Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-08 / 6. szám, péntek

A szovjet csapatokat még az idén ki lehet vonni Afganisztánból Eduard Sevardnadze nyilatkozata a Bahtar hírügynökségnek (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, szerdán befejezte kabuli munkalátogatását, s elutazása előtt interjút adott a Bahtar hírügynökségnek. 3 1988. I. 8. KÉRDÉS: ön már a második évet kezdte afganisztáni látogatással. Mivel függ össze a mostani munkalátogatás? VÁLASZ: A szovjet-afgán kapcsola­tok új szakaszával, amit országaink leg­felsőbb vezetőinek, Mihail Gorbacsov- nak és Nadzsibullahnak az 1986 végén megtartott találkozója nyitott meg. Továb­bá Afganisztánban a nemzeti megbékélé­si politika megvalósításával, amit minden lehetséges módon támogatunk, s amely­nek teljes sikert kívánunk. S nem utolsó­sorban azzal, hogy az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezéséről folytatott genfi tárgyalások a döntő szakaszhoz érkeztek. A szovjet vezetés nagy jelentőséget tulajdonít a Nadzsibullah elnökkel és más afgán vezetőkkel való kontaktusoknak. Ezek különösen fontosak jelenleg, amikor a nemzeti megbékélési politika második szakaszának a megvalósítása kezdődik, s napirenden van a szovjet csapatok távozása Afganisztánból. Azt szeretnénk, hogy az 1988-as esztendő a szovjet csa­patok afganisztáni jelenlétének utolsó éve legyen. KÉRDÉS: Megvannak ehhez a felté­telek? VÁLASZ: Amikor Nadzsibullah elnök­kel ezt a kérdést megvitattuk, arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy a szükséges feltételeket a legközelebbi időben el lehet érni. A probléma két vonatkozását kell szem előtt tartani: a nemzetközit és a bel­politikait. Mindkettő rendkívül fontos és kölcsönösen összefüggnek, de politikai szempontból a fő dolog a genfi folyamat befejezése. Az ENSZ-főtitkár megbízottja által közvetített afgán-pakisztáni tárgya­lásokon gyakorlatilag a szükséges megál­lapodások egész rendszerében sikerült megegyezésre jutni Lehetőség van arra, hogy a következő, a februári fordulóban befejeződjenek a tárgyalások. Ha ez megtörténik, érvény­be lép a külső beavatkozás leállítását kimondó kötelezettségvállalás. A készülő dokumentumokkal összhangban ezt a Szovjetunió és az Egyesült Államok garantálja. Hangsúlyozom, hogy az Egye­sült Államok hajlandó garanciát adni, s ezzel együtt leállítani a segítségnyújtást azoknak a fegyveres csoportoknak, ame­lyek Afganisztánban a népi kormány ellen harcolnak. Amint ez a kötelezettségvállalás ér­vénybe lép, megkezdődik a szovjet csa­patok távozása. A megegyezés szerint az hatvan na­pon belül megkezdődik azt követően, hogy az afgán-pakisztáni tárgyalásokon aláírják a megállapodást. Más szavakkal, az afgán probléma külső aspektusainak politikai rendezése véleményünk szerint biztosítva lesz. Az afgán hazafiak saját életűk árán, fegyverrel a kezükben védelmezték az áprilisi forradalom vívmányait. A harcok legnehezebb pillanataiban mellettük álltak a szovjet katonák-internacionalisták. Az új politikai gondolkodásmód azonban szorgalmasan kereste a probléma katonai megoldását kizáró eszközöket. így szület­tek meg az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezését célzó és a nemzeti megbékélési politikára vonatkozó javas­latok. Ha majd megszűnik a külső beavatko­zás, tiszta lelkiismerettel távozunk Afga­nisztánból, kötelességünk teljesítésének tudatában. Ez ügyben az afgán vezetés­sel teljes mértékben egyetértünk. Éppen ennek alapján jelentette ki Nadzsibullah elnök, lehetséges, hogy a szovjet csapa­tok 12 