Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-14 / 10. szám, csütörtök

Eszmei-politikai és propagandamunka az átalakítás jelenlegi szakaszában

(Folytatás a 4. oldalról) kapcsolódjanak a közéleti személyiségek, vagyis minden olyan ember, akit aggaszt a környezetvédelem helyzete.

Gregorij Baklanov, a Znamja folyóirat főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az országban az alapvető változások kora valóban sorsdöntő. A fáradtság eltűnik - nem, nem a munkából, hanem az eredménytelen munkából, az abból eredő fáradtság, hogy az emberek éveken, évtizedeken keresztül nem látták munkájuk eredményeit. Nyilvánvaló, hogy ez a sajtó bűne is. Sokat beszéltünk De a fő dolgot, hogy az emberek megértsék: más út nincs, hogy ez az utolsó lehetőség, vagy meghátrálunk, vagy pedig megmaradunk annak a nagy országnak, amelyet követ a világ, ezt csak most mondtuk ki. /

Mihail Gorbacsov: A megállás romlásba döntene bennünket. Ezt semmilyen körülmények között sem szabad megengedni

Grigorij Baklanov: Sokan várnak erre a romlásra. De a probléma a következő: az emberek az átalakítás mellett vannak, de közülük hányán csak várakoznak, arra, hogy mi lesz mindebből. Ha ennyien csak kivártak volna a háború alatt, akkor nem győztünk volna Mindenkinek tennie kell, s itt fontos az, hogy a sajtó mélyen, bátran elemezze azt, ami történik, a dolgok gazdasági, politikai oldalát és a távlatokat. Olyan elemzésre van szükség, hogy az emberek végre megértsék a történelmi felelősség minden sürgetését.

A felszólalók hangsúlyozták, hogy meg kell őrizni a kulturális és történelmi emlékeket.

Kirill Lavrov, a Színházművészeti Szövetség vezetőségének elnöke ennek az új szervezetnek az első évben végzett munkájáról, az átalakításban való aktív részvételéről, a szovjet színházi élet szellemi megújulásáról beszélt. Eddig nem történt túl sok dolog, keresik az újat, felszámolják a hibákat, s ebben a munkában a müvek eszmei-művészi színvonala a legfontosabb kritérium.

Lavrov végezetül a szovjet színházak és külföldi partnereik alkotó kapcsolatairól és együttműködéséről beszélt.

Ivan Laptyev, az Izvesztyija napilap főszerkesztője felszólalásában a sajtó munkájának elemzéséből indult ki, figyelembe véve az olvasók nézeteit, s rámutatott a közélet legjellemzőbb vonásaira. Mindinkább kifejezésre jut és növekszik az emberekben az a meggyőződés, hogy a helyes irányvonalat választottuk. Az élet megmutatta, hogy a demokrácia és a nyílt tajékoztatás valóban az átalakítás ösztönzőivé és eszközeivé váltak.

Ivan Laptyev beszélt a pozitív tapasztalatok kihasználásáról a propagandában, hangsúlyozva, hogy nem egyszerűen csak írni kell az új dolgokról, új gépekről, de meg kell mutatni azt is, miként jutnak érvényre az új viszonyok, a munkaszervezés új formái, vagyis a tapasztalatok technológiájáról van szó.

Mihail Gorbacsov: Az újságokban különböző szépítgetések nélkül, megfelelően kezdték ábrázolni, hogy a küzdelmekben miként születnek az új dolgok, hogyan oldjuk meg a problémákat.

Pjotr Fedoszejev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke elmondta: az átalakítás elsőrendű feltétele és fölöttébb fontos eleme a bel- és külpolitika időszerű problémáinak elméleti és politikai szinten való kidolgozása, úgy. ahogy a párt az utóbbi években tette. Alapvető jelentősége van itt az új gondolkodásmód szellemében történő hozzáállásnak. Új és el nem koptatott nézet ez társadalmunkról, a világról, a történelemről - a marxizmus-leninizmus nézőpontjából. Október 70 évfordulójának dokumentumai az új gondolkodásmódot testesítik meg. Valóban új nézet ez a szovjet társadalom, a szocialista, a fejlődő és a kapitalista világ életének minden szférájáról, a világ előtt álló problémákról.

A legnagyobb nehézség, amellyel találkoztunk, mondotta Valentyin Csikin, a Szovjetszkaja Rosszija napilap főszerkesztője, az olvasók viszonylag nyomatékos követelése: kevesebb szót az átalakításról és több konkrét anyagot az átalakítás eredményeiről: vegyék a két év konkrét eredményeit, mutassák be a legjobb tapasztalatokat stb. Ez a legbonyolultabb és legnehezebb feladat, amely valószínűleg minden szerkesztőségi kollektíva előtt felmerül.

Most, amikor napjaink konkrét jelenségeiről beszélünk, nagyon fontos ezeket összefüggésbe hozni a szocializmus egész koncepciójával. Létrejött egy nagyszerű, nézetem szerint nagyon rugalmas és világos megfogalmazás: több szocializmust De a több, növekedést jelent. Bármilyen mai jelenség összefüggésben

áll gyökereinkkel. A munka kollektív formái. a szövetkezeti mozgalom, az önelszámolás stb. - mindez a szocializmus lényegéből ered és ma felesleges megszakítani a szocialista mozgalomnak ezt a történelmét. Átgondoltan kell megmutatni, mi volt idegen, mi volt stagnáló és fékező hatású, és egyben láttatni kell. ami szocialista, ami a sajátunk, amihez az emberek ragaszkodnak és ami része életüknek, hogy ne jelenjen meg az eszmei közömbösség.

Valentyin Falin a Novosztyi sajtó- ügynökség vezetésének elnöke a vitában elmondta:

A kort, amelyben már élünk, véleményem szerint többek között egy sajátosság jellemzi: minden nemzet szellemi szükségleteinek növekedése, minden nemzet, minden állam életében a szellemi tényező jelentőségének fokozódása

Minden hiba, amit a történelem során elkövettünk, a múlté kell hogy maradjon. Nincs jogunk a hibák megismétlésére, nincs jogunk új hibákat elkövetni, hogy valamikor majd tíz-tizenöt év múlva ismét ki kelljen javítanunk önmagunkat.

Ma, mondotta Valentyin Falin, ha alaposan megfigyeljük a nyugati visszhangokat az átalakításra, a washingtoni látogatás eredményeire, mindarra, ami Washington után lesz, nem nehéz megállapítani. hogy ott a hangsúlyt egészen más mozzanatokra kezdik helyezni, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Már nem uralkodik a lelkesedés, a megújulás, a demokratizálás és a glasznoszty miatt. Ellenkezőleg.

Mihail Gorbacsov: S főleg megpróbálják elhinteni népünkben a bizonytalanság magvait. Mindazt, amit oroszul és más nyelveken sugároznak országunkba, arra irányul, hogy elhintsék a kétségeket, megvalósítjuk-e az átalakítást.

Valentyin Falin: Ez az érem egyik oldala. A másik - az a cél, hogy új anyagot, új táplálékot szolgáltassanak az ott meglévő bizalmatlanságnak. Ezzel összefüggésben el akarom mondani, hogy ez a célkitűzés nagyon komoly.

Ezután Viktor Afanaszjev a Pravda napilap főszerkesztője szólt. Sajtónk, nem utolsósorban a Pravda is az átalakítás első szakaszában nem dolgozott rosszul, amikor végre kellett hajtani úgymond a leltárba vételét annak, amink van, ahol állunk, a problémáinkat, az elkövetett hibáinkat és tévedéseinket, hiányosságainkat, és azt, merre kell haladnunk.

Úgy véljük, az átalakítás második szakaszában a sajtó számára a legfontosabb az átalakítás haladó tapasztalatainak keresése, terjesztése és támogatása a legkülönbözőbb vonatkozásokban, emberi, technológiai és társadalmi-pszichológiai szempontból egyaránt. Ezen a téren szorosabb kapcsolatokat kell fenntartanunk a pártszervekkel, a központi bizottság osztályaival és vezetésével, hogy címeket és neveket szerezzünk, meghallgassuk a különböző tanácsokat és elvárásokat.

Viktor Afanaszjev hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben megújulnak a sajtó bírálatát fékező mechanizmusok. Ezek egyrészt a formális válaszok, másrészt a bíráló anyagokkal szemben alkalmazott nem megfelelő intézkedések. Nyilvánvalóan a legelterjedtebb módszer, hogy a bíráló írásban apró pontatlanságot, még egy pontatlanságot, valami apróságot találnak és bár a cikk lényegében helyes, elkezdik kiforgatni az egész anyagot. Sajnos, nincs mindig részünk a helyi pártszervek támogatásában.

