Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-27 / 47. szám
A szobanövények öntözése Elsősorban növényeink sajátos vízigényétől függ, milyen gyakran és milyen kiadósán kell öntözni. A vaskos levelű, húsos szárú pozsgás növényeket csak hetente-kéthetente szabad locsolni, mert nem kedvelik a gyakori öntözést, sem a túl nagy vízadagot. A fagymentes, zárt helyiségben teleltetett növényeket ugyancsak ritkán, de bő vízadaggal öntözzük. Ha az idő enyhébbre fordul, és növényeink hamarosan visszakerülnek a szabadba, gyakoribbá kell tenni az öntözést. A nagyobb cserépben, ládában nevelt, idősebb növényeket is ritkábban, de nagy vízadaggal kell öntözni, mert ha kevés vizet juttatunk, akkor csak a gyökérlabda felső rétege nedvesedik át, az alsó rétegek pedig teljesen kiszáradnak. A szabadban tartott növényeket nyáron kiadósabban kell locsolni, mint a lakásban nevelteket. A virágzó vagy hajtatott növények sok vizet igényelnek, földjük soha ne száradjon ki, mert hamar elvirulnak. Általában előnyös, ha a nagy vízigényű növények cserepe alá helyezett tányérkában mindig van víz. Más növényeknél ez csak akkor kívánatos, ha túl meleg környezetben, száraz levegőjű helyiségben vannak elhelyezve. Hideg helyiségben, kedvezőtlen fényviszonyok esetén még a kimondottan vízigényes növények tartóedényét sem szabad vízbe állítani, mert könnyen megfáznak a gyökerek. A párologtatást gátló burkolattal körülvett, hagyományos virágcserépben nevelt növényeket mindig kevesebb vízzel öntözzük, mintha egyszerű és burkolatlan cserépben tartanánk őket, mivel tartóedónyük falán csak kevés víz párolog el. Erős kiszáradáskor a föld elválhat a tartóedény falától és a gyökerektől. Ilyenkor nem segit a bő öntözés, mert a viz átszalad a gyökérlabdán anélkül, hogy átnedvesitené azt. Ilyenkor a cserepet vödörbe állítjuk és a vödörbe annyi vizet öntünk, hogy a cserép háromnegyed része elmerüljön. A víz behatol a cserép alján levő nyíláson és alulról felfelé fokozatosan átnedvesíti a gyökérlabdát. Ha a gyökérlabdát kiemeljük a cserépből, szitaszövettel körülburkoljuk és vízbe állítjuk, sokkal jobb hatást érünk el. Ha a nagyobb növényeket nem tudjuk vízbe állítani, akkor gyökérlabdájuk alsó harmadáig mélyítsünk lyukakat ujjnyi vastag bottal, vagy csővel (egymástól 4-6 cm-re) és ezeket annyiszor töltsük meg, ahányszor gyorsan elszívárog belőlük a viz. A túlöntözött, ragacsos földet legjobb kicserélni. Ilyenkor hántsuk le a növény gyökeréről a földet, és ültessük friss földbe a növényt. A túlöntözött növény rendszerint megmenthető úgy is, ha az öntözést szüneteltetjük. A cserepet melegebb, napos helyre tesszük, s így elősegítjük a felesleges víz gyors párolgását. Erre az időre a földlabdát kiemelhetjük atartóedényböl, de egyúttal a gyökérlabda felszínét behálózó gyökereket óvnunk kell a fénytől. Ha nem tudjuk kiemelni a földlabdát, akkor a tartóedény oldalfala mellett ujjnyi szélességben óvatosan kaparjuk ki a földet. így a levegő jobban átjárhatja és száríthatja a földlabdát. öntözés előtt győződjünk meg arról, szikkadt-e a talaj a növények tövénél. Addig nem kell öntözni, amíg nedves földszemcsék tapadnak a kezünkre. Alkalmanként annyi víz elég, amennyi könnyen beszívódik a földbe. öntözésre legalkalmasabb a nem szennyezett levegőjű helyen gyűjtött esővíz és a tiszta, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású lágy víz. A víz akkor lágy, ha a szappan jól habzik benne. Ha viszont alig, vagy egyáltalán nem habzik benne a szappan, akkor túl kemény. A kemény víz házilag is lágyítható. Mivel a növényekre káros keménységet a vízben oldott sók közül azok okozzák, amelyek egyszeri forraláskor kicsapódnak, így elegendő forráspontig melegíteni a vizet és kihűlés után vigyázva kiönteni, mivel az említett sók az edény falára kicsapódnak. Az öntözővíz a tőzeg savanyú kémhatásának felhasználásával is lágyítható. Egy liter vízre 10 gramm savanyú kémhatású tőzeget számítunk, amit ritka szövésű vászonba kötve 24 órára vízbe merítünk. Ha csak mérsékelten kemény a víz, akkor könnyebb a dolgunk: a vizet nagy területű sekély edénybe öntjük, hogy minél nagyobb felülettel érintkezzen a levegővel, majd 24 óra múlva óvatosan leöntjük, hogy a leülepedett anyagok az edényben maradjanak. Nagyon fontos, hogy az öntözővíz megfelelő hőmérsékletű legyen. Legjobb, ha megközelítően azonos annak a helyiségnek a hőmérsékletével, ahol az öntözést igénylő növények vannak. Ugyanez érvényes a növények lemosásához használt vízre is. Ä növények időnkénti lemosása fontos, mert így könnyen eltávolítható a levelekre rakódott, a légzönyílásokat eltömítő porréteg, és egyúttal növelhető a légtér páratartalma. A lemosást vízbe mártott ronggyal, szivaccsal vagy magunk készített lemosóval végezzünk. A levélmosó készítése: egy 30 - 40 cm hosszú huzalt U alakúra hajlítunk, és a két szárvégre hengeres szivacsdarabokat szúrunk. A szivacsos drótvégeket vízbe mártjuk, és a leveleket egyenként közréfogva, a drótszárakat enyhén összeszorítva, 2-3-szor végighúzzuk a leveleken. Egyes szobanövények öntözését, lemosását a nyári hónapokban megoldhatjuk úgy is, hogy csendes meleg eső idején kirakjuk őket az udvarra vagy a kiskertbe. Ne feledjük: erős napsütéstől felhevült növényt nem ajánlatos vízzel permetezni! Ügyeljünk arra, hogy ha a levegő lehűl, ne maradjon víz a növényeken, mert a vízcseppek helyén bámuló foltok keletkeznek. PUHA MARGIT mérnök JSZÚ 21 Almamust - sterilizálás nélkül Az érett hullott almát megmossuk, a férges és rothadó részeket kivágjuk, az egészséges gyümölcsöt zúzzuk és azonnal préseljük. A nyert gyümölcsléhez azonnal Petői tartósítót keverünk. Hogyan? A gyümölcsléből zománcozott edényben fél liternyit felmelegítünk kb. 50 C- fokosra, beleszórjuk a Petőit, jól elkeverjük, majd az egészet hozzáöntjük az összesen kisajtolt musthoz. Adagolás: 10 liter musthoz egy tasak (5 gramm) Petői szükséges. A tartósított mustot a következő napokban legalább kétszer-három- szor lefejtjük, hogy eltávolítsuk az üledéket. Közben kénezéssel fertőtlenítjük a tárolóedényt, hogy az utolsó fejtés után megfelelően előkészített hordóba, üvegballonba kerüljön a must. A 20-25 literes edény kéne- zéséhez egy kénszelet kell. Drótra fűzzük, meggyújtjuk és belelógatjuk az edénybe, melynek a száját vattacsomóval bedugaszoljuk. Az elégett kénszeletet kivesszük, az edényt légmentesen lezárjuk, s úgy töltjük bele a mustot, hogy jól átjárja az égéskor keletkezett gáz. Ha az edényt asztalra vagy ládára helyezzük, s a dugóba beépítjük a gumitömlőt, nyitogatás nélkül is bármikor leszívhatunk a mustból. Az így tárolt almamust legkevesebb fél évig károsodás nélkül eltartható. Jobb híján uborkás- vagy borosüvegeket is felhasználhatunk a tároláshoz. Ezeket celofánnal és gumigyűrűvel kell lezárni. (Zahrádkár) 7. XI. 27. A gyógyító majoránna A majoránna (Majorana horten- sis) közismert fűszernövény. Őshazájában, Dél-Európában évelő, nálunk egyéves. A meleg, napfényes, az északi szelektől védett termőhelyet kedveli. Dél-Szlovákia humuszban és mészben gazdag agyagos homoktalajain mindenütt sikerrel termeszthető. Talaját ősszel istállótrágyázzák, tavasszal boronálják és hengerezéssel tömörítik. A műtrágyák közül az NPK-t célszerű használni. A melegebb