Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-03 / 1. szám, vasárnap
Új feltételek között A szakszervezetek szerepe és feladata az átalakításban Hazánk gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítását meghatározó s a XVII. pártkongresszuson jóváhagyott stratégiai irányvonal megvalósítása során napról napra tanúi lehetünk, milyen sürgetően kerül előtérbe a szocializmus nyújtotta minden előny és lehetőség felhasználásának szükségessége. Teljes mértékben vonatkozik ez a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, a munkásosztály és a többi dolgozó legnagyobb taglétszámú szervezetére is, hiszen a szakszervezetek a párttal egyértelműen társfelelősséget vállaltak ennek a programnak a megvalósításáért. S nem pusztán szolidaritásból, mert különben már a szakszervezetek több évtizedes történetéből is jól ismert tény, hogy mindig a dolgozók érdekeit képviselték, a kommunista párt oldalán szintén mindig derekasan kivették részüket az osztályharcos küzdelmekből is. A mostani időszakban viszont a szakszervezetek leginkább azáltal teljesítik forradalmi osztály- és társadalmi küldetésüket, hogy mozgalmi-szervezeti tevékenységükben minden erejüket és képességüket a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott program teljesítésére összpontosítják. Kiveszik részüket az átalakításból, hozzájárulnak a dolgozók politikai és munkaaktivitásának fokozásához, a népgazdaság irányításában, a társadalom igazgatásában, ügyeinek intézésében való közvetlen részvételükhöz szükséges feltételek megteremtéséhez. Már az FSZM XI. kongresszusán pontos megfogalmazásokat kapott a szakszervezeteknek az átalakításban és a gyorsítás stratégiájának folyamataiban való részvételének szükségszerűsége s alapvetően minden lényeges tudnivalója. Persze azóta már gyakorlati megvalósításukon fáradoznak az FSZM szervei és szervezetei, főleg üzemi szervezetei. Ennek lényegi, konkrét részét képezte az állami vállalatról, ez idő szerint pedig már a mezőgazdasági, ipari és más szövetkezetekről szóló törvénytervezetek társadalmi vitája, amelyekben a párt mellett közvetlenül érdekeltek a szakszervezetek, de velük együtt a SZISZ és a Nemzeti Front más tömegszervezetei is. Az elkövetkező időkben a szak- szervezetek legfontosabb teendőjének a vállalati önigazgatási szervek megalakításában való közvetlen közreműködése számít. Annál is inkább, mert sokak részéről még vannak bizonyos tisztázatlan elképzelések ezek körül is. Az említett vitákban nem egy helyen tették fel a kérdést úgy, hogy az önigazgatási szerv nem helyettesítheti-e a szakszervezetet. A felelet egyértelmű: a szakszervezeti és a vállalkozói funkciók összevegyítése a szak- szervezeteknek a szocializmusban betöltött szerepét illetően a lenini alapelvek megsértését jelentené. Leninnek ugyanis a szakszervezetek szocializmusban folytatandó tevékenységére vonatkozó koncepciója szerint a szakszervezetekre hárul a dolgozók széles tömegei termelésben való aktív részvételére ösztönzés s az irányításba történő tevőleges bekapcsolásának feladata, továbbá az a feladat, hogy aktívan részt vegyenek a párt politikájának kialakításában és megvalósításában, s hogy az önigazgatás iskolái legyenek. E lenini alapelvek szerinti követelményeknek pedig különösen most, az átalakítás feltételei között és a 8. ötéves tervidőszak folyamán kell eleget tenniük. Vélhetőleg a vállalati önigazgatásnak csak a törvénytervezetben Vasúti karbantartók helytállása Felkészültek az idei feladatok teljesítésére is A Csehszlovák Államvasutak rimaszombati (Rimavská Sobota) pályafőnöksége Közép-Szlovákia déli részén Pelsőctől (Plešivec) Kriváňig biztosítja a folyamatos áru- és személyszállítást, s Lénártfalánál (Le- nártovce), Sátorosnál (šiatoroš) és Kalondánál a Magyarországra irányuló nemzetközi forgalomban is fontos szerepet tölt be. A hozzá tartozó 323 kilométer hosszú pálya 5 járás határát érinti. A körzet leg- megterheltebb déli szakaszán évente 30 millió tonnakilométer áruforgalmat bonyolít le, s fontos népgazdasági feladatok ellátását biztosítják a mellékvonalak is. A pályafónökség 400 főnyi kollektívája az elmúlt években többször is elnyerte az ágazati szakszervezet vörös vándorzászlaját, s 1987-es feladatait is maradéktalanul s jó minőségben teljesítette. A pálya javítása és karbantartása terén ért el jó eredményeket, amellett 7,1 kilométer hosszúságú szakaszon vágánycserét végzett. Az építési feladatokat már december 1-jére teljesítette. Terven felül 19 váltót cserélt ki, emellett Losonc (Lučenec) és To- mášovce között 3,8 kilométer hosz- szúságban újította fel a pályát is. Figyelemre méltó, hogy a körzetben évek óta nem volt közlekedési baleset, sőt év eleje óta egyetlen munkahelyi balesetet sem jegyeztek fel. Az 1988. évi terv sikeres teljesítésére is felkészültek a vasúti karbantartók. Egyik legnagyobb feladatuk a Breznička-Katarínska Huta közötti 9,8 kilométer hosszú pályaszakasz teljes felújítása lesz. A tavalyinál igényesebb tervet változatlan munkáslétszámmal s a költségek csökkentésével szeretnék megvalósítani. -haÚJSZÓ 3 1988. I. 3. A losonci (Lučenec) autójavító vállalat dolgozói idén alkatrészek felújításával mintegy 18 millió koronát takarítottak meg. A vállalat hét üzemében 84 fajta alkatrész élettartamát hosz- szabbítják meg így. Ezzel nemcsak nagy hatékonyságot érnek el, hanem a hiánycikknek számító pótalkatrészek élettartama is meghosszabbodik. A felvételen Dušan Strop- ko (jobboldalt) és Juraj Kováč egy felújított for- gattyústengelyt ellenőriz. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) konkretizált kérdései újak a szak- szervezetek számára. Mert egyébként legjobb hagyományai szerint már évtizedekkel ezelőtt is megfogalmazódott hasonló korabeli igény például Antonín Zápotocký elvtársnak, a feledhetetlen emlékű szak- szervezeti vezetőnek az államosítás idején elhangzott egyik kijelentésében: ,,Az alkalmazott elvégzi munkáját, és felveszi bérét. Ezzel az üzemhez fűződő viszonyát jellemeztük is. De a gazdának ilyen viszony nem elég. Minden munkásból jó gazdát kell nevelni, ez most a szak- szervezeti mozgalom feladata.“ Szavai teljes mértékben ma is érvényesek. A szakszervezeteknek, de kivált az üzemi szervezeteinek figyelmét megosztottan két alapvető fontosságú feladatra kell irányítaniuk. Egyfelől az átalakítás nagyon fontos részét képező vállalati önigazgatásban jó politikai hozzáállással, ráhatással és átgondolt szervező tevékenységgel kell segitenük az önigazgatási szervek létrehozását és hatékony működését. Másfelől ennek érdekében elmélyült gazdasági nevelő tevékenységet kell kifejteniük a tagság legszélesebb köreiben - mégpedig azért, hogy a legkevésbé se legyenek kiszolgáltatottjai a gazdasági vezetők részéről olykor esetlegesen megnyilvánuló technokrata tendenciáknak. Magyarán, hogy minden dolgozóban kellően tudatosuljanak az átalakítás politikai és gazdasági követelményei egyaránt. S egyben az a szilárd meggyőződés alakuljon ki, hogy a szak- szervezetek nemes, forradalmi hagyományaihoz híven az új körülmények között is változatlanul érvényesüljenek mindenkori funkciói. Nevezetesen, hogy az újabb erőforrások képzésére irányuló törekvéssel együtt bővítsék a szakszervezetek társadalmi feladatkörét, az emberek szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodást, törvényes jogaik védelmét, elősegítsék a munkabiztonságnak és a munka kulturáltságának növekedését, az egészségügyi gondoskodás, valamint a rekreációs feltételek javulását és így tovább. Mindezen tevékenységük tartalmát átfogóan tartalmazzák az FSZM XI. kongresszusának határozatai, melletük a CSKP XVII. kongresszusának határozataiból a szakszervezeti tevékenységre vonatkozó ajánlások, valamint más központi dokumentumok, teljesítésükhöz pedig tág teret nyitnak mindenekelőtt a szakszervezeti taggyűlések, továbbá a különböző munkahelyi tanácskozások, termelési értekezletek stb. Ezek mellett minden más lehetséges fórumot is fel kell használniuk elképzeléseik és terveik realizálása érdekében. Legközelebb és főként az 1988-as pártalapszerve- zeti évzáró taggyűléseket, plenáris üléseket és pártkonferenciákat, hiszen politikai és társadalmi törekvéseikben legközvetlenebbül Csehszlovákia Kommunista Pártjához fűződnek kapcsolataik. MIKUS SÁNDOR Emlékei ma már történelemnek számítanak Zömök, bajuszos ember, az üzemrendész egyenruháját viseli. Pontosan nyilvántartja az érkező, a kimenő gépjárművek rendszámát, rakományát. Senki sem mondaná róla, hogy 68. életévét tapossa, hogy negyven évvel ezelőtt a szlovák főváros egyik üzemében ő hozta létre a népi milícia egységét, amelynek első parancsnoka volt. Igaz, az üzemtől már rég elkerült, hogy pártfeladatként különböző beosztásban segítse az építömunkát. A negyven év előtti eseményeket csak akkor eleveníti fel, amikor régi elvtársaival találkozik, vagy amikor meghívják mint tartalékos századost valamelyik katonai egységbe, iskolába, vagy a szívéhez oly közel álló vegyipari vállalathoz beszélgetésre.- A szlovák fővárosban négy évig tanultam a kóművesszakmát. Ma is jól emlékszem, amikor 1939-ben megkaptam a segédlevelet s egyben a felmondásomat is. Apám az akkori Dinamit gyárban kazánkovácsként dolgozott, ô ajánlott be. Egy évre rá, hogy ott munkába álltam, behívtak tényleges katonai szolgálatra. Egy és fél évet töltöttem el a tüzéreknél, amikor mint élsportolót kikért a szlovák főváros egyik katonai klubja. Félnehézsúlyban ugyanis több mint tízszer voltam súlyemelésben országos bajnok r eleveníti fel emlékeit Jozef Sekér -. Aztán jött a háború és a sportolókból őrszázadot alakítottak. Jómagam szakácstanfolyamra jelentkeztem, azt gondolván, hogy így elkerülhetem a menetszázadot, de nem így történt. 1943 nyarán az egyik légvédelmi üteg főszakácsaként a frontra vezényeltek. Egy fél év sem telt el, hazajött. Az üteget ugyanis szétverték. Amikor leszerelt, a régi munkahelyére is benézett, de ott azt kérdezték tőle, hogy miért nem katona. így hát inkább szülőfalujában, Ivanka pri Du- najiban vállalt munkát. Amikor mozgósították, jelentkezett ugyan katonai szolgálatra, de este hazament, elbújt, katonaszökevény lett jó három hónapig.-A község felszabadulása után második nap nálunk is megalakult a forradalmi nemzeti bizottság, amelynek én lettem a titkára. A kommunisták jól ismertek, mivel évekig dolgoztam a munkás testnevelési egyesületben. Azt mondták, köztük a helyem, így lettem a felszabadulás utáni első napokban a párt tagja, a karhatalmi egység parancsnoka. Amikor rendbe hoztuk a község dolgait, visszamentem a gyárba dolgozni. A kőművesrészleg mestere lett és a pártalapszervezet egyik legaktívabb tagja. Egy év múlva az elnöki teendők ellátásával bízták meg. A gyár már termelt, de nem olyan vezetés alatt, amint azt a munkások és a 200 tagot számláló pártalapszervezet szerette volna.- Mozgalmas napokat éltünk át 1948 első két hónapjában. Rendszeresen hallgattuk a rádiót, új hírekkel vártuk a futárokat. Abban az időben ritkán jártam haza, főleg azután, hogy titokban fegyvereket is kaptunk. Amikor elérkezett az ideje, A kuka mindig nyitva Nem győzzük eleget hangsúlyozni, mennyire fontos a másodlagos nyersanyag, az ócskavas, a papír, az üveg, rongy, gumi stb. gyűjtése. A másodlagos nyersanyag feldolgozása ugyanis olcsóbb és kevésbé energiaigényes, mint az elsődleges és ásványi kincsek tekintetében amúgy is rosszul állunk. Az ember ért a szóból, meg aztán becsületes honpolgár, ezért - ha teheti - félrerakja azt a fránya másodlagos nyersanyagot. Személy szerint az újságpapírt szoktam szépen, komótosan összekötni és amikor összegyűlik néhány kupacra való, elviszem a Hulladékgyűjtő Vállalat átvevőhelyére. Azazhogy... Dolgozó ember vagyok, mint e társadalom tagjainak jelentős része. Látástól villanygyújtásig dolgozok, így csak szombaton érek rá. Elindultam tehát az összegyűjtött