A filmművészek szövetsége erőfeszítéseiről, hogy munkájukban létrehozzák a teljes nyíltság, az őszinte elvtársi párbeszéd légkörét, Elem Klimov, a szövetség vezetésének első titkára beszélt. Ezekben az erőfeszítésekben látjuk minden erőnk konszolidálásának rendkívül fontos eszközét, hangsúlyozta Elem Klimov.

Foglalkozott a reform és a film témájával is. Hangsúlyozta, hogy ez a reform nem halad előre könnyen. Most sokkal szembetűnőbb, hogy egykor mit tartottak ..fedő alatt”. Annak következtében pedig, hogy a reform viszonylag érzékenyen érintette konkrét emberek érdekeit, olyan jelenségek kerültek felszínre, melyekről korábban nem volt tudomásunk. Ez jellemzi az átalakítás folyamatát az egész országban, minden területen.

Elem Klimov a továbbiakban érintette a szerzői jog kérdését a filmben. Klimov úgy véli, ennek pozitív megoldása nem fogja lehetővé tenni filmjeink 4-60 perccel való ..megnyírását“, ahogyan ezt például az Agónia című filmmel tették Francia- országban és az Egyesült Államokban, amikor kivágtak belőle minden politikai jelenetet.

Az ilyen találkozók a központi bizottságon a nyíltság, a bizalom és a felelősség jó példáivá váltak, mondotta Mihail Nye- nasev, a Szovjetunió Kiadói Poligráfiai

és Könyvterjesztési Állami Bizottságának elnöke. Ezek a találkozók nagy hatással vannak munkánk jellegére és tartalmára. A közelmúltban egy kiadványban ezt olvastam: Ahhoz, hogy a társadalomban lehetségessé váljanak a változások, feltétlenül két dologra van szükség. Az első: nagy célok. A másik: nagy ellenállás.

Valóban nagy céljaink vannak, úgy szociálisak mint társadalmiak. Forradalmi célok ezek! A másik oldalon van ellenállás is. Nincs jogunk ennek lebecsülésére. Erről azért beszélek, mivel a kiadókat most foglalkoztató problémákból indulok ki. Tudatosítjuk, hogy a kiadói munkában a legnagyobb károkat a gondolkodás nélküli szófogadás okozta, amikor mindent a legszigorúbb centralizmus alapján szerveztek: ezt ki kell adni, ezt nem. Most arra törekszünk, hogy kinőjön már a pelenkákból a demokratikus kiadói folyamat. A párt központi bizottsága támogatott minket és mi radikális intézkedésekbe kezdtünk. Például ilyen döntést hoztunk: minden szerzőnek joga van a teljes önállóságra, minden jelenséget a maga módján magyarázhat. A kiadó az előszóban elmondhatja, miben nem ért egyet a szerző álláspontjával, de szükségesnek tartja közzétételét, hogy az olvasó maga értékelhesse a munkát.

Vlagyimir Karpov, az írószövetség vezetésének első titkára rámutatott az írók növekvő tekintélyére. Minden folyóiratnak emelkedett a péidányszáma, a No- vij Mir folyóiraté több mint kétszeresére, a Druzsba Národov címűé ötszörösére, a Lityeraturnaja Gazeta állandó olvasóinak száma pedig hétszázezer új előfizetővel bővült A példányszám bizonyára nem azok miatt az ígéretek miatt növekedett, hogy a jövö évben valamilyen szenzációs és ,,kényes“ munkákat fognak publikálni Nem tartom kizártnak, hogy ez hatással volt az olvasók bizonyos részére. Talán így van ez. És mi a helyzet a művészi színvonalon? Ezek talán korunk valamilyen mérföldkövei? Az olvasók ugyancsak figyelmeztetnek: vigyázzanak, nehogy új konjunktúra szülessen, ne forduljon elő, hogy valaki mond néhány szót a megtorlásokról, a különböző negatív jelenségekről és ezt kiegészíti háromszáz oldalnyi fércmüvei.

Vlagyimir Karpov felszólította az újságok munkatársait, hogy gyakrabban kezdjenek együttműködésbe a fiatal írókkal és küldjék őket szolgálati utakra

Mihail Gorbacsov: Lassan befejezzük találkozónkat. Amikor készültem rá,» statisztikai adatokat kértem az 1985-1987-es évekről. Mi történt és történik gazdaságunkban, a szociális szférában? Az adatok nagyon kifejezőek. Például a munkatermelékenység növekedése mindig nyugtalanított bennünket. De az utóbbi három esztendőben a munka- termelékenyseg ütemének növekedése az iparban 30 százalékkal, az építőiparban 60 százalékkal, a mezőgazdaságban 180 százalékkal, a vasúti közlekedésben pedig 260 százalékkal haladta túl a 11 ötéves tervidőszak évi átlagát. Amíg az 1981 —1984-es években a nemzeti jövedelem növekményének 86 százalékát fedezte a munkatermelékenység növekedése, addig 1985-1986-ban már 95 százalékot, 1987-ben pedig a 100 százalékát. Az iparban ezen túlmenően ezt a dolgozók számának csökkenése mellett érték el.

Nagyon fontos, hogy javult a helyzet a bérek és a társadalmi munkatermelékenység növekedési ütemét illetően is.

E téren különösen rosszul álltunk. Nézzük meg, milyen volt a helyzet 1981—1984- ben. Ezek voltak a legaggasztóbb évek. Az anyagi termelésben dolgozók bérének növekménye 17 százalékkal volt nagyobb a munkatermelékenység növekedésénél. Vagyis ez azt jelenti, hogy a pénzt kifizették, de az elvégzett munka nem állt ezzel arányban.

A bérek növekedése jelenleg megfelel a munkatermelékenység emelkedésének.

A gazdasági mechanizmus működésbe lépett. Végső soron még a reformhoz való hozzáállásokat tekintve is. Ezt akartam először elmondani elvtársak.

Másodszor: Nem kevésbé fontos, hogy minőségi változások észlelhetők a tudományos-műszaki fejlődésben is. Emellett a hangsúly az alapvető gépiparon van - a szerszámgépeken, az elektrotechnikán, a műszergyártáson és azokon az ágazatokon, amelyeknek biztosítaniuk kell a tudományos-műszaki problémák megoldását, a könnyű- és élelmiszeripar, továbbá a szociális szféra fejlesztését.

1987-ben ezekben az ágazatokban 1985-höz viszonyítva a gyártásfelújítás 190 százalékkal gyorsabb volt. El kell' ismernem, hogy magunk is meglepődtünk, amikor a közelmúltban megtekintettük a gépipari kiállítást. Jelentős változás következett be. Hiszen mi még tulajdonképpen nem hoztunk meg minden döntést, s csak második éve dolgozunk gépiparunk korszerűsítési programján.

Miről tanúskodik a kiállítás7 Megjelentek a világszínvonalú termékek, a világ- színvonalat meghaladók is. s 15-20 százalékukat éppen azok a prototípusok alkották, amelyek kipróbálás alatt voltak, a többinek pedig már folyik a sorozatgyártása Dolgozóink jó munkát végeztek, a tudósok, technikusok és munkások egyaránt. S minden sikerült nekik!

Azt tudják, a múltban úgy viszonyultunk a gépiparhoz, hogy lényegében elhanyagoltuk. Az olajárrobbanás lehetővé tette számunkra, hogy valutát szerezzünk. S mi gondolkodás nélkül vásároltuk a berendezéseket, így oldottuk meg a termelési feladatokat. Vásároltuk a pótalkatrészeket. s nem fejlesztettük kellő mértékben sem saját gépiparunkat, sem a tudományt. Ez az importáradat, ahogy helyesen jellemezte Alekszandrov akadémikus, lényegében visszanyomta a tudomá- nyos-müszaki fejlődés folyamatát.

S mindez a mi hatalmas országunkban játszódott le, amely egyáltalán nem engedheti meg magának azt, hogy bárkitől is technikailag függő viszonyba kerüljön. Szó szerint a sarokba szorítottak bennünket Elkerülhetetlenül szükséges volt a bonyolult fordulat. S csak most mozdultunk előre: fejlődött a számítástechnika, a tudósok egymással konkuráló kollektívái hozzáláttak a munkához, így például nagy alapossággal kezdték el az olyan számítógépek kifejlesztését, amelyek másodpercenként egymilliárd műveletet tudnak elvégezni. A legközelebbi években megjelennek azok a számítógépek, amelyek másodpercenként 10 milliárd műveletet végeznek, s nincsenek túl messze a 30, 50, sőt több mint 100 milliárd műveletre képes szuperszámítógépek sem.

