Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-18 / 50. szám

• „A lakást nekünk ígérte az igazga­tó, de a lakásszövetkezet is“ P enész virágzik az egykori cseléd­lakás nyirkos falain. A század elején épült, sötét, szoba-konyhás la­kásnak - amely jelenleg Kláris János négytagú családjának otthona - sajnos nem ez az egyetlen súlyos fogyatékos­sága. A szoba legfeljebb a konyhából fűthető. A lakásba nincs bevezetve a víz, sem a gáz. Klárisné, aki két pelenkás gyermekről gondoskodik, az egyik szomszédja kútjáról hordja a vizet mosakodáshoz, főzéshez, mosáshoz... Illemhely az udvaron, s a fürdőszoba elérhetetlen álom. Ezek a körülmények viszont nem adnak teljes képet Klárisék lakáshelyzetéről. Az igazság az, hogy a cselédlakástól néhány percnyire van egy másik, három szobás, összkomfor­tos, szövetkezeti lakásuk is. Több, mint két és fél éve őrizgetik az erről szóló iratokat, a lakáskiutalási határozatot, s a lakásszövetkezeti tagrész (21 ezer korona) megtérítését igazoló okmányo­kat. Ebben, az emberhez méltó lakó­helynek tekinthető lakásukban azonban ,.jogellenes lakásfoglalók“ telepedtek meg. Klárisék egyszerű emberek. A hivata­los ügyek intézésének rengetegében té­tován bóklásznak. Nemigen értik, hogy az őket jog szerint megillető lakásban miként lakhatnak több mint két és fél éve Zsigó Imréék, akiket az első pilla­nattól fogva „jogellenes lakásfoglalók­nak" tekint minden érintett szerv, s nem értik azt sem, miért kell nekik - a járási közegészségügyi állomás véleménye szerint is - egészségre ártalmas „lakás­ban“ élniük, ha egyszer ott az összkom­fortos lakásuk. Hogy kérdéseikre vá­laszt kapjanak, szerkesztőségünkhöz fordultak. A TÉNYEK BESZÉLNEK Ma már ugyancsak nehéz megállapí­tani, mi is történt két és fél - három évvel ezelőtt, amikor Zsiqóék elfoglalták a lakást, s kezdetét vette az ezzel kap­csolatos ügyintézés. A puszta tények mégis sok mindent elárulnak. Lássuk hát ezeket. Klárisék már 14 éve dolgoznak hűsé­gesen a Bajcsi (Bajc) Állami Gazdaság­ban, amelynek rendelkezési joga van a jogellenesen elfoglalt szövetkezeti la­kás fölött. 1983-ban lakáskiutalásra kaptak ígéretet a gazdaság illetékes bizottságától. 1984-ben az egyik szö­vetkezeti lakás üresedés előtt állt, mivel lakója, Oriákoné, újonnan felépült csalá­di házába készült. Erről természetesen a szomszédok szereztek először tudo­mást. Hogy Zsigóné szülei Oriákoné közvetlen szomszédai voltak, az persze véletlen lehet, ugyanúgy mint az, amit a gazdaság akkori igazgatójának, Duka Gézának munkatársától tudtunk meg, mármint, hogy az igazgató baráti kap­csolatban állt Zsigóné szüleivel. A kö­vetkező véletlen: az igazgató a lakásbi­zottság határozatát megelőzve a meg­üresedő szövetkezeti lakást odaígérte Zsigó Imrének, aki akkor még nem is volt a gazdaság dolgozója. És elkezdő­dött a versenyfutás az idővel. Zsigó Imre korábbi munkahelyéről átlépett az állami gazdaságba és beadta kérelmét a meg­üresedő szövetkezeti lakásra, összeült a gazdaság lakásbizottsága, kivizsgált, mérlegelt, és határozott: a lakást nem annak juttatták, akinek az igazgató ígér­te, hanem Kláris Jánosnak. A bizottság elküldte határozatát a lakásszövetke­zetnek, amely felkérte Klárisékat, fizes­senek be 21 ezer koronát, jnajd meg­hozta lakáskiutalási határozatát. A la­kásbizottság döntése után azonban Zsi­góék, illetve Oriákoné sem várakoztak ölbe tett kezekkel. Oriákoné beköltözkö­dött a családi házába, a szövetkezet háza melletti kerítését, óljait és kútját eladta Zsigóéknak potom 30 000 koro­náért, s mintegy mellékesen átadta ne­kik a szövetkezeti lakás kulcsait is, mire azok beköltözködtek. 1985 tavaszán a versenyfutás látszólagos döntetlennel fejeződött be. Kláriséknak volt egy la­káskiutalási határozatuk, de nem volt lakásuk. Zsigóéknak volt lakásuk, ám nem volt lakáskiutalási határozatuk. Oriákonénak pedig volt 30 ezer koroná­ja, és mint később kiderült, megmaradt a lakáshasználati joga, és bizonyos fel­tételek mellett igényt tarthatott még a szövetkezeti tagrész kifizetésére is. PÁRATLAN LELEMÉNNYEL A kialakult helyzet Oriákoné és Zsigó- ék számára igazán kedvező voit, s ezért minden törvényes és törvénytelen lehe­tőséget kihasználva időhúzásra töre­kedtek (törekednek) szinte páratlan lele­ménnyel. „Nincs eleve vesztett ügy, csak megnyert hónapok, évek“ elv alapján megfellebbeznek minden dön­tést. Időbe kerül míg másodfokon eluta­sítják akár a legképtelenebb fellebbezé­süket is. A hatósági kilakoltatást meg­előzően kiürítik a lakást, majd újból visz- szaköltözködnek. Ugyanazt a kilakolta- tási határozatot kétszer végrehajtani nem lehet! Amikor a lakásszövetkezet pert indít Oriákoné lakáshasználati jogá­nak megszüntetését kérve, abból az indokból, hogy az alperes a lakást nem használja, Oriákoné azonnal bepereli Zsigóékat a lakás kiürítéséért. Ezzel „bizonyítja“, ott lakna 6, ha nem akadá­lyoznák benne. A bíróság törvénysértő ítéletet hoz, mert Zsigóék kiköltöztetését pótlakás kiutalásától teszi függővé. Ezt az ítéletet persze egyikük sem fellebbe­zi meg. Hiszen míg a nemzeti bizottság pótlakást tudna kiutalni, hónapok vagy inkább évek telnének el, de még a pótla­kás kiutalását is meg lehet fellebbezni. Sót, a pótlakást el is lehet utasítani! Az állami gazdaság, hogy megoldja az ál­datlan helyzetet, egyik lakást a másik után kínálja fel Zsigóéknak, akik hol elfogadják, hol visszautasítják a felkínált lakást (például azzal, hogy messze van a jelenlegitől). AZ ADOTT SZÓ ÉRTÉKE Az idő könyörtelenül telik - könyörte­lenül Klárisék számára. Közeleg a tél, amely ugyancsak megviseli majd őket a hideg, nyirkos lakásban. Ezért Jozef Michálek, a gazdaság új igazgatója újabb javaslattal állt elő. A gazdaság segítséget (főként építőanyagot) nyújt Zsigóéknak, hogy az egyik épületből olyan komfortfokozatú lakást alakítsanak ki maguknak, amilyet csak akarnak. A feltétel: a jogellenesen elfoglalt lakás­ból október 15-ig kiköltözködnek. Zsigó Imre aláírásával kötelezte magát, hogy az említett időpontig kiüríti a Klárisékat megillető lakást. Sorrendben ez a má­sodik ilyen megállapodás, melyet ezút­tal sem állt szándékában teljesíteni. Húzta az időt. Nemigen tanúsított ér­deklődést az új lakás rendbehozatala iránt. Október 15-e után pedig kijelen­tette, hogy tavasz előtt semmiképp sem költözködik - állítják a gazdaság illeté­kesei. Zsigóék egy nem létező jogszabály­ban bíznak, öntudatosan hirdetik, „tör­vény van arra, hogy október 15-e után nem lehet kilakoltatni“. Tudnak azon­ban más nem létező dolgokról is. Zsigó­né ottjártunkkor többek közt azt állította, hogy nekik is van lakáskiutalási határo­zatuk, s hogy a lakásszövetkezet is megígérte már nekik a lakást... hogy a hnb engedélyezte számukra a lakás- használatot... Sima szavú. Az ember hinne is neki, csak hát a lakásszövetke­zetben és a nemzeti bizottságon mást állítanak. Ha Klárisné rendelkezne akár csak fele ennyi meggyőző erővel, aligha laknának még ma is olyan lakásban. Ám Klárisék, mint említettem, egyszerű em­berek. Hisznek a hivatalok segítő- készségében, a jogban... Hisznek talán még Oriákoné követelésének jogossá­gában is, aki megüzente nekik, az eset­leges költözködés után, fizessék meg neki azt a 30 ezer koronát, melyet ö kénytelen lesz visszafizetni Zsigó­éknak. Hogy mikor költözködhetnek? Juraj Miékovic mérnök a naszvadi (Nesvady) hnb osztályvezetője megígérte, hogy a napokban újabb lakáskiürítési határo­zatot adnak ki - amely ellen Zsigóék ismét fellebbezhetnek... Mindent összevetve talán már januárban. Addig­ra elkészül Zsigóék központi fűtéses lakása is. Ez fontos, mert akárhová beköltöztetni nem lehetne őket. Nem a jogszabályok, hanem a kilakoltatások általános humanista gyakorlata miatt. FEKETE MARIAN WMKl • Klárisék egész­ségre ártalmas la­kásban élnek, né­hány percnyire a számukra kiutalt összkomfortos la­kástól (Gágyor Aliz felvételei) A bizalmat meg kell szolgálni Faluszerte jól ismerik, de hogy mikor van otthon, kevesen tudják. Varga Aladárné, a Galántai (Galanta) Járási Nemzeti Bizottság képviselője ugyanis immár két évtizede két műszak­ban dolgozik a járási ipari vállalatnál. Abban az időben került oda, amikor még kicsik voltak a gyerekei, amikor a családi házat építették. Azóta a ház is felépült, a gyerekek is felnőttek, sőt már unokája is van, de ö maradt, vállalta az ingázással járó nehézségeket, azt, hogy a délutáni műszak után csak éjfél felé kerül ágyba.- Tíz évig esztergályosként dolgoztam - kezdi el a beszél­getést. - Mindig érdekeltek a gépek, a keresel is jó volt. Igaz, sokat kellett tanulnom, hogy másokkal is felvehessem a ver­senyt. Aztán a vállalatnál köszörűsre volt szükség, így egy évtizede már ebben a beosztásban dolgozom. Kezdettől arra törekedtem, hogy a lehetőség szerint túlteljesítsem a tervet, ha egyszer már ingázom, jól akarok keresni. A vállalatnál azok közé tartozik, akik megalapították a nő­szövetség üzemi szervezetét. Kisebb-nagyobb társadalmi tisztségeket is betölt. Tagja annak a szocialista munkabrigád­nak, amelynek alapítói, köztük 6 is, már megkapták az ezüstjelvényt. Jó a kollektíva, pedig a vállalati érdek úgy kívánta, hogy néhány brigádtagot más munkahelyre helyezze­nek át, így új emberek kerültek helyükre. Munkája, szorgalma elismeréseként ott volt az egyik nőnap alkalmából a bratislavai várban, az idén pedig a belügyminiszter fogadásán, mint a heiyi gazdálkodási üzemek élenjáró dolgozója.- Nem voltam nagyravágyó, csak a kötelességemet teljesí­tettem. Szerintem, nem tartozom a legjobb dolgozó^ közé, inkább azokhoz tartozom, akik nem ijednek meg a feladatok­tól, akiknek van véleményük és tettekre készek. Az idő múlásával a vállalat lett a második otthonom, de úgy, ahogy ezt a családom sohasem érezte meg. Kedvvel, odaadással végzem a munkám, szeretem, amit csinálok, s azt hiszem ez a legfontosabb. Idestova hét éve lesz annak, hogy lakóhelyén, Felsószeli- ben (Horné Saliby) megválasztották a jnb képviselőjének. Azóta képviseli a falu lakosságát a járást irányító szervben. Ez is bizonyítja, hogy nem csalódnak benne választói. Nyitott szemmel és füllel jár a községben, ismeri az emberek gondjait. Ma már maga is mosolyog azon, hogy akkor, amikor jelölték, napokig töprengett, elvállalja-e a tisztséget, noha a bizalom jólesett. Ismeri az embereket, itt született, itt nőtt fel, ma is közöttük él.-Az utóbbi években településünk sokat fejlődött, ami elsősorban a falu vezetőinek és lakosainak az érdeme. Büszkeséggel tölt el, hogy üzletek, művelődési ház, fedett autóbuszállomás épült, és hogy nemsokára elkészül a szol­gáltatóház is. A jó szervezőmunka, a lakosok segítsége nélkül nem tartanánk itt. Egyéni építkezés keretében egy egész új falurósz épült fel, amely üzletet is kapott. Bármilyen rendezvény van a községben, ott van, éppúgy mint a hnb plénumain, vagy a falugyűléseken, még abban az esetben is, ha ezért műszakot kell cserélnie. Egy időben többen kérték, hogy a falun áthaladó autóbusz a háztartási cikkek boltja előtt is álljon meg. A nemzeti bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de eredménytelenül. Addig intézke­dett, amíg közös erőfeszítéssel elérték, hogy május elsejétől már az üzlet előtt is megáll az autóbusz.- Van egy hasonló esetünk. Alsószeli (Dőlné Saliby) köze­lében van egy kisebb település, egykori major, amely közigaz­gatásilag hozzánk tartozik. Vagy kétszáz ember él ott. Évek óta kérik, hogy az autóbusz hozzájuk is kimenjen, ne kelljen a megállóig két kilométert gyalogolniuk. Az illetékesek üzem- anyaghiánnyal indokolják kérésük elutasítását, de én ebbe nem tudok belenyugodni. Addig járok utána, amíg meggyőzöm az illetékeseket az ott élő emberek kérelmének jogosságáról, arról, hogy azt a pár liter üzemanyagot másutt megtakaríthat­ják. Egyszer csak megunják, hogy a nyakukra járok .. Mi sem természetesebb, minthogy a jnb helyi gazdálkodási szakbizottságában dolgozik, de ha úgy hozza a sors, gyakori vendég a szociális osztályon is, néha azért, hogy elintézzen valamit, néha pedig csak tanácsért megy be, hogy a hozzá forduló idős embereket eligazíthassa. Nem tartja számon, hány emberen segített, de örül, ha valamit sikerül elintéznie, ha valakinek megoldotta a gondjait.- A szakbizottság üléseinek egy részét a nagyobb települé­seken tartja. Ezeken sokat tanulok, hiszen a magam szemével győződhetek meg arról, hogy valósítják meg a feladatokat a gyakorlatban. A különböző ellenőrzéseken is részt vesznek Tapasztalatom szerint a legtöbb hiányosság a szolgáltatások terén, főleg az autószervizekben van, de sokat tehetnénk még a nők második műszakának megkönnyítéséért is. A pihenést számára a kerti munka és a kötés jelenti. Nem tud tétlenül ülni, ilyen a természete. Kötelességtudó, lelkiisme­retes, nem megalkuvó.-A jövőben is úgy szeretnék dolgozni, hogy a bizalmat, amit a vállalatnál, a településen kaptam, megszolgáljam. Úgy érzem, érdemes az emberekkel, az emberekért dolgozni, állandó kapcsolatot fenntartani velük. Ebben látom én is a képviselői munka eredményességét. NÉMETH JÁNOS Szabadidőmben szívesen kötök (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents