Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-21 / 33. szám
Kint - még Késő délutáni óra, de még elevenek a nap sugarai.- Anyu, lemegyek játszani- szólal meg a kisfiú, nyomban, hogy befejezte vacsoráját.- Már ne menj, voltál lent eleget. Inkább nézd a tévét, mesefilm megy.- Nem érdekel, hadd mehessek el még egy kicsit.- Menj, de valóban csak egy kicsit. És a kisfiú már kint is van a lakótelepi házból, rohan pajtásai közé, akik talán még nem is vacsoráztak. Jó kint. Dehogyis érdekli őket most a televízió, adhatnának abban bármit, krimit, karatés filmet akár, jobb kint. Igen, a szabad levegő, a napfény, a víz, az erdő, vagyis a természet ismét győz a tévé fölött, és ebben a két nyári hónapban talán még inkább, mint a korábbi években, hisz a hosszú tél után a tavasz is hideggel, esővel érkezett, sokáig alig volt nap- szép. Kétszeresen jólesik hát most - kint lenni. Miközben beigazolódik, hogy a gyerek sem örökösen rabja a tévének, ha van más, ami érdekesebb, élvezetesebb minden kalandfilmnél. Jó lenne valamit átmenteni az őszi és a téli hónapokra is a vágyból, amely most oly erővel él a gyermekben - a szabad levegő iránt; hiszen ha focizni, ipiapacsozni, horgászni egyre kevésbé is, vagy egyáltalán nem lehet már, azért a téli napokon ugyancsak kínál ezernyi lehetőséget - élvezetekre, örömökre- a természet. Persze, a gyermekben megvan ez a vágy, minden évszakban eleven, nekünk, felnőtteknek kellene vinni őket, többször - ki. Nem minden napunk hideg és felhős. (b) V árj, bemutatok neked valakit. Ő is Szlovákiából érkezett - fordul hozzám az idei Veszprémi Tévétalálkozó egyik szünetében Radó Gyula rendező, akinek egyébiránt régóta szívügye a kapcsolatteremtés, örül, ha összehozhat embereket egymással. Magas, fekete hajú ifjú nyújtotta felém kezét, lendületesen, mosolyogva.- Jozef Banyák, de szólíthat nyugodtan Dodónak - mondta meglepő közvetlenséggel, és magyarul, ha kissé törve is a nyelvet. Mint hamarosan kiderült róla, a bratislavai televízió rendezője, így került Veszprémbe. Persze, ö elsősorban tapasztalatokat gyűjteni jött, kollégái, Prágából is, műsorokért. A következő napokban aztán többször találkoztunk, a fesztiválon mindvégig otthonosan mozgó Jozef bemutatott újonnan szerzett dán és ról, veszprémi élményeiről, de most már úgy, hogy esetleg írás kerekedik szavai nyomán. Örömmel mondott igent. x- Először is az érdekelne, hol tanultál magyarul.- Bratislava mellett születtem, Püspökin, ahol ma sem ritka a magyar szó. Hatéves koromig magyarul beszéltem, egyrészt a nagyszüleim- nek köszönhetően, másrészt apámnak, aki magyar nemzetiségű. Anyám szlovák. Apu sokat mesélt nekem annak idején magyarul, és ha együtt vagyunk, ma is igyekszem ezen a nyelven beszélni vele. Amikor találkozom olyan szóval, amely a gyermekkoromat idézi, nosztalgikus érzések támadnak bennem. Darakása, például. Tudniillik, én időközben eléggé elfeJozef Banyák (balról a második) a Gépészek című tévéfilm rendezése közben Mélyebbre - a ma valóságában TALÁLKOZÁS EGY FIATAL SZLOVÁK TÉVÉFILMRENDEZÖVÉL finn televíziós barátainak, akikkel mellesleg tanulságos vitát folytattunk a gyökeres emberi létezés ismérveiről, a nyugati tévék amerika- nizálódásának veszélyeiről, amelyek ellen egyelőre hiábavalónak bizonyul Európa kulturális