Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-08 / 6. szám, péntek
Egy hét a nagyvilágban PÉNTEK: SZOMBAT: VASÁRNAP: HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Január 1.-7. Gorbacsov és Reagan újévi üzenetet intézett a szovjet és az amerikai néphez Zimbabweban megalakult Mugabe elnök új kormánya Izrael elrendelte kilenc palesztin deportálását a megszállt területekről Erich Honecker, az NDK vezetője Helmut Kohl nyugatnémet kancellárhoz intézett levelében nagyarányú leszerelést javasolt a két német állam területén • Kabulban kezdett tárgyalásokat a szovjet külügyminiszter Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes Iszlama- badban további támogatást ígért az afgán ellenforradalmároknak Ortega nicaraguai államfő fogadta a guatemalai megállapodások ellenőrzésére alakult nemzetközi bizottságot CSÜTÖRTÖK: Erich Honecker háromnapos látogatásra Franciaországba érkezett Üzenetek Az év első hete a külpolitikában is a mérlegkészítés és az előretekintés időszaka volt, s hogy a múlt évi mérleg kedvező, azt a világ vezető politikusainak az új esztendő alkalmából elhangzott beszédei is igazolják. A legnagyobb érdeklődés természetesen Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan üzenetváltását kísérte. Ez volt a második eset, hogy a szovjet vezetőnek az amerikai néphez, s fordítva, az elnöknek a szovjet néphez intézett üzenetét a két ország televíziós állomásai egyenes adásban közvetítették. Egyetértés volt abban - s ezt nemcsak ők ketten, hanem Keleten és Nyugaton számos más államférfi is kiemelte -, hogy kedvezőbb előjelekkel léptünk az 1988-as esztendőbe. Mindenki egyértelműen a két nagyhatalom viszonyában bekövetkezett pozitív változásokra, a washingtoni csúcstalálkozó eredményeire gondolt. Gorbacsov szavai szerint a rakétaszerződés aláírása az első lépés volt a nukleáris fegyverek csökkentésének útján. De nemcsak azért múlhatatlan jelentőségű, hanem azért is, mert közelebb hozta egymáshoz a szovjet és az amerikai népet. Mindkét fővárosban azt várják az idei évtől, hogy meghozza a hadászati fegyverek csökkentését is. De azért Reagan nem fele|tett el utalni arra, hogy folytatni kívánja az űrfegyverkezési programot. Megfigyelők - s ez már természetes - azonnal összehasonlították a két üzenet hangnemét. Washingtonban arra mutattak rá, hogy Gorbacsov elsősorban az együttműködés és leszerelés lehetőségeit helyezte előtérbe, aláhúzva, hogy a hadászati eszközök mellett nagy mértékben csökkenteni lehetne az európai hagyományos fegyverzetet és fegyveres erőket is. Ezzel szemben Reagan főleg a vitás kérdésekről beszélt, s az amerikai rendszert igyekezett propagálni a szovjet televízióban. Moszkvai szakértők a tavalyi esztendő eseményeinek elemzésekor a regionális válsággócok felszámolására szintén nagy súlyt helyeznek, mondván, ezek súlyosan terhelik a nemzetközi helyzetet, s a két nagyhatalom együttműködésének ebben a folyamatban is meghatározó a jelentősége. Az értékelések kiemelik, hogy a kedvező nemzetközi tendenciák és a Szovjetunióban folyó átalakítás között szoros az összefüggés. A moszkvai Pravda szerint a legfontosabb feladatok 1988-ban- a peresztrojka, a demokratizálás folytatása, a gazdasági reform megvalósítása S itt azt kell kidomborítani, amit a szovjet vezetés az utóbbi hónapokban mind hangsúlyosabbá tesz: ez a belpolitikai és külpolitikai célok és feladatok egysége, kölcsönhatása. Ezt érzékeltette Gorbacsovnak az a beszéde is, amit újév napján a szovjet néphez intézett. Mint mondotta, a tavalyi esztendő a mélyreható változások, fontos döntések, a feszített ütemű munka éve, az átalakítás első szakaszának befejező éve volt. De elsősorban Október 70. évfordulójának éve, ami alkalmat adott arra, hogy a forradalom eszméinek mércéjével mérjék a mai tennivalókat. Mint tudjuk, január elsejével életbe lépett a Szovjetunióban az új vállalati törvény. A változások az iparvállalatok több mint felét érintik. Az áttérés az önelszámolásra, az önfinanszírozásra nem kis feladat, s a szovjet vezető szavaira utalva: az átalakítás nem megy könnyen, fájdalommentesen, de nem szabad meghátrálni. Amikor ezeket a szavakat mondta, a belső helyzetet elemezte, de teljes mértékben vonatkoztathatók a külpolitikai peresztrojkára is. (-nák) Engedetlenség Karácsony táján kicsit megnyugodtak a kedélyek az Izrael által megszállt arab területeken, de ez a rövid ideig tartó nagyon is viszonylagos békesség a jelek szerint csak az erőgyűjtés ideje volt. Az új év első napjaiban a Gázai-övezetben és Ciszjordániában ismét napirenden voltak a tiltakozó megmozdulások, a palesztinok felvonulásokkal, általános sztrájkokkal juttatták kifejezésre: nem hajlandók alázatosan tűrni a megszállók kegyetlenségeit, több évtizedes jogfosztottságukat, az állandósult fizikai és lelki terrort. Az átmeneti nyugalomhoz valószínűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának december végi határozata is hozzájárult, amely felszólította Izraelt a megtorlások beszüntetésére, szorgalmazta mindkét fél önmérsékletét. a rend helyreállítását. A palesztinok számára különösen megnyugtató volt, hogy ezúttal az Egyesült Államok - öt év óta először- nem vétózta meg a határozatot, csak tartózkodott a szavazástól. Izraelt ez a szavazási eredmény- a várakozásokkal ellentétben- nemhogy önmérsékletre késztette volna, hanem nagyon is felbőszítette. Pedig várható volt, hogy a vető ezúttal elmarad, mivel Washington már a BT-úlés előtt megdorgálta védencét és szövetségesét. Viszont arról sem szabad megfeledkezni- erre számos megfigyelő hívta fel a figyelmet -, hogy december elején Izrael az újabb terrorhullámot nyomban azután indította be, hogy Jich- chak Rabin hadügyminiszter hazaérkezett az Egyesült Államokban tett látogatásáról. Több mint valószínű, hogy a két esemény között van összefüggés. Tel Aviv és Washington ellentéteit nyilván az váltotta ki, hogy Izrael,,túlteljesítette“ a megállapodott akciókat, s a nagy nemzetközi felháborodást látva az USA-nak is be kellett állnia a cionista vezetést bírálók sorába, ha nem akarta magát is kitenni a hasonló bírálatoknak Időközben megszületett a kilenc gázai palesztin kitoloncolását elrendelő izraeli döntés, amely világszerte nagy felháborodást keltett, s melynek nyomán újult erővel törtek ki ismét a palesztin tiltakozó akciók. Jordánia azonnal kérte a Biztonsági Tanács összehívását és Izrael megbüntetését. A testület kedden össze is ült és ezúttal már egyhangúlag hozta meg elmarasztaló döntését, amely akár történelminek is nevezhető: 11 éve nem fordult elő, hogy az Egyesült Államok az Izraelt elítélő határozat mellett szavazott volna! Felszólítja a dokumentum Izraelt: tartsa tiszteletben az 1949-es genfi konvenciót, amely háború idején a polgári lakosság védelméről rendelkezik. A konvenció egyebek között tiltja a deportálásokat is, ugyanúgy a lakossággal szembeni megtorlásokat, terrort. A határozat elitéli Izraelt, amiért lőfegyvert használ a védtelen tüntetőkkel szemben, tömeges letartóztatásokat hajt végre és katonai bíróságai törvénytelen ítéleteket hoznak a letartóztatottak ellen. A Biztonsági Tanácsban kimondott amerikai ,,igen“ pikantériája, hogy a szavazás előtti napokban diplomáciai forrásokból olyan hírek kerültek napvilágra, miszerint Washington biztosította