Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-19 / 14. szám, kedd

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésenek vitaja VILIAM ŠALGOVIČ elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke Sok vonatkozásban nagyon is jelképes, hogy a CSKP KB 7. ülését és ehhez kötődően az SZLKP KB mai ülését a győzelmes február közelgő 40. évfordulója jegyében tartottuk, illetve tartjuk meg. Ma is időszerűek Lenin szavai, hogy a nagy évfordu­lókat elsősorban nagy tettekkel kell köszönteni. Úgy is mondhatnám, hogy ez ma hatványozottan érvé­nyes. 1948 forradalmi februárjának vívmányai megnyi­tották a szocializmus felé vezető utat. A CSKP KB 7. ülésének eredményei egyet jelentenek azzal, hogy Csehszlovákia átlépte a szocialista építés új, fele­lősségteljes korszakának küszöbét. A jelen forradal­mi átalakulásának ez az új időszaka, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa nyitott meg, összefonó­dik az átalakítással és a szocialista demokrácia elmélyítésével. Jakeš elvtárs szavaival élve: „Fő feladat az átalakítás és a demokratizálás politikáját ötvözni az élettel és megvalósítani a reális gyakor­latban“. E tekintetben az ösztönzés gazdag kifor­rását jelenti az SZKP politikája és tapasztalatai. Különösképpen fontosnak tekintem, hogy nálunk a Szovjetunióval azonos irányban bontakozódik'ki az átalakítás folyamata, amint azt néhány nappal ezelőtti munkatalálkozójukon egybehangzóan meg­állapította Gorbacsov és Jakeš elvtárs. Talán nem kell ismételnem, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítását az átfogó társadalmi áta­lakítással széles összefüggésben kell értelmezni. Ez megnyitja az utat az új minőségi változások előtt szocialista társadalmunk egész életében Egyidejű célunk a mélyreható demokrácia érvényesítése, amely a szocializmus legsajátabb jellegéből követ­kezik, forradalmi módon kötődik a felelősség, a rend, a fegyelem megszilárdításához, a szocialista törvényesség megtartásához és népünk alkotó kez­deményezéséhez. Ma nemcsak hangsúlyoznunk kell, hanem első­sorban nézeteinkben közös nevezőre jutva meg is kell határoznunk, hogy az SZSZK-ban az SZLKP KB vezetésével hogyan fogjunk hozzá határozottabban, erélyesebben, rugalmasabban a szubjektív fogyaté­kosságok kiküszöbölésével, a CSKP KB 7. ülése határozatainak és ezáltal a CSKP XVII konresszusa határozatainak és programjának konkrét megvalósí­tásához. Meggyőződtünk róla, hogy a kommunisták és a doigozók túlnyomó többsége egyetért a CSKP KB tavaly decemberi ülésének határozataival és azokat támogatja. Ez kedvező jelenség. Ugyanakkor egyik előfeltétele a kitűzött célok elérésének. Tekintettel azonban napjaink forradalmi szükségleteire és a szocializmus építése továbbfejlesztésének új mi­nőségi szintjére, elvszerűen szerényteleneknek kell lennünk, nem szabad megelégednünk csupán az egyetértéssel és a támogatás kinyilvánításával. A szavaktól mindig és mindenütt el kell jutnunk a konkrét tettekhez. Nekünk kommunistáknak az a feladatunk, hogy mindegyikünk adott posztján és tevékenysége területén ezt a kifejezésre juttatott egyetértést és általános támogatást képes legyen konkrétan és hatékonyan a megvalósítás síkján anyagi erővé változtatni. Ezzel összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy éppen az előttünk álló évzáró taggyűlések és pártkonferenciák nyújtanak nagy alkalmat a párt sorainak és hatásukra a többi dolgozónak mozgósí­tására az újító szellemű megközelítésre és az új minőség érvényesítésére a XVII. kongresszuson jóváhagyott stratégiai célok felé vezető úton. S en­nek a CSKP KB 7. ülése határozatainak értelmében a