Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-18 / 13. szám, hétfő
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája PAVOL BAHYL eivtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK kormányának alelnöke, a Szlovák Tervbizottság elnöke ÚJ SZÚ 1988. I. 18. Két év telt el a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött igényes gazdaságpolitika megvalósításának kezdete óta. Hogyan sikerült teljesítenünk az említett direktívákat, milyenek a tanulságok, és mit szándékozunk tenni a XVII. kongresszus programjának megvalósítása során, amelyet közben a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein rendszeresen aktualizáltunk, s mindez fokozottabb mértékben vonatkozik az SZLKP KB jelenlegi ülésére? Az SZSZK kormánya által irányított ágazatokban teljesítettük és túlteljesítettük az árutermelést (az anyagi termelést). Túlteljesítettük a beruházása feladatainkat is - annak végtermékeit tekintve akárcsak a szocialista és a tökéspiacra irányuló exportunkat a hazai piaccal szembeni feladatunkat szintúgy (nagykereskedelmi árakban). E termelés során azonban feladataink megoldása közben a tervben megállapított költségeinket túlléptük. A termelő és a terciális szféra fejlesztesére az elmúlt időszakban nagyobb beruházásokra volt szükség, mint azt a 8. ötéves terv előirányozta. Gyorsabban nőtt a lakosság pénzjövedelme is, nagyjából úgy, mintha az eredetileg megállapított terveket sikerült volna megvalósítanunk. Tehát nyíltan meg kell mondanunk, hogy bizonyos mértékig ,,hitelre" élünk, és a jövedelemben, valamint nyereségben bekövetkezett kiesést az 1988-as évben, illetve 1989-90 ben kell pótolnunk. Éppen ezért az egész gazdasági-irányítási szféra alapvető feladat előtt áll - beleértve a tervbizottságokat is -, ez pedig az, hogy az 1987-es tervfeladatok teljesítésének minőségi jellemzői a jövőbe nem ismétlődhetnek meg, és az 1988-as év terveit teljes mértékben teljesítenünk kell. Sőt, ezt a tervet a minimális lehetőségnek kell tekintenünk, különösen akkor, ha azt a hatékony export és a hazai piaci ellátás szempontjából vizsgáljuk, tekintve annak strukturális összetételét, akárcsak hatékonyságának értékelését. Miután ezeket a kérdéseket az SZSZK kormányában megvitattuk, állíthatom, hogy az 1988-as esztendő terveivel kapcsolatban a kormány teljes mértékben erre az álláspontra helyezkedett, egyetlen kifogás, ellenvetés nélkül. Az iparban és az egészségügy részére történő termelésben az anyagi terhek területén reális értékeket állapítottunk meg, amelyek ugyancsak nagyon igényesek, azonban az 1987-es év valóságával szemben teljesíthető szinten. A beruházások területén mindenképpen be kell tartanunk e beruházások tervezett struktúráját, és teljesítenünk kell a tervezett kulcsfontosságú, hatékony kapacitások időbeni átadását - különösen a vegyiparban, a gép- és elektrotechnikai iparban. Ugyancsak rendkívüli figyelmet követel a lakásépítés és a komplex lakásépítés egész területe, akárcsak a szociális építkezések, különösen az egészségügyben. Ennek bizonyos garanciája lehet az a tény, hogy építőiparunk teljesítménye fokozatosan konszolidálódik, miközben a gazdasági hatékonyság követelményeinek is megfelel. Nem állunk azonban szilárd talajon az élelmiszeripar terveinek megvalósításában. Éppen ezért az elkövetkező időszakban ez a terület érdeklődésünk középpontjában marad. Jó lenne, ha ugyanez történne a szövetségi irányító szervek szintjén is. Az 1988-as tervfeladatok alapvető célkitűzései megtalálhatók a mai tanácskozásra kiadott anyagok között. Még az így, ilyen