hónapon belül távozzanak az or­szágból. Amint az elnök mondta, ha a helyzet kedvező lesz, a csapatkivonás rövidebb időn belül is megtörténhet. Pél­dául azokból a tartományokból, ahol a tűzszünet tartós lesz, a katonákat ha­marabb kivonják. KÉRDÉS: ön említette az afgán prob­léma belső vonatkozását is. A külső bea­vatkozás leállításának még nem kell je­lentenie azt, hogy az országon belül meg­szűnnek a katonai akciók. Nem így van ez? VÁLASZ: Minden forradalom, min­dennemű lényeges társadalmi változás bizonyos körök érdekeit érinti, ezek a kö­rök nem fogadják el a változásokat, s ese­tenként a.fegyveres harc útján is fellépnek ellenük. Ilyen erpk természetesen Afga­nisztánban is vannak, A nemzeti megbé­kélési politika éppen arra irányul, hogy megkeressék azt az alapot, amelyre épít­ve az afgán nép összes hazafias erői békésen, konfrontációk nélkül együttmű­ködhetnek. A nemzeti megbékélési politika lénye­ge éppen abban rejlik, hogy az egymással szemben álló erők dönthetnek országuk jövőjéről - nem fegyveres harccal, hanem az országos politikai dialógusban való részvétel, a döntésekben, az ország irá­nyításában való részvétel útján. Az afgán társadalom megosztott, de minden réteget, csoportot, frakciót, tör­zset és az egyház képviselőit is felszólí­tották, hogy politikai eszközökkel, az Af­ganisztánban hagyományos módszerek­kel keressék érdekeik közös nevezőjét az eljövendő önálló, független, semleges és el nem kötelezett Afganisztánban. Talán nem tudják ezt az igazi afgán hazafiak elérni? Hiszen látniuk és érteniük kell, hogy a további széthúzás és vérontás aláássa a nemzet jövőjét. Az, aki figyel­men kívül hagyja a nép igazi érdekeit, aki az ideológiai motívumokat helyezi előtér­be és túlzottan ezekre összpontosítja fi­gyelmét, megkockáztatja, hogy kívül kerül a legfelsőbb erkölcsi törvényen. Vélemé­nyünk szerint a belső politikai rendezés nélkülözhetetlen feltétele a konstruktív politikai párbeszéd, amelyben senki sem akarja kisajátítani magának a hatalom monopóliumának jogát. Ahogy mi értel­mezzük a nemzeti megbékélési progra­mot, az adott pillanatban a lehető legszé­lesebb alapokon nyugvó koalíciós kor­mány létrehozásáról van szó. Emellett figyelembe kell venni, hogy egy ilyen kormány megalakítása csak az első lépés az afgán egység kidolgozásához. A politi­kai párbeszéd elutasítása azt jelenti, hogy valami mellékes konjunkturális és szemé­lyes okokat és ambíciókat helyezünk a nemzet érdekei fölé. Véleményünk szerint azok az erők, amelyek nem hallgatnak a nemzet és a haza szavára, elveszthetik a lakosság azon köreinek a támogatását, amelyekre támaszkodnak. A nemzeti megbékélés felé vezető út Afganisztánban nyitott, s a megbékélést csak az afgánok maguk érhetik el. KÉRDÉS: Lehet-e beszélni arról, hogy tekintettel az afganisztáni helyzet jelenlegi alakulására, változik vagy vál­tozni fog a szovjet-afgán kapcsolatok jellege? VÁLASZ: A Szovjetuniót és Afganisz­tánt a barátság és jószomszédság régi kötelékei kapcsolják össze. Jó volt a vi­szonyunk a monarchia idején, Daud alatt és az áprilisi forradalom után is. Meggyő­ződésünk, hogy ezek a kapcsolatok meg­maradnak azon kormány alatt is, amelyet a nemzeti megbékélés eredményeként hoznak létre. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a tapasztalatok, valamint az afgán vezetéssel közösen kidolgozott együtt­működési program alapján feltételezhető: a szovjet-afgán kapcsolatok új, maga­sabb szintre kerülnek a korábbiaknál A Szovjetunió a múltban is kötelessé­gének tekintette, hogy elősegítse a szom­szédos baráti ország gazdasági fejlődé­sét. Jelenlegi gazdasági kapcsolataink megfelelnek a kor követelményeinek. A Szovjetunió gazdasági és külkereske­delmi szervezetei aktívan együttműköd­nek az afgán vállalkozókkal és paraszt­sággal. Közös vállalatok alakulnak. Lépé­sek történtek annak érdekében, hogy re­gionális és termelési szinten is megtör­ténjen a kapcsolatfelvétel, s gazdagabb eredményeket hozhat az ipari és a forgal­mazói kooperáció. A Szovjetunió köztár­saságai, határterületei, kerületei és váro­sai az afgán tartományokkal való közvet­len kapcsolatfelvétel keretében mind aktí­vabban fogják saját erejükből építeni az ipari vállalatokat, a közlekedési és táv­közlési, valamint a járulékos beruházáso­kat, segítenek majd az afgán nemzeti értelmiség felkészítésében. Bekapcsolódnak ebbe a tevékenység­be az egyes köztársaságok tudományos akadémiái, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, az egyetemek és főiskolák, az alkotó szövetségek, az ifjúsági, a nő- és sportszervezetek, valamint más társa­dalmi szervezetek. Számunkra e program teljesítésének fő célja nemcsak a háború­ban elpusztított gazdaság újjáépítése, a népgazdaság normális működéséhez való visszatérés, hanem újabb, korsze­rűbb szintre is akarjuk emelni, elérve az afgán nemzeti kultúra valódi felvirágzá­sát. S ezeket az alapokat éppen most teremtjük meg. KÉRDÉS: A szovjet vezetők az utóbbi időben gyakran találkoztak a világ külön­böző országainak képviselőivel. Afga­nisztán üdvözölte a washingtoni csúcsta­lálkozó eredményeit, a rakétaszerződés aláírását. Mindez újabb reményeket ho­zott számunkra, országunk jobb jövőjét illetően. Jogosak ezek a remények? VÁLASZ: Kétségtelenül. A nemzetkö­zi helyzet általános javulása minden bi­zonnyal megmutatkozik az afgán helyzet­ben is. De egy másik összefüggést is látok itt. A nemzeti megbékélési politiká­nak és megvalósításának, amit az afgán vezetés szorgalmaz Nadzsibullah elnök­kel az élen, kedvező hatása lesz a nem­zetközi légkörre. Nézetünk szerint minden erőnek, amely érdekelt az afgán kérdés­ben, meg kell értenie, hogy az olyan kapcsolatok kialakítása, amelyek elvezet­nek a nemzeti egységhez, a megbékélés­hez nemcsak saját népünk, hanem az egész világ számára reményt adnak. S meg kell említeni a nemzeti megbé­kélési politika még egy nemzetközi jelen­tőségű vonatkozását: ez a politika Afga­nisztánban ki lett próbálva, s mindinkább alapvető modellé válik a konfliktusok megoldásához a világ más térségeiben is. Érdeklődés mutatkozik e politika iránt, példát adott ahhoz, hogy a helyi feltéte­lekhez igazítva szolgáljon más országo­kat és népeket. Ebből a szempontból afgán barátaink tapasztalatai nemzetközi jelentőséggel bírnak, Armacost véleménye az afgán konfliktus rendezéséről (ČSTK) - Michael Armacost, az amerikai külügyminiszter helyettese háromnapos pakisztáni látogatásá­nak végén kijelentette: az Egyesült Államok az afgán konfliktus ,,igaz­ságos és becsületes“ rendezésére törekszik. Hogy miként képzeli el ezt a rendezést, azt érzékelteti, amikor hozzáfűzte, hogy Washington tovább folytatja a kormányellenes bandák felfegyverzését. Ziaul Hakk államfőn kívül Armacost más veze­tőkkel is tárgyalt. Az UPI hírügynök­ség szerint elsősorban az említett fegyverszállításokról volt szó, ame­lyek 1987-ben elérték a 715 millió dollár értéket. Természetesen szó volt az afgán-pakisztáni tárgyalások újabb februári fordulójáról is. (ČSTK) - A szovjet társadalom demokratizálásával és a radikális gazdasági reformmal párhuzamo­san gyorsított ütemben kell megva­lósítani az oktatási rendszer és a tö­megek nevelésének átalakítását is - szögezte le Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára tegnap Moszkvában. Ligacsov kijelentette, az iskola­ügy reformját úgy kell megvalósítani, hogy az maximális mértékben meg­feleljen az átalakítás politikájának. Lényegesen bővíteni kell a demok­ratikus elveket az iskolaügy irányítá­sában. A kollégium kinyilvánította, hogy a főiskolákon folytatni kell az atesztációkat. A tanácskozás részt­vevői annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a diákok munkáját is jobban kell szervezni. Bírálták azt a gyakorlatot, hogy az ifjúságot a ta­nulmányi idő alatt túlzott mértékben bekapcsolják a gazdasági tevékeny­ségbe. Vita folyt az iskolák önigaz­gatásának kérdéséről is. A párt meghatározta az új hozzá­állást a szovjet történelem számos kulcsfontosságú eseményének meg­közelítéséhez. Ezzel további lehe­tőség nyílt arra, hogy növekedjen a történelem szerepe az ifjúság ne­velésében Hogy a személyiség for­málásának ez a hatékony eszköze valóban effektív legyen, nem szabad megengedni a történelmi jelenségek egyoldalú értékelését. A nevelés alapját az egész igazságnak kell képeznie, annak minden dialektikus ellentmondásával együtt, mondta Jegor Ligacsov. Mihail Gorbacsov és további vezetők a gépipari kiállításon (Telefoto: ČSTK) Helyes volt a döntés a szovjet gépipar kiemelt fejlesztéséről Mihail Gorbacsov értékelése egy kiállítás kapcsán Tanácskozás a szovjet oktatási rendszer átalakításáról (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, va­lamint a szovjet párt és állam több más vezetője tegnap megtekintette a népgazdaság sikereit bemutató állandó kiállításon a szovjet gépipar korszerűsítési programjának teljesí­téséről számot adó bemutatót. Ezt a programot az SZKP Központi Bi­zottsága 1986 júniusában fogadta el. A kiállítás megtekintése során a szovjet vezetők nyílt és kritikus beszélgetés során rámutattak arra, hogy jobban ki kell elégíteni a nép­gazdaság jelenlegi és távlati szük­ségleteit a gépipari termékekből. Mi­hail Gorbacsov a véleménycserét összefoglalva a kiállítás fő értelmé­nek nevezte azt, hogy az szemlélte­tően megmutatja a gépipari komple­xum átalakítása, valamint az új tech­nika világszínvonalra való áttérése során tett fontos gyakorlati lépése­ket. A tárlat egyértelműen alátá­masztja, hogy a szovjet gépipari dol­gozók képesek rendkívül felelősség- teljes és bonyolult feladatok teljesí­tésére. Arra sincs szükség, hogy lekopírozzák a legjobb külföldi pél­Honecker Párizsban (ČSTK) - Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke tegnap hivatalos látogatásra Franciaországba uta­zott A látogatásra Francois Mitter­rand francia államfő meghívására kerül sor. Az NDK legfelsőbb szintű vezetője Párizsban kétszer találko­zik Francois Mitterrand elnökkel, ugyancsak tárgyal Jacques Chirac miniszterelnökkel, valamint Jean- Bernard Raimond külügyminisz­terrel. Reagan cáfolt (ČSTK) - Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár elhalasztotta az afrikai országokba tervezett útját, hogy kivárja, miként alakul az iraki -iráni háború körüli helyzet a Bizton­sági Tanácsban. Elhalasztott útját előreláthatóan február elején való­sítja meg, mivel a BT kétségtelenül napirendjére tűzi a Perzsa-öbölben kialakult helyzet megvitatását. Nincs kizárva, hogy a tanács ismét felkéri Cuellart, látogasson el újból a harc­ban álló két országba. Abban az esetben, ha Teherán továbbra is elutasítja a BT-nek a harcok be­szüntetését követelő határozata megvalósítását, várható az Irán elle­ni fegyverembargó bevezetése. Ronald Reagan amerikai elnök szerdán kijelentette: az Egyesült Ál­lamok nem korlátozza katonai jelen­létét a Perzsa-öböl térségében. Az újságírók azon kérdésére, fontolgat­ja-e egyes hadihajók kivonását az öbölből, határozott nemmel vála­szolt. Ezzel cáfolta azokat a híreket, melyek Frank Carlucci amerikai hadügyminiszterre hivatkozva azt állították, Washington az öbölben tartózkodó harminc hadihajója egy részének kivonására készül. Carluc­ci tegnap Bahreinben szintén tagad­ta az erről szóló híreket. Mint mon­dotta, azért látogatott az öbölbe, hogy személyesen értékelje az ott kialakult helyzetet, s az amerikai hadierő kivonásával kapcsolatos bármilyen újabb döntésre csak a Reagan elnöknek benyújtott elem­ző jelentést követően kerülhet sor. dákat. A szovjet tudomány eredmé­nyeinek alapján kell olyan progresz- szív berendezéseket kifejleszteniük, amelyek túlszárnyalnák a legjobb nemzetközi példákat is. Az átalakítás jelenlegi bonyolult időszakában egyre nyilvánvalóbb, hogy a párt a gépipar feladatainak és jelentőségének értékelése során nem tévedett, helyesen járt el akkor, amikor fejlesztését előnyben része­sítette. Jelenleg nagy jelentőségű gazdasági és politikai feladat a gép­ipari komplexum felemelése a leg­magasabb nemzetközi szintre. Szovjet és amerikai fiatalok találkozói (ČSTK) - Andrej Gromiko szer­dán a Kremlben fogadta az Egyesült Államokból érkezett fiatal politikusok csoportját. Az amerikai vendégek - a republikánus és a demokrata párt képviselői, a Kongresszus tag­jai, a minisztériumok, a kormányhi­vatalok dolgozói, a fiatal jogászok és újságírók - a Szovjetunió ifjúsági szervezetei bizottságának meghívá­sára érkeztek a szovjet fővárosba. Andrej Gromiko nagyra értékelte a szovjet-amerikai rakétamegálla­podást, és hangsúlyozta, bízik ab­ban, hogy a hadászati támadófegy­verek csökkentéséről szóló tárgya­lások is sikeresek lesznek. A Szov­jetunió mindent megtesz az általá­nos és teljes leszerelés elérése ér­dekében. A szovjet vezető továbbá rámutatott arra, mennyire fontos a kapcsolat a két ország fiataljai között. xxx San Franciscóba érkezett tegnap az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet iskolások csoportja. A fiata­lok tiszteletére rendezett találkozón a város polgármestere mondott be­szédet és a résztvevőknek átadta Ronald Reagan üdvözletét. Alaptalan vádaskodás (ČSTK) - Az amerikai külügymi­nisztérium mint teljesen megalapo­zatlan vádat elutasította egy kong­resszusi képviselőnek azt az állítá­sát, hogy a Szovjetunió „meghami­sított“ fényképet adott át az Egye­sült Államoknak az SS 20-as rakétá­ról. Charles Redman szóvivő hatá­rozottan visszautasította azt az állí­tást is, mely szerint a Genfben tár­gyaló amerikai küldöttség a rakéta­szerződés megtárgyalásakor nagy engedményeket tett volna a Szovjet­uniónak, mert úgymond „időszűké­ben“ lett volna. Mindkét vádat az a levél tartal­mazta, amelyet Jack Kemp küldött Shultz külügyminiszternek. Kemp azok közé tartozik, akik a legheve­sebben bírálják a szovjet-amerikai szerződést, egyébként a republiká­nus párt színeiben indult az elnökvá­lasztásokon. Redman szóvivő hang­súlyozta, hogy az amerikai kor­mánynak nincs oka arra, hogy kétel­kedjen a fényképfelvétel valódiságá­ban. Emlékeztetett a szerződésnek a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseire s kijelentette, az Egyesült Államoknak lehetősége lesz arra, hogy a fényképet össze­hasonlítsa a valósággal.

Next

/
Thumbnails
Contents