Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-17 / 28. szám
• Bodor Mihály A községet kettészeli a nagy forgalmú országút. Közel a határátkelőhely, Gömör turistaközpontjai, barlangjai. Az átutazók ritkán állnak meg a faluban, mert a néhány kilométerre levő motoros csárda jobban vonzza őket, mint a falusi vendéglő. Ozsgyánnak (Ozcfany) nincs különösebb vendégmarasztaló nevezetessége. (gy hát csupán átutaznak rajta. A járásban viszont tudják, hogy ebben az 1600 lakosú községben szorgos munkával megteremtették a föltételeket ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat lakóhelyükön, ne kívánkozzanak el máshová.- Különös helyzetben vagyunk — kezdi el a település bemutatását Bodor Mihály, a hnb elnöke. - A községhez nyolc tanya tartozik. Egyikmásikon 10-20 ember él, de például • Jolana Cabradská Bábahidon (Babín Most) 230, Molnárkán (Mlynárka) 170 ember. Bá- bahídnak és Feketerétnek üzletje, sót az előbbinek óvodája is van. Egy további tanya vezetékes ivóvizet, egy másik bekötőutat kapott. Úgy is mondhatnám, hogy eredményeink, gondjaink közösek. Közös célunk, hogy növeljük a település megtartó- erejét, annál is inkább, mivel a munkaképes lakosok kétharmada idegenben dolgozik. Örülünk, hogy az utóbbi öt évben már nem csökken a lakosaink száma. Azt mondják, ehhez elsősorban az járult hozzá, hogy megteremtették az egyéni építkezés feltételeit. Csupán a múlt tervidőszakban harmincnyolc családi házba költöztek be, a legtöbbe fiatalok. Olyan házak épülnek, hogy akár két család is elférne bennük. Annak a résznek a közművesítésére, ahol mintegy ötvenhat családi ház fog majd állni, mintegy négymillió koronát fordítottak. Annak ellenére, hogy itt is van még néhány üres telek, az országút túloldalán negyven építkezési telek előkészítését kezdték meg.- Belterületeken építkezünk, kerteket kellett felvásárolni, de az érintettek dicséretére legyen mondva, senki sem tiltakozott, s ezzel megkönnyítették a munkánkat. Az őszinte szó a meggyőző eszközünk. Tavaly kétosztályos óvodát adtunk át, amelyet a járási épitöipah vállalat egy év alatt épített fel. ■ -Az új létesítményben jól érezzük magunkat - állítja Szaniszló György né, az óvoda igazgatója. - A játszóteret most építik. Több mint hatvan gyerekünk van, ami öröm és gond is. öröm azért, mert a születések számának növekedésével a lakosság száma is növekszik, gond azért, mert az osztályok túlzsúfoltak. A hnb épületébe behallatszik az ácsok kopácsolása, a betonkeverő monoton zaja. Mindez arra vall, hogy a közelben jelenleg is szorgos munka folyik. Az elnök némi dicsekvéssel mondja:-Az utolsó simításokat végzik a művelődési otthonon. A négymillió korona költséggel Z akcióban épülő létesítményt a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából szeretnénk átadni. Ott kap majd helyet a posta és a nemzeti bizottság, a különböző klubhelyiségek. Már készülődnek a helyi színjátszócsoport tagjai, akik több környező községben is vendégszerepeinek. Az egyik munkálatát még be sem fejezték, máris újabba kezdtek. Tavaly óta Z akcióban épül egy iskolai pavilon, amelyben öt tanterem, konyha, étterem, szociális helyiségek lesznek. Nagy fába vágták a fejszét, azt mindenki tudja, de azt is, hogy szükség van erre a közei ötmillió koronás beruházásra. A község lakosai nem sajnálják szabadidejük egy részét társadalmi munkára fordítani, a múlt tervidőszakban több mint hárommillió korona értékű társadalmi munkát végeztek. Tavaly is úgy dolgoztak, hogy kormányelismerésben és pénzjutalomban részesültek.- Jól beosztjuk a lakosság segítségét. Egy-egy alkalomra 10-15 embert hívunk meg. Hétfőn értesítjük, hogy kivel számolunk, szerdára pedig már tudjuk, ki jöhet el. Az anyagbeszerzésen kívül a jó munkaszervezés az, ami előbbre viszi az építkezést, ami mozgósítja a lakosságot — állítja az elnök. - Ez a gyakorlat az évek során alakult ki, azt hiszem jól bevált, igaz nálunk is akadnak, akik idegenkednek a társadalmi munkától, de őket a nyilvános gyűléseken is kipellengérezzük. Azt hiszem, ez a nyíltság sokat segít. Járdák, zöldövezetek, virágsávok is készültek az elmúlt években. A főút mentén lévő virágok jó benyomást tesznek az átutazókra. Nemcsak dolgoznak, tervezgetnek is. Ebben a tervidőszakban meg akarják építeni a vízvezeték-hálózatot, a költségek meghaladják a 10 millió koronát. az idén már megkezdik a munkálatokat, és a helybeliek mindent megtesznek, hogy a vezetékes ivóvíz mielőbb minden házba eljusson. Az új művelődési otthon befejezése után, a régit tornateremmé akarják átalakítani.- Örülünk az eredményeknek, de sajnos a községünkben is akad néhány bosszantó dolog. így már tizenkét évvel ezelőtt felvásároltuk az ingatlanokat, hogy új vendéglőt építhessünk. Már a harmadik választási programban szerepel a vendéglő felépítése, de valószínű, hogy ebben a tervidőszakban sem valósul meg a fogyasztási szövetkezet beruházása. Itt az ideje, hogy végre megmondják mikor épül fel a vendéglő, illetve mi legyen a telekkel. A műemléknek számító kastély a hnb tulajdonát képezi, a tetőt rendbe tették, de ablak egy sincs rajta. Turista és szociális céloknak egyaránt megfelelne, de sorsáról mielőbb dönteni kellene, addig amíg nem késő - állítja Bodor Mihály, a hnb elnöke. — A felsőbb szervek segítsége nélkül ezeket a problémákat nem tudjuk megoldani, bármenynyire is szeretnénk. A háztartási hulladék szervezett elszállítását is kérik a lakosok, de ez csak akkor valósítható meg, ha legalább 3-4 község közösen vásárolna egy kukakocsit. Nem központi község, anyaköny- vileg mégis három település tartozik ide. Ezért is igyekeznek a szertartástermet évről évre felújítani. Amint Jolana Cabradská anyakönywezetö mondja, tavaly is 75 rendezvényük volt. A községben jól működik a nyugdíjasok klubja, törődnek a magukra maradt idős emberekkel. Tíz idős ember szorul ápolásra, ók a helyi vendéglőből kapnak ebédet. A nyugdíjasok részére kirándulásokat szerveznek, üdülési beutalót szereznek.- A róluk való gondoskodás éppúgy a feladatunk, mint a település fejlesztése. Egyszer mindnyájan megöregszünk, de senki számára sem lehet közömbös, hogyan telnek el majd élete őszének napjai - önti szavakba nézetét az elnök. Késő délután benépesedtek a kiskertek, szorgos munka folyik a családi házak építkezésein is. Gyerekek, felnőttek, idősek tesznek- vesznek. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, az ozsgyániak maguk teremtik meg mindazt, ami a jobb életkörülmények feltételeihez szükséges, otthont teremtenek maguknak, olyat, ahol idős és fiatal egyaránt jól érzi magát. NÉMETH JÁNOS • Korszerű családi házak épülnek a faluban (A szerző felvételei) Meggyőző eszközük az őszinte szó • Szaniszló Györgyné Előítéletek nélkül „A 18. életévüket be nem töltött fiatalok a büntetésüket minden esetben a többi elítélttől elkülönítetten, a fiatalkorúak javító-nevelő intézetében töltik le.“ (A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról szóló törvény.) Az 1976-ban létrehozott martini javító-nevelő intézet börtönhöz hasonlít tán a legkevésbé, A semmitmondó külső, a látszat megtéveszti az újságírókat szállító busz vezetőjét is. Elmegyünk mellette, s ha nem lennének köztünk akik már jártak itt egy börtönlátogatás alkalmából, nyilván értékes perceket, negyedórákat vesztenénk keresgéléssel, amúgy is szűkre szabott időnkből. - Gyakran bírálnak minket a gazdasági szervezetek vezetői, merthogy ebben a büntetésvégrehajtási intézetben jobb lakhatási, anyagi fettételek közt élnek az elítéltek, mini náluk a munkás- szállások lakói - mondja később Habrun őrnagy, az intézet parancsnoka, majd végigvezet bennünket az intézetben. A külső látszatot teljes mértékben igazolja az, amit bemutat nekünk. Már-már kórházi tisztaság honol mindenütt ahol elhaladunk. Kinyitja egy cella ajtaját, meglepődve nézzük a világos és tágas helyiséget. Akkora ablakból nyílik kilátás az intézet sportpályájára, hogy méltán irigyelheti még a lakótelepi lakás tulajdonosa is. Csupán a rács és az előírt rend árulkodik arról, hol járunk. Emeletes ágyaknak, netalán priccseknek nyoma sincs. Az ágyakon vakítóan fehér, gyúretlen ágynemű. Hasonló tapasztalatokat szerezhetünk egy-két tanterem megtekintésekor is. A legmodernebb oktatási és szemléltető eszközöket nem csupán a tantermek, szertárak porfogóiként tartották; látogatásunk idején is éppen működtették. Mindez persze nem puszta jótékonykodás, helytelenül értelmezett humanizmus, mint állítják a megtorlás, a „szemet szemért“ hívei. „A büntetésvégrehajtás célja a fiatalkorúaknái elsősorban az, hogy rendes dolgozó embert neveljenek belőlük, mégpedig tekintettel személyi tulajdonságaikra, családi neveltetésükre és arra a környezetre, amelyből származnak.“ Az elítéltek közül sokan megrendítő szociális körülmények közt nevelkedtek. Nem ritkaság, állítják a javító-nevelő testület tagjai, hogy az újonnan jöttét a mosakodás mikéntjére is tanítani kell. Sokatmondó adatok: az elítélt fiataloknak alig a fele végezte el az alapiskolát, majd 60 százalékuk cigány származású, több mint tíz százalékuk nem tud írni, olvasni, számolni. Az intézetben az analfabétákat irni-olvasni tanítják, s valamennyi elitéltnek rövid tanfolyamokkal igyekeznek szakmát adni a kezébe. A tanfolyamok sikeres elvégzéséről bizonyítványt kapnak - persze nem az intézet fejléce és pecsétje alatt! Az intézetben tapasztalt kulturált körülmények pedig olyan igények és szükségletek kialakítására hivatottak, melyek megakadályozhatják, hogy a szabadulok azt az életmódot folytassák, melyet a bíróság elmarasztaló ítélete szakított meg. A fiatalok életmódját és szemléletét igyekeznek megváltoztatni a szigorú napirenddel, a folytonosan irányított és ellenőrzött élettel is. Ébresztő negyed ötkor, takarodó fél kilenckor, a tévéhíradó kötelező megtekintése után. A nevelés elsődleges eszköze az elítéltek munkáltatása egy közeli gépgyárnak az intézet kerítésének belső oldalára telepített üzemében. Az elitéltek a munkájukért bért kapnak, melyből természetesen levonják a büntetésvégrehajtás költségeit. Az intézet teljes mértékben önellátó, emlegeti büszkén a