Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-22 / 17. szám, péntek

Szomszédok vagyunk, jól ki kell jönnünk egymással Ľubomír Štrougal nyilatkozata nyugatnémet újságíróknak (ČSTK) - Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár közelgő csehszlovákiai hivatalos látogatásával kapcsolatban nyilatkozatot adott a nyugatnémet ARD televízió, a DPA hírügynökség, a Frankfurter Rundschau és a Franken- post című lapok tudósítóinak. Ľubomír Štrougal hangsúlyozta, Csehszlovákiában nagy jelentősé­get tulajdonítanak Helmut Kohl kö­zelgő látogatásának, amely - mint mondotta - fontos lépés lesz a cseh­szlovák-nyugatnémet kapcsolatok további fejlesztése felé. Emlékezte­tett rá, hogy nyugatnémet kancellár legutóbb 1973-ban járt Csehszlová­kiában, s a CSSZSZK elnöke 1978- ban tett látogatást az NSZK-ban. Azóta jelentős változások zajlottak le a világban és a két ország kap­csolataiban egyaránt, ami új lehető­ségeket nyit a politikai, a gazdasági, a kulturális és más területekre kiter­jedő együttműködés előtt. Gazdasági téren az NSZK legna­gyobb tőkés partnerünk - jegyezte meg Ľubomír Štrougal. Jól fejlődnek pénzügyi és kereskedelmi kapcsola­taink. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi állapottal meg len­nénk elégedve. Ma már nem ele­gendő az árucsere klasszikus for­mája, az együttműködés magasabb formáit kell érvényesíteni. Csehszlo­vákia kész erre, s ha a nyugatnémet cégek részéről is érdeklődés mutat­kozik meg, rendkívül gyorsan és hatékonyabban kapcsolódhatunk be a kétoldalú együttműködés és a har­madik piacokon való közös tevé­kenységet ösztönző távlati progra­mokba. A szövetségi kormány elnöke a továbbiakban hangoztatta, a környezetvédelem területén rendkí­vül fontos a két ország együttműkö­dése. Javasoljuk a nyugatnémet vál­lalatoknak, hogy a különböző káros anyagok levegőbe jutását megaka­dályozó berendezések gyártása és beszerelése során folytassunk együttműködést, s úgyszintén közö­sen igyekezzünk megakadályozni a folyók szennyezését. Arról van szó, hogy közösen keressük annak útjait, hogyan lehetne a leggyorsab­ban megoldani ezeket a műszaki és technológiai kérdéseket mindkét or­szág javára. A mi részünkről készek vagyunk jelentős környezetvédelmi beruházásokra - hangsúlyozta Ľu­bomír Štrougal. Az interjú további részében a Csehszlovákiában folyó társadal­mi és gazdasági átalakítással kap­csolatos kérdésekre válaszolt. Em­lékeztetett rá, hogy Csehszlovákia a múltban már többször hozzálátott gazdasági reformokhoz, de ezek megvalósítása elmaradt. A jelenlegi reform értelme - s ennek során saját feltételeinkből, illetve a Szovjetunió­ban és más szocialista országokban szerzett tapasztalatokból és ismere­tekből indulunk ki hogy a népgaz­daság irányításának adminisztratív központi modelljét gazdasági mo­dellel váltsuk fel, s elérjük a gazda­sági folyamatok racionalizálását. A gazdasági reformmal párhuzamo­san kell folytatódnia a társadalom demokratizálásának. A nép teljes jo­gu résztvevője annak, ami nálunk történik. Épp a dolgozók politikai akarata, az ő kezdeményezőkész­ségük és alkotó képességeik telje­sebb kihasználása jelenti az átalakí­tás sikerének biztosítékát. Ezzel összefüggésben a szövet­ségi kormány elnöke elmondta, köz­véleményünk, a munkások, parasz­tok, az értelmiség és az ifjúság je­lenleg jóval nagyobb érdeklődést ta­núsít az országunkban folyó politikai és gazdasági események iránt, és aktívan részt vesznek bennük. Ez pozitív tendencia és a kormánynak támogatnia kell - hangsúlyozta. Ľubomír Štrougal válaszolt a je­lenlegi nemzetközi helyzettel kap­csolatos kérdésekre is. Megemlítet­te, hogy a Helmut Kohl kancellárral folytatott tárgyalásain nem számít alapvető ellentétekre, bár a két fél hozzáállása egyes kérdésekhez kü­lönböző. Megemlítette, hogy a tár­gyalásokon érintik a kulturális, okta­tásügyi, a tudományos és a humani­tárius kérdéseket is. Minden problémáról nyíltan kell beszélnünk. Az NSZK és Csehszlo­vákia szomszédok, ezt a történelem határozza meg, s ezért jól ki kell jönnünk egymással - mondotta Ľu­bomír Štrougal. A csehszlovák állam és a katoli­kus egyház viszonyára vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy jelen­leg az illetékes csehszlovák szervek vatikáni küldöttséggel és a katolikus egyház csehszlovákiai képviselőivel tárgyalnak a püspöki tisztségek be­töltésével ' összefüggő kérdésekről. Meggyőződését fejezte ki, ha mind­két fél toleranciát tanúsít, tisztelet­ben tartja egymás álláspontját és ésszerű kompromisszumokra törek­szik, e téren létrejön a megálla­podás. Az NSZK és Csehszlovákia kö­zötti vízumgyakorlat távlataira vo­natkozó kérdésre válaszolva Ľubo­mír Štrougal elmagyarázta az e té­ren már elfogadott intézkedések ér­telmét, hozzáfűzve, hogy ezek a Csehszlovákiában akkreditált új­ságírók munkájának megkönnyíté­sére vonatkoznak. Ugyanakkor sík- raszállt a vízumgyakorlat olyan to­vábbi ésszerűsítéséért és egyszerű­sítéséért, hogy a viszonyok ezen a téren is megfeleljenek a jószom­szédi kapcsolatok megteremtését célzó törekvéseknek. Izrael által megszállt arab területek Folytatódik az általános sztrájk Az Amal feloldotta a bejrúti palesztin táborok blokádját (ČSTK) - Az izraeli megszálló hadse­reg tegnap reggel ideiglenesen és részle­gesen feloldotta a Gázai-övezetben há­rom palesztin tábor blokádját. A táborla­kók hajnali három és hat óra között el­hagyhatják a tábort, főleg azért, hogy munkába menjenek Izraelbe. Egyébként a kijárási tilalom továbbra is érvényben van. Tovább tart az általános sztrájk is. Kelet-Jeruzsálemben tegnap is zárva ma­radtak az üzletek. A ciszjordániai Ramal- lahban a katonák tegnap újra több üzletet feltörtek. Az ENSZ palesztin segélyügynöksé­gének (UNRWA) szóvivője bejelentette, kedden és szerdán Dzsabalija táborban az izraeliek 78 palesztint kegyetlenül megvertek a Rabin hadügyminiszter által múlt héten meghirdetett „kemény ököl politikájának" értelmében. Rabin szerint nem kell „mindjárt lőni“ a tüntetőkre, de a katonáknak gondolkodás nélkül meg kell verniük a tiltakozó palesztinokat, nem Szovjet javaslat a közel-keleti rendezés előmozdítására (ČSTK) - Alekszandr Belogo­nov, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselöje tegnap átadta Javier Perez de Cuellarnak, a világszer­vezet főtitkárának Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter leve­lét, amelyben a közel-keleti rende­zéssel kapcsolatos új szovjet javas­latokat részletezi. A levél egyebek között rámutat, hogy a Közel-Keleten kialakult fe­szültség negatívan hat az egyete­mes politikai légkörre, ezért a rende­zésére irányuló erőfeszítéseket fo­kozni kell. A Szovjetunió javasolja, hogy a Biztonsági Tanács tagjai kezdjenek konzultációkat e témá­ban. Az itt kidolgozott ajánlásokat azután a Biztonsági Tanács hivata­los, a kérdés fontosságára való te­kintettel külügyminiszteri szinten megrendezendő ülésén lehetne megvitatni - áll a levélben. kell tekintettel lenniük korukra és ne­mükre. Haim Bar Lev izraeli belügyminiszter pontosította az izraeli televízió szerdai jelentését, miszerint Jeruzsálem arab szektorában elrendelte a rendkívüli álla­potot. Azt mondta, erre egyelőre nem került sor, de ha a helyzet megkívánja, bevezetik a rendkívüli állapotot. Három év elteltével tegnap először hagyhatták el a palesztinok a nyugat­bejrúti Satila és a dél-bejrúti Burdzs Ba- razsna menekülttábort. Szerdán ugyanis az Amal síita mozgalom fegyveresei felol­dották a táborok blokádját és még az este a szíriai biztonsági egységek 250 tagja elfoglalta állásait a táborokban és környé­kükön. Erre a fontos lépésre a palesztinok és az Amal közti megállapodás alapján ke­rült sor. Nabih Berri, az Amal elnöke a múlt héten közölte, fegyveresei feloldják a két bejrúti tábor és egy dél-libanoni tábor három éve tartó blokádját, szolidari­tásuk jeléül a palesztin népi felkeléssel a megszállt területeken. E bejelentés elle­nére Szúr dél-libanoni kikötőváros köze­lében az Amal fegyveresei tegnap reggel még mindig körülzárva tartották a Rasidija menekülttábort. 1985 tavaszán kezdődött Libanonban a táborok háborúja és kb. 2500 emberéle­tet követelt. Az váltotta ki, hogy az Amal tartott attól, a palesztinok visszanyerik Libanonban korábbi befolyásukat. Tavaly április óta egy megállapodás alapján az Amal engedélyezte, hogy az asszonyok és a gyerekek tartalékaik feltöltése érde­kében elhagyják a táborokat. Washington katonai megoldást keres Közép-Amerikában Bírálatok kereszttüzében Reagan kontrasegély-terve (ČSTK) - Ronald Reagan szer­dán a Fehér Házban találkozott kongresszusi híveivel, akiktől újabb amerikai segély folyósítását kérte a nicaraguai ellenforradalmárok számára. Kormányforrások szerint ötven-százmillió dollárról lenne szó. A Kongresszus várhatóan február elején fog szavazni a kérdésről. Reagan úgy vélekedett, a tör­vényhozás tragikus tévedést követ el, ha nem hagyja jóvá a segélyt. Azt állította, „nincs semmilyen középút, a kontrák amerikai segélyezésétől függ a szabadság és a demokrácia jövője Nicaraguában és a szomszé­dos országokban, ettől függ az egész térség békéje". Több szenátor és képviselő bírál­ja a Reagan-kormány politikáját, hangsúlyozva, ez szöges ellentétben áll a közép-amerikai béketörekvé­sekkel. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője azzal vádolta a de­mokratákat köztük Dodd szenátort, hogy „kapitulációt" akarnak. Maga Christopher Dodd tévéinterjújában röviddel azelőtt kijelentette, mielőtt a Reagan kormány újabb segélyt kér a kontrák számára, meg kellene győződnie, sikeres lehet-e a békefo­lyamat. Sergio Ramirez nicaraguai alel- nökkel Managuában folytatott meg­beszélésein Don Edwards amerikai képviselő nyomatékosan bírálta Reagan elnök újabb segélykérelmét Úgy vélekedett, a Kongresszusnak a kontrasegély megvitatásakor egyértelműen kérnie kellene az el­lenforradalmárok támogatásának beszüntetését. Elmondta, a kong­resszusi demokrata többség nem ért egyet Reagan közép-amerikai politi­kájával, úgy vélekedik, a guatemalai megállapodások teljesítésével elér­hető a közép-amerikai béke. James Wright, a képviselöház elnöke szerdán kijelentette, az a tény, hogy a Reagan kormány felújította a katonai szállítmányokat az ellenforradalmárok számára, bi­zonyítja, Washington kész minden áron megakadályozni a közép-ame- rikai békefolyamatot. Egyben bizo­nyítja, a Fehér Ház csak a katonai megoldással, a sandinista kormány fegyveres megdöntésével számol. Tegnap a guatemalai fővárosban megkezdődött az öt közép-amerikai ország külügyminiszter-helyettesei­nek konferenciája. A közép-amerikai parlament létrehozása és a regioná­lis gazdasági együttműködés prob­lémái szerepelnek napirenden. A parlament létrehozására vonatko­zó javaslatot Vinicio Cerezo guate­malai elnök terjesztette elő. BÉCSI UTÓTALÁLKOZÓ Bizakodás és bizonytalanság Mindkettő egyaránt kicsengett a december 18-án befejeződött ne­gyedik forduló és a ma kezdődő, utolsónak szánt ötödik forduló között elhangzott nyilatkozatokból, állás- foglalásokból De mondhatnánk úgy is, a 35 részt vevő ország diplomatái ma remények és kétségek