Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
I szú 3 VII. 24. A szovjet kommunisták XXVI. kongresz- szusának bíráló és önkritikus hangneme megfelelt a marxizmus-leninizmus, a kommunista párt program- és szervezési elvei formálása leghaladóbb hagyományainak. Az SZKP KB politikai beszámolója arra szólított fel, hogy kompromisszum nélküli következtetéseket vonjunk le a múltból, ne fedjük el az igazságot a 70-es évek végén és a 80-as évek elején végbement negatív folyamatokról, s határozzuk meg a társadalom szociális-gazdasági és szellemi fejlesztése meggyorsításának útját. Gorbacsov elvtárs a kongresszuson töbször kiemelte azt a régi igazságot, hogy a párt csak akkor oldhatja meg az igényes feladatokat, ha maga is szüntelenül fejlődik, nem tartja magát tévedhetetlennek, kritikusan értékeli az elért eredményeket. Most nagyon fontos a kritika és az önkritika fejlesztése. Ez a társadalmi élet elengedhetetlen elve, enélkül nincs fejlődés. Az elvi kommunista kritikát és önkritikát a CSKP is a pártélet természetes velejárójának, minden szerv, szervezet, kommunista alkotó aktivitása ösztönzőjének, minden forradalmi, megismerési és átalakító tevékenység hajtómotorjának tartja. A CSKP XVII. kongresszusa magáénak vallotta azt, amit Gorbacsov elvtárs a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusán mondott: „Ott, ahol elcsendesedik a bírálat és önbírálat, ahol a reális helyzet pártellenőrzését a sikerek felsorolása helyettesíti, ott az egész pártmunka deformált.“ Hangsúlyozta továbbá, hogy kritika és önkritika nélkül nem képzelhető el egészséges fejlődés, a hiányosságok feltárása, valamint a leküzdésüket szolgáló erőmozgósításhoz szükséges légkör. A kritika akkor teljesíti feladatát, ha önkritika s a hibák és hiányosságok felszámolása követi. A forradalmi gyakorlat azt mutatja, hogy a kritika lebecsülése és korlátozása szükségszerűen stagnáláshoz vezetett és vezet a forradalmi elmélet fejlesztésében, a pártmunkában, a társadalom fejlesztésében és a társadalmi problémák megoldásában. Érvényes tehát, hogy állandóan tanulni kell a bírálatot és önbírálatot, mert értelmezésében, fejlesztésében és alkalmazásában az út legelején vagyunk. Nem tanultuk meg komplex módon értelmezni és fejleszteni, s nem mindenütt és mindig tudatosítjuk pótolhatatlan szerepét. MEGISMERÉS ÉS ÖNELLENŐRZÉS Már Marx és Engels is rámutatott arra, hogy a proletárforradalom - s ebben rejlik sajátossága - a fejlődés nevében kritikának veti magát alá, hogy elkerülje a hibákat és félmegoldásokat, hogy sikeresen elérje a kitűzött célokat. Nyomatékosan figyelmeztettek, hogy a bírálat és önbírálat az objektív társadalmi törvények és viszonyok reális megismerésének feltétele, hogy a már elvégzett munka bírálata megismerésünk és forradalmi tevékenységünk javításának eszköze. A szocialista forradalom győzelme óta a kritika és önkritika a szocialista társadalom fejlődését előmozdító erők közé tartozik. Aktív kritika nélkül nem fejlődhet sem a kommunista párt, sem a szocializmus. A bírálat és önbírálat a szocializmus nem antagonisztikus ellentmondásai leleplezésének és megoldásának különleges formája. A társadalom fejlődésének dialektikus törvényszerűségévé, a megismerés és irányítás módszerévé, s az önellenőrzésnek, a hibák és a hiányosságok leleplezésének s kiküszöbölésének, a káderek, párttagok, állampolgárok erkölcsi nevelésének és az önnevelésnek, valamint a szubjektivizmus, a bürokratizmus, a formalizmus, a stagnálás, a rutinszerúség, az elnéző magatartás, az önelégültség és más negatív jelenségek elleni harcnak az eszközévé vált. A kritika és önkritika objektív alapját a történelmi fejlődés folyamatában keletkező dialektikus ellentmondások, az osztályok és szociális csoportok társadalmi érdekei közötti különbségek, az új és a régi, a haladó és a konzervatív közötti harc képezi, amely harc a társadalmi élet minden területén folyik. A szocializmusban a kritika és önkritika a társadalom és a párt fejlődésének alapfeltétele. Munkájában minden szerv, szervezet és kommunista a marxista- leninista elmélet szerint jár el. Ennek mag- vát a materialista dialektika képezi, amely Marx szerint lényegét tekintve kritikus és forradalmi. Tehát a társadalmi fejlődés dialektikusán ellentmondásos jellege minden marxista-leninista párttól, minden kommunistától megköveteli a kritikai gondolkozásmódot, a társadalmi folyamatok és jelenségek értékelését, az új munkaformák és -módszerek szüntelen keresését és világos értelmezését annak, hogy mi az új és haladó, mi igényel támogatást, s mi az elavult, a konzervatív, mi fékezi a társadalom forradalmi előrehaladását. Mindezt csak a konkrét helyzet és a lehetőségek mély, sokoldalú, kritikus elemzésével érhetjük el. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy annak, ami már megtörtént, és amit elértünk, a bíráló elemzése és értékelése egyáltalán nem könnyű feladat. Nem érhetjük el automatikusan, hanem a társadalmi jelenségek elemzésével kapcsolatos marxista-leninista elmélet és módszertan elsajátításával. A hibák és hiányosságok meglátása, időben történő megoldásuk, pártszempontból való értékelésük, leküzdésük útjának helyes meghatározása minden pártszerv és szervezet számára igényes munkát jelent, s fontos, hogy erre minden vezető képes legyen. A mindennapi gyakorlatban a bírálatot a negatív értékeléssel azonosítják. A marxista számára azonban elutasítani valamit, rámutatni valamire csak a bírálat kezdetét jelenti. Általánosságban sokan panaszkodnak, de becsületes bírálattal nagyon ritkán találkozunk. Bírálni nemcsak annyit jelent, hogy általánosságban rámutatunk a rosszra, hanem azt is, hogy megismerjük, hogyan és miért jött létre, keressük forrását, és főleg megtaláljuk az utat leküzdéséhez. Csakis az effajta kritikával, amely nem felületes ismereteken alapul, hanem a hibák, tévedések, hiányosságok okainak mély elemzésén, lehetséges a negativ jelenségek ellen folytatott harc megfelelő formáinak és módszereinek a megtalálása. A mar- xizmus-leniriizmus klasszikusai filozófiai, szociális-gazdasági és politikai nézeteinek belső jellemzője a társadalom kritikus szemlélete, elemzése és további forradalmi fejlődésének meghatározása. A GYORSÍTÁSSAL ÖSSZHANGBAN Amikor a bírálatról és önbirálatról mint a megismerés, az irányítás és a nevelés módszeréről beszélünk, nem úgy kell értelmeznünk, hogy az csak a hiányosságok leleplezését és elemzését jelenti. Ez a leegyszerűsített szemlélet a múlt egyik öröksége. A kritikus szemlélet a forradalmi, dialektikus marxista-leninista gondolkodásból ered. Ahogyan azt az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa hangsúlyozta: nélküle sem a szocializmus, sem a munkás- osztály pártja nem fejlődhet normálisan, nem haladhat előre. A nevelés során is fel kell használni. A gyakorlat azt mutatja, hogy az eredmények, ismeretek, sikerek is kritikus elemzést igényelnek. Az ilyen elemzés kell a politikai irányvonal kialakításához, a megvalósításával kapcsolatos eszközök meghatározásához s a szovjet és a mi társadalmunk fejlesztésének meggyorsításáért és átalakításáért vívott küzdelemhez. Például a kritika az SZKP 1985. áprilisi plénumán fokozódott, és a XXVII. pártkongresszuson világos politikai irányvonal elfogadásához vezetett, amelynek megvalósítása a társadalom és a párt dinamikus fejlesztése optimális útjainak és módjainak keresését jelenti. A mi pártunk is ezt a módszert alkalmazta a XVII. kongresszuson, de főleg a CSKP KB 5. ülésén, ahol ismét hangsúlyozták, hogy a kritikus elemzés módszere a kommunisták, a pártszervek és -szervezetek munkájának szerves része. Az egész társadalomban a konstruktív kritika, amely elősegíti, hogy a munkát magasabb szintre emeljük - fejlesztése a cél, s ennek a kritikának semmi köze a demagógiához - mondotta Husák elvtárs. A kritika mozgatóerejét napjainkban a párt a problémák megoldására irányítja, főleg a társadalom szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsítása stratégiai irányvonalának megvalósítására. Ez az irányvonal az intenzifikáláson, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításán, a kívánt szerkezeti változtatások határozottabb végrehajtásán, a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésén, a munkatermelékenység növekedési ütemének meggyorsításán és azon alapul, hogy hazánk még hatékonyabban bekapcsolódjon a szocialista gazdasági integrációba. A pártirányítás tökéletesítésére, a vezetők aktív, alkotó hozzáállására kell öszpontosítani a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban. NEM BÜNTETÉSI ESZKÖZ A kritika nevelő hatása megsokszorozódik, ha alapvető elemei - pártosság, objektivitás, igazságosság, konkrét és konstruktív jelleg - alkalmazásán túl, a megfelelő időben bírálunk. Sajnos, a pártmunkában és a gazdasági tevékenységben még mindig találkozunk azzal, hogy néhányan az egész kollektíva szeme láttára súlyos visszaéléseket követnek el, megsértik a törvényeket, a párt- és állami fegyelmet, visszaélnek tisztségükkel, s olyan emberekkel veszik magukat körül, akik személyes elkötelezettjeik. Ha az ilyen hiányosságokat nem bírálják idejében, az irányításban előtérbe kerül az adminisztrálás, személyes érdekek jutnak érvényre a társadalmi érdekekkel szemben, a kisebb hibák durvábbakká válnak, s megsértik az építés, a pártmunka törvényeit, elveit. Nagyon rossz, amikor a negatív jelenségeket és szemmel látható visszaéléseket csak akkor kezdik bírálni, amikor már nem lehet változtatni, amikor már nem lehet az elvtársnak, barátnak, munkatársnak segíteni. Ezenkívül a gyakorlatból számos példát ismerünk arra vonatkozóan, amikor a kritika és önkritika meg— Egy gazdaságosabb eljárás — amelyet még a 7. ötéves tervidőszakban dolgoztak ki — alkalmazásának köszönhetően a kassal (Koilce) Kelet- szlovákiai Vasműben az elmúlt év folyamán több mint 10 millió korona értékű földgázt takarítottak meg. 1931-ben az említett technológiával 14 500, 1983-ban 138 000, az elmúlt évben pedig 208 000 tonna lemezt hengereltek. Képünkön Vincent Bodnár látható a hengermű mellett. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) llillllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllll 111111111111 törlést, büntetést kezd jelenteni: ha valakit bizonyos hibáért, tévedésért keményebben bírálnak, az a vélemény alakul ki róla, hogy a szocializmus ellensége, hogy a legrosz- szabb dolgozó. Más szóval: a kritika itt nem módszer, amellyel a további hibákat meg lehet előzni, vagy amellyel nevelni lehet az embereket, hanem büntetési eszköz. Nem ez a kritika célja. Amint azt a tapasztalatok mutatják, nálunk még nagyon sok a lélektani és más akadály , amely fékezi a bírálat és önbírálat helyes érvényesítését és fejlesztését. A már említetteken kívül ide tartozik a kritika következményeitől való félelem, ugyanis nem mindenütt megfelelő a helyzet és a hangulat ahhoz, hogy a pártkollektíva a kommunista mellé álljon, hogy támogassa jogos és jól irányzott kritikáját, és mindenkinek tudtára adja, hogy a bírálatért való bármiféle üldözést a pártszabályzat értelmében fognak büntetni, mégpedig kizárással. A másik akadály az, hogy a jogos bírálatra néhányan, főleg vezetők, ellentámadással, személyes, sokszor magasabb beosztású ismerőseik mozgósításával válaszolnak: egyébként pedig arra hivatkoznak, hogy aláásták tekintélyüket és a párt egységét. Vannak még olyan vezetők és tisztségviselők, akik legszívesebben mindent lepel alatt tartanának, a gyűléseken sem engedik meg a rájuk vonatkozó kritikát, s még kevésbé a sajtóban, rádióban, televízióban: egyesek közülük egyenesen azt rendelik el beosztottjaiknak, hogy sehova sem szabad írniuk, senkit sem szabad tájékoztatniuk az ő tudtuk nélkül. A nyilvános kritika és a tájékoztatás számukra nem kívánatos. E negatív jelenségek leküzdése során meghatározó szerepet kell játszaniuk a pártszerveknek és -szervezeteknek, mert társadalmunk gyorsabb fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a bírálat és az önkritika, a nyilvános tájékoztatás és ellenőrzés. Előfordul, hogy ha valaki elfogadja a bírálatot, és önkritikát gyakorol, beismert mulasztását később is minden gyűlésen szemére hányják, annak ellenére, hogy a hibát, rég kijavította. Ilyen eljárás után aligha lehet elvárni, hogy valaki önbírálatot gyakoroljon. Ha a kommunista kijavította a hibát, jól dolgozik, akkor meg kell dicsérni, így erősíteni önbizalmát és jó munkára buzdítani. Tanúi vagyunk annak is, hogy a gyakorlatban sokszor közvetve - tudatosan vagy nem tudatosan - elfojtják a kritikát, például azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a javaslatokat, ötleteket és a jogos bírálatokat. A XVII. pártkongresszus hangsúlyozta, hogy az emberek bizalmával nem lehet hazardírozni, hogy a taggyűléseken, a pártszervek ülésein és a nyilvános gyűléseken elhangzott megjegyzéseket alaposan meg kell vitatni, és levonni a megfelelő következtetéseket. Ezzel kialakul a kedvező légkör, a bírálat és az elvtársi megértés légköre a pártkongresszus programjának megvalósításához. KÖVETKEZETESEN A bírálatnak és önbirálatnak el kell foglalnia társadalmunkban az őt megillető helyet. A kommunistáknak ezt nem azzal kell biztosítaniuk, hogy sokat beszélnek a kritika hasznosságáról és általánosságban felszólítanak a kritika fejlesztésére, hanem azzal, hogy kérlelhetetlenek lesznek a hiányosságokkal és hibákkal szemben, következetesen felfedik, kritikusan elemzik és kijavítják őket, tekintettel vannak a tömegek véleményére, a pártszervek és -szervezetek döntésekor figyelembe veszik a bíráló megjegyzéseket, ötleteket és észrevételeket, s felhasználják őket az állami, gazdasági s társadalmi szervek és szervezetek munkájában. Különösen hangsúlyozni kell, hogy napjainkban, a társadalom és a pártmunka átalakításának időszakában az új politikai gondolkodásmód és politikai öntudat egyik legfontosabb formája a kritikához és az önkritikához való viszonyulás. Ez vonatkozik a pártszervekre és szervezetekre, a kommunistákra, a dolgozókollektivákra, a vezetőkre, egyszóval mindenkire. JÁN MACHYNIAK