De a feladatok tovább nőnek. Tudják, milyen potenciál rejlik a mi társadalmunkban? A gyorsítás megkezdődött.

A kiállítás valóban ezt tükrözte. Már több mint fél millió ember tekintette meg. Ez, úgymond, kisebb kommentár volt a kiállításról.

Hozzávetőleg 1983 óta tartanak a mezőgazdaságban is a haladó változások. Ez a tendencia stabil. Az állattenyésztésben a termelékenység minden évben növekedett, s most már szemmel látható a javulás minden terméknél. A stagnálás éveiből bonyolult örökség maradt ránk. Ezért egyszerűen kötelesek vagyunk kibontakoztatni az átalakítást a tudomá- nyos-múszaki haladás és az egyéni érdekeltség erősítése, a társadalmi és gazdasági folyamatok demokratizálása alapján. Ilyen a mi utunk

Nincs hová hátrálnunk. Láttuk, hogy a népgazdaság egyes ágazataiban hogyan növekszik a nemzeti jövedelem. Miért nem érjük el a nemzeti jövedelem szükséges nagyságát7 A külkereskedelem miatt, mert az olajpiacon kedvezőtlen a helyzet. A nemzeti jövedelem az úgynevezett vodkaárusításban keletkezett kiesések miatt nem éri el a megfelelő nagyságot. De önök tudják, hogy nem lehet a konjunktúrára építeni a hosszú távú szociális és gazdaságpolitikát, ahogy azt az utóbbi időszakig tettük. Ezért a most megvalósuló változások nagyon szükségesek és indokoltak. Meg akarunk nyitni minden utat a mezőgazdasági szektor előtt. Lényegében már elfogadtuk azokat a döntéseket, amelyek eltávolítanak minden akadályt, felszámolják mindazt, ami hátráltatja a fejlődést. Most a vezető dolgozók pszichológiájától függ a dolog. Hiszen a nép készen áll arra, hogy kezdeményező, felelősségteljes legyen, hajlandó elfogadni a kockázatot, amellyel a mezőgazdaság irányítása összefügg, mivel bízik az erejében. S ezt már mindenütt bizonyította is.

A kolhozoknak és szovhozoknak most széles körű lehetőséget adunk mind az önállóság, mind pedig a gazdasági feltételek és a műszaki ellátás tekintetében. Úgy vélem, az agrárszektorban, s természetesen főleg a mezőgazdaságban elérjük a stabilitást.

Figyeljék meg, milyen érdekes folyamatok játszódnak le más területeken. Nem keveset tettünk azért, hogy erősítsük egész népgazdaságunk szociális beállítottságát. Ennek milyen eredményei vannak? Egyelőre még tart a fordulat időszaka, de már a tavalyi évben az ilyen célú beruházások növekménye - a szociális szféra anyagi bázisának a kiépítésére - háromszor nagyobb volt, mint a népgazdaság egészében. S az eredmény? Vegyük például az 1985-1987-es éveket. E három esztendő alatt az évente átlagosan átadott lakások száma 9 százalékkal, az iskoláké 28 százalékkal, a középfokú

szaktanintézeteké 4 százalékkal, az iskoláskor előtti gyermekintézményeké 10 százalékkal, a kórházaké 9 százalékkal, a rendelőintézeteké 24 százalékkal, a kluboké pedig 46 százalékkal nőtt. Ezekbpn az években 32 millió ember lakáskörülményei javultak Érdekes adatok ezek!

Növekedett az anyagi vívmányok és a lakossági szolgáltatások kihasználása.

1985-1987-ben a fogyasztás évi abszolút növekménye 18 milliárd rubel volt az előző három esztendő 11 milliárdjához képest. Ez azt jelenti, hogy az abszolút növekedés 7 milliárd rubelt tett ki Elvtársak, miért beszélek erről? Mindent, amit teszünk, a népért tesszük. Végső soron a népé a döntő szó. Az emberek pedig reagáltak erre. A munkájukkal támogatták az átalakítást, és ez a fontos. Lényegében éppen ez határozza meg határtalan lehetőségeinket az élet minden terén. Vannak-e egyáltalán más országnak ilyen lehetőségei?

