Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-27 / 47. szám
A szovjet fiatalok mai nemzedéke születése óta megszokta a jólétet: a kényelmes lakást, a divatos, szép ruhákat... Fennáll az a veszély, hogy az ifjúságot hatalmába keríti a fogyasztói életszemlélet, a tárgyak kultusza. Eduard Grafov újságíró e meggyökeresedett sztereotípiára cáfol rá. Mi, felnőttek, szeretjük saját ifjúságunkat összehasonlítani a mai fiatalokéval: lám, amikor mi gyerekek voltunk, a háború i fején, mennyire mások voltunk, nem ilyen fogyasztói módon szemléltük az életet. Én is a háború alatt voltam gyerek, e;:ért jogom van kijelenteni, hogy ez ma már nem lehet érv. Igaz, mi a háború alatt forgác ros csomagolópapír-foszlányokból varrtunk füzeteket, azokat vonalaztuk meg magunknak. Éjszakára a tintásüveget a párna alá tettük, nehogy a hideg kunyhóban reggelre jéggé fagyjon benne a tinta. Igen, mi szenvedéseinkkel kiérdeme tűk a mai nemzedékek tiszteletét. De vajon tehetünk-e nekik szemrehányást azért, amit mi átéltünk? Nevelni példákkal, nem szemrehányásokkal kell. Gyakran hallja az ember: a fiatalok manapság bolondulnak a divatholmikért, a magnetofonokért, a motorbicikliért. Egyszóval - elnézést a kijelentésért -, belena- barodtak. Nos, tényleg elég, ha Moszkvában elmegy az ember a Gorkij utcai aluljáróba, a láthatja, így van, nem másként. Tarka ruhák, a legelképzelhetetlenebb frizuiák, hörgő magnetofonok. De látható ilyesmi a többi nagyvárosban is. Ám a probléma, azt hiszem, nem a külsőségekben van. Én semmi rosszat rém látok abban, ha egy fiú vagy lány jól, divatosan öltözködik. Sót, nagyon is szívesen látom a fiatalokat szépnek, csinosnak, í kár kirívóan öltözöttnek is. A probléma ott van, ha e javakat a fiatalok munka nélkül, a szüleiktől kapják, első szóra, netán kérés nélkül is. így aztán nem is becsülik meg, amijük van, ezért könnyen meg is válnak bármely tárgytól - hiszen nem dolgoztak meg érte. Nemrég láttam a televízióban egy műsort Kísérlet a jóléttel címmel. Tizedik osztályosok egy csoportjának tették fel a furcsa kérdést: ,,Oda tudnátok-e adni az iskolának valamelyik kedvenc tárgyatokat, nos, mondjuk, a magnetofont?“ Es az iskolások méltatlankodtak: micsoda beszéd! Akár most rögtön behozzák! És a szemük fénylett, tisztán, önzetlenül... A JÓLÉT ÉS AZ ÖNZETLENSÉG - SZEMBEÁLLÍTHATÓ? Az önzetlenség szerintem nem pénz, hanem lelkűiét kérdése. Amikor a fiatalemberek elmennek ingyen helyreállítani a múlt emlékeit, az önzetlenség. Amikor egy medika a nyári szünetben elmegy ingyen egy gyermekotthonba csecsemőápolónak, ez önzetlenség. De amikor egy szakközépiskolai tanuló ingyen dolgozik a termelési gyakorlatban - ez mind a tisztesség, mind a gazdaság törvényeinek megsértése. Hiszen a szakmájukban dolgoznak, s ezért fizetség járna. De éppen itt van a kutya elásva, hogy a fiatalok nem is mindig képesek megkeresni a pénzt arra a bizonyos dologra, mondjuk egy magnetofonra vagy kerékpárra, vagy egy divatos ruhára. Sajnos, nálunk még mindig sok az olyan felnőtt, aki azt hiszi, hogy nem érdemes pénzhez szoktatni a gyerekeket. Pedig ez nagy tévedés. Kora gyermekkorától arra kell nevelni a fiatalokat, hogy a munka a bőség forrása. És nem azt kell bizonygatni, hogy a mai jólét a mi lemondásunk folyománya, meg hogy ,,a gazdagság megrontja az embert" (ez is abban a tévéműsorban hangzott el). Beszéljünk végül a gazdagság fogalmáról. Ha ez tisztességtelen pénzszerzést jelent, akkor tényleg megrontja az embert, olyannyira, hogy néha még börtönbe is kerülhet miatta az ember. De ha ez az a jólét, amit tisztességes munkával szereztünk meg, akkor ez nem más, mint az emberi társadalom fejlődésének egyik célja: dolgozz, hogy boldogulj! A JÓLÉT ÉS A BOLDOGULÁS - NEM EGY ÉS UGYANAZ? Vannak emberek, akik munkával eljutottak a jólétig, ám nem tudnak élni vele. És ez egy további nagyon fontos aspektusa az eddig elemezett problémának. Egyszer egy szerelőnél éjszakáztam. Okos, vonzó, dolgos ember. Családja anyagilag igazán tehetős. Az elegáns vitrinben drága étkészlet. Ám mi olyan tányérokból ettünk, melyek inkább szegényesek, semmint egyszerűek voltak. A színes televízió szinte állandóan szól. De csak a gyerekek nézik. Könyvszekrény is van a lakásban, de a könyvek senkit sem érdekelnek a családban. A garázsban ott porosodott a Volga. De a házigazda sehová sem járt vele. Pedig a száz kilométerre levő járási központba is elmehetett volna megnézni a moszkvai színház előadását. Vagy amikor horgászni megy. De erről szó sincs. Úgy él, mint egy szerzetes. Mintha egész családja szegénységi fogadalmat tett volna. Lehet, hogy ez az a bizonyos tárgykultusz? Szó .sincs róla! Ennek az embernek nem homályosították el a látását semmiféle holmik, semmiféle vitrinek. Szerintem lakása is elfogadható, nincs benne semmi felesleges. De amije van, azzal nem tud mit kezdeni. Házában minden megvan - a kényelmet leszámítva. Persze, mondhatni, attól még tisztességes, rendes emberek. De hát miért éppen a rendes emberek ne éljenek szépen? Csakhogy erre meg kell őket tanítani, ezt meg kell tanulni! Emlékszem, a háború után, a nehéz negyvenes években nálunk, a járási úttörőházban Antonyina Oszipovna vezetett egy háztartástan szakkört. Ez a tornyos frizurá- jú, elegáns hölgy arra tanította a gyerekeket, hogyan kell főzni, asztalt teríteni, vendéget fogadni... Hogy lenéztem én ezt a szakkört! És mégis micsoda irigységgel bámultam be az ablakon abba a szobába, ahol mindig barátságos meleg volt, kényelem, szépség. És a gyerekek is nagyon jók voltak ott egymáshoz. Ki tudja, ez az idős hölgy miért szervezte ezt az akkortájt látszólag nagyon is időszerűtlen szakkört? Amikor az emberek nem azon törték a fejüket, hogyan terítsenek, hanem azon, hogyan csillapítsák éhségüket. Lehet, hogy ez a hölgy már arra az időre gondolt, amikor nem lesz többé élelmiszerjegy, amikor az emberek lakása kellemes külsőt ölt. Antonyina Oszipova szobájában egyetlenegy kép volt csak. Egy csöppnyi miniatú- ra, amely édesanyját ábrázolta. Gyönyörű, finom munka. Amikor most rá emlékeztem, belém hasít a gondolat: a „tárgykultusz" mindenekelőtt az Ízlés hiánya, pontosabban egy sajátos szépségskála. Amely szerint az, ami drágább, szebb is, mint az olcsóbb; s egy nagy kép jobban díszíti a lakást, mint egy kicsi... Könnyű az ifjúságot „tárgykultusszal“, fogyasztói életszemlélettel vádolni. Sokkal nehezebb és sokkal lényegesebb dolog, hogy megtanítsuk őket használni ezeket a tárgyakat, ízlésre nevelni, segíteni őket, hogy a személyes gazdagság az életüket tegye gazdagabbá. (A Szovjetszakaja Kultúra című lapból, rövidítve) MAGYARORSZÁG Politizáló diákok Helyzetéről elmarasztaló ötrészes dokumentumfilm készült, módszerei pennaháborúk, pedagógiai csatározások kereszttüzében állnak, a középiskolások többsége átlagot javítónak tekintette a világnézeti, filozófiai tárgyakat. A világnézeti nevelés ismeretadásra redukálódott, tantárgyak tanítására korlátozódott, s nem érzelmi vonásokkal gazdagított, nem vált vélemény- és magatartásformáló tényezővé. A világnézeti nevelés ugyanakkor nemzetközi konferenciák gyakori témája. Mindez egyszerre jellemzi az iskolai világnézeti nevelést. Ebben a környezetben gondoltak arra a hajdúszoboszlói közgazdasági szakközépiskolában, hogy marxista-leninista tagozatot működtessenek, melynek elvégzése után a jelentkező harmadikos diákok két óv múlva alapfokú politikai végzettségéről szóló bizonyítványt kapnak. Nagy Rózsa: Rögtön az elején kiderült, hogy pluszmunkának számít a marxizmus -leninizmus tanulása, mégsem léptem visz- sza. Számomra nagyon fontos, hogy politikailag képezzem magam. Kevés hátránya van a választásnak: annyi, hogy vizsgázni kell belőle... Az előnye viszont annál több, hiszen az itt tanultakat nagyon jól tudom hasznosítani a történelem, a filozófia, a politikai gazdaságtan órákon, sót remélem, az érettségin is. A tanárok figyelembe veszik, hogy a marxista-leninista középiskola tanulói többet tanulnak ezekről a kérdésekről és előfordul, hogy bevonják őket a tananyag elmagyarázásába. Bíró Anikó: Presztízskérdést csináltam belőle, hogy elvégezzem ezt az iskolát is. Rengeteg haszna van: ha egy politikai eseményről, fogalomról hallok, nem elvont dologként jelennek meg előttem, hanem tudom, hová, mihez kapcsoljam, s biztos, hogy nem siklok el felettük. Ha pedig vitatkozásra kerül sor, érzem a felkészültséget, úgymond jobban el vagyok eresztve ismeretekben. Az itt tanultak segítségével tudok vitatkozni, meggyőzőbbnek tűnök, de hát a mai fiatalok nehezen kaphatók vitákra. A közgazdasági szakközépiskola igazgatóhelyettese, dr. Takács Imre, szerint az alapvető politikai képzésen túl azért is fontos a marxizmus-leninizmus oktatása a középiskolában, mert segítségével végre eltűnnek a falak a különböző tantárgyak között.- Ezek a tanulók érzik igazán a tantárgyak komplexitását - mondja. - Másrészt éleslátásra tanít, és valósághűbb megköze- litést ad. Nem leckeszerű, hanem életfzú anyagot tanulnak a gyerekek, s talán külön jó, hogy ezt a tárgyat nálunk újságírók tanítják. A marxizmus-leninizmus taknönyv más módon definiál, mint például a történelemkönyv, s ez jó, mert a magolást szünteti meg, s a több oldalú megközelítés az összefüggések felismerését segíti a tanulók számára. Ezeken az órákon sokat vitatkoznak, a tesztek, az Írásbelik korában „megszólalnak“, s tapasztalom azt is, hogy aki ide jelentkezett, többet olvas újságot és politi- ka-centrikusan gondolkodik. Ezeknél a gyerekeknél sokkal erősebb a politikai-közéleti érzékenység, s úgy gondolom, egyre inkább ilyen diákokra lesz szükségü nk. Gyakran vádolják a fiatalokat passzivitással, közömbösséggel. Ha azonban bárhol a világon végigtekintünk egy folklórfesztivál résztvevőin, máris megcáfolhatjuk az ilyen állításokat, legalább egy ellenérvvel: a résztvevők többsége fiatal. - A felvételen a Mordvin ASZSZK Állami Népi Együttesének egyik szólistája. (ÖSTK-felvétel) Miért közömbösek a lengyel fiatalok? A lengyel ifjúság 1986 címmel jelen meg a Lengyel Ifjúságkutató Intézet tanulmánya. A jelenté 5 azt tükrözi, hogy a fiatalok ideológiai, politikai ismeretei - enyhén szólva is - hézagosak. Keveseknek van csak néni fogalmuk arról, milyen szerepet tölt be a Lengyel Egyes jlt Munkáspárt az ország életében. Tudásuk - jobb esetben is csak - intuitív és bizonytalan. Például a megkérdezett fiatal sk 23,5 százaléka szerint Lengyelországban a politikai haté Imát a szejm, az államtanács és a kormány gyakorolja. A válaszadók 17,9 százaléka egyszerűen képtelen volt barmit is mondani a LEMP-nek a társadalomban és az államtan betöltött vezető szerepéről. A felmérésben résztvevőknek mindössze a 9,7 százalékáról mondható el, hogy teljesen tisztában van a LEMP irányító szerepével. A párttag fiatalok száma elég csekély, e :ért e gondra mind nagyobb figyelmet fordítanak. A központi bizottság negyedik plénumán emlékeztettek arra, hogy a LE tv P-tagság sorában csak 6,9 százalékot képvisel az ifjúság. Kritikusan hangoztatták azt is, hogy az ifjúsági szervezetek nem végeznek hatékony munkát tagjaik párttagságra felkészítése során. Az SZÚ ajánlási jogkörrel rendelkező több mint 6 ezer ifjúsági alapszervezet közül a legutóbbi két évben csal. 1800 alapszervezet élt ezzel a jogával. Jellemző, hogy a pé rtba felvett ifjúsági szervezeti tagoknak csak a 14,5 százalék;, rendelkezik alapszervezete ajánlásával. Kereset, lakás... Hogy miért tapasztalható ilyen közömbös magatartás, arról még nem alakult ki egységes nézet. Jerzy Rodziknak, a bydgoszcz-i Organika-Zachem Vegyipari Gyár üzemi LEMP-alapszervezeti titkárának véleménye szerint a keresett ok főképp a nyolcvanas évek első éveinek tapasztalataiban és az ország továbbra is nehéz társadalmi-gazdasági helyzetében van. A gyárban a fiatalok kévést keresnek, és nincs közeli reményük sem arra, hogy lakáshoz jussanak. A fiatalok e tényeket a párt politikájának tulajdonítják, és ezért tapasztalható körükben közöny és csekélyke társadalmi aktivitás. A fiatal munkások csak kevéssé vannak tudatában annak, hogy például a szakszervezetben, a dolgozói tanácsban vagy más szervezetben tevékenykedve könnyíthetnek, javíthatnak saját helyzetükön. Czeslaw Sobanski, a szczecini PZM Lengyel Tengerhajózási Vállalat ellátási és szállítási üzemében alapszervezeti első titkár. Szerinte sok fiatal magatartását és elkötelezettségét az anyagi helyzet befolyásolja. Az ifjú családoknál manapság minden fillér számít, ezért sok fiatal dolgozó keres az üzemen kívül is pluszmunkát, amivel ki lehet egészíteni a keresetet. Ezért aztán kézenfekvő arra hivatkozni, hogy a család eltartása miatt már nem marad idejük társadalmi munkára. A LEMP erősíti a kapcsolatokat Ezzel szemben egészen más helyzet alakult ki a konini vajdaságban, az Adamów barnaszénbányában. Jan Pakula, a bánya pártbizottságának titkára elmondta, hogy náluk külön rendszert dolgoztak ki a pártba való felvétel előkészítésére. Ennek lényege, hogy a fiatal dolgozókat néhány hónappal felvételi kérelmük megvitatása előtt már rendszeresen meghívják a pártcsoportgyűlésekre. Ennek eredményeként állandósult a jelentkezők száma. A legutóbbi három évben 87 tagjelölt közül 70 volt 35 évnél fiatalabb, s közülük húszán kaptak ajánlást saját ifjúsági szervezetüktől. Az idén felvett új párttagok 90 százaléka fiatal munkás. A pártismeretek terjesztése és tanítása az utóbbi időben az iskolákban is megkezdődött. Ma már az ország minden negyedik középiskolája érdekelt a pártismereti szellemi olimpiák megrendezésében. 18 vajdaságban már több alkalommal is szerveztek ilyen vetélkedőt. A szellemi olimpiák megrendezésével egyidejűleg diáktalálkozókat, vitaesteket, táborozással egybekötött összejöveteleket is szerveznek a nagyobb vonzerő kedvéért. A versenyre való felkészítésben aktivan vesznek részt a pártbizottságok is. Ilyenkor megélénkül a kapcsolat a diákok és a párttagok között. Az osztályban, majd az iskolai szintű versenyen győzelmet arató diákok városi, körzeti és vajdasági selejtezőkön vesznek részt. A katowicei tévé-stúdió a szellemi olimpiai kapcsán külön műsort készített, amelyet tanítási időben sugároznak. A LEMP KB Politikai Bizottsága október végén napirendre tűzte a fiatalok körében folytatandó politikai munka kérdéseinek megvitatását. (INTERPRESS) XI. 27.
