Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-14 / 10. szám, csütörtök
Eszmei-politikai és propagandamunka az átalakítás jelenlegi szakaszában (Folytatás a 3. oldalról) A szocializmus elve szerint kell élnünk és dolgoznunk: mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Nálunk magas az ember szociális védelmének színvonala. Hiszen ez jellemzi a szocializmust. Nálunk ingyenes az oktatás, az orvosi ellátás, jogunk van a munkára, garantálják nekünk, hogy munkát kapunk, hozzáférhető a lakás, bár ez még mindig sürgető probléma. A szocializmus mindenkit védelmez, de mit ad mindenki a társadalomnak. Itt mindenkinek alaposan el kell gondolkodnia. Nemrég a sajtóban beszámoltak arról, hogy egyes kolhozokban azok a fejönők, akik évente egy tehéntől csak 2000 kilogramm tejet fejnek ki, havonta 600 rubelt keresnek Amikor a kolhozokban megpróbálták bevezetni a munka szerinti bérezést, ezt az érdekeik elleni támadásnak tekintették. De hiszen azt a bért, amit eddig kaptak, egyszerűen nem keresték meg. Állami dotációból fizették nekik, vagyis a társadalom más tagjainak rovására Ez csak egy példa. Vannak másfajta példák is. A családi, kollektív és brigád formában rátermett, becsületes és munkaszerető emberek dolgoznak, Így például a szibériaiak az intenzív munka kollektíváiban nyolc-tíz- szer többet termelnek egy dolgozóra átszámítva, mint az ország gazdaságának többségében. Természetesen növekednek béreik is. De mindjárt rájuk irányul a figyelem, különböző bizottságok jelennek meg. Minek nekik úgymond, annyi pénz? De miért teszik fel így a kérdést? Hiszen mindazt megtermelték. Mindamellett, hogy munkájuk végeredménye sokszorosan jobb, a bérük csak ötven-száz százalékkal magasabb. A társadalom számára ez győzelem. Bárcsak így lenne mindenütt! De nálunk egyesek félnek attól, hogy ezzel kialakul a magántulajdonosi gondolkodás. Jogos-e az így megfogalmazott kérdés? Az emberek a közös tulajdonú földeken a kolhoz vagy szovhoz vezetésével kötött szerződés alapján dolgoznak és azokat az anyagi forrásokat használják fel, melyeket kiosztottak nekik. Mindezt nagy felelősséggel és tehetségesen csinálják. Hogyan is lehetne őket potenciális magántulajdonosoknak tekinteni? És hol van a szociális igazságosság ebben és a fentebb idézett esetben? Afelett is el kell gondolkoznunk, hogy az az ember, aki becsületesen kereste meg pénzét, miért nem tud nálunk néha olyan házat építeni, amilyet akar, nem vehet szövetkezeti lakást sem, vagy nem fektetheti be másként jövedelmét. Ebben az esetben a szocializmus elvének megsértéséről van szó. A jó dolgozónak és családjának éreznie kell, hogy a tisztességesen megkeresett pénz lehetővé teszi számukra a jobb életet. Az átalakítás nemcsak az anyagi terület érdekeit érinti. Eléri a szellemi és a kulturális szférát is. Aktívan kezdjük érteni utunkat a múltban, a jelenben és a jövőben. Ez a folyamat sem fájdalom- mentes. Folytatódik a vita történelmünkről. bírálóan elemzik annak egyes szakaszait. Ezzel elmélyül annak megértése, amit népünk Október után elért. Egyben lehetővé teszi, hogy igaz pozíciókból helyesen értékeljük történelmünk nehéz időszakait. Meg kell tanulnunk élni a glasznoszty, és mindannak állandó bíráló elemzése légkörében, amit megtettünk, ami sikerült, amit elértünk és amilyen hibákat elkövettünk A nyilvánosság és a bírálat, a tömegek, a társadalom ellenőrzésének módszere minden folyamat felett. Ez egyben módja a tapasztalatok általánosításának, a társadalomban lejátszódó fő folyamatok felismerésének és a hibák megelőzésének. Ez normális helyzet és senkinek sem szabad pánikba esnie, ha bíráló megjegyzések hangzanak el Méltósággal viszonyuljunk