Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
b NYESÍTSÜK A TÁRSADALMI SZEMPONTOKAT ^beszélgetés a szlovákiai magyar fiatalok pályaválasztásáról • diákokat az egyetemi, blásra. Remélem, hogy léseknek meg lesz a jóNekem is ez a meggyő- Imúlt tanévben - éppen ések alapján - a fölvéte- esültek a gimnáziumból ss ez így lesz a követke- _T)b más intézkedés is Üti, hogy a gimnáziumok igjukat. Persze, ehhez amiféle felső sugallatra isoknak, a gimnáziumok íginél jóval többet kell ugyanis a legtöbbször ^elvü gimnáziumban is az ^ a pedagógusok - tisztelitek a babérjaikon. Na- ik, hogy van elegendő iát szükség különösebb ndamunkára. Nyolc-tiz változott a helyzet, és rték föl a változásokat. Tiég ma sem megfelelő nyező alapiskolák és lata. Az alapiskola szü- Idául soha nem volt ""tanár sem. Sok gimná- zik, még működésének munkájukról, eredmé- hiba, mert a jó munkát Szerencsére akadnak fagyon jó a Komáromi elvű Gimnázium együtt- s a környékbeli alapis- Magyar Tanítási Nyel- matematika- és a fizika vezetnek az alapisko- nak a pedagógiai ta- zek követendő példák, iák ezt a fontos többlet- yebben elérhetnénk azt nítási nyelvű gimnáziumé a szlovákiai átlagot, mostani 24,4 tanulóról A legújabb pedagógiai : az optimálisnak mond- dell a 4-6 párhuzamos vákiai viszonylatban is eg. Nemzetiségi vona- 1 gimnáziumok működ- inként egy-egy osztály szítést igényel a haté- nunka megszervezése, iák egyaránt szinte hi- ikát kell végeznie ah- Ijanak le a nagyvárosi íményem szerint el kell a nemzetiségi oktatási a jelenlegi szerkezet t alakult ki, mára sok változik a helyzet. Ez ület, a mérlegelésekor két, az észrevételeket égi politika elveit egy- sn érvényesíteni kell, iéges fölmérni a nem- c, de a magyar tanítási olák és szakmunkásnál, miből van esetleg Nemzetiségi és társa- elhamarkodottan, ha- ontoltan mérlegeljünk, :oztassunk a mostani N: Már csak azért is, ezett kis gimnáziumok emzetiségi élet fontos jógusok közül sokan tív társadalmi munkát / rosszul végrehajtott nár tudjuk, milyen ká- a kisvárosban nincs lus. pság fokozott mér- fiit a Szocialista Ne- ? három évtizede hírfa színvonal vonz. Te- I fontos, hogy az iskola i színvonalas legyen, et kívánatos népsze- en-e, hogy a Komá- fdahelyi Magyar Taní- íum, illetve a kassai pipari Szakközépisko- Vlagyar Tanítási Nyel- zépiskola iránt évről lés? Aligha. Az érdek- la az iskola jó munkáéi Mi minden többlet- yunk, ami a diákok és jnkáját szolgálja. El- hogy eröfeszítósinket jassák. Hát ez nincs n fontos példát emlí• Máté László tek. Egy-egy rendszer nyilvánvalóan akkor működik jói, ha rendszeres és reális a visz- szajelzés is, amely a hibákat időben korrigálja. Ha ez nincs így, könnyen tévútra juthatunk. Mi például pontos visszajelzést várunk az egyetemekről, főiskolákról. Minden évben kérjük az egyes karok és tanszékek illetékeseit, közöljék velünk, miképpen szerepeltek diákjaink, milyen jegyet kaptak az egyes felvételi tantárgyakból. Több helyen eleget tesznek kérésünknek, de nem mindenhol. A Komensky Egyetem orvosi karáról például nem kapunk ilyen tájékoztatást, a gyógyszerészetiről viszont igen. A Szlovák Műszaki Főiskola karai közül például sem az építészmérnökiről, sem a villamosmérnökiről nem informáltak bennünket. Fogalmam nincs arról, hogy miért, hiszen ez a mi munkánkat, a közös ügyünket szolgálná. Javult a szlovák nyelvoktatás színvonala SZERKESZTŐSÉG: Különösen az elmúlt években számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban hatékonyabb és színvonalasabb legyen a szlovák nyelv oktatása. Véleményünk szerint ezek az intézkedések milyen eredményt hoztak, s a tanulók nyelvtudása mennyiben befolyásolja a pályaválasztást? t VÉGH LÁSZLÓ: Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt az oktatási minisztérium megbízott több kutatóintézetet, hogy mérjék föl, mi a pedagógusok és főleg a tanulók véleménye a továbbtanulásról. Mindenkit nagyon kellemesen lepett meg az, hogy a megkérdezett magyar nemzetiségű tanulóknak csaknem 85 százaléka úgy érezte: olyan szinten ismeri a szlovák nyelvet, hogy a felvételin és a főiskolán nem kell tartania nyelvi nehézségektől. Ez a felmérés is igazolja azt a véleményt, hogy számos intézkedés, erőfeszítés eredményeképpen a magyar tanítási nyelvű iskolákban általában javult a szlovák nyelvoktatás színvonala. VARGA LAJOS: Ezzel én is egyetértek, de itt is árnyalni kell a képet. Ez a megállapítás általában igaz, viszont itt is iskolája, pedagógusa válogatja. Találkoztam a szlovák terminológiát is jól ismerő tanulóval, de itt-ott olyannal is, aki nyolcadikban egy kérvényt sem tudott megírni szlovákul. Szóval a szlovák nyelvoktatásban is kétségtelen a fejlődés, de azért akadnak iskolák, ahol van mit tenni a tanulók aktív szlovák nyelvtudása érdekében. KESZEGH ISTVÁN: Számtalan felmérés az érettségik is igazolják, hogy tanulóink matematikából, fizikából és más tantárgyakból folyékonyan tudnak felelni szlovákul is, ismerik a terminológiát. Az ismert okok miatt talán a kémia okozza a legnagyobb gondot. Mégis el kellene gondolkodni azon a bizonyos esélyegyenlőségen, nem lehetne-e ezt további ésszerű intézkedésekkel javítani. Az alapiskolások esetében például bevált az, hogy a magyar nemzetiségű tanulók matematikából az anyanyelvükön felelhetnek a felvétélin. FIBI SÁNDOR: Az esélyegyenlőség megteremtésének vannak egyéb lehetőségei is. Például a felvételiken jobban figyelembe veszik a nemzetiségi iskolák tanterveit, azt is például, hogy az orosz nyelvet kevesebb óraszámban tanítják, mint a többi iskolában. Bevezettük a szlovák szakkon- verzációt, rendszeresen tanítjuk a szlovák terminológiát, szorgalmazzuk a szlovák nyelvi szakkörök, klubok létesítését, lehetővé tettük, hogy 25 tanuló esetében osztott tanítást szervezzenek szlovák nyelvből. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek az egyenlő esélyeket hivatottak biztosítani. Több magyar nemzetiségű fiatalt a műszaki főiskolákra SZERKESZTŐSÉG: Most érkezünk az egyik legfontosabb részhez. Miután elég árnyalt képet rajzoltunk általában a pálya- választásról, megvitathatnánk azt is, mit kell tenni annak érdekében, hogy a műszaki főiskolákon növekedjék a magyar nemzetiségű hallgatók száma. E téren okos kezdeményezésekről, de elriasztó példákról is tudunk. Az utóbbiak közé tartozik az a nem ritka eset, hogy egy-egy gimnázium igazgatója, vagy valamelyik pedagógusa egyszerűen megparancsolja a diáknak, hogy csak műszaki főiskolára jelentkezhet, ha van ehhez adottsága, ha nincs. A létszám emelésének nem ez a követendő módja. FIBI SÁNDOR: Nyilvánvalóan. Szerintem akkor lesz több magyar nemzetiségű főiskolai hallgató a műszaki főiskolákon, ha végre minden gimnáziumban megfelelő szintre emelik a természettudományi tantárgyak oktatását. A tehetségek felkutatásának, felkarolásának egyik nagyszerű módja az, hogy mind több magyar nemzetiségű diákot szerepeltetünk a matematikai, fizikai, kémiai olimpiákon. E téren nagyot léptünk előre. Országos méretben is kiemelkedően szerepel a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a Duna utcai gimnázium, s bizonyos években a Galántai, a Du- naszerdahelyi és a Somorjai (Samorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium is. A többi iskola is követhetné példájukat. Fontos feladat az is, hogy a gimnáziumok közvetlen kapcsolatot építsenek ki a műszaki főiskola egyes karaival. Talán csak két-három gimnáziumunknak van ilyen állandó kapcsolata, nem véletlen, hogy a legjobbaknak. MÁTÉ LÁSZLÓ: Fibi Sándor főleg az iskolán belüli lehetőségről szólt, én más lehetőségeket említek. Én nagyon fontosnak tartom azt, amit egyébként a szovjet törvénytervezet is hangsúlyosan említ, nevezetesen az iskolák, a vállalatok és a tudományos kutatóintézetek közötti hatékonyabb együttműködést. A nagykaposi és a rozsnyói (Rozóava) gimnazisták például a szakköri foglalkozás keretében dolgozhatnak a helyi vállalatok, üzemek laboratóriumaiban. Mindannyian tudjuk, hogy diák' 4tt)íSSmmk . s immm • Keszegh István jaink megterhelése maximális, már-már erejüket meghaladó. Tehát nem a tanítási órák, vagy a szakkörök számát kell emelni, hanem színvonalasabbá, színesebbé kell tenni a nevelést. Ez a járható út. KESZEGH ISTVÁN: Egyetértek a fenti okfejtéssel, s azzal is, hogy a Szovjetunióban olyan társadalmi szemlélet alakul ki, hogy az üzemeknek kell kezdeményezniük ezt az együttműködést, nálunk viszont felső utasítás alapján alakulgat az ilyen kapcsolat. Mi nemrég kötöttünk szerződést a Steiner Gábor hajógyárral. Diákjaink remélhetően hasznos órákat töltenek majd a gyár kutató és tervező részlegeiben, s más módon is eredményes lesz az együttműködésünk. De csak akkor, ha a gyáriak is valóban igénylik ezt a kapcsolatot. Még egy gondolatot hadd mondjak el. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok adatait az a szűklátókörű szemlélet is rontja, miszerint azokat, akik elméleti matikára vagy fizikára jelentkeznek, nem számítják a műszaki irányzatokra jelentkezők közé. Pedig alapvető társadalmi érdek, hogy éppen a legkiválóbb diákokból váljanak elméleti szakemberek, hiszen manapság és a jövőben még inkább, a tudományos munkának, a kutatásnak van, illetve lesz meghatározó szerepe, csak mérnöki gárdával nem lehet felzárkózni a világ élvonalához. Erről sem szabadna megfeledkezni. VÉGH LÁSZLÓ: A pályaválasztásban is kiemelkedő eredményeket elérő magyar tanítási nyelvű gimnáziumok is igazolják, hogy el lehet, el kell mozdulni a mostani kedvezőtlen helyzetből, de ehhez céltudatos, kezdeményező munkára és nem mechanikus intézkedésekre van szükség. S természetesen arra is, hogy a pedagógusok legyenek kezdeményezőek, fogékonyak az új, korszerű iránt. Fontos az iskola és a szülő együttműködése SZERKESZTŐSÉG: Eddigi beszélgetésünkből kimaradt egy döntő fontosságú láncszem, ez pedig az iskola és a szülők kapcsolata. Nyilván valamennyien egyetértünk abban, hogy ez a kapcsolat meghatározó jelentőségű a fiatal nemzedék nevelésében, értékrendjének formálásában, s természetesen a tanulók helyes pályaorientációjának kialakításában is. FIBI SÁNDOR: Manapság már szinte közhelyszámba megy, holott valóban tempós, rohanós világban élünk, hogy alig van szabadidőnk. Pedig ebben a nagy, olykor kimondottan céltalan rohanásban azért fontos dolgokra mindenképpen kellene időt találnunk. Pedagógusnak, szülőnek például arra, hogy a gyermek fejlődése érdekében állandó kapcsolatban legyenek egymással. Sajnos, sok helyen kimondottan formális ez az együttműködés. A tanévenként kétszer sorra kerülő iskolai szülői értekezleten az igazgató ömlesztve számol be a munkáról, és a sok adat, szám mögött elveszik a lényeg. Nem elég őszinte, lényegretöró egy- egy osztály szülői értekezlete sem, nem jut idő a meghitt beszélgetésekre. Hibás ebben sok iskola vezetése is, mert nem ösztönzi a pedagógust a szülőkkel való rendszeres együttműködésre. Esetleg beszámoltatja a pedagógust, jó pontként tünteti föl, ha kapcsolatot tart fenn a szülőkkel, de ha nem, akkor szemet hunynak e lényeges hiba fölött. Ilyen körülmények között vajon hol, mikor lehet például a pályaválasztásról beszélni, értelmes, emberi szóval meggyőzni a szülőket a már többször elmondott társadalmi igények fontosságáról? MÁTÉ LÁSZLÓ: Én is úgy látom, hogy az iskola és a család kapcsolatában sok a formalitás, olykor jelszavakkal, közhelyekkel iparkodunk megoldani lényeges dolgokat. Persze, akad azért kivétel is. Például a Schönherz Zoltán Gépipari Szakközépiskolában, ahol tovább élnek és gazdagodnak a nemes hagyományok olyan vonatkozásban is, hogy valóban bensőséges a kapcsolat az iskola és a szülő között. Lépten- nyomon érezni, hogy a szülő valóban együtt él az iskolával. Társadalmi munkával és más módon segíti a nevelőmunkát. VARGA LAJOS: Ha ma a fiatalokkal beszélgetek, akkor olykor furcsa jelenségre figyelek föl. Több húsz-harmincéves fiatalember valahogy nem büszke arra az iskolára, ahová járt, kézlegyintéssel vagy vállvonogatással intézi el a dolgot. Nem nosztalgiázásként említem, de gondoljunk bele, mi valamennyien milyen büszkék voltunk és vagyunk egykori alma materünkre, s nem ok nélkül. Mint ahogy nyilván a fiatalok közönyének is oka van. Jelzi, hogy baj van a diák-pedagógus-szülő kapcsolattal. FIBI SÁNDOR: Azért ne adjunk felmentést a szülőknek sem. Hányán tisztelik vajon közülük a pedagógus munkáját, s hányán tartják fontosnak, hogy bemenjenek az iskolába, még ha nem is hívták őket? Hiszen az ö gyermekük boldogulásáról van szó! Mások pedig egyszerűen azzal intézik el a dolgot, hogy neveljen az iskola, azért jár oda a gyerek! Én a kétoldalú kapcsolat fontosságát hangsúlyoznám, de a kezdeményező a pedagógus legyen. Olyan vonatkozásban is, hogy reális képet ad a tanuló tudásáról, érdeklődési köréről, nem utolsósorban pedig a pályaválasztás lehetőségeiről. Régi igazság, hogy a pedagógus egyáltalán nem tud vagy csak nagyritkán képes jó munkát végezni a szülő segítsége nélkül. VÉGH LÁSZLÓ: A pedagógus és a szülő közötti kapcsolat elmélyítésében, az iskolák népszerűsítésében, a fontos társadalmi és pedagógiai kérdések megvilágításában az eddiginél jóval többet tehetne nemzetiségi sajtónk is. Az oktatásügy kérdéseiről szóló cikkeket olvasva az a véleményem, hogy sok az ösztönösség, gyakran elsikkadnak a lényeges dolgok, s olyanok is írnak oktatási témájú cikkeket, akiknek nincs e kérdésben alapvető áttekintésük, tájékozottságuk sem. Vannak felkapott iskolák, amelyekről aránylag sok, igaz, felszínes írás jelenik meg, viszont más helyekről nem olvashatunk évekig semmit. Gyakran érezhető, hogy a helyszín megválasztásában nem az iskola színvonala, hanem a földrajzi közelség a meghatározó. Olvastam már lelkendező cikket olyan alapiskoláról, ahol a tanulóknak csak mintegy 20 százaléka tanul tovább. Ezért pedig bírálni kellene, nem pedig dicsérni! Egyszóval tudatos koncepcióra, stratégiára lenne szükség, mert sok magyar tanítási nyelvű iskola olyan eredményeket ér el, amelyeket kötelességünk népszerűsíteni. Tudunk-e vajon nemzetiségi sajtónk közlései alapján arról, hány olyan kiváló szakemberünk van szerte Végh László (Lörincz János felvételei) az országban, aki egykor magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végzett? Nem szaporítom a szót, nemzetiségi sajtónkban e vonatkozásban is jóval több tudatosságra, átgondoltabb munkára van szükség. KESZEGH ISTVÁN: Azért röviden a pedagógus munkájáról is szólni kell. Lehet, hogy sarkított igazság, de én azt vallom, ahol jó a tanár, ott nincs különösebb gond a pályaválasztással. Nagy kérdés, hogy a különböző, nem mindig kellően átgondolt intézkedések segítették-e az ilyen pedagó- guseciyéniségek kibontakozását sőt, akár csak formálását. Én úgy látom, mintha a pedagógusképzés a háttérbe szorulna, pedig döntő fontosságú társadalmi kérdés, hogy kellő szakmai tudású, magukban elhivatottságot érző pedagógusok tanítanak-e, s milyen körülmények között, s kik és milyenek lesznek a jövő pedagógusai. MÁTÉ LÁSZLÓ: Én is azon a véleményen vagyok, hogy a legjobb képességű diákok menjenek pedagógus pályára, ez társadalmi érdek, s ennek megfelelően kell megteremteni a szükséges feltételeket. Egyébként Kelet-Szlovákiában a nemzetiségi iskolákban pedagógushiány is jelentkezik. Rozsnyón és Nagykaposon szükségünk van a természettudományi tantárgyak tanításához magyar nemzetiségű, a magyar terminológiákat is ismerő tanárokra. Több alapiskola is Dedagógushiánnyal küzd. FIBI SÁNDOR: A minisztérium tud ezekről a gondokról, s ezért az idei tanévhez képest 60 százalékkal több magyar nemzetiségű pedagógusjelöltet veszünk föl a Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karára, illetve a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolára. Nem magyarázkodásképpen említem, de tény, hogy azér^ több járási és kerületi nemzeti bizottság sem jelezte előre, hány pedagógusra lesz szüksége, tehát nem mérte föl a helyzetet, s ez a mulasztás is előidézte a mostani gondgkat, amelyeket igyekszünk mielőbb orvosolni. SZERKESZTŐSÉG: Most, amikor befejezzük kerekasztal-beszélgetésünket, s megköszönöm valamennyi meghívott aktív részvételét, szeretnénk kifejezni azt a reményünket, hogy az eszmecsere nem ér véget, mert olyan kérdéseket vetettünk föl, amelyek cselekvésre, alkotó együttgondolkodásra, céltudatosabb munkára ösztönöznek pedagógust, tisztségviselőt, szülőt és újságírót egyaránt. S ha ez Így lesz, akkor közelebb kerülünk közös célunk eléréséhez. Ahhoz, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák még jobban megfeleljenek társadalmunk igényeinek, a kor kihívásának és továbbra is élvezzék a szülők bizalmát.
