Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
□ Sztanyiszlav Govoruhin az ogyesszai stúdióban filmet forgat az Utolsó víkend cimú Agatha Christie- regényböl. □ Hat évi szünet után állt Audrey Hepburn ismét felvevögép elé, hogy eljátssza a Szerelem a tolvajok között című film főszerepét, Robert Wagner oldalán. „Most már csak hobbiból játszom - mondotta a színésznő -, amikor éppen kedvem tartja. Ezt a szerepet örömmel vállaltam, mert nagyon emlékeztet arra, amelyet a Római vakációban alakítottam 1953-ban, és amely meghozta nekem az Oscar-díjat“. □ Olaszországban forgatták a Rend-a-Cap cimű amerikai filmet, Liza Minelli és Búrt Reynolds a két főszereplő. □ Olasz producerek ismét javasolták Federico Fellininek, forgasson filmet Dante Isteni Szinjátéká- ból; bizonytalan, hogy a mester haj- lik-e rá. □ Ismét készül film Beethovenről, rendezője az olasz Florentano Vancini. □ A negyvenes évek Hollywoodjába visz a Gyűlölöm a színészeket című francia film, amelynek Bemard Blier, Michel Galabru és Jean Poiret a főszereplői. □ A rég nem látott Leon Niem- czyk játssza a Kingsaiz cimú Juliusz Machulski-film egyik főszerepét. □ A Hemingway család régen dédelgetett álma, a Gran Papa című film talán megvalósul, írja az Arnica. Ernest Hemingway életútjának különböző állomásait követni érdekes feladat lesz. Helyszíne: Florida, Velence, Párizs, Pamplona, Madrid, Bécs, Nairobi... - azok az országok, városok, amelyeknek legnagyobb szerepük volt a tragikus véget ért író életében, müveiben. Hogy ki fogja megszemélyesíteni Ernest Heming- way-t nincs eldöntve. Lehet, hogy narrátorral oldják meg a nehéz feladatot. Egyik főszereplője Margaux Hemingway, az író unokája lesz, aki a rendezésben is részt akar vállalni. □ John Huston filmet forgat A dubliniak című James Joyce- könyvböl; csupa ír színész szerepel benne. A lámpák égnek. A tükrök ragyognak. A hires mélyvíz felől jól öltözött hölgyek és urak zsivaja. Elegáns pincérek, finom kapuci- nerek, tornyosodó sütemények. Ki hinné, hogy 1918-at írunk, ki hinné, hogy valahol messze már negyedik éve folyik egy minden korábbinál véresebb háború, mikor itt az „örök“ mélyvízben békebeli béke hangulata ralkodik. Egy tükör előtt a majdan világhírű Korda Sándor ül, Lugosi Béla, a színész társaságában. Közöttük a város ünnepelt, álomszép dívája, öt asztallal arrébb, a másik oldalon, középmagas, köznapi megjelenésű férfi, aki valamiért mégis magára vonja a figyelmet Van benne valami különös. Talán a szeme? Talán a magatartása? Nehéz eldönteni. A New York kávéház közönségének többsége jól ismeri. Jan-Erik Ha- nussen néven mutatkozik be, s különleges képességeivel szerepel színpadokon és társaságokban: látnokként megjósolja a közeljövőt, s látomásai rendre valóra válnak. Különleges érzékenysége, kisugárzása van, gondolatokban olvas és akaratát, ha nem is mindenkire, de sokakra rá tudja kényszeríteni. A férfi most hirtelen felfigyel. Érzi, valahol róla beszélnek. Valóban. Korda Sándor és Lugosi Béla egy másik asztalnál éppen arra fogad, hogy gondolnak valamit, majd megkérik a látnoki képességű Hanus- sent, találja ki, mit gondoltak, s váltsa valóra elképzelésüket. Hanussen, mintha megmerevedne. Arca erős koncentrációt sugároz. Azután feláll az asztaltól, s szemét a Korda és Lugosi társaságában ülő hölgyre szegezve - elindul a kávéházon keresztül Kordáék asztala felé. A szép színésznő megérzi a rátapadó tekintetet, melytől nem tud szabadulni. Hanussen az asztalhoz ér, megáll a színésznő előtt, lehajol és hosszan megcsókolja. Azután felnéz Korda Sándorra. A kávéházban felcsattan a taps... Plusz egy csoda a New York kávéházban, egy a sok közül, mely most van születőben Szabó István A próféta című játékfilmjében. A Mephisto és a Redi ezredes alkotója ismét Klaus-Maria Branda- uer osztrák színésszel forgat. Pályafutása során immár harmadszor. Vajon az azonos szereplő trilógiává avatja-e a három filmet? Szabó István élénken tiltakozik.- Nem, trilógiáról sző sincs, ez csak egy film, olyan, mint a többi. Szóval nem trilógia. Azt azonban Szabó István is elismeri, hogy a három figura, Höffgen, Redl és Hanussen között van valami lelki rokonság. Hogy milyen?- Még korai erről beszélni A Kinofond Megalakult a Szovjetunió Filmművészeti Alapja, a Kinofond. Célja az, hogy minél kedvezőbb feltételeket teremtsenek a szovjet filmművészet részére. Az új társadami szervezet megalakításáról különben a Szovjet Filmművészek Szövetségének legutóbbi kongresszusán döntöttek. Az alap anyagi eszközeit egyrészt a tagdíjakból, a szovjet filmek belföldi forgalmazásából származó bevételből, másrészt pedig a filmpropaganda-iroda bevételeiből fedezik. Ez az iroda fesztiválok, találkozók műsoros estek, előadások rendezése, könyvek és albumok kiadása révén teremti elő a szükséges pénzeszközöket. A kormányrendelet értelmében a Kinofond nem köteles adót fizetni, az egész nyereséget megtarthatja. Az új szervezet tevékenységének köre egyelőre nehezen határolható körül, de például finanszírozza majd a szovjet filmeseknek az előkészületben levő alkotásokhoz szükséges anyaggyűjtésével összefüggő kiküldetéseit, a rászorulóknak segély formájában anyagi segítséget nyújt, kedvezményes alkotóházi beutalókat bocsát rendelkezésre. A fiatal filmesek támogatására a Kinofond külön programot szervez. Másik fontos tevékenységi köre: megfelelő feltételek - például anyagi segítség - megteremtése a filmstúdiók és az olyan rendezők, operatőrök és dramaturgok részére, akiknek merész alkotói ötleteik vannak, és ezekhez próbafelvételekre is szükség van. (APN)- mondja -, csakúgy, mint a film üzenetéről; még nincs kész a film, ki tudja, hogy sikerül, mi lesz majd belőle. Nem, a mondanivaló megfogalmazása még nem időszerű. Várjuk meg, míg elkészül az alkotás, és meglátjuk, mi lett belőle. Más vonatkozásokban Szabó István szívesen beszél a műről.-A történet 1918 és 1933 között játszódik. Főhőse egy fiatalember, akiben egy orvos felismeri a különleges látnoki és egyéb képességeket, tudatosíttatja ezeket a fiatalemberlantva konkrét bizonyítékok nélkül sem lehet kétséges, hogy kik végeztek vele A próféta Hanussen feltűnésének és élete utolsó tizenöt évének története.- Hogy került kapcsolatba a témával?- Négy évvel ezelőtt Saarbrük- kenben a Macskajátékot forgattam, amikor egy nap csengett a telefon, és Arthur Brauner, a neves producer keresett. Azt kérdezte: nem csinálnék-e filmet Hanussenról? Azonnal „Nem“-et mondtam. Nem sokkal Szabó István új filmet forgat Erland Josephson és Klaus-Maria Brandauer, a film két főszereplője (B. Müller Magda felvétele) ben, majd bevezeti a társaságba. A fiatalember a Hanussen nevet használja, s kisebb-nagyobb csodái révén vetélkedő politikai csoportok célpontja lesz. Különösen haragszanak rá a német nemzeti szocialista párt osztagosai, mert több gaztettüket előre megjósolja és három nappal a Reichstag-tüz előtt, ezt a tűzesetet is „meglátja". Nem sokkal ezután „ismeretlen tettesek“ elfogják, elhurcolják, s napokkal később egy erdőben találnak rá tetemére: szemlátomást agyonverték. Hivatalosan sohasem derült fény gyilkosainak kilétére, de a mából visszapilkésöbb személyesen keresett fel. Talán két, vagy három órát beszélgettünk és abban maradtunk, megpróbálok összehozni egy könyvet és annak alapján majd meglátjuk. . Ezután kezdtem foglalkozni Hanussen személyével. Kezembe került naplója is, a kortársak írásai arról, hogy milyennek látták, újságcikkek. És lassan megbarátkoztam a témával. Végül újabb könyvet írtam, majd Dobai Péterrel közösen elkészítettük a harmadik változatot - ezt forgatom most. A próféta ma- gyar-NSZK közös produkcióban készül, túlnyomórészt Magyarországon. A tervek szerint két napot forgatunk Bécsben, kettőt Berlinben, négyet Karlovy Varyban, minden más magyar színhelyeken, illetve stúdiókban készül. Az operatőr: Kol- tai Lajos.- Mondana valamit a szereplőkről?- A címszerepet Klaus-Maria Brandauer alakítja. Felfedezője, az a bizonyos orvos, Erland Josephson, a Bergman-filmekből jól ismert svéd színész. A női főszerep Bánsági Ildikóé. Fontos szerepet alakít a filmben Cserhalmi György, Eperjes Károly, Andorai Péter, Rátonyi Róbert, Walter Schmiedinger az NSZK-ból, továbbá két lengyel színésznő, akik közül Grazyna Szapo- lowskát már jól ismeri a közönség. Egy csendes sarokban Erland Jo- sephsonra bukkanok.- Hogy tetszik önnek a munka?- Nagyszerűnek találom a forgatókönyvet, igen jónak a dialógusokat. A történet közel áll hozzám, úgy érzem, remek partnerek oldalán nagyon hálás szerepet alakítok. Jó hangulatban folynak a felvételek, és Szabó István kitűnő rendező.- Az ön számára miről szól ez a film?- Egy válság-szituációról, amikor a régi már, az új még nincs uralkodó helyzetben, noha a dolgok azért mennek valahogy. De az emberek elégedetlenek, nehezen tűrik, sőt nem tűrik a bizonytalanságot, a programnélküliséget. Közben kibontakozóban van egy új hatalom, a nácizmus, mely már születésekor megmutatja méregfogait, láthatóak árnyoldalai is, az emberekben azonban a viszonylag hosszabb átmeneti korban olyan erős érték utáni vágy jön létre, hogy negatívumai ellenére is képesek elfogadni az új hatalom téziseit, mert e tézisekkel szemben nincs alternatíva. Mindez persze a háttérben játszódik, s az én értelmezésemben Hanussen igazi drámája az, hogy miközben olykor akaratlanul a nácik kezére is játszott, praktikáival alapjaiban ellenük hatott igazság-meglátásaival. Hanussen tehetségét, nagyságát számomra az igazolja, hogy a nácik felismerték, milyen veszélyes lehet rájuk - és eltették láb alól. Persze mindez talán nem is így jelenik majd meg a filmben. Amit most mondok, az a forgatókönyvben olvasottak továbbgondolt változata, egy mai ember meditációja egy általa korábban nem túl behatóan ismert sors fölött. A mai Hungária kávéházban folyó felvételeken harmadszor ismétlik az egykori New Yorkban játszódó 1918-as jelenetet: Hanussen harmadszor csókolja meg a gyönyörű színésznőt és kap ezért tapsot.- Ez volt a jó - kiáltja Szabó István. - Átállunk. Előbb totálban látjuk a mélyvizet, Hanussen és Kordáék asztalát, azután Hanussen asztalánál forgatunk. A plusz egy csoda a New York kávéházban újabb részletekkel gazdagodik. „ FENYVES GYÖRGY Hárman a moziban Három gyerek ül előttünk a moziban. A kislányok kilencévesek lehetnek, egyikük öccse a hétéves kisfiú. Ahogy leülünk, hátra fordulnak, s megkérdezik, milyen filmet fognak most vetíteni. A cím nem mond nekik semmit. Egyébként is megnézhették volna a jegyvásárlás előtt, s a kitett fényképekből is tájékozódhattak volna. A film nem nekik való. Nem rejt semmi ártalmat, de számukra unalmas és érthetetlen. Hiszen komoly törtélmi ismeretek kellenek megértéséhez. Valószínűleg végigunatkozzák. Élmény helyett nyúlós unalomban lesz részük. Még a vetítés előtt kiszalad az egyik kislány a büfébe, édességgel megrakodva tér vissza. Szóval, ha mással nem pénzzel ellátták a szülők csemetéiket. Lelkiismeretük nyugodt lehet. Talán dolgoznak ebben a délutáni órában, módjuk nincs felügyelni a gyerekekre. De így elereszteni őket a bizonytalanba, nem mindennapi felelőtlenség. Hisz maga a forgalmas nagyváros is rengeteg veszélyt rejt, s a lurkók bizony messzire elkalandoztak a lakóhelyüktől. Hol és merre találhatók majd, erről valószínűleg nincs tudomásuk a szülőknek. Aztán a mozi. Ha a közelben játszik, s gyerekeknek való film van, olyan, amelyet értenek, élményt jelent számukra, ez is megoldás a szabadidő eltöltésére. De ilyen korú gyerekek esetében ezt is a szülőknek kell megválasztani, hisz a gyerek még nem tud tájékozódni e tekintetben sem. Szóval, elment a pénz is, csalódást ‘okozott a film is. Ennél már az is többet ért volna, ha a gyerekek a közeli parkban hintáznak, ugrándoznak, labdáznak. Legalább szabad levegőn vannak, mozognak, és a szülő is nyugodt, hogy a közeli ismert környezetben tölti a gyerek az idejét. Persze, az lenne a legjobb, ha a szülő együtt mehetne el a gyerekkel a kiszemelt filmre. Az élmény így megsokszorozódik, talán többet is jelent számukra a papával, mamával való együtt mozizás, mint a maga a film nyújtotta élmény. De így beülni, a bizonytalanra... csak csalódást okozhat a gyereknek. AtáNYí LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 1987. VII. 24.
