Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
Alekszej Kucsajev rám Zsiga. - Fia van, na. dták. fekete telefonkészüléket im mellé, az egyik alumí- gondosan, lassan, olyan éumás csontvégeimet is elfordulni egymáson, ik ám - hallottam Zsigát, ik rajtam, hogy én magá- íz estin? i lopott sörösládán, száz- , szomorúan, s hogy nem kérdezett: csinálna cigányt a fiából, ígpillantottam három ba- va jöttek, egyiküknek már .siga kacagott a hátam innék az urak. cet, mi? jy hangjuk volt az urak- pdesen. - Azt akartam, jdja meg... Most haragf irtákat lélegzett, én meg rándult barátaimat: meg- n csattogott a gumicsiz- sit elszürkültek már a fáskik paducot? - kérdezte akarja. impölt - tompa hangjáról edt lehetett -, papírokat meg lassan jöttek a ház lyben. i vonót, rázendített valami nintha kinti barátaim lép- e volna. őst? - kérdeztem, sak ha meghallgatja, váza álltam, egyedül, mint agasban, s lentről, felesé- gatlan csecsemő figyelt sl-elbicsaklodva, érzéssel ált összes borvirágos dalegét, sokáig, hogy mez- lt a hangszer, én meg rátáimat néztem, akiken fság a fürdöpermet fölött: fél ház előtt és vissza, íresnek engem a hírrel, ifogódzva; végül újra ele- ;imentem. Mórocz Mária Augusztus blues Azt hittem remegni csak őszintén lehet Nem tudom Ó igen - most már ez sem fontos Lehet mindez azért történt mert egy férfi leült egy nő mellé - egészen közel Milyen egyszerű * * *• A térben létezni valamint a tárgyakhoz idomulni éppoly nehéz amilyen könnyű a monumentális akármi leheletvékony pókhálón függ Senki sem válaszol arra mit cselekedj ha egy ponton kénytelen vagy megállni mert talán a kavicsok is tudnak rólad annyit hogy megvessenek Talán nem is fáj kötődsz hozzájuk csak nevetségesnek tartod gyengeségedet Mert amikor azt mondod Ámen saját gyászbeszédedtöl vagy elragadtatva Az első férfinek Fürdőszoba szigetelt - Alattunk gyűrődéseitől sikolt egy mellény kiáltása visszhangzik bennünk foltjai fehéren világítanak Általunk Lehajtott fejed Megérinthetetlen * ' * * Egy délután hangulata tükröződik ezen az arcon Magas a Föld- nehezedik talpamra Szeplőtlen fogantatás ellen használjon akármit Szükségem volt rá, hogy átkarold váltamat- arcod megtámaszd hajamon Hallgatásod leföldeli kezeimet- ujjgyökerek vízért kiáltanak Szomjuhozlak ■ IIWI ■ i i I ................■.lm. ■■■■, ——— th a valami egészozásról lett volna a műsorfüzeteket, :unk, majd hirtelen gy karaván, a sűrű en. Ám sokaknak siránkoztak vagy így hívják meg őket ;zély elöl könnyen A kényelmetlen agy érdeklődéssel, írülmények között agyarázat, három- egnéztünk. Nevet- íken, kis híján sírva dramatikus jelene- ;esedtünk a kitalált ben mindemögött zerúség és közös t. A moziból távozás illatokkal teli sóink fel, melyeken agést folytatva vár- dat kitűzze keleten ’Iáját, mely kétség- hogy a tunyaság *n legyőzetett. tzepe táján szinte vált a küzdelem, következtek, szür- borult fölénk, akár en légáramlat sem áztatott idő, undorí- jyak közt. Ezekben m és én rádöbbenek hiábavalóságá- í mentünk könyveikkel, és szillogiz- ök is megfertöződ- hogy a tunyaság s betegség, amely i tárgyakat is meg- absztrakt dolgokba ilő, hasznavehetet- radt látszatát köljház emeletenként Elsőként a legalsó íz éléskamra és s volt. Az ott tárolt ik, a faszénhegyek, Imiszerek könnyen ákmányává. Aztán ibb jött, feltartóztat- atalmas árvíz, mely el és holttesteket vet partra. Mi, akik a legfelsőbb emeletet foglaltuk el, ádáz ellenállást szerveztünk. Kinyitottuk a vízcsapokat és hagytuk, hogy a víz kifolyjon a folyosóra, beszivárogjon a szobákba. Egyik hősies kiruccanásunkról trópusi gyümölcsökkel és pálmaágakkal megrakodva tértünk vissza, harapdáltuk a nedvdús masszát, a zöld levelekkel pedig legyeztük magunkat. De a víz hamarosan felmelegedett, a pálmalevelek leszáradtak, a gyümölcs megfeketedett. Ágyunkban fekve hallgattuk, hogyan verődik vissza izzadság- cseppjeink hangja a padlócsempéről. Elhatároztuk, hogy megadjuk magunkat. Kezdetben még számon tartottuk az órákat (nagyon közel hozzánk fáradtan zúgott egy torony harangja, vajon ki harangozott), a napokat, de hamarosan elvesztettük minden fogalmunkat az időről. Tompa félálomban, közeledtünk az elhülyüléshez. Nem tudtunk szólni egy szót sem. Képtelenek voltunk összeszedni egy gondolatot. Élő anyag voltunk, de megfosztva mindentől, ami emberi... Mennyi ideig tartott ez az állapot? Nem tudom, nem tudnám megmondani. Csupán arra a reggelre emlékszem, amikor egy óriási dörej, melybe beleremegett az egész város, kilökött az ágyamból. A lökés felrázott, érzékszerveim egy pillanatra felélénkültek. Aztán nagy csend következett, majd friss levegő sortüze sarkig tárta az ablakokat, melyek üvegén néhány vízcsepp látszott. Egy pillanat alatt megújult az egész szoba atmoszférája, a nedves föld beáramló egészséges illata az ablakhoz húzott bennünket. Ekkor láttuk, hogy kiadósán, reménykeltőén esik. Azt is láttuk, amint a fákról leválnak az első aranyszínű levelek, és rövid keringő után földet érnek. A föld hatalmas örömujjongással éledt fel az érintésre, mint hosszú álmából az állat, s mi magunk is az újjászületés részeseinek éreztük magunkat, örömmel öleltük meg egymást az ablak párkányán, arcunkon az ősz nedves cseppjeivel. LÓRINCZ EMŐKE fordítása I I j gépet kapott a gyár. Szép, korszerű U/ konstrukciót, az ember önkéntelenül is megsimította, ha mellette ment el. Egyszeriben a részleg büszkesége és szimbóluma lett. A kutatóközpont dolgozói a legmodernebb módszerek alkalmazásával pontos, minden részletre kiterjedő munkafolyamatot dolgoztak ki a gép kezelésével kapcsolatban. Bal kézzel első ütemre a gombot, jobbal másodikra a kart nyomjuk, húzzuk, fordítjuk, csavarjuk. .. pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen. Nem vész el egyetlen tized- másodperc sem, a gép az inditás után automatikusan termel, a munkás pedig a beépített képernyőn szolid horrorfilmekben gyönyörködhet. Az ünnepélyes avatásra lejött a vezetőség. A gép kezelője, Kovács János, direkt az alkalomra vételezett vadonatúj munkaruhájáCsáky Pál Nagy 1 a tudomány! ban,-büszkén lépett a csodamasina elé. Elkészültek az ünnepi fotók, aztán elfogytak az ünnepi szöveggel teleírt papírlapok, kezdőd- t hetett a termelés. Kovács János bekapcsolta a gépet. Halk duruzsolás hallatszott, a jelenlévők elégedetten néztek egymásra. Kovács János villámgyorsan átismételte magában a munkafolyamat menetét, aztán belefogott: jobbal a gombot - egy, ballal a kart - kettő, nyitott, húzott, fordított, csavart és... A jelenlévők fölszisz- szentek, mert Kovács János karjai összegabalyodtak, kis híján elkapta őt az ördöngösen forgó gép. Ha pedig ez a csodamasina egyszer elkap valakit, annak már rendelheti is a szakszervezet a koporsót! Szerencsére, Kovács János idejében abbahagyta a modern munkafolyamatok előírásszerű végzését, megmentve ezzel a szakszervezetet a váratlan kiadásoktól. Félszeg mosolyt küldött a jelenlévők felé, gondolatban újból átismételte a tennivalókat, aztán újból nekifogott: jobbal csavart, ballal zárt és... a jelenlévők újból felszisszentek, Kovács Jánost kis híján megint elkapta a gép. A felelős vezetők összenéztek és halk kutya fáját mondtak magukban: Kovács János ugyanis balkezes volt. Nem maradt más hátra, mint kihívni a kutatóközpont specialistáit, megoldandó a problémát. A specialisták komoly arccal állták körül a gépet. Óránként hat-hét megoldást javasoltak, vitattak meg és vetettek el: a probléma nehéz diónak bizonyult. A két legkonstruktívabb javaslat egyikét, mármint hogy vegyék meg a gépnek ama részét is, melyet eddig ,,kispóroltak", s amelyet Kovács Jánosnak kellett helyettesítenie, a csoport vezetője, a másikat, nevezetesen, hogy Kovács Jánost képezzék át jobbkezesnek, maga az érdekelt vetette el. A specialisták a fájuk szegeződó pillantások füzében egyre idegesebbek lettek, egyre több idegen szót, szakkifejezést használtak és buzgón törülgették magukról az izzadságot. Egyiküknek hirtelen felderült az arca: rossz itt a szellőztetés, megoldom, mondta. Mint amikor lavina zúdul le a hegyről, dübörögtek a kifogások: rossz lett a vízlevezetés, a porelszívás, a fényvisszaverés, de még a kongásegyüttható is. Sőt, a kutatócsoport főnöke még a mennyezet egy részét is tartósította valamilyen speciálisan idevágó csodaszerrel. A gép pedig csak állt középen és várt a sorára. Két hét múlva, miután mindent bekentek, levezettek, elszívattak, elforgattak, ismét összedugták fejüket a gép felett. Az áttöpren- gett napok meghozták gyümölcsüket: a konstruktív javaslatok most már percenként estek és vetettek el, míg végül is megszületett a döntés: a gépet darabokra szedik, áttervezik, átszerelik, potom négymillióért. Mindannyiuknak felragyogott az arca: az elme mégiscsak győzedelmeskedett a gondok felett. Egyedül Kovács János nézett nagy bután maga elé, aztán csapott a homlokára és mondott egy cifrát. Utána átment a gép másik oldalára, beindította, és eddig önmaga tükörképeként kezdve el végezni a tudományosan előírt munkafolyamatokat, bal kézzel téve, amit eddig jobbal csinált. És láss csodát, világ, a kezei nem gabalyodtak össze, a gépnek esze ágában sem volt elkapni őt, néhány percnyi csiszolódás után olyan eszmélyi kettőst alkottak, mintha világéletükben így dolgoztak volna együtt. Mondanám végezetül, még ma is boldogan termelnek, ha a normáikat fel nem emelték. A gép kifogástalanul működik, s Kovács János még ma is ott serénykedik körülötte mindenki megelégedésére, csak itt-ott káro- mítja el magát néha, amikor a speciálisan tartósított plafon egy-egy darabja néhanap a fejére esik. A FOGADÁS Tolja Kazancev a tizenkettedik osztályon dolgozik. Még a főiskoláról ismerjük egymást. Fogadást kötöttünk: ha valaki kérdez valamit tőlünk, nem válaszolunk, hanem megismételjük a kérdést. Aki tovább bírja, az lesz a nyertes.. Visszamegyek az irodámba, dolgozom. Megszólal a telefon:- Tkacsuk elvtársat kérném - hallom a kérdést.-Tkacsuk elvtársat kérném - mondom és leteszem a kagylót. Tkacsuk én vagyok.- Tkacsuk a főnökhöz! - kiált rám az ajtóból a titkárnő.-Tkacsuk a főnökhöz! - kiáltok vissza és belemerülök a munkámba. Erre Szpicin jön felém:- Hé, mi van veled?- Hé, mi van veled? - kérdezem Szpicint. Szpicin megfordul, megvonja a vállát:- Biztos valami fogadás - dünnyögi.- Ez az, fogadás. - szögezi le Szipnyak, a főmérnök. - Ott voltam, amikor fogadtak egy üveg konyakban.- Ejha! - hördültek fel a munkatársak. Belép az osztályvezető.- Tkacsuk, magát hányszor kell hívni? Viccelődünk itt, vagy dolgozunk? - mondja haragosan.-Tkacsuk, magát hányszor kell hívni? Viccelődünk itt, vagy dolgozunk? - mondom én. Az osztályvezető sarkon fordul és becsapja maga mögött az ajtót.- Bátor fickó, jól tartja magát - mondják elismerően a kollégák. Otthon így szól a feleségem:- Kérsz vacsorát?- Kérsz vacsorát? - kérdem én.- Ittatok ma talán?- Ittatok ma talán?- Akkor maradj éhen.- Akkor maradj éhen. Vacsora nélkül telik el az estém. „Nem is az üveg konyakról van szó - gondolkodom magamban. - Ez elvi kérdés. Habár a konyak is jól jönne.“- Apa, kapcsold be a tévét - fordul hozzám a fiam, ahogy belép a szobába.- Apa, kapcsold be a tévét - hangzik a felelet.- Világos - mondja a fiú. - Mondd, csak, és meddig tart a fogadás? Nálunk az osztályban az egyik srác két hónapig bírta. „Még mit nem - háborodok fel -, talán két hónapig vacsora nélkül leszek?“ Kézbe kapom a telefont, kitárcsázom Tolja számát:- Hé - ordítok a kagylóba -, és meddig tartson a fogadás?- Hé - ordítja ö is és meddig tartson a fogadás?- De most komolyan, igazán nem akarlak próbára tanni.- De most komolyan, igazán nem akarlak próbára tenni.- Ostoba tökfilkó vagy - mérgelődöm.- Ostoba tökfilkó vagy - hallom a választ. „Meglátjuk még, ki a tökfilkó!" Lecsapom a kagylót. „Nem adom fel. Bírom végig, és nem az üveg konyak miatt. Ez elvi kérdés. Habár a konyak is... “ Késő este Tolja Kazancev telefonál. Titokzatos hangon szót:- Halló, te vagy az, nyuszikám?- Halló, te vagy az, nyuszikám? - válaszolok a kérdésre és az ajtó felé sandítok. Feleségem ácsorog az ajtóban és érdeklődéssel figyeli beszélgetésünket.- Jó estét, drágaságom - folytatja Kazancev. - Nagyon vágyódom utánad! A házi sárkányom már teljesen megbolondít. A legszívesebben felkötném magam, mint hogy ilyen házaséletet éljek. Csak melletted érzem jól magam, cicuskám. ölel, csókol a te kutyuskád. Nagyon halkan próbálom megismételni a szöveget, de Tolja arra kényszerít, hogy bizonyos mondatokat kétszer, sőt háromszor is megismételjek. És azt az ostoba „te kutyuská- dat“ négyszer kellett elmondanom. A fiam, mintha feléledne, a feleségem pedig halkan így szól:- Reggelre egy hajszál se maradjon itt utánad! - s csendesen bezárja az ajtót.- Kutyuskám! - vihog fiam a paplan alatt. Egész éjjel egyedül fetrengek az ágyban, álom nem jön a szememre, azon töröm a fejem, hogyan álljak bosszút. „Az ördögbe is, kezd komolyra fordulni a játék. De nem adom fel. Nem az üveg konyakról van szó. Ez elvi kérdés. Habár a konyak is... “ Bosszút álltam Kazanceven. Méghozzá a saját módszerével. Kazancevet is kidobták otthonról. A munkahelyről is. Mindkettőnket. Egy kis szobát béreltünk ki magunknak, s nagy káposztafejeket rakunk ki a vontatóhajókról. Vígan élünk.- Gyerünk, gyerünk - kiáltja Tolja.- Gyerünk, gyerünk - felelem én. Mindketten tartjuk magunkat. Egyikünk sem akarja elsőnek feladni. Hiszen nem az üveg konyakról van szó. Ez elvi kérdés. Habár a konyak is.. URBÁN GABRIELLA fordítása 'ulo Polák rajza