és külön: televíziós „szabadságharca“. Ezenkívül láttam a fiatal szlovák rendezőt magyarországi tévések és írók társaságában, nyilván az együttműködés esélyeiről is szó esett köztük. Az utolsó napon kértem meg, amikor jószerivel már csak az ünnepélyes eredményhirdetés volt hátra, beszélgessünk újra, életéről, munkájálejtettem a magyart, csak huszonkét éves koromban kezdtem újratanulni gyermekkorom nyelvét. Ma már szaklapokat, szakirodalmat olvasok magyarul, tanulom a mai magyar nyelvet, és tanulok magyarul gondolkodni. Hatalmas forrás ez számomra, e nélkül a nyelv nélkül nem tudnék ilyen kontaktusokat teremteni. A magyarok is megbecsülik, ha ismerik a nyelvüket.- Hogyan lettél rendező, mi indított erre a pályára?- Gyermekkoromban sokszor játsztottunk cirkuszt, az alapiskolában színházat. Gimnazistaként határoztam el, hogy színész leszek, ezt hangosan is hirdettem. Aztán önmagamba néztem, felmértem lehetőségeimet, lemondtam erről a pályáról. Vákuumban éltem, de a színház továbbra is erősen vonzott. Amikor megtudtam, hogy egy diákot az érettségi után felvettek a színművészetire, a gimnázium harmadik és negyedik osztályában minden időmet a színháznak szenteltem. Aztán jelentkeztem, és felvettek. „Tartalék“ iskolát meg sem jelöltem. A film- és tévérendezői szakon tanultam. Az utolsó évfolyam hallgatójaként már segédrendezö voltam a televízióban, és a főiskola befejezése után mindjárt lehetőséget kaptam arra, hogy saját filmet készítsek. Diplomamunkám Palotai Boris-műből készült. Azóta több tévéfilmet forgattam, a szerzők, Peter Mrva, Suksin, Benedetti, Zelinka, csehszlovák részről én voltam rendezője annak a filmnek, amelyet a nyugatnémetekkel közösen készítettünk, a szerző Otto Ludwig, a címe Ég és föld között.- Mint rendezőt, mi érdekel, milyen elvek, eszmények vezérelnek?- Közhellyel kezdem, az élet érdekel. Azt igyekszem ábrázolni, amit látok, és oly módon, ahogyan érzek. Egyszer szomorúak a képek, máskor vidámak. Hajlok az optimista, illetve a konstruktív látás- és látta- tásmód felé, mert úgy gondolom, hogy nemcsak az analízis fontos, a szintézis ugyanúgy.- Szerinted mi az, ami manapság hiányzik vagy nem elég erőteljesen van jelen a szlovák televíziós drá- mamúvészetben?- A szó jó értelmében, kihívóbb alapállásra van szükség, bátrabbnak kell lennünk a valóság ábrázolásában, etikai és esztétikai szempontból egyaránt. A televíziónak több jó szerzőre lenne szüksége, mi rendezők, és természetesen a nézők - mélyebbre szeretnénk merülni napjaink valóságába. Harcot kell indítani a felületesség ellen, tudatosítva, hogy a televízió vitapartner is, és ebben a szerepében meg kell erősíteni.- Hogyan látod a fiatal szlovák tévérendezők helyzetét, van-e elegendő teretek az alkotásra?- Hasonlítva magunkat a Barran- dovban vagy a Kolibán dolgozó kollégákhoz, a mi lehetőségeink, nagyobbak. Ezeknek a lehetőségeknek én rendkívül örülök, ugyanis gyakrabban kifejezhetjük életszemléletünket, a világról, a társadalomról alkotott véleményünket, amely szerves része - kell, hogy szerves része legyen - az egésznek. A fiatal, mai nézeteit és elképzeléseit nem ismételheti, nem valósíthatja meg később, csak ma.-Végezetül, mi a véleményed a most látott legújabb magyar tévé- filmekről, valamint a Fiatal Művészek Stúdiójának ősbemutatóiról.