a kritikához, tiszteljük egymást. Nem kell mindenre címkét ragasztani. Ma néha a bírálatot a cikkekben, a folyóiratokban csoport- érdekek határozzák meg. És ezt érezni lehet. A figyelmet azonban a közös ügyeinkről az emberekről való gondoskodásra kell összpontosítani Igaz, ma mindenki ezt mondja Törődünk az országgal, a néppel, művészeti és kulturális nevelésével. Ám ez alatt a zászló alatt néha különböző magánérdekeket és személyes ambíciókat próbálnak érvényre juttatni. Ezt meg kell akadályozni. Senkitől sem tagadjuk meg a jogot, hogy kifejtse álláspontját, még akkor sem, ha korábban valamely szakaszban elavult nézeteket vallott Ha azonban ma tudatosan és tisztességesen megszabadul ezektől és az átalakítás aktív résztvevőinek sorába áll, el lehet-e ót tanácsolni és megfosztani a lehetőségtől, hogy erejéhez mérten hozzájáruljon a közös ügyhöz? Felül kell emelkedni a személyes érzelmeken és hangulatokon, az első helyre az átalakítás érdekeit kell helyezni. Milyen szavakat nem találnak néha az emberek, hogy bosszantsák oponenseiket! A szónak nagy hatalma van, de úgy kell vele bánni, hogy az ne legyen az elvhűség kárára. Az, aki másfelé tart, aki félre akar állítani minket és más útra vezetni, aki egészen más fűtőanyagot akar az ,.átalakítás tüzére" dobni tudja meg, hogy ez nem sikerül neki. A központi bizottság szilárdan fog állni a lenini pozíciókon és megtesz mindent, a szocialista demokrácia potenciáljának feltárásáért, a szocialista értékek alapján fogja mélyíteni az átalakítás folyamatát. Nálunk senki sem áll az ellenőrzésen kívül. Talán mi, akik éppen a pártban megszabadultunk azoktól a személyektől és ,.területektől“, melyek évekig az ellenőrzésen és bírálaton felül álltak, térnénk most vissza ismét ehhez? Ez vonatkozik a tömegtájékoztató és propaganda eszközökre is. A szovjet sajtó nem valamiféle magánvállalkozás. Emlékeztessünk ismét Lenin szavaira, miszerint az irodalom az egész párt müvének része. Ez elvi tézis, és mi ma is ehhez tartjuk magunkat. Nem leszünk hűtlenek a lenini eszmékhez. A haza és a nép szolgálata mindig is jellemezte értelmiségünket és irodalmunkat. A szerkesztőknek tudatosítaniuk kell felelősségüket. Nem akarok senkit külön megnevezni, itt most mint elvtársak beszélgetünk. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a folyóirat, a kiadó, az újság nem valaki magánügye, hanem az egész párt és az egész nép ügye. És mi valamennyien együtt a népet szolgáljuk. Népünk pedig az átalakítás mellett van. Ezért a néppel együtt tartjuk magunkat az átalakítás, a szocialista demokrácia fejlesztésének irányvonalához. Közösen erősítjük értékeinket és harcolunk a társadalmi légkör javításáért. Amikor erről beszélek, akkor egyben újra és újra hangsúlyozom, hogy a nyilvánosság mellett vagyunk mindenfajta fenntartás és korlátozás nélkül. Ez a nyilvánosság azonban a szocializmus érdekeit szolgálja. A kérdésre pedig, hogy van-e határa a nyilvánosságnak, a bírálatnak és a demokráciának, egyértelműen felelünk: ha a nyilvánosság, a bírálat és a demokrácia a szocializmus, a nép érdekeit szolgálja - akkor nincs határa! Ez tehát a kritérium. Ezen az úton nincs szükségünk idegen mintákra. Sem a politikában, sem a szellemi szférában, sem a gazdaságban. Senki sem fog a demokrácia kérdéseiben olyan messzire menni mint mi, mivel ez a szocialista rendszer lényege. Bővítjük a szocialista demokratizmust minden területen, a gazdaság terén is. Hol választják meg Nyugaton az igazgatókat és a munkacsoportok vezetőit, hol hagyják jóvá a terveket a dolgozó kollektívák? Sehol. Éppen ez a mi szocialista demokráciánk. A pártban is érvényesíteni fogjuk a demokratizálás