legkonkrétabb tettekben kell lecsapódnia. Nézetem szerint az SZLKP KB Elnökségének beszámolója, Jozef Lenárt elvtárs előadói beszéde megfelel a CSKP KB 7. ülése tanácskozása és határozatai szellemének. Kritikusan, igényesen és tárgyilagosan értékeli a CSKP XVII. kongresszusa irányvonala teljesítésé­nek kétéves eredményeit, valamint a Szlovákia Kommunista Pártja határozatában rögzített felada­tok teljesítését. A beszámoló nemcsak kritikus szel­lemben elemzi főleg a gazdaság területén hosszabb ideje tapasztalható negatív jelenségeket, hanem egyben rámutat kiküszöbölésük módjára is. Ezért megérdemli teljes támogatásunkat, az aktív intézke­déseket és a nem formális tetteket, hogy következe­tesen biztosítsuk a ma jóváhagyásra kerülő határo­zat teljesítését. Az SZLKP KB Elnökségének beszmolója meg­határozza az SZSZK Nemzeti Frontjának, szervei­nek és szervezeteinek igényes feladatait.Ezek a fel­adatok vonatkoznak részben az SZNT képviselőire is, akik a Nemzeti Front egységes jelölőlistáján politikai pártok és a társadalmi szervezetek jelöltjei­ként szerepeltek. Képviselőink nemcsak választóik­nak adnak számot tevékenységükről választókerü­leteikben, hanem azoknak a politikai pártoknak és a Nemzeti Front azon társadalmi szervezeteinek is, amelyeket az SZNT-ben képviselnek. Ez is egyik formája a szocialista demokrácia alapelvei alkalma­zásának. A tanácskozási rendről és a képviselőkről szóló új törvénytervezet kidolgozás alatt álló alapelvei úgy fogalmazzák meg a törvényhozó testületek képvise­lőinek helyzetét, hogy fontos politikai tényezők. Ilyen tényezők a többi politikai pártnak képviselői, illetve a párton kívüli képviselők is. Ennek megfelelően tekintenek rájuk az SZNT szervei - az SZNT kom­munista képviselőinek klubja, valamint a kerületek­ben a képviselői egyesülések. Politikai rendszerünkben már az SZNT helyzete is önmagában meghatározza, hogy együtt kell mű­ködnie az SZSZK Nemzeti Frontjának szerveivel. Be kell ismernem, hogy ennek az együttműködésnek vannak még tartalékai, amelyeket eredményesen hasznosítani kívánunk az átalakítás folyamatában összhangban azzal a politikai irányvonallal, hogy az átalakítást egybe kell kapcsolni a szocialista demok­ráciával, megtárgyalásra előkészítjük az SZNT ta­nácskozási rendjéről és az SZNT képviselőiről szóló törvénytervezetek alapelveit. Ezekben is szélesebb alapokra fektetjük az SZNT együttműködését az SZSZK Nemzeti Frontjának szerveivel és szerveze­teivel. Elvárjuk azt, hogy a Nemzeti Front és társa­dalmi szervezetei, összhangban a párt központi bizottsága 7. ülésén kifejezett kezdeményezéssel, maguk is törvénymódosító javaslatokat terjesztenek elő Az SZSZK Nemzeti Frontjának Központi Bizott­ságával együttműködésre lépünk abban a vonatko­zásban is, hogy hasznosítsuk egyes, különöskép­pen nagy jelentőségű törvénytervezetek széles körű megvitatásának tapasztalatait. Pártunk az átalakítás egyik döntő fontosságú irányának tekinti a politikai rendszer demokratizálá­sát és aktivizálását, a szocialista önigazgatás fej­lesztését, a szocialista építésben a nép alkotó erőinek teljesebb érvényesülését, társadalmi aktivi­tásuknak és kezdeményezésüknek fellendülését. A központi bizottság által az SZNT-ben végzett munkával megbízott kommunisták nevében teljes mértékben egyetértek az SZLKP KB Elnöksége beszámolója azon részével, amely az SZNT-től igényli, hogy a Szövetségi Gyűléssel és a Cseh Nemzeti Tanáccsal együtt részt vállaljon a társada­lomban fordulatot hozó változásokkal összefüggő törvények kidolgozásából és jóváhagyásából, hogy azok széleskörűen lehetővé tegyék az átalakítás gyors gyakorlati