igényesen megállapított terv sem biztosítja a 8. ötéves tervidőszak feladatait az 1988-as esztendő szemszögéből nézve, különösen a termelés gazdaságosságát és a nemzeti jövedelem képzését tekintve. Éppen azért számunkra nem marad más hátra, mint az 1988-1990-es esztendőre még igényesebb tervet előkészíteni, különösen ha az ipari termelés hatékonyságát vész- szük alapul. Tekintettel arra, hogy az intenzifikáció és a hatékonyság követelményeinek a 8. ötéves tervidőszak első két évében nem tudtunk megfelelni, az elemzéskor megállapítottuk, hogy ennek három alapvető oka van az ipari és gazdasági tevékenységben, amelyek azonban egyáltalán nem újkeletúek: 1. Nem megalapozott beruházási folyamatok, aminek az az oka, hogy a központi és vállalati szervek, illetve szervezetek felületesen és elégtelenül jártak el a távlati koncepciók kidolgozásakor. Egyszerűbben szólva: legelőbb elkezdtünk építkezni, sőt megállapodtunk a nyugati vállalatokkal a technológiai berendezések szállításáról szóló szerződésekben, azután kezdtük azt latolgatni, hogy mit fogunk ott termelni, és végül; hogy milyenek lesznek a termelési költségek, hogyan, mennyiért akarjuk értékesíteni a termékeket a piacon, és milyen meny- nyiségben. A nem eléggé hatékony beruházásoknak nincs létjogosultságuk életünkben, s a mindennapi gyakorlatban. A hatékony, gyorsan megtérülő beruházásokat meg kell gyorsítanunk - különösen a feldolgozó iparágak területén. 2. Termékeink értékesítésének elégtelen színvonala megfigyelhető a hazai piacon, akarcsak külföldön. Évente kénytelenek vagyunk milliárdos veszteségeket elkönyvelni a hazai kiadások területén (nagykereskedelmi árakban), ha azokat összevetjük azokkal az árakkal, amelyekért végül is a termékek elkeltek. Éppen ez az a pont, ahol alapvető megoldásra van szükség a termelés tömegesítésében, a korszerű technológiák biztosításában és a korszerű technológiai berendezések termelésében, a termelési folyamatok korszerű irányításában (raktárak, anyagkezelés, fölösleges készletek halmozása és az ebból keletkező „holt“ pénzeszközök) - mindezt értjük a folyamatban lévő termelésre éppúgy, mint a szükségtelen készletekre. A termelés műszaki színvonalának és minőségének biztosítása terén az új, igényesebb feladatok halaszthatatlanul megkövetelik együttműködésünk elmélyítését a Szovjetunióval és a többi KGST- tagországgal. 3. A vállalatok és üzemek egész tevékenysége és a sikert ígérő megoldások jelenleg még nem kapcsolódnak szorosan a világban elért tudományos-műszaki fejlődés szintjéhez, kezdve a hatékony termékinnovációs folyamatoktól a korszerű termelési technológiákig. Vállalataink nincsenek felkészülve a termékek minősége új, igényes kritériumainak érvényesítésére, amelyek egyedül fejezhetik ki reálisan helyzetünket a világpiacon, akár az együttműködést, akár a végtermékek exportját tekintve. Milyenek az innovációs típusok, hol járnak a minőség területén a konkurens vállalatok, milyenek a világpiaci árak - ezt kell szem előtt tartaniuk tevékenységükben az igazgatóknak, műszakiaknak, közgazdászoknak, de természetesen a tervezőknek, a pénzembereknek, banktisztviselőknek - vagyis a gazdasági folyamatok minden résztvevőjének, akár felsőbb népgazdasági vagy vállalati tisztségviselőkről legyen is szó. Hogy a jövőben ne ismételjük meg az említett és más - hosszú évek óta ismert - gazdasági hiányosságainkat, pártunk vezető szervei előkészítették a gazdasági mechanizmus alapvető átalakítását, akárcsak az egész társadalom tevékenysége egyéb területeinek átalakítását is. Ennek gyakorlati megvalósításában nagyon is az út elején járunk. Éppen ezért az 1988-as esztendőben az átalakítás területén végzendő munkánk energikusabb, megfontoltabb, konkrétabb hozzáállást követel, az eddiginél jóval konkrétabb gyakorlati megoldásokat, mégpedig a következő területeken. 