Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-25 / 19. szám, hétfő

V I L A G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! w n r .'V'f'ái' •é. * X s. 'S-­W j SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Kell-e az új? Sokszor hallhatunk, olvashatunk információt arról, hány új robo- tosított munkahelyet adnak át, vagy szerelnek fel a közeljövőben, vagy hogy teljesen automatizált gyáregységek építése kezdődött meg. Hogy ilyen vagy olyan berendezést fejlesztettek ki, amely megtakarítja az eddig felhasznált energia, anyag, s nem utolsósor­ban az emberi munka nagy részét, s ráadásul a teljesítménye is nagyobb, pontosabban is dolgozik, akár huszonnégy órát is naponta, örülnünk kell ezeknek a híreknek, hiszen tudjuk, hogy gazdasági, s ezzel arányban szociális fejlődésünket is a technika, mégpedig az új, hatékonyabb technika viheti csak előbbre. Ez az egyik alapvető feltétele a termelés intenzifikálásának, amelyből Jozef Lenárt elvtárs az SZLKP KB legutóbbi ülésén a következőket mondta: „A tudományos-műszaki haladást, mint döntő intenzifiká- ciós tényezőt jobban ki kell használnunk, a termelés müszaki- gazdasagi színvonalának és innoválásának javítására, a minőség javítására és a versenyképesség fokozására. Ezt követeli a gazda­sági mechanizmus átalakítása is.“ Ezek után azt hihetnénk, hogy a vállalatok egymással versengve próbálnak hozzájutni a legmodernebb technológiákhoz, igyekeznek bevezetni az automatizálás elemeit, dolgozóikat átképezik e tech­nika használatára a nagyobb hatékonyság, az intenzívebb termelés, s ebből következően a gazdaságosabb és jövedelmezőbb gyártás érdekében. Noha erre is számos példát mondhatnák - mint ahogy található is példa a sajtó hasábjain, a tévé képernyőjén, vagy a rádió sugározta műsorokban de ha az ember eljut egý kutatóintézetbe, fejlesztő laboratóriumba, az ott szerzett tapasztalatok alapján meg­állapíthatja, az új technika nem annyira kelendő, mint amennyire ez logikus lenne. Az ok? Mindjárt többet is találhatunk. Az első és legfontosabb kérdés, megéri-e az új technika a vállalatnak azt a sok költséget, fáradságot és ráfordított időt, amivel munkába állítása jár. Az ésszerű válasz az igen lenne, hiszen az intenzívebb, hatékonyabb termelés mindenképpen gazdaságos, tehát kifizetődő is, de jelenleg csak társadalmi vonatkozásban. A régi gazdaságirányítási rendszer alapján - melynek átalakításához most hozzáfogtunk - ha a vállalat számolni kezd, költséget költséggel összevet, megállapítja, hogy az új berendezés túl drága, az élő munkaerő olcsóbb, és ha az átszervezés miatti esetleges termeléskiesést és az ebből származó tervteljesítési bonyodalmakat is figyelembe veszi, úgy dönt, hogy nem változtat az eddigi technológián. Ráadásul ezeket az új beren­dezéseket nem kapják mindig kulcsrakészen, s a vállalat vezetői maguk is lóthatnak-futhatnak majd alkatrész, szállító és szakember után. Arról már nem is beszélve, mi történik akkor, ha az ilyen teljesítményű gépsor vagy netán egy egész részleg meghibásodás miatt leáll. Ellenérvként felhozhatjuk ugyan, hogy ha már a gazdaság irányí­tása ilyen feltételeket teremt, akkor is ott van még a dolgozók érdeke, az új berendezések alkalmazásával járó jobb munkakörül­mények és a könnyebb munka. Ezt az érvet viszont sokszor maguk a munkások vetik el azzal, hogy így kevesebb lesz a kereset. Elmaradnak ugyanis a különböző, előnytelen munkakörülmények miatt járó pótlékok, s a munka könnyebb lesz ugyan, de a boríték vékonyabb. Ezenkívül a modernizálás még átképzést is