébe tartó, fedélzetén korábban deportált több mint száz palesztint szállító hajó egyik oldalán a merülési szint alatt 65 centiméter átmérőjű nyílás keletkezett. A merénylet szerencsére nem követelt emberáldozatot. Paraguayi „választások“ Stroessner nyolcadszor (ČSTK) - Sabina Montanaro paraguayi belügyminiszter, a kormánypárt elnöke tegnap bejelentette, hogy a vasárnapi választásokon, a szavazatok kétharmadának összeszámlálása után, ismét Alfredo Stroessnert választották további öt évre az ország elnökévé. Az eddigi eredmények szerint állítólag Ciprus Döntés vasárnap (ČSTK) - A Ciprus görög részében vasárnap megtartott elnökválasztáson az öt jelölt közül egyik sem szerezte meg az abszolút többséget, így február 21-én újabb választási fordulót tartanak. Ezen az első forduló két legsikeresebb jelöltje közül választhatják meg a szavazók az államfőt. Glavkosz Kleridisz, a jobboldali Demokratikus Gyűlés elnöke (33,34 százalék) és a független Georgisz Vasziliusz (30,09 százalék) volt vasárnap a legeredményesebb. Az eddigi államfő, Szpirosz Kiprianu a szavazatok 27,47 százalékával a harmadik helyen végzeit. Hivatalos adatok szerint a választásra jogosultak kb. 95 százaléka vett részt a választásokon. Náci iratok „tűntek el“ Nyugat-Berlinben (ČSTK) - A Berliner Morgenpost című nyugat-berlini lap értesülése szerint a városban levő amerikai dokumentumközpontból (BDC) eltűnt mintegy 80 ezer, a náci időkből származó irat. Nem kizárt, hogy a lopásokba a központ egyes munkatársai vannak belekeverve. A dokumentumtárban olyan iratokat őriznek, amelyek a birodalmi kancellári hivatalból, a náci párt és az SS archívumaiból származnak. Nyugatnémet nyomozók szerint az iratokat, amelyek terhelő adatokat tartalmaznak ma is élő személyekre vonatkozóan, óriási pénzekért eladták az érintetteknek. Nicaragua Gazdasági stabilizációs intézkedések ÚJ SZÚ 1988. II. 16. (ČSTK) - Daniel Ortega nicaraguai elnök vasárnapi tévé- és rádió- nyilatkozatában ismertette a sandinista kormány döntését, miszerint több rendkívüli, a népgazdaság stabilizációját és a növekvő infláció csökkentését célzó intézkedést léptetnek érvénybe. Nicaraguában új pénzt vezettek be. A régi fizetőeszközt a bankokban 1000:1-hez arányban váltják át az új cordobára.’ Maximálisan 10 millió régi cordobát válthat be minden állampolgár. Az ezen felüli összegek bankbetéten maradnak és később ugyanilyen arányban beválthatók. Egy új cordoba 10 amerikai centnek felel meg. A régi árfolyam nem volt reális, mivel idáig 1 dollárért hivatalosan 70 cordobát fizettek, de a feketepiacon 30 ezer cordobát is adtak egy amerikai dollárért. A valutareformmal ellensúlyozni kívánják a hivatalosan 1500 százalékosra becsült inflációt. Ortega elnök bejelentette, hogy bevezetik az új bérskálát, valamint az áruk és a szolgáltatások stabilizációs árait. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a nicaraguai dolgozók reálbéreinek növekedéséhez. Elsősorban az úgynevezett minimálbérek növekednek. A gazdasági helyzet fellendítésének alapvető feltétele a termelés hatékonyságának növelése és a munkafegyelem megszilárdítása - hangsúlyozta befejezésül Daniel Ortega. a szavazópolgárok 89 százaléka adta voksát a diktátorra. Ez az ered-' mény senkit sem lepett meg, hiszen a korábbiakhoz hasonlóan a mosta- " ni választások eredményeit is szemtelenül meghamisították. Külföldi megfigyelők arról számoltak be, hogy a választóhelyiségekben csak a kormánypárt szavazólistáit lehetett megtalálni, egyáltalán nem tették lehetővé a titkos szavazást és bent a szavazóhelyiségekben is nyomást gyakoroltak az emberekre. Stroessner diktátor tehát „meggyőző választási sikert“ ért el annak ellenére, hogy a korábbi felmérések szerint a lakosság 50-70 százaléka bojkottálni kívánta a szavazást, vagy pedig csak tiszta fehér lapot akart bedobni az urnákba. A 75 éves fasiszta diktátor a megtorlások, csalások és az általános megfélemlítés légkörében már nyolcadszor lett Paraguay elnöke. Segédrakéta-kísérlet (ČSTK) - Az Egyesült Államok vasárnap sikeres kísérletet hajtott végre azzal a hordozó segédrakétával, amely a tóbb célt szolgáló űrhajók fellövésére szolgál. A kísérletet a kaliforniai San Jósé várostól nem messze, az United Technologies légitársaság gyakorlóterén hajtották végre. A rakétát rövidesen átszállítják a floridai Kennedy űrhajósközpontba, ahol már szerelik a Titan IV hordozórakétát. Ennek kellene az idén Föld körüli pályára