folyamatát. Bizonyára látják, hogyan folytatjuk a kampányt, az alapoktól, azért, hogy a pártbizottságok beszámoljanak tevékenységükről. A helyzet javul, alapvetően változik, bár itt is sok kivárás és passzivitás halmozódott fel. Ez azonban, elvtársak, nem az egyszerű kommunisták vétke. Hiszen tudjuk, hogyan dolgozott számos választott pártszerv. Még keveset tettunk azért, hogy a választott szervek azokat a feladatokat teljesítsék, melyeket meghatároztunk és ahogyan ezek meg vannak fogalmazva az SZKP Alapszabályzatában. Mindez még vár ránk. Ha azonban ezek a folyamatok nem következnek be a pártban, a társadalomban sem fognak lejátszódni. Új hozzáállásokat fogunk keresni, hogy jobban kihasználjuk a tanácsok potenciálját. Ehhez, elvtársak, nincs mit hozzáfűzni, hiszen a pártszervek sok esetben sok funkciójukat átvették. És milyen volt az eredmény? Ezzel összefüggésben maga a párt is megengedte a le- maradozást és figyelmen kívül hagyott Számos kérdést, mivel olyan funkciók nehezedtek rá, melyek nem voltak sajátjai. A gazdasági reform és a demokratizálás új feltételei között a párt most már valóban teljesítheti a politikai élcsapat funkcióját. Az elmélet, az ideológiai megalapozás, a káder- és nemzetiségi politika, a nemzetközi kapcsolatok kérdései képezik a párt tevékenységének széles terét. Nagyon alaposan készülünk a XIX országos pártkonferenciára. Folyik koncepciójának kidolgozása. Már most látjuk, hogy a szovjet társadalom demokratizálásának kérdései lesznek a legfontosabbak és központiak. Mindenről tárgyalni fogunk, beleértve a választási rendszert, a bírósági és jogi reformot, az ország ellenőrző szerveinek tökéletesítését stb. Itt el kell mondaniuk a magukét a tömegtájékoztató és propaganda eszközöknek is. Hogyan halad az átalakítás, mire tanít a párt, politikájának milyen következtetésekre és módosításokra van szüksége9 Meggyőződésem, hogy számos komoly javaslat születik. Most pedig a gazdasági reformmal, az ónelszámolásra való áttéréssel összefüggő kérdésekről szólok. Mire szeretném önöket, elvtársak, ezzel összefüggésben figyelmeztetni? Mindenekelőtt a megkezdett folyamatok bonyolultságára és fontosságara. Az első lépéseket tesszük a radikális reform megvalósítása során egy olyan ötéves terv feltételei közöt!, melyet még a reform előtt dolgoztak ki. És igyekszünk úgy haladni, hogy ne hiúsítsuk meg az ötéves tervet. Kezdetben a különböző vállalatok eltérő gazdasági és szociális feltételekkel rendelkeztek. Az elénk táruló kép nagyon tarka volt. A kezdeti feltételek eltértek Egyesek befejezték a rekonstrukciót, új alapjaik vannak, készek és képesek a sikeres munkára. Mások éppen most kezdik az alapvető rekonstrukciót, amely erőt és időt követel. Mindezt csinálni kell és egyben átállítani a vállalatok munkáját az önelszámolásra és önfinanszírozásra. Meg lehet érteni, hogy mindez nem könnyű A sajtóban néha nagyon leegyszerűsítve állnak hozzá a megkezdett reform feltételei között dolgozó vállalati kollektívák tevékenységének magyarázatához. Figyelembe kell venni azt, tudatosan vállalkoztunk arra. hogy bizonyos időszakban egyszerre fognak hatni a régi forrnak és az önelszámolás új módszerei. Ilyen az átmeneti időszak, a hozzáállások minden sokrétűségével. Ezt ki kell bírni és le kell vonni a tanulságokat. Tudjuk már, hogyan változnak az emberek még az önelszámoláshoz való hozzáállásban is. Bár még sokan vannak azok is, akik tolerálták a könnyelműséget. Most azonban majd érezni fogják a nehézségeket ugyanúgy, ahogyan ez az állami átvételnél volt. Ám a folyamat beindult, az emberek átállnak és bekapcsolódnak az irányításba. A reform már kihat a termelés közel hatvan százalékát