Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
murai Amim mmm A nagy októberi szocialista forradalom évfordulóinak dél- szlovákiai hagyományai A nagy októberi szocialista forradalom tettekre szólító öröksége sokrétűségével él jelenünkben. Kiteljesedő hagyományt jelent a nagy október évfordulói alkalmával tartott megemlékezések kis- és nagyközösségeket átható kisugárzása, népivé tágulása is. E folyamat végigkísérése a forradalmi hagyományokban gazdag Dél-Szlovákiában a közösségi azonosságtudat történelmi gyökérszálait gazdagítja. Nehéz és dicsőséges korszak Hosszú időn keresztül a csehszlovákiai ' kommunisták és haladó erők számára a nagy október ünnepségei szorosan összekapcsolódtak a szovjetek országának elismertetéséért folytatott harccal. A csehszlovákiai vezető körök a vele szembeni ellenséges magatartásukban az államközi diplomáciai kapcsolatok felvételét is elutasították. A Szovjetunió melletti kiállás összefonódott a születőben levő új világ ösztönzései iránti fogékonysággal. A húszas években ez együtt járt az osztályharcot a kultúra területére is kiterjesztő útkeresésekkel. ,,A szovjet hatalom nehéz és dicsőséges korszaka volt ez, egyben a csehszlovákiai politikai és irodalmi avantgárde-é" - írta ezekről az évekről Forbáth Imre az Irodalmi Szemlében. S épp egy november hatodiki estélyt idézve emelte e kor szellemét a Vila Tereza című poémájában Ladislav Novo- mesky a költői maradandóság világába. S talán kevéssé ismert, hogy a prágai Tereza-villában székelő szovjet megbízott, Antonov-Ovszejenko legendás alakját - akinek Novomesky emléket állít poémájában - egy olyan kulturális kezdeményezés is őrzi, mely a Kassai Munkás szerepvállalásához kapcsolódik. A Hernád-parti város a húszas évek elején a csehszlovákiai pro- letkult mozgalom egyik kiemelkedő múhe- tye volt. Különösen a színjátszás, a tömegjátékok bemutatása terén ért el figyelemreméltó eredményeket. A proletkult, ahogy azt az esztétikai értékelések hangsúlyozzák, egyfajta szükségszerűen meghaladott kísérlet volt a leegyszerűsítésektől mentes, az élet teljességének megragadásához vezető szocialista művészet kibontakoztatásának útján. Híd a formai elemekkel teli puszta avantgárd lázadástól a szocialista tudatossággal telítődő ábrázolásmód felé. így a tömegmúvé- szet megteremtésére irányuló igyekezet, az a törekvés, hogy a tömegek az alkotás folyamatának közvetlen részeseivé váljanak, a Kassai Munkás körüli pezsgő légkörben már a húszas évek közepén színpadi újításokkal párosult. Ennek jegyében tette közzé folytatásokban a Munkás a John Reed híres riportkönyvéből készült történelmi jeleneteket. A Fábry Zoltán fordította Világrengető tíz nap alapján e dramatizá- lásra a Párizsban élő, s a francia proletkult- iskolát megjárt Acél Pál vállalkozott. A politikai agitációt hatásosabbá tevő megoldások meghatározó eleme az események mon- tázsszerúen pergő felidézése volt. A játék, mely egyszerre folyt színpadon és nézőtéren, az októberi eseményeket átható érzelmi feszültség felkeltésére irányult. S ebben fontos szerep jutott a Téli Palota ostromát irányító Antonov-Ovszejenko alakjának. A dramatizálás minden egyes jelenetének közzététele, ahogy azt Botka Ferenc írja, egyben a dél-szlovákiai munkásszínjátszóknak szóló felhívás is volt. A szerény munkásotthonok tenyérnyi színpadairól elhangzó szavalatok hevülete és a mély átéléssel fellépő munkásszínjátszók előadásai mögött ott parázslód az osztályharc valósága. „Maga a valóság gyújtott lángra...“ A nagy október évfordulóinak képéhez a karhatalommal is megütköző tiltakozó akciók a gazdasági válság szociális feszültséggel teli időszakában szinte elválaszthatatlanul hozzátartoznak. Ezek a megmozdulások feltárták a polgári demokrácia veszélyhelyzetben megmutatkozó igazi arcát. Persze a tőkés uralom osztálylényegének lelepleződése, a vele szembeni harci elszántság fokozódása nem tekinthető valamiféle önműködő folyamatnak. A kapitalizmussal szembeni ellenállás kibontakoztatása tudatos eszmei-nevelő és irányító munkát kívánt, amit meghatározóan befolyásolt a kommunista mozgalom stratégiai-taktikai irányvonala. A forradalmi lehetőségeket a gazdasági válság szülte radikalizálódás alapján túlbecsülő irányvétel megnehezítette a munkásosztály szövetségesei körének bővítését. A gazdasági válság nagy tömegmozgalmainak tapasztalatai azonban a korlátok ellenére is ösztönzést adtak a CSKP gott- waldi vezetése számára a párt tömegkapcsolatainak alkotó szellemű, rugalmas értelmezéséhez. S ennek hatása a párt délszlovákiai tevékenységében is jelentkezett. Magában foglalta az agitációs és propagandamunkának az osztályharc valóságából kiinduló felfogását, az életközelséget, a forradalmi értelmiség és a munkás-paraszt olvasók érdeklődésének közelítését. Ezeknek a törekvéseknek a jegyében fogant a nagy októberi szocialista forradalom 15. évfordulójához közeledve a munkásmozgalmi visszaemlékezések megjelentetése a CSKP kultúrpolitikai folyóiratának, az Úf-nak a hasábjain. Maga a kezdeményezés a Sarlósoknak a kommunista mozgalomhoz csatlakozott vezető csoportjához fűződik. A Sarlósoknak ez az élgárdája az elkötelezett publicisztika hatékonyságát szorgalmazva kereste a kommunista értelmiség és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat elmélyítésének lehetőségeit, módjait. Az Út hasábjain Fábry Zoltán támogatásával olyan publicisztikai eszköztár kialakításán fáradozott, mely a dolgozó tömegek mindennapjaihoz közel kerülve a dél-szlovákiai sajátosságok mélyebb megismerését és figyelembevételét is segíti. így születtek magukat a munkásokat megszólaltató, úgynevezett valóságirodalmi kezdeményezések. S ezek az egyéni munkásélmények toliforgatók közreműködésével kaptak végső formát. Ez az úgynevezett társszerzós műfaj egyfajta művészi eszményt testesített meg, de minden korabeli meggyőződés ellenére még nem volt igazi irodalom, ahogy azt az irodalomtörténeti értékelések hangsúlyozzák. Szintén lépcsőfokot jelentett a magyar szocialista irocialom kikristályosodásában. A szociográfiai beállítottságú Sarlósok jóvoltából a hiteles valóságdokumentumok felélénkítették az eszmei hatáskifejtés és az öntudatra ébredés közötti kölcsönösséget. Ez a szándék hatotta át a proletárforradalmak közvetlen magyar résztvevőinek élményeit rögzítő valóságirodalmi próbálkozásokat is. Balogh Edgár, aki oroszlánrészt vállalt e kezdeményezések elméleti megalapozásából és gyakorlati megvalósításából, visszaemlékezés-kötetében, a nemes veretű Hét próbá-ban így ír erről: „S megszólalt a csöndes öreg Szabó Károly is, szibériai interbrigadista, világforradalmi csataterek magyar vöröskatonája, hogy pontosan és tárgyilagosan beszámoljon emlékeiről. Maga a valóság gyújtott lángra, mozgósított. “ A gazdasági válság éveiben a nagy október emberközelsége iránti igényt közvetlen, de már némi távlatba is ágyazódó harci tanulságok levonása táplálta. Ezt hangsúlyozta a nagy októberi szocialista forradalom 15. évfordulója alkalmából az Út - minden bizonnyal Fábry Zoltán tollából származó - vezércikke is. S figyelemre méltó az a tény, hogy az Út az első szocialista forradalom győzelméről immár történelmi feldolgozásra épülő folytatólagos cikksorozatot közölt. A történeti visszapillantást 1927-ben a Munkás hasábjain még csak a forradalommal kapcsolatos útmutató erejű dokumentumok közzététele jelentette. 1932-ben viszont a történelmi visszatekintés - úgy tűnik, a dél-szlovákiai közegben is - talán csupán megérzésszerúen, de jelezte az idő múlásával együttjáró történelmi tapasztalatgazdagodást, és a forradalmat, valamint a szocialista építést elemző értékelések igényét. Az osztálykeretek meghaladása A fasizmus elleni népfrontpolitika időszakában a 30-as évek második felében a nagy októberről tartott ünnepi megemlékezéseket is közvetlenül érintették a kommunista mozgalom megváltozott feltételei és új feladatai. Létfongosságúvá vált a legszélesebb fasizmusellenes, de a kommunista eszmékkel korántsem azonosuló rétegekre is kiterjesztett összefogás szorgalmazása. S ez Csehszlovákiában szorosan összekapcsolódott a kommunista pártnak azzal a törekvésével, hogy a csehszlovák-szovjet barátságot és szövetséget a lehető legtágabb értelemben, a nemzeti és állami függetlenség kiemelkedő fontosságú tényezőjeként, közüggyé tegye. A kommunisták tudatában voltak annak, hogy Beneáék a Szovjetunióhoz való közeledésben támaszt keresve csak a fasiszta Németországgal szembeni ellensúly megteremtését szolgáló diplomáciai sakkhúzás lehetőségét látják. A csehszlovák-szovjet szerződés 1935-ben történt megkötését követően azonban a diplomáciai kapcsolatok felvétele mégis megnehezítette a polgári körök számára a kölcsönös kulturális, gazdasági és egyéb kapcsolatok fejlesztésének akadályozását. A nagy októberi szocialista forradalom 20. évfordulójának megünneplésére 1937- ben országos bizottság alakult a csehszlovákiai szellemi élet különböző politikai beállítottságú vezető egyéniségeinek, különféle gazdasági testületek tagjainak és közéleti személyiségeknek a részvételével. Maga Beneá az ünnepségek feletti védnökség vállalásától elzárkózott. Hivatalos keretek között megtartott ünnepségre került sor 1937. november 7-én Prágában. Részt vettek rajta a kormány és a parlament tagjai, a csehszlovák hadsereg és a polgári állami hivatalok magas rangú képviselői. Igaz, a hatóságok a hivatalos ünnepség leple alatt igyekeztek gátat vetni a Szovjetbarátok Szövefségeáltalkezdeményezett tömegméretű ünnepségeknek, kulturális rendezvények keretei közé szorítva azokat. A hivatalos közegek ellenállása nem tudta megtörni a kommunisták által támogatott megemlékezések széles társadalmi hullámokat vető lendületét. A nagy októberi szocialista forradalom 20. évfordulójával kapcsolatos csehszlovákiai ünnepségek méreteire és politikai hatására a Szovjetunión kívül ez idő tájt nem volt példa. A dél-szlovákiai mozzanatok ezúttal meglehetősen feloldódtak a szélesebb országos sodrásban. A hatósági korlátozásokkal dacolva a csehszlovák-szovjet barátság hívei már magát az évfordulót megelőzően, hónapokon át ahhoz kapcsolódó széles korú kezdeményezést fejtettek ki. Figyelmet érdemel a kommunista mozgalomhoz csatlakozott, rendkívül széles látókörű orvosnak, Neufeld Bélának a Szovjetunióban tett látogatását összegező könyve, melyet a 20. évforduló küszöbén a Szovjetbarátok Szövetségének kiadásában jelentetett meg. A könyv Fábry Zoltán és Lukács György reagálását is kiváltotta. Az évfordulóhoz közeledve került sor Gorkij-Brecht: Az anya című színmüvének bemutatására, mely a szlovákiai magyar szocialista színjátszás legkiemelkedőbb, két háború közötti teljesítményének számít. A népfrontszellemiségú Magyar Nap jóvoltából az előadás hatósugara az osztálykereteket meghaladva a demokratikus középrétegek soraiba is kiterjedhetett. Társadalmivá terebélyesedő hagyomány A nagy októberi szocialista forradalom évfordulói alkalmával Dél-Szlovákiában, a polgári köztársaság időszakában lezajlott' ünnepségek emléke immár hagyománnyá válva, a februári győzelmet követően elevenedett fel. Persze új, a szocialista építést szolgáló tartalommal telítődve. Ennek korabeli sajátos légkörét az akkor már napilapként megjelenő Új Szó egykorú, 1949-es számai őrzik. Ezekben viszonylag kevés a helyi megemlékezésekről beszámoló közlemény. Az apró híradásokból azonban kiderül, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség 1949-ben már Dél-Szlovákiában is tömegszervezetként működött. Az Új Szó hasábjain a nagy október hagyatékát idéző korabeli írások elvegyülnek a napirenden levő kérdéseknek szentelt cikkekkel. Szinte szimbólikusan hat, amint összefonódnak azokkal a híradásokkal, amelyek arról számolnak be, hogy a szocialista építés útjára tért csehszlovákiai népek közösségében jogegyenlőséget nyert magyar dolgozók az egyenjogúság szellemében kapcsolódnak be a politikai életbe. Klement Gottwald vezércikként közzétett államfői rádiószózatát és a pár nappal később, Szlovákia fővárosában tartott ünnepség lő szónokának, Gustáv Husáknak a beszédét tartalmazó lapszámban figyelmet kelt a kelet-szlovákiai magyar nyelvű pártiskola résztvevőivel készült terjedelmes beszélgetés. S a pártoktatási év megindulását érintve érezhetően ehhez is kapcsolódó tartalommal íródott Sas Andor Az októberi tett című ünnepi vezércikke. Az Új Szó akkori számaiban is tettenér- hetó a szocialista forradalom örökségének társadalmi méretűvé válása. Az értelmet és érzelmeket egyaránt átható évfordulók, megemlékezések hőfoka érzékelhetővé teszi az internacionalista összefogás egyéni és közösségi éltető elemeit. Ezeknek a múltból feltáruló forrásai a maguk emberi megfoghatóságában jelentenek közösségi erőgyarapodást. A múlt pásztázása a nagy október évfordulóit követve a jelenre irányuló és a jövőbe világító fénycsóvákat táplálja. UJSÜK A CSEHSZLOVÁK IÁI MAGYAR 00LGGZÖK LAPJA AZ OKTÓBERI TETT Bnttalavm, 1M9 november 8. kedd 2 Kín II évfolyam. 177. aaám *• mMoa, mert G. HUSAK: A XX. század a Nagy Októberi Forradalom £5 és a szocializmus győzelmének évszázada ££ : isCt UJSZÖ — ilkl > BtovJeMnMIréaU aaeretettt te fa Látogatás a kassai magyarnyelvű pártiskolában flAallcxióQ közös nyilatkozata B A Köepoot é. » itrisi Utkir ............................ hon Ke- M.U me« « Part KL GcttwaW Hegünk a tseteriovák-sioviet t«®®* _ öntudatos és tevékeny ___í=„*. írsarsi •■«iS>S255i^^S^iSrsSS%5 —1 t’qJújközősöm rf tm «•« » Na<7 OktO*®" “SÄTwrSSft-* Major elvtdrs előadása » «et-riwé* mfartb» » ■TW»?1 -t* —** I ' ___a——fcl Válo gatás az Új Szó 1949. évi novemberi ünnepi számából ~|l|",U*>eá| «- *—gúla* A- — —. _ Ba a**!«««**“* toyaa