parancsnokhelyettes, sőt, alig tíz éves fennállásuk alatt olyan év is akadt már, amikor több mint egymillió koronát fizettek be az állampénztárba. Az elítéltek munkabérének egy részét félreteszik, s a szabadulásuk pillanatában egy összegben adják át nekik. Az intézet személyzetének hatásköre csak a kapukig terjed. így aztán bosszankodnak, de semmit nem tehetnek, amikor azt látják, hogy a szabad életbe visszatérőt, s a pénzét már várja a kapu előtt a népes rokonság. „A nemzeti bizottságok és a gazdálkodó szervezetek a társadalmi szervezetekkel együttműködve megkülönböztetett figyelmet szentelnek a fiatalkorú és a fiatal felnőttkorú szabadulóknak.“ Az elitéit fiataloknak munkakötelezettségükön kívül jogaik is vannak. Joguk, intézményesen biztosított lehetőségük van olyan munkára, melyet kényszer nélkül, örömest végezhetnek. A szakköri tevékenység egyik helyiségében olyan gyermekkori álmoknak élhetnek, melyek kiélése gyakran még a rendezett körülmények közt, kiegyensúlyozott családi légkörben élő gyermekeknek sem adatik meg. Mert ugyan melyik gyermek ne álmodozna arról, hogy egy sok négyzetméteres terepasztalon villanyvasúttal játszhasson. Nem érzem méltánytalanságnak, hogy ezek a rendszerint mostoha körülmények közt nevelkedett fiatalok végre játszhatnak, bármit követtek is el. Nemcsak az értelmes munka, a játék is nemesít. Egyébként sem könnyű határvonalat húzni a játék és az élvezettel végzett munka közé. A szomszédos helyiségben két gyermekarcú, barnabörű legény vésőkkel igyekszik fából valami maradandót alkotni. Ahogy elmélyült munkálkodásukat, a kezük alatt kibontakozó formákat, igyekvést tükröző vonásaikat figyelem, nehezen tudok olyan bűnt elképzelni, mellyel rászolgáltak a börtönre. Egyikük félig kész munkája határozottan tehetségről árulkodik. Nagyon szeretnék hinni abban, hogy szabadulása után ezt a tevékenységet folytatja, hogy lesz, aki felkarolja, tanítja, segíti ösztönös tehetsége kibontakoztatásában. Talán még elismert művész is lehetne belőle...? Persze inkább csak valóságtól elrugaszkodott képzeletem játszadozik ezzel a gondolattal. Hisz nem egy tehetség kallódik el még akkor is, ha nincs priusza, ha nem fogadják a börtönviselteknek eleve megelőlegezett bizalmatlansággal. Jobb lenne abban reménykedni, hogy még csak nem is fontolgatta, a szabad életben is folytatja-e a fúrás-faragást. Csalódás, kudarc érné, amely végképp szembefordíthatná a társadalommal. Kudarc és csalódás éri őket gyakran még akkor is, ha nincsenek nagyratörö vágyaik. Kudarc és csalódás éri a javító- nevelő testület tagjait is, amikor azt tapasztalják, hogy neveltjüket a külső világ előítéletekkel teli része már egy életre leírta, börtöntölteléknek nevezi, hogy szinte lehetetlen megfelelő munkahelyet, szállást találni neveltjeiknek, hogy erőfeszítéseiket szinte senki sem méltányolja, s hogy alig akad, aki a megkezdett nevelés folytatásában, a szabaduló beilleszkedésének egyenge- tésében segítségre kapható. Ez a társadalmi méretű kiközösítés kudarc és csalódás az örök és nevelők számára, hiszen nem keveset tettek az elitéltek megjavításáért, átformálásáért. Megindítottak egy folyamatot, melynek eredményes befejezésén nem csupán a szabadulónak kell munkálkodnia, hanem saját jól felfogott érdekében a társadalomnak is, hogy előítéleteivel ne taszítsa véglegesen a bűnözés útjára a szabadulót. FEKETE MARIAN
