Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
A versenypályának a természetet j j*1 (az ember természetes életmódját kiegészítő játékot) kellett volna pótolnia. Ezzel szemben a ma stadionja futó- ugró- és labdarúgó automatákat termelő nagyüzemmé vált...“ Georges Durant francia történetszociológus 1957-ben papírra vetett megállapításának ténytartalmát ma már aligha lehetne vitatni. A probléma nem abban rejlik, hogy a sport szórakoztató iparrá vált. Sokkal inkább abban, hogy ebben az „iparágazatban“ olyan tendenciák kezdenek eluralkodni, amelyek a testkultúra legalapvetőbb értékeit, magát az embert, a játék tisztaságát és a sportetikát veszélyeztetik. Egyre többen vannak, akik úgy gondolják: a győzelem múló pillanatnyi érdeke minden eszközt szentesít. ,,A győzelem nem a legfontosabb, a győzelem minden. “ E brutalitás jegyében egyes sportágakban már nem tiltják, hanem tanítják az ellenfelek testi épségét veszélyeztető „taktikai fault" alkalmazását. A bírók mind többször hunynak szemet, ha a védőjátékos felvágja, vagy mezénél fogva visszarántja a mellette elhúzó csatárt. Bevett szokásokká váltak a törés párbajtörvívók hisztérikus pengemachinációi, a rövidtávfutók, úszók idegőrlő kiugrásai... 1. De hát, hogy is állunk valójában? Hová tartozik a „sportipar“? A létfenntartáshoz szükséges javak előállítását szolgáló békés „termelés“ ágazataihoz vagy a „hadiipar“ jövőnket fenyegető érdekköreihez? A játék, a sport lényege az ember kockázatmentes harca az idővel, térrel, ellenfeleivel, s nemegyszer önmagával. Benne van az emberi természetben, hogy ebben a különös szférában mindig a győzelemre kell törekednie. A győzelem és a siker jelentősége azonban az utóbbi évtizedek során annyira megnőtt, uralkodik... Itt alapjában véve nincsenek gyengék. Mert az, aki ma még két osztállyal rosszabb, holnapra a legjobbá válhat. A lengyelek az ötvenes években a szovjet versenyzőktől tanulták a súlyemelést, hogy azután néhány súlycsoportban a világbajnokságokon és olimpiákon megelőzzék őket. A lengyelek viszont nem sajnálták átadni a tapasztalataikat a bolgár súlyemelőknek, akik aztán szintén gyorsan bekerültek a világ élvonalába. A sportban, akárcsak az életben, a kifogástalanul nemes gesztusok és magatartás A győzelem egyre kevésbé a született tehetség, az improvizáció, az egyéni rögtönzések eredménye, hanem egyre inkább aprólékosan kidolgozott forgatókönyv. Mindent előre kell látni, a szerepeket megfelelően kiosztják és vaskövetkezetességgel valósítják meg. Az etika értelmében vett „jónak“ és „rossznak“ örök. küzdelme a modern sportban bonyolulttá vált. Az eszközök válogatás nélküli felhasználását, hogy már a szabályozó normatívák hatékonyságát, a vetélkedések humanista tartalmát kezdi veszélyeztetni. Ezért merül fel a kérdés: meg szabad-e feledkezni a játék- szabályokról, az ellenfél tiszteletéről? A mélyen az emberi tudatban gyökerező törvénytisztelet, önmagunk, az ellenfél és a néző megbecsülése azok a sajátos fékek, melyek okán a sportban az ellenfelek nemcsak egymással mérik össze az erejüket, hanem a sportolónak egyszersmind önmagával is meg kell küzdenie erkölcsileg, függetlenül a sportbeli küzdelem színvonalától. Minél nagyobb a tét, annál nehezebb a választás! De ugyanakkor mégis éppen a sportban, amelyben pedig a győzelemnek egyre nagyobb a jelentősége, meglepő esetek fordulnak elő, amikor a sportoló önzetlenül maga mond le éremről, címről, dicsőségről, azért, hogy a játék tiszta legyen. A melbourne-i olimpián - tehát egy évvel korábban, mint ahogy Georges Durant megfogalmazta nézetét - a 3000 méteres akadályfutás finisében az angol Christopher Brasher meglökte a könyökével a norvég Ernst Larsent, s a célban megelőzte a magyar Rozsnyói Sándort is. Larsen harmadik lett. A versenybírók észrevették mi történt, és diszkvalifikálták az angol versenyzőt. Ekkor Larsen jelentkezett a bíróknál, és kijelentette: igaz, Brasher meglökte, de akaratlanul, ö alapjában véve nem esett ki a ritmusból, a futásban semmi sem akadályozta.- Brasher nem lökött le a vezető helyről, nem tartott fel, egyszerűen csak leelőzött, mert frissebb volt. Annak, hogy véletlenül meglökött a könyökével, nem volt jelentősége. Brasher határozottan a legjobb volt ebben a futamban, fair módon küzdött. Neki jár az aranyérem! Larsen érdek nélkül tette nyilatkozatát. Brasher diszkvalifikálása egy hellyel előbbre hozta volna, bronz helyett ezüstérmet vitt volna haza. És Larsen közbenjárásának következtében az emelvény legmagasabb fokára Brasher állt föl... mellett találkozhatunk gyűlölettel, alattomossággal, aljassággal is. Néha úgy tűnik: a sport egyre brutálisabbá válik. A győztesnek ugyanis minden jár, a legyőzött számára pedig még könyörület sincs! Egyre kevesebb helye jut az egyéni gesztusoknak, egyre nagyobb a nyomás, hogy az egyén rendelje magát alá a csapat, a válogatott érdekeinek! Az 1975. évi kerékpáros Békeversenyen Ryszard Szurkowski defektet kapott. Mieczyslaw Nowicki átadta neki kerékpárját. Vita alakult ki: nemes tett volt-e ez, amely méltóvá teszi, hogy Fair Play-díjra jelöljék, vagy előre megbeszélt belső szerep- osztás, amely szerint segíteni kell a csapat legjobbját, akinek esélye van az egyéni győzelemre? Avagy mindkettő egyszerre? Visszatérve a kerékpár átadásának történetéhez, ott nem volt semmi kétség. Szur- kowskin volt a sárga trikó, Nowicki távolabbi helyen állt, ráadásul olyan kerékpárral versenyzett, amelyet külön Szurkowski adottságai szerint alakítottak ki. Egyszóval kötelessége volt, hogy a kerékpárt átadja. Nehéz feladat, súlyos kötelesség ez is, mert saját érdekeit, egyéni ambícióit kellett feláldoznia csapattársa javára, akinek a legnagyobb esélye volt a verseny megnyerésére. Visszájára is lehet fordítani a dolgot, s azt mondani: Nowicki nem lett volna fair, ha nem adta volna oda gépét Szurkowskinak! a kétértelmű, sőt egyértelműen alantas magatartást a célok mindenekfelettisége hagyja jóvá. De azt jelenti-e ez, hogy visszavonhatatlanul el kell búcsúznunk a fair play romantikus korától? Semmi esetre sem! Arra kell törekedni: hogyan lehet győzni a játékszabályok humanista normáinak betartása mellett? A 60-as években történt. A Botafogo a Fluminensével játszott. Garrinchának, a labda virtuózának dicsősége már régen elárasztotta az országot, de az, amit a Botafogo játékosa most mutatott, a legkiválóbb sportolók sorába emelte. A pálya jobb oldalán tarózkodott, negyven méterre a kaputól, amikor megkapta a labdát, amely eszményien állt meg a lábán. Megindult előre, előtte bizonyos távolságra csak egy védő állt. A hátrább állók futni kezdtek, de hiába. Tehetetlenül nézték a kapura törő csatárt. Ekkor váratlan dolog történt: a kapus és a hátvéd akaratlanul összefutottak és elestek. A kapuban nem volt senki, az egyetlen védő a pályán feküdt, semmi nem állta útját a góllövésnek... Garrincha megkerülte a két játékost, a labdát elvitte a kaputól egy méterre, majd lövés helyett szándékosan kirúgta a pályáról... A lelátón a csend mintha egy másodpercig ingadozott volna, majd a stadiont elöntötte a lelkesedés hulláma. A nézők a nagy meghatottság pillanatát élték át! Közismert: már az első újkori játékokon is, milyen óriási jelentőséget tulajdonítottak a győzelemnek. Emlékezzünk csak, hogyan ünnepelték Luisz Szpiridon (Spirosz) győzelmét a maratoni futásban. Az érmekért folytatott kiélezett küzdelemben a szubjektív szenvedélyektől fűtött sajátos légkör Ryszard Szurkowski, a kerékpáros Békeverseny négyszeres győztese mindig a Fair play szellemében versenyzett (Archívumi felvételek) A legnépszerűbb csapatjátékban, a labdarúgásban is polgárjogot nyert az erőszak, a brutalitás A modern sport, amely egyre könyörtelenebbé, brutálisabbá, nemegyszer egyenesen kegyetlenné válik, eltávolodik az embertől, s nem is lehet másképp, ameddig az emberiség nem húzza át a „rekord és győzelem, győzelem és rekord!" alapelvet, a fair play egyre messzebbre kerül tőlünk. De csak amikor kissé távolabb kerül, a könyörtelen győzelmi kényszerkörön kívül, s elkerüli a kapzsiság labirintusait, akkor látni teljességgel humanista hivatását. Miért jelenti ki a versenyző, aki tiszta és szép harc után aratott győzelmet: ,,Úgy érzem magam, mintha tiszta vízben fürödtem volna meg“! A fair play kifejezést, amelyet először William Shakespeare használt János király című darabjában 1597-ben, inkább általánosan intuitív módon fogják fel, nem teljesen világos, egyértelműen körvonalazott fogalom. Lehet, hogy a fair play fogalma Coubertin hazájában talált méltó nemes helyére a lexikonokban, abban az országban, amely Angliából mentette a mintát. A lexikonok és szótárak között tett hosszabb vándorút után rátalálunk a fair play fogalmának legfontosabb közlésére: ,,A fair play - etikus cselekvést követel a játékban és a sportban. A fair play a szabályok betartásában, vereség esetén az ellenfél eredményeinek tiszteletben tartásában, annak figyelembe vételében és a segítségadás készségében jut kifejezésre“. 4. Mi tehát a fair play? Becsületesség? Őszinteség? Lojalitás? Csak az ellenfél tiszteletben tartásában, a játékszabályok betartásában, a harc becsületes megközelítésében jut kifejezésre. Szép gesztus, nemes magatartás, uralkodás a rossz sugallatok felett. Mindez benne van a fair play fogalmában, de hozzá kell itt még tenni az olyan szinonimát is, mint: etika, erkölcs, lovagiasság. A fair play tehát egy hétszínű szivárványra emlékeztet, amelyből ha egy színt is elveszünk, megfosztja azt frissességétől és szépségétől. Hogyan alkalmazzák a fair play elveit a mindennapi életben? Ezt a kérdést tették fel az UNESCO Fair Play-díj nyertesének, az egykori kitűnő vívónak, dr. Kamud Jenőnek: ,, Valóban nehéz definiálni a fair playt, egy mondatban nem is lehetséges. Mivel a sport brutalizálódik, némelyek már a szabályok normálisabb betartását is készek fair playnek tartani. Ezzel leszűkítik a követelményeket. Én átfogóbban nézem ezt a kérdést. A fair play olyan magatartás, amely nemcsak a sportban, hanem azon kívül is kötelez. Úgyanis a sport nevelő hatásának csak így van értelme. Nem lehet valaki gentleman a sportpályán és gazember az életben. Véleményem szerint a fair play alapköve az emberek iránti tisztelet. Az embernek' úgy kell a többieket kezelnie, mint saját magát. A sport nyelvére lefordítva: ez azt a törekvést jelenti, hogy valóban a legjobb győzzön. Az ellenfélnek a győzelemért folytatott harcban ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani, mint saját maguknak. S ha a körülmények legkülönfélébb alakulása folytán az ember kedvezőbb feltételek közé jut - mert a szabályok ezt nem tiltják, vagy nem tartalmazzák akkor azokat az ellenfél javára ki kell egyenlíteni. “ Az egykori kitűnő vivő erre a következő konkrét példát mondta: „ 1961-ben történt a torinói világbajnokságon. Az egyéni tőrvívás döntőjében az utolsó asszóra álltam fel a kiváló szovjet vívóval, Viktor Zsdano- viccsal. Ez a küzdelem döntötte el az elsőség sorsát. Győzelem esetén bajnok vagyok, s akkor a második helyre a lengyel Parulski kerül. Zsdanovics olimpiai bajnok volt, kiváló védekezőnek tartottam. Nagyon gondosan készültem az összecsapásra. Az első néhány lépés után észrevettem, hogy Zsdanovics sántít. A szovjet tőrözö esése az első asszóban nem látszott veszélyesnek, de mégis csak megsérült. Bevittem az első találatot, majd a másodikat. És ekkor jött a reflex: a sérülése akkor kedvez nekem, ha taktikát változtatok, abbahagyom a támadást és az ö támadására kezdek várni. A sérült versenyzőt ugyanis köny- nyebb védeni, mint támadni. Ez logikus. Zsdanovics 5:4 arányban legyőzött. Utána vesztettem Parulski ellen is, és az arany helyett ezüstérmet kaptam. Viselkedésem nem volt egyedülálló. Ez természetesnek tűnt akkoriban“! (Részlet TADEUSZ OLSZANSKI: Fair play - Tiszta játék című könyvéből) VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sporlrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 81580 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Fürdetés! iroda maganszemelyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda kőzuleteknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreZie 15.. II. emelet, telefon 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgalat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredna expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. 8IBUOTHECA HUNGARICA Samaria - Somorja - Samorín