újságkötegekkel. Hasztalan. Az első átvevőhely zárva volt. A másodikon, a harmadikon szintúgy ,, Szom baton zárva" felirat fogadott. Minden kétséget kizáróan a hulladékgyűjtő csakis hétköznap és tisztes munkaidőben dolgozik. Olyankor, amikor az ügyfelek is dolgoznak. Ha tisztességesek. S mivel egyelőre még mindig tisztességes állampolgárnak tekintem magam, egy-két újságkupac miatt nem szeretnék kimaradni a munkából. No meg a rendes évi szabadságomat sem vagyok hajlandó feláldozni azért, hogy a papírt átadhassam a hulladékgyűjtőnek. így hát fogtam magam és a papírhalmazt - némi bosszúsággal - bevágtam a szemeteskukába. Nyitva volt - szombaton is. Palágyi Lajos ,, Semmi különöset sem tettem..." (A szerző felvétele) negyven tagú népi milícia egységet hoztunk létre, amelynek mint pártelnök, én lettem a parancsnoka. A tűzoltólaktanyában rendezkedtünk be, s ettől kezdve csak az jöhetett be a gyárba, akit mi beengedtünk. A fontosabb helyekre őrséget állítottunk. Ma is emlékszem a munkaruhás, kopott nagykabátú őrt álló munkásokra, akik keményen szorították magukhoz a fegyverüket. Odahaza két gyermeke, felesége várta, de csak benézett hozzájuk, tiszta fehérneműt vett magához, aztán sietett vissza a gyárba, a milicis- tákhoz. Ma már nem emlékszik rá, hány viharos gyűlést tartottak, csak arra, hogy berekedt a sok beszédtől, érvelt, követelt. Tudta, hogy igazságuk győzni fog. A gyár dolgozói meghallgatták Gottwald elvtárs óvárostéri beszédét. Ezt követően ők is nagygyűlést tartottak, követelték a gyár akkori vezetőségének a leváltását. Mozgalmas napok voltak ezek. Amikor a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, csökkent a feszültség, de számára a munka ezzel még nem ért véget. Beválasztották az átigazoló bizottságba. Aztán még néhány hónapig parancsnokosko- dott, majd megvált a gyárttól, az egységtől, pártiskolára küldték.- A vegyipar területi igazgatóságán dolgoztam aztán mint biztonsági előadó. Abban az időben ez nem volt könnyű beosztás, hiszen az osztályellenség mindent megtett azért, hogy kárt okozzon a termelésben. Amikor az igazgatóságot felszámolták, a fővárosi nemzeti bizottságra kerültem dolgozni, majd 1953- ban megválasztottak a városkerületi nemzeti bizottság elnökévé. Az enyém volt akkor a legnagyobb városkerület, több mint hetven ezer ember élt ott. Két év után újra más helyre, a Bratislavai Építőipari Vállalathoz került mint igazgatóhelyettes, de ebben a tisztségben nem érezte jól magát. Nemsokára a szakmunkás- képző intézet szakoktatója lett és húsz éven keresztül hű maradt ehhez a beosztásához. Tisztséget töltött be a városkerületi, a vállalati pártbizottságban, hosszú éveken keresztül a tanintézet alapszervezetének az elnöke volt. Amikor tizenkét évvel ezelőtt megvált a tanintézettől, azon nyomban a lakóhelyi pártszervezet elnökévé választották meg. Elmondhatja, hogy sohasem volt társadalmi munka nélkül, noha többször betegeskedett. Alighogy felépült, munkát keresett magának, fűtő lett, majd üzemrendész a Nyitrai (Nitra) Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat ivánkai részlegén.- Hamarosan levetem az egyenruhát... Az igazat megvallva, elfáradtam. Van vagy kétszáz tőke szőlőnk. Szeretek a kertben dolgozni és horgászni. Olykor-olykor rágyújtok egy szivarra... Egyszerű ember vagyok, olyan, mint sokan mások. Semmi különöset nem tettem, csak a kötelességem teljesítettem, úgy ahogy az egy párttaghoz illik. Időnként tévedtem, de ilyen az élet. Ma sem tennék másként, mint akkor negyven évvel ezelőtt. Arca felragyog, amikor három gyermekéről beszél. Büszkén mondja, hogy párttagok, fia a Georgi Dimitrov Vegyi Müvekben dolgozik, ahol egykor ő is. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy az üzemben még ma is emlékeznek rá és február 25-én várják. Szívesen megy el a dolgozók, a népi milícia tagjai közé, hiszen kedves emlékek kötik a gyárhoz. Olyan emlékek, amelyek ma már történelemnek számítanak NÉMETH JÁNOS