szállítania a Discovery űrrepülőgépet. A ratifikálás esélyei Moszkvában és Washingtonban megindult a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szovjet-amerikai szerződés ratifikálásának folyamata. Ha összehasonlítjuk a politikai vezetőknek a két fővárosban tett nyilatkozatait, a törvényhozóknak adott tanácsokat és ajánlásokat, akkor sok közös vonás fedezhető fel bennük. A szerződés értékelésében és a hozzá fűzött várakozásokban egyaránt. Ugyanakkor azonban, ha már a ratifikálás kezdetén kirajzolódott, általános helyzetről beszélünk, akkor Moszkva és Washington között nyilvánvaló különbségek is vannak. De kezdjük azzal, amiben a két ország vezetői és közvéleménye hasonlítanak. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés a történelemben az első reális leszerelési intézkedés, amely a ra- kéta- és atomfegyvereknek egyszerre két osztályát számolja fel. Ez gyakorlatilag az egész atomleszere- lési folyamat alapját lerakja. Konkrétságuk és szigorúságuk tekintetében példátlanok a két fél által kidolgozott ellenőrzési intézkedések, s ez lehetővé teszi, hogy ez a szerződés a jövőbeli leszerelési egyezmények mintaképéül szolgáljon. Az amerikai fél - pl. George Bush alel- nök - véleménye szerint, ez a szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok új szakaszának általános alapját is lefekteti. Ezzel Moszkvában is teljes mértékben egyetértenek. Most beszéljünk a helyzet különbségeiről, amelyek a ratifikálási folyamat kezdetével kapcsolatban a két fővárosban mutatkoznak. Várható-e az, hogy Moszkvában ugyanolyan akadályok támadnak a ratifikálás útján, mint Washingtonban? Úgy vélem, ha valamilyen bonyodalmak keletkeznek, akkor csakis az amerikai törvényhozók bizonyos lépéseinek következtében, akik igyekeznek aláásni a szerződést jelenlegi formájában. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek minden okuk megvan arra, hogy abból induljanak ki: választóik, a nép - a szerződés oidalán állnak. A közvélemény-kutatások eredményei és a képviselőkhöz érkezett levelek egyaránt erről tanúskodnak. A vélemények spektrumában természetesen az aggodalom bizonyos hangjai is megkülönböztethetőek. Azzal kezdve, hogy a Szovjetuniónak két és félszer több fegyveregységet kell kivonnia a hadrendből, mint az Egyesült Államoknak. Márpedig a háború utáni négy évtized mély nyomot hagyott a szovjet emberek emlékezetében az Egyesült Államok részéről tapasztalható állandó háborús fenyegetés és a fegyverkezési verseny fokozása következtében. És Moszkvában mégis döntő szerepet játszik a vezetőknek és a népnek a leszerelésre irányuló, világosan kifejezett politikai akarata, valamint az a körülmény is, hogy a Szovjetunióban semmilyen mélyen gyökerező befolyásos gazdasági, politikai vagy katonai csoportérdekek sincsenek, amelyek a szerződéssel szemben ellenszegülés forrásává válhatnának. És a kétség és aggodalom fullánkja mégis ezt a kérdést veti fel: van-e teljes garancia azzal szemben, hogy esetleg nem ratifikálják a szerződést? A válaszért elkerülhetetlenül Amerikához kell fordulnunk. Sajnos, úgy vélem, az Egyesült Államok politikájának egyetlen ismerője sem vállalkozna arra, hogy teljesen biztos választ adjon. Annak ellenére, hogy a helyeslő szavazatok kétharmados többségét a szenátorok részéről, úgy látszik, biztosították, az agresszív kisebbség egyre nagyobb reményeket fűz ahhoz, hogy a szerződés végrehajtásával kapcsolatban mindenféle politikai feltételt szabhat, amely azután zsákutcába vezetheti a vitát. Jellemző, hogy a ratifikálás ellenfelei már nem annyira a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó szerződést igyekeznek meghiúsítani, hanem inkább a következő megegyezést, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati atomfegyverzeteinek 50 százalékos csökkentéséről fog szólni. Következésképp célba veszik a következő csúcstalálkozót is, amely Moszkvában lesz. Richard Wigary, a szélsőjobboldali amerikai politikusok választási kampányának egyik szervezője ki is jelentette: „Azáltal, hogy megindítjuk ezt a harcot, végeredményben arra számítunk, hogy harcba szállunk a következő egyezmény ellen“. Mégis reméljük, hogy az amerikaiak többségének érdekeit és nézeteit visszatükröző személyiségek megvédik majd ezt a szerződést. Hiszen a tét nagyobb, mint a rakéták. Például Ralph Aol, az atomfegyverek ellenőrzéséért küzdő jogászok szövetségének vezetője kijelentette, hogy a nem ratifikálás „katasztrófa lenne - nemcsak a szerződés, hanem a fegyverzetek ellenőrzésének egész folyamata számára is“. Nem túlzott sötétlátás ez? Lehetséges. De semmi esetre sem szabad kisebbíteni annak a körülménynek a jelentőségét, hogy az Egyesült Államokban - számukkal nem arányban - nagyon is aktívak és becsvágyóak azok az erők, amelyeknek célja annak a megakadályozása, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait bármilyen szerződéses alapra helyezzék, hogy szabad kezet szerezzenek, bárki legyen is a következő elnök. Ez pedig nemcsak a szovjet parlament képviselői, hanem az egész világközvélemény körében is aggodalmat kelt. SZPARTAK BEGLOV, az APN politikai szemleírója ÖNKÉNYES TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET - A SZÍNPADON (ČSTK) - A Szovjetunió történelmének művészi ábrázolása, ami az utóbbi időben szinte betört az újságok oldalaira, válasz a társadalom azon égető követelményére, hogy megismerjük a múltról az igazságot - állapították meg a moszkvai Pravdában G. Geraszimenko, 0. Obicskin és B Popov történészek Mihail Satrov Tovább... tovább... tovább című színművéről írott recenziójukban. Satrov korábbi színdarabjaiban a szovjet történelem egyes, bár nagyon jelentős epizódjait ábrázolta, ez a műve pedig mintegy összefoglalja a korábbiak eredményeit. Értékelni kívánja mind a nagy októberi szocialista forradalmat, mind pedig a szocialista építés egész időszakát, ennek a kornak a fő személyiségeit, s ítéletet akar róluk mondani saját kijelentései, valamint ellenfeleik megnyilvánulásai alapján. Ez a szándék magas mesterségbeli színvonalon valósult meg - szögezik le a történészek, majd rámutatnak: a színmű fő vádlottja... Lenin Az ő munkájáról mondanak ítéletet, s a drámaszerzó akaratából állandóan igazolnia kell magát, többnyire sikertelenül. A történelemből úgy ismerjük Lenint, mint aki megalkuvás nélkül küzdött azokért az eszmékért, amelyeknek hitt a helyességében. Ezért belső tiltakozást vált ki bennünk Lenin ilyen ábrázolása, nemcsak a történelmi hitelesség hiánya miatt, hanem a „vesztes fináléja" miatt is, amit a darab végén rákényszerítenek Leninre. A színdarabon keresztülvonul ,,az októberi forradalom véletlenszerűségének“ gondolata. Ez a gondolat nem új. Egyetértettek vele a forradalom - a darabban is idézett - ellenfelei, különös dolog azonban egy szovjet drámaírónál találkozni ezzel a véleménnyel. Elutasítjuk azokat az igyekezeteket is, hogy a szovjet társadalom történelmi fejlődésének drámai pillanatait pusztán a politizálok nyüzsgéseként állítsák be, akik nem gondolnak egyébre, mint a saját ambícióikra és arra, hogy a jövő nemzedékek milyen képet kapnak majd róluk. Mihail Satrov nagyon jól ismeri a történelmi dokumentumokat, ügyesen is alkalmazza őket, de csak akkor, ha azok megfelelnek az ö szemléletének - írja a recenzió. Ezért a darabban sok a történelmi pontatlanság. Számos történelmi jelentőségű kérdést a nemzetközi helyzetre, a nemzetközi forradalmi és kommunista mozgalom fejlődésére való tekintet nélkül magyaráz a dráma. Az egész szocialista építést úgy tálalja, mint egy kabinetvitát a nagymértékben összekuszált történelmi összefüggésekben, ahol nincsen sem ellenség, sem szövetséges, de nem találhatók azok sem akikoek igazuk van s azok sem akik bűnösek, ahol a vádlottak a bolsevikok és a bírák a fehér tábornokok, mensevikek és eszerek. Vádjaik többségére a darab nem ad vá- laszt. Véleményünk szerint ebben rejlik a szerzői önkény lényege - írja a három tudós. Nyugtalanít bennünket, hogy az októberi forradalom eseményeiről ilyen önkényes információ jut el az emberekhez, akik nem ismerik a történelmi elemzés módszertanát és módszereit. Tekintettel arra, hogy nagy a kereslet az olyan irodalom iránt, amely a szovjet társadalom sorsáról és a nehézségek okairól nyílt, igazságos vitát tartalmaz, ezt a darabot úgy lehet értelmezni, mint választ az említett igényre, mint bizonyos kiindulási pontot, sok ember számára lelki iránytűt a bonyolult, drámai és nem könnyű forradalmi úton. Az a létszükséglet, hogy a múlt tértiéiről letépjük a pecsétet, nem azért született meg bennünk, hogy ennek ösztönös lefolyást engedjünk, hanem azért, hogy figyelmesen, lenini módon vizsgáljuk meg, mi az, amit múltunkból nem tudunk nélkülözni, ami nélkül nem jutunk fel a lenini csúcsokhoz vezető meredeken, azon csúcsok felé, amelyet az átalakítás stratégiája rajzolt elénk - írják végezetül a szovjet történészek.