Izraelt, nem fog nehézségeket támasztani „korlátozott kiutasítások“ esetében. Még egy fontos mozzanata van a jelenlegi tiltakozó hullámnak a megszállt területeken. PFSZ-ve- zetők már hetekkel ezelőtt jelezték, ha Izrael nem változtat magatartásán, a palesztinok polgári engedetlenségi mozgalomba kezdenek. A héten ezt az elhatározást gázai és ciszjordániai palesztin vezetők is megerősítették. A tiltakozásnak ez az újabb formája azt jelentené, hogy tovább terjedne a már beindult sztrájkmozgalom, felfüggesztenék a munkát az Izraelben dolgozó, nagyon megbízható (és olcsó!) munkaerőnek tartott palesztinok is, s boj- kottálnák. az adófizetést. Példának okáért az arab ügyvédek már bojkottot hirdettek: nem hajlandók részt venni a palesztinok elleni bírósági színjátékokban. Aligha lehet megjósolni, elkezdődik-e egyáltalán a polgári engedetlenségi mozgalom, s ha igen, milyen eredménnyel jár. Ugyanígy azt is nehéz előrelátni, hogy az újabb BT- határozat után változtat-e politikáján Izrael. Tény azonban, hogy míg az izraeli társadalom széles köreiben egyre többen ítélik el a féktelen terrort, a cionista vezetés csúcsain még ennél is határozottabb lépéseket követelnek, rpelyek tömeges menekülésre késztetnék a palesztinokat ugyanúgy, mint 1948-ban. Az izraeli politikai élet „fenegyereke", Ariel Sáron, aki most éppen ipari és kereskedelmi miniszter, provokatív módon beköltözött Jeruzsálem törvénytelenül megszállt és annektált keleti arab negyedébe. Sáron házát természetesen állandóan több tucat rendőr védelmezi. Ó maga azt vallja, így akarja biztonságosabbá tenni a negyedet és másokat is ösztönözni a letelepedésre. A durva provokáció természetesen sztrájkokra, tüntetésekre késztette a palesztinokat. Az engedetleneket... (gzs) • . ■•r:.-- z KIS NYELVŐR Amikor a fordító ferdít A közelmúltban a szó alakja tévesztett meg egy fordítót, mégpedig azért, mert nem ismerte a szó jelentéstartalmát. Olyan szakszó volt ez, amelyet az autósok már ismernek, de az autózásban járatlanok esetleg az alakból próbálják kikövetkeztetni a jelentést, s talán eredménytelenül. Fordítónk éppen a szóelemek szerinti, tehát a mechanikus fordítást akarta elkerülni olyan esetben, amikor valójában éppen arra lett volna szükség, mert a szlovák és a magyar szó tükörszavai egymásnak. Ezt írta le: „A gumigyár tervezőit az új autótakaróért tüntették ki.“ A fordítást ellenőrző szerkesztő nem hitte el, hogy a szóban forgó gumigyárban autótakarókat is készítenek, s megnézte a szlovák szöveget. Ott az autótoplášť szó szerepelt. A fordító nem merte ezt autóköpeny-nek fordítani, így lett belőle autótakaró. Márpedig nyugodtan használhatta volna az autóköpeny szót, mert az autósok tudják, hogy ez nem valami köpenyszerű takarót, ponyvát jelent, amellyel az autót az időjárás káros hatásaitól védik - mint ezt a fordító vélte hanem az autókerék külső gumiját, amelynek több neve is van a magyarban. A legmindennapibb és legkevésbé szakmai jellegű neve ez: autógumi; kissé szakszóibb jellegűek autóabroncs, gumiabroncs, gumiköpeny, autóköpeny. Az autoplášť megfelelőjeként tehát bármelyiket nyugodtan választhatta volna, még a tükörszó jellegű autóköpeny-1 is, ha tudta volna, valójában mit is jelent a szlovákban az autoplášť és a magyarban az aulóköpeny. % JAKAB ISTVÁN Szóvirág és dagályosság ..Kinek virág kell, nem hord rózsaberket'‘ - írja Vörösmarty felejthetetlen szépségű szerelmes versében, s amire a néhai Laurával együtt bennünket is int: az a mértéktartás. E követelmény mint általában az egész életre, vonatkozik az írásra, fogalmazásra is. Vannak ugyanis olyanok, akik azt gondolják, hogy a fogalmazás annál szebb, minél több szókép, színes jelző, képszerű kifejezés díszíti. Az ilyen írásokban azonban az olvasó nyomban fölfedezi a szóvirágokat, a dagályosságot, a sokszor komikusán ható pátoszt, a természetesség hiányát. Aki a távozás tényét úgy próbálja szépen kifejezni, hogy ,,a távozás hímes mezejére lépett“, az elalvásét pedig: „az álom bűvös tündére lecsókolja szempilláját“; az szóvirágos stílusával bizonyára nevetségessé válik Szerencsére nagyon ritka az olyan írás, amelyben az ilyen erőltetett képszerűségek nagy számban fordulnak elő. Néha azonban még a gyakorlott toliforgatónak is becsúszik egy-egy, és nemcsak a szépirodaiméhoz közeli stílusú írásokba, hanem a publicisztikai vagy a közéleti jellegűekbe is. Példa rá a következő mondat: „A csoportérdekek érvényesítői szavakban elismerik a társadalmi szükségletek elsőrendüségét, úgy tesznek, mintha e szükségleteket éppen ők viselnék leginkább szívükön, de mihelyt konkrét lépéseket kell tenni, a szavakról a tettek mezejére kell lépni, egyszerre a legkülönbözőbb nehézségek merülnek fel, s ezeket a nehézségeket igyekeznek objektívaknak beállítani.“ Amint az gyakran megtörténik, az erőltetett képszerűség képzavarba fúl ebben is, a szükségletet ugyanis aligha viselhetik szívükön legfeljebb a gondot Ami pedig a tettek mezejére lépést illeti, stílusosabb lenne az egyszerű „tettekre kerül sor“. A mondat egyszerűbb, de hatásosabb formája tehát ez: „A csoportérdekek védelmezői szavakban elismerik a társadalmi szükségletek kielégítésének elsőbbséget, s úgy tesznek, mintha ennek gondjait éppen ők viselnék szívükön leginkább, de mihelyt konkrét lépéseket kell tenni, s a szavakról tettekre kerül sor, egyszerre a legkülönbözőbb nehézségekre hivatkoznak, s igyekeznek őket objektívaknak föltüntetni.“ A publicisztikai stílusban a dagályosság általában nem szóvirágok formájában jelentkezik, hanem elcsépelt frázisok, kiüresedett közhelyek használatában. A sok szóval keveset mondásnak ezt a tünetét a következő mondat szemlelteti: ,,A munkához és az elfogadott szocialista kötelezettségvállalásokhoz való felelősségteljes hozzáállással kívánnak aktívan részt venni a prágai felhívás elfogadásában és a CSKP XVII. kongresszusa előkészítésében.“ A „munkához való felelősségteljes hozzáállás“, az „aktívan részt venni a prágai felhívás elfogadásában“ nemcsak egyszerű dagályosság, valami bürokratikus nagyképűség is kicseng belőle. Kevésbé lenne talán érthető, netán szégyenkezni kellene, ha egyszerűen így fogalmaznánk? „A munka elvégzésével és az elfogadott szocialista kötelezettségvállalások teljesítésével kívánnak csatlakozni a prágai felhíváshoz, és részt venni a CSKP XVII. kongresszusának előkészítésében.“ A közéleti zsargon kopott közhelyei a mondanivaló értelmét fedik el például ebben a mondatban: ,,... a párt tagjai és funkcionáriusai tudatosítják a feladatok fontosságát és igenyesen viszonyulnak teljesítésükhöz. Az olvasó talán azt is szeretné tudni, vajon teljesítik is, vagy csak „igényesen viszonyulnak teljesítéséhez“, a mondatból ugyanis ez nem derül ki. MORVAYGÁBOR Van-e könnyítő körülmény? A bíróság nem talált számára könnyítő körülményt - így olvastam valamelyik lapunkban. Magyarul könnyítő körülmény nincsen, csak enyhítő körülmény van. Szlovákul poľahčujúca okolnosť ennek a fogalomnak a neve, s a poľahčujúci szlovák melléknév magyar megfelelője bizonyos más összefüggésekben esetleg lehet a köny- nyítő melléknév is. Ámde a poľahčujúca okolnosť jogi kifejezésnek, amely a bűnösség fokát csökkentő körülményt jelent, helyes magyar megnevezése csakis az enyhítő körülmény. • MAYER JUDIT ÚJ SS 4 1988. I. I