körzetekben 42 ernes sortávolságra, vagy 40x20 ernes kötésben fészkekbe vetik állandó helyére, 2-3 cm mélyre. Ha sekélyebbre vetik, nem kel ki. A fészekben később 3-4 növényt hagynak meg, a sorokat 10 cm-re ritkítják. A zordabb körzetekben előnevelt palántáról szaporítják. A kíméletesen edzett, legalább 10 cm-es növénykéket 30-40 cm-es térállásban négyesével-ötösével ültetik ki. A hozzávetőlegesen 25-30 cm- es, virágos szárrészeket kétszer (júliusban és szeptemberben) gyűjtik, vékony rétegben elterítve, árnyékos helyen szárítják. Mesterséges szárítás esetén a hőmérséklet nem haladhatja túl a 40-fokot. Száradási aránya 5:1. A drog 0,7 százalék illóolajat, 4,5 százalék cseranyagot, továbbá C-vitamint és keserű anyagokat tartalmaz. A gyógyászat elsősorban a szélhajtó és görcsoldó hatását hasznosítja, de a bőrgyógyászatban is használatos. Gyomorsav- hiány és emésztési zavarok esetén evés előtt célszerű elfogyasztani egy csésze majoránnateát. A népgyógyászatban elterjedten használják a majoránnát. Például fájdalomcsillapítónak, görcsoldónak, a köhögés és a szamárköhögés gyógyítására, a fejfájás és a tisztulási fájdalmak enyhítésére, giliszta- üzésre, izzasztónak, vizelethajtónak, asztma ellen és az epemüködés szabályozására. Teája (csészénként egy kávéskanál drog) forrázással vagy 1 percig tartó főzéssel és 15 percnyi áztatással készüljön. Tartósan (néhány héten át) csak emésztési zavarok esetén kell fogyasztani. Ilyen feltételek között mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartani. A majoránna fürdővízhez kevert, főzete megnyugtatja az idegeket. A zöld növény kisajtolt levéből a népgyógyászatban reumatikus fájdalmakat enyhítő kenőcsöt készítenek, 4-6 gramm (1-1,5 evőkanálnyi) kisajtolt levet adva 30 gramm ke- nöcsalaphoz. Az állattartók a drogból készült tea gyomorerösítö és étvágygerjesztő hatását használják ki. Dr. NAGY GÉZA Terjed a koszapocok A kószapocok (Arvicola terrestris) ádáz ellensége a gyümölcsfáknak és a gyökérzöldségnek. Az utóbbi időben tapasztalt terjedésének csak részben vet gátat az a tény, hogy a kártevő erősen kötődik a vízfelületek, illetve a belvizes vagy mocsaras területek közelségéhez. E tulajdonsága miatt néhol víziegérként vagy vizipatkányként emlegetik. Az egérnél és a mezei pocoknál nagyobb, a színe barnás vagy rozsdabarna. A járatait rendszerint csak akkor fedezzük fel, ha beszakadnak, vagy amikor a gyümölcsfa pusztulásának okát kutatjuk. A fák 10-30 cm mélységben elhelyezkedő gyökereit károsítja. A fiatal csemeték fögyökeré- nek átrágásával a fák pusztulását okozza. Érdekes és egyben szomorú tapasztalat, hogy a kószapocok újabban „rákapott“ az M alanyú almafákra. Ha válogathat, az ültetvényben biztosan ezeket a csemetéket részesíti előnyben. Szapora állat, évente háromszor fial, s almonként 4-10 kölyke is lehet. Irtására a növényvédelmi kézikönyvek szerint Arrex patron vagy Gastoxin tabletta, esetleg Polytanol csalétek vagy Phostoxin tabletta használható. Egyes szakvélemények szerint, a mérgezett búza (Niva zrna) használata is eredményhez vezet. Házikertben telepítéskor a facsemetét ajánlatos csibedróttal bélelt gödörbe ültetni. SZALAI LÁSZLÓ E gyes meggyfajtáink hajlamosak arra, hogy a korona alsó ágcsoportjából lecsüngő ágakat neveljenek. Ezek a nem- kívánatos kopasz vesszők néha a talajig lógnak le, nem, vagy csak némileg vastagodnak, viszont évente nyúlnak, s nemritkán elérik a 2 méteres hosszúságot is. Az ágak és vesszők csúcsán 3-5 termörügy és egy hajtásrügy képződik. A termőrügyek tavasszal kinyílnak, de gyümölcsöt nem kötnek. Ha mégis kötődik egy-két gyümölcs, Felkopaszodás ellen metszőolló akkor satnya marad. A többi virág termékenyülés nélkül lehull (a fa ezeket elrúgja). A hajtórügyből képződő újabb hajtás ismét a talajszint felé törekedik. A gyümölcséréssel együtt pusztuló termőrészek az ágak fokozatos felkopaszodásához vezetnek. A meggy kitűnően viseli a metszést. Ha a csüngő ágakat egészen rövid csonkra visszavágjuk, tehát- a fölösleges, levél nélküli ágakat eltávolítjuk, akkor a fát arra serkentjük, hogy bok- rétás termönyársakat neveljen, amelyeken majd bőségesen érlelődnek a gyümölcsök. A fa koronájában elhelyezkedő megnyúlt gallyakat is ifjíthat- juk. Leghelyesebb az ágak tövéhez közeli rügycsoportra metszeni, arasznyi hajtásrészeket meghagyva. Célszerű az ifjítást még lombhullás előtt megkezdeni, mert a fejlett levelek elárulják az ágak, gallyak erőteljességét. Természetesen a lombhullást követően is ifjithatjuk meggyfáinkat az előbb említett elv alapján. Levelek hiányában a rügyek adnak pontos támpontot. Mindig a csoportosan elhelyezkedő duzzadt vagy egyedülálló rügyek fölött vágjuk el a hajtást. Ennek a beavatkozásnak a hatására bokrétás termőnyársak képződnek, s már a második esztendőben gazdag termésre számíthatunk. Az ifjítás a fák termőegyensúlyának fenntartására is szolgál. K. Sz. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Egyszerű gép. 3. Ázsiai ország. 8. Budapesti sportegyesület. 13. Szép Ernő gondolata a pénzről; első rész. 16. Szeszélyes. 17. Férjed. 18. Azonos magánhangzók. 19. Képző. 20. R.É.O.21. Szorul. 22. Azonos betűk. 23. Leckéztet. 25. Eszes. 26. A holmium, a jód és a bór vegyjele. 27. Dob. 28. Pamutvászon. 30. Spanyol labdarúgó volt. 31. Régi római pénz. 33. Vissza: német író. 34. A bort dicsérő költemény. 35. Telefestette. 38. Amely időben. 40. Néma sellő! 41. Knock out. 2. Apa - németül. 43. Női név. 45. Plusz. 46. Kábítószer. 47.... és Pan. 48. Bodor. 50. E. A. K. 51. Lappok négyhatoda! 52...Ir Szép. 53. És - latinul. 54. Jószívű teszi.55. Idegen férfinév. 56. Ideiglenes kormányzó személy. 61. Gyümölcs. 62. Város Jugoszláviában. 63. Személyes névmás. FÜGGŐLEGES: 1. Létezik. 2. Kút jelzője. 3. Fertőző betegség. 4. Sportoló. 5. A Mississippi mellékfolyója. 6. Nemzeközi segélykérő jel. 7. A zug szélei. 8. Varral borított. 9. Csökken. 10. Kis patak. 11. Rag. 12. Sémi. 14. Kötőszó. 15. Alaszka leghosszabb folyója. 19. A szilíciumnak oxigénnel és hidrogénnel alkotott vegyülete. 21.... vermet és, maga esik bele. 22. Történeti elemeket tartalmazó szájhagyomány. 24. Azonos betűk. 25. Óír írás. 26. Csehszlovák labdarúgó volt. 29. Győz. 30. Guggol fele. 32. Akadozva beszél. 34. Üzlet. 35. Leplezett tény. 36. L. O. R. 37. Gottwaldov régi neve. 39. Fölösleg. 41. Bér. 43. Korallzátony. 44. Női név. 45. Római ezerötszáz. 46. A gondolat befejező része. 47. Folyó az NDK-ban. 49. Görög betű 51. Döntetlen eredmény a sakkjátékban. 52. Elkészült. 55. Hangtalan kazár! 56. Radon, uránium. 57. Nagy Sándor. 58. Növekszik. 59. Tető közepe. 60. Személyes névmás. jjl 2 4 5 6 7 9 10 11 m Irr 15 N Ib ib > 19 20 2 5 21 23 2T\ 26 27 '“■^8 29 30 TT 33 34 ■35 36 37 38 39 ■ .0 41 42 w 44 45 ■ 47 49 50 m 51 L 1 . JS . 54 V 55 pi >7 m P 58 "|59 £ ■ 1 _ 2Ä62 63 U A november 13-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízszintes: 1. Az aranyszarvas Függőleges: 13. Ábel füstje 19. Falusi elégia 20. Anyegin 56. Akarsz-e fényt? 28. A kor falára 69. Erdélyi Helikon 36. Jékely 38. Brassó Könyvjutalomban részesülnek: Demján Emil, Gabéikovo, Varga Gyula, Komárom (Komárno), Vassányi Aurél, Fülek (Fil’akovo), Plichta Ágnes, Érsekújvár (Nővé Zámky), Tipray Lászlóné, Tompa (Tupá).
