Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
Csehszlovákiában és külföldön is egyre többet beszélnek, vitatkoznak az iskola és az oktatásügy jelenéről, jövőjéről. Sokféle vélemény, elgondolás alakult ki arról, hogy milyen iskolatípus felel meg a legjobban korunk, s a küszöbön álló új ezredév támasztotta igényeknek, miképpen lehet hatékonyan fejleszteni a gyermekek alkotókészségét, gazdagítani értelmi és érzelmi világukat. Az alábbiakban két, a szomszédos országokban zajló kísérletről számolunk be, amelyek a tájékoztatáson kívül más tanulságokkal is szolgálhatnak hazai pedagógusainknak, s elméleti szakembereinknek. „Pusztuljatok bilincses iskolák“ Beszélgetés Zsolnai Józseffel, a Törökbálinti Kísérleti Iskola igazgatójával ÚJ SZÚ- Mik az ön programjának, a ,,képesség- fejlesztő iskolának" az alapelvei?- Gondolom, ha megkérném, hogy soroljon föl néhány rosszat a maga volt általános iskolájáról, tudna mondani- Bőven.- Nos, erről van szó: az iskolák unalmasak, a gyerekek utálják, ennél fogva elidegenednek attól, amit ott tanulnak, ez pedig visszahat az érdeklődésükre és a világhoz való viszonyukra. Tehát az iskola befolyásolja legjobban a diákok magatartását, de ahelyett, hogy javítaná, egyenesen lerontja. Én ki merem mondani, hogy a fiatalok fásultságáért, érdeklödéshiányáért az iskola is felelős. Ezért abból indultam ki, hogyan lehetne a kisgyerek kezdeti kíváncsiságát, játékos kedvét, fantáziáját megőrizni felnőtt korig. Sőt, továbbmegyek: ha az otthoni környezet mindebből nem adott eleget, akkor az iskola feladata ezeket megnövelni, mert csak így lehet érdeklődő, önállóan gondolkodó egyéniséget nevelni mindenkiből. Ebből következnek a képességfejlesztési program gyakorlati újításai. Először is alapvető követelmény, hogy a diákok szeressék az oktatást.- Sikerüli elérniük?- Kérdezze meg a Törökbálinti Kísérleti Iskola tanulóit! (Megkérdeztem. A körülbelül húszféle tárgyból legfeljebb egyre vagy kettőre panaszkodtak a gyerekek.)- A másik alapvető tényező, hogy igyekszünk minél több képességet kifejleszteni a diákokban. Ennek a jelentősége nagyobb annál, hogy ügyes és sokoldalú embereket nevelünk. Itt arról van szó, hogy ha valaki otthon érzi magát a legkülönfélébb tevékenységekben, akkor ez egészséges magabiztosságot ad neki, s erre alapvetően szükség van az egyéniség kialakulásához. És persze így derül ki legjobban, hogy kinek mihez van tehetsége, amit később fakultatívan, nagyobb óraszámban tanulhat. Ezért vannak nálunk olyan tárgyak, mint például a néptánc, sakk, pantomim, video, virágkötészet stb.- Miért lett a sakk tantárgy?- Van a sikeres és önálló egyéniség * kifejlődésének három kritériuma: a stratégiai érzék, a reális énkép és az alkotásra való késztetettség. Az első miatt a sakkra óriási szükség van. Maga tud sakkozni?- Ismerem a lépéseket...- Nos, én nem tudok. Ennek ellenére a hazai sakkoktatás kezdeményezői között tartanak számon. Ma hazánkban a felnőttek többsége nem tud sakkozni, és én ezt óriási hibának tartom.- Milyen a gyakorlatban egy-egy óra az ön programja szerint a Törökbálinti Kísérleti Iskolában?- Olyan, mint egy szimultán sakkmérkőzés. Van az osztályban harminc gyerek. A tanár felosztja őket két, három vagy négy csoportra, és különböző feladatokat ad nekik Mondjuk az első csoport fogalmazást ír, a másik megtanulja egy néhány oldalas szöveg tartalmát, a harmadikkal pedig beszédtechnika-gyakorlatot tart a tanár. Azután egy idő múlva váltanak. A pedagógus csak irányítja a diákokat a tanulásban, nem tanít. A gyerekek maguktól tanulják meg az anyagot, az órán, a tanár „rendezői utasításai" alapján. Körülbelül a kétszeresét sajátítják el így annak, amennyit a hagyományos tanterv szerint lehet tanulni.- Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik elmaradnak az órán a többiek tempójától? Gondolom, nem egységes egy-egy osztály vagy csoport képességbeli szintje.- Persze, hogy nem. Mondjuk, a csoportokat igyekszünk nagyjából azonos szintű gyerekekből kialakítani, de így is vannak eltérések. Ha egy gyerek nem tud valamit megcsinálni ugyanannyi idő alatt, mint a többi, az számára eleve megalázó. A diákok között mindig van rivalizálás, amire a tanár, helytelen magatartásával - például egy gúnyos megjegyzéssel - még „rá is tehet egy lapáttal". Nekem ezzel kapcsolatban nagyon rossz emlékeim vannak. Még most is összeugrik a gyomrom, ha Szegeden, a volt középiskolám környékén járok. Jó tanuló voltam, de ezzel együtt is folyton megaláztak.- Tudna példát mondani?-Amennyit akar. Például azt mondták, hogy én soha a büdös életbe’ nem fogok megtanulni helyesen írni. Ehhez képest ma nálunk 1100 osztályban tanulják a magyar nyelvet az általam kidolgozott „nyelvi-irodalmi kommunikációs program" szerint. Nálunk a tanár differenciáltan foglalkozik a gyerekekkel. Mindenki olyan feladatot kap, amit meg tud oldani, így biztosan lesz sikerélménye. Nekem az a véleményen, hogy a diák bukása a pedagógus kudarca.- Megkért egy kislány az egyik kísérleti osztályból, írjam meg, hogy igenis van házi feladat, csak ,,hallgatnak róla" az újságok.- Tényleg van, de ezt én nem nevezném házi feladatnak, mert egyáltalán nem az a funkciója, mint a hagyományos iskolákban. A mi „házi feladataink" kiegészítő jellegűek. Ezekkel egyrészt hozzászoktatjuk a gyereket ahhoz, hogy tanulja meg önállóan beosztani a saját idejét. Erre főleg akkor lesz szüksége, ha például továbbtanul egy hagyományos rendszerű középiskolában. Másrészt, van kutatási feladat. Ez egyénenként különböző, aszerint, hogy kinek milyen az érdeklődése. Például az egyik harmadikos kisfiút élénken foglalkoztatja a görög mitológia; ő azt kapta a tavaszi szünetre, hogy nézzen utána, ki az a Niké. Ez az önmúvelési program. Ezenkívül elöAz ütött-kopott, régi épület folyosói ragyogó tarkára vannak festve. A tanteremben összevissza állnak a padok. És a zeneszobában a tanárnő a padlóra telepedett le, a húsz gyermekkel együtt. Csörgők, nagy és kis dobok állnak a középen. Sigfried Köck előzőleg többször is eljátszatott egy ritmikus zenedarabot, s megmutatta azt a hangszert, amelynek a hangja minden alkalommal kicsendült.- Még egyszer eljátszom nektek - mondta és aki felismeri az itt fekvő valamelyik hangszert, az vegye fel és játsszon rajta. Tíz perccel később valamennyi gyermeknek piros az arca; lelkesen csörögnek, dobolnak, tapsolnak. így fest a mindennapos tanítás a „grazi mintaiskolában“, ebben az alternatív jellegű gimnáziumban, ahol jelenleg csak alsó tagozat van. Ennek ellenére a jövő új iskolatípusává fejlődhetne. Tizenhat középiskolai tanár ülteti át itt a pedagógiai gyakorlatba a humanista pszichológia ismereteit. A jelszó: félelem helyett az örömnek kell uralkodnia az iskolában. Teljesítménykényszer helyett a gyermek személyes képességeit kell kibontakoztatni. Szakembernevelés helyett a teljességre kell törekedni. Az efaj- ta tanításban a szociális ismeretek oktatása, a kapcsolatteremtés képessége, a demokratikus cselekvés és a kreativitás ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint az idegen nyelvek, a matematika vagy a fizika. A 81 tanuló egy része már hozzászokott a tanulás másféle módjához: ennek a magán napközi iskolának az alapja egy grazi gyermekbolt, amely a hetvenes években létesült, és a hozzá csatlakozó népiskola. Részben a „mintaiskola" tanárai vállalkoztak akkor a szülőkkel együtt arra, hogy alternatívát alakítanak ki. Később, 1983 óta kiépítették a gimnáziumot. A szülök ezen a szinten továbbra is szerves egységekbe forrnak: a tanárokkal együtt alkotják azt az egyesületet, amely az iskolát fenntartja. Kétévenként részt vesznek az igazgató választásában, aki az iskolát kifelé képviseli. A tanárok fizetéséről Stájerország tartomány gondoskodik; a tanszereket, a lakbért és a fenntartási költségeket a tandíjból kell fedezni. A szülők jövedelmük szerint állapítják meg hozzájárulásuk összegét, de havonta legalább 1000 schillinget fizetnek, és közreműködnek a régi épület helyreállításában. fordulhat speciális eset, amikor valaki valóban rendszeresen kap hagyományos értelemben vett házi feladatot. Volt már ugyanis olyan szülő, aki nem tudta megérteni, hogy a gyerekének, miután hazamegy, már nem kell tanulnia. Bejött és követelte, hogy legyen házi feladat. Egyszerűen nem tudtam meggyőzni. Végül abban egyeztünk meg, hogy ad egy írásos nyilatkozatot, amely szerint az ö határozott kívánsága, hogy a gyereke külön kapjon írásbeli feladatot minden napra.- Hogyan folyt a pedagógusok kiválasztása?- Nem folyt, hanem még most is folyik, mivel nálunk elég nagy a fluktuáció. Ha valaki jelentkezik nálunk, először is leülünk vele egy tájékoztató jellegű beszélgetésre. Utána végignéz egy órát, majd egy bizottság jelenlétében ó is tart egyet. Sokan már egy beszélgetés után meggondolják magukat és elmennek. Végül a jelentkezőknek talán a fele marad meg a szándéka mellett. Velük általában mi is elégedettek vagyunk, mert a legfőbb igényünk, a kreativitás és az újítási szándék, a vállalkozókban megvan.- Milyen kifogásaik vannak azoknak, akik nem vállalják az itteni munkát?- Elsősorban az, hogy sokat kell dolgozni. Nem a leadandó órák száma nagy, hanem a felkészülésé. Egy-egy órán a tanár több csoporttal foglalkozik, többfélét tanít egyszerre, tehát több órányi anyagból kell fölkészülnie. Éppen ezért nálunk a pedagógusok kötelező heti óraszáma alacsonyabb is, mint a hagyományos iskolákban. Aztán probléma még, hogy nem mindenki vállalja a tankönyvírást. Márpedig nálunk sok tanár azt a könyvet használja, amit ö írt.- Díjazzák a könyvírást?- Hogyne. De nemcsak a könyvírást, hanem minden újítást, sőt az itt tanítóknak eleve kísérleti pótdíj jár, ami 200-tól 1000 forintig terjed.- Milyen a szülök érdeklődése a Törökbálinti Kísérleti Iskola iránt?- Óriási. Hozzánk ugyanis budapestiek is jöhetnek, de csak annyian, amennyi hely a törökbálinti gyerekek mellett marad. Volt, aki átjelentette gyerekét az itt élő nagymamához, hogy bejuthasson. Év közben is jönnek, ahogy hallanak rólunk. Van, aki már most jelentkezett, hogy 1988-ra iskolaérett lesz a gyereke, szeretne elöjegyeztetni egy helyet.- Milyen a szakma viszonya ehhez az új típusú iskolához?- Nem lelkesednek érte. Azt mondják, hogy házi feladat nélkül semmire sem lehet menni. Sőt, sokan tájékozatlanságukban még azt is gondolják, hogy itt jóval kevesebbet oktatunk.- Milyen az iskola kapcsolata a szülőkkel?- Szülője válogatja. Van, aki mindennap idejön tanítás után és érdeklődik: ö az, aki mindig rendelkezésre áll. Általában azok ilyenek, akik messziről hozzák ide a gyereküket, tehát nekik különösen fontos az iskola. Aztán van, aki nem keresi az iskolát, de ha hívjuk, akkor bejön és hajlandó együttműködni velünk. És van a harmadik típus, akkor sem jön, ha hívjuk; még a szülői értekezleten sem jelenik meg. Ót az iskola nem érdekli, csak azért íratta be hozzánk a gyerekét, mert a mi körzetünkbe tartozik.- önök hogyan fogadják ezt?- Számítunk a szülőkre. Először is mindenkinek küldünk egy könyvet, amiből megtudhatja, mi folyik nálunk az iskolában. Benne van az egész évi követelményrendszer tantárgyanként. Ha a gyerek hazavisz egy jegyet, a szülő a könyvben megnézheti, hogy az az adott tárgyból milyen ismereti vagy képességi szintnek felel meg. Ezenkívül adunk egy másik kiadványt is, amelyben nevelési tanácsok vannak. Azt szeretnénk elérni, hogy a szülő együttműködjék veBIHARI LÁSZLÓ lünk. „belép" a két világháború közötti politikai helyzetbe, Grosz karikírozó képeit összekapcsolja irodalmi ellenképével, a szatírával, s Kurt Tucholskyról beszél, felolvassa néhány szövegét, amely - a gyermekek nagy örömére - szellemesen és kiélezetten foglalkozik a szülőkkel és az iskolával. Azután felszólítja tanítványait, hogy ők is írjanak szatírát. Ahogyan a grazi munkaiskolában kreatív módszerekkel dolgoznak - a szerepjátszástól kezdve a pantomimon keresztül egészen a zenéig - minduntalan 14 napos tervfeladatok is szerepelnek az egész iskola tanítási tervében. Bár az év végén hivatalos bizonyítványt állítanak ki, ezt sem a szülök, sem a gyermekek nem látják: a szülők egyértelműen elhatározták, hogy az osztályzatokat tartalmazó bizonyítvány a közjegyzőnél marad, és csak akkor viszik el onnan, ha a tanuló iskolát változtat. Belső használatra három fokozatból álló minősítési rendszer érvényes, amely a tanulás célját tartja szem előtt, ezért a tanuló „nagymértékben elérte", „lényegében elérte" vagy „nem érte el" a célt. A tanulási cél elérésével kapcsolatos eredményt - szaktárgy szerint - 15-20 pontos minősítés szerint osztályozzák. A harmadik osztályos „fizikához" ugyanúgy hozzátartozik „az egyszerű áramkör létrehozása“, „az atomerö elvének megmagyarázása" és „a radioaktivitás megmagyarázása", mint az, hogy a tanulónak „rendes és teljes füzete legyen".- Ezáltal a gyerekek maguk is jól felismerhetik - véli Bauer igazgatónő —, hogy milyen területeken van pótolni valójuk. Ahogyan a tanárok is hetente egyszer közösen elemzik a konfliktusokat és a nehézségeket, ugyanúgy a gyermekek is - osztályonként három-három választott képviselő - találkoznak a „diákparlamentben“ Ebben a testületben maguk dolgozzák ki azokat a kritériumokat is, amelyeket a tanuló „jó magaviseleté" szempontjából mérvadónak tartanak. Ezt a minősítést azután, a tanárokkal közösen, megállapítják a csoport mindegyik tanulója számára.- 1989-ig betelt nálunk a létszám - közli Eva Bauer -, hogy a meghittség légköre megmaradjon, mindenképp ragaszkodunk ahhoz, hogy osztályonként csak korlátozott számú - 20 - tanulót veszünk fel A Profil alapján: G. GY. 1987. VII. 24. Félelem helyett öröm Újfajta gimnázium Tanterveiket maguk a gyerekek tervezték és alakították ki. Az 5. és 6. osztályosok számára a fából való, áhított „fészek“ a tanteremben matracokkal van kibélelve, és elég nagy ahhoz, hogy mindenki elférjen. Néha az osztály visszavonul a maga matrac-paradicsomába - hogy történeteket olvassanak fel vagy idegen szavakat kérdezzenek ki. A második osztály szenvedélyévé vált ezenkívül a „fantáziasarkfok" kialakítása: „horrorsarok“, „dzsungelsarok“ és egy „kedves sarok“ jött létre, ahol festett madarak, nap és almafa látható a falon. Ennek a két osztálynak van még egy közös jellegzetessége: a papdok összevisz- sza állnak a tanteremben.- Szükséges az, hogy minden gyermeknek érzéke legyen a helyiség iránt, amelyben tartózkodik, és érezze, hogy milyen környezetben kellemes számára, és hol akar ülni - mondja Eva Bauer igazgatónő. A padok elrendezése azonban legfeljebb csak hat napig marad változatlan. Minden hétvégén a tanárok és a gyermekek „pletykaórát“ tartanak - ez alkalom a konfliktusok, a problémák és a változtatási kívánságok megvitatására. Aki például új barátot szerzett és ezentúl máshol akar ülni, az a megfelelő helyre tolja a padját. A harmadik osztályban nyilván már másféle szükségletek is jelentkeznek: a falat tükör díszíti; a „fészek" egy világos sátornak adott helyet, amelyben folyóiratok és könyvek vannak. A 13 éves gyerekek büszkék rá: a könyveket maguk szerezték - könyvüzletekből és kiadóktól. A padok is már szabályosan sorakoznak egymás mellett, majdnem úgy, mint a negyedik osztályban, ahol a falfestmények hiányoznak, és a tanulók két szabályos sorban ülnek. Úgy látszik, mintha a kislányok és a fiúk már kiélték volna a zűrzavar iránti vágyukat, és most fedezték fel rendszükségletüket - szabályozás és kényszer nélkül. A tanárok többynire a tantermen kívül eső, időszerű kulturális eseményekre is reagálnak, és beépítik ezeket a tanításba: amikor Grazban egy George Grosz-kiállítás látható, a negyedik osztály oda zarándokol. A tanulók később első személyben „eljátsz- szák“ azoknak a képeknek az alakjait, amelyek a legnagyobb benyomást tették rájuk. Ulla Weitz némettanárnö ezáltal mintegy