maga után vonhat, ahhoz pedig általában kevesen éreznek kedvet. Példának a hegesztést hozhatnám fel, melynek gépesítésére már modern technikát kínálnak a gyártók, de az érdeklődés - tisztelet a szép számú kivételnek - nem mondható még általánosnak. A vállalat nem érdeklődik az új iránt, mert az előírt tervet a hagyomá­nyos módon is teljesítheti, kisebb befektetéssel, szintén a tervben előírt minőségben. A hegesztő szakmunkások pedig így többet keresnek, mintha az automata berendezésekre felügyelnének, vagy azokat szolgálnák ki. Azok számára pedig, akik belefogtak egy nagyobb műszaki átszervezésbe, a tervezésnél és a szükséges berendezések beszerezésénél is nagyobb gondot jelent az, hogyan szereljék be és hangolják össze az új rendszerbe tartozó szállítósza­lagokat, célgépeket és robotokat a csarnokban úgy, hogy azért a régi termelés is folyjon, mert a kiesést sem a megrendelő, sem a gyártó nem engedheti meg magának, kellő tartalék pedig ott, ahol a termelés növelése érdekében újítják fel a technológiát, általában nem nagyon van. Az új technológia sok esetben már csak azért sem népszerű, mert az automata és a robot üzemeltetése egyenesen megköveteli a huszonnégy órás munkaidőt, egy műszakban működtetni ugyanis megbocsáthatatlan pazarlás. Márpedig a műszakszám emelése - amint az e téren „elért“ jónak éppen nem mondható eredmények is mutatják - nem tartozik a népszerű gazdasági intézkedések közé. Mi legyen hát a kiút? Természetesen az, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Hogy a dolgozó ne csak akkor keressen jól, amikor az egészségét kockáztatja a magasabb fizetésért, hanem akkor is, amikor vállalata gazdaságosan és sokat, tehát intenzíven és nagy haszonnal termel, s ez a vállalat se akkor számítson élüzemnek, amikor az előírt tervet teljesíti - legyen az bármi és bármennyiért hanem amikor olcsón, jó minőségben, jó áron eladható, tehát keresett termékeket gyárt. Ez természetesen akkor érhető el, ha az értékelési szempontok ezeket az eredményeket mutatják ki jó eredményként. Ezután ennek hatására majd javulhat a technika. Az új technika nélkül a gazdasági és szociális fejlődés gyorsítási programja nem valósítható meg, de ugyanakkor a gazdasági mecha­nizmus átalakítása nélkül az új technika is csak nehezen tör magának utat a termelésben. Ezek az összefüggések, kölcsönhatá­sok is bizonyítják, hogy az átalakítás folyamata nem egyszerű, előírások szerint, gépiesen elvégezhető munka, hanem a gazdaság és a társadalom minden területére kiható bonyolult folyamat. Sike­res megvalósítása hozza magával az új, a jobb, az egyre magasabb szintű technika alkalmazására való törekvést is. SZÉNÁSI GYÖRGY A prešovi Dukla Ipari Automatizá­lási Vállalat több mint 700 tagú SZISZ-szerveze- te jelentős mér­tékben hozzájá­rult számos gyárt­mány minőségé­nek javításához. Ezekért az ered­ményekért az SZLKP Központi Bizottságától ta­valy december­ben vándorzász­lót kapott. A szer­vezet internacio­nalista kapcsola­tokat tart fenn a Szovjetunió kár­pát-ukrajnai terü­letén levő Muka­csevpribor testvérvállalattal, s a szakköri tevékenység fejlesztésére is nagy figyelmet fordít. A képen: Ján Bibko mérnök (baloldal) és Jozef Guláš SZISZ- tagok munka közben. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) elodázása árt a jövőbeli együttmű­ködés dinamikájának és hatékony­ságának. A találkozón áttekintették a turizmus kérdéseit és a KGST keretében követett eljárást. Ľubomír Strougal tájékoztatta a magyar vendéget a csehszlovákiai átalakítás és gazdasági reform me­netéről. Marjai József ismertette a Magyarországon az utóbbi időben kormányszinten elfogadott változá­sok céljait és az ország gazdasági programja megvalósításának meg­gyorsítását. A fogadáson részt vett Pavel Hrivnák szövetségi miniszterelnök­helyettes, valamint Ondrej Ďurej és Kovács Béla a két ország nagykö­vete. Prágában szombaton sor került Pavel Hrivnáknak és Marjai József­nek a csehszlovák-magyar gazda- (Folytatás a 7. oldalon) 1988. január 25. XLI. évfolyam 19. szám Ára 50 fillér Üdvözlő levelek (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára levélben fejezte ki jókí­vánságait Eduard Sevardnadze- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió külügy­miniszterének 60. születésnapja al­kalmából. A levél nagyra értékeli a jubiláns­nak felelős párt- és állami tisztsé­gekben végzett munkáját, a szocia­lista közösség országai és a kom­munista világmozgalom összefor- rottságának és egységének megszi­lárdítására tett erőfeszítéseit. Ki­emeli Eduard Sevardnadze szemé­lyes hozzájárulását a béke megőr­zéséért, a nukleáris háború elhárítá­sáért és a szocializmus eszméinek győzelméért vívott harchoz. A továbbiakban hangsúlyozza a Csehszlovákia és a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint a két testvéri ország és népe hagyomá­nyos barátságának és gyümölcsöző testvéri együttműködésének meg­szilárdításában és további elmélyí­tésében szerzett jelentős érdemeit is. Eduard Sevardnadzet 60. szü­letésnapja alkalmából Bohuslav Chňoupek külügyminiszter is kö­szöntötte. Vasil Bil’ak munkalátogatáson (ČSTK) - Az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath) szíriai or­szágos vezetőségének és a görög Pánhellén Szocialista Mozgalom ve­zetőségének meghívására Vasil Bi­l’ak, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, a KB titkára szombaton munkalá­togatásra a Szíriai Arab Köztársa­ságba és a Görög Köztársaságba indult. A repülőtéren Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára, Michal Štefaňák, a CSKP KB osztályvezetője, Rasid al-Rasidi, Szíria csehszlovákiai ügyvivője és más hivatalos szemé­lyiségek búcsúztatták. Példamutató helytállással A nehéz jövesztési feltételek ellenére túlteljesítik feladataikat • Szombaton 920 tonna szenet eredményezett 172 bányász igyekezete (Tudósítónktól) - A nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya tárnáiból az elmúlt években a tervezettnél több szenet kapott a népgazdaság. Ezt a szép hagyományt idén a fokozatosan tovább rosszabbodó geológiai viszonyok ellenére is folytatni akarják a bányászok, akik a februári győ­zelem 40. évfordulóját köszöntő értékes kötelezettségvállalásaikkal elsősorban a tüzelőanyag-kitermelési feladatok túltel­jesítésére tettek konkrét ígéreteket.-Az év kezdete óta a január 21-i utolsó műszakváltásig 917 tonna szénnel és 148 méter hosszú vágat hajtásával teljesítettük túl az idei tervünket - tájékoz­tatott tegnap délután az eddigi teljesítmé­nyekről Ján Zauška mérnök, a bánya ügyeletes termelésirányító diszpécsere. - Pénteken valamelyest megint túlteljesí­tettük az átlagosan napi több mint 3 ezer tonnát előirányzó tervfeladatunkat. Mivel 1988-ra 1 millió 50 ezer tonna szén kiter­melése a célunk, szombaton is folytattuk a munkát. Az l-es és lll-as számú fejtési szakaszon megszervezett műszak alatt 172 bányász és 19 technikus dolgozott a fejlesztési fronton az egyik új vágatban és a gépi berendezések üzemeltetésén. Szombatra ezer tonna szén jöveszté- sét ütemezték be a bánya munkaszerve­zői. Ennél bizonyára többet is felszínre küldhették volna a vájárok, de reggel váratlanul meghibásodott az egyik nagy teljesítményű fejtőkombájn, és a javítás sok időt vett igénybe. így a műszak végén csak 920 tonna szén kitermeléséről szóló jelentés kerülhetett be a termelési napló­ba. Ezenkívül terven felül négy méter hosszú bányafolyosót készítettek el a vá- gathajtók.-Vasárnap csupán a karbantartók, a javítók, a vízszivattyúk és a szellőztető berendezések kezelői ereszkedtek le a tárnákba, de a bánya külszíni munkahe­lyein a szokásosnál is gyorsabb ütemben folytatódott a kitermelt szén osztályozása és vagonokba rakása - hangsúlyozta a diszpécser. - Szombaton reggelig ugyanis a vasúti szerelvények megkésett beállítása miatt 5100 tonna szén halmo­zódott fel a lerakatunkon, amelynek el­szállítása sürgető feladat a könnyen be­következhető öngyulladás megelőzése végett. Ezért a hét végén egyetlen rendel­kezésünkre bocsátott vagon sem maradt üresen. Az osztályozás és a rakodás tegnap délután, majd éjszaka is folytató­dott, hogy a szombaton jövesztett szénnel együtt hétfő hajnalig több mint 3 ezer tonna tüzelőanyag indulhasson el a nová- kyi és a Zemianské Kostolany-i hőerőmű­vek felé. -ly­A szovjet-kínai csúcstalálkozó szükségszerűvé vált A moszkvai Pravda cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda szombati számában Vszevolod Ovcsinnyikov a szovjet-kínai kapcsolatok állásával, il­letve távlataival foglalkozott. A szemleíró egyebek között rámutatott, a Szovjetunió és Kína közötti politikai párbeszéd logikus folytatása lehetne a legfelsőbb szintű ta­lálkozó. A kínai fél a legfelsőbb szintű találkozó lehetőségét a kambodzsai probléma elő­zetes rendezéséhez köti. Ez az ügy azon­ban végre elmozdult a holtpontról, s mind­két országnak módjában áll, hogy meg­könnyítse az elkezdődött tárgyalásokat, s hozzájáruljon a szembenálló felek kap­csolatainak bővítéséhez. A vietnami csa­patok három éven belül mindenképp kivo­nulnak Kambodzsából, ha erre a phnom­penhi vezetés felkéri Hanoit. Nincs értel­me annak, hogy a szovjet-kínai találkozót ehhez a dátumhoz igazítsák. A másik fontos dolog, hogy az állam­férfiak a kétoldalú és a nemzetközi kap­csolatokban felmerülő bonyolult kérdése­ket vitatják és oldják meg. Moszkvának jóval több vitás problémája van Washing­tonnal, mint Pekinggel. De amint a ta­pasztalatok mutatják, egyes esetekben épp a legfelsőbb szintű találkozókon lehet megtalálni az időnként megoldhatatlan­nak látszó problémák rendezésének módjait. Ezért szeretnénk kifejezni meg­győződésünket, hogy a Szovjetunió és Kína legfelsőbb vezetőinek találkozója szükségszerűvé vált - fejezi be a kom­mentárját a Pravda. (ČSTK) - Ľubomír Strougal szö­vetségi miniszterelnök szombaton délelőtt a prágai Hrzán palotában fogadta Marjai Józsefet, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesét, kereskedelmi mífiisztert, aki hazánkban a cseh­szlovák-magyar gazdasági és tudo­mányos műszaki együttműködési vegyesbizottság két tagozata elnö­keinek munkatalálkozóján vett részt. A fogadáson tárgyilagosan és bí­ráló légkörben tárgyalták a két fél érdeklődésére számot tartó kérdé­sek széles körét. Mindenekelőtt szó volt gazdasági együttműködésünk változásairól, az ipar, főleg az elekt­ronikai, a vegy- és az autóipar sza­kosítási és kooperációs orientációjá­nak fontosságáról, a közös vállalko­zásokról és a közvetlen kapcsola­tokról. A felek egyetértettek abban, hogy a lényeges döntések minden Marjai József befejezte csehszlovákiai látogatását Napirenden a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents