Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
A kooperáció intenzív útja Számok, tények, adatok • A Szovjetunióban a kőolajipar az idén a korábbi lemaradás után teljesíti a tervfeladatokat. Statisztikai adatok szerint az év első kilenc hónapjában 467 millió tonna kőolajat hoztak felszínre, ami 5,5 millió tonnával több az éves tervben előirányzottnál. Habár a nyolcvanas évekre a korábbi időszakhoz viszonyítva mérsékeltebb ütemű termelésnövekedést irányoztak elő, az ágazat nem teljesítette a kitűzött feladatokat. Szakemberek véleménye szerint az idei év eddigi időszakában bekövetkezett változás annak tulajdonítható, hogy a gazdasági élet átalakítása kiterjed erre az ágazatra is, ami a korszerű technika é technológiák alkalmazásában nyilvánul meg. • Romániában új törvényt fogadtak el az erdők védelméről és bővítéséről, valamint az ökológiai egyensúly megőrzéséről. A törvény kiegészíti és pontosítja az erdők védelmének és fejlesztésének 2010-ig szóló programját, amelyet 1976-ban fogadtak el. Az új törvény célja a jelenlegi aggasztó helyzet megváltoztatása, s elsősorban az erdők hasznosítási lehetőségei és szükségletei közötti összhang megteremtése, az erdők mértéket nem ismerő kiirtásának a meggátolása. Románia területének egyhar- madát erdőségek foglalják el, s ezért fontos szerepet játszanak a népgazdaságban és a környezetvédelemben. A törvény magában foglalja az erdők védelmének és kihasználásának pontos normáit. Előirányozza mindenekelőtt a fakitermelés csökkentését és 14 megyében tíz évre leállítja a fák kivágását. A terv azzal számol, hogy ebből kifolyólag az évi fakitermelés mintegy 2,5 millió köbméterrel csökken. A KGST-tagországok állítják elő a világméretekben gyártott gépek és berendezések 25-30 százalékát. A gépipar nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi tagországban is vezető népgazdasági ágazat. A termelőeszközök mindig döntő mértékben befolyásolták a tudományos-műszaki haladást és meghatározták a munkatermelékenység színvonalát. Éppen ezért jelenleg is elsőrendű figyelmet szentelnek a gépipar fejlesztésének. A Szovjetunióban a műszaki korszerűsítés jelenlegi szakaszában nagy és bonyolult feladatok állnak az ágazat dolgozói előtt. Ezt tükrözi az 1986-1990-es évekre szóló nép- gazdasági terv is, amely hatalmas összegeket irányoz elő erre a célra. A gépgyártás fejlesztésére és korszerűsítésére 1,8-szor több beruházási eszközt szánnak, mint a korábbi ötéves tervidőszakban. A legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy 1990-ig a termékek 80-95 százalékának el kell érniük a világszínvonalat. Természetesen, a népgazdaság intenzív fejlesztése a tagországokban ilyen körülmények között megköveteli a különböző irányító szervezetek és vállalatok aktív és széles körű együttműködését és a kulcs- fontosságú gazdasági kérdések közös megoldását. Ennek a szerteágazó munkának a magva a tagországok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának a következetes gyakorlati megvalósítása. Ez a program határozza meg a gépipari együttműködési bizottság legközelebbi és távlati feladatait is. A bizottság törődik az együttműködés olyan kiemelt irányainak a megvalósításával, mint a komplex automatizálás, a népgazdaság elektronizálása, új anyagok és technológiákkifejlesztéseés a biotechnológia gyors ütemű fejlesztése. A KGST-tagországok gépipari üzemeinek közös tevékenysége rendkívül széles körű. Méreteit és jellegét a következő adatok alapján lehet megítélni: csak a komplex automatizálás megvalósításával összefüggő 325 feladat megoldásában a tagországok és Jugoszlávia több mint 750 szervezete vesz részt. A termékek színvonalát és minőségét azonban természetesen nem a mennyiségi mutatók határozzák meg. Éppen az új műszaki berendezések és technológiák kifejlesztése együttműködésünk legfőbb tartalma. Az idén több mint száz olyan új berendezés kifejlesztése fejeződik be, amelyeket már jövőre alkalmaznak a termelésben. 1988-ban több mint 200 ilyen berendezést fejlesztenek ki, együttvéve az egész ötéves tervidőszakban megközelítőleg 670 új termék és technológia alkalmazására kerül sor. E gyüttműködésünk keretében nagy figyelmet szentelünk az automatizált és gépesített eszközök közös kifejlesztésének. A termelési szférában például a tervek szerint ipari robotok 25 típusát, robottechnikai rendszerek 22 típusát, a különböző gépipari technológiák számára előállított rugalmas termelési modulok 26 fajtáját és nagyteljesítményű automatizált fémmegmunkáló berendezések 20 válfaját kell kifejleszteni és alkalmazni. A tagországok kooperációja azonban nem zárul le a berendezés kifejlesztésével és üzembe helyezésével. A gazdálkodás új körülményei magukban foglalják az együttműködést a további szakaszokban is, a szervizellátást és a harmadik piacokon való közös fellépést. Ez a hozzáállás lehetővé teszi a tudományos-műszaki politika egyeztetését és a párhuzamosságok felszámolását a fejlesztés és kutatás valamennyi szakaszában. Az együttműködés bővítése napjainkban olyan bevált formák aktív alkalmazására épül, mint a közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatok, közös vállalatok, nemzetközi egyesülések és szervezetek alakítása. Az elsők között létesített kétoldalú tudományos termelési egyesülések beváltak. Ezek közül megemlíthető a szovjet Ivanov Egyesülés és a szófiai, fémmegmunkáló gépeket gyártó vállalat, továbbá a moszkvai Vörös Proletár és a bulgáriai Beroe Egyesülés közötti együttműködés. Az utóbbi hónapokban további vállalatok és szervezetek létesítettek közvetlen kapcsolatokat. Ez a folyamat egyre inkább kiteljesedik. Közéjük tartozik a leA hanoi Thang Long textilgyár az év első tíz hónapjában mintegy 5 millió darab textilárut gyártott, ennek felét a Szovjetunióba és Csehszlovákiába exportálja. Képünkön a vietnami üzemben gyártott, a mi üzleteinkben is felbukkanó trikók láthatók. (ÖSTK-fefvétel) Az NDK-beli Suhl kerületben levő niederschmalkaldeni szövőgyárban jelenleg 79 kubai munkásnöt tanítanak be. A karibi szigetországból érkezett munkásnók itt megismerkednek az új technológiai eljárásokkal, megtanulják a korszerű gépek kezelését, hogy aztán hazatérve otthon kamatoztassák szerzett tapasztalataikat. Képünkön: Graziéba Sagorro az egyik termelési csarnok gyártósorával ismerkedik. (CSTK-felvétel) ningrádi Elektrotechnikai Gépipari Kutatóintézet és a brnói Elektromos Gépek Kutatóintézete. Az említett két kutatóintézet a jövőben közösen oldja meg a számjegyvezérlésú esztergagépek és robotok gyártásával összefüggő problémákat. A moszkvai ENIMS Tudományos-termelési Egyesülés és a karl-marx-stadti Szerszámgépek Konstrukciós Tudományos Kutatóközpontja is a közvetlen kapcsolatok felvételére készül. Ezek a szervezetek a rugalmas termelési rendszerek és robottechnikai komplexumok új nemzedékének a kifejlesztésén fáradoznak. A tudományos és termelési potenciálok összekapcsolása lehetővé teszi a közös tevékenység széles körű és távlati programjának a felvázolását is. K ormányközi megállapodások alapján a gépipar területén szovjet részvétellel együttvéve 17 nemzetközi egyesülés és 19 nemzetközi szervezet alakul, közéjük tartoznak a konstrukciós irodák, tudományos kutatóintézetek és laboratóriumok. Ezzel párhuzamosan 196 szovjet szervezet veszi fel a közvetlen kapcsolatokat a KGST- tagországok 247 szervezetével. A KGST gépipari együttműködési bizottságának Havannában tartott ülésén elfogadták a gépipari együttműködés keretében megvalósuló gyártásszakositás és termelési kooperáció fejlesztésének 2000-ig szóló távlati programját. A programot jóváhagyta a KGST Végrehajtó Bizottsága, s az azzal számol, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás új, intenzív típusára kell áttérni, ami szükségessé teszi a tervegyeztetési mechanizmus tökéletesítését. Ennek kiindulópontja a tagországok tudományos-műszaki és termelési potenciáljának a közös kihasználása. A terv kidolgozásánál a tagországok szakemberei a kölcsönös együttműködés gazdag tapasztalataiból indultak ki. Ez lehetővé tette azt, hogy a komplex program keretében több mint 80 nemzetközi szakosítási és kooperációs megállapodás, szerződés és jegyzőkönyv aláírását készítsék elő a gépgyártás területén megvalósuló termelési és tudományos-műszaki kooperációra vonatkozóan. Ezek a programok olyan világszínvonalú berendezések és termékek kifejlesztésével és előállításával számolnak, amelyek szerszámgépek, berendezések és technológiák 742 típusát ölelik fel. A komplex program feladatainak sikeres megvalósítása biztosítja a KGST-tagországok nép- gazdasági ágazatainak széles körű automatizálását és gépesítését, elektronizálási színvonalának lényeges emelését és az egész gépipar termelési bázisának az alapvető átépítését. Végső soron hozzájárul a munkatermelékenység lényeges emelkedéséhez és a társadalmi termelés hatékonyságának a fokozásához a szocialista közösség országaiban. HENRIH SZTROGANOV, a KGST gépipari együttműködési bizottságának elnöke Mi legyen a dotációk sorsa? Amikor a szovjet háziasszony leveshúst vásárol a családnak, a marhahúst kilogrammonként 2 rubelért, természetesen nem goldol arra, hogy csupán a hús árának 40 százalékát fizeti meg. A fennmaradó 60 százalékot ugyanis az állami dotáció képezi. De ugyanez a háziasszony panaszkodik a drágaság miatt, amikor ruhát, vagy cipót vásárol, mert ezeknek az ára jóval magasabb. Vajon nem kellene-e a helyére rakni ezeket a dolgokat? A közgazdászok magától értetődően igennel válaszolnak erre a kérdésre. A fogyasztók viszont, ugyancsak érthetően, épp ellenkező véleményen vannak. A Szovjetunióban az élelmiszerárak állami dotációja 1965-ben 3,2 milliárd rubel volt, míg ez az összeg 1985-re már 56 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 17,5-szörös a növekedés. A tényleges termelési árnál jóval alacsonyabban kapja meg a fogyasztó a tejet, a burgonyát, egyes halfajtákat és más élelmiszereket. Dotációra szorul ezen kívül a kommunális és a lakásépítési szféra, a gyerekruházati cikkek, egyes mezőgazdasági gépek gyártása, stb. Évente az állami dotációk elérik a 73 milliárd rubelt. A veszteségek kiegyenlítése céljából az állam arra kényszerül, hogy emelje a nem élelmiszer jellegű termékek egész sorának árát, ezekre magasabb adót vet ki, mint például a személygépkocsikra, az arany és ezüst termékekre, divatos ruhákra, cipőkre, bútorra és az exportárura. A gyakorlatban azonban megmutatkozik, hogy ezeknek a termékeknek az árai már olyan szintet értek el, hogy gondot okoz eladásuk. Az alkoholizmus elleni harc következtében mintegy a kétszeresével csökkent a szeszesital-fogyasztás, s ezzel az állami költségvetés bevételei is visszaestek. Az emberek egészsége és a családok elégedettsége azonban a mi társadalmunkban az egyik legfontosabb szempont, ezért a szeszesitalokra fordított kiadások csökkenését jó eredménynek tekintjük. Mi legyen azonban a dotációk sorsa? Ezek torzítják a népgazdasági arányokat, nem teszik lehetővé a termelés hatékonyságának megfelelő módon való értékelését. Mindent egybevetve az árképzésben tapasztalható hibák inflációhoz vezettek a szovjet gazdaságban. 1971-1981 között a forgalomban levő pénz mennyisége több mint a háromszorosára emelkedett, s ugyanakkor az alapvető fogyasztási cikkek termelése mindössze a duplájára, mutatott rá többek között Mihail Gorbacsov is emlékezetes júniusi beszédében a központi bizottság ülésén. Ugyanezen időszak alatt a lakossági betétek csaknem az ötszörösére nőttek. Az infláció problémájáról egészen a közelmúltig szinte nem esett szó. Valamiféle bürokratikus tabuként kezelték, amelynek azonban véget vétett a nyílt politika. A Szovjetunióban folyamatban levő radikális átalakítás objektiven szükségessé teszi az árképzés reformját is, ami az egyik legsürgetőbb probléma. A kiskereskedelmi árak színvonala érthetően érzékenyen érinti a szociális szférát, ezért szükséges, hogy a reformot össznépi vitára bocsássák. Egy dolog világos - egyes áruk és szolgáltatások árainak, illetve díjainak emelését ki kell egyenlíteni más termékek és szolgáltatások árának és díjának csökkentésével. A kiskereskedelmi árak változása semmi esetben sem vezethet a dolgozók életszínvonalának rosszabbodásához, ellenkezőleg, bizonyos kategóriáik számára ezt a színvonalat emelni kell és el kell érni a szociális igazságosság tökéletesebb érvényre jutását. Arra van szükség, hogy meggyőzzük az embereket arról: a dotációk jótékony hatása csak látszólagos és a gazdaságban e téren is rendet kell teremteni, legfőképpen az árképzés területén. Ha sor kerül az árreformra, akkor is minden család számára biztosított lesz az, hogy költségvetéséből fedezni tudja kiadásait. Egyszóval, az illetékesek mindent megtesznek azért, hogy senki se járjon rosszul. A dotációk rendszere (a gyógyszergyártás támogatására fordított kiadásokat leszámítva) egy túlhaladott rendszer, ami a gazdasági fejlődés és az életszínvonal emelésének fékező tényezőjévé vált. A gazdaságnak megvannak a maga kemény törvényei, ezeket következetesen meg kell tartanunk. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a szovjet emberek megszokták a stabil élelmiszerárakat, az alacsony lakbért (ezek alighanem a világon a legalacsonyabbak) és az olcsó szolgáltatásokat. Megszoktuk a „kúszó“ inflációt, ami a ruházati cikkeket, cipőket és más termékeket illeti. A legnagyobb probléma most a lélektani korlátok leküzdése, az emberek meggyőzése arról, hogy az árreform valamennyiünk és egyenként mindegyikünk jólétének a dinamikusabb emelkedését szolgálja. Gennagyij Piszarevszkij, az APN politikai szemleírója
