Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-18 / 13. szám, hétfő

*2 S2LKP Központi Bizottsága ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) ezeket a termékeinket a komplex lakásépítés terüle­tén is alkalmazzák. Azt várjuk, hogy erőfeszítéseink nem maradnak visszhang nélkül felettes gazdasági szerveinknél. Ugyanis véleményem szerint - nem­csak vállalatunk szemszögéből nézve lenne szüksé­ges, de össztársadalmi érdek is, hogy a komplex lakásépítés keretében az egy lakásra eső beruházá­si terhek elbírálásának eddigi szabályait felülvizs­gáljuk Az eddigi gyakorlat ugyanis nem teszi lehető­vé, hogy a korszerű, kiemelkedő minőségi paramé­terekkel rendelkező termékek szolgálhassák is azt a célt, amiért egykor kifejlesztettük, majd legyár­tottuk. RUDOLF SCHUSTER elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke Ha a régi kritériumok szerint csak a tervteljesítés alapján értékelném a Kelet-szlovákiai kerületben elért eredményeket, úgy tűnne, hogy minden rend­ben van, hiszen az iparban, az építőiparban, a me­zőgazdaságban, a nemzeti bizottságok gazdálkodá­sában, sőt a terciális szférában is teljesítettük, sőt, egyes helyeken túlteljesítettük feladatainkat. A ter­vezettnél százmillió koronával nagyobb nyereséget értünk el. Amennyiben azonban a Kelet-szlovákiai Vasmű a saját termelési érték tervét csak száz százalékra teljesítette volna, az általános kedvező eredmények mögött nem bújhatnának meg a felada­taikat nem teljesítő vállalatok - számuk kerületünk­ben 17 Az év folyamán a legnagyobb abszolút és relatív kiesések az ipar területén a tőketerebesi (Trebišov) Élelmiszeripari Kombinátban (megkésve helyezték üzembe az új kapacitást), a kassai (Košice) Kelet- szlovákiai Sör- és Malátagyárban, a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzemben és a slavošovcei Papírgyárban voltak. Az építőiparban a kerületen belül a legtöbb gondot a Michalovcei Magasépítő Vállalat okozza. A gazdasági mechanizmus fokozatos átalakítá­sával összefüggésben egyre nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy vállalataink hogyan készül­nek fel az önfinanszírozás gyakorlati alkalmazására. A relatív költségek csökkentése döntő mértékben befolyásolja a tervezettnél nagyobb nyereség eléré­sét. Bírálóan kell rámutatnunk, hogy kerületünkben az energetikai ipar, az elektrotechnikai, a bőrfeldol­gozó és az élelmiszeripar, valamint a cellulóz és papíripar nem éri el a tervezett gazdasági eredmé­nyeket. A pénzügyi eszközök felhasznalását negatívan befolyásolják a nem tervezett kiadások, ilyenek a leltárhiányok, a bírságok, a kötbérek, amelyek az elmúlt időszakhoz viszonyítva több mint 66 száza­lékkal nőttek. A nem produktív költségek csaknem kétharmada a Kassai Nehézgépipari Művekre esik, de jelentősen nőttek a költségek a sninai Vihorlat- ban és a Poprádi Vagongyárban is. Annak ellenére, hogy az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos csökkenést értünk el, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a rossz minőségű termelés okozta veszteség több mint 35 millió korona, miközben a legnagyobb a Kelet-szlovákiai Vasműben, a bar- dejovi JAS cipőgyárban és a poprádi Tatramatban volt. Kedvezőtlenül alakultak a készletek. A tervezett­nél négy százalékkal nagyobbak voltak. A tervfeladataikat nem teljesítő vállalatok minde­nekelőtt az anyagi-műszaki ellátásban felmerülő problémákra, a szállítói-megrendelői szerződések nem teljesítésére hivatkoznak, bár meg kell monda­ni, hogy ezen a téren nagyon súlyos gondok merül­nek fel. Ugyanakkor sokkal több energiát fordítanak annak megindoklására, hogy miért nem teljesítik tervfeladataikat, ahelyett, hogy maguk keresnék a konkrét és hatékony intézkedéseket, amelyek megakadályoznák, hogy a vállalatok munkájában többé ne forduljanak elő, főleg a szubjektív jellegű problémák. Sok esetben nehéz megállapítani, hogy a tervtel­jesítésben a lemaradást mennyiberfokozzák objek­tív és mennyiben szubjektív tényezők. Ezt az illetékes felettes gazdasági szerveknek, főleg a vezérigazgatóságoknak kellene megállapíta­niuk, amelyek azonban ezt a feladatukat többnyire nem teljesítik. Ezeket a szerveket határozottan nem pótolhatják a pártszervek. Már a második ötéves tervidőszakban gondot okoz a terv teljesítése a fafeldolgozóiparban és a cellulóziparban. Ezért ezen a téren meg kell oldani a bemeneti tényezők kérdését. Szlovákiában a kerületünkben a legalacsonyabb a termelőerők növekedésének dinamikája, sót, ala­csonyabb, mint az előző ötéves tervidőszakban. Abban az esetben, ha nem érjük el a tervezett minimális növekedést, fennáll a veszély, hogy foko­zódik a Kelet-szlovákiai kerület lemaradása a többi kerülethez viszonyítva. Véleményünk szerint a kerü­let termelőerőinek fejlesztését a már létező termelé­si alapból kiindulva kell megoldani, miközben bőví­teni kell a gépipari termelést a Kelet-szlovákiai Vasműben, a Kassai Nehézgépipari Művekben, a prešovi Ipari Automatizációs Művekben, valamint a hagyományos vegyipari termelést a sviti Chemo- svitben, a strážskei Chemkoban és a humennéi Chemlonban. A helyi ipari és a szolgáltató vállalatoknál tavaly bevezettük a gazdasági kísérlet alapelveit. Az ered­mények többnyire pozitívak, de ennek ellenére bírá­lóan kell rámutatnunk, hogy a kísérletre való felké­szülésben több fogyatékosság fordult elő. Mindenekelőtt, a járási nemzeti bizottságoknak meg kellett volna határozniuk az egyes szakterüle­teken a rentabilitás konkrét szintjét, és nagyobb figyelmet szentelni a vállalatok vesztesége csökken­tésének. Ez a feladat még mindig időszerű, főleg a Rozsnyói (Rožňava), Stará Lubovňa-i, Svidníki és Michalovcei járásban. A Kelet-szlovákiai kerület a gazdasági kísérlet bevezetése során nem volt a legkedvezőbb helyzetben, mivel Szlovákia 12 veszteséges helyi ipari és szolgáltató vállalata közül tíz éppen a kerületben volt, tervezett veszteségük elérte a 13,6 millió koronát. A kerületi nemzeti bizottság a járási nemzeti bizottságokkal és a válla­latokkal együttműködve elemezte a veszteséges vállalatok helyzetét, és konkrét intézkedéseket ho­zott a veszteség megszüntetésére. Ennek eredmé­nyeként 1987. december 31-én már csak hat vesz­teséges vállalatunk volt. Az év folyamán számukat háromra csökkentjük, és a következő évben már egy veszteséges vállalatunk sem lesz. Nem érthettünk egyet azzal, hogy a veszteséges szolgáltatásokat egy vállalatba összpontosítsák, amint ezt Michalovcében tették, olyan módon, hogy a veszteséges szolgáltatásokat a járási ipari válla­lattól a szolgáltató vállalatba helyezték át. Ugyan­ilyen helytelen az az irányzat, hogy a veszteséges szolgáltató tevékenységeket a helyi kisüzemek vé­gezzék. Ugyanakkor a helyi nemzeti bizottságoknak nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk a szolgálta­tások iránt, mivel sok szolgáltatótevékenységnek a kisüzemek keretében nem kell veszteségesnek lennie A szolgáltatások fejlesztésén kívül nagy figyel­met szentelünk minőségüknek is. A következő idő­szakban lényegesen bővíteni akarjuk az egyes vál­lalatok kooperációját, hogy ezzel javítsuk kihasz­náltságukat. A tudományos-műszaki fejlődés na­gyobb fokú érvényesítésén kívül aktívabban kell összevonnunk az egyes tevékenységeket, úgy, hogy ezek ezáltal hatékonnyá váljanak 1986 decemberében az SZLKP KB ülésén a vitá­ban megemlítettem, hogy a nemzeti bizottságokon dolgozó kommunisták több új munkamódszert és formát alkalmaznak, nagyobb igényességet érvé­nyesítsenek mindenekelőtt a minőségi feladatok teljesítésében, valamint a tudományos-műszaki ha­ladás érvényesítésében. Ezeken a területeken bizo­nyos problémák és nehézségek merültek fel. A nemzeti bizottságok munkájában az elmúlt évek folyamán elburjánzott a bürokrácia, amely még napjainkban is sok munkatársunk erejét leköti, meg­károsítva ezzel az állampolgárokat, akiknek több figyelmet kellene szentelnünk. Arra törekszünk, hogy a gyakorlatban kiküszöböljük a bürokratikus megközelítéseket, és több időt szenteljünk az állam­polgárokkal végzett munkának. A nemzeti bizottsá­gok nem várják a fentről jövő utasításokat, a munka javítását magunk, mindenekelőtt a kerületi nemzeti bizottságon kezdtük meg. így például a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa 1987-ben 6900-zal kevesebb feladatot hagyott jóvá, mint 1986-ban. így több időnk marad a pártszervek és saját szerveink határozatai­nak következetes teljesítésére. Az egyes tárcák belső normái számának csök­kentéséhez aktívan hozzájárultunk azáltal, hogy az ágazatok 1140 normája közül 264 törlését javasol­tuk. Folytatjuk a járási nemzeti bizottságoknak adott irányelvek számának csökkentését (számuk ötven- nel lett alacsonyabb), de ugyanúgy csökkent|ük az adminisztratív utasításokat a helyi nemzeti bizottsá­gok és a városi nemzeti bozottságok viszonylatá­ban. Ezen a téren segítséget kell kapnunk az egyes tárcáktól, mivel ezek gyakran fölösleges követelmé­nyeket támasztanak a nemzeti bizottságokkal szemben. Az építkezési beruházások szakaszán a források hiányára panaszkodunk, de ugyanakkor nem tudjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló eszközöket sem. Kerületünkben 1987-ben a komplex lakásépí­tésben több mint 120 millió koronát nem használ­tunk fel. A tervezési és területi előkészítés késésére, az építőipari kapacitások hiányára stb. panaszko­dunk. Ugyanakkor ha rákényszerülünk, másképpen is tudunk dolgozni. Ezt tanúsítja a Kelet-szlovákiai kerület ivóvízellátási gondjának megoldása. Ez ati­pikus, de mindenesetre tanulságos példa. Azt bizo­nyítja, hogy az emberek lelkesedni tudnak és ered­ményeket érnek el ott is, ahol a múltban ez nem sikerült. Az illetékesek közös erőfeszítésének kö­szönhetően kerületünkben az ivóvízforrások biztosí­tására a tervezettnél 168 millió koronával többet fordítottunk. Többek között bővítettük a Bodvából eredő vízforrásokat Kassa számára. Ez 237 millió koronába került, a tervfeladatot májusban hagy­ták jóvá és a tervet május-júniusban dolgozták ki. Egyidőben megkezdődött a tulajdonképpeni építke­zés, és már tavaly át is adták, 1987 decemberétől teljesíti feladatát. Ennek köszönhető, hogy Kassán és a többi járásban már nem kell szabályoznunk az ívóvízfo­gyasztást De nemcsak erről az építkezésről van szó. Jó munkaszervezéssel 1987-ben a Kelet-szlo- vákiai kerület egyes járásaiba másodpercenként 834 liter víz jutott el, ami 234-gyel több mint ameny- nyit a starinái víztározó biztosít. Továbbra is ezen az úton kell haladnunk, hogy megfelelő időelőnybe jussunk a szárazabb évszakig. Ezt a példát nem dicsekvésként említettem, ha­nem tanulságul. Ha az építkezési beruházások keretében meggyorsítjuk a tervezést, valamint a ki­vitelezést, az építkezés lényegesen olcsóbb lesz. így például a Bodvából eredő vizforrások bővítésén ilyen módon eddig 15 millió koronát takarítottunk meg a tervezett 237 millió koronából. A bodvai vízgazdálkodási létesítmények építésén szerzett ta­pasztalatok alapján rendkívüli intézkedéseket foga­natosítunk. hogy Kassa városát gyorsított ütemben kapcsolják rá a starinái vízmürendszerre, 1989 he­lyett már idén szeptemberben. Tovább folytatjuk a kerület valamennyi járásában a kisebb vízforrások kiépítését. Az erdő- és vízgazdálkodási minisztéri­ummal együttműködve alaposan elő kell készíteni és idejében ki kell építeni a nagy vízforrásokat, miközben előnyben kell részesíteni a domašai víztá­rozó felhasználását az ivóvízszükségletek kielégíté­sére. Vízderítőt kell építeni és rákapcsolni a starinái rendszerre. Ezzel párhuzamosan meg kell oldani a védett övezetek kialakításával kapcsolatos problé­mákat, és így mielőbb egy további nagy vízforráshoz kell jutnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a Kelet-szlovákiai kerületben ismét szabályozni kell­jen az ivóvízfogyasztást. BOHUMIL CHUDÝ elvtárs, az SZLKP KB póttagja, az SZLKP Bratislavai Városi Bizottságának titkára Tavaly októberben a városi pártbizottság elemezte saját munkáját, a szervek és az apparátus, a városkerületi pártbizottságok és az alapszervezetek tevékenységét. Abból in­dultunk ki, hogy napjaink fő feladata: teljes mértékben feltárni és kihasználni a szocializ­mus előnyeit és lehetőségeit. Minden erőfe­szítésünknek a stagnálás leküzdésére, a gaz­daság intenzifikálására, a tudomány felhasz­nálásában elért fordulatra, a demokrácia és a szocialista önigazgatás fejlesztésére kell irányulnia. Tudatosítottuk; alapvető követel­mény, hogy megváltoztassuk a pártirányítás stílusát, tökéletesítsük a gazdasági és társa­dalmi folyamatok politikai befolyásolásának módszereit. Tapasztalataink azt mutatják; a pártszer­vezetek életét az lellemzi, hogy a párttagok aktivitásának, kezdeményezésének és sze­mélyes felelősségének fokozására töreked­nek a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak megva­lósítása során. E folyamat színvonala külön­böző, egyes szervezetekben nem felel meg a kívánalmaknak. Pozitívan értékelhetjük, hogy a pártalapszervezetek bizottságainak többsége alkalmazni tudja a fő feladatok kiemelésének módszerét, céltudatosan és tervszerűen dolgozik Ezt tanúsítja az a tény, hogy a fő kérdéseket tűzik a taggyűlések napirendjére, azokat, amelyek Összefüggnek az adott munkahely problémáinak megoldá­sával Azonban továbbra is régi hozzáálláso­kat és az ennek megfelelő munkaformákat és -módszereket alkalmazzák, ami csökkenti a párt befolyásának hatékonyságát. Különb­ség tapasztalható az alapszervezetek között tevékenységük pontosságát, valamint a belső pártszervek határozatainak alkotó lebontását illetően. Ez abban is megnyilvánul, hogy nem bontották le mindenütt megfelelő szinten a CSKP XVII, kongresszusának határozatait. Természetesen a dolgozókollektívák és a kommunisták munkáját befolyásolják az olyan tények, mint a termelési programok tisztázatlansága az egyes gépipari üzemek­ben, valamint a szállítói-megrendelői kapcso­latokban az összhang hiánya. Ez az egyik oka a nagy fluktuációnak, s ez a párttagokra is vonatkozik. A gyakorlat tanúsítja, hogy a gazdasági feladatok teljesítése jelenti a pártmunka egyik legigényesebb területét. Az állami terv felada­tainak teljesítésében elért eredményeket már hosszabb ideje olyan problémák kísérik, mint a tervteljesítés egyenlőtlensége, a magas anyagköltségek, az alacsony müszakszám, az állóeszközök kihasználtságának alacsony szintje stb. A pártszervezetek gyakran foglal­koznak ezekkel a kérdésekkel, de nem alkal­maznak olyan munkaformákat és -módszere­ket, amelyek segítenének az egyes problé­mák átfogó megoldásában. A termelésben működő több alapszerve­zetben a pártbizottságok ahelyett, hogy fele­lősségre vonnák a vezetőket, beszámolókat kérnek tőlük a terv teljesítéséről. Ezek a be­számolók, amelyekhez rendszerint a pártbi­zottságok nem foglalnak állást, összegezik a tapasztalatokat, felsorolják az objektív oko­kat anélkül, hogy javaslatot tennének a prob­lémák megoldására. Ez az eljárás nem moz­gósít, sőt, ellenkezőleg, fékezi a vitát és nem segíti elő a tagság egységének megerősí­tését. Közben tudjuk, hogy a feladatok nem telje­sítéséért nagy felelősség hárul a kommunista vezetőkre, illetve a termelésben dolgozó kommunistákra. Konkrét tisztségviselők fele­lősek a munkaszervezésben, az irányításban, a tudományos-műszaki fejlesztésben felme­rülő fogyatékosságokért, az alacsony szintű aktivitásért és kezdeményezésért. A tagsági gyűléseken keveset beszélnek a szubjektív okokról. Úgy, ahogy az esztergályos munká­ja, úgy az igazgató vagy a párttitkár munkája is értékelhető. Természetesen a kritériumok különbözőek. Egyelőre nem sikerült teljes mértékben elérnünk, hogy politikai szempontból közelít­sék meg a tervfeladatok teljesítését. Amikor a pártszervezetek értékelik a gazdasági ered­ményeket vagy más tevékenységet, ezt ritkán kapcsolják össze annak felmérésével, hogy hogyan járultak hozzá az eredményekhez a kommunisták, a vezetők, a nomenklatúrába tartozó tisztségviselők és a dolgozókollektí­vák más tagjai. Ezek a fogyatékosságok befolyásolják a taggyűlések határozatait, azt okozzák, hogy a határozatoknak nincs megfelelő mozgósító erejük. A határozatok általában arra kötelezik a vezetőket, hogy biztosítsák a tervteljesítést, vagy csupán tudomásul veszik a vezetők beszámolóit. Többször előfordul, hogy a párt- bizottságok a problémák megoldására töre­kedve átvállalják a gazdasági vezetők felelős­ségét. Ennek az a következménye, hogy a határozatok nem fejezik ki átfogóan az időszerű problémákat és nem teremtik meg a feltételeket megoldásukhoz Hiányzik an­nak meghatározása, hogy a kommunista gaz­dasági vezetők, a társadalmi szervezetek, az alapszervezetek bizottságai, a pártcsoportok hogyan járulnak hozzá konkrétan a gazdasá­gi feladatok megoldásához, milyen lesz a dol­gozókollektívák mozgósítására irányuló tö­megpolitikai és politikai szervezőmunka hoz­zájárulása. Ezért a pártalapszervezetek bizottságai fi­gyelmének előterébe kell állítani azt, hogy minden egyes kommunista aktívan hozzájá­ruljon a taggyűlések előkészítéséhez. A felté­teleket ehhez már az alapszervezet munka­tervének