1. A kísérletben résztvevő vállalatok és termelésigazdasági egységek tapasztalatait a tanulságok és a megfelelő megoldások forrásának kell tekinteni az átalakítás elveinek végleges kidolgozásában. 2. A termelési-műszaki bázis elrendezését nem lehet egyszerűen adminisztratív úton intézni. Módosításának, formálásának folyamatában elsősorban a világban és idehaza szerzett pozitív tapasztalatokból kell kiindulnunk. A jól szervezett vállalat és termelési csoportosulás alapvetőn meghatározza a termelés gyorsaságát, a műszaki megvalósítás minőségét, akárcsak a termékek előállításának teljes folyamatát, beleértve piacra kerülését is. Ezeknek a tapasztalatoknak érvényesülniük kell az oly sokat emlegetett szállítói-megrendelői kapcsolatok megoldása és tökéletesítése során. Az egyesüléseknek magasabb hatékonyságot, jobb minőséget és versenyképességet kell felmutatniuk 3. Az átalakítás szellemének megfelelően meg kell változnia a központi irányításnak, az egyes ágazatok, tervezési szervek, kerületi nemzeti bizottságok és a kormány irányítási gyakorlatának. Ebben a tevékenységünkben a következő elveket akarjuk megvalósítani:- Nem szabad megengednünk az adminisztratív centralizmus további elmélyülését, hanem a demokratikus centralizmus elveinek érvényre juttatását kell szorgalmaznunk, amelyben a vállalat és a központ jogainak és kötelességeinek egyensúlyát biztosítjuk.- A vállalatok gazdálkodási tevékenységét a teljes önelszámolás elvei alapján kell megvalósítani a vállalatról szóló törvény teljes betartásával. A központ tevékenységét a koncepciós munka jelentős javítására kell irányítani, és ösztönözni a népgazdasági elképzelések megvalósításának figyelembevételével,, amelyben több ágazat együttműködésére van szükség, illetve ahol a feladatok megvalósítása megköveteli az állam konkrét részvételét.- Azt a munkát és tevékenységet, amelyet a vállalat keretében kell megoldani, s esetleg ágazati feladatnak minősülnek, a jövőben ne terjesszük a kormány elé, ne fogadjunk el olyan határozatok százait, amelyek csak az ágazat, termelési-gazda- sági egység illetékességét, vagy a törvény, illetve alapszabályzat által meghatározott szervezeti feladatok hatályát erősítik meg A meghatározatlan feladatokkal és felelősséggel megbízott adminiszt- ratívát (bizottságokat és tanácsadókat) a jövőben konkrét, egyszerű és határozott struktúrájú testületekkel. azaz kisebb létszámú kollektívákkal kell helyettesíteni.- A vállalatok tevékenységébe azok anyagi viszonyain keresztül történő beavatkozást a jövőben a CSKP direktíváiból következő koncepciós munkával kell helyettesíteni, amelyekben a közgazdasági kategóriák és az alaposan feldolgozott műszaki- gazdasági elképzelések jutnak érvényre. 4. Az 1988-as esztendő során elő kell készítem az árak rendezését. Eddig ennek mintegy egyötöde történt meg sok vita és különböző nézetek konfrontációja során. Ez a terület éppen emiatt sokkal nagyobb figyelmet érdemel. 