megvalósítását. Az átalakítás folya­mata fokozott igényeket támaszt a törvényhozó testületekkel és képviselőikkel szemben is, növeli felelősségüket a törvények tartalmáért és minősé­géért. Hiszen a cél a komplex átalakítás jogi biztosí­tása. s ezért a törvényhozó tevékenység az SZNT- ben és szerveiben az alkotó szellemű új gondolko­dásmód és az új megközelítés fő „harci területévé" válik. A törvényhozó szervekben ez idén számolunk a Szövetségi Gyűlés mintegy 20 törvényének jóvá­hagyásával, s a nemzeti köztársaságok hatásköré­ben további legalább hat törvény jóváhagyásával. A törvények színvonalasságát biztosítanunk kell annak ellenére, hogy a törvényhozás folyamata számára rövidebb idő áll majd rendelkezésre, amin főleg ez idén nem változtathatunk. Az SZNT Elnöksége megtárgyalva az SZSZK kormányának törvényhozással kapcsolatos prog­ramját, jóváhagyta az SZNT bizottságai és vala­mennyi képviselő ilyen jellegű tevékenységével kap­csolatban a megfelelő politikai-szervezési intézke­déseket. Ezeknek egyike, amelynek nagy fontossá­got tulajdonítunk, s amelytől elég sokat várunk, a tudományos front és a gyakorlat dolgozóinak részvételével egy szélesebb szakmai és politikai aktíva létrehozása az SZNT bizottságai mellett mű­ködő állandó, avagy ideiglenes bizottságok formájá­ban. Az SZNT bizottságainak egyes képviselőit már most megbízzuk az egyes törvénytervezetek előa­dóinak tisztjével, hogy több hónapos időelőnnyel tüzetesen felkészülhessenek erre a szerepükre. A képesítéssel rendelkező nyilvánosság széle­sebb körű bevonása a jogszabályok alkotásába véleményünk szerint feltétlenül szükséges nemcsak a hozzáértés elmélyítése, hanem a jogszabályok minősége szemszögéből is. Szokatlanul sok törvény jóváhagyása áll előttünk, ezért nyilván - tekintettel az idő rövidségére - képtelenség lenne minden törvénytervezetet megvitatni az állampolgárok szé­les körével. Megtaláljuk azonban annak népszerű módját, hogy a nyilvánosságot tájékoztassuk róluk, kikérjük a dolgozókollektívák, a nemzeti bizottságok, a tudományos intézmények, a szakemberek, vagyis a képesítéssel rendelkező nyilvánosság vélemé­nyét, főleg azokban a szervezeti struktúrákban, amelyekre vonatkozni fognak az új törvények. Legalább nagy vonalakban jellemezve az SZNT helyét és szerepét az átalakítás folyamatában, meg­állapíthatom, hogy első helyen áll igyekeztünk, nem formálisan teljesíteni az SZNT és szervei VIII. meg­bízatási időszakban kifejtett munkája sajátos feltéte­leire konkretizált program céljait, összhangban a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kong­resszusának határozataival Ezzel egyidejűleg prog­ramunk és koncepciónk céljait alkotó módon gazda­gítjuk azzal, hogy reagálunk a CSKP KB és az SZLKP KB üléseire, Az SZNT kommunista képvise­lői klubjának vezetőségével együttműködve figyel­münket összpontosítjuk ugyanakkor alkotmányos szerepünk gyakorlása tartalékainak feltárására. Az SZNT teljesítve az SZLKP kongresszusa által kitűzött feladatot, céltudatosan fejleszti együttműkö­dését a törvényhozó testületekkel. Törekvésünk az, hogy ez több legyen az együttműködésnél, elérjük az alkotó szellemű párbeszéd folytatásának szintjét, hogy a komplex átalakítás forradalmi folyamatában formáljuk törvényhozó szerveink képviselőinek új gondolkodását és cselekvését. Munkánk leghatáso­sabb új formáinak és módszereinek keresése során, hasznosítva főleg a szovjet társadalom forradalmi átalakításának ösztönző tapasztalatait, ezekről a kérdésekről és problémákról kicseréltük tapaszta­latainkat a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldöttségével, amely az elmúlt év december elején járt nálunk. A jövő héten Bratislavában munkaérte­kezletet tartanak a CSNT és az SZNT tisztségvise­lői. Célja a lépések összehangolása, s annak meg­tanácskozása, hogyan közelítsünk azokhoz a rend­kívül igényes feladatokhoz, amelyek az átalakítással összefüggésben ránk hárulnak az idei tervekben. Elsősorban az átalakítás és lényege a demokratizá­lás széles körű és alapvető fontosságú szempontjai­hoz igazodva akarunk hozzáfogni törvényhozásunk tökéletesítéséhez. „Hiszen a jog, a törvény és a törvényesség - ahogy ezt Gorbacsov elvtárs mondotta - nemcsak kísérő jelensége demokráci­ánk elmélyítésének és a társadalmi haladás meg­gyorsításának. Ezek egyben megbízható eszközei az átalakításnak és szilárd zálogát képezik vissza­fordíthatatlanságának." Jakeš elvtárs a CSKP KB 7. ülésén megállapítot­ta, hogy egész pártunkat és társadalmunkat mozgó­sítanunk kell az átalakítás irányában, hazánkban a szocializmus fejlődése és népünk érdekében. Biztosítani szeretném az SZLKP Központi Bizottsá­gát és az itt jelen levő Jakeš elvtársat is, hogy mi, az SZNT kommunistái - s velünk együtt az SZNT minden képviselője - céltudatosan és meg nem alkuvó módon „mozgósítjuk tartalékainkat", s min­dent megteszünk annak érdekében, hogy politikai rendszerünk szilárd láncszemeként továbbra is tá­maszai legyünk a kommunista pártnak. Mi is meg­határozó fontosságúnak tartjuk azt, hogy egész társadalmi szervezetünkben és a mindennapos élet­ben minél mélyebb gyökeret verjen az az alapelv, miszerint a több szocialižmus elsősorban több de­mokráciát jelent. HERBERT ĎURKOVIČ elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Marxizmus-Leninizmus Intézetének tudományos munkatársa Társadalmunk szociális és gazdasági fejlődése meggyorsítása stratégiájának megvalósításával kapcsolatban felvetődik a párt és a társadalom értelmiséghez fűződő viszonyának kérdése. Törek­vésünk célja: nagy mértékben aktivizálni alkotóké­pességét, amelyet eddig nem aknáztunk ki Felve­tődnek az értelmiség társadalomban betöltött helyé­nek és szerepének alapvető kérdései, feltétlenül szükségessé válik gyökeresen átértékelni a párt és a társadalom viszonyát ehhez a társadalmi réteg­hez. E társadalmi réteg mélyreható társadalmi elkö­telezettsége és magas fokú alkotó aktivitása híján nálunk elképzelhetetlen a fordulat a társadalmi és a gazdasági fejlődésben. Az értelmiség aktivizálását a mai szocialista társadalomban e stratégia megva­lósítása kulcskérdésének tekinthetjük A tudás és a magas fokú képesítés megbecsülé­se általában nagyon fontos, s mind jelentősebb követelmény, amelytől függ az egész társadalom fejlődése és sorsa. Nálunk is évek óta a legszéle­sebb bázison törekszünk a műveltségi szint emelé­sére. Társadalmunk tagjai számára már évek óta hozzáférhető a műveltség. Ez már régen nemcsak bizonyos rétegek kiváltsága, hanem elérhető lett a széles nyilvánosság számára Ezt a lehetőséget azonban megfelelőképpen nem aknázzuk ki. S nemcsak erről van szó. Társadalmunkban évek óta hiányát érezzük már az olyan csúcsszintű képe­sítésnek, amely meghatározza fejlődésünket és mi­nőségi színvonalunkat minden területen, és amely érdeklődésünk homlokterében áll. A művelődés mindinkább szélesedő bázisra épül, ami helyes, de kárára van mélységének és a kimagasló eredmé­nyek elérésének. Ezen túlmenően látnunk kell egy további tényt is. Minden szociális forradalom, s így a miénk is, összefonódik azzal, hogy a régi értékrendszer meg­rendülésénél helyzetüket elvesztik az új társadalmat jellemző értékek is, amelyek közé tartozik például a műveltség és az iránta megnyilvánuló megfelelő tisztelet is. Ez történt nálunk is. Elsikkadt a művelt­ség és általában a képesítés iránti tisztelet, s ezt mindmáig nem sikerült visszanyerni. Az értelmiség anyagi javadalmazásának szintje megfelel a dolgozók többi kategóriája javadalmazási szintjének. A műveltség és a képesítés szoros kapcsolatban áll egymással, de a képesítés kategó­riája mégiscsak szélesebb, ide tartozik a tehetség, az alkotókészség, a szakterülettel összefüggő ta­pasztalatok is stb. Társadalmunkban gyakran szó­hoz jutnak az olyan téves nézetek is, mintha a mű­veltség és a művelt emberek élősködnének azokon az értékeken, amelyeket a társadalomban valaki más hoz létre. Fokozatosan degradálták a tudás tiszteletét. Az új társadalomért vívott harc azonban szervesen összefonódik a tüzetes ismeretekkel, a magas fokú képesítéssel, a szó szoros értelmében, minden területen a kiemelkedő tudással. A szocialista társa­dalmat olyan időszakban építjük, amelyben az em­beri civilizáció a tudományos-technikai forradalom eredményeinek elsajátítására törekszik. Ez a forra­dalom meghatványozza a magas műveltségi szint elérésének szükségét. Ennek sürgető voltát manap­ság különösen a tudomány, a technika, a technoló­gia és az irányító tevékenység területén érezzük. Ma tanúi vagyunk a tudományos-műszaki értelmi­ség csekély munkaeredményeinek, ami e társadal­mi réteg életfeltételeinek, s nem ritkán annak a kö­vetkezménye, hogy közömbösséget tanúsít az iránt, ami körülötte történik. A társadalomban nagyon alacsony az emberi egyéniség értéke. Személyisé­gek, jeles egyének, rendkívüli tulajdonságok és képességek, a társadalom bizonyos részének ma­gas fokú értelmi rátermettsége és általában kima­gasló tudás nélkül nagy eredményeket nem érhe­tünk el. Minden tevékenységben, a technikában, a technológiában, az irányításban és a gazdaság­ban is a csúcsszínvonal alapja csupán a csúcsképe­sítés, az említett kimagasló tudás lehet. A közép- szerűség aligha vezethet kiváló eredményekhez, legfeljebb csak átlagossághoz és átlagon aluli ered­ményekhez. ' A társadalom alapvető értékeinek összetévesz- tése azután egyes emberek kritikátlan, mi több, abszurd becsvágyát szüli, amely más feltételek között nem ütné fel a fejét. Olyan becsvágy ez, amelynek egyáltalában nem felel meg ezeknek az embereknek a képessége. Mintha e tekintetben a társadalom áldozatává válna a funkció tiszteleté­nek, s háttérbe szorulna az olyan tekintély tisztelete, amely kizárólag a képesítésre és általában a sze­mélyes tulajdonságokra épül. Ez a kétfajta tekintély csak ritkán fonódott össze. Manapság, sajnos, az irányító struktúrák alacsony fokú képesítése társa­dalmunkban a minőségi változások egyik legna­gyobb akadálya. A társadalmi gyakorlatot megelőző elméleti meg­ismerés általában a háttérbe szorult, s az elmélet nem befolyásolta túlságosan a társadalmi gyakorla­tot. Ez teljes mértékben vonatkozik nemcsak a tár­sadalomtudományokra, hanem a természet- és a műszaki tudományokra is. A tudomány általában nem hatott bármiféle társadalmi gyakorlat nélkülöz­hetetlen előfeltételeként, hanem inkább a gyakorlat­tal párhuzamosan, díszítő elemeként fejlődött. A tu­domány nem vette ki a részét a társadalmi gyakorlat legjelentősebb döntéseiből, a politikai és stratégiai döntésekből. A politikai irányítás stratégiájában és döntésekben a tudományos elemzés és a tudomá­nyos előrelátás fölé inkább az ösztönös döntések és a véletlenszerűség kerekedett. Nem lehetett ez másképp az irányításnak és a döntéshozatalnak alsóbb szintjein sem. A kulcsfontosságú társada­lompolitikai döntések tudományos megközelítését helyettesítették a már