Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-24 / 29. szám

1918. június elsejéről másodikára virradó éjszaka Penza központi távírdája még magán viselte a nemrég lezajlott utcai harcok jeleit: a padlón töltényhüvelyek, az emberek talpa alatt üvegszilánkok csikorogtak. A távírda ajtajában vöröskatonák őrködtek. Az első vonal, amelyet a távirászoknak sikerült rendbe hozniuk, már össze is kötötte Penzát Moszkvával, ahonnan sürgős utasításokat vártak.

Éjszaka soron kívül fogadták Vlagyimir lljics Leninnek, a Népbiztosok Tanácsa elnökének táviratát: , .Azonnal lássanak hozzá az elkészített jegyek csomagolásához és küldjék Moszkvába, a Nemzeti Bankba, minden elővigyázatossággal és védelemmel." A táviratot azonnal eljuttatták Pavel Vasziljevics Kala- kuckijhez, az állami értékpapírok elkészítéséért felelős penzai csoport vezetőjéhez.

Ehhez a lenini dokumentumhoz kötődik a szovjet kormánynak az ország gazdasági élete beindítására, az új bankjegyek kiadása megszervezésére irányuló tevékenységének egy nagyon fontos szakasza. Az új pénznek a forradalom ügyét, a szocializmus építését kellett szolgálnia.

Oroszország gazdaságát véglegesen aláásta az első világháború. 1917 őszére az ország a katasztrófa szélére került: bezárták az üzemeket és a gyárakat, nem volt elég fűtőanyag és élelmiszer. Az árak a csillagos égig szöktek. Forgalomban voltak a régi cári pénzek, a ..romanoviak" és az úgynevezett ..kerenkák", melyeket az Ideiglenes Kormány hozott forgalomba. Pétervárott éjjel-nappal nyomták a bankjegyeket. Ám az áremelkedéssel nem tudtak lépést tartani az értéktelenné vált bankók nyomtatói. Tovább rontotta a helyzetet, hogy rengeteg hamisítvány jelent meg.

Rövid időn belül kellett a szovjet kormánynak megoldania az ipar és a kereskedelem finanszírozását, kézbe vennie minden bankot, megszerveznie az új bankjegyek kibocsátását. Csakhogy Pétervár, az egyetlen város, amelyben ezeket a bankókat ki lehetett volna nyomni, már 1918 telén frontmelléki város volt, ellene vonultak a német császári csapatok.

1918. február 18-án a Népbiztosok Tanácsa megtárgyalta a szovjet kormánynak Moszkvába való áthelyezését, a Nemzeti Bank és aranytartalékai, valamint a pénznyomda evakuálásának kérdését.

Még mielőtt erről tanácskoztak volna, az állami értékpapírok előállításáért felelős hatóság képviselőit már útnak indították, hogy új helyet, illetve helyeket keressenek a pénznyomdák számára. Az első kiszemelt hely Penza volt, ahol volt papíripar. Más, távolabbi helyeket is kiválasztottak, köztük Permet és Jekatyerinburgot (ma Szverdlovszk).

Ezt a fontos ügyet Pavel Vasziljevics Kala- kuckijra bízzák, az ó nevére állítja ki Lenin a megbízólevelet, amely „állami jelentőségű ügyben“ felhatalmazza ót arra, hogy a három városban minden szükséges eszközzel biztosítsa a pénznyomást.

Mivel foglalkozott korábban Pavel Vasziljevics Kalakuckij?

A pétervári egyetem jogi karának elvégzése után évekig dolgozott az állami értékpapírok előállításának hatóságán, hivatalnokként kezdte, majd az átvételi iroda vezetője lett. Az októberi forradalom után a szovjethatalom oldalára állt. Amikor pedig a hatóság élére a híres történészt, Mihail Konsztantyinovics Lemkét nevezték ki, Kalakuckij a helyettese lett. Valószínű, hogy éppen Lemke volt az, aki javasolta Leninnek, hogy ezt a rendkívül fontos feladatot Kalakuckijra bízza.

Vlagyimir lljics 1918 tavaszán többször is találkozott Kalakuckijjel. Még április 12-én, amikor a Kremlben fogadta Kalakuckíjt, Lenin részletesen kikérdezte öt, hogyan halad a munka, s érdeklődött a pénznyomás technológiája iránt.

Legkésőbb április 20-án, vagyis éppen egy héttel később már meg kellett volna kezdeni a pénznyomást, de a helyzet Penzában - a várakozások ellenére - szintén bonyolult lett. A Pétervárról érkezett nyomdászok még nem tudtak eleget tenni az első megrendelésnek, amikor Penza is frontváros lett. Május 29-én reggel tört ki a lázadás. Amikor elhangzottak a lövések, a munkások már a gyárban voltak. Azonnal megszületett a döntés: a nyomdagépeket egy időre üzemképtelenné kell tenni, el kell rejteni az új bankjegyeket, minden lépést meg kell tenni a gyár fegyveres védelmére.

Három nappal később felszámolták a városban a lázadást, a gyárat újra üzembe helyezték. Kalakuckij június elsejéről másodikéra virradó éjszaka kapja kézhez Lenin táviratát, hogy a bankjegyeket küldje Moszkvába. Meg is érkeztek sértetlenül és hiánytalanul.

így tehát Lenin utasításait pontosan a kijelölt időre teljesítették. Ezt erősíti meg Lemke, a hatóság vezetője, aki Pétervárról ellenőrzésre Penzába utazott: „Tekintet nélkül a lehető legkedvezőtlenebb feltételekre, a műszaki vezetők és különböző szakértők nagy hiányára, Penza és a moszkvai, pétervári piacok közti nagy távolságra, penzai részlegünk közös erőfeszítésekkel kiépült és egyes vonatkozásokban jobban felszerelt, mint azt a Népbiztosok Tanácsa előírta. A feladatot figyelemre méltó energiával hajtották végre, a munkát számos vonatkozásban olyan előrelátóan szervezték meg. hogy az - tekintettel a rendelkezésre álló rövid időre — szinte hihetetlennek tűnik... Az embereknek tolmácsolom azt a köszönetét, amit nekem mondott Moszkvában a Népbiztosok Tanácsának elnöke."

1918 nyarán a Volga mentén a polgárháború tombolt, s egyszerűen megszűnt létezni a hátországi város fogalma. A szovjet kormány további életbevágóan fontos utasításait rendkívül nehéz körülmények között kellett végrehajtani. Meggyőző példa erre a következő eset: Gorbunov, a Népbiztosok Tanácsának titkára kérte Kalakuckijt, hogy naponta három alkalommal táviratozza meg Moszkvába, milyen a helyzet Penzában. És minden alkalommal, amikor valamilyen bonyolult kérdés vetődött fel, a penzai távírász jegyezte Gorbunov szavait: „Várjanak a távírónál. Megbeszélem Leninnel."

Gorbunov 1918. június 19-én továbbítja Penzába Lenin újabb táviratát, amelyben a Kalakuckij segítségére küldött Minkin komisszárt utasítják, hogy egyelőre tartsa visz- sza Penzában azt a vonatot, amelyre az ismét evakuálásra kényszerülő pénznyomda felszerelését rakták fel. A vonatot jól kell őrizni, s azonnal ki kell futnia a városból, ha fennállna egy üjabb fehérgárdista támadás veszélye. A vasút mindig legyen kész arra, hogy szükség esetén azonnal el tudja indítani a vonatot Moszkvába. A távirat hangsúlyozta: ,, Gondoskodjanak arról, hogy jól elrejtsék a pénzt, ami Kalakuckijnál maradt, nehogy az ellenség kezébe kerüljön."

összesen három évig, állandó veszélyben, újabb és újabb összecsapásokban az ellenséggel, fegyverrel védelmezte a kis csoport a pénznyomdát és a várost. A gyár nyolcszáz munkása elment a polgárháború frontjaira, a többit is úgy tartották nyilván, mint akiket mozgósítottak, de meghagytak polgári munkájuknál. Erről a köztársaság munkaügyi és védelmi tanácsa döntött.

Amikor pedig véget ért a polgárháború és az intervenció, létrehozták a pénzügyi népbiztosság bankjegyekért felelős fóhivatalát. A penzai gyár egy kis részét átvitték Perm be, a munkások döntő részét viszont Moszkvába. A fővárosba utaztak azok a péterváriak is, akik Penzában kiállták a nehéz próbákat, jelesre vizsgáztak hősiességből és kitartásból. Velük utazott Pavel Vasziljevics Kalakuckij, aki Moszkvában a Goznak pénznyomda vezetője lett.

Felvetődhet a kérdés, miért csak a közelmúltban váltak ismertté ezek a tények róla és elvtársairól, akik Penzában olyan fontos lenini utasításnak tettek eleget?

Pavel Vasziljevics szerény ember volt, nem szeretett saját érdemeiről beszélni. Flosszú évekig állt a Goznak gyárainak élén, először mint termelési vezető, majd igazgató, végül kereskedelmi igazgató Moszkvában és Leningrádban. Élete végéig őrizte azt a meghatalmazást, melyet Lenin irt alá. Csak Kalakuckij fia - apja kérésének megfelelően - adta át az értékes dokumentumot az SZKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének.

ALEKSZANDR NYIKITYIN (Ogonyok)

Fennállása alatt szovjet Örményországban, az egykori gazdaságilag elmaradott országban létrejött egy hatalmas ipari és mezőgazdasági bázis, kiépült a szociális és egészségügyi gondoskodás korszerű hálózata, jól működő rendszere. Az örmény ipar alapja az energetika lett - csak 1940-töl negyvenszeresére növekedett a villamos energia gyártása az örmény SZSZK-ban.

Ugyanilyen viharos fejlődésen ment át az építő- és vegyipar, de mindenekelőtt a gépgyártás, amely az egész ipari termelésben 30 százalékkal részesedik. Az örmény gépgyártás termékeinek jelentős hányadát a számítógépek, a számve- zériésü megmunkálógépek és az automatizált termelési rendszerek teszik ki.

A köztársaság dinamikus fejlődését legjobban talán Jereván felvirágzása bizonyítja. Az első világháború után még csak 20 000 lakosa volt, ma 1 millió 100 ezer.

Tudományos, kulturális életével is joggal büszkélkedhet a Kaukázuson túli köztársaság. Több örmény festő, zeneszerző, író és költő lett világhírű, számos tudományágban tettek szert hímévre az örmény tudósok, köztük a bjurakani asztrofi- zikális obszervatórium (a felvételen) munkatársai. Az 1946- ban épült obszervatóriumot a világ vezető csillagászati központjai között tartják számon.

Szovjet Örményország -ma

E

bben a hónapban lett 25 éves Burma kormányzó, nemzeti demokratikus pártja, hivatalos nevén a Burmái Szocialista Program Pártja (BSZPP). A Burmái Unió Forradalmi Tanácsa 1964-ben hozott rendeletet a többi politikai párt feloszlatásáról, ekkor lett a BSZPP az egyetlen politikai erő.

Ez alatt a két és fél évtized alatt a párt politikailag, szervezetileg és eszmeileg egyaránt megerősödött, követve azt a programot, melyet a párt megalakulása után röviddel elfogadott, Burma útja a szocializmushoz című politikai deklaráció foglal magában. Ez a program a párt feladatait a valóban forradalmi párt kiépítésében, a kapitalista kizsákmányolástól mentes társadalom létrehozásában látja. Az új társadalomnak biztosítania kell a lakosság szükségletei kielégítését, valamint létbiztonságát a szocialista gazdálkodás rendszere, a szocialista demokrácia elvei alapján. A program hangsúlyozta a munkások és parasztok vezető szerepét a társadalomban és annak fontosságát, hogy a tömegeket bevonják az állam irányításába.

Egész sor haladó társadalmi-gazdasági változást valósított meg a BSZPP az országban még a hatvanas években. Többek között államosították a nagy külföldi és hazai vállalkozók vagyonát, felszámolták a nagybirtokokat, végrehajtották az agrárreformot, s más fontos intézkedéseket is tettek a dolgozók érdekében. Egyidejűleg aktívan folytatódott az új kormánypárt kiépítése, annak vezetése alatt pedig a munkás-, paraszt- és ifjúsági szervezetek létrehozása. 1971-re, a BSZPP I. kongresszusára lényegében létrejött a tömegpárt. több tízezer tagja volt a lakosság minden rétegéből.

1973-ban megtartott II. kongresszusán a párt jóváhagyta Burma új alkotmányát, melyet ezután népszavazáson fogadott el az ország lakossága. Ekkor nevezték át — az új alkotmánnyal összhangban - az országot Burmái Unió Szocialista Köztársasággá. Az alaptörvény egyik legfontosabb gondolata, hogy megerősíti Burma szocialista orientációját és a BSZPP vezető szerepét a társadalomban.

Ugyancsak a II. kongresszus hagyta jóvá a húszéves társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, melyet öt négyéves szakaszra osztottak. A terv fő célja a szocializmus gazdasági, szociális és politikai alapjainak létrehozása. Feltételezi, hogy az 1993/94-es pénzügyi évre Burmának ipari-mezőgazdasági állammá kell válnia, melyben a szocialista termeEgy ősi ország

fiatalsága

lési viszonyok lesznek az uralkodóak. A terv ugyancsak feltételezi, hogy a 90-es évek közepére az állami szektor 48, a mezőgazdasági és magánszektor 26-26 százalékkal fog részesedni a bruttó nemzeti termék létrehozásában. Ennek a viszonylag merész programnak a megvalósítását a nemzetgyűlés ellenőrzi, melyet az új alkotmány alapján 1974-ben hoztak létre.

Nem lesznek könnyűek az ország számára az elkövetkező évek. Az egyik oldalon még mindig folytatódik a szeparatista és reakciós csoportok felforgató tevékenysége, amely 1948-ban, az ország függetlensége elérésének pillanatában kezdődött. A másik oldalon komoly gazdasági nehézségek akadályozták az első két négyéves terv sikeres teljesítését, ami kiváltotta a lakosság elégedetlenségét. A gondok ellenére azonban már a 2. négyéves tervidőszakban is 5 százalékos volt a gazdasági növekedés és a következő tervidőszakokban ez az ütem tovább növekedett. A most folyó 4. és az utolsó négyéves tervidőszak alatt fordulatot akarnak elérni a 20 éves terv teljesítése felé vezető úton. Napjainkra már sikerült túllépni a nyersanyag-kitermelés, a mezőgazdasági termelés, továbbá a villamosenergia-gyártás és a kommunikációs rendszer fejlesztésének feladatait.

Mindenekelőtt a bányaipar fejlesztése figyelemreméltó. Bővült az olyan stratégiai jelentőségű nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, is mint a földgáz, az acél és a réz, lehetőség nyílt a kőolajexportra is. A növekvő nyersanyagkitermelés és az iparfejlesztés, amely még a hetvenes évek végén kezdődött, lehetővé tette, hogy Burma hozzálásson a saját traktorok, hidraulikus berendezések, motorkerékpárok gyártásához.

Fontos változások mentek végbe Burmában az oktatás és az egészségügy terén. Évente növelték az új iskolák és kórházak építésére szánt költségvetési tételeket. A lakosság 81 százaléka már írástudó, ami jobb arány, mint amilyenről egyes fejlett kapitalista országok beszámolhatnak. Hatszorosára emelkedett az egészségügyi személyzet száma, a forradalmi fordulat utáni első húsz évben 45-ról 61-re emelkedett a férfiak, 48-ról 65-re a nők átlagos életkora. Mindezek az eredmények növelték a Burmái Szocialista Program Pártjának tekintélyét, ami abban is megnyilvánul, hogy tagjainak száma megközelíti a két és fél milliót (az ország lakosságának száma 37 millió).

Burma kormányzó pártja külpolitikájában jó kapcsolatokra törekszik a szomszédos országokkal, semleges pozícióból kiáll a nemzetközi helyzet javítása mellett. Hangsúlyozza a szovjet békekezdeményezések jelentőségét és támogatja a békeerók minden konstruktív indítványát a leszerelés előmozdítására, a nemzetközi biztonság fokozására. Ezeket a törekvéseit támogatja minden szocialista ország, a világ haladó és demokratikus erői. P. F.