5. Az átalakítás munkálatainak szerves része a vállalatok alacsonyfokú gazdaságosságának és veszteségességének csökkentése, majd pedig teljes kiküszöbölése. Például az 1986-os évben 67 állami gazdasági szervezet volt veszteséges, míg az összveszteség meghaladta a 2,8 milliárd koronát (ebben nincs benne a tömegközlekedés és a házke- zelóségek vesztesége). Azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy a 8. ötéves tervidőszak végéig megszüntetjük a veszteségességet. A megoldás kulcsának tekintjük többek között a termelési struktúra megváltoztatását, a műszaki fejlesztést, az árak, az adóterhek rendezését, a termelési költségek csökkentését, vagyis a vállalatok tevékenysége szinte minden területének megváltoztatását. Azonban legfőképpen arról van szó, hogy az egész irányítási szférának tudomásul kell vennie, hogy a 9. ötéves tervidőszakba nem léphetünk veszteséges vállalatokkal. 6. Az átalakítással kapcsolatos valamennyi feladatunkat a már jóváhagyott harmonogram szerint kell teljesítenünk, és a megvalósítás során ezeknek „kéz a kézben“ kell haladniuk a 8. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésével, akárcsak a gazdasági fejlődés állandó folyamatos távlataival, még a 2000. év utáni időszakra is. Mindamellett a 9. ötéves tervidőszak előkészítésének irányelvei már „a küszöbön vannak". Ezzel kapcsolatban nyíltan be kell ismernünk, hogy a 9. ötéves tervidőszak elképzelésein és a konkrét előkészületeken folyó munkával nem lehetünk elégedettek. A jelenlegi időszakban be kell következnie, hogy a vállalatok és azok rátermett szakemberei a központi szervekkel sokkal jobban együttműködve dolgozzanak. Ide kell számítanunk a Szlovák Tervbizottságot is, és meg kell szüntetni az általános igazságok ismételgetését, hogy a szubjektív véleményekről ne is beszéljek. Nyugtalanító, hogy tovább húzódnak azok az irányzatok, amelyekre a régi munkastílus a jellemző, amikoris semmivel alá nem támasztott, semmivel nem igazolt irányelveket tűzünk ki. Nagyon sok jó elképzelés jön létre (a vegyiparban, a gépiparban és más ágazatokban), és mi ezeket támogatni fogjuk, s részt veszünk továbbiak kialakításában. Számunkra sok gondot jelentenek azok a vállalatok és termelési-gazdasági egységek, amelyek egy helyben topognak, még nem dolgozták ki a szükséges műszaki-gazdasági elképzeléseket és a jelenlegi helyzetükből kivezető „utak" irányát. A Szlovák Tervbizottság támogatni akarja és segít azon problémák megoldásában, amelyekről az SZLKP KB Elnökségének beszámolója is szólt: hiánycikkek a piacon, amelyekkel hosszú időn keresztül nem tudunk megbirkózni; az élelmiszeripar korszerűsítése; nyersanyagok és alapanyagok biztosítása korszerű textilipar részére; jelentős fordulatot elérni a fafeldolgozó-iparban, hatékonyságának és exportképességének javításában, a szükséges beruházások megtételével és az irányítás lényeges javításával; az ökológiai program, és a szükséges technológiával történő biztosítása; rendkívüli figyelmet akarunk szentelni a gép- és elektrotechnikai iparnak, valamint a többi, a szövetségi szervek által irányított iparágaknak, amelyeknek Szlovákia területén is jelentős bázisuk van. Ez utóbbi ágazatok nyereségkiesése Szlovákia területén ugyanis az elmúlt év 11 hónapja alatt (több mint másfél milliárd korona) egyáltalán nem szolgáltat okot az elegedettségre. Fő feladatunk az lesz, hogy tisztázzuk a termékstruktúrát és annak minőségét, hogy minél nagyobb mértékben részesedjenek a nemzeti jövedelem képzéséből. Ezért az imént csak címszószerűen felsorolt elképzeléseink mögött a vállalatoknál valóban megfelelő szintű műszaki-gazdasági és mérnöki-doku- mentációs munkának kell megnyilvánulnia, akár- • csak a termelési-gazdasagi egységekben és az agazati szervekben, és ezeket az elképzeléseket, feladatokat meg keil valósítanunk, nem pedig beszélni róluk Tudatában vagyunk a tervező szervek pótolhatatlan feladatának ezen elképzelések megoldásában. Óriási feladat előtt állunk: a terveknek sokkal átgondoltabbaknak kell lenniük az eddigieknél, azaz az átalakítást magukban a tervekben, a tervezésben kell megvalósítani. «JÁN KLČ elvtárs, a CSKP KB tagja, a myjavai Szlovák Szerelvénygyár 5. termelési részlegének vezetője Vállalatunk dolgozói nagy érdeklődéssel és megértéssel figyelik legfelsőbb pártszerveink tanácskozásait. Teljes mértékben tudatában vagyunk a kongresszusi határozatok megvalósításáért viselt felelősségünknek, amelyet a gépipari fogyasztási cikkek területén írnak elő számunkra az említett határozatok Ez azt jelenti, hogy a lakásszerelvények, az elosztószerelvények, valamint a fűtéshez szükséges valamennyi ilyen áru termelését maradéktalanul teljesíteni kell, hiszen ezeket a népagazdaság nem nékülözheti Éppen ezért gondokat okoz számunkra, hogy az exportfeladatok átcsoportosításával, termékeink hazai piacra történő irányításával sem sikerült teljes mértékben fedeznünk a lakásszerelvények területén a népgazdasági igényeket, annak ellenére, hogy rendkívüli erőfeszítések árán az 1987-es esztendő tervfeladatait becsülettel teljesítettük. El kell azonban mondanunk azt is, hogy az elmúlt év feladatai vállalatunk számára a korlátozott számú munkaerő és a műszaki kapacitások hiánya miatt nagyon is igényes volt. Ennek gyökerei a nagy élömunkaigényben és a költségekben gyökereznek. Annak ellenére, hogy ezeken a területeken jobb eredményeket értünk el, mint 1986-ban, a tervfeladatokat elsősorban azért nem teljesítettük, mert termelőbázisunk jelenlegi állapota nem felel meg a követelményeknek és az igényeknek. Különösen a termelési folyamatnak azok a pontjai jelentenek gondot számunkra, amelyeken a nagyobb munkatermelékenység elsősorban múlik: az automatákon történő forgó alkatrészek gyártása, a szerelvények csiszolása és azok galvanikus felületkezelése. Komoly probléma ugyancsak - amely már hosszú idő óta megoldásra vár - a nagy teljesítményű műanyagprések hiánya. Ezeket a nehézségeket saját erőnkből akarjuk megoldani. Ennek érdekében igyekszünk a meglévő kapacitásainkat teljes mértékben három műszakban üzemeltetni, és keressük a vállalaton kívüli együttmüködés lehetőségeit is. A gyártási feladataink teljesítését elsősorban a vállalaton belüli irányítás javításának, a jobb munkaszervezésnek, a dolgozók munkakezdeményezése jobb kihasználásának, és a jó munkaidő-kihasználásnak köszönhetjük. Azonban nem sikerült kiküszöbölnünk a túlórákat, a műszaki-gazdasági dolgozók társadalmi munkájára is szükség volt és szerződéses munkaerőt is foglalkoztattunk. Azon vállalatok közé tartozunk, amelyek a lakásépítés számára készülő termékek innovációjának igényét megértették. A fogyasztónak, a felhasználónak és a társadalomnak új korszerű termékeket akarunk gyártani, amelyek megfelelő társadalmi megtakarítást biztosítanak. Itt elsősorban a konyhákba és fürdőszobákba szánt egykarú vízcsapokra, a hőszabályozó csapokra gondolunk, amelyeket a lakásfütésnél lehet gazdaságosan használni, de van még egész sor más korszerű termékünk is. Termelési dinamikánk további fejlődését elsősorban a vállalati kapacitások kiegészítése és egyes termelőegységek felújítása biztosíthatja. Ez nagymértékű beruházásokat igényel, amelynek eredményeképpen jelentősen megnövekedne az egészség- ügyi szerelvények termelési volumene, akárcsak az egész vállalat termelése. Azonban az építkezések elhúzódása a dolgozókollektívák soraiban bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelt. A technológiai berendezések biztosítása területén rendkívül fontos feladat, hogy megoldódjanak a döntő fontosságú berendezések, termelőegységek beszerzésével kapcsolatos devizaproblémák. Itt elsősorban automatikus, programozott irányítású, galvanizáló gépsorok és berendezések behozataláról van szó - tőkés országokból. Az építőipari munkák további elhúzódása jelentősen befolyásolná a vállalat fejlődését. Az említett termelési kapacitásokat, azok fejlesztését és későbbi bővítését a vállalaton belül az ún. „az ipari robotok és manipulátorok termelésének fejlesztése" racionalizációs és korszerűsítési akció végrehajtásával igyekszünk biztosítani. A vállalat pártszervezetének és gazdasági vezetésének erőfeszítése és kezdeményezése számos esetben a termékinnováció területén már elavult irányelvekbe és előírásokba ütközik, amelyek messze lemaradnak a műszaki fejlesztés követeleményei mögött és gátolják azt. A 02-es állami célprogram teljesítése, ami a tüzelő- és energiafelhasználás racionalizálását szorgalmazza, arra késztetett bennünket, hogy megkezdjük a fütésszabályozás korszerű elemeinek gyártását. A termosztatikus radiátorcsapok megfelelóeknek mutatkoztak, nemcsak a lakások komfortjának növelése szempontjából, hanem lehetővé tes;:ik a fűtés energiaigényének lényeges csökkentését. Külföldön és idehaza a gyakorlati alkalmazás során bebizonyosodott, hogy az ilyen termosztatikus hószabályozás alkalmazásával a fűtés energiaigényének csökkentése esetenként elérheti a 25 százalékot is. Ennek alapján a vállalatban elhatároztuk ezeknek a csapoknak a sorozatgyártását, mégpedig azzal a szándékkal, hogy fedezzük az egész ország igényeit. Ezeknek a csapoknak a fejlesztése vállalatunknál, a myjavai Szlovák Szerelvénygyárban, licencvásárlás, s külföldi anyagbehozatal nélkül történt meg, ráadásul nem kértünk állami támogatást sem termelési kapacitásaink bővítésére Az általunk kifejlesztett és már gyártásban lévő csaptelepek és csapok minősége eléri a hasonló külföldi éltermékekét. Évi kapacitásunk másfél millió darab gyártását teszi lehetővé. Még 1985-ben terven felül 300 ezer darabot, 1986-ban pedig 500 ezer csapot gyártottunk. Erőfeszítéseinket kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy az 1988-as esztendőre termékeink számára nem tudtunk megfelelő piacot biztosítani. Ennek következtében ebben az évben a termosztatikus radiátorcsapok gyártását mintegy 100 ezer darabbal kell csökkentenünk. Ezzel szemben a korábban is alkalmazott radiátorcsapok esetében, amelyek alkalmatlanok a hőszabályozásra, még mindig mintegy másfél millió darabos évi megrendelés érkezik címünkre. Az ilyen igények nem tükrözik azt az igyekezetei, hogy a gyakorlatban mielőbb be kívánnánk vezetni az új, korszerű hőszabályozó berendezéseket, amelyek segítségével nagy energia megtakarítást tudnánk elérni. Meggyőződésem, hogy az ide vonatkozó rendeleteket oly módon lenne szükséges megváltoztatni, hogy kötelezővé tegyék a fűtésszabályozást, s éppen az ilyen termosztatikus csapok segítségével, amelynek előnyeiről ma már egyetlen szakembert sem kell újra és újra meggyőznünk. Még 1983-ban megkezdtük a keramikus lemezek alkalmazásával készülő egészségügyi szerelvények új generációjának gyártását. Ezek egykarú csapok, amelyek a hideg és melegvíz adagolását egyetlen kar mozgatásával szabályozzák. Legnagyobb előnyük, hogy mintegy négyszeresére növeli az ilyen szerelvények élettartamát a régi „klasszikus" csaptelepekkel összehasonlítva, ezenkívül lényegesen csökkentik az ivóvízfelhasználást, akárcsak a hőenergiaigényt. Már hosszú idő óta az a törekvésünk, hogy (Folytatás a 4. oldalon)