kidolgozása során meg kell teremte­ni. A vállalatnál vagy az üzemben nem érvé­nyesíthető két politika. Az üzem vezetőségé­nek és a pártszervezetnek elsőrendű tenniva­lója a gazdasági és szociális fejlesztés fela­datai és a tervfeladatok teljesítésének biztosí­tása, valamint a nevelésről való gondosko­dás. A pártszervezetnek sajátos módszerek­kel kell bekapcsolódnia a gazdasági problé­mák megoldásába. Az emberekkel végzett munkában és a kádermunkában pótolhatat­lan szerepe van. A városkerületi pártbizottságokkal együtt arra törekszünk, hogy a pártalapszervezetek bizottságai elsajátítsák a bíráló elemzés mód­szerét, alkalmazzák a bírálatot és önbírálatot, amely feltétele a problémák tárgyszerű meg­oldásának és a kezdeményezés kibontakozá­sának. Ez azt jelenti, hogy a taggyűlés elé terjesztett beszámolóknak minden esetben tükrözniük kell azt, hogy a kommunisták ho­gyan járulnak hozzá a feladatok teljesítésé­hez. Csak ennek alapján határozhatók meg a következő időszakra a kommunisták felada­tai és a megoldás módjai. Csak ennek alapján egyesíthetjük a kommunistákat és befolyásol­hatjuk a dolgozókollektívákat, csak így telje­sítheti a taggyűlés szerepét. Napjainkban sok taggyűlés nem felel meg ezeknek a követel­ményeknek, és ez az oka elsősorban annak, hogy csökken a kommunisták aktivitása a vi­tákban. Ezért több alapszervezetben a tag­gyűlések csak részben töltik be a legfelsőbb kollektív szerv szerepét. A párttagok egy része túlterhelt, mások passzívak, sőt vannak olyan szélsőséges esetek, hogy egyesek számára közömbös a párttagságuk. A városkerületi pártbizottságok munkájá­ban hiányosságnak tartom, hogy sok olyan anyagot terjesztenek az elnökségek elé, amelyeknek nincs mozgósító erejük, a funkci­onáriusok aktívája számára rendezett tanács­kozások tartalma nem járul mindig hozzá az alapszervezetek munkájának javításához. Ezt megerősítették az ellenőrző- és revíziós bizottságok, valamint a politikai szervezési osztályok által végzett felmérések eredmé­nyei. Tevékenységükben nem érvényesítik a bíráló elemzés módszerét, a gazdasági kérdések megoldásának politikai megközelí­tését, nem vonják be nagyobb mértékben a kommunistákat az alapanyagok kidolgozá­sába. Nagy figyelmet szentelünk a kádermunká­nak. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren pozitív fejlődés tapasztalható. Megvalósítjuk az öté­ves időszakra kidolgozott káderprogramokat. Kedvező a nomenklatúrába tartozó káderek szakképzettsége, szociális, osztály- és kor- összetétele. Tanúi lehetünk azonban annak, hogy he­lyenként nem elég következetesek a káderek kiválasztása és elhelyezése során, és ala­csony igényeket támasztanak munkájukkal szemben. Ezt tanúsítja a káderek komplex értékelése, ha az általában pozitív értékelést összevetjük munkájuk eredményeivel Ezért a nomenklatúrába tartozó káderek értékelése során előtérbe kell helyezni azt a kérdést, hogyan viszonyulnak napjaink leg­fontosabb kérdéseihez, vagyis a gyorsítás stratégiájához, az új módszerekhez, a konk­rét és konstruktív tettekhez. A kongresszusi határozatok, a CSKP KB és az SZLKP KB ülései határozatainak csak szóbeli támogatá­sa megbontja a párt egységét. Ebben rejlik a szavak és tettek közti ellentét lényege. Sokan megszokták ezt, mivel ez a kényelmes számukra. ÚJ SZÚ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1988. I. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents