Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-27 / 47. szám
í Lényegében minden tudósító megegyezett abb3 nehogy a kMenc; ^ejartó reformpolitika méilöldkovének nevezhetó 3 kjnajhnagP fa, k'erül szóba, annak pártkongresszus, s abban is, ha e valóban csak a történelmi nevezesemmilyen mellékzongéje sem le* . . leomlott A lapok elég bö terjedelmű ,ességre fog gondolni, a másik, a Egyes tudósításokban számoltak be a ^y l ? keztek hírt adni, más vélemények tudósítók a lehető legtöbb „szenzac =y . jkus folytatása volt az 1978 szerint semmi váratlan nem történt, a kongres^^^lc^^^ vygn ez ha a fe||ödés decemberében meghirdetett ‘ , a eg^s külsőségek, szervezési általános tendenciáit nézzük. De Menni, az eg^es J nem ezek SSÄÄHsSti r^?S2ír —-»* ,s™'*,40en ,a9,0B vetületekben is időszerűnek érzi az ember. S ha már a „szenzációszámba“ menő részletekről szóltunk (s meg kell jegyezni, ezek azért valamiképpen jellemzik az egészet is, a változásokat és a változtatni akarás szándékát), itt mindjárt kettő is fellelhető. Az egyik a kínai pártkongresszusok történetében egyedülállónak számító sajtó- központ felállítása, hiszen soha még nem volt Pekingben pártkongresszuson ennyi tudósitó. A másik pedig az, hogy a sajtóközpontban megjelent kongresszusi küldöttek, párttisztségviselök állták az újságírók rohamát, nem zárkóztak el az olyan „rázós“ problémák elől sem, mint a tajvani kérdés. Tovább is lehet a példákat sorolni, s legalább néhányat említünk: Fiatalítás. Az előző központi bizottság 210 tagú volt. Az újnak 175 tagja és 110 póttagja van, s a korábbi 59,1-el szemben 55,2 év az új testület átlagos életkora. Az új KB-ban nem kapott helyet több idős, nagy tekintélyű vezető, mint például Teng Hsziao-ping, Li Hszien-nien (államfő), Csen Jün. Egyébként a 83 éves, a kínai politika legtöbb alakítójának nevezett Teng Hsziao- ping a központi tanácsadó bizottságban sem szerepel, pedig korábban ö volt e testület elnöke. Megmaradt viszont a KB katonai bizottságában (ö az elnöke), bár nem tagja sem a KB-nak, sem a 17 állandó és egy póttagból álló politikai bizottságnak. Megfigyelők szerint éppen Teng miatt változtatták meg a párt szervezeti szabályzatát olyan értelemben, hogy a katonai bizottság elnöke nem kell, hogy KB-tag legyen. A fiatalítás legfőbb szorgalmazójának is Teng Hsziao-pinget tartják, ő volt az, aki kijelentette, hogy a reformpolitika megvalósításához fiatalabb elvtársakra van szükség, s azzal, hogy saját magával kezdte a dolgot, a többi idős vezetőt is rákényszerítette a lemondásra. Előválasztások. A Kínai Kommunista Párt történetében először alkalmazták a többes jelölést. A KB tagjainak és póttajai- nak, valamint a központi fegyelmi és ellenőrző bizottság tagjainak a kongresszus elé terjesztett listája az előválasztások eredményeként állt össze, vagyis több jelölt szerepelt a névsorban, mint ahány hely volt a két vezető testületben. A beszámoló megszületése. A párt központi lapja, a Zsenmin Zsipao nemrégiben érdekes kiegészítéssel szoglált ahhoz, miként készült el a központi bizottság beszámolója, amelyet Csao Ce-jang főtitkár terjesztett elő. E ázerint az a változat, amelyet a küldöttek megvitattak, a hetedik, s amit a kongresszusi jóváhagyás után közöltek, a- nyolcadik volt. Hónapokig folyt az előkészítő munka, a 19-tagú szerkesztő bizottság több ezer észrevételt vitatott meg. A lap szerint a legtöbb megjegyzés azzal volt kapcsolatos, miként kell értelmezni azt a tételt, hogy Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van. S még egy érdekes adat: a központi és tartományi szervektől összesen száz beszámolótervezetet kapott a bizottság. A kezdeti szakasz Harmincnégyszer írásjelből állt az a beszámoló, amelyet Csao Ce-jang, akkor még megbízott főtitkárként, előterjesztett. A dokumentum hét nagy fejezetre tagolódik, az első a reformpolitika eredményeit foglalja össze, rámutatva: kilenc év alatt gyakorlatiJ SZÚ XI. 27. Az erők, lehetőségek józan felmérése ez. (Hol van már a „nagy ugrás“ tézise, amikor azt hangoztatták, hogy Kína 2000-ig utoléri a fejlett tőkés országokat.) E kezdeti szakaszra jellemző lesz az útkeresés, a reformok politikájának folytatása, s mindvégig számolni kell a „balos“ és a jobboldali tendenciák elleni kétfrontos küzdelemmel. A kezdeti szakasz hosszú távra szóló irányelvei között szerepel a termelőerők fejlesztése - ennek kell minden munka középpontjában állnia. Továbbá: folytatni kell az átfogó reformot, s a nyitást a külvilág felé, erőteljesen fejleszteni kell a tervszerű árutermelő gazdaságot, amelyben a köztulajdon tölti be az uralkodó szerepet, s nem utolsósorban mélyíteni a szocialista demokráciát. Gazdaságfejlesztési stratégia Csao Ce-jang a beszámoló harmadik fejezetébe utalt rá, az 1978 decemberében kitűzött program három alapvető feladatot szabott meg. Az elsőt alapjában véve teljesítették, megoldották az élelmezési gondokat és megduplázták az 1980-as bruttó nemzeti összterméket. A második feladat: megkétszerezni a jelenlegi bruttó összterméket az évezred végéig, a harmadik pedig, hogy a következő évszázad közepére az egy főre jutó nemzeti össztermék elérje a közepesen fejlett országok színvonalát. (Addigra Kína modernizálása, vagyis a kezdeti szakasz is befejeződik.) Jelenleg természetesen a második feladatra kell összpontosítani az erőket, hiszen a mostani nemzeti össztermék megduplázása meny- nyiségileg és minőségileg is sokkal igényesebb követelmény az előzőnél. Teljesítésének a főtitkár szerint három kulcsfontosságú Kínában elutasítják a régi módszert, amikor az állam közvetlen ellenőrzést gyakorolt a vállalatok felett. A gazdasági reform további lényeges feltétele a vállalati tevékenység élénkítése azáltal, hogy a vállalat gazdasági vezetői sokkal szélesebb jogköröket fognak élvezni. A politikai struktúra reformja Nem lehet sikeres a gazdasági reform a politika reformja nélkül - szögezte le a beszámoló. Kína gazdaságilag utol akarja érni a kapitalista országokat, politikailag pedig olyan demokratikus rendszert teremteni, amely fejlettebb és hatékonyabb a kapitalista demokráciánál. Csao Ce-jang jellemzése szerint Kína szocialista ország, amelyben népi demokratikus diktatúra van, s politikai rendszere alapvetően jó. Ugyanakkor nagy fogyatékosságok is vannak, főleg a vezetési szférában, a szervezeti struktúrában és a munkastílusban. Ezek a hatalom túlzott koncentrációjában, a bürokratizmusban és a feudalista maradványokban jutnak kifejezésre. A reform egyik kulcskérdése a párt és a kormány funkcióinak a különválasztása. Részletesen elemezte a párt vezető szerepének elmélyítésével és a demokrácia bővítésével kapcsolatos elképzeléseket. Egy-két érdekes gondolat: a központi bizottság továbbra is döntéseket hoz a bel- és külpolitika fontos kérdéseiben és javaslatokat tesz az államirányítási szervek vezető tisztségeinek a betöltésére. Másrészt viszont, főleg ami a helyi láncszememeket illeti, a pártszerveknek elsősorban az ellenőrzésre kellene összpontosítaniuk. A pártban a kollektív vezetés és a demokratikus centralizmus elvének erősítését a központi bizottságnál kell kezdeni. Vagyis, rendszeresebbé tenni a tevékenységről szóló beszámolókat: az állandó bizottság a politikai bizottságnak, ez pedig a KB-nak. Növelni kell a KB plenáris üléseinek számát, hogy jobban érvényesülhessen kollektív döntéshozó szerepe. Szóba került a párton belüli' választási rendszer megváltoztatása - több jelölt lesz -, s a közeljövőben már így választják meg az alapszervezetek titkárait, a helyi pártbizottságok tagjait. Két fontos fejezete volt még a beszámolónak. Az egyik az ideológiai munkával és a pártépítéssel, a másik a külpolitikával foglalkozott. Az eszmei-nevelő munka központi feladata a gazdaságfejlesztés propalag megkétszereződött a bruttó nemzeti termék, az állami bevétel, és a lakosság jövedelme is. Természetesen az árak is emelkedtek, de kétségtelen sikernek könyvelhető el, hogy több mint egymilliárd ember élelmezését, ruházkodását biztosították és az értékelt időszakban munkaalkalmat teremtettek 70 millió városi, illetve 80 millió falusi ember számára. Az elért eredményeket nem becsülik túl. Az egyes területek között a gazdasági fejlettség és az életszínvonal tekintetében nagy eltérések vannak, a különleges gazdasági övezetekben található korszerű ipari üzemek (kínai-külföldi vagy pusztán külföldi tőkével) mutatói, exportképessége kapcsán mint „kínai csodáról“ is írtak már. De a beszámoló az ország egészét tekintve arra mutatott rá, hogy ,.jelenleg a fő ellentmondás a nép növekvő anyagi és kulturális szükségletei és az elmaradott termelés között van". Döntő fontosságú a pártpolitika stratégiai céljainak megvalósítása szempontjából az a megállapítás, hogy Kína a szocializmus építésének kezdeti szakaszában van. Csao Ce-jang e tézis két vonatkozására hívta fel a figyelmet. 1. Kínában már szocialista társadalom van, a szocializmust meg kell órzini és soha nem szabad tőle eltérni. 2.Abból a realitásból kell kiindulni, hogy Kína szocialista társadalma kezdeti szakaszban van, s ezt a szakaszt nem lehet átugrani. A kínai szocializmus a félgyarmati és félfeudális társadalom alkonyán született meg, termelőerői messze elmaradtak a fejlett kapitalista országoké mögött, s ezért hosszú lesz a kezdeti szakasz, akár a jövő évszázad közepéig is eltarthat. Csao Ce- jang kifejtette: a kezdeti szakaszról szóló tézis nem általános érvényű, hanem kínai sajátosság. A szovjet-kínai határmenti kereskedelem értéke tavaly meghaladta a 30 millió rubelt, ez háromszáz százalékkal több, mint 1983-ban volt. Felvételünkön Hejcse kínai folyami kikötő, a túlsó part pedig már szovjet terület (A CSTK felvételei) Egy sang haji kutatóintézetben négyzetcentiméterenként 100 millió megawatt erősségű lézert fejlesztettek ki, amely a céltárgyat 100 mikrométer átmérőjű felületen 10 millió fokra hevíti, s így nagy sűrűségű plazma keletkezik. A berendezést a termonukleáris reakció kutatásában, a magfizikai és asztrofizikai kísérletek során alkalmazzák feltétele van: 1. Előnyben részesíteni a tudományos-műszaki és oktatási-nevelési szféra fejlesztését; 2. megtartani a kereslet és a kínálat közötti hozzávetőleges egyensúlyt; 3. még jobban nyitni a külvilág felé, s állandóan bővíteni a gazdasági és technológiai együttműködést más országokkal. Ebben a részben foglalkoztatott a népesedéspolitikával is, mondván, nem szabad engedni az ,,egy család - egy gyermek“ elvből, különben nehezen tudják teljesíteni a gazdaságpolitikai célkitűzéseket. Az előadói beszéd negyedik része a gazdaság átalakításával foglalkozott. A szocialista építés kezdeti szakaszában, tekintettel a termelőerők fejlettségi szintjére, elkerülhetetlen a különböző tulajdonformák egymás mellett létezése, így a magánszektoré is. Fő feladatként Csao Ce-jang a vállalatok irányítási mechanizmusának átalakítását jelölte meg, ehhez kapcsolódik a tervezési, a beruházási és a pénzügyi politika megváltoztatása, a külkereskedelem reformja. Mindennek együttesen kell megteremteni a feltételeket a tervezésen alapuló árutermelő gazdálkodás rendszerének kialakításához. Kína abból indul ki, a szocialista tervezésen alapuló árugazdálkodás olyan rendszer kell hogy legyen, amely a tervezést összekapcsolja a piaccal. Az új gazdasági mechanizmus szerint tehát az állam szabályozza a piacot, a vállalatok pedig a piachoz igazodnak. Ugyanakkor szükség van a makrogazdasági ellenőrzésre, mert enélkül a piac és a vállalatok kaotikus állapotoknak lennének kitéve. Ezzel tehát gálása, ez utóbbi pedig két dologra támaszkodik. Először a négy alapelvhez (a párt vezető szerepe; szocialista építés; népi demokratikus diktatúra; a marxizmus-leniniz- mus és Mao Ce-tung tanításához való hűség) való ragaszkodásra, másodszor pedig a reformokra és a nyitásra. A külpolitikai rész leszögezte, a jelenlegi nemzetközi fejlődés kedvez a kínai reformnak. Csao Ce-jang üdvözölte a szovjetamerikai rakétamegállapodást, hangsúlyozva, hogy ezt további lépéseknek kell követniük. ,,Még hosszú, nehéz harcot kell vívni addig, amíg valóban tartós enyhülés következik be a nemzetközi kapcsolatokban. A világ népeinek fáradhatatlanul e cél elérése érdékében kell munkálkodniuk“ - mondotta, aláhúzva, hogy Peking független külpolitikát kíván folytatni, amelyre a béketörekvések a jellemzőek. Nehéz lenne egy mondatban öszefoglal- ni a kínai párt XIII. kongresszusának eredményeit. Ehelyett befejezésül még egyszer ki kell hangsúlyozni a főbb gondolatokat, vonásokat. Kínában, a legfelsőbb pártfórumon hosszú távú stratégia kidolgozására törekedtek, s legalább a következő század közepéig elkötelezték magukat a reformok és a nyitás politikája mellett. Úgy - s ezt külön hangsúlyozták -, hogy hűek maradnak a négy alapelvhez. S még egy lényeges vonás: megnyilvánult az a szándék, hogy a jövőben semmit sem akarnak dogmaként kezelni. Okultak a múlt hibáiból, „kitérőiből“. MALINAK ISTVÁN Q> C •* Ő o <0 <0 O