adó vállalatokra. Ez a dolgozók tízmillióit jelenti. Azt akarjuk, hogy a reform emelkedő tendenciát mutasson, tapasztalatokat és tudományos ismereteket szerezzünk. Szeretnénk, ha az elkövetkező ötéves tervet felkészülten, minden szükségessel felvértezetten kezdhetnénk. Ezért a feladatot így lehet meghatározni: keresni és meggyőzően bírálni kell mindazt, ami nincs összhangban a reformmal. A tudományban és az életben egyaránt. Az emberek támogatnak minket, megértik, hogy éppen így kell eljárni, hogy el kell sajátítani az új módszereket. Mitől kell óvakodnunk és mire kell különösen figyelnünk? Arra, hogy enyhítsük az önelszámolásra és az önfinanszírozásra való áttérés nehézségeit, bizonyos tartalékokat hozzunk létre. Ha pedig a vállalat a kezdeti időszakban nehéz helyzetbe kerül, és bizonyos időre lesz szüksége ahhoz, hogy az új követelményeknek megfelelően megszervezze a munkát, ne kerüljön bajba. A vállalat hitelt kap, segítik annak törlesztését. Természetesen ellenőrizni fogjuk, nehogy a pénzt feleslegesen költsék el. A reform dokumentumait valamennyi ágazati szak- szervezet dolgozta ki és támogatta. Ezeket, mellesleg, a dolgozókollektívák százai bírálták el. Ezért a reform dokumentumai és elvei teljes bizalmat és tiszteletet érdemelnek. Megengedhetetlen, hogy valamely kiadványban ne érezzük az érdeklődést az iránt, ami lejátszódik. Néha nagyon köny- nyen, sőt, játszva mondanak véleményt a vállalat, az emberek sorsáról. Ez így nem mehet' Tudatosítsuk, hogy csak az átalakítás gazdaságpolitikájának kidolgozására két évre volt szükség. Ahhoz pedig, hogy az életben alkalmazzuk az elha- tározottakat, mérhetetlen szervezőmunkára lesz szükség, türelmesre, mindennapira, sokoldalúra. Talán néha valamitől el is kell állnunk. A glasznosztynak most segítenie kell az irányításban a demokratikus hozzáállások és gazdasági módszerek bevezetését. Különösen fontos támogatni minden újat, az új tapasztalatokat, az új ismereteket. Nagyfokú hozzáértésre van szükség. Nyerjék meg nagyobb mértékben a tudósokat, de nem azokat, akik ékesen beszélnek. A hozzáértés, az alaposság a fontos, és mindaz, ami elősegíti a reális élet problémáinak megoldását. Nagyon felelőségteljes szakasz előtt állunk. A szó szoros értelmében két-három év dönt arról, milyen irányban fog az átalakítás haladni. Két-három év! Ezért kell most különösen figyelmesen követni a társadalomban lejátszódó folyamatokat Hiszen még csak feltételezni is nehéz, mi mindennel kell számolnunk. Tanulni kell a múltból, javítani kell a helyzetet, hogy a nép, amely az átalakítás nevében keresi az utakat, dolgozik és kockáztat, bátran kereshesse az új hozzáállásokat és ezzel meggyorsítsa a gondolkodást és a gyakorlati tevékenységet egyaránt Ezeket az embereket a sajtónak látnia és támogatnia kell. Azok oldalára kell állnia, akik az átalakítás motorjai, akik társadalmunkat a megújulás útján vezetik. Itt az állásfoglalásoknak pontosaknak és világosaknak kell lenniük. Megvalósítjuk az átalakítás politikáját, hogy társadalmunkban az ember köny- nyebben tudjon lélegezni, tiszteletben tartsák méltóságát, javuljanak életfeltételei és az egész ország az átalakítás útján haladjon. A pártnak, elvtársak, nagy mértékben érdeke, hogy önök mindannyian érezzék a biztonságot, teljes erőbedobással dolgozzanak. A társadalomnak ez nagyban érdeke. Politikánk jelentős támogatását képezi az önök állásfoglalása, megértése, melyet a tömegtájékoztató és propagandaeszközök és az emberekkel való kapcsolataik által közvetítenek. Ezért ma még inkább, mint az első szakaszban, érdekünk az önök építőmunkája. Ez magában foglalja a nyilvános tájékoztatást és az éles kritikát egyaránt. Főleg pedig azt, hogy sajtónk aktívan védelmezze az átalakításért küzdő embereket A vezető párt- és állami képviselők a napokban meglátogatták a gépipari kiállítást Megmutatták nekünk azokat a gépeket is, melyeket abban a gyárban állítanak elő, ahol Csabanov elvtárs az igazgató, - ugyanaz, aki mellett annak idején kiállt a párt központi bizottsága és a sajtó. Az elvtársak emlékeznek, hogy ezzel összefüggésben nekem is állást kellett foglalnom. Megmentettünk egy embert. A gépei most kelendőek, sorban állnak értük. És valójában mi történt? Egy ember nem a szokásosan viselkedett, elvetette a régi terveket, a régi utasításokat Akadtak irigyek, akik indulatokat keltettek körülötte, és találtak számos kis vétket, itt csinált hibát és itt szintén. Bizonyára tönkretették volna öt, ha nem állunk ki mellette Küzdeni kell elvtársak, egészen a végsőkig minden emberért, aki az átalakítás aktív úttörője, és akit gyakran megsértenek kezdeményezéseiért és szokatlan hozzáállásaiért. Ki kell állni minden ember, és annál inkább a dolgozókollektívák mellett. Az Izvesztyija napilap munkatársai nemrég bemutattak egy szövetkezetet, ahol a tagok egyharmada nem tudta elérni a kolhozgyűlés összehívását és a kolhoz fejlesztése létfontosságú problémáinak megvitatását. Az ügybe bekapcsolódott a párt járási bizottsága és a végrehajtó bizottság is - mindazok, akikre ez tartozott vagy sem, hogy elfojtsák az emberek kezdeményezését és megakadályozzák őket joguk gyakorlásában. A lap nagyon helyesen a kolhoztagok oldalára állt. Röviddel ezután sor került a gyűlésre és az támogatta az emberek követeléseit. Ezek a követelések jogosak voltak. Mi ebben az érdekes? A konfliktus kezdeményezői ebben a kolhozban élesen bírálták a vezetést, élesen fogalmazták meg a kérdéseket, de egyikük sem hagyta ott a munkát, Jól dolgoztak. Sokan közülük a kolhoz vezető dolgozói voltak. Szükség volt az ő támogatásukra, szellemük megszilárdítására. El kell fogadtatnunk a demokratikus légkört, nem szabad megállnunk. De a felelősséget sem szabad csökkenteni! Gyakran elgondolkodom arról, milyen rendkívül bonyolult események játszódnak le az egész országban, olyan események. amelyekben közel háromszáz millió ember vesz részt! Nagy korszak ez! Ha a megkezdett folyamatokat leállítanánk, megijednénk tőlük, ez a legsúlyosabb következményekkel járna, mivel másodszor népünket már nem tudnánk ilyen nagy horderejű dologra ösztönözni. Hiszen még most is egyes emberek csak figyelik, mi történik. Bár szívükkel az átalakítás mellett vannak, cselekedeteikkel, tetteikkel, politikailag még nem kapcsolódtak be. Érezzük, hogy a mostani időszak mindannyiunk számára nehéz lesz, Ezt elvtársak, el kell fogadni. Elfogadja ezt a párt, fogadják el önök is. Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. Nem jelentéktelen gondokkal kell mindenkinek foglalkoznia, hanem a nemzet sorsával. Ez nem veszi el a harc élét, nem korlátozza a nyilvános tájékoztatást és a demokráciát. Éppen ezen az úton kell haladni, elmélyíteni a megújulás, a demokratizálás és a szocializmus humanista lényege állandó feltárásának folyamatát, ezt társadalmunkban visszafordíthatatlanná és állandó jellegűvé kell tenni. xxx Ezután megkezdődött a nyílt és elvszerű vita. Elsőként Mihail Alekszejev, a Moszkva című folyóirat főszerkesztője szólalt fel. A múlt év egyik legjelentősebb eseményének nevezte a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés aláírását. Történelmi lépés volt ez, amelynek fontos lélektani jelentősége van Elmondotta, hogy a túlélésért folytatott harc kiterjedt egy újabb területre - az ökológiára is. Továbbá beszélt arról, milyen szerepe van a sajtónak a Szovjetunió történelmi múltjának magyarázásában. Hangsúlyozta, hogy ha a népet megfosztják történelmi gyökereitől, nem lehet öntudatos hazafit nevelni. Miként néz ki a helyzet? A szovjet korszak történelmét ismerjük, de mit tegyünk a fennmaradó évezreddel? Kitől vettük át a földgolyó területének egyhatodát, amit tömören „Oroszországnak ' nevezünk? Mire építjük szocialista hazánkat? Mihail Gorbacsov: Mellesleg, néha megfeledkezünk arról, hogy ennek milyen fontos jelentősége van. Lenin azt mondta, csak akkor válhatunk kommunistává, ha az ember minden gazdagsággal, amit az emberiség létrehozott, gyarapítja emlékezetét. S ha az egész emberiségről beszélünk, akkor elkerülhetetlen saját hazánkban saját népünknek a megismerése. Ezt követően Vitalij Korotyics, az Ogonyok főszerkesztője emelkedett szólásra Hangsúlyozta, fontos, hogy a tömegtájékoztató és propagandaeszközök dolgozói konszolidálódjanak az átalakítás sikeréért folytatott harcban. A bizalom felújítását a világban össze kell kapcsolni a jó emberi kapcsolatok felújításával az országon belül. Rendkívül fontos folyamat ez, amelynek kibontakozása elkezdődött. Úgy tűnik - mondotta -, nem lehet arról beszélni, hogy már kialakult volna a bizalom éghajlata, talán csak a bizalom időjárásának a létrejöttéről lehet beszélni. S ez irányban sok jó dolog történik. Természetesen voltak hibák is. Ezek célja viszont nem az átalakítás tudatos meghiúsítása volt. Az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából elhangzott beszámoló sok ajtót kinyitott, s nagyon sok pontos mércét adott. Megértettük az emberek sorsát, munkánk irányát. Létrejött egy bizottság, amelynek feladata, hogy országunk jelentős személyiségeinek, alkotóinak életrajzát, sorsát tanulmányozza. Mint a beszámoló egyik olyan szerzője, aki érti az ilyen bizottság fontosságát, s tudja milyen bonyolult munkát kell végeznie, azt kívánnám, hogy intenzívebben történjenek a rehabilitációk az indokolt esetekben. Szergej Zaligin, a Novij Mir főszerkesztője arról beszélt, hogy a kulturális és közélet prioritást élvező területein milyen fontos a vita. Ennek meggyőző bizonyítéka az északi folyók folyási irányának megváltoztatásáról szóló terv sorsa Társadalmunk öntudatosságának, az értelmiség és a lakosság minden rétege aktivitásának a próbája volt ez. Mihail Gorbacsov: Egy héttel ezelőtt döntöttünk ezekben a kérdésekben Megszabtuk, hogy elő kell terjeszteni egy olyan tervet, amelynek alapját az összes vizeknek, mint stratégiai nyersanyagnak a védelme képezné, s hogy rendet kell teremteni a vízgazdálkodás terén. A falvakon, a városokban, az iparban, vagyis mindenütt. Nagyon fontos döntés lesz ez, s komplexnek kell lennie. Szergej Zaligin: Az új vízellátási programban vannak olyan pontok, amelyek ellentétesek a folyók irányának megváltoztatásával kapcsolatos döntésekkel. Mihail Gorbacsov: A vízforrások kihasználásáról szóló programtervezetben nincs szó a folyási irány megváltoztatásáról. Szergej Zaligin: Azt mondta, hogy megalakul a környezetvédelmi bizottság. Kívánatos lenne, ha figyelmesen és érzékenyen közelítenének ehhez a problémához, mert a bizottságnak ugyanazok a minisztériumok kínálják fel szolgáltatásaikat, amelyeknek ezen a területen hatáskörük van. Mihail Gorbacsov: Amikor a kérdést megtárgyaltuk, az eképp vetődött fel: milyen lesz a bizottság - vállalatokkal vagy nélkülük? Mindenki elmondta véleményét. az önét tolmácsolták nekünk. Arra van szükség, hogy ellenőrizhessen, hogy az állapdó dolgozók mellett a szakértők széles körű csoportja álljon rendelkezésére, hogy ebbe a nemes munkába be(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÍ 4 1988. I. 1