között ülnek le a tárgyalóasztalhoz az Austria- Centerben, amely a Hofburg után már az előző forduló székhelye is volt. Lassan, túl lassan folyik a munka, a helsinki ajánlások minden együtt­működési területen való gyakorlati végrehajtásának értékelése, de el­sősorban a helsinki elvekből kiinduló megállapodások kidolgozása, az ezeket magában foglaló záródoku­mentum megszövegezése. Érvé­nyes ez még akkor is, ha tudjuk, a terjedelmes, úgy száz oldalasra tervezett okmány szövegének het­ven százalékát már megkapták a koordinátorok, vagyis a semleges és el nem kötelezett országok képvi­selői. Tudjuk azonban azt is, hogy ugyanúgy mint Helsinkiben, minden összeurópai találkozón csakis kon­szenzus alapján születhetnek a dön­tések, minden ország egyenlő jo­gokkal rendelkezik. Ilyen eljárási mód még az ENSZ Biztonsági Taná­csában sincs, ott is csak az öt állan­dó tag egyetértésére van szükség, sőt a határozat akkor is érvénybe lép, ha valamelyikük tartózkodik. „Talán nem tűizás azt állítani, hogy ez ma a legdemokratikusabb fórum a világon“ - mondotta Jurij Kaslev, a bécsi szovjet küldöttségvezető. Érthető módon vannak ennek hátrá­nyai is, de előnye annál több. Többségi szavazás esetén talán már az eredeti időpontban, 1987. július 31-én be lehetett volna fejezni a találkozót. Csakhogy a helsinki elvekkel ellentétes lenne még az is, ha 34 ország próbálná egyetlen egy országra rákényszeríteni akaratát, rávenni olyan megállapodások telje­sítésére, melyek ellentétesek érde­keivel. Ráadásul nemcsak a 35 or­szág érdekeit kell közös nevezőre hozni, hanem a szövetségesi érde­keket is az előremutató összeurópai érdekeltséggel. Kétségtelen, hogy ez nem könnyű, de Helsinki, Madrid és Stockholm példája bizonyítja - le­hetséges. Bizonyítja az is, hogy az utótalál­kozóval párhuzamosan tárgyaló hu­szonhármak, vagyis a Varsói Szer­ződés és a NATO tagországai a jól végzett munka tudatában utazhattak el Bécsből a karácsonyi szünetre: sikerült egyeztetett szöveget kidol­gozniuk az európai hagyományos leszerelési tárgyalások céljairól. Az előzetes megegyezés szerint az utó­találkozó befejeztével kezdődnének a tárgyalások, melyeken a két kato- nai-politikai szövetség haderői közti egyenlőtlenségek felszámolására, valamint a haderők és fegyverzetek érdemi, csökkentésére fognak töre­kedni. Érdekes - de a szovjet-amerikai nukleáris leszerelési tárgyalásokon elért sikereket figyelembe véve ért­hető is -, hogy Bécsben a legna­gyobb előrelépés biztonsági kérdé­sekben született, konstruktív esz­mecsere bontakozott ki a stockholmi bizalom- és biztonságerósító és le­szerelési konferencia folytatásáról. Háttérbe szorult viszont a máso­dik kosár, a gazdasági együttműkö­dés kérdése. Hazánk még az utóta­lálkozó nyitófordulójában javasolta európai gazdasági fórum összehívá­sát, s felajánlotta prágai megrende­zését. Később az indítványhoz több ország csatlakozott, de érdemi tár­gyalások még alig voltak erről a kez­deményezésről. Elhangzottak ugyan olyan vélemények, hogy van lehető­ség az előrelépésre a gazdasági, a tudományos-műszaki és környe­zetvédelmi együttműködés terén, de a konkrét döntések még váratnak magukra. Ugyanis még a nyugati partnerek között sincs egyetértés a gazdasági együttműködés kérdé­sében, érdekeik sokban ellentéte­sek, az Egyesült Államok pedig egyáltalán nem érdekelt az ilyen kapcsolatok fejlesztésében. Viszont delegációjának két tagja a Penta­gont képviseli Bécsben, feladatuk, hogy megakadályozzák a maga­sabb színvonalú technológiák kelet -nyugati cseréjének kialakulását. Ezenkívül a nyugati országok - bár elismerik a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontosságát - azt ál­lítják, a helsinki ajánlások a szocia­lista országok gazdasági rendszeré­nek jellege, a tervgazdaság és piac- gazdaság közötti leküzdhetetlen el­lentétek miatt nem valósíthatók meg. Legjelentősebb nézetkülönbsé­gek az emberi jogok és a humanitá­rius kapcsolatok terén tapasztalha­tók. A Nyugat a harmadik kosár tartalmától teszi függővé, kerül-e Bécsben valami a másik két kosár­ba. Jurij Kaslev szovjet küldöttség­vezető hétfői moszkvai sajtóértekez­letén elmondta, a Nyugat szinte ki­fogyhatatlan az irreális javaslatok­ból, többek között azt követeli, szűn­jön meg az érintett országokban az útlevél, töröljék el a vízumokat, az állami vagy szolgálati titok ismerete miatt legfeljebb egy évig tagadhas­sák meg a kiutazási engedélyt, bár­mely ország bármilyen vitás kérdés kapcsán összehívhassa mind a 35 résztvevő fórumát az eset tisztázá­sára. Nem lelt egyöntetű támogatásra a humanitárius kérdésekkel foglal­kozó moszkvai értekezlet megren­dezésére tett indítvány sem. Warren Zimmermann, az amerikai delegáció vezetője novemberi budapesti láto­gatása idején azt állította, az USA álláspontja nem negatív az értekez­lettel szemben, de vannak feltételei. Az egyik, hogy a konferencia moszkvai környezetének a nyíltság és a hozzáférhetőség kedvező kör­nyezetének kell lennie, vagyis ha­sonló körülmények között kell foly­nia, mint a többi találkozónak a hel­sinki folyamat keretében. A másik, hogy növekedjenek és erősödjenek a Szovjetunióban az emberi jogok teljesítésében tapasztalható pozitív tendenciák. Vitathatatlan, hogy ezen a terüle­ten nagyon nehéz a megegyezés, hiszen itt mutatkoznak meg legéle­sebben az ideológiai ellentétek. Kaslev nagykövet véleménye szerint olyan benyomás alakult ki, mintha egyes küldöttségek a szocializmust akarnák felszámolni. De mivel ez nem megy, hát olyan kérdésekkel hozakodnak elő, amelyek egyértel­műen sértik mások szuverenitását, a belügyekbe való beavatkozást je­lentenek. önkényesen kiemelnek egy-egy problémát a kérdéskomple­xumból, például a kivándorlás ügyét, de hallani sem akarnak arról, hogy a záródokumentum részévé váljon például a munkához való jog vagy a faji egyenlőség biztosításának kö­vetelménye, bár mindezeket tartal­mazza az ENSZ emberi jogok dekla­rációja is. Mégis inkább a bizakodás a jel­lemző az ötödik bécsi forduló előtt A diplomaták úgy tervezik, húsvétra befejeződik az utótalálkozó. Remél­hetőleg nem úgy, mint annak idején Belgrádban, ahol a 35 ország mege­gyezési szándékából és rugalmas­ságából csak egy kommünikére tel­lett, hanem egy zárónyilatkozat elfo­gadásával, amely majd bizonyítja a résztvevők felelősségtudatát. GÖRFÖL ZSUZSA Az FKP és az NKP közös felhívása (ČSTK) - A nyugatnémet és a francia kommunisták közös felhívást adtak ki a két ország közti együttműködési megál­lapodás aláírásának 25. évfordulója alkal­mából. Ebben határozottan elutasítják a nyugatnémet-francia közös katonai dandár és az ún. közös védelmi tanács létrehozásának tervét. Az évforduló ün­nepségei és az említett katonai együttmű­ködésre vonatkozó jegyzőkönyvek aláírá­sa pénteken lesz Párizsban. A Német Kommunista Párt és a Fran­cia Kommunista Párt a felhívásban hang­súlyozza, hogy nagyon súlyos lépésről van szó, amely veszélyezteti az egész leszerelési folyamatot. Rámutatnak a két ország kormányainak törekvésére, hogy más hagyományos és nukleáris fegyve­rekkel is kompenzálják az amerikai köze­pes hatótávolságú rakéták tervezett kivo­nását Európából. A két kommunista párt a leszerelés valódi szabotálásának minő­síti ezeket a törekvéseket, és határozot­tan nemet mond a nyugatnémet-francia kapcsolatok militarizálására. ÚJ SZÚ 3 1988. I. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents