Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-17 / 28. szám

nz aÉranium htja

írta: LUDOVÍT PEZLÁR, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára

ÚJ szú

3

A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításáért folytatott döntő küzdelemben, amely napjainkban a kommunista párt vezetésével társadalmi életünk valamennyi területét érinti, pótolhatatlan szerepe van az ideológiai és a tömegpolitikai munkának. Ezzel összefüggésben lényegesen növelnünk kell az egész ideológiai front részvételét a CSKP XVII. kongresszusán megszabott, s az SZLKP kongresszusa által szlovákiai viszonyokra konkretizált stratégiai feladatok teljesítésében, valamint fokoznunk közvetlenül a gyakorlatban ennek a munkának a hatékonyságát. Ennek érdekében átalakítást és alapvető fordulatot kell elérni a társadalmi tevékenységnek ezen a rendkívül fontos területén.

Többek között a szlovákiai népgazdaság fejlődése és az állami terv első negyedévi teljesítése is arra ösztönöz bennünket, hogy mélyrehatóan elemezzük az eddigi eredményeket, az ideológiai munka mai helyzetét és feladatait. Teljes mértékben napfényre kerül az 1986. évi kedvezőtlen irányzatok továbbélésének súlyossága, sőt ezek az irányzatok több szempontból még inkább mélyültek. A szlovákiai gazdálkodó szervezetek az első negyedévben a nyereségképzés évi feladatának csupán 15,5 százalékát, az SZSZK kormányának hatáskörébe tartozó gazdálkodó szervezetek pedig 6,1 százalékát teljesítették. Lemaradás tapasztalható a piaci ellátásban, az ipar mintegy 300 millió korona értékben nem teljesítette a nem szocialista országokba irányuló kivitel feladatait, a beruházási terv teljesítésében szerkezeti eltérések tapasztalhatók. Kedvezőtlenebb lett az anyagi költségek és általában a költségek alakulása, csökkent a magas műszaki gazdasági színvonalú termékek részaránya és az előző év azonos időszakához viszonyítva a munkatermelékenység is alacsonyabb lett. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek a problémáknak csak egy részét okozták a kedvezőtlen januári és februári időjárási viszonyok.

Szlovákiában a nemzeti jövedelem az elmúlt évben 4 százalékkal nőtt, de az a tény, hogy az első negyedévben a legfontosabb stratégiai területeken nem teljesítettük feladatainkat, negatívan nyilvánult meg a gazdaság hatékonyságában és abban, hogy nem teljesítettük a tervelőirányzatot a források és a nyereség képzésében sem. Az eredményeket és az anyagi kapcsolatok folyamatosságát nagyon kedvezőtlenül befolyásolja, hogy lemaradunk a mennyiségi, de főleg a minőségi mutatók teljesítésében és nagyon sok - 142 - ipari és építőipari vállalat nem teljesítette a tervét.

Rendkívül aggasztó, hogy kedvezőtlenebbek az eredmények az ipari termékek minőségét illetően. Az árutermelésben a kiváló minőségű termékek részaránya a tervezett növekedés helyett 0,9 ponttal csökkent és ma 14,5 százalékot tesz ki. Az elmúlt évhez viszonyítva 4,7 százalékkal nőtt a késztermékek készlete. Nem változott a műszaki szempontból haladó termékek részaránya és csökkent at innovációs aktivitás.

Amennyiben folytatódna ez az irányzat, veszélybe kerülne az egész 8. ötéves terv feladatainak teljesítése.

Ebben a helyzetben rendkívül időszerű feladat kiküszöbölni ezeket a fogyatékosságokat, amelyeknek a tapasztalatok szerint többnyire szubjektív okai vannak. Határozottan fel kell lépni a tervcsökkentési kísérletekkel szemben. Az irányítószervek figyelmét más irányba - a tartalékok és források mozgósítására - kell összpontosítani.

Napjainkban az irányítószervek, valamint az előadók, a propagandisták és a tömegtájékoztató eszközök figyelmének előterében az átalakítással, főleg a gazdasági mechanizmus tervezett változásával kapcsolatos távlati kérdések állnak. Ez helyes és természetes, de nem jelentheti azt, hogy csökken a mindennapi feladatok teljesítésének szentelt figyelem. Ezek teljesítésének döntő jelentősége van abban, hogy kedvező gazdasági és politikai feltételeket teremtsünk az eredményes átalakításhoz.

NYÍLTAN TÁJÉKOZTATNI

A gazdasági propaganda és agitáció dinamizáló szerepének elmélyítése érdekében határozottan meg kell szüntetni az ezen a területen gyakorolt hatás szétaprózottságát, s ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy a párt-, a gazdasági, a szakszervezeti és az ifjúsági szerveknek egybehangoltan kell eljárniuk. A párt stratégiai irányvonala megköveteli, hogy az ezen a téren kifejtett munka ne legyen formális, ne korlátozódjon

a felvilágosításra, a semmit meg nem oldó tudálékosságra. Nyíltan tájékoztatni kell a dolgozókat, de a fiatalokat is napjaink valóságáról. Rá kell mutatnunk az átalakítás által előidézett állandó mozgás konkrét sokrétűségére, sokoldalúságára és ellentmondásosságára.

A népgazdaság nem kielégítő eredményei alapján arra következtethetünk, hogy nem tudatosítja az összes gazdasági vezető a gazdasági nevelés, propaganda és agitáció pótolhatatlanságát és jelentőségét. A munkásokkal folytatott élő és nyílt párbeszéd helyett továbbra is formális bürokratikus módszereket alkalmaznak. Ismételten hangsúlyozzuk: az a célunk, hogy a dolgozók teljes mértékben megértsék a mai társadalmi élet szociális-politikai hátterét, tudatosítsák saját aktív alkotó szerepüket a társadalmi fejlődésben. A gazdasági vezetők és a dolgozók élő kapcsolata, az alkotó vita nem nelyettesíthetö semminemű utasítással vagy igazgatói döntéssel.

Rendkívül fontos, hogy továbbra is lankadatlan figyelmet szenteljünk a végrehajtási tervből és a 8. ötéves tervből adódó feladatok következetes teljesítésének. Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása az egyedül üdvözítő, hanem éppen ellenkezőleg, számolni kell azzal, hogy az átalakítás nemcsak végeredményeivel, hanem egész folyamatával is befolyásolja az embereket. Az új lépések és a hagyományos viszonyok ezzel járó megváltozása, az új viszonyok bevezetése sokakat fájdalmasan érint. Ennek gyakran nincs reális alapja, csupa ellenőrizetlen állításokra, nem ritkán hamis híresztelésekre támaszkodik. Veszélyessége abban rejlik, hogy eltereli a figyelmet az időszerű, gyakran fontos feladatok teljesítéséről. Tudatosítanunk kell, hogy az új gazdasági mechanizmus is az emberekre, öntudatukra, képességeikre és aktivitásukra támaszkodik majd és nem hat önmagától. Már ma fel kell készülni azokra a változásokra, amelyeket majd gazdasági életünkben előidéz. Az újra való reális felkészülés jelenti a haladás helyes útját, nem pedig a siránkozás.

Ma, amikor egyes területeken jelentkeznek a vulgáris ekonomizmus helytelen irányzatai, amelyeknek kíséröjeleként megpróbálják aláásni a politikának a gazdasággal szembeni elsődlegességére vonatkozó lenini tanítást, továbbra is figyelmet kell szentelni az átalakítás elvei magyarázásának.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy az átalakítás keretében minden intézkedés a demokratikus centralizmus alkotó érvényesítésének lenini alapelveiből, a társadalom irányításában és igazgatásában való részvétel bővítéséből, a szocialista demokrácia elmélyítéséből, a társadalmi tulajdon megszilárdításából és a szocializmus előnyeinek kihasználásából indul ki. Ugyanilyen intenzitással kell küzdeni a régi politikai és gazdasági gondolkodásmód ellen, amely napjainkban elsősorban két látszólag ellentmondásos szinten nyilvánul meg. Először is az államigazgatásban és a gazdaság irányításában tapasztalható néha az a kísérlet, hogy a politikát, a társadalmi élet szociális és szellemi szféráját a gazdasági fejlődés funkciójának passzív tükröződéseként értelmezzék. Másodsorban, az olyan esetekben, amikor érezhető a tehetetlenség a társadalmi-gazdasági fejlődést fékező mechanizmus visszatartó erejének leküzdése során, éppen azok, akik megsértették a gazdaság, a politika, a szociális és a szellemi szféra egységének elvét, az objektivitástól elrugaszkodva rágalmazzák az ideológiai frontot. Szerintük az nem készült fel arra, hogy az új feltételek között dolgozhasson. Szemére vetik az elméleti és műveltségi szint stagnálását, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elkendőzzék saját alkalmatlanságukat, a rutinos gondolkodásmódot, azt, hogy nem hajlandók szocialista módon vállalkozni és megváltoztatni az elavult extenzív munkaformákat.

Az egész ideológiai aktívának offenzíven és hatékonyan támogatnia kell azokat, akiknek bátor, nyílt és világos szavait becsületes munka, újszerö és haladó tevékenység támasztja alá. Ugyanilyen következetesen ébereknek kell lennünk mindazokkal szemben, akik a napi munkában tettenérhetó alkotó szellemet, kitartást, kezdeményezést és aktivitást, valamint a konkrét elemzés kötelességét a progresszív állásfoglalás gyakori emlegetésére akarják redukálni anélkül, hogy azt tettek követnék.

HARC A DOGMATIZMUS ÉS AZ OPPORTUNIZMUS ELLEN

Nemcsak a hazai, hanem a szovjet tapasztalatok is azt mutatják, hogy az új gazdasági gondolkodásmód nagy akadálya a dogmatizmus. Az ellene folytatott harcban sem egyszerűsíthetjük le a dolgokat. A mar- xizmus-leninizmus elmélete a dogmatiz- must antidialektikus, történelmietlen gondolkodásmódként értelmezi. Mindenütt felüti fejét, ahol mereven ragaszkodnak a sémákhoz, az életnek már nem megfelelő, a valósággal ellentétben álló szabályokhoz. Látnunk kell ennek a veszélynek az ismeretelméleti gyökereit is, amelyek az igazság egyoldalú megközelítésében, relatív jellegének tagadásában nyilvánulnak meg. Ugyancsak fel kell figyelnünk a lélektani gyökerekre, amelyek a kényelemszeretetből és az alkotó gondolkodás hiányából erednek. A dogmatikusok nem fejlesztik a marxizmus-leninizmust, inkább „pihennek“ rajta.

Lenin mindig rámutatott, hogy dogmatikus állásfoglalásokkal és nézetekkel a „baloldali" és a „jobboldali“ opportunisták körében is találkozhatunk. Amint azt a válságos időszak tapasztalatai is megmutatták, a jobboldali opportunisták a piaci mechanizmus megváltó erejét még a burzsoá ideológiából átvett, a pluralizmusra vonatkozó dogmát hirdették. Ezen a téren látnunk kell, hogy elvi különbség van a burzsoá és a szocialista pluralizmus T<özött. A dogmatizmus ellen folytatott mai harcunk objektiven szükségszerű, haladásunk feltétele. Semmiképpen sem lehet azonban célja a jobboldali opportunizmushoz való visszatérés, ahhoz az opportunizmushoz, amelyet az 1968-69-es válságos évekből a csehszlovák demokratikus szocializmus hírhedt „modelljeként“ ismerünk. Előre kell tekintenünk és nem vissza, a már meghaladott időszakokra.

Ezekben az összefüggésekben hangsúlyoznunk kell, hogy a dogmatizmus elleni leghatásosabb gyógyszer a marxista-leninista elmélet alkotó fejlesztése.

LÁTNI KELL A VÉGSŐ CÉLT

Mint ismeretes, az antikommunista propaganda és a válságos időszak egyes főszereplői azt hirdetik, hogy a gazdasági mechanizmus megváltozása nálunk és a Szovjetunióban tulajdonképpen visszatérést jelent a jobboldali opportunista koncepciókhoz és „modellekhez“. Ez nagy csalás. Mig mostani intézkedéseink a szocialista rendszer alappilléreinek megszilárdítására, mindenekelőtt a kommunista párt, a munkásosztály vezető szerepének megerősítésére irányulnak, a jobboldali erők éppen ezeket a pilléreket ásták alá.

Az új gazdasági gondolkodásmódban nincsen helye a pragmatizmusnak, amely abból indul ki, hogy a pillanatnyi hasznosság, az intézkedések azonnali hatása a döntő és nem veszi figyelembe a végső célt, a távlatokat, a célmegoldásokat. A pragmatisták gyakorlatilag a tapasztalatra redukálják a valóságot és ezért nem veszik észre a fejlődés irányzatait, a folyamatok dinamikáját.

Nem jellemezheti az új gazdasági gondolkodásmódot az elhamarkodottság, a türelmetlenség, a fejlődés egyes lépcsőfokainak átugrása. Mint ismeretes, Lenin mindig figyelmeztetett ennek veszélyességére. Mindez a gazdaságban megbontja a folytonosságot, amit elsősorban az intézkedések nem megfelelő előkészítése, olykor pedig azok a nagyobb problémák idéznek elő, amelyek súlyosabbak annál, mint amilyenek tulajdonképpen napirendre kerültek.

Mihail Gorbacsov elvtárs a kazahsztáni Lenyinszkben a dolgozók előtt nyíltan és hangsúlyosan mutatott rá az átalakítás időszerű feladataira: „Az átalakítás nem kulcs a megtöltött gabonasilókhoz. Az átalakítás felhívás tekintet nélkül mindenkihez, hogy jobban kell dolgozni és közös erőfeszítéssel tovább kell javítani a szovjet emberek életét. Ma, amikor átgondolt politikánk van, a súlypontot a határozatok megvalósulásával kapcsolatos gyakorlati tevékenységre kell áthelyezni. Korparancs a határozatok megvalósítása. Ez mindenkire vonatkozik, a központi bizottság politikai bizottságára, a kormányra, a minisztériumokra, a szövetségi és a köztársasági szervekre, a területekre, a városokra, a munkakollektívákra, valamennyi káderre. Mindenkinek a gyakorlati feladatokra kell figyelmét összpontosítania, nap mint nap több tárgyilagosságot, rendet és fegyelmet kell tanúsítania." Az átalakítási folyamat egyes negatív jelenségeit jellemezve a továbbiakban kijelentette: „Meg szeretném még jegyezni, hogy helyenként lazul a fegyelem és a rend. Egyes helyeken így gondolkoznak: a kampány megkezdődött, az udvart kisöpörték és Így már minden rendben van. Ez nem mehet így. Az átalakítás valamennyi szakaszában rendre, fegyelemre, magas szintű kulturált munkára van szükségünk. " Ezek a szavak társadalmi életünk legkülönbözőbb területeire is vonatkoznak.

Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 5. ülésén hangsúlyozta: „Egészpolitikai hatásgyakorlásunkban, a tömegtájékoztató eszközök és a propaganda tevékenységében meg kell teremteni a munkások, földművesek, mérnökök, technikusok, művészek és tudósok becsületes, áldozatkész munkája iránti tisztelet légkörét, meggyőzően kell bemutatnunk mindazok újító törekvését, akik a különböző területeken utat törnek az új gondolkodásnak, az új megközelítéseknek. “ Ezek a szavak irányt szabnak az egész ideológiai fronton munkánk tartalmának.

A gazdasági mechanizmus, az egész társadalmi élet, a politikai, a termelési és a szellemi szféra területén ma megvalósított változások sarkalatos kérdése, hogy történelmi távlatok szemszögéből tudjuk-e felülbírálni napjaink feladatait.

Az ideológiai munkának, főként legfontosabb alkotó részének— a gazdasági propagandának és agitációnak - feladata tehát abban rejlik, hogy megmagyarázzuk: a fejlődés és a gyorsítás stratégiájának megvalósítása érdekében végrehajtott forradalmi változások nem jelentik az előző út és az előző gyakorlati döntések dialektikát nélkülöző tagadását, ezeket a feladatokat a szocializmus előnyeinek tudományos kihasználása szabja meg az átalakítás és a gyors tudományos-műszaki fejlődés korszakában. Nem kevesebbről van szó, mint hogy mai viszonyaink között tovább fejlesztjük a szocialista építés eddigi eredményeit.

FONTOS A MEGELŐZÉS

A gazdasági nevelésnek, propagandának és agitációnak nemcsak az emberek tájékoztatása az időszerű feladata. Ugyanilyen fontos olyan hatást kifejteni, hogy az egyes munkahelyeken a gyorsítás stratégiájának megvalósítása során magas szintű társadalmi-termelési és szociális aktivitást tanúsítsanak, olyan aktivitást, amelyet a kezdeményezés, kitartás, eltökéltség, a demokratikus légkörben fejlesztett áldozatkészség jellemez. A társadalomért kifejtett igyekezet, a becsületes és lelkiismeretes munka alapján kell elsősorban az embert értékelni, becsületes munkában nyilvánul meg leginkább a kommunista erkölcs és a szocialista életmód. Ezen a téren sok teendő vár ránk, ezt tanúsítja azoknak a leleplezett bűnszövetkezeteknek a tevékenysége, amelyek megvesztegetésekkel és a társadalmi tulajdon megkárosításával gyarapították vagyonukat. Ugyanilyen veszélyesek a gazdasági eredmények meghamisításának eredményei. A párt és az állami szerveknek semmilyen esetben sem szabad az ilyen jelenségeket megtűrniük.

Azért beszélünk erről, mivel az ideológiai frontnak a gyorsítás stratégiájáért folytatott küzdelemben nemcsak az a szerepe, hogy tűzoltóként elfojtsa a gazdaságban keletkező tüzeket. Az a feladatunk, hogy megelőzzük a párt-, állami, munka-, terv- és technológiai fegyelem megsértését. Határozottan felelősségre kell vonni mindazokat, akik megtűrik, lehetővé teszik és támogatják az ilyen negatív jelenségeket. Ezért elvárjuk a tömegtájékoztató eszközök munkatársaitól, az előadóktól és a propagandistáktól, hogy ezen a téren legyenek bátrabbak, eredményesen segítsék elő a kritikán kívül rekedő területek falainak lerombolását.

Gazdaságunk sokoldalú intenzifikálásá- ban pótolhatatlan vezető szerepe van a tudományos-műszaki haladás meggyorsításának. Kulcsfontosságú területről van szó, itt döntünk a kongresszusi irányvonal megvalósításáról. Nem véletlenül foglalkozott ismételten ezekkel a rendkívül fontos kérdésekkel a CSKP KB 5. ülése és az SZLKP KB ezt követő ülése, amely megállapította, hogy nem sikerül teljes mértékben megvalósítani a CSKP XVII. kongresszusának határozatait és a CSKP KB 8. ülése által kitűzött feladatokat. Ennek okai a maradi (Folytatás a 4. oldalon)

J87.VII.17.