Valaki megkérdezheti tőlünk: Mikent van az, hogy a statisztika a fogyasztás emelkedéséről szól, s nálunk mégis mindenből hiány van? Érezzük ezt.

Miért? Azért, mert a grafikon egyik görbéjén a pénzjövedelmek voltak, a másikon pedig az áruforgalom növekedése. A fogyasztás nőtt, de a vásárlóképes kereslet még gyorsabban növekedett. Ez az ellentétek szaporodásához, a kielégítetlen kereslethez vezetett. Ezért van nálunk mindenből kevés.

Elhangzott itt a következő kérdés. A gazdasági tevékenység újszerűsége esetenként kétségeket, sőt, gyanusítga- tásokat vált ki. Ha valaki a nép szükségleteinek kielégítéséért, életfeltételeinek javításáért dolgozik, akkor azt üdvözölni kell. Nem szabad és nem is engedjük meg, hogy valamilyen harácsoló elemek nyilvánuljanak meg nálunk Vannak gazdasági, szociális és politikai mechanizmusaink, amelyek ez ellen meg tudnak védeni bennünket.

Még valami mást is szeretnék mondani. Az emberek érdeklődését támogatni kell. így teszik ezt az egész világon, s Így kell lennie nálunk is. Nézzék, nálunk már 13 ezer különféle szövetkezet és több mint 300 ezer ember kezdte meg a magánmunkavégzést Egy olyan országban, mint a miénk, ez nem éppen sok, de már mégis egy lépés előre.

Milyen eredményeket hoz a társadalom, a gazdaság és a szociális légkör egészségesebbé tételére irányuló igyekezetünk, beleértve az italozás, az alkoholizmus elleni harcot? Csupán néhány adat, demográfiai mutató. Nem érdektelenek számunkra.

Az 1986-1987-es években évente átlag 200 ezer emberrel kevesebb halt meg nálunk, mint 1984-ben, s a produktív korban levő férfiak balesetek következtében való elhalálozása 37 százalékkal csökkent. Mi az italozás? Egyenlő a kihágásokkal, balesetekkel, szerencsétlenségekkel. Az emberek erejük teljében távoztak az életből. Nem volt könnyű ezt megváltoztatni, de megtettük.

Az elmúlt két évben emelkedett a születések száma. Ebben az időszakban évente 5,6 millió gyermek született, míg 1980-ban 4,9 millió. A család egészségesebbé tétele nagy dolog. De nemcsak erről van szó, az emberek most látnak perspektívát, fokozódott biztonságérzetük. Mindenekelőtt pedig bekövetkezett az erkölcsi javulás. Alaposan kezdtünk foglalkozni egészségügyünkkel. Országunk egész lakosságának átlagos életkora majdnem két évvel meghosszabbodott, a férfiaké 2,6 évvel.

Mindez, természetesen, nem véletlen Úgy mondanám, ez további bizonyítéka annak, hogy a társadalom kilábal a stagnálásból. A pozitív tendenciák azonban csak most kezdenek körvonalazódni

Azt gondolom, hogy most, amikor bekapcsoljuk a gazdasági tényezőket, fejlesztjük a nyilvános tájékoztatást és a demokráciát, amikor minden eszközzel ösztönözzük a társadalmi kezdeményezést, a pozitív folyamatok mélyülni fognak. Érthetően még nem egy betegségen fogunk átesni. Ezek a betegségeink nem lesznek könnyűek, de új erőre kapunk és még biztosabban fogunk haladni előre. A politikai bizottság és a kormány egyaránt teljesen biztos abban, hogy feltétlenül továbblépünk. Ezért most, amikor megkezdődött az átalakítás nagyon bonyolult szakasza, amikor sok új probléma zúdul ránk, nem esünk pánikba és nem leszünk idegesek. Talán valahol vissza kell lépnünk, ha megmutatkozik, hogy valamiben tévedtünk. Feladataink nem könnyűek és nem fogunk tartani a hibáktól. Ám szilárdan fogunk haladni a kitűzött úton.

Természetesen a lehető legkevesebb hibát szabad elkövetni. Azt mondják,

(Folytatás a 6. oldalon)