említett ösztönös döntések, amelyek a korabeli nézetekre és a pillanatnyi hely­zetre támaszkodtak. A problémák megoldásában kulcsszerepet töltött be a pillanatnyi látszólagos előnyösség, A gazdasági irányítás nem tartotta tiszteletben egységükben a gazdasági törvényeket, gyakran ezekkel ellentétben járt el így történt példá­ul az érdemek szerinti javadalmazás, továbbá a tervszerűség stb. alapelveinek esetében A sike­res irányítási gyakorlat elképzelhetetlen a megfelelő elemző munka, a döntést érintő minden területnek tüzetes elméleti feldolgozása híján. Különösképpen fontos szerepe van a társadalomtudományi elméleti tevékenységnek, amely a társadalompolitikai dönté­sek bázisa. A társadalomtudományi tevékenység­ből fokozatosan kiveszett az alkotószellem, amely alapja a gondolkodásmód marxista-leninista értel­mezésének. Szerepet kapott a megcsontosodott dogmatikus gondolkodásmód. Rendszeresen sor kerül a gondolkodásban és a cselekvésben az alkotó kezdeményezés elfojtására. Gazdaságunk szerkezete is mindmáig a tudomá­nyos megismerést alig igénylő termelésre orientált. A termelés ágazati szerkezetét tekintve húzóágazat a kohászat, a nehézgépipar és a petrolkémia s ke­vésbé jelentős szerepe van a leghaladóbb ágaza­toknak, amilyen az elektronika, a műszertechnika, az optoelektronika, a könnyű vegyipar és a biotech­nológia. Ennek velejárója, hogy alacsony fokú igé­nyeket támasztanak a tudományos-kutató és a fej­lesztő tevékenységgel szemben. Ez a struktúra lényegében nem változik. Helyének megtalálása a világ munkamegosztá­sában rendkívül sürgető és létfontosságú feladata a csehszlovák gazdaságnak. Ez egyidejűleg kulcs­feltétele a munkahasznosítás magasabb színvona­lának, intellektualizálásának és a termelés új minő­ségi és hatékonysági színvonalára történő átállás­nak. Előfeltétele társadalmunk nagyobb gazdasági becsvágyának és annak, hogy javuljon gazdasá­gunk helyzete a világgazdaság keretében. Ezzel szorosan összefügg a szellemi munkának és általá­ban a tudományos-műszaki értelmiségnek új helye és szerepe a társadalomban, A termelésben az új minőségi szintet, amely a társadalom szociális és gazdasági fejlődésének alapvető előfeltétele, csak úgy érhetjük el, ha az innováció folyamataiban alkalmazzuk a legújabb ismereteket. Ez nem bizto­sítható, ha változatlan marad a társadalom viszonya a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósítója, a tudományos-műszaki értelmiség iránt Jövőnk szervesen függ az adott társadalmi réteg e részének a munkához és a saját képesítéséhez fűződő új viszonyától. E réteg minden tagjának törekednie kell arra, hogy egész életén át művelődjön, szüntelenül fokozza képesítését, ami azután kifejezésre jut a gyártmányok és a termelési folyamat új paraméte­reiben, Tevékenysége adott területén arra kell töre­kednie, hogy kitűnjön, mivel ez előfeltétele új társa­dalmi helyzetének, a társadalom általi anyagi és erkölcsi-politikai megbecsülésnek A társadalomban új anyagi és politikai-erkölcsi helyzetet csak a mun­kában alapvető feltételként tanúsított magas fokú hivatásbeli ismeretekkel és kimagasló eredmények1 kel érhet el. Az értelmiség és a munkásosztály érdekeinek összehangolása hosszú távú, bonyolult folyamat, s mi ennek a kezdeténél tartunk Napjainkban bo­nyolult dolog megválaszolni azt a kérdést, hogy a munkásosztályhoz és a parasztsághoz képest az értelmiség eddig mit kapott a szocialista társada­lomtól. Tudjuk, hogy itt nem érvényesül és nem érvényesülhet automatikusan az értelmiség nagyfo­kú aktivitása szövetkezeti-földműves és munkás (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents