Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
Gondokkal küzd a étúrovói kenyérgyár Még alszom, amikor ő fölkel, s hófehér munkaruhába bújik. Lisztet vízzel, élesztővel kever, tésztát dagaszt. Kezei fáradhatatlanul, mint egy robot dolgoznak. Hajnalodik, amikor a megkelt tésztát hosszú lapátra „ülteti“, hogy a tüzes kemencében kisüsse. Mire reggel lesz, s én fölkelek, ö fülig lisztesen, kovászosán bújik az ágyba. Kisgyermekként, amikor a szokásos reggeli csésze kakaó vagy tej mellett a ropogós, szinte még langyos kenyér gyürkéjét ettem, valahogy eképpen képzeltem el a péket és a mindennapi munkáját. Később, amikor már én is bevásárlókosárral jártam az élelmiszerboltokat, a pékről festett képem „színesebb“ lett: az emberek kenyerek és péksütemények között válogatnak, és azon méltatlankodnak, hogy a kenyér már megint formátlan, lapos vagy nem éppen a legfrissebb, a kifli mini, vagy hogy miért nem lehet több kuglófot sütni, bár a briós is elfogyott, a fonott kalácsból hiányzik a mazsola... A stúrovói pékség udvarát illatozó áruval megrakott tehergépkocsik hagyják el. Barna és többfajta fehérkenyér, kakaós kuglóf, fonott kalács, almás és túrós rétes, pogácsa, sós kifli és kétszersült a rakományuk. A gépkocsik naponta többször fordulnak, mert csak kenyérből 22-23 tonnát, azaz 14-15 ezer másfélkilós darabot kell az üzletekbe szállítaniuk. Kifliből 90 ezret, kuglófból 900-at, de van mikor kétezerrel többet fuvaroznak. A havi 3 millió korona értékű pékárú, amely így hagyja el a gyár kapuit, mintegy 110 ember munkájának a terméke. Közülük százan dolgoznak közvetlenül a termelésben.- Ha a foglalkozásokat rangsorolni kellene, akkor én a pékeket közvetlenül a bányászok mögé, a második helyre sorolnám - mondja Szurdi Béla üzemvezető. S mindjárt meg is magyarázza, miért.- Képzelje csak el azt a kenyér-, kifli- és egyéb pékáru-mennyiséget, amit naponta kitermelnek. Szinte emberfeletti erőfeszítés kell ahhoz, hogy minden üzletbe időben eljusson a friss pékáru. És milyen körülmények között! Nagyot sóhajt, aztán elmondja, hogy az üzem 14 éve épült, de vannak olyan gépek is, amelyek már 30 évesek. Például az a kemence, amelyben a kenyeret sütik nap mint nap, már teljesen elhasználódott. Már hat évvel ezelőtt teljesen leírták. Egyébként a berendezések fele kiöregedett, de a felújításukra egyelőre nincs kilátás. Tizennégy évi üzemelés után a világítótestek cseréjét is csak nemrég tudták elvégezni. Legfőbb ideje volt, hisz már alig volt köztük üzemképes. A téli hónapokban átfestették a falakat és az ajtókat, s végre sort kerítettek a központi fűtés nagyjavítására is, mert télen szinte még a kemence mellett is dideregtek.- Új villámhárító is kellene, mert már kétszer is az épületbe vágott a villám - sorolja tovább az üzemvezető. - Csakhogy a felújításokhoz rendelkezésünkre bocsátott pénzösszeget már április végén kimerítettük. Nyáron a hőmérő olykor 40-50 C- fokot mutat, de a ventillátorokat nem használhatjuk, mert túl energiaigényesek. A legnagyobb gondok, problémák közé tartozik az autóbusz-közlekedés is. Az üzem vezetői már két éve kérik a városi és járási szerveket, hogy módosítsák a nagyöl- vedi (Veiké Ludince) járatot, amely miatt naponta gondot okoz a folyamatos üzemelés biztosítása. Az üzem dolgozóinak 60 százaléka ugyanis az említett autóbusszal jár be nap mint nap a munkahelyére. Valójában csak két autóbusz menetrendjét kellene módosítani, de ezt az illetékesek csak ígérgetik. Az említett gondok miatt ezer darab kenyér hiányozna naponta az üzletekből. Hogy erre eddig nem volt példa, az csak annak köszönhető, hogy az üzem vezetői vállalják a kockázatot, és akkor sem szüneteltetik a munkát a kenyérsütő részlegen, ha a kiszolgáló személyzet nincs jelen teljes létszámban. A étúrovói pékségben három műszakban folyik a termelés. A munkahét a vasárnap reggeli kovászolással kezdődik, s csak szombaton fejeződik be. Nyáron, amikor több a megrendelés, szombat estétől a következő hét szombat reggeléig folyamatosan üzemel a kenyérgyár.- A pékek szeretnek dolgozni. Mindent megtesznek azért, hogy jó minőségű termék kerüljön ki a kezük alól. Gondolja, hogy őket nem bántja, ha a lisztnek alacsony a sikértartalma, vagy ha a gyenge minőségű élesztő miatt nem kel meg rendesen a recept szerint dagasztott tészta? Például a minap a szabvány által előírt 17 perc helyett 26-ot kellett várni a kelésre. Látnia kellett volna az arcokat! Senki nem szólt semmit, de a tekintetek azt kérdezték: most mi lesz...? Elgondolni is rossz, mi történt volna, ha akkor előrelátásból a szokásos 10 kg helyett nem 16 kg élesztőt teszünk egy- egy adag kiflitésztába...- Másnap valószínűleg a miniatűrre sikerült kiflik miatt ostromolták volna a pékséget.- Igen, de nemcsak a város. Nagy a körzetünk, s ha a helyzet úgy kívánja, máshová is szállítunk. Például kiflit és kuglófot most a áuranyiaknak is sütünk. A megrendelők igényeit igyekszünk a lehető legjobban kielégíteni.- És az eredmény?- Elsősorban arra törekszünk, hogy a három legfontosabb termékünk - a.kenyér, a kifli és a kalács - esetében mindenkor megfeleljünk a mennyiségi követelményeknek. Egyéb pékárut - pogácsát, rétest, brióst és sós kiflit - mindig a szabad kapacitásoknak megfelelő mennyiségben készítünk. Ezek gyártása ugyanis rengeteg kézi munkát igényel. A finomabb, jobb kenyér érdekében márciustól a novohradsky kenyér helyett rozs- és krumplilisztből készülő kenyeret sütünk.- Az előző kenyérfajta talán rossz volt?- Nem volna rossz, ha a tésztáját más, a miénknél jobb dagasztógéppel dolgoznák ki. A vásárlók érdekét figyeltük akkor is, amikor kísérleti mintabolt gyanánt, saját üzletet nyitottunk a városban. Ennek a boltnak nagy előnye, hogy olyankor is nyitva tart, amikor a többi hasonló jellegű üzlet még, illetve már zárva van. Érdekes, hogy boltjaink éppen ebben az időben bonyolítják le a legnagyobb forgalmat. Ami a fogyasztói szokásokat és igényeket illeti, már az sem mindegy, hogy a körzeten belül hova, milyen pékárut szállítanak. Például meg kell gondolniuk, hogy a köménymagos kenyeret hová irányítsák. A briósnál azt tapasztalják, hogy a kézzel formázottakból bármilyen mennyiség elfogyna, viszont a gépsoron készült briós iránt kisebb az érdeklődés. Pedig ugyanabból a tésztából készül mind a kettő. Az üzemvezető mindössze három éve dolgozik a pékségben. Amíg a papír- és cellulózgyár alkalmazottja volt, a pékekről és a szakmájukról szinte semmit sem tudott. Találkozásunk alkalmával hosszasan ecsetelte a kezdeti nehézségeket, amikor szinte éjjel-nappal a gyárban tartózkodott. Még ma is havi 330-370 órát, vagy ha kell, még ennél is hosszabb időt tölt a munkahelyén. A szakma legalapvetőbb fogásait Nagy Lajostól, a vágsellyei (Sala) pékség mesterétől tanulta. Igaz, a betanítás csak egy hónapig tartott, de Szurdi Béla még ma is a mester tanácsaiból, útmutatásaiból merít mindennapi munkájához.-Tisztelem és becsülöm a pékeket, de én továbbra is gépész maradok. Megtanultam tőlük például, hogy a langyos kenyeret vétek megszegni, mert elszáll belőle az illat. Azt is a pékektől tudom, hogy a lapos kenyér biztosan megkelt, mert ritkább tésztából készült. Amíg nem dolgoztam itt, addig csak a sós kiflit szerettem. Ma a másnapos kenyeret kedvelem. A munkakollektíváról dicséröleg nyilatkozott az üzemvezető. A közösség valameny- nyi tagja szeret és tud is dolgozni. Az emberek rendszerint szemlátomást kifáradnak a műszak alatt, de szükség esetén a túlórázást is vállaják. Mindig van elég önkéntes jelentkező a pénteki pluszműszakra, amelyekkel augusztus 31 -ig szeretnék pótolni az első negyedévi lemaradást. Ezután az üzemvezető invitálására megnéztük, valójában miként is készül a mindennapi kenyerünk. A lisztraktártól a cso- magolóig mindent végigjártunk, és volt alkalmunk beszélgetni a dolgozókkal is. örömmel nyugtáztuk, hogy számukra a pékség nem csupán a munkahelyet jelenti. Hogy ebben milyen mértékben játszanak közre a gyár területén létesített kiskertek, azt nem kérdeztük meg, de mindenesetre hasznos ötletnek tartjuk, hogy a kerítés mellett, az üzem beépítetlen belterületén nem dudva díszeleg. A három és fél áras parcellák főleg a lakótelepen élő dolgozóknak jelentenek segítséget, mert van hol megtermelniük a család önellátásához szükséges, legfontosabb gyümölcs- és zöldségféléket. GÁGYOR AÜZ SZÚ 7 Biotechnológia a gyakorlatban MINDEN ÖTÖDIK BORJÚ ÁTÜLTETETT EMBRIÓBÓL SZÁRMAZIK Minapi találkozásunk alkalmával dr. P Krontorád, az Ústí nad Orlici-i járáshoz tartozó sloupnicei Május 1 Egységes Földműves-szövetkezet állatorvosa örömmel újságolta, hogy náluk a szarvasmarha-tenyésztési ágazatban már mindennapos eseménynek számít az embrióátültetés. Őszintén szólva kételkedve hallgattuk a beszámolóját, ám az a tény, hogy az évi mintegy 1300 borjúból minden ötödik átültetett embrióból származik, meggyőzött bennünket szavainak helytállóságáról. Az új biotechnológiai eljárással ebben a gazdaságban 1982 őszén kezdtek behatóan foglalkozni. A szövetkezet kitárta kapuit a tudomány előtt, lehetővé téve, hogy a Brnói Állatorvosi Főiskola szakemberei, dr. L. Holynak, a tudományok kandidátusának vezetésével a gyakorlatban ellenőrizhessék a legfrissebb tudományos-műszaki ismeretek helyességét. Az együttműködésnek az a célja, hogy olymódon terjesszék el a gyakorlatban az embrióátültetést, hogy az a lehető leghatékonyabb és legolcsóbb legyen, s szerves részévé váljon az irányított újratermelésnek. Az együttműködés, melyben részt vesz az Ústí nad Orlicí-i Állatorvosi Felügyelőség is, szerződéses alapokon nyugszik, s néhány további gazdaságban is hozzájárul a reprodukció haladó módszerekkel történő megoldásához. Az együttműködés a szövetkezet és a főiskola részére egyaránt előnyös. És az eredmények? Évről évre javuló irányzatot mutatnak. Az 1985-ben átültetett 214 embriónak 56 százaléka szépen kifejlődött a tehenekben. Már ez is átlagon felüli eredménynek számított, hiszen más csehországi vállalatoknál csak 53 százalék körüli eredményességet tudtak elérni. És a múlt évi eredmény még ennél is jobb volt, ugyanis az összesen 490 beavatkozás nyomán a kezelt tehenek 65 százaléka vemhesült. Idén az első negyedévbe 155 alkalommal került sor embrióátültetésre, s az eddig megvizsgált 97 tehénből 75 vemhesnek bizonyult. Megtudtuk, hogy egyetlen állomány keretén belül a CSSZK viszonylatában éppen a sloupnicei szövetkezetben ültetnek át legtöbb embriót. Közben azon munkálkodnak, hogy az eljárás költségeit a lehető legkisebbre csökkentsék s ezzel elősegítsék, hogy a módszer általánosan elterjedjen a gyakorlatban, és a mezőgazdasági vállalatok ne érvelhessenek jogos ellenvetésekkel. Az itt alkalmazott átültetési módszer effektivitását jelzi egyebek között az a tény, hogy egyetlen embriót szolgáltató tehénre számítva több mint öt befogadó állatot tudnak a segítségével vemhe- síteni. Tavaly és az idei első négyedévben összesen 92 donort készítettek elő, s közülük a valóságban 88-tól tudtak embriót nyerni. Ez nagyfokú effektivitásra utal. Egyetlen donortól 12-13 használható embriót nyernek. Sikerük titka a tehenek kifogástalan előkészítésében, a zootechnikusok, az állatgondozók, az állatorvosok és az inszeminációs technikusok jó együttműködésében rejlik. A szövetkezetnek összesen 180 tehene van, ezeknek 8-9 százaléka potenciális donor. A kiválasztott tehenektől hozzávetőlegesen két hónappal az ellést követően embriókat nyernek, majd ismét besorolják őket a reprodukciós folyamatba. A törzstenyésztö vállalat szakemberei gondoskodnak arról, hogy a küllemi jegyek, az egészségi állapot, a termelékenység, a tej zsírtartalma stb. tekintetében egyaránt a kifogástalan tulajdonságokkal rendelkező teheneket válasszák ki adományozónak. A jövő szempontjából fontos feladat, hogy a tehénállomány gyarapítása nélkül is egyre több borjúra tudjunk szert tenni. A feladat megoldására törekedve, a Sloupnicei Efsz- ben több olyan módszerrel is kísérleteznek, melyek jóvoltából növelni lehet az ikerellések számát. Az eddigi eredmények alapján az embriók felezését tartják perspektív megoldásnak. Ezzel az eljárással eddig 16 borjúra tettek szert, melyek közül 10 ikerellésből származik. Eredményesen kísérleteznek az embriók mélyhútéses tárolásával is, hiszen a múlt évben 39 alkalommal ültettek át mélyhűtött embriót és a kezelt tehenek 64,1 százaléka vemhesült. Mint a bevezetőben említettük, a szövetkezetben már minden ötödik borjú átültetett embrióból származik. A cél, hogy az ötéves tervidőszak végén már minden negyedik borjú a biotechnológiai eljárás eredményeként lásson napvilágot. A tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazásának már a közeljövőben hatékonyan hozzá kell járulnia a gazdaság tehénállományának minőségi javulásához. A szövetkezet járási viszonylatban egyelőre az átlagos eredményeket felmutató vállalatok közé tartozik - teheneik átlagos évi tejtermelése 4142 liter. Hogy a fejlődés siettetése érdekében végzett embrióátültetés meghozza a várt eredményeket, ahhoz a nagy termelőképességú tehénállományon kívül megfelelő feltételekre is szükség van, mert egyébként a jó genetikai tulajdonságokat nem lehet tökéletesen érvényesíteni. F. Huryta mérnök, a szövetkezet állattenyésztési ágazatának vezetője a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez nélkülözhetetlen feltételek javítása szempontjából a takarmánytermesztés fellendítését és a rendelkezésre álló takarmányok kihasználásának javítását tartja legfontosabbnak. D. K. II. 24. Dejczö Margit kétszersültet csomagol (A szerző felvételei) A tésztaformázó gép mellett Szűrői Béla üzemvezető . ; l k'm' 4ßW^