- Esztétikai szempontból: rendkívül magas színvonalon vannak ezek az alkotások, a másik oldalon ugyanakkor hiányolom, hogy kevés film foglakozik a mai valósággal. Terjedelmi problémák is mutatkoztak, némely műsor túl hosszúnak tűnt a lassú ritmus miatt. Kiváló minőségű munkákat láttam a Fiatal Művészek Stúdiójából, ezekben ott volt az, ami a versenyműsorok zöméből hiányzott - a jelen konstruktív ábrázolása. Különben nagyra értékelem, hogy a magyar televízió évről évre megrendezi ezt a találkozót, amely pontosan az, amit a neve kifejez. Mindnyájan érezzük külön- külön, hogy sokat adott nekünk. BODNÁR GYULA Jelenet a Benedetti-novellából készült 30 másodperc szerelem című tévéfilmből (Gabriela Gajdoáová felvételei) ■4 Q7O -ban Alexander Graham Bell, Amerikában 10/0 élő skót származású pedagógus, hogy segítsen a gondjaira bízott süketnéma gyerekeken, hallásjavító készüléket szerkesztett számukra, és így találta fel a telefont. Hasonló szándék vezette azokat az angol mérnököket is, akik a hetvenes évek elejére kifejlesztették a teletextet. Eredetileg ők is a süketnémákon akartak segíteni, olyan módszer kifejlesztésével, amely megoldja a tévéműsorok folyamatos feliratozását. Az, hogy a televízió képernyője felhasználható ilyen újságszerű információk továbbítására is, évtizedek óta ismert volt, megvalósítására azonban csak a hetvenes évek elején vállalkoztak. A kísérleti adás 1972-ben indult meg Angliában, 1974-ben pedig már színesben sugározta folyamatos adását az angol teletext. Az angliaival közel egyidöben, de eltérő működési elv alapján indult meg a francia teletext rendszeres adása is. A későbbiekben Európa legtöbb országában az angol rendszert vették át. A teletext sajátossága, hogy a híradás- technika csaknem minden más újdonságával szemben ezt a technikát először Európában fejlesztették ki, mgelőzve mind az USA-t, mind pedig Japánt, ahol szintén folynak kísérletek e rendszer megvalósítására, lépéshátrányuk azonban vitathatatlan. A teletext gyors európai elterjedésének egyik oka minden valószínűség szerint abban kereshető, hogy megvalósítása - más híradástechnikai újdonságokhoz képest - igen alacsony beruházási többletet jelent, mivel alapvetően eddig kihasználatlan közlési lehetőséget hasznosít: a tévéműsorral párhuzamosan, annak sugárzási szüneteiben közvetítik. A képújság szövegét 24 soros oldalakba rendezve egy számítógépben tárolják, a szöveget külön szerkesztőség állítja össze, és egy írógépszerű készüléken „szedik ki“. A szövegszerkesztő rendszer igen rugalmas: a szöveg bármikor módosítható, egy-egy oldal percek alatt kicserélhető, ami a képújság információinak olyan aktualitás-értéket ad, amilyennel jelenleg egyetlen más tömegtájékoztatási eszköz sem rendelkezik. A képújság adását a fentiekből következően csak akkor lehet venni, amikor a televíziós adóberendezés működik, és csak olyan készülékkel, amelyet felszereltek a dekódernevü kiegészítő egységgel. A dekóder segítségével egy gombnyomással eltüntethető a képernyőről az éppen sugárzott televíziómúsor, és helyét a képújság oldalai veszik át. Miután a megjelenő tartalomjegyzékből a néző kiválasztotta az olvasni kívánt oldalt, ennek sorszámát betáplálja a dekóderbe, amely „fellapozza“ azt. A dekóderbe beépített memória addig tartja a képernyőn az adott oldalt, amíg egy másiknak a sorszámát nem táplálja be a néző. Egy újabb gombnyomással pedig vissza lehet kapcsolni a televízió műsorára. ■ ■■ ■ Mi is az a Képújság? A képernyőn megjelenő szövegnek alapvetően két rendszerét lehet megkülönböztetni: az egyik a csak kisugárzott, vezeték nélküli egyirányú összeköttetés, ez a fent leírt teletext-rendszer. A képernyőszöveg másik típusa interaktív kapcsolat lehetőségét teremti meg a felhasználó és a számítógép között, amit a telefonvonal biztosit. A vonalon keresztül párbeszéd alakulhat ki egy központi adatbank és az egyéni használó között, aki egy terminál segítségével kérheti a számára szükséges információkat. Ennél a rendszernél az üzemidő és a tárolt adatok mennyisége - legalábbis elméletileg — korlátlan. A fejlett nyugat-európai országokban, mint ezt több vizsgálat adatai mutatják, a dekóderes készülékek elterjedésének általános útja az, hogy új készülék vásárlásakor olyan televíziót vesznek, amelybe eleve be van építve a dekóder. Napjainkig ezekben az országokban már gyakorlatilag eladhatatlanok enélkül a készülékek. Lehetőség van a dekóder utólagos beépítésére is a színes televízókba, ez azonban az utóbbi időkig nem jutott jelentős szerephez. Ennek feltétlenül oka volt az is, hogy kezdetben az NSZK- ban például egy dekóder ára 1500 márka közül mozgott, 1982-ben 600 márka volt, ám azóta rohamosan zuhan, talán már kapható is az az integrált áramkör, amelynek segítségével dekódolható a teletext, s amelynek árát előzetesen 50-60 márkában jelölték meg. Ami a különböző országokban működő teletext-rendsze- rek tartalmát illeti, igen hamar egyértelművé vált, hogy melyek azok az információk, amelyek közvetítésére ez az eszköz a legalkalmasabb, a tájékozódás mely területein tudja leghatékonyabban kielégíteni a szükségleteket. Éppen ezért az európai országok képújságainak tartalomjegyzéke nagyon hasonlít egymásra. A legfrekventáltabb helyet minden esetben az aktuális kül- és belpolitikai hírek, az időjárás- jelentés, a rádió- és televíziómúsor, a közlekedési információk foglalják el, de az összes általunk ismert újságban vannak rejtvények, játékok, feladványok is. Ugyanakkor a képújság szerkesztői tisztában vannak azzal, hogy a kép- újságos készülékek iránti érdeklődés felkeltésének és elterjedésük gyorsításának leghatékonyabb eszköze a tartalmi kínálat bővítése és vonzóvá tétele. Ezért minden országban komoly erőfeszítéseket tesznek olyan ajánlatok felderítésére, amelyek különösen vonzóvá tehetik ezt a szolgáltatást. Érdemes megemlíteni például az osztrák teletext egy-két újítását: állandó összeköttetésben állnak a repülőtérrel, és így percre készen tudják tájékoztatni olvasóikat a gépek érkezéséről és indulásáról; igen népszerű a latin nyelvlecke oldal is. Az észak-európai országokban a halláskárosultak számára nyújtott plusz szolgáltatásokkal teszik vonzóbbá a képújságot, és Finnországban erősen foglalkoztatja a szerkesztőket annak megvalósítása is, hogy a sporteredményeket a tévéműsor közben, rögtön beérkezésükkor kiírják a képernyő sarkába, így azok, akiket ez különösen érdekel, anélkül, hogy átkapcsolnának a képújságra, azonnal megtudhatják az eredményeket. /Részlet - TKNV VÁSÁRHELYI MÁRIA ÚJ SZÚ 14 1987. Vili. 21. Y'
