Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
Vasárnap 1987. július 26. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.05, nyugszik 20.21, Közép-Szlovákia: 05.12, nyugszik 20.28, Nyugat-Szlovákia: 05.18, nyugszik 20.34 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 05.07, nyugszik 21.09, Közép-Szlovákia: 05.14, nyugszik 21.16, Nyugat-Szlovákia: 05.20, nyugszik 21.22 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANNA, ANIKÓ - HANA nevű kedves olvasóinkat • 1912-ben született Frantttek EMLER festő, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL A KOMMUNISTA PÁRT VISZONYA A HÍVÓKHOZ Peter Prusák cikke KOMMUNISTA FELELŐSSÉGGEL NEVELJÜK AZ IFJÚ NEMZEDÉKET Egri Ferenc írása Az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit vállalat dolgozói az első félévben az általuk gyártott húsz típusú világítótestből tizenegyet innováltak, s így a termékek élettartamának növelése mellett jobb világítási tulajdonságokat értek el. Az innovációs program a termelés 30 százalékára terjed ki, mintegy 400 millió korona értékben. A fenti képen Katarina Doková a fényvisszaverő felület felszerelését végzi. A lenti képen Magda Chovanco- vá villanyégö-foglalattal látja el a világítótestet. (Pavel Neubauer felvételei -CSTK) A bratislavai Kle- ment Gottwald Központi Pionir- és Ifjúsági Ház új, csaknem százmillió koronás beruházással készülő épületkomplexumának a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat a fő kivitelezője. A terv erre az évre több mint 20 millió korona értékű munkát irányoz elő számára. A létesítményt 10 hektáros parkerdő veszi körül. A képen: Sidó Zoltán bádogos egy terasz bádogtetöze- tét szereli. (Stefan Petráé felvétele - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A XX. század vége határkővé vált a civilizáció történetében. A tudomány és a technika korábban soha nem tapasztalt fejlődése minőségi fordulatot idézett elő a hadviselésben: az emberek olyan fegyverekhez jutottak, amelyek képesek lennének - még akkor is, ha csak ezeknek egy jelentéktelen része robbanna fel - felégetni a Földet. Elsőrendű feladattá vált ennek megakadályozása. Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is. Erkölcstelen, ha dicsőítjük a tudományos-műszaki haladást és szemet hunyunk afelett hogy gyümölcseit csak a Föld lakóinak egy jelentéktelen része használja ki. Emberek százmilliói nem laknak jól, nem tudnak olvasni és írni, és néha tető sincs a fejük felett. A legször- nyúbb, hogy a kimerültség, a betegségek és a legszükségesebbek nélkülözése miatt naponta gyermekek halnak meg. S mindez a XX. század végén játszódik le - az elektronika és a „zöld forradalmak“, az űrrepülések és annak a valóban korlátlan lehetőségnek az évszázada végén, hogy néhány milliárd embert jóllakassunk és felöltöztessünk, műveltséget adjunk nekik. Ezeket a lehetőségeket azonban nemcsak kis mértékben, és nemcsak rosszul használják ki, hanem az imperializmus az ember ellen fordítja ezeket. Ezért az emberekre rá- kényszerített lázas fegyverkezés miatt a tudományos haladás még mindig nagyon sokba kerül. Mélyül az ellentét a kis számú fejlett ország, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka országainak tucatjai között Ez utóbbiak eladósodottsága - ami nem más, mint a kapitalista „észak“ bankjai és társaságai valóban zsaroló, egoista tevékenységének következménye - katasztrofális méreteket öltött Már a globális nukleáris és ökológiai veszéllyel hasonlítható össze az az egész emberiséget fenyegető veszély, amely a világ elmaradott részének kizsákmányolásából és az aránytalan cserékből ered. Másszóval, leszerelést a fejlődés javára, bizalmat és együttműködést - ez az a három előfeltétel, melyek alapján haladni lehet a jövőben. Más alternatíva már nincs. E tény tudomásul vétele behatol a széles tömegek körébe, a politikailag befolyásos szférákba. Ami pedig a legfontosabb, aktív kiállásokká, a lázas fegyverkezés elleni szervezett akciókká válik, támogatja azokat a konkrét kezdeményező lépéseket, melyek lehetővé teszik a tárgyalásokat a háborús veszély csökkentéséről. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a nők világkongresszusán mondott beszédéből) TELJESÍTJÜK A GABONAPROGRAMOT irta: Éles Károly, az SZLKP Galántai Járási Bizottságának titkára KÉTEZERKÉTSZÁZ KILOMÉTER BULGÁRIÁN ÁT Péterfí Szonya riportsorozatának első része AMI LATSZIK ÉS AMI NEM... Szaszák György írása KOMPPAL A DUNA MÁSIK PARTJÁRA Németh János riportja CSANDA SÁNDOR HATVANÉVES Duba Gyula írása ÉGŐ FÖLD Részlet Egri Viktor regényéből Alakja szerint ítélve inkább beillene kosárlabdázónak, mint harckocsizónak. Szinte hihetetlen, hogy 188 centiméteres magasságával hogyan tud másodpercek alatt eltűnni a harci járműben. Mojzes Béla törzsőrmester, a Vyskovi Katonai Főiskola elsőéves hallgatója, azaz már csak volt. ősztől másodikos lesz.- Sokkal nehezebb évre számítottam - mondja szerényen. - Az öthónapos tényleges katonai szolgálat után törzsórmesteri rangot kaptam és rajparancsnoki beosztást. Nincs könnyű dolgom, velem egykorú fiúk a beosztottjaim. A tardoskeddí (Tvrdosovce) fiú az Udvardi (Dvory nad Zita- vou) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetében készült hivatására. Gyermekkora óta vonzotta a technika, a korszerű gépek. Ma már valamelyik mezőgazdasági üzemben dolgozna, ha az érettségi előtt fel nem vetődik az osztályfőnöki órán a katonai főiskolán való tanulás lehetősége. Szinte az egyik napról a másikra határozta el, hogy a harckocsizó karon fog tanulni, a hivatásos katonai életpályát választja.-Az egyenruha mindig vonzott, de ennél is jobban az a tény, hogy itt a főiskolán, a néphadseregben a legkorszerűbb gépekkel, műszerekkel, technikával ismerkedhetem meg. Szinte felvillanyozott, amikor először vettem kézbe a harci jármű botkormányát. ,,száguldottam“ a kiképzőbázison. Ez a fegyvernem nekem való. AZ ELSŐ Szerény, megfontolt fiúnak ismerték az iskolában is, olyannak, aki nem idegenkedett a közösségi munkától. Itt vették fel a pártba tagjelöltnek. Mindig szeretett másokon segíteni. A főiskolán sincs ez másképpen. Csupán az változott, hogy minden idejét a tanulásnak szenteli, ritkán megy kimenőre, szüleit azonban csaknem havonta meglátogatja. — Az első időszakban tagja akartam lenni a népművészet csoportnak, de aztán meggondoltam magam. Nem mintha nem vonzott volna a tánc. de úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha az első évben teljes eróbedobással tanulok, aztán majd meglátom, mire vagyok képes, mire futja még az erőmből és az időmből Hogy úgy is cselekedett. amint eíiatározta, arról a legjobban az a tény beszél, hogy az évfolyam legjobb, legeredményesebb hallgatói közé tartozik, sót a Példás katona jelvényt is megszerezte. A matematikában éppúgy otthon van, mint az alakzati és a 'harcászati kiképzésben. Szeret a harci jármű közelében lenni. Egyébként elmondható róla, hogy semmilyen tantárgytól sem idegenkedik Az viszont kihozta a sodrából, hogy pisztolyból az éleslövészet nem úgy sikerült, amint gondolta. Hiába nyugtatták oktatói, hogy ez gyakodat és edzés kérdése, nem tudták megvigasztalni. ÉV UTÁN- Mindig azt tartom szem előtt, hogy itt a főiskolán a hivatásunkra, az életre, a néphadseregben való szolgálatra készülünk. Már most az első év után tudatosítom, hogy kellő tapasztalatra csak a csapattestekhez kerülve tehetünk szert, de az iskola, ha az ember is úgy akarja, jól felkészít a csapattiszt: szolgálatra. A tudásért nálunk is meg kell küzdeni, aki erre nem képes, az csak átlagos katona lehet S hogy ez ne így legyen, ezért a kollektíva, a közösség is sokat tehet. Nálunk ez jól bevált módszer... Barátai, volt iskolatársai legtöbbje ebben az időben katonai egyenruhát hord. A legjobb barátja a kassai (Kosice) repülős főiskolán tanul. Gyakran váltanak levelet, tervezgetik, hogy a szünidő alatt találkoznak. Lesz miről beszélniük, véleményt cserélni, hiszen különböző fegyvernemhez tartoznak, öccsével, Marianna!, aki a Presovi Repülős Szakközépiskolában tanul, többet lehet együtt a nyáron. Apám valamikor pilóta szeretett volna lenni. Minden bizonynyal ezért nem volt ellenvetése, hogy két fia a hivatásos katonai életpályára készül. Ha találkozunk, gyakran mondogatja: nehogy szégyent hozzatok a fejemre. Béla szót fogadott. Jól tanul és emberségből is megállja a helyét. Mindazt, amit a szülői házból, az iskolából magával hozott a főiskolára, a közösségben kamatoztatja. Mint minden fiatal, szereti a zenét, a jó könyvet, a sportolást, de szívesen megnéz egy-egy jó filmet is. S ami mindennél fontosabb, egyéni példamutatással ösztönzi társait a tanulásra, úgy ahogy az egy párttagjelölthöz illik. Búcsúzóul csak ennyit mond:- Az első évet magam mögött tudhatom. Hogy ebbe az iskolába jelentkeztem, nem bántam meg. Sok barátommal beszéltem, akik félnek a katonai iskolán való tanulástól. Nekik, de másoknak is azt tudom tanácsolni, hogy nincs mitől tartaniuk. Aki segítségre szorul, nem marad egyedül. Igaz, nehéz, férfias életpályára készülünk, amely egész embert követel meg, de éppen ez benne a szép. Ezt nemcsak én vallom, hanem évfolyamtársaim közül is igen sokan. NÉMETH JÁNOS